Rész

  1  1|           kortestanyák elcsöndesült lármája most itt támadt volna föl a dunaparti
  2  1|                  igazságot a parasztok­nak. Most mindannyian ünnepies fekete
  3  1|                    fanatikusok táborát...~ ~Most egyszerre csönd támadt:
  4  1|                    látszott, aki fölött még most - har­minc év mulva is -
  5  1|                    férfiának (lovasképe még most is ott függött a vidéki
  6  1|            közmondásos szere­tetreméltósága most is a régi volt, s szemével,
  7  1|                  lányéra emlékeztetett, még most is magába bolondította mindazokat,
  8  1|                 lekicsinyelték a pertárban, most valamennyien önkénte­lenül
  9  1|         szemtől-szembe a miniszterelnökkel. Most mindannyian boldog izga­lomtól
 10  1|                  vették a tekintélyeket, de most egyszerre úgy érezték, hogy
 11  1|                        Az elnök csöngetyüje most egyszerre végigsüvített
 12  2|                 tizenkét krajcárt...~ ~- És most természetesen ő segíti Nagysádékat?~ ~
 13  2|                     illatával. És a leányok most megnyu­godva ültek le a
 14  2|                     valami láthatatlan lény most egyszerre odaszólt volna:~ ~-
 15  3|                     érdeklődött iránta - de most megtörtént a csoda: a pártvezér
 16  3|         legnyomorultabb kis egzisztenciája. Most úgy tünt föl neki, mintha
 17  3|                     osztályfőnök belépését. Most, hogy szomoru gyermekkora
 18  3|                   jövőre?~ ~A gyermek szeme most félelmetesen megvillant.~ ~-
 19  3|                  további támogatásról, mert most már abban a helyzetben volt,
 20  3|                   hanem a keserü öngúnyé... Most egyszerre az jutott eszébe,
 21  3|              Közkatona, közkatona! - mondta most gúnyosan magában, ahogy
 22  3|                    orrodat, kisöcsém? Talán most is a haza sorsán bánkódol?~ ~
 23  3|                urától, pedig szegényke csak most töltötte be a tizenkilencedik
 24  3|                    katona fia van. De Saáry most nem őt nézte, hanem a fiatal
 25  4|                tányérja körül elhe­lyeztek. Most talán legelőször gondolt
 26  4|                   divatok szerint végezték; most azonban - fiatal szomszédnője
 27  4|                     csodálkozva.~ ~De Saáry most megmagyarázta neki, hogy
 28  4|              ellensége volt a dohányzásnak; most azonban úgy érezte, hogy
 29  4|                     valóságos formájában... Most egyszerre csoda­módon jól
 30  4|                  kérdezte a képviselőtől. - Most megint húsz esztendeig fog
 31  4|                 fejét.~ ~- Nem, - mondta, - most már én is azt hiszem, hogy
 32  4|                 megakadt, mert az asztalhoz most egy idegen úr közelített:
 33  4|                         A beszélgetés, mely most a fiatalok közt megindult,
 34  4|                volna; de a fiatal képviselő most csodálkozva hallotta, hogy
 35  4|               asszonyi szépséggel szemben s most egyszerre valami nagy, ismeretlen,
 36  4|                    a gyöngédséghez, melyért most talán az életét is föláldozta
 37  4|                ketten - biztosítalak róla - most is jóbarátai egymásnak...
