Rész

 1  4|           tenger partján pihennél... Mariska alig várja, hogy elkísérhessen
 2  4|             írt hozzám. Akarod látni Mariska levelét?~ ~Együtt, egymáshoz
 3  4|       levelet, melyben az ismeretlen Mariska - a jelek arra vallottak,
 4  4|              az édes, az önfeláldozó Mariska! Milyen boldog leszek, ha
 5  6|    jobboldali karzatra, ahol Masa és Mariska asszony már türelmetlenül
 6  6|      türelmetlenül várakoztak rájuk. Mariska asszony harminc év körül
 7  6|  meghódítottam, aki az utamba akadt? Mariska beszélj már te is, mert
 8  6|          perszónával van dolguk...~ ~Mariska a legszentebb becsületszavára
 9  6|          izgatottságtól.~ ~- Hallod, Mariska, az ülés végén nagyszerü
10  7|          karzati ösmerőseit: Masa és Mariska asszonyokat, akik Laczházy
11 14|    megsütheti az emberismeretét...~ ~Mariska - amint tudjuk - a Laczházy
12 14|            rajongással ragaszkodott. Mariska - mi tagadás - meg is érdemelte,
13 14|        szeretnivaló asszonyt lássák. Mariska a jóságra, az emberszeretetre,
14 14|       ismerősei házában beteg akadt; Mariska, aki ilyenkor hivatása magaslatára
15 14|        becsülni, mit jelent az, hogy Mariska most állandóan ott lesz
16 14|           sós levegőn kurálja magát. Mariska eleintén hallani sem akart
17 14|           tett szert. A pályaudvaron Mariska ügyelt föl rá, hogy a csomagjait
18 14|            hálókocsi kalauzával...~ ~Mariska - rövid tárgyalás után -
19 14|        pálmák és citromfák virulnak. Mariska meghatva, könnyes szemmel
20 14| torokgyulladást kaphat...~ ~Saáry és Mariska asszony a Südstrand egyik
21 14|    podgyászukat kicsomagolták volna. Mariska utóbb össze­ismerkedett
22 14|       Félkettő volt, mire hazatért s Mariska a penzió előcsarnokában
23 14|              tisztességes ételt...~ ~Mariska és Saáry a következő napokban
24 14|           eddigi életük történetébe. Mariska sokat beszélt az uráról,
25 14|          őszinteség, mellyel a derék Mariska megtisztelte, arra ösztönözte
26 14|             és fényűző álmokból élt. Mariska meg­hatva és részvéttel
27 14|            most? - folytatta konokul Mariska.~ ~Saáry ravaszkodva elmosolyodott.~ ~-
28 14|                 mondta komoly arccal Mariska asszony. - Aki így látja,
29 14|            egy idegen országban...~ ~Mariska nem firtatta tovább a barátja
30 14|         sietett ki a folyosóra, ahol Mariska egy telegrammal a kezében
31 14|             képviselő csodálkozva.~ ~Mariska szerényen, ravasz pillantással
32 14|          örömmel kezet csókolt neki. Mariska nagynehezen elhárí­totta
33 15|       köhögős öreg úr a leányával, s Mariska asszony meg Saáry képviselő.
34 15|         asszony meg Saáry képviselő. Mariska talpig érő gummiköpenyeget
35 15|              sziklafal se látszik.~ ~Mariska (hosszú pillantást vet a
36 15|              az óceán hullámain...~ ~Mariska (akiben a legszebb látvány
37 15|              színjáté­kát nézheti?~ ~Mariska: Kedves barátom én attól
38 15|         Saáry: Már megbocsásson...~ ~Mariska: Maga az államvasút öreg
39 15|                Saáry: Nem értem...~ ~Mariska: De én értem és bizonyos
40 15|         érezhet egy asszony iránt?~ ~Mariska: Erről a témáról minden
41 15|     tiszteletlen gondolattal se...~ ~Mariska: Kedves barátom, az asszonyok
42 15|            Biztosítom, hogy téved.~ ~Mariska: Saáry, nekem már leánykoromban
43 15|              horgonyt vet a molónál. Mariska mosolyogva megjelenik a
44 15|   kapasz­ko­dik a barátja karjába.~ ~Mariska: Éppen ideje volt! Mondhatom,
45 15|              egész hónapi várakozás. Mariska helyet foglal a váróteremben,
46 15|              Na hallod, na hallod!~ ~Mariska (a nyakába ugrik és viharosan
47 15|         színben vagy, mint valaha!~ ~Mariska: Tegnap még haldokoltam,
48 15|          tudtam lehunyni a szememet. Mariska mesélni fog nekem, hogy
49 16|             szálloda férfivendégeit, Mariska pedig - akiről csak most
50 16|            vettem magamra? - szólott Mariska szégyenkezve.~ ~Masa azonban
51 16|           verseket írnék hozzád...~ ~Mariska - ennyi bók hallatára -
52 16|              Mielőtt azonban Masa és Mariska a köpönyegüket lehozatták
53 16|             durcásan vállat vont, de Mariska óvatosan közelebb húzódott
54 16|          hajnali fölkeléshez szokott Mariska az ebédlőben megjelent,
55 16|            darabig nem vette észre a Mariska belépését, de mikor barátnője
56 16|       főpróbát? - kérdette a jólelkű Mariska kiváncsian. - Úgy látom,
57 16|          most egyszerre megragadta a Mariska asszony kövér és jólápolt
58 16|              fájdalmamat elsírjam?~ ~Mariska szeliden bólintott.~ ~-
59 16|        fickóra, jó szemmel nézzen?~ ~Mariska komolyan rázta meg a fejét.~ ~-
60 17|       beolvadt az opálszinü habokba, Mariska bizalmasan belekarolt a
61 17|             ijedt arcot vágott, hogy Mariska hangosan elnevette magát.~ ~-
62 17|             nézegetésével, a jószívű Mariska - miután lopva körülnézett,
63 17|            nevetve fordult a suttogó Mariska felé.~ ~- Drágám, nem gondolod,
64 17|             muzsikált, de az ajtóban Mariska sietve odasúgta Saárynak:~ ~-
65 17|             nyilvá­nították...~ ~ ~A Mariska asszony tanácsai, mint az