Rész

  1  1|            pillanatban kimutatta?~ ~Saáry Gézának - így hívták a rövidnadrágost -
  2  2|             munkájukban megzavarta, Saáry kép­viselő volt, a két öreg
  3  2|             mint szobaúr kibérelte. Saáry képviselő úr ugyanis csak
  4  2|      legremekebb költeményeit, - de Saáry képviselő úr csinosnak,
  5  3|                   Nyitray Ádám.~ ~- Saáry... Saáry... várj csak egy
  6  3|          Nyitray Ádám.~ ~- Saáry... Saáry... várj csak egy percig!
  7  3|          szögletesen meghajolt.~ ~- Saáry Gézának, - mondta kissé
  8  3|        tünődve nézett maga elé.~ ~- Saáry... Saáry... megállj csak
  9  3|       nézett maga elé.~ ~- Saáry... Saáry... megállj csak egy percig...
 10  3|         vacsorára gyültek össze, de Saáry nem vegyült a tömegbe: észrevétlenül
 11  3|             haza sorsán bánkódol?~ ~Saáry fölütötte a fejét: Nyitray
 12  3|             még egyszer jót ütött a Saáry Géza cingár és beesett vállára.~ ~
 13  3|        kabát sincs rajtam, - mondta Saáry Géza ijedten. - Csak nem
 14  3|           jólelküleg magához ölelte Saáry Gézát.~ ~- A kis unokámnak
 15  3|           dadát fogadna melléjük.~ ~Saáry, aki mindeddig azt se tudta,
 16  3|        leánya és katona fia van. De Saáry most nem őt nézte, hanem
 17  3|          foglyul ejtettem. Különben Saáry Géza a neve...~ ~ ~
 18  4|                             Masa.~ ~Saáry szögletesen hajlongott a
 19  4|           Nyitray csodálkozva.~ ~De Saáry most megmagyarázta neki,
 20  4|          aranyos frizurája körül... Saáry szintén rágyújtott, bár
 21  4|      cigarettával megpróbálkozik?~ ~Saáry komolyan megrázta a fejét.~ ~-
 22  4|         villamos ívlámpák fényében. Saáry gazdag, vidéki földbirtokosnak
 23  4|         sietve mutatkozott be, hogy Saáry a nevét se értette, - aztán
 24  4|           udvarias idegenre vetett, Saáry rögtön kitalálta, hogy az
 25  4|   körülbelül bizonyossá tette, hogy Saáry nem jár messze az igazságtól.
 26  4|         kávé mellett, anélkül, hogy Saáry a túláradó szívét kiöntötte
 27  4|          jöttél rá, hogy kicsoda?~ ~Saáry úgy érezte, mintha valaki
 28  4|      elválasztották...~ ~És látva a Saáry elképedését, komolyabban
 29  4|       elálmosodott, kocsira ült, de Saáry gyalog ment haza az Eötvös-utcába,
 30  5|       keserü fájdalma reszketett.~ ~Saáry, aki ügyészi állását megtartotta
 31  5|          vagy? - szólt most magához Saáry képviselő úr gúnyosan. És
 32  5|    szentimentálizmus tengerébe...~ ~Saáry este fölnézett a pártkörbe,
 33  5|           természet fenségével...~ ~Saáry jóizüen elnevette magát -
 34  5|    csodálatos dolgok is kiderültek: Saáry másfél óra alatt megtudta,
 35  5|       szerelemről lehet? - kérdezte Saáry, aki eddig tágranyilt szemmel
 36  5|          akár­melyik más férfi...~ ~Saáry, aki most volt becsipve
 37  6|            tudja, hogyan kerülte ki Saáry figyelmét a sajó-eörsi választás
 38  6|        választottak meg? - kérdezte Saáry, mikor végre egy pillanatra
 39  6|       dugott - félig erőszakkal - a Saáry szájába, majd karonkapta
 40  6|                 Kicsoda? - kérdezte Saáry és a szíve egyszerre kalimpálni
 41  6|        sürgősen elő­állíta­lak...~ ~Saáry pár érthetetlen szót válaszolt,
 42  6|        fordított neki és odafordult Saáry képviselő úrhoz.~ ~- Hallja,
 43  6|             asszony.~ ~- Kicsoda?~ ~Saáry lesütötte a szemét, zavartan
 44  6|         élvezetben lesz részünk!... Saáry szenzációs beszédet fog
 45  6|             Hálásan megszorította a Saáry kezét, de a fiatal képviselő
 46  6|          fogadta ezt a kijelentést, Saáry pedig kijelentette, hogy
