Rész

  1  1| patriárka-termeteken trónoltak, rókaarcu, de alázatos pánszlávok, szemüveges
  2  1|             folyosón, mások barátságosan, de kissé lenézőleg jártatták
  3  1|        védeke­zéssel kapták föl karjukat, de szemük, melyben még ott
  4  1|              követte. Halálosan kimerült, de még mindig érdekes férfinak
  5  1|                 nagymamák szalon­jaiban), de a kor, fájdalom, őt is megrokkantotta:
  6  1|                dolgot adott a szívének... De energiája, elméssége, közmondásos
  7  1|                   vették a tekintélyeket, de most egyszerre úgy érezték,
  8  1|               választásokról hírt hoztak, de a miniszterelnök magánszemélyével
  9  1|                volt az intelligens ember; de a parasztok tűzbe-vízbe
 10  1|                 harmincadik eszten­dejét, de fukarul egymás mellé rakott
 11  1|              legkeserűbb emberismeretnél; de mikor kortesutján a falvakat
 12  1|                  a pénzt elfogadták tőle, de a választás napján valamennyien
 13  1|              lelkes, jókedvü raj követte, de a vidéki ügyvéd még egy
 14  2|                  az időtől kifényesedett, de ragyogóan kikefélt zöld
 15  2|               legremekebb költeményeit, - de Saáry képviselő úr csinosnak,
 16  2|                  kapuzárás előtt hazatér. De ezek törekvő hivatalnokok,
 17  2|                fejedelmileg megélünk.~ ~- De különben sincs abban a helyzetben,
 18  2|                   jó istenkét képzel­ték, de a képviselő nem osztozott
 19  2|                  ilyesmihez én nem értek, de hogy gonosz és szív­te­len
 20  2|               dolgos kezét megcsókolja... De különben nem rám tartozik,
 21  2|                   az új lakó köszöntését, de harmadnap mégis csak megbékültek
 22  2|                 hogy a szája ugyan rossz, de a jelleme kifogástalan,
 23  2|               manapság már semmi se lesz. De különben is nem kell szegénykének
 24  2|                 azt is, hogy bár jólelkü, de szá­raz és unalmas legény,
 25  2|        munkájukkal szerencsésen végeztek. De csak rövid ideig pihenhettek:
 26  3|                hogy erejüket összemérjék, de itt már, titokzatos silhouette-ekként,
 27  3|                   se érdeklődött iránta - de most megtörtént a csoda:
 28  3|                  vacsorára gyültek össze, de Saáry nem vegyült a tömegbe:
 29  3|                   fényűzésben neveltek!~ ~De hirtelen lehajtotta ismét
 30  3|              rossz kölykökkel vesző­dött, de nem volt többé szüksége
 31  3|                pártvezére hozzá intézett. De nem volt sok ideje, hogy
 32  3|         képviselte a vágvölgyi kerületet, de e hosszu idő alatt egyszer
 33  3|                   humoros közbeszólással, de maga elvileg nem szólt hozzá
 34  3|                  már a vacsorán?~ ~- Nem, de rendesen otthon szoktam
 35  3|                   elől elrejtőzzél...~ ~- De, édes bátyám, még fekete
 36  3|                   van, - mondta sóhajtva, de még ez a sóhajtás is inkább
 37  3|              tizenkilencedik esztendejét. De így jár az ember, ha a pólyásbabákat
 38  3|                 leánya és katona fia van. De Saáry most nem őt nézte,
 39  4|                 láthatólag zavarba hozta. De az öreg Nyitray régi törzsvendég
 40  4|                 eljárt az Aranykoroná-ba, de ott igazán nem törődtek
 41  4|                   a huszárönkéntes ivott, de nem beszélt, s a fiatal
 42  4|                vén Nyitray csodálkozva.~ ~De Saáry most megmagyarázta
 43  4|          valamikor a Davidicum kertjében, de a praefectus megcsípett
 44  4|              respektussal nézett Saáryra, de az elvált asszony fölnyitotta
 45  4|              metamorfózist köszönhette... De a fiatal asszony jóked­vüen
 46  4|              jóbarát is megtehette volna; de a fiatal képviselő most
 47  4|               ülni vele a vasuti kupéban! De Olaszországig - azt hiszem -
 48  4|              ültek, hogy hazahajtassanak, de Nyitray - akinek még nem
 49  4|                választási anekdotákból, - de mikor a pincérek már nagyon
 50  4|              tudod? Igazán nem tudod?~ ~- De kérlek, hiszen úgy mutatkozott
 51  4|                   ez így szokás másoknál, de ezek ketten - biztosítalak
 52  4|                hogy nem egy­máshoz valók, de egyébként a válás után is
 53  4|                hogy mindent rendbehozzon, de természetesen nem egyedül,
 54  4|                elálmosodott, kocsira ült, de Saáry gyalog ment haza az