 38  4|             maradtak... A kis unokám ügyeit most is a volt ura intézi, Masa
 39  5|               asszony jutott az eszébe, aki most talán a narancsfáktól illatos
 40  5|                   tébolyodott vagy? - szólt most magához Saáry képviselő
 41  5|                     vett magára (a gérokkot most csináltatta a falusi szabójánál),
 42  5|                   cifra és léha életre - de most úgy érezte, hogy keblére
 43  5|                   Nem szerette az italt, de most sűrün koccintott szomszédjával
 44  5|                       És a közlékeny huszár most - diszkréció kikötése mellett -
 45  5|                  Akár hiszed, akár nem, még most is épp úgy szeretik egymást,
 46  5|                   más férfi...~ ~Saáry, aki most volt becsipve legelőször
 47  5|                véleménnyel a női nemről, de most alaposan megváltozott. Ha
 48  6|                    lejárt végre?~ ~Saárynak most valami derengeni kezdett
 49  6|                  ellenjelöltek intézményét. Most azonban, fájdalom, megszünt
 50  6|               sohase olvastam életemben, de most fölvilágosítottak róla,
 51  6|                 mint Masa ő nagy­sága... De most már gyere, szedd a lábaidat,
 52  6|                 karzati közönség idegeit... Most az ülés végéig folyton csak
 53  6|                    tízperces beszédet mond, most azonban úgy érezte, hogy
 54  6|              beszélt nagyvilági asszonnyal, most hirtelen az az impressziója
 55  7|                     megyei székvárosban, de most váratlanul kiderült, hogy
 56  7|                    kápolnaszerü csönd volt, most - akár a nagy viharok idején -
 57  7|                 szavazott. A hatalmas állam most éreztette vele bosszuját:
 58  7|              izletes húsleveskét... És lám, most mégis megtörtént a csoda:
 59  7|                  bosszuló keze megtépázott. Most nem látszott többé annak
 60  7|                      hogy a világon van, de most görcsösen ragaszkodtak hozzá,
 61  7|                    se volt igaz, mint ahogy most - ki­vételesen - még csak
 62  7|                 magába, ha szépen beszél, s most akár akarom, akár nem, kénytelen
 63  7|                Saáry mégis úgy érezte, hogy most érte meg életének legszebb
 64  7|                  élet gyönyörüségétől... És most nem ez a világ tünt előtte
 65  7|                uniformisában?...~ ~Laczházy most elkeseredve sóhajtott, de
 66  8|              tanácsába fölküldték, Saárynak most már ahhoz is joga volt,
 67  8|                beviszi...~ ~A bóbitás leány most még kedvesebben mosolygott.~ ~-
 68  8|                    Tudja, hogy hány óra van most? - kérdezte szigorúan.~ ~-
 69  8|                     istenke büntetése, mert most meg kell elégednie az én
 70  8|                  dühbe jött és elszaladt... Most magára vessen, ha hideg
 71  8|                    behozza, - és Saáry csak most jutott hozzá, hogy alaposabban
 72  8|                   tovább, mert a szobaleány most begördítette a szalonba
 73  8|                     elcsábítottam, remélem, most se adja a szigoru aszkétát...
 74  8|          helyeslőleg bólintott.~ ~- Helyes, most nagy örömet szerez nekem,
 75  8|            szempilláit.~ ~- Kedves barátom, most már nemcsak azt tudom magáról,
 76  8|                    megrögzött bűnösök közé. Most szépen el fogja mesélni
 77  8|                     kitörtek a lelkéből. És most megint a régi öngúnyolódással
 78  9|                   és rakoncátlan kis tündér most úgy rendelkezett, hogy te
 79  9|            kikarmolták volna egymás szemét, most azonban tisztelik és megbecsülik
 80  9|                    Masa számára, Masa pedig most is eljár édes­anyjával a
 81  9|                   mint ruhát próbálok, mert most ujabban az az ötletem támadt,
 82  9|                   ha megharagudnék, mert én most is csak a maga javát akarom:
 83  9| tarlatán-ruhácskájukban... Szibéria ugyanis most valóságos klimatikus hely
 84  9|                veszett el, mert házigazdája most barátságosan így szólott
 85  9|                  van? - kérdezte Saáry, aki most épp oly elfogultnak érezte
 86  9|                   lelkére nehezedik...~ ~De most megszólalt a csöngetyü,
 87 10|       tölgyfaburkolatos terem mennyezetéről most harmincágu, villamos csillár
 88 10|                     asztal mellett.~ ~Saáry most körülnézett a teremben:
 89 10|                  töp­rengjen, mert Laczházy most udvariasan karonkapta.~ ~-
 90 10|           természetesen félti a pozicióját, most en­gem bízott meg, hogy
 91 10|                    castellanusnak nevezett, most intett a kékfrakkos komornyiknak,
 92 10|                 estét kivánni?~ ~Saáry csak most vette észre a szomszédnőjét:
 93 10|                 képviselőház padjai között, most reszketett a fölindulástól.~ ~-
 94 10|             semmiségbe... Hát igaz, hogy én most a valóságos életemet élem,
 95 10|               mellettem? Nem gondolja, hogy most rögtön megrázkó­dom, s ismét
 96 10|                     aki az abbé mellett ül, most válófélben van az urától,
 97 10|                    ezüstfejü aggastyán, aki most vett harmadszor a parfaitből,
 98 10|         elárvereztette a családi birtokát s most mint vendég és jó gibic
 99 10|             végtelenbe vesző síkság fölött. Most mindenütt szűzi fehérség
100 11|                   császár megfakult arcképe most is ott függ az ebédlő sötétbarna
101 11|                    Maga elvált az urától, s most mégis nyugodtan adja itt
102 11|                    megzavarják?... Vagy még most, a válás után is szerelem­mel
103 11|                    De miért ragaszkodik még most is hozzá, miért tartja legjobb
104 11|            visszaszereztem a szabadságomat, most, hogy az unalmas társadalmi
105 12|                 szerény udvari lakásában... Most azonban itt van és megszoríthatom
106 12|                    kellemetlen helyzetéből, most türelmetlenül tapsolni kezdett:~ ~-
107 13|                    okos és erélyes akciónak most okvetlenül kormánybuktatás
108 13|                  venni, hogy interpellációd most egyáltalában nem aktuális
109 13|                     valami kövér legény, de most ijesztően lesoványodott...
