Rész

  1  4|                                     Masa.~ ~Saáry szögletesen hajlongott
  2  4|  becsomagolt kofferekkel várakozik. Masa boldogan, nevetve olvasta
  3  4|           akkor tért magához, mikor Masa pajkosan így szólt hozzá:~ ~-
  4  4|     multbelije szegény unokámnak, a Masa ura, akitől a mult héten
  5  4|          most is a volt ura intézi, Masa pedig talán aludni se tudna
  6  5|             bizonyos­ra vette, hogy Masa nem egyedül utazott a tengerpartra,
  7  5| édesanyámnak a pusztán akadt dolga, Masa pedig még mindig Olaszországban
  8  5|              bizonyos vagyok benne, Masa két-három hét alatt a világ
  9  5|         legfestőibb gleccserért se. Masa egy felületes lény, aki
 10  5|      testvérére, s hogy voltaképp a Masa pajkos, üde és finoman formált
 11  5|            a kékatillás fiut, aki a Masa szemével tekint rá, s akiből
 12  5|      szemével tekint rá, s akiből a Masa édes fölületessége sugárzik
 13  5|       megölelte és tegezni kezdte a Masa öccsét, aki eleintén romantikus
 14  5|           csak azt mesélte el, hogy Masa micsoda pezsgő-márkát szeret
 15  5| történetekkel okolta meg, részint a Masa gyermekkorából, mikor a
 16  5|     könnyelmüsége volt az oka, mert Masa ugyan sohase tett volna
 17  5|            mint jegyességük idején. Masa rajong az uráért és Laczházy
 18  5|            fejét.~ ~- Édes barátom, Masa sokkal korrektebb asszony,
 19  6|             csakugyan nem más, mint Masa ő nagy­sága... De most már
 20  6|           jobboldali karzatra, ahol Masa és Mariska asszony már türelmetlenül
 21  6|        leány” kezét megkérjék tőle. Masa szem­melláthatólag hencegett,
 22  6| becsületszavára jelentette ki, hogy Masa az egész egyesült Olasz­orszá­got
 23  6|            dolgozataid külalakja?~ ~Masa durcásan ütött a volt ura
 24  6|             hihetetlen hatása lett: Masa boldogan tapsolni kezdett,
 25  6|         értekező cvikkeres úré...~ ~Masa komolyan megrázta a fejét.~ ~-
 26  6|         támadt, hogy a bolondos kis Masa csakugyan beleszeretne,
 27  7|  megpillantotta karzati ösmerőseit: Masa és Mariska asszonyokat,
 28  7|     csillogó szomju­sággal tapadt a Masa fiusan bájos és intelligens
 29  7|        kérdezte Saáry kiváncsian.~ ~Masa tréfás hódolattal hajtotta
 30  7|          volt-e, hogy a nevetőszemü Masa pajtása járt valamikor a
 31  7|           elkeseredve sóhajtott, de Masa gőgösen leintette, majd
 32  8|            meglepetve konstatálta - Masa asszony volt.~ ~Saáry szertartásosan
 33  8|        álomképen látta maga előtt a Masa karcsú blúzát és aranyos
 34  8|             kinálgatták magu­kat... Masa eléje tette az egyik csészét, -
 35  8| füstfelhőket fújtak maguk elé, majd Masa kisleányos rakoncátlan­sággal
 36  8|          mondta képmutató arccal.~ ~Masa helyeslőleg bólintott.~ ~-
 37  8|        szereplők és díszletek?...~ ~Masa asszony lebocsátotta a szempilláit.~ ~-
 38  8|                És ekkor? - kérdezte Masa asszony.~ ~Saáry fölemelte
 39  8|         életrajzomat elmondjam...~ ~Masa pár percig hallgatott, aztán
 40  9|         hogy ő keres méltó férjet a Masa számára, Masa pedig most
 41  9|        méltó férjet a Masa számára, Masa pedig most is eljár édes­anyjával
 42  9|      szeretetreméltó levelet kapott Masa asszonytól. Ez állott benne:~ ~„
 43  9|        türelmetlenül vár magára -~ ~Masa”.~ ~Saáry Géza, - aki engedelmesen
 44  9|          lehet a patinás keretben a Masa friss és eleven szépsége,
 45 10|        vette észre a szomszédnőjét: Masa ült mellette, akinek kedvéért
 46 10|             elszánta magát. De ez a Masa - szívdobogva konstatálta -
 47 10|          ismételte sértődött arccal Masa asszony.~ ~A fiatal képviselő
 48 10|         ablakai alatt bólogattak?~ ~Masa elgondolkozva rázta meg
 49 10|            a virágos asztal fölött, Masa súgva megismertette barátjával
 50 10|          alatt táncolni szoktak, de Masa hátramaradt az ebédlőben,
 51 10|                    Szép? - kérdezte Masa asszony, oly halkan, mintha
 52 11|        friss és korán kelő teremtés Masa asszony volt, aki egy pillanatig
 53 11|          kis női lény virraszt...~ ~Masa (lábujjhegyen lopózkodik
 54 11|       ezelőtt még ébren voltam...~ ~Masa: Oly édesen aludt, mint
 55 11|       elmerültem a gondolataimba.~ ~Masa: A haza sorsán töprengett?