 55  5|              figyelmét magukra vonhatják; de egyelőre a mártirok önmegtagadásával
 56  5|                 pártjukbeli szónok kezét; de csillogó szemükben és sápadt
 57  5|                   protekciókat kért tőle, de egy éjjel hirtelen megúnta
 58  5|                erdőcske elmaradt mögötte; de a vonaton sokáig hasztalanul
 59  5|                mert a kupéban hideg volt, de fantáziájában hirtelen a
 60  5|                 telegráfpóznák tetejéről. De ő nem látta a nedves mezőket
 61  5|               hogy Nyitray Ádámot keresi, de az öreg hazafi nem volt
 62  5|           izgatottan tekint az ajtó felé, de a vén bohém fehér lapát­szakálla
 63  5|         csináltatta a falusi szabójánál), de a fogadóban kiderült, hogy
 64  5|       egyedüllétben ült a cigány mellett, de nyájasan megbiccentette
 65  5|                  a cifra és léha életre - de most úgy érezte, hogy keblére
 66  5|                    Nem szerette az italt, de most sűrün koccintott szomszédjával
 67  5|           katonatörténetekkel mulattatta, de később, mikor észrevette,
 68  5|             elhallgatni akár hajnalig is, de mikor az ital föllelkesítette,
 69  5|                   Kerekszámban épp ötven, de ő nem akart hallani se a
 70  5|              vár­megye első virilistája - de édesanyám már a legelső
 71  5|                szakítást előidézte volna. De Laczházy egy percig se vette
 72  5|                   rossz percet is okozna, de a testvérem képtelen volna
 73  5|                   vele. Nem haragszik rá, de sokkal finomabb izlésü,
 74  5|                 tűzbe mennének egymásért, de házastársi szerelemről közöttük
 75  5|                 véleménnyel a női nemről, de most alaposan megváltozott.
 76  5|              három óra tájt szakadt vége, de jóval több volt már hat
 77  6|                  hatalmas szálfa-alakján, de nem látott rajta sem­miféle
 78  6|             hümmögött tehát egy-két szót, de Laczházy nevetve félbeszakította:~ ~-
 79  6|                sohase olvastam életemben, de most fölvilágosítottak róla,
 80  6|                  mint Masa ő nagy­sága... De most már gyere, szedd a
 81  6|                   hasonlított a bátyjára, de a fiatal képviselő ezt csak
 82  6|             szem­melláthatólag hencegett, de azért azt akarta elhitetni
 83  6|              Olasz­orszá­got lázba hozta, de Laczházy egy fenséges mozdulattal
 84  6|              megszorította a Saáry kezét, de a fiatal képviselő szemérmetesen
 85  7|                  uram... Saáry Gézának... de aligha az abauji Saáryk
 86  7|           tárgyalt a megyei székvárosban, de most váratlanul kiderült,
 87  7|        feleségétől, az apát gyermekeitől, de nem ám valami magasztos
 88  7|                felelt az interpellációra, de légies kijelen­tései nem
 89  7|            tudomásul, hogy a világon van, de most görcsösen ragaszkodtak
 90  7|                  ellenzéki padsorokban.~ ~De Saáry sajnálkozva kijelentette,
 91  7|                   szánalmas dadogás volt, de te egy csapásra meghódítottad
 92  7|                 kidobnának a pártklubból, de magunk közt bevallhatom,
 93  7|                   megrázta a Saáry kezét, de a fiatalember csak látszólag
 94  7|              huncutkodással mondotta ezt, de a naiv Saáry mégis úgy érezte,
 95  7|               most elkeseredve sóhajtott, de Masa gőgösen leintette,
 96  8|                 asztalánál megjelenjék, - de ez a jog nem változtatott
 97  8|               mutatott.~ ~Saáry kopogott, de nem kapott választ; félénken
 98  8|             szertartásosan kezet csókolt, de a himzettkötényes kis hölgyet
 99  8|                  pont négyig várt magára, de tíz perccel ezelőtt dühbe
100  8|                    vagy ha unatkozni fog, de úgy kell magának, leg­alább
101  8|              hímzett kötényét s komolyan, de bájos kiváncsisággal tekintett
102  8|               szobácska világosságában... De ezt a gondolatát óvatosan
103  8|           elkényeztetett kisbabának tart, de maga más, mint a többi,
104  8|               hűséges kis pajtása leszek, de ehhez szükséges, hogy én
105  8|                  pénz­ügy­őri szemlész... De maga az oka, miért provokált
106  9|           önzetlenül a szép asszonyokkal, de ez a mostani kor, úgy látszik,
107  9|                  magát a képviselőházban, de a szabók és divatárusnők
108  9|                 egy becsületes smokingot (de ne a vá­lasztókerületében