 47  7|            sorok voltak bejegyezve: Saáry Géza interpellációja a vallás-
 48  7|         beborítani készült. Ki volt Saáry Géza és ki volt a hosszuréti
 49  7|         Saárynak, kegyelmes uram... Saáry Gézának... de aligha az
 50  7|      ellomhult atmoszféráján. Mikor Saáry, kezével a miniszterre mutatva,
 51  7|       szónok beszéde keltett. Mikor Saáry, új barátaitól környezve,
 52  7|         ellenzéki padsorokban.~ ~De Saáry sajnálkozva kijelentette,
 53  7|          mögött ballagó barátjukra. Saáry a József-tér sarkán szerencsésen
 54  7|            várakoztak rá.~ ~Mielőtt Saáry a hölgyeket üdvözölte volna,
 55  7|    szorítottad...~ ~Ujra megrázta a Saáry kezét, de a fiatalember
 56  7|                 És maga? - kérdezte Saáry kiváncsian.~ ~Masa tréfás
 57  7|            és lelkesen viszonozta a Saáry kézszorítását. - Én megigértem,
 58  7|             mondotta ezt, de a naiv Saáry mégis úgy érezte, hogy most
 59  8|           Csak annyit mondjon, hogy Saáry képviselő van itt, vagy
 60  8|         vezető főajtóra mutatott.~ ~Saáry kopogott, de nem kapott
 61  8|  konstatálta - Masa asszony volt.~ ~Saáry szertartásosan kezet csókolt,
 62  8|          hogy a kávét behozza, - és Saáry csak most jutott hozzá,
 63  8|           kis keze ott motoszkált a Saáry szeme körül, - majd nevetve
 64  8|  gondolatait eltakarja előlem?...~ ~Saáry tünődve nézett maga elé.~ ~-
 65  8|         kegyeikkel kitüntették...~ ~Saáry, akinek elfogultsága úgy
 66  8|            kérdezte Masa asszony.~ ~Saáry fölemelte a fejét, a cinizmus
 67  9|            üdvözlő szónoklatot...~ ~Saáry oly ostobán nézett maga
 68  9|        parancsának ellentmondj...~ ~Saáry, aki némileg furcsának találta,
 69  9|         tökéletesebb a réginél...~ ~Saáry január elején szeretetreméltó
 70  9|             vár magára -~ ~Masa”.~ ~Saáry Géza, - aki engedelmesen
 71  9|            szolgálatodra állok...~ ~Saáry gavallérosan kijelentette,
 72  9|             látvány, hogy a cinikus Saáry dideregve ragadta meg a
 73  9|        fiatal képviselő podgyászát. Saáry csak futólagos pillantást
 74  9|            vendéged van? - kérdezte Saáry, aki most épp oly elfogultnak
 75  9|             és a mosdóasztal körül. Saáry utóbb egy fejedelmi moz­dulattal
 76  9|         nyomorult földi életüket... Saáry félve nézett a dióbarna
 77  9|           visszatértek kriptájukba. Saáry tetőtől-talpig átöltözködött,
 78 10|                       Fehér mese.~ ~Saáry, amikor az ebédlő ajtaja
 79 10|            ez az anakronizmus, hogy Saáry egy percig ámulva állt meg
 80 10|           hófehér asztal mellett.~ ~Saáry most körülnézett a teremben:
 81 10|           uraim, engedjék meg, hogy Saáry képviselő urat bemutassam
 82 10|           talán jó estét kivánni?~ ~Saáry csak most vette észre a
 83 10|            Gyöngéden megsimogatta a Saáry kezét és jóindulattal folytatta:~ ~-
 84 10|   környékbeli úri kastélyokban...~ ~Saáry csodálkozva nézett pletykázó
 85 10|           halk hangon lovagjától.~ ~Saáry megrázta a fejét.~ ~- Nem
 86 10|             fölébreszt valakit...~ ~Saáry nem felelt, de pillantása
 87 11|     egyetlen élő lény tartóz­kodik: Saáry képviselő, aki itt se tudott
 88 11|   mértföldekre terjedő hósivatagon. Saáry azonban, akinek még sohase
 89 11|             kulcsárné szobájában.~ ~Saáry már kétszer is megreggelizett,
 90 11|             különös látvány okozta: Saáry bóbiskolva, lehorgasztott
 91 11|      békésen szendergő fiatal urat. Saáry végre, a delejes pillantás
 92 11|       lassan fölnyitja a szemét).~ ~Saáry (zavartan): No de ilyet!
