Rész

 1  1|       hizelkedőnél, aki foga fehérét már a legelső pillanatban kimutatta?~ ~
 2  1|       házasodott meg, bár betöltötte már harmincadik eszten­dejét,
 3  1|    ügyvédsége harmadik esztendejében már ő kapott legtöbb pénzt az
 4  2|             mint valaha diákkorában, már kora reggel nyakába vette
 5  2|         lakásban, melynek tisztasága már a legelső pillanatban bizalmat
 6  2|              jókedvtől.~ ~- Tetszett már valaha hírét hallani Mozgay
 7  2|              került. Jelenleg persze már nem szorul ránk, mert tizenkétezer
 8  2|             szív­te­len ember, arról már határozottan biztosíthatom
 9  2|           mire lefeküdt és félhétkor már szokása szerint ébren volt
10  2|             Mire vinné, mikor annyit már úgyis elért, hogy képviselőnek
11  2|              ilyen emberből manapság már semmi se lesz. De különben
12  2|        szentimentális Josephine, aki már a világ valamennyi piroskötéses
13  3|             ide a forrongó khaoszba. Már kezdtek kibontakozni a jövendő
14  3|        termekben, a pártvezér mögött már föltünt a leendő trónbitorló,
15  3|       névtelen csoportok hullámaiból már ki-kiemelkedett egy-egy
16  3|         erejüket összemérjék, de itt már, titokzatos silhouette-ekként,
17  3|    perifériákról, a panamisták, akik már a befolyásos férfiak körül
18  3|          mesterségét... Az édesanyám már jóval előbb meghalt és én
19  3|              támogatásról, mert most már abban a helyzetben volt,
20  3|        kiszellőztessem.~ ~- Túl vagy már a vacsorán?~ ~- Nem, de
21  3|            fogadó halljában, melyből már be lehetett látni a csillogó
22  3|         volna hát elhinni róla, hogy már a csalódások szomoru iskoláját
23  4|              a következő pillanatban már sűrű füstfelhő ringatózott
24  4|                Nem, - mondta, - most már én is azt hiszem, hogy az
25  4|  föltelegrafálják Sajó-Eörsről, ahol már két hét óta becsomagolt
26  4|  anekdotákból, - de mikor a pincérek már nagyon is átlátszó célzásokat
27  5|              tekintélyek körül, akik már meg-megütö­gették a készülő
28  5|            telepedni az enyémhez. Én már úgyis az italnál tartok...~ ~-
29  5|     mulat­ságot.~ ~- Azt hiszi, hogy már hazafelé tart?~ ~- Óh igen,
30  5|              minden férfi rajongott, már tizennégy éves korában úgy
31  5|           virilistája - de édesanyám már a legelső pillanatban megmondta,
32  5|      házastársi szerelemről közöttük már nem lehet szó...~ ~- És
33  5|             vége, de jóval több volt már hat óránál is, mikor a két
34  6|            azt se találod ki? Láttál már kövér embert, aki nem a
35  6|          Masa ő nagy­sága... De most már gyere, szedd a lábaidat,
36  6|              Masa és Mariska asszony már türelmetlenül várakoztak
37  6|        utamba akadt? Mariska beszélj már te is, mert ezek még azt
38  7|              elmondani szándékozott, már fogantatása előtt kisugározta
39  7|             nem produkált nála... Ez már csakugyan nem az a legény,
40  7|              s a miniszterelnök, aki már hazafelé készülődött, újra
41  7|              képviselő-csoport előtt már régebben megpillantotta
42  8|            fölküldték, Saárynak most már ahhoz is joga volt, hogy
43  8|                  A nagyságos asszony már várja a nagyságos urat, -
44  8|             cigarettára.~ ~- Egyszer már elcsábítottam, remélem,
45  8|           akit az élet tapasztalatai már sok mindenre megtanítottak?
46  8|                 Kedves barátom, most már nemcsak azt tudom magáról,
47  8|            képviselő.~ ~- Lássa, így már sokkal jobban tetszik nekem,
48  9|             a házastársak között, ha már törvényesen elváltak egymástól.