109  9|              rokon­szenvesnek találnám... De itt - higyje meg nekem -
110  9|                 üljön föl a gyorsvonatra, de vigyázzon, nehogy rossz
111  9|            belefagyott a trombitájukba... De ha üdvözlő szónoklatot akarsz,
112  9|                 nyugodtan lustálkodhatsz, de akkor hozzá kell fognod
113  9|               csak holnap reggel érkezik, de azért nem kell attól tartanod,
114  9|                  a lelkére nehezedik...~ ~De most megszólalt a csöngetyü,
115 10|                   meg az ebédlő küszöbén, de egy jókedvü hang hirtelen
116 10|                  napkirály udvarlására... De nem volt ideje, hogy tovább
117 10|      kötelességből a kormányra szavazunk, de szívünkben azért valamennyien
118 10|               hosszú útra elszánta magát. De ez a Masa - szívdobogva
119 10|             fiatal képviselő megdöbbenve, de néma elragadtatással emelte
120 10|               hallották a Tolsztoj nevét, de azért művelt és elegáns
121 10|                    mint akárhol másutt... De ezekről unalmas lenne beszélni,
122 10|                   alatt táncolni szoktak, de Masa hátramaradt az ebédlőben,
123 10|             életemnél is jobban szeretem, de azért a maga kedvéért meg­hozom
124 10|            valakit...~ ~Saáry nem felelt, de pillantása reszketve szállt
125 10|               Gyönyörü! - akarta mondani, de nem volt rá képes, hogy
126 11|              Csupa évszázados butordarab, de az asztal fehér abroszán
127 11|             hagyták az asszony lovagjául, de a vadászok, akik irígykedve
128 11|                      Saáry (zavartan): No de ilyet! Szavamra mondom,
129 11|                   a dolgo­zó­szobájukban, de maga az első nagy gondolkodó,
130 11|                        Masa (meghatottan, de mosolygó arccal, mintha
131 11|                   nézi a karcsúra fűzött, de pongyolaruhás Masát, aki
132 11|                  valamit az édességekből, de aztán mosolyogva visszatér
133 11|                   alatt ismerték magukat. De ha ezt még meg is értem
134 11|             szerelem­mel gondol az urára? De hiszen akkor csak egyetlen
135 11|                  karolt... Rendben van... De miért ragaszkodik még most
136 12|            öntudatos gőggel szegte hátra, de szemeiben poétikus szomorúság
137 12|                nézed előkelő idegennek... De ezt a férfiút, ezt a félistent
138 12|                   nemcsak az asszonyokat, de az ujság­írókat is kivétel
139 12|                   talán le se jött volna, de a Masa kacér, ravasz és
140 12|                 ember szögletességével, - de a képviselő sunyi pillantása
141 12|              elvileg nem járok színházba. De van két bájos, öreg barátnőm,
142 12|                kisasszonyok fedele alatt, de másról, mint Önről, még
143 12|                napsugár és a boldogság... De ez a napsugár - fájdalom -
144 12|                 mondott a nagy művésznek, de a körül­állók, akik élénk
145 12|                  izgatják, mint a merész, de közrendi osztályból származott
146 12|                kivilágított próbaterembe, de Masa asszony, aki a műkedvelő-társaság
147 12|              színpadon még sohase láttam. De mint magán­emberről már
148 12|                  a színpadra szólították. De Saáry nem követte barátnőjét,
149 13|             hivatalosan négy tagból állt, de mindenki tudta, hogy tulajdonképp
150 13|               aligha tudna zavarba hozni, de akit legjobb barátai is
151 13|                  olvasták a perifériákon, de talán ugyanabban az időben,
152 13|                   gúnyosan bólintott.~ ~- De mennyire! Holnap el fogom
153 13|                 mondani interpellációmat, de neked viszont szabadságodban
154 13|                 haditerveket eszelnek ki, de titokban az ellenséggel
155 13|                  a jellemeket ábrázolják, de a kulisszák mögött jövedelmező
156 13|                   régimódi elveim vannak, de tekintetbe kell venned,
157 13|                 látszik, nemcsak ostobák, de meglehetősen arrogánsak
158 13|   purifikátoraként emlegette Saáry Gézát, de a pártbeli ujságok mindenáron
159 13|                Saáryt, hogy egy udvarias, de rövid levél kapcsán bejelentse
160 13|                   sápadt dühvel támadtak, de a sors az öregebb gladiátornak
161 13|            lakására. Maga se tudta miért, de hirtelen kimondhatatlan
162 13|                 volt valami kövér legény, de most ijesztően lesoványodott...
