Rész

 1  1|                szélesre taposott nyelvén, mely a Bakony és a zalai hegyek
 2  1|        zöldatillás teremszolgák sokasága, mely ma még kissé megzavarodva
 3  1|                   a miniszterelnök szeme, mely csodálatos erővel hat még
 4  1|             sugárzott feléje mindenünnen, mely inkább személyé­nek, mint
 5  1|                nyoma sem volt a haragnak, mely az ellenzéki lapok szerint
 6  1|              érthetetlen jelenetek sorát, mely szemük előtt lejátszódott,
 7  1|              nézte a különös színjátékot, mely a szemei előtt lejátszódott.
 8  1|           vasárnapi, falusi elegánciának, mely a méhészegyleti teke-partiek
 9  1|                  eltünt a függöny mögött, mely az ülésterembe vezetett.
10  2|                   a himzett pamutdinnyét, mely egy lombfürésszel készített
11  2|          helyiséget, s némi alkuvás után, mely nélkül elvileg nem kötött
12  3|                fehérre meszelt Davidicum, mely annyi éven át otthont adott
13  3|                  át otthont adott neki, s mely nélkül talán az útszélen
14  3|                  tessékelte be a kocsiba, mely döcögve megindult velük
15  3|                 az elegáns pincérseregre, mely ott sürgölődött az ezüstös
16  4|             pompás arany­tárcát vett elő, mely tele volt vékony és elegáns
17  4|                átlátszó füstfátyol mögül, mely szemei elé lebocsátkozott,
18  4|        pezsgősüvegek ragyogó sztanniolja, mely a párás jégtartókból kivöröslött:
19  4|                 fogja...~ ~A beszélgetés, mely most a fiatalok közt megindult,
20  5|                 az ismeretlenség ködében, mely a nyilvánosság elől eltakarta
21  5|                  hosszu semmittevés után, mely jobban kimerítette a legfárasztóbb
22  5|                vízre hajolnak, a napfény, mely arany-patinával vonja be
23  5|                 langyos tavaszi szellőre, mely a kék tengert végigszántja,
24  6|                van, ez volt az a kerület, mely harmincöt évig nem ismerte
25  7|                   a piros bársonyszékben, mely mögött az összes kormány­párti
26  7|              bájos és intelligens arcára, mely csakúgy ragyogott a jókedvü
27  7|                 hajtotta meg szőke fejét, mely szinte égett a déli nap
28  8|                   nappali fénnyel együtt, mely a lakkozott szárnyasajtókon
29  8|              mindeddig semmit se tudott s mely csodaszép és melódikus dallamként
30  8|            szentimentális érzékenységgel, mely mostanáig távol állott lelkétől,
31  8|               ezeregyéjszaka asztalkáját, mely görnyedésig tele volt rakva
32  8|                 tölgyfaszekrényben pedig, mely a falusi templomok évszázados
33  8|       föllebbenteni kissé azt a függönyt, mely érzéseit és gondolatait
34  8|                  aztán édes bakfisszemét, mely ugyancsak megcsúfolta előbbi
35  9|                   a sajó-eörsi kastélyig, mely előtt fehérruhás leányok,
36  9|             mellett a vörös automobilban, mely ott vára­ko­zott az állomási
37  9|              valami gyermekes félelemmel, mely egy pillantás alatt összes
38  9|            fölfelé kanyargó lépcső­házra, mely misztikus folyosóban veszett
39  9|                  vágott ablakmélyedésből, mely tágas szobának is beillett
40  9|                  az ezüstkeretes tükörbe, mely ott függött a három­száz­esztendős
41  9|                   és ezüstös gyermekhang, mely szünetlenül a fülében csengett?~ ~ ~ ~
42 10|                foglalt a fehér asztalnál, mely csakúgy görnyedezett az
43 10|             lesütötte a szemét és hangja, mely oly férfiasan csengett a
44 10|                gondol arra a hósivatagra, mely az ablak alatt elterül...~ ~
45 10|                   magában olyan idegszál, mely a költői szépségekre reagál?
46 10|               bástyaszerü kiszögellésére, mely büszkén, hideg magasságban
47 10|                  a hófehér tündérmesétől, mely káprázó szemei előtt megcsillant.~ ~-
48 11|                  úgynevezett Lipót-terem, mely onnan vette a nevét, hogy
49 11|                   félelmetes hegypúpok, s mely valami kisérteties világossággal
50 11|                kelt, mint ő: a kürtszóra, mely a kastély udvarán a kora
51 11|                   bizonyos könnyedséggel, mely mindeddig egészen idegen
52 11|             emlékez­te­tő téli tájképben, mely a szemük előtt elterül.
53 11|            intenzív, fehér világosságban, mely a nagyszerüen romantikus
54 11|                  el a raffinált kényelem, mely a jégország közepén, a biztos
55 12|            csoma­gokat kezelhesse. A láz, mely a készülődéseket kisérte,
56 13|            Saárynak lovagias ügye támadt, mely meglehetős port vert föl
57 13|                  A vitarendező bizottság, mely az ellenzék parlamenti hadjáratát
58 13|             kivándorlási botrány ügyében, mely a sajtót napo­kon át foglalkoztatta.
59 14|                  vidéki takarékpénztárra, mely a minap azzal bízott meg,
60 15|                  fedélzeten. Rémes búgás, mely az egész Quarnerót fölveri
61 15|                   a nyugtalankodó víznek, mely fölött sötétszürke fátyol
62 15|                 gyerekkoromban olvastam s mely épp úgy megfogta a fantáziámat,
63 15|                 gyűlölettel nézi a ködöt, mely a fiumei molót eltakarja
64 15|      meghazudtolása volna a természetnek, mely az ilyen bájos kis teremtéseket
65 15|                kerítenek egy zárt kocsit, mely a végkép tönkreázott utcákon
66 15|             percnél, - ez az a húsz perc, mely sokkal idegesebbé teszi
67 15|         valamennyien beszállnak a hajóra, mely fürgén kikanyarodik a fiumei
68 15|              nyugtázza a néma elismerést, mely a Masa szőke fürtjei körül
69 16| vadász­kas­télyban, s a vendégszeretetet, mely annyi feledhetetlen élvezethez
70 17|      zsebkendőjüket az Arany Sirály felé, mely mindinkább eltünt a tengerre