110 13|                  ijesztően lesoványodott... Most le fog ülni és megiszik
111 13|                    én akarom, punktum... És most haza fog menni és sietve
112 14|               utitársat szereztem magának s most már igazán nyugodt vagyok,
113 14|                magát óvni minden bajtól. Ha most se találja ki, hogy Mariskáról
114 14|                   Még fiatal asszony volt - most töltötte be a huszonhetedik
115 14|                     jelent az, hogy Mariska most állandóan ott lesz az oldala
116 14|             influenzát szerezzen magának... Most azonban siessen az ebédhez,
117 14|                    a vizsgadíjaimat.~ ~- És most? - folytatta konokul Mariska.~ ~
118 14|              ravaszkodva elmosolyodott.~ ~- Most? Amint tudja, már rég végeztem
119 14|                  szíve és az érzései iránt. Most se gondol álmodozva a szép
120 14|               álmodozva a szép asszonyokra? Most is a politika a legfőbb
121 14|             kérdezte jókedvüen.~ ~- Dehogy. Most írom a tizedik képes levelezőlapot...~ ~-
122 14|                   is agyon nem szorított... Most szépen jőjjön le vacsorázni,
123 15|                     be őszintén: nem gondol most százszor szívesebben a fiumei
124 15|            államvasút öreg podgyászhordóira most sokkal poétikusabb lángolással
125 15|                tartom rossz fiúnak? De nem, most már nem is akarom, hogy
126 15|                 becsaptatok, gyermekeim, de most már mindegy, úgy kell nekem,
127 15|              közönséges csalásnak fölültem. Most azonban sies­sünk reggelizni,
128 15|                    az az impressziója, hogy most issza életében a legjobb
129 15|              elengedne az életéből, ha Masa most lehúzná a keztyűjét s ő
130 15|                    közel egy óráig tartott, most öt-hat perc múlva már kikötnek
131 15|                   vesz a barátjától.~ ~- Én most levetem a fűzőmet - mondja -
132 16|                 Mariska pedig - akiről csak most derült ki, hogy még cseppet
133 16|                     ott a sarokban; szegény most már a második pápaszemét
134 16|                      a híres politikus, aki most új erőt gyűjt a tengerparton,
135 16|          feledhetetlen élvezethez juttatta, most azzal hálálta meg, hogy
136 16|                     arccal meredt maga elé, most egyszerre megragadta a Mariska
137 16|                  Arra kérem, hogy ne legyen most oly fiatal, mint tegnap
138 16|                     szerelmes férfiakat, de most, fájdalom, a magam példá­ján
139 16|                    asszonyi szeretetben, de most rettenetesnek tünik föl
140 17|               bandita a kezem ügyében volna most, irgalom nélkül felkoncolnám.
141 17|        foto­­gráfiákat végignézze - drágám, most már nyugodtan elteheti a
142 17|                    felfedezni magát. Hagyja most a huszárokat, akik remélhetőleg
143 17|                 bizonyosan jobban tudja, mi most a legsürgősebb tennivaló...~ ~
144 17|                  Saáry lesütötte a szemét - most csakugyan olyan volt, mint
145 17|              megneheztelne magára...~ ~Masa most végre befejezte szemléjét
146 17|                      hogy haragszik rám. És most - miután mindent tud - halljuk,
147 17|                csomagoláshoz időm legyen... Most azonban lefekszem és magával