 93 11|       pólyásbaba a dadája ölében!~ ~Saáry: Tulajdonképp nem is aludtam,
 94 11|            fizetést kap, mint maga, Saáry!~ ~Saáry: Éppen Laczházy
 95 11|            kap, mint maga, Saáry!~ ~Saáry: Éppen Laczházy járt az
 96 11|          közben horkolni szokott.~ ~Saáry (nem veszi figyelembe a
 97 11|    érdeklődöm a problémája iráni?~ ~Saáry: Nem, mert maga az egyetlen
 98 11|           Masa: Mi a maga érzése?~ ~Saáry: Az enyém?~ ~Masa: Maga
 99 11|         hogy jó pajtások vagyunk?~ ~Saáry (egyszerüen): Én csak azt
100 11|       különös bizalmat kelt bennem? Saáry, magát senki se vádolhatja
101 11|      lélektani rébuszt megoldani.~ ~Saáry: A legnagyobb titkát is
102 11|          fészekben körülveszi őket. Saáry a gyermek hűséges ragaszkodásával
103 11|            visszatér az ablakhoz.~ ~Saáry (végre megszólal): Megveti
104 11|            is meg tudom érteni...~ ~Saáry: Engem öreg papok neveltek
105 11|             előre megbocsátottam.~ ~Saáry: Maga elvált az urától,
106 11|        gyerekfejjel elkövettem...~ ~Saáry: Utóbb megtudta, hogy Laczházy
107 11|         megérteni józan ésszel...~ ~Saáry: Kezdem hinni!~ ~Masa: Én
108 11|        Saáryhoz): Maga velem jön?~ ~Saáry (ugyanoly halkan): Akarja?~ ~
109 11|                Masa: Parancsolom!~ ~Saáry (kenetteljesen): A jó gyermek
110 12|             megelőző nap délutánján Saáry egy új, ismerősnek tetsző
111 12|             szomorúság borongott... Saáry, mielőtt bemutatkozott volna
112 12|           megdicsőültek mosolyával, Saáry a vidéki ember szögletességével, -
113 12|            kiáltott föl csodálkozva Saáry képviselő. - Nem is gondolja,
114 12|           meghalnának...~ ~A ravasz Saáry látszólag bókokat és kedvességeket
115 12|         kissé savanyu arccal, mikor Saáry képviselő végre egy méla
116 12|                  És így? - kérdezte Saáry keserüen.~ ~- Igy? A magam
117 12|           színpadra szólították. De Saáry nem követte barátnőjét,
118 13|        ezzel a címmel: A purifikáló Saáry. Egy ujság kijelentette,
119 13|        nyílt színen éreztesse vele. Saáry Géza volt a legelső, aki
120 13|             interpellálni akarsz?~ ~Saáry szelíden megrázta a fejét.~ ~-
121 13|         sokan biztosan tudták, hogy Saáry vén panamistának nevezte
122 13|          purifikátoraként emlegette Saáry Gézát, de a pártbeli ujságok
123 13|             gladiátornak kedvezett; Saáry jókora sebet kapott s vagy
124 13|      mártirja - egy lap így nevezte Saáry Gézát - március elején,
125 13|         fontoskodással beszélt, míg Saáry bűnbánólag tette a kezét
126 13| szívességből én fogok vigyázni...~ ~Saáry behunyta a szemét és így
127 14|             A tengerparton.~ ~Mikor Saáry, elutazása napján, búcsúzkodás
128 14|          Masa asszony lelkesedve.~ ~Saáry tréfás meghatottsággal mormogott,
129 14|           tárgyalás után - kibérelt Saáry számára egy véletlenül üresen
130 14|         torokgyulladást kaphat...~ ~Saáry és Mariska asszony a Südstrand
131 14|          érdekesebb pletykák felől. Saáry, miután látta, hogy itt
132 14|  tisztességes ételt...~ ~Mariska és Saáry a következő napokban hihetetlenül
133 14|             gazdálkodás együtt jár. Saáry csakhamar megtudta, hogy
134 14|         embereket érdeklik - mondta Saáry elgondolkodva. - Nekem mindig
135 14|        folytatta konokul Mariska.~ ~Saáry ravaszkodva elmosolyodott.~ ~-