163 14|               huszonhetedik esztendejét - de mióta, három évvel ezelőtt,
164 14|             cseresznyebefőttet készítsen. De leginkább akkor volt elemében,
165 14|                hosszu ideig árván hagyja, de mivel életében még sohase
166 14|                  felhőfoszlánya lebegett, de itt édes és illatos tavasz
167 14|              millió aranyfolt reszketett, de utóbb ijedten és aggódva
168 14|                   a napsugár csak ragyog, de nem melegít, s mi sem könnyebb
169 14|            asszonyoknál és a szerelemnél. De nekem - lássa - csodás talentumom
170 15|          fázkolódó pálmákra. Minden zöld, de a nedves, ősziesen borzogató
171 15|                   Nem értem...~ ~Mariska: De én értem és bizonyos vagyok
172 15|                   épp úgy tudja, mint én, de sokkal gyávább, semhogy
173 15|                   se tartom rossz fiúnak? De nem, most már nem is akarom,
174 15|                  vannak hátra az életből. De hiszen te pompásabb színben
175 15|                   Tegnap még haldokoltam, de arra a hírre, hogy te vonatra
176 15|                  becsaptatok, gyermekeim, de most már mindegy, úgy kell
177 15|                kezet csókol a hölgyeknek, de mielőtt távoznék, Masa bizalmas
178 16|               gomblyukába, gyönyör­ködve, de kissé elámult arccal nézte
179 16|                  Indiába vagy Japánba is, de mi habozás nélkül Abbáziát
180 16|                Masa durcásan vállat vont, de Mariska óvatosan közelebb
181 16|                észre a Mariska belépését, de mikor barátnője gyöngéden
182 16|                   búsuló juhászra készül, de figyelmeztetem, hogy egy
183 16|              tudnék feledkezni a koráról, de mivel tudom, hogy a jósága
184 16|                 módjára szerelmes vagyok, de az éjjel, fájdalom, nagyon
185 16|                nagymamám, ne kacagjon ki, de én nem tudok többé élni
186 16|          tartottam a szerelmes férfiakat, de most, fájdalom, a magam
187 16|              részem asszonyi szeretetben, de most rettenetesnek tünik
188 16|               számomra egyetlen jó szava, de ezt nem is csodálom, hiszen
189 16|          egyszerűen megborzadtam magától. De az asszonyok - amint tudja -
190 16|          kiállha­tatlanságával imponál... De akárhogy is van, a huszártól
191 17|                   ha nem is szó szerint - de meghallgatta a szegény Saáry
192 17|          csúfolódva rázta meg szép fejét, de mivel hasztalan várta, hogy
193 17|                 ember valahogy az igazat, de egy huszonkétesztendős,
194 17|                   és jólnevelt teremtést. De elvégre a diszkréciónak
195 17|                   pesti cigány muzsikált, de az ajtóban Mariska sietve
196 17|              halálosan unatkozni fogok, - de ha ügyetlen lesz, bizonyos
197 17|              megtébolyítja a fiatal urat, de Masa ezt nem veszi tudomásul,
198 17|             társalgás tónusába zökkenjen, de ijedten konstatálja magában,
199 17|              szeretnék magától valamit... De meg kell igérnie...~ ~Masa (
200 17|        kirándulásról akart kérdezősködni, de ne szóljon szerelemről,
201 17|                szimpátiájával kitüntet... De maradjunk meg egyelőre a
202 17|                  megint a régi illuzióim, de addig megelégszem a baráti