Rész

 1  1|                 folyosókon, bár ravaszul azt szimulálták, hogy mindez
 2  1| miniszter­elnöknek, sokan szemérmetlenül azt hazudták, hogy két hónap
 3  1|               szürke fickó volt és mégis azt az impressziót keltette,
 4  2|                  Teát szeretnék főzni és azt hittem, hogy találok spirituszt
 5  2|             fordult meg úri társaságban. Azt mondom neked Zsófi, hogy
 6  2|                Ugyancsak megállapították azt is, hogy bár jólelkü, de
 7  2|              félelmet ismerik. Ami pedig azt illeti, hogy nincs érzéke
 8  3|              mondta a nyakát szegezve. - Azt akarom, hogy többre vigyem,
 9  3|          címtárát helyettesíti. A közhit azt tartotta róla, hogy memória
10  3|            őszinte akarok lenni, biz’ én azt se tudom, hogy merre járok.
11  3|                     Saáry, aki mindeddig azt se tudta, hogy képviselőtársa
12  4|                  megállapodjék. Titokban azt szerette volna, hogy a konyha
13  4|                 mondta, - most már én is azt hiszem, hogy az életben
14  4|            asszony nótáját játsszák.~ ~- Azt hiszem, - gondolta magában
15  4|                ez az óriás testvérhúga - azt a reményét fejezte ki, hogy
16  4|              kupéban! De Olaszországig - azt hiszem - kevés az idő, hogy
17  4|                  történt vele? Mindeddig azt hitte, hogy immunis az asszonyi
18  4|                 Masát, akiről tegnap még azt se tudta, hogy a világon
19  4|                 nap otthon talál, kivéve azt a pár hetet, amit legfelsőbb
20  4|                szívére lépett volna.~ ~- Azt hiszem, - dadogta, - úgy
21  5|            zajongó politikusok közt.~ ~- Azt hiszem, megint ott fogom
22  5|               Olaszországban kószál, bár azt hiszem, hogy egy-két nap
23  5|               megunja a mulat­ságot.~ ~- Azt hiszi, hogy már hazafelé
24  5|       tanulmányozta az étlapot, titokban azt a megfigyelést tette, hogy
25  5|               változtatott... Előbb csak azt mesélte el, hogy Masa micsoda
26  5|           Laczházy könyörtelenül megölné azt, aki Masának csak egy rossz
27  5|                  kalandjait elfelejtené. Azt hiszem, mindketten tűzbe
28  6|           szoktál ujságot olvasni? Talán azt se olvastad, hogy az öreg
29  6|             mennyei ártatlanság, hát még azt se találod ki? Láttál már
30  6|                 a karzaton és mindenáron azt akarja, hogy fölvigyelek
31  6|   szem­melláthatólag hencegett, de azért azt akarta elhitetni a társasággal,
32  6|                 már te is, mert ezek még azt találják gondolni, hogy
33  6|                lelkesült gardedámot.~ ~- Azt hiszitek, valami nagy dolog,
34  7|                előtt kisugározta magából azt az álmos és ködszerü unalmat,
35  7|                 föl a sokaság közt, akik azt a hírt hozták, hogy az ismeretlen
36  7|                  képviselőválasztásoknál azt a hallatlan vakmerőséget
37  7|      rabszolgának született...~ ~Ki meri azt mondani, hogy a Kiss János
38  7|                hálásan elhárítva magától azt a megtisz­te­lést, hogy
39  8|                 óvatosan eltitkolta.~ ~- Azt hiszem, hogy maga az egész
40  8|          képviselőre.~ ~- Mindeddig csak azt tudom magáról, hogy csunya
41  8|                minden zseniális ember... Azt is tudom, hogy tíz év előtt
42  8|               szíves föllebbenteni kissé azt a függönyt, mely érzéseit
43  8|                barátom, most már nemcsak azt tudom magáról, hogy ódivatu
44  8|                  gallérokat visel, hanem azt is, hogy nem ellensége az
45  8|               asszonyos affektálásnak... Azt akarja velem elhitetni,
46  8|                 mindjárt vissza is vonom azt az ajánlatot, mellyel az
47  8|                 eltitkolnia előttem, még azt se, hogy kik voltak azok
48  8|                egész biografiámat, mert, azt hiszem, ennyi is elég hozzá.