 56 11|           oly hirtelen meglepett.~ ~Masa: Annyi bizonyos, hogy a
 57 11|       problémán törtem a fejemet.~ ~Masa: Nem vagyok indiszkrét,
 58 11|       deríthet. (Komolyan:) Mondja, Masa, csakugyan azt hiszi, hogy
 59 11|           mi jó pajtások vagyunk?~ ~Masa: Mi a maga érzése?~ ~Saáry:
 60 11|        érzése?~ ~Saáry: Az enyém?~ ~Masa: Maga úgy érzi, hogy jó
 61 11|    szívemből jó pajtása vagyok...~ ~Masa (meghatottan, de mosolygó
 62 11|           el tudná mondani nekem?~ ~Masa: Attól félek, hogy mindent
 63 11|             maga a filisztereket?~ ~Masa: Jó szívem van, hát megbocsátok
 64 11|          való filiszter vagyok...~ ~Masa: Már előre megbocsátottam.~ ~
 65 11|           viszonyukat fölújítsák!~ ~Masa (csöndesen megrázza a fejét):
 66 11|         asszony volna a helyében?~ ~Masa (olyan pillantással ingatja
 67 11|              Saáry: Kezdem hinni!~ ~Masa: Én nem vagyok olyan, mint
 68 11|          várakoznak a vendégekre.~ ~Masa (halkan Saáryhoz): Maga
 69 11|         ugyanoly halkan): Akarja?~ ~Masa: Parancsolom!~ ~Saáry (kenetteljesen):
 70 12|        talán le se jött volna, de a Masa kacér, ravasz és finom levelecskéjének
 71 12|       kivilágított próbaterembe, de Masa asszony, aki a műkedvelő-társaság
 72 12|          nem ez a véleménye róla?~ ~Masa gondolkodva rázta meg a
 73 13|            konflissal elhajtatott a Masa asszony lakására. Maga se
 74 13|        végig a melódiák birodalmát. Masa azonban nem borult a nyakába,
 75 13|          leutazik a Quarneróra...~ ~Masa asszony utóbb sajátkezűleg
 76 13|         hamarosan meg­­javulok...~ ~Masa szigorúan fölhúzta az orrocskáját,
 77 14|           megjelent a barátnőjénél, Masa váratlan és meglepő hírrel
 78 14|             a Laczházy huga volt, a Masa egykori sógornője, akihez
 79 14|          oldala mellett? - kérdezte Masa asszony lelkesedve.~ ~Saáry
 80 14|          meghatottsággal mormogott, Masa pedig elmesélte, hogy sógornője
 81 14|       izgatottsággal.~ ~A táviratot Masa asszony küldte s arról értesítette
 82 15|       prémekbe és shawlokba burkolt Masa asszony, aki szeles sietséggel,
 83 15|            nem látszik meg rajta.~ ~Masa (megpillantja Saáryt és
 84 15|           csókolja a barátnőjét).~ ~Masa: A táviratod után azt hittem,
 85 15|         alapon való gyógyulásról?~ ~Masa: Szegény Mariskám, te, ugylátszik,
 86 15|          magával?~ ~Saáry: Velem?~ ~Masa: Meghízott és olajbarnára
 87 15|  tündérregékben szerepeltek. Hogy a Masa ezüstös hangja, édes nevetése,
 88 15|           elengedne az életéből, ha Masa most lehúzná a keztyűjét
 89 15|             néma elismerést, mely a Masa szőke fürtjei körül rep­ked.
 90 15|           lakosztályt foglaltak le. Masa a lépcsőföljárat előtt sietve
 91 15|    hölgyeknek, de mielőtt távoznék, Masa bizalmas és alamuszi pillantással
 92 16|         érdeklődés feléjük fordult; Masa a tizennyolcadik századbeli,
 93 16|             körében.~ ~Saáry, aki a Masa jóvoltából maga is gyöngyvirágot
 94 16|             Mariska szégyenkezve.~ ~Masa azonban lelkesedve magához
 95 16|         ölelni a fiatal asszonyt.~ ~Masa egy tréfás mozdulattal elhárította
 96 16|        kérdezte a kezét összecsapva Masa asszony, miután a két élettől
 97 16|        fejezzék be. Mielőtt azonban Masa és Mariska a köpönyegüket
 98 16|      feküdni? - kérdezte megütközve Masa asszony.~ ~- Mondja inkább,
 99 16|      mártirmosollyal a képviselő.~ ~Masa durcásan vállat vont, de
100 16|      mindössze azt kötötte ki, hogy Masa belekaroljon, - a fiúk pe­dig
101 16|            éjjeli jeladásait, mikor Masa, hosszabb lelki küzdelem
102 16|             én nem tudok többé élni Masa nélkül... Eddig szá­nalomraméltó
103 16|                 Hát nem látta, hogy Masa egész éjjel a fiatalabb
104 17|           mondta Saárynak, miközben Masa kissé előre sietett, hogy
105 17|        valamitől. Attól félek, hogy Masa sértőnek találja a vallomásomat,
106 17|             bevalljam neki?~ ~Mivel Masa e pillanatban teljesen el
107 17|           megneheztelne magára...~ ~Masa most végre befejezte szemléjét
108 17|            kávéjukat inni szok­ták. Masa sötétzöld, dekolletált ruhát
109 17|     megtébolyítja a fiatal urat, de Masa ezt nem veszi tudomásul,
110 17|    elhallgatnak, nagy csönd támad s Masa hirtelen ásítani kezd.~ ~
111 17|            hirtelen ásítani kezd.~ ~Masa (nevetve): Bocsánat, nehogy
112 17|            asztmatikusan lélegzik): Masa, - én kérdezni szeretnék
113 17|            De meg kell igérnie...~ ~Masa (félbeszakítja s megdöbbenve
114 17|          Saáry (ijedten hallgat).~ ~Masa: Édes fiam, én valami borzasztót
115 17|         öntudatlanul rágyujtott).~ ~Masa: Igy nem kezdődhetik egyéb,
116 17|        Saáry (szomorúan hallgat).~ ~Masa: Föl a fejjel, mosolyogni
117 17|     castelmuschioi kiránduláshoz?~ ~Masa (boldogan): Hogy nem volna-e