136 14|         találtam el az igazságot?~ ~Saáry jó darabig tünődve nézte
137 14|        diadalmasan be­kopogtatott a Saáry szobájába.~ ~- Nem alszik? -
138 14|        elítél a hazugságomért?...~ ~Saáry nem válaszolt a kérdésre,
139 15|    leányával, s Mariska asszony meg Saáry képviselő. Mariska talpig
140 15|          szürke selyemsipkát visel, Saáry hosszú mencsikoffot, aminőt
141 15|            északi tengeren járna?~ ~Saáry: Én ezt a ködös és misztikus
142 15|             reggelit a penzióban?~ ~Saáry (hősies tiltakozással):
143 15|         végigszáguldó szélvészre?~ ~Saáry: Már megbocsásson...~ ~Mariska:
144 15|      hullámok fölött repkednek...~ ~Saáry: Nem értem...~ ~Mariska:
145 15|             is föl ne ismerném...~ ~Saáry: Maga nem hisz abban, hogy
146 15|           teremtéseket alkotta...~ ~Saáry: Sohasem bántanám meg egy
147 15|          merné vallani előttem...~ ~Saáry: Biztosítom, hogy téved.~ ~
148 15|              hogy téved.~ ~Mariska: Saáry, nekem már leánykoromban
149 15|        forogni kezd körülöttem...~ ~Saáry lekiséri a sápadt Mariskát,
150 15|       helyet foglal a váróteremben, Saáry pedig - ideges unalmában -
151 15|               Mi történt magával?~ ~Saáry: Velem?~ ~Masa: Meghízott
152 15|        összes budapesti pletykákat. Saáry - bár az eső még mindíg
153 15|           megcsillan a napsütésben. Saáry furcsának és érthetetlennek
154 15|          közt vonul ki a hajóból és Saáry boldog, büszke és mégis
155 15|   szomszédom lesz az asztalnál...~ ~Saáry kezet csókol a hölgyeknek,
156 16|                         A féltékeny Saáry.~ ~Este egy olasz művésztársaság
157 16|  felcicomázott asszonyok körében.~ ~Saáry, aki a Masa jóvoltából maga
158 16|       pillantó képviselővel.~ ~- Ez Saáry, a híres politikus, aki
159 16|      köpönyegüket lehozatták volna, Saáry bágyadtan kijelentette,
160 16|             mint utóbb konstatálta, Saáry képviselő volt. A fiatal
161 16|      alakítást akar produkálni...~ ~Saáry, aki eddig értelmetlen arccal
162 16|             a szememet, - folytatta Saáry, - mert mindíg az járt a
163 16|    képviselő.~ ~- Gondolom, fiam.~ ~Saáry egy darabig tünődve nézett
164 17|           de meghallgatta a szegény Saáry imádságát: a Szent­kúthyak
165 17|       hasztalan várta, hogy a bamba Saáry a szavaira válaszoljon,
166 17|       beszélnem Masával? - kérdezte Saáry elképedve.~ ~Oly komikusan
167 17|        magát, hogy ennyire gyáva?~ ~Saáry lesütötte a szemét - most
168 17|           gyöngé­den megsimogatta a Saáry kipirult arcát s halkan
169 17|    bizonyítja, nem vesztek kárba.~ ~Saáry, vacsora végeztével, kivonul
170 17| nádfauteuiljeiben helyet foglalnak. Saáry közben sikertelen kisérleteket
171 17|       bajuszát.) Mi baja magának?~ ~Saáry (szinte asztmatikusan lélegzik):
172 17|            néz a barátjára): Jaj!~ ~Saáry (ijedten hallgat).~ ~Masa:
173 17|           hogy szerelmes belém...~ ~Saáry (annyira megijed, hogy derékon
174 17|       mértékben gyanú­sak voltak... Saáry, nagyon kérem, tagadja le
175 17|         szerepet magának szántam?~ ~Saáry (szomorúan hallgat).~ ~Masa:
176 17|             imént kérdezni tőlem?~ ~Saáry (hosszan maga elé néz, lesüti
177 17|           álmodni... (Megszorítja a Saáry kezét és oly vértforraló
178 17|            lépcsőház homályában.)~ ~Saáry (mindaddig az előcsarnokban