49  9|      barátságosan így szólott hozzá:~ ~- Azt hiszem, szívesen veszed,
50 10|                 beszélne.~ ~- Maga talán azt hiszi, hogy Sajó-Eörs Szerbiában
51 11|          tizenkettőkor kezdik? Laczházy, azt hiszem, távolról se oly
52 11|                  Mondja, Masa, csakugyan azt hiszi, hogy mi jó pajtások
53 11|              Saáry (egyszerüen): Én csak azt tudom, hogy maga az első
54 11|            álmaimban látok viszont. Néha azt hiszem, hogy magának panaszoltam
55 11|                 külső jelek után itélve, azt se tartom valószinünek,
56 11|                  a szürke filiszter, már azt is különösnek találom, hogy
57 11|              nagy gyerek, aki nagyképüen azt hiszi magáról, hogy érett
58 12|                  kövér házigazda karján, azt az ötletét azonban, hogy
59 12|             ismered, az még hagyján, sőt azt se veszem rossz néven tőled,
60 12|                kitüntették. A színháznál azt beszélték róla, hogy nem
61 12|                lenne a véleménye felőle. Azt hibáztatja benne, hogy tudatában
62 13|               eladná, senkise követte el azt a meg­gondolatlanságot,
63 13|                eltorzult a haragtól.~ ~- Azt mondod, hogy figyelmeztetésem
64 13|                  kérdezte elképedve.~ ~- Azt mondom, hogy mindig föl
65 13|       rászolgáltam... Fájdalom, még csak azt sem igérhetem meg, hogy
66 14|                  A jellemzésből legalább azt hiszem...~ ~- Édes fiam,
67 14|                 a taktikámba belelásson? Azt írtam neki, hogy szörnyű
68 14|                  ugyebár, megteszi nekem azt a szíves­séget, hogy kora
69 15|                   Masa: A táviratod után azt hittem, hogy egy szegény
70 15|              számot adni magának. Csupán azt érzi, hogy két-három esztendőt
71 15|          pillantással néz a szemébe.~ ~- Azt hiszem, hogy jól fogunk
72 15|                  Ahogy magunkat ismerem, azt hiszem, hogy felségesen
73 16|                  dolgaival... Nézze csak azt a fehérhajú bácsit ott a
74 16|                  osztották a főhercegnek azt a kifejezett aggodalmát,
75 16|                 közlelkesedéssel fogadta azt az ajánlatot, hogy az estét
76 16|              életében elkövetni fog! Hát azt akarja, hogy ez a két fiú
77 16|               fizetség gyanánt mindössze azt kötötte ki, hogy Masa belekaroljon, -
78 17|                nem tudom, kinek kívánjam azt a sok rosszat, amit a távírógép
79 17|                  pillanat bűnnek számít. Azt hiszem, tudja, hogy a szerelmeseknek
80 17|        vallomással könnyített magán. Aki azt várja, hogy arcáról fogják
81 17|               legbájosabb zenének, hanem azt az ügyetlen dadogást, amellyel
82 17|            bevallja előttünk...~ ~- Maga azt hiszi, hogy nyiltan kellene
83 17|           akármilyen nagy csacsi vagyok, azt mégis nagyon jól tudom,
84 17|                  impertinenciának tartja azt, hogy egy asszonynak a szerelméről
85 17|                  szerelméről beszél, hát azt tanácsolom, hogy csak legyen
86 17|               nevetve): Bocsánat, nehogy azt higyje, hogy unatkozom.
87 17|                  baráti kézszorítással s azt a férfit becsülöm legtöbbre,
88 17|                szépen, mert még különben azt hiszem, hogy haragszik rám.
89 17|                 fájdalmasan ezt mondja): Azt akartam kérdezni, nem volna-e