Rész

 1  2|      pezsgőznek. A képviselő urak - én legalább mindig úgy hallottam -
 2  2|           lehet, mert az ilyesmihez én nem értek, de hogy gonosz
 3  2|        biztosíthatom Nagysádékat... Én úgy képzelem, hogy min­den
 4  2|             Ez pedig nem kis dolog; én legalább ismertem egyszer
 5  3|             megrándult.~ ~- Nem, az én apám esztergályos volt Pincehelyen,
 6  3|          már jóval előbb meghalt és én ötéves koromban teljesen
 7  3|          őszinte akarok lenni, biz’ én azt se tudom, hogy merre
 8  4|           cigarettákkal.~ ~- Még az én kedvemért se gyújt rá?...
 9  4|           Nem, - mondta, - most már én is azt hiszem, hogy az életben
10  5|          ide telepedni az enyémhez. Én már úgyis az italnál tartok...~ ~-
11  6|            Úgy van, kedves barátom, én vagyok az, akiben az öreg
12  6|             róla, hogy a hazának az én kipróbált tehetségemre a
13  6|          áldozatot is meghozzuk!... Én a hazámért mindenre kész
14  6|         álló diák, így szólott:~ ~- Én...~ ~A kurta szócskának
15  6|       mondani, még pedig egyedül az én kedvemért, mert ő is belátja,
16  6|  szemérmetesen elpirult.~ ~- Óh, az én beszédem cseppet se lesz
17  7|            Isten jobban tudja, mint én... Valami falusi tósztozó,
18  7|          déli nap verőfényében.~ ~- Én? - mondta és lelkesen viszonozta
19  7|            a Saáry kézszorítását. - Én megigértem, hogy bele­szeretek
20  7|     elismerik, hogy szépen beszélt, én alázatosan kijelentem, hogy
21  7|               Hiába minden intrika, én a szerelmemért minden áldozatra
22  8|          most meg kell elégednie az én társaságommal... A drága
23  8|       aszkétát... Gyujtson rá, mert én csak akkor vagyok jó hangulatban,
24  8|            de ehhez szükséges, hogy én is úgy ismer­jem magát,
25  8|             elég... Megengedi, hogy én is vethessek egy pillantást
26  8|   megtiszteltem...~ ~- Kérdezzen és én töredelmesen vallani fogok, -
27  8|        egész élete történetét, mert én tudni akarom, hogy mivel
28  9|     farsangi estén.~ ~- Mit keresek én Sajó-Eörsön? - kérdezte
29  9|             Igaz, ami igaz, hogy az én időmben a férfiak nem igen
30  9|          sajó-eörsi vadászatokon, s én ezennel ünnepiesen fölszólítom,
31  9|              ha megharagudnék, mert én most is csak a maga javát
32  9|     indiszkrét legyek, hiszen magát én a durva darócban is rokon­szenvesnek
33  9|            itt - higyje meg nekem - én leszek a legcsunyább...
34 10|        semmiségbe... Hát igaz, hogy én most a valóságos életemet
35 10|       éreznek emberi gyöngeségeket, én pedig pokolian éhes vagyok...
36 10|             a nyelvükön.~ ~- Lássa, én a táncot talán az életemnél
37 11|      vagyunk?~ ~Saáry (egyszerüen): Én csak azt tudom, hogy maga
38 11|             ezt maga is különösnek? Én sokszor úgy képzelem, hogyha
39 11|         dolgok járnának a fejében): Én már gyakran elgondolkodtam
40 11|       mondaná meg, hogy mit találok én magán, ami oly különös bizalmat
41 11| mérföldnyiről elkerülnek. És lássa, én mégis furcsán vagyok magával:
42 11|          meg, hogy mi ennek az oka? Én akárhogy is töröm a fejemet,
43 11|              hát megbocsátok nekik. Én a gyilkost is meg tudom
44 11|         világ különösnek találja... Én, a szürke filiszter, már
45 11|          fejét): Nem, édes barátom, én nem gondolok szerelemmel
46 11|        életében elérkezik egyszer - én is össze­találkoztam azzal
47 11|            s akkor francia babáimat én is boldog fájdalommal zártam
48 11|          hogy sze­rel­mes vagyok, s én hálásan és könnyekig meghatva
49 11|        Saáry: Kezdem hinni!~ ~Masa: Én nem vagyok olyan, mint a
50 11|         hanem az ideális jóbarát és én a barátaim megválasztását
51 11|       gyereknek szüksége van rám és én egy sereg gonosznyelvü asszony
52 12|        szinielőadást rendezze... Az én kedvemért talán le se jött
53 12|   furfan­gosság lappangott.~ ~- Óh, én már sokat hallottam a mesterről! -
54 12|            mester, hogy kik ezek az én öreg barátnőim?~ ~Mozgay
55 12|  gondolkodva rázta meg a fejét.~ ~- Én a tökéletes férfi ideáljának
56 12|           Ha maga úgy ismerné, mint én, alkalmasint ugyanez lenne
57 13|          gyermek virgácsot érdemel, én belátom, hogy a legnagyobb
58 13|       bevallhatja... Így lesz, mert én akarom, punktum... És most
59 13|             majd addig szívességből én fogok vigyázni...~ ~Saáry
60 14|            kelne föl az ágyából. Az én védőangyalom azonban meg
61 14|          többé...~ ~- Édes barátom, én nem a vizsgái iránt érdeklődöm,
62 14|         Kedves nagyságos asszonyom, én e pillanatban nem egy drága
63 14|         sürgős váltópöreimből, amíg én könnyelmüen és lelkiismeretlenül
64 15|            tengeren járna?~ ~Saáry: Én ezt a ködös és misztikus
65 15|             Mariska: Kedves barátom én attól félek, hogy magát
66 15|          Nem értem...~ ~Mariska: De én értem és bizonyos vagyok
67 15|         dúló, önzetlen barátságban, én azonban meg vagyok győződve
68 15|            maga épp úgy tudja, mint én, de sokkal gyávább, semhogy
69 15|       búcsút vesz a barátjától.~ ~- Én most levetem a fűzőmet -
70 16|         sötét és öreges ruhákba. Ha én férfi lennék, biztosítalak,
71 16|       nagymamám, ne kacagjon ki, de én nem tudok többé élni Masa
72 16|     komolyan rázta meg a fejét.~ ~- Én legfölebb csak magamról
73 17|        hihetetlen, hogy ő valaha az én gyerekes ragaszkodásomat
74 17|         titok­zatosan összebújtok s én mostanáig a legnagyobb önmegtartóztatással
75 17|    asztmatikusan lélegzik): Masa, - én kérdezni szeretnék magától
76 17|        hallgat).~ ~Masa: Édes fiam, én valami borzasztót sejtek;
77 17|           fog kérdezni tőlem, amire én nem akarok feleletet adni...
78 17|         becsülése hidegen hagyna... Én is asszony vagyok s nekem
79 17|     egyelőre a jó barátságnál, mert én a szerelemben ép oly kevéssé