49  9|                mondta. - Ha az ember már nem lehet állandó pesti
50  9|           vendégét a szobájába, ahol már egy nyájas tekintetü, fiatal
51 10|        rózsásarcu óriás. - A hiréből már bizonyosan jól ismerik,
52 11|            volt, s a lomha, téli nap már meglehetősen magasan járt
53 11|        kulcsárné szobájában.~ ~Saáry már kétszer is megreggelizett,
54 11|      ujságokat, mikor végre - az idő már tizenegyre járt - az első
55 11|        töprengett? Maguk politikusok már korán reggel is a haza sorsán
56 11|              járnának a fejében): Én már gyakran elgondolkodtam azon,
57 11|          filiszter vagyok...~ ~Masa: Már előre megbocsátottam.~ ~
58 11|              Én, a szürke filiszter, már azt is különösnek találom,
59 11|       sajó-eörsi kastélyban játszik, már csakugyan titokzatos és
60 11|    jóindulatu garde-ra tettem szert, már késő volt jóvátenni a hibát,
61 12|      szerepet, noha a memorizálással már az iskola padjaiban is állandóan
62 12|             férfiút, ezt a félistent már csakugyan ismerned kell,
63 12| furfan­gosság lappangott.~ ~- Óh, én már sokat hallottam a mesterről! -
64 12|             Budapesten, hogy a hajuk már régóta az ezüst színében
65 12|      elszunyókálnak, ha este - félig már leragadt szempillákkal -
66 12|   szórakozzunk tovább, hanem lássunk már az után, amiből élünk...
67 12|               De mint magán­emberről már régóta megvan róla a véleményem.~ ~-
68 12|           volnék, attól tartok, hogy már az ősz haja és a negyvenéves
69 12|            magam korabeli vénasszony már nem követhet el olyan gyerekességeket,
70 13|          legjobban, hogy az uralkodó már elejtette a miniszterelnököt,
71 13|                   Nem gondolod, hogy már maga ez a kijelentésed is
72 13|             kis dialog, melynek híre már félóra mulva érthetetlen
73 13|      purifikátorok, szegény barátom, már a bibliai Ádám óta éhenhalnak...
74 13|    éhenhalnak... Mindezeket különben már a kilencéves fiúk is tudják,
75 14|             szereztem magának s most már igazán nyugodt vagyok, hogy
76 14|             mód­jára fog viselkedni, már az úton meggyőződött róla,
77 14|        szolgálatait s tiz perc múlva már viharos érdeklődéssel kérdezősködött
78 14|        siessen az ebédhez, úgyse kap már meleg és tisztességes ételt...~ ~
79 14|        sziklák között, sőt negyednap már együtt rándultak ki Pólába,
80 14|                   Most? Amint tudja, már rég végeztem a vizsgáimmal,
81 14|             emberről, mint maga, ezt már csakugyan nem hittem volna...
82 15|          hosszú mencsikoffot, aminőt már csak a kisebb mezővárosokban
83 15|   végigszáguldó szélvészre?~ ~Saáry: Már megbocsásson...~ ~Mariska:
84 15|                Mariska: Saáry, nekem már leánykoromban is az volt
85 15|           rossz fiúnak? De nem, most már nem is akarom, hogy válaszoljon,
86 15|           fogok viszontlátni, akinek már csak percei vannak hátra
87 15|     becsaptatok, gyermekeim, de most már mindegy, úgy kell nekem,
88 15|               most öt-hat perc múlva már kikötnek az abbáziai molón.
89 16|             a sarokban; szegény most már a második pápaszemét is
90 16|            se nem alszunk, s a lélek már hónapok óta csak hálni jár
91 16|             A fiumei világító-torony már abbahagyta éjjeli jeladásait,
92 17|            végignézze - drágám, most már nyugodtan elteheti a zsebkendőjét,
93 17|             készülve rá, hogy holnap már örökre lekésett a boldogságról.~ ~-
94 17|          kissé gyanúsan viselkedtek? Már fél órájánál több, hogy
95 17|             adni... Őszintén szólva, már tegnap este féltem ettől