Rész

1  7|              És a teremben, ahol az imént még kápolnaszerü csönd volt,
2  8|            az ajánlatot, mellyel az imént, királynői leereszkedésemben,
3  9|    nyusztprémes nagyúr, aki csak az imént távozott innen, hirtelen
4 11|          járt az eszemben, mikor az imént oly hirtelen meglepett.~ ~
5 17| kettéharapja a szivarját, melyre az imént öntudatlanul rágyujtott).~ ~
6 17|          halljuk, hogy mit akart az imént kérdezni tőlem?~ ~Saáry (
7 17|            baráti érzés, melyről az imént szó esett, szánalmasan és