IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Az elvált asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 7| Gézának... de aligha az abauji Saáryk közül való... Eddig 2 11| ember...~ ~A beszélgetés itt abbamarad, mert délre jár az idő, 3 16| is, de mi habozás nélkül Abbáziát választottuk, mert egy titokzatos 4 16| elhuzatott egy-két nótát az Abbáziában vendégszereplő pesti cigánnyal, 5 12| borongással ingatta meg bánatos abbé-fejét, anélkül, hogy a kérdésre 6 10| csipkeruhás pásztornők és elegáns abbék gyültek össze a napkirály 7 3| uriasan megélhetett volna abból is, hogy Magyarország címtárát 8 7| nehézfejü tótocskákat avat be az abc rejtelmeibe, míg felesége 9 3| izgatottan egy fiatal leány ablaka alatt... Ruháit mindeddig 10 10| valaha árvaházi hálószobánk ablakai alatt bólogattak?~ ~Masa 11 1| márványos folyosókon, melyeknek ablakaiból méltóságos tengernek látszott 12 5| mezőkön, s az étkezőkocsi ablakán át didergő madarak néztek 13 11| mosolyogva visszatér az ablakhoz.~ ~Saáry (végre megszólal): 14 9| medvebőrein... A bástyába vágott ablakmélyedésből, mely tágas szobának is 15 8| volt, melyet ő ismert... Az ablakokat selyemfüggönyök zárták el 16 8| mert fáklyások vonultak az ablakom alá, egy malacbanda a Rákóczi-indulót 17 11| spiritusz tűznyelvei. Az ablakon túl végtelen hótömeg, melyben 18 14| penziójában szálltak meg, melynek ablakai és erkélyei a tengerre nyíltak; - 19 6| olvastad, hogy az öreg Csóthy Ábrahám mandátuma harmincöt esztendő 20 15| Maga nyomorult tejeskávéról ábrándozik, mikor a természet legfenségesebb 21 13| a színpadon a jellemeket ábrázolják, de a kulisszák mögött jövedelmező 22 11| butordarab, de az asztal fehér abroszán virágok és ezüstneműek ragyognak, 23 7| csengett, mint a tűzben edzett acélé, s fantáziája színesen és 24 11| csak a távoli vasuti töltés acélsinei csillognak ide az intenzív, 25 8| rokokó-jeleneteket ábrázoló acélmetszetek között, melyeket egy ezüstveretü 26 17| különös és pikáns kifejezést ad az arcának. A selyemruha 27 9| összetalálkozott az öreg Nyitray Ádámmal, aki a pszichológiai rejtélyt 28 5| konstatálta, hogy Nyitray Ádámot keresi, de az öreg hazafi 29 9| csinálni, ha véletlenül puskát adnak a kezébe, egy sötét estén 30 10| előbb tisztességes vacsorát adok neki, hiszen ezután amúgy 31 2| akik huszonkét esztendő óta adtak ki hónapos szobákat a vidékről 32 14| eleintén hallani sem akart afelől, hogy barátnőit ily hosszu 33 8| nem ellensége az asszonyos affektálásnak... Azt akarja velem elhitetni, 34 11| önfeláldozás, komédia, affektáltság és pózolás): Maga, szegény 35 9| alvó fenyvesekre, melyeknek ágai gyémántos hótömegtől görnyedeztek... 36 15| Masához még a hetvenéves aggastyánok is aligha közelednének önzetlen 37 15| felhők lebegnek, a tenger aggasztóan hullámzik s néha egy-egy 38 4| vacsorázástól fölmentik.~ ~Aggodalmai, szerencsére, nem valósultak 39 17| szép asszony.~ ~A nábob aggodalmasan vakarta meg a fejebúbját.~ ~- 40 16| főhercegnek azt a kifejezett aggodalmát, hogy a fiatal Szentkúthyak 41 1| akik öt percenként hirtelen aggódással tapogatták meg kabátjuk 42 7| látóhatáron? - kérdezte aggódó hangon.~ ~Szemét kutatva 43 14| két hétig se kelne föl az ágyából. Az én védőangyalom azonban 44 2| mutatta meg neki a hófehér ágyat, az időtől kifényesedett, 45 5| mikor a két fiatalember ágyba került. A huszár ugyanis 46 15| drágám, rögtön kiugrottam az ágyból. Nem hallottál soha a lélektani 47 11| Annyi bizonyos, hogy a maga agymunkája különös fizikai jelenségekkel 48 14| híjja, hogy az előbb is agyon nem szorított... Most szépen 49 14| hogy ne összegyűrve és agyonfáradva érkezzék meg kora hajnalban 50 11| fölharsant, mindnyájan elhagyták ágyukat, hogy szamojédoknak öltözködve, 51 11| etikettes reggelihez, s az ágyukban elköltött teát sokkal többre 52 6| valami derengeni kezdett az agyvelejében.~ ~- Csóthyról beszélsz, 53 1| izgatja őket különösebben. Ahány dialektus, annyifélekép 54 6| indultam a küzdelembe...~ ~Áhítatosan nézett a plafond felé és 55 7| megnőtt az új keretben, ahova a végzet helyezte, hangja 56 15| kőszénszagú pályaudvaron, ahová a budapesti gyorsvonat ötnegyed 57 1| keserüen lefelé görbülő ajakkal tekintett a fekete-kabátos 58 5| üdvözölték, s melegen figyelmébe ajánlották a kormány mielőbb való megbuktatását, 59 10| egyszerre eltünik szeme elől, ha ajkait könnyelmüen beszédre nyitja.~ ~ ~ ~ 60 3| fiskálist, aki szótalanul, ajkán gúnyos mosollyal hallgatta 61 10| mutatóujját titokzatosan az ajkára tette.~ ~- Maga szenvedélyes 62 3| kezében, keserűen elvonta az ajkát: ő tudta legjobban, hogy 63 7| a levegőbe... És a nagy, ájtatos, szinte templomi csöndet, 64 17| cigány muzsikált, de az ajtóban Mariska sietve odasúgta 65 11| pástétomoknál. A vendégszobák ajtói mögött csinos szobaleányok 66 1| ujoncokként lépték át az üveges ajtókat. Egy fehérfejü aggastyán, 67 12| s halkan folytatta:~ ~- Ájulj el a csodálkozástól és meghatottságtól: 68 2| szó sincs róla. Pesten is akad itt-ott néhány fiatal úr, 69 15| panaszait meghallgattam, s az akadályokat, jóságos tündér módjára, 70 13| a klubszolgák energiája akadályozta meg a tettlegesség elkövetésében. 71 11| az ujjukkal, olyanok is akadnak, akik hatvan kilométeres 72 8| kis tündérek, akikről az akaratos gyermekeknek a havas téli 73 1| aggódva néztek rá, mert akárhányszor váratlanul fölforgatta a 74 10| annyit találhat itt, mint akárhol másutt... De ezekről unalmas 75 17| Holmes-féle szimptomákból akarják megállapítani, hogy egy 76 17| Mert lássa, kis anyám, akármilyen nagy csacsi vagyok, azt 77 16| világ szemeláttára a keblére akarná ölelni a fiatal asszonyt.~ ~ 78 17| drágám, nem rébuszokat akarnak megfejteni s nem Sherlock 79 6| akadtak, akik mindenáron meg akartak ismerkedni Mariskával, hogy 80 5| idegen a szemében, mint akármelyik más férfi...~ ~Saáry, aki 81 13| hogy az okos és erélyes akciónak most okvetlenül kormánybuktatás 82 2| színésznek? A boldog férfiunak, akibe Budapesten minden leány 83 5| Masa szemével tekint rá, s akiből a Masa édes fölületessége 84 14| Masa egykori sógornője, akihez az elvált asszony, a beállott 85 16| cigányképű vasgyúróból állott, akikben ötven lépésnyiről meg lehetett 86 8| élnek az édes kis tündérek, akikről az akaratos gyermekeknek 87 4| szegény unokámnak, a Masa ura, akitől a mult héten elválasztották...~ ~ 88 4| jövendőbelije...~ ~A vén képviselő akkorát nevetett, hogy a szemüveges 89 12| képviselő végre egy méla akkorddal búcsút vett Zsófia és Josepbine 90 5| készülő politikai hangverseny akkordjait, lázasan figyelő, reszkető 91 13| különben nagyra becsülök, akkorra tartogasd, mikor abban pártod 92 1| szolgabirák, akik eddig csak rideg aktákon találkoztak a nevével, a 93 13| hogy a Vereczkey Sándor aktatáskájában láthatatlan kincsek hevernek; 94 13| interpellációd most egyáltalában nem aktuális s hogy holnap minden fölszólalástól 95 17| asszony tanácsai, mint az alábbi jelenet is bizonyítja, nem 96 5| tengerparton sétál, míg itt alacsonyan úszkáló, ólomszínü felhők 97 16| lesz, ha pontos és élethű alakítást akar produkálni...~ ~Saáry, 98 1| a miniszterelnök magas alakja megjelent a jobboldali folyosó 99 1| függönyös kijáróknál. Az új alakulás láza minden teremtett lélek 100 3| kezdtek kibontakozni a jövendő alakulások körvonalai: az öregek gőgösen, 101 2| véleménnyel az új lakóról, bár alapjában meg voltak győződve róla, 102 1| zsebében a levelet, melynek alapján az ország törvényhozói közt 103 15| hallottál soha a lélektani alapon való gyógyulásról?~ ~Masa: 104 8| most jutott hozzá, hogy alaposabban körülnézzen. Hogyan került 105 2| belátták, hogy - bár mélyen alatta áll öccsüknek - utóvégre 106 15| afrikai sivatagban. Szóval, alávalóan becsaptatok, gyermekeim, 107 1| trónoltak, rókaarcu, de alázatos pánszlávok, szemüveges és 108 14| a szerénységre és derűs alázatosságra rendezkedett be. A szerelmi 109 12| mesterről! - mondta szinte alázatosságszámba menő hódolattal.~ ~- Csak 110 15| gondol, mint a sirályokra és albatroszokra, melyek a tajtékzó hullámok 111 2| suttogva megállapította, hogy albérlőjük nagyon szegény fickó, mert 112 2| szürke, unalmas, száraz kis albérlőtök bizony akár el is merülhetne 113 3| fogatlan pappal, aki az asztali áldást elmondta. E percben egy 114 2| kívánjuk tőle, elég, ha minden áldott estén ott irulunk-pirulunk 115 4| ha alvás előtt nem igen áldoz az asztal örömeinek.~ ~- 116 10| szalmasárga nő a vármegye alispánnéja, aki megható jószivüséggel 117 10| támogatja a legfiatalabb aljegyzőket... A rövidlátó, fiatal hölgy, 118 1| rövidnadrágost - mindeddig nem sok alkalma volt ahhoz, hogy a közélet 119 5| bár igaz, hogy ezek az alkalmi kalandok csak pillanatnyira 120 8| négy hétig átruccantam az alkoholizmus ösvényére, kocsmai félszerekben 121 2| bizonyos gőggel Zsófia, mikor alkonyat idején szomszédnőjükkel, 122 7| parasztok rászabadítottak az alkotmányra...~ ~A Ház folyosóin folyt 123 11| melyben a női lélek minden alkotórésze együtt van: okosság, titokzatosság, 124 15| ilyen bájos kis teremtéseket alkotta...~ ~Saáry: Sohasem bántanám 125 11| fantasztikus, piros-párnás alkotmányok várakoznak a vendégekre.~ ~ 126 2| találta a helyiséget, s némi alkuvás után, mely nélkül elvileg 127 1| huszonöt év óta várakoztak. Az államtitkár, aki százezer koronát költött, 128 10| magának, amit nyugalmazott államtitkár-korában se fog elfelejteni...~ ~ 129 1| hoztak föl számára, majd államtitkárával félrevonult az egyik plüsskanapéra, 130 15| megbocsásson...~ ~Mariska: Maga az államvasút öreg podgyászhordóira most 131 11| Mindketten az ablak mellett állanak, s pár percig némán gyönyörködnek 132 9| Ha az ember már nem lehet állandó pesti lakós, akkor ebben 133 13| miniszter színe előtt fognak állani, ilyenkor bámulva és megzavarodva 134 6| megszünt ez a paradicsomi állapot, legalább tegnap négyen 135 16| fiatal Szentkúthyak egészségi állapota megkívánja az erőteljes 136 1| sohase viselt, becsipett állapotban még sohasem ölelt senkit 137 7| helyén, mert őt hivatalos állása kötelezte erre az udvariasságra. 138 7| küzdelmeire, meghagyták eddigi állásában. Kiss János sorsa tehát 139 6| interpellálni, akit nyomoruságos állásából elüldöztek... Attól félek, 140 5| reszketett.~ ~Saáry, aki ügyészi állását megtartotta a vidéki takarékpénztárnál, 141 5| legtökéletesebb teremtés. Ezt az állitását változatos történetekkel 142 13| a bodrogközi képviselőt állítólag ugyanabban a pillanatban 143 12| pedig rögtönzött színpadot állítottak föl. A postamester, aki 144 9| aki borzongva mutatott az állomás mögött elterülő hósivatagra.~ ~- 145 15| át kiviszi őket a vasúti állomáshoz. A gyorsvonat érkezéséig 146 9| mely ott várakozott az állomási épületek mögött. A gyönyörü 147 9| sebességgel robogsz a sajó-eörsi állomásig. Innen viszont negyven lóerős 148 9| megérkezett a kis vidéki állomásra. A perronon egy bundába 149 5| Nagyot lélegzett, mikor az állomást szegélyező erdőcske elmaradt 150 10| melyeken nehéz ezüstkupák állottak, azonnal elárulták, hogy 151 3| betegesen kedvelte az uralkodói allűröket. - Remélem, hogy hűséges 152 10| föltárult előtte, egy pillanatig állva maradt a küszöbön, mert 153 11| közepén, melyet azóta csak álmaimban látok viszont. Néha azt 154 10| hallgatás lebegett a téli álmát alvó világ fölött. És a 155 10| emberi lényeknek... Az almazöld-ruhás nimfa, aki az abbé mellett 156 8| istenadta népnek, s egy este álmélkodva csíptem meg a karomat, mert 157 3| Kugler-bonbonokról és jó táncosokról álmodik, - hogyan lehetett volna 158 17| lefekszem és magával fogok álmodni... (Megszorítja a Saáry 159 10| hang hirtelen fölriasztotta álmodozásából.~ ~- Talán elszánnád magadat, 160 14| pillantott Saáryra, aki álmodozó arccal hajolt ki a hajó 161 3| semmi se volt a romantikus álmok hőseiből; oly hűvös és cinikus 162 14| rossz kávéból és fényűző álmokból élt. Mariska meghatva és 163 15| Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy zuhogó záporban, ólmos 164 8| behunyta a szemét és szinte álomképen látta maga előtt a Masa 165 9| sötétségből kicsillogó álomképre. A zuzmarás rengetegben, 166 17| a vallomásomat, mert még álomnak is hihetetlen, hogy ő valaha 167 11| ismerem magát s hogy egy régi, álomszerü időben, melyre csak homályosan 168 13| ragaszkodik konokul ahhoz az álomvilághoz, amelybe - vakon és siketen - 169 15| fürdővendégek még mélyen alszanak a lebocsátott redőnyök mögött, 170 14| Saáry szobájába.~ ~- Nem alszik? - kérdezte jókedvüen.~ ~- 171 16| járjuk? Se nem eszünk, se nem alszunk, s a lélek már hónapok óta 172 1| ennyire szembe helyezkedett az általános áramlattal? Nem voltak álmai, 173 4| intézi, Masa pedig talán aludni se tudna éjjelenkint, ha 174 11| voltam...~ ~Masa: Oly édesen aludt, mint egy pólyásbaba a dadája 175 5| grófokkal, a vagyona se igen áll alul az öt millión - ő a vármegye 176 4| helyesebbnek találja, ha alvás előtt nem igen áldoz az 177 4| héten belül okvetlenül Amalfiban legyen. Mindezt talán a 178 6| megér talán annyit, hogy az ambiciója föltámadjon...~ ~Laczházy 179 12| év óta tiszteletreméltó ambicióval játszotta az életben az 180 17| azt az ügyetlen dadogást, amellyel valaki a szerelmét bevallja 181 16| megakadályozta az a jókedvű társaság, amely hangos örömmel közeledett 182 13| konokul ahhoz az álomvilághoz, amelybe - vakon és siketen - begubózta 183 16| előadták azokat a kuplékat, amelyekkel egy bécsi színész az Arany 184 13| vannak bizonyos formaságok, amelyektől még a legzöldebb fiatalság 185 4| aranyszegélyes étlapon, amelyet fiatal képviselőtársa verejtékes 186 1| intrikákról csak annyit tudott, amennyit az ujságokban olvasott róluk. 187 7| udvariasságra. A félhomályos amfiteatrumban nem igen volt több husz 188 14| hogy a hadikikötőt és az amfiteátrumot megnézzék. A négyórai út 189 12| hanem lássunk már az után, amiből élünk... Negyvennyolc óra 190 3| egyszer villant föl: akkor, amidőn az öreg praefectus tudtára 191 17| mert azok a pillantások, amiket az ártatlan Szentkúthyakra 192 16| Csakugyan oly jó hozzám, mint amilyennek hetek óta mutatkozik? - 193 11| libegett el az életéből, mint amilyennel valamikor beléje karolt... 194 15| Saáry hosszú mencsikoffot, aminőt már csak a kisebb mezővárosokban 195 17| olyasvalamit fog kérdezni tőlem, amire én nem akarok feleletet 196 1| mint az árvai hegyek közt, amott édeskés erdélyiességgel, 197 8| melyeket egy ezüstveretü ampolna tejfehér világosságában 198 10| adok neki, hiszen ezután amúgy is penészes kenyéren fog 199 9| a havas országúton és az ámuló vendég tizenöt perc mulva 200 15| megpillantja Saáryt és Mariskát, s ámultan csapja össze a kezeit): 201 10| Oly furcsa volt ez az anakronizmus, hogy Saáry egy percig ámulva 202 9| egy pillantás alatt összes anarkista-elveit szétfujta...~ ~Laczházy 203 13| ellenzéki képviselőt, aki anekdotákat mesélve, jóízü szivarfüst 204 4| fogyott volna ki a választási anekdotákból, - de mikor a pincérek már 205 1| meghallgatott néhány friss anekdotát, melyet a Ház öreg tréfamesterei 206 4| tanyai élet unalmát, bár angolosan nyírott bajusza arra vallott, 207 1| különösebben. Ahány dialektus, annyifélekép beszéltek és kiabáltak, 208 8| durva szögletei, melyek annyiszor belevágtak odakünn a lelkébe, 209 11| szenvedéllyel nyaldossák az antik tűzfogó vörösréz cifraságait. 210 13| ahogy parancsolja, kis anyácskám... Meg se állok a tengerpartig, 211 7| kivételesen - még csak nem is az anyagi szempont gátolta meg az 212 11| barátaim megválasztását nem az anyakönyvvezető följegyzéseitől teszem függővé... 213 6| semhogy egy komoly férfi az anyakönyvvezetőhöz elvinné... Aki Masát látja, 214 8| bájossága és az asszony anyáskodó nagyképüsége egyesült, egy 215 16| elengednék egy-két évet a leendő anyósom életéből, ha a fenséges 216 13| küldje a szebbnél-szebb anzikcokat... A hazára majd addig szívességből 217 3| megrándult.~ ~- Nem, az én apám esztergályos volt Pincehelyen, 218 7| elválasztották feleségétől, az apát gyermekeitől, de nem ám 219 1| violaöves, diplomata-arcu apátplébánosok simogatták kövér kezüket, 220 15| kirakatokban kívánatos apróságok kacérkodnak a sétálók százaival. 221 15| félévig harcolt volna az arabok ellen, az afrikai sivatagban. 222 1| helyezkedett az általános áramlattal? Nem voltak álmai, melyeknek 223 5| hajolnak, a napfény, mely arany-patinával vonja be az opálszínü hullámokat, 224 1| szemüket a márványtól és aranydiszitésektől csillogó folyosókon, bár 225 14| síkságára, melyen millió aranyfolt reszketett, de utóbb ijedten 226 8| Saárynak eszébe jutott az aranyhaju, francia baba, melyet valamikor 227 5| esténkint megjelent az Aranykorona törzsasztalánál, ahol 228 4| letelepedett - naponként eljárt az Aranykoroná-ba, de ott igazán nem törődtek 229 10| buja virágok, fantasztikus aranynippek csillogtak sziporkázva 230 9| farkasszemet vele megkopott aranyrámájából... Oly ijesztő volt ez a 231 4| tájékozottsággal igazodva el az aranyszegélyes étlapon, amelyet fiatal 232 8| kávé párolgott, az apró aranytálakban exotikus édességek csillogtak, 233 4| réticule-jét, s egy pompás aranytárcát vett elő, mely tele volt 234 11| kisérteties világossággal árasztja el a bástyába vágott reggeliző 235 5| madarak, melyek a hajók árbócai körül keringenek és egy 236 6| tudod? - kérdezte, míg piros arcán mennyei derültség jelent 237 17| pikáns kifejezést ad az arcának. A selyemruha alól kikandikál 238 7| fiusan bájos és intelligens arcára, mely csakúgy ragyogott 239 11| vendége. A császár megfakult arcképe most is ott függ az ebédlő 240 17| teljesen el volt foglalva az arcképek nézegetésével, a jószívű 241 3| embergyűrűn s a falon függő arcképeket nézegette.~ ~Az új képviselő 242 2| Belváros minden kirakata az ő arcképével van tele, s olyan hölgyektől 243 1| rablókalandokat mesélt; a széles arcok fölött sűrű szivarfüst gomolygott, 244 1| minden vád: ezeken a nyájas arcokon még nyoma sem volt a haragnak, 245 6| irigységtől. Meglátszik az arcomon, hogy ilyen cudar nagy tehetség 246 1| elragadtatással beszéltek pompás arcszínéről, mintha a lefolyt hetek 247 14| friss szellő csapott az arcukba. A hóval födött Karszt tetején 248 16| látja, hát nem olvassa le az arcunkról, hogy mind a ketten a végét 249 12| játszotta az életben az arisztokratát, a maga fajtájabeliekkel 250 13| miniszternél? Ezeknek az árkádiai pásztoroknak még sejtelmük 251 9| vérbeborult szemü zsarnokok árnyképei lebegtek körülötte a levegőben, 252 3| megvigasztalja...~ ~Füttyentett egy arrafelé cserkésző egylovasnak, s 253 13| ostobák, de meglehetősen arrogánsak is... A te példád legalább 254 2| hogy nekünk még a jégeső se árt meg; mit keresne hát itt 255 6| barátja arcát.~ ~- Óh, mennyei ártatlanság, hát még azt se találod 256 9| kastély terraszán, ahol falusi ártatlanságnak öltözködve, türelmetlenül 257 1| szomoru és rokonszenves áruló elhaladt előttük...~ ~A 258 12| mint a többi. Csak annyit árulok el, hogy a legjobb szívük 259 11| papok neveltek föl egy rideg árvaházban, s azóta magamhoz hasonló 260 10| fogom látni, melyek valaha árvaházi hálószobánk ablakai alatt 261 1| itt kissé tótosan, mint az árvai hegyek közt, amott édeskés 262 9| hogy a Davidicum egykori árvája félénken kuporodott össze 263 3| tegnap történt volna, hogy az árvák rosszulszabott kék ruhájában 264 3| nyujtotta kezét az egykori árvának...~ ~A klub lassanként kiürült, 265 17| csönd támad s Masa hirtelen ásítani kezd.~ ~Masa (nevetve): 266 15| hajóhidon álló és sűrűn ásítozó kapitány az indulásra jelt 267 16| a földkerekség legszebb asszonya várakozik ránk...~ ~Később 268 17| impertinenciának tartja azt, hogy egy asszonynak a szerelméről beszél, hát 269 9| barátkoztak önzetlenül a szép asszonyokkal, de ez a mostani kor, úgy 270 14| százszor jobban érdekli az asszonyoknál és a szerelemnél. De nekem - 271 14| válaszolt:~ ~- Kedves nagyságos asszonyom, én e pillanatban nem egy 272 8| is, hogy nem ellensége az asszonyos affektálásnak... Azt akarja 273 9| szeretetreméltó levelet kapott Masa asszonytól. Ez állott benne:~ ~„Kedves 274 12| be, mert a kastély szép asszonyvendégei, akik mindnyájan meg voltak 275 4| jólét és a kényelem itt puha aszbesztfalként zárja el attól a hideg világtól, 276 3| végig a Kossuth Lajos-utca aszfaltján. Pár perc mulva ott voltak 277 8| most se adja a szigoru aszkétát... Gyujtson rá, mert én 278 16| akarok enni egy fél kiló aszpirint, - válaszolta mártirmosollyal 279 8| mindeddig a főszolgabíró asztala volt a legelőkelőbb hely, 280 3| cipelte magával a hölgyek asztalához. És jókedvüen így szólott:~ ~- 281 3| fogatlan pappal, aki az asztali áldást elmondta. E percben 282 8| szalonba az ezeregyéjszaka asztalkáját, mely görnyedésig tele volt 283 9| haladt volna el a sirbatért asztalosok remekein, akik egy gőgös 284 4| kövér úr, aki odabenn az asztalunkhoz ült?~ ~Nyitray összecsapta 285 16| örömmel közeledett a Masáék asztalához. A társaság egy rózsásarcú 286 17| magának?~ ~Saáry (szinte asztmatikusan lélegzik): Masa, - én kérdezni 287 9| multheti igéretére... Laczházy átadta nekem a maga becsületszavát, 288 2| vonatkozólag valamely mérsékelt átalányban megegyezni sikerülne.~ ~- 289 1| beszéltek, mintha egyszerre átérezték volna a történelmi pillanat 290 7| állami elemi iskolai tanító áthelyezése ügyében. Mit lehetett várni 291 7| minden megokolás nélkül áthelyezte egy sivár felföldi községbe. 292 8| Rákóczi-indulót játszotta s egy atillás öreg úr messzecsengő hangon 293 1| magánál a játékosnál is jobban átjár... Mindenki nevetett, gesztikulált 294 9| képviselőházban - egy délelőtt átlátogatott Saáryhoz a baloldali folyosóra.~ ~- 295 7| terem langyos és ellomhult atmoszféráján. Mikor Saáry, kezével a 296 9| kriptájukba. Saáry tetőtől-talpig átöltözködött, aztán félénk és kiváncsi 297 14| hasznát, sietve megmosdott és átöltözött, majd hosszabb terepvizsgálatra 298 14| sétált, majd villamoson átrándult Voloscába s jóideig lustálkodva 299 8| energiám. Közben négy hétig átruccantam az alkoholizmus ösvényére, 300 1| tanácskozás után, udvariasan átsietett a baloldali folyosóra, anélkül, 301 1| mulva is - ott lebegett attasékorabeli hóditásainak glóriája, a 302 6| csöngetyüszó jelezte, hogy a Ház áttér az interpellációkra...~ ~ ~ 303 6| nagyságos asszony, az ülés végén áttérnek az interpellációkra...~ ~- 304 14| egy hirtelen fordulattal áttért azokra az apró bajokra, 305 10| csodatévő szellem hirtelen átvarázsolta a XVI. Lajos versaillesi 306 10| egy szempillantás alatt átvillámlott a zivataros éjszakák emléke, 307 5| Igaz, hogy Laczházy közeli atyafiságban áll a Laczházy grófokkal, 308 3| iránta, s még aznap este audienciára jelentkezett a megyés püspöknél. 309 14| legalább is julius vagy augusztus volna?... Ez a napsugár 310 9| Laczházy mellett a vörös automobilban, mely ott várakozott az 311 9| portás segítette ki őket az automobilból, a fütött előcsarnokban 312 9| Innen viszont negyven lóerős autón száguldasz el a sajó-eörsi 313 7| és nehézfejü tótocskákat avat be az abc rejtelmeibe, míg 314 15| gyönyörü frázisokat mond, azalatt folyton a perceket számlálja 315 13| konferált, akiket pár órával azelőtt még lelketlen hazaárulóknak 316 3| szánalmat érzett iránta, s még aznap este audienciára jelentkezett 317 1| vallomások technikáját csak azokból a regényekből ismerte, melyeket 318 12| mindig nyert ügyük volt azoknál a bájos teremtéseknél, akik 319 12| beteges vonzalommal csüggött azokon a főrangu mecénásokon, akik 320 10| nehéz ezüstkupák állottak, azonnal elárulták, hogy a régi Laczházyak 321 16| kiderült, hogy az öreg úr azonos a szentkúti nábob néven 322 7| megelőzte...~ ~Vagy tíz perccel azután, hogy az ismeretlen szónok 323 16| hanem változzék vissza ismét azzá a jóságos teremtéssé, aki 324 14| szépen jőjjön le vacsorázni, aztán feküdjék le, hogy korán 325 8| jutott az aranyhaju, francia baba, melyet valamikor egy játékkereskedés 326 11| szokás, s akkor francia babáimat én is boldog fájdalommal 327 11| tekintetében a velszi herceg babéraira pályáznék. Hízelgő szót 328 9| rövid vadászzekében vagy babszínű kabátban nem ülhet le a 329 13| még komolyan hisz a tanító bácsi oktatásában, hogy az őszinteség 330 13| Nem tudja, hogy a tanító bácsik évezredek óta bolondítják 331 16| Nézze csak azt a fehérhajú bácsit ott a sarokban; szegény 332 3| a cseréptányérokkal és bádogpoharakkal, melyben az ételüket és 333 4| domusa - egy elegáns és bágyadt melankóliával mosolygó férfi - 334 14| fordulattal áttért azokra az apró bajokra, melyekkel a falusi gazdálkodás 335 16| férfiakban. Fájdalom, sokkal bájosabb, semhogy egészen meg tudnék 336 14| fogja magát óvni minden bajtól. Ha most se találja ki, 337 4| unalmát, bár angolosan nyírott bajusza arra vallott, hogy nem a 338 17| aki sápadtan rágicsálja a bajuszát.) Mi baja magának?~ ~Saáry ( 339 13| volna, mint egy tizenöt éves bakfisnak, akkor mindennap ragyogó 340 8| percig hallgatott, aztán édes bakfisszemét, mely ugyancsak megcsúfolta 341 1| taposott nyelvén, mely a Bakony és a zalai hegyek levegőjét 342 8| csésze fekete kávé.~ ~A bakonytamási parasztok jóvoltából, akik 343 4| voltak ott, hogy a Bandi báli ingeit a tisztítóba elküldjék...~ ~ 344 1| szinte történelmivé lett báljait rendezte. Akkor őt tartották 345 7| vetve néha hátuk mögött ballagó barátjukra. Saáry a József-tér 346 3| ahogy a homályos körúton ballagva, ismét eszébe jutottak a 347 3| évtized óta virrasztott a baloldal hegycsúcsain, héjja módjára 348 12| annyira imádták volna a bálványaikat, mint ahogy ez a hiú és 349 13| Géza volt a legelső, aki a bálványt egy téli estén le akarta 350 17| hasztalan várta, hogy a bamba Saáry a szavaira válaszoljon, 351 5| tette, hogy a huszárönkéntes bámulatosan hasonlít a testvérére, s 352 2| kérdezték a hölgyek leplezetlen bámulattal.~ ~- Hát a pesti emberek 353 3| makulátlan honfiak, akik a Petur bán szilaj lelkével indultak 354 3| A kis unokámnak nagy bánata van, - mondta sóhajtva, 355 3| magammal valakit, aki a bánatában megvigasztalja...~ ~Füttyentett 356 3| Az ujdonsült képviselő bánatosan elmosolyodott.~ ~- Ha őszinte 357 4| tegnap voltak ott, hogy a Bandi báli ingeit a tisztítóba 358 17| feltalálójának szántam. Ha ez a bandita a kezem ügyében volna most, 359 3| Talán most is a haza sorsán bánkódol?~ ~Saáry fölütötte a fejét: 360 8| megveti, mint a sikkasztó bankpénztárost... Ennyi azonban, beláthatja, 361 13| mindig őt, a modern Petur bánt vette, legelsőnek észre 362 15| alkotta...~ ~Saáry: Sohasem bántanám meg egy tiszteletlen gondolattal 363 2| Fogadok veled egy nagy üveg baracklekvárba, hogy ez az ember még sohase 364 8| papot kivéve, aki nagyritkán barackot nyomott a fejemre s még 365 13| zavarba hozni, de akit legjobb barátai is képesnek tartottak arra, 366 11| ideális jóbarát és én a barátaim megválasztását nem az anyakönyvvezető 367 16| aztán megismertette régi barátait a zavartan maga elé pillantó 368 7| keltett. Mikor Saáry, új barátaitól környezve, a Ház kapujában 369 7| mondania arról az örömről, hogy barátaival ebédeljen. Mindebből természetesen 370 16| óvatosan közelebb húzódott a barátjához.~ ~- Édes fiam, nem gondolja, 371 11| hozzá, miért tartja legjobb barátjának, miért reprezentálja itt 372 17| félbeszakítja s megdöbbenve néz a barátjára): Jaj!~ ~Saáry (ijedten 373 10| Masa súgva megismertette barátjával a Laczházy-kastély vendégeit.~ ~- 374 7| néha hátuk mögött ballagó barátjukra. Saáry a József-tér sarkán 375 9| időmben a férfiak nem igen barátkoztak önzetlenül a szép asszonyokkal, 376 14| vállalkozott arra is, hogy barátnői helyett ecetes ugorkát és 377 12| hogy kik ezek az én öreg barátnőim?~ ~Mozgay szelíd borongással 378 14| hallani sem akart afelől, hogy barátnőit ily hosszu ideig árván hagyja, 379 14| búcsúzkodás végett megjelent a barátnőjénél, Masa váratlan és meglepő 380 12| De van két bájos, öreg barátnőm, akik egyszerüen szerelmesek 381 4| jóképü óriás lesz az, aki új barátnőmet a multak csalódásáért kárpótolni 382 9| rád, nem is szólva szegény barátodról, aki vendégei élén, magyar 383 11| tekintem magát a legőszintébb barátomnak? Nem mondaná meg, hogy mit 384 9| magadnak fiacskám, hogy igazi barátság csak akkor kezdődhetik a 385 13| elejtsem...~ ~A nagyfejűek barátsága kiváltságos poziciót teremtett 386 8| magamfajta, csitri teremtést a barátságával kitüntessen?~ ~Saárynak 387 15| nők közt dúló, önzetlen barátságban, én azonban meg vagyok győződve 388 17| maradjunk meg egyelőre a jó barátságnál, mert én a szerelemben ép 389 2| képviselő úr csinosnak, barátságosnak és kényelmesnek találta 390 15| hisz abban, hogy az ember barátságot is érezhet egy asszony iránt?~ ~ 391 7| szeretett, s egy rideg, barátságtalan szigetre deportálta, ahol 392 14| mozdulattal magához ölelte a barátnőjét s viharosan, szinte tébolyodott 393 11| élénken tiltakozott ama barbarizmus ellen, hogy az ártatlan 394 16| udvariasan fölajánlotta, hogy bárhova elvitet bennünket az Arany 395 1| nappal ezelőtt reszkető baritonhangon jelentették ki, hogy a kormány 396 8| sirdogáltam, anélkül, hogy bárki is ügyet vetett volna rám. 397 7| figyelmesen szögezte szomorú, barna szemét a szónokra, s a közoktatásügyi 398 13| megzavarodva tekintgettek a barnaruhás kis öreg után, aki a kegyelmes 399 14| tudnivalót sajátított el az apró baromfiak tenyésztéséről is. Az őszinteség, 400 9| körülötte a levegőben, s egy bársonyruhás, himzettgalléros lovag hideg 401 7| elfoglalta helyét a piros bársonyszékben, mely mögött az összes kormánypárti 402 10| tündökölt néhány világos ablak a bástyafalak között, mint az élet égő 403 10| a képviselőt, a vár egy bástyaszerü kiszögellésére, mely büszkén, 404 7| pillantását a szónokra, mintegy bátorítván őt arra a hőstettre, hogy 405 12| igazi férfiassághoz, mint a bátorság, a gyöngédség, vagy a becsület. 406 8| kívül maradt, a hangját, a bátorságát is maga mögött hagyta és 407 3| folyóparti kert, melyben néha bátortalanul játszottak, s az ebédlő 408 3| elrejtőzzél...~ ~- De, édes bátyám, még fekete kabát sincs 409 4| pezsgőben, melyet gavallér bátyja sűrűen töltögetett a poharába.~ ~- 410 6| feltünően hasonlított a bátyjára, de a fiatal képviselő ezt 411 9| szoktak mesélgetni nekem bátyjukról, a magyar szinpad Napoleonjáról.~ ~ 412 5| megbízásából a törvényszékhez beadott, s kesernyés nevetésbe tört 413 14| akihez az elvált asszony, a beállott változások után is, szinte 414 4| aki az evés esztétikájába beavatta volna s hogy mindeddig még 415 14| bizalmasan és őszintén beavatták egymást eddigi életük történetébe. 416 13| vasútkirályok, a kétéves bébék és a paralitikus öregek 417 12| doktor, kétségbevonhatatlanul bebizonyította könyvében... Gondoljanak 418 7| unalmat, mellyel az üléstermet beborítani készült. Ki volt Saáry Géza 419 4| volt kedve a lefekvéshez - becsalta képviselőtársát a szálloda 420 2| láttak, aki minden héten becsapta őket. „Mi kérem szörnyen 421 15| sivatagban. Szóval, alávalóan becsaptatok, gyermekeim, de most már 422 13| szó, hogy a kabinet dolga Bécsben se áll a legjobban, hogy 423 16| kuplékat, amelyekkel egy bécsi színész az Arany Sirály-on 424 13| egy kicsikét minden este becsíp és semmire se gondol, csak 425 1| kabátot még sohase viselt, becsipett állapotban még sohasem ölelt 426 5| Saáry, aki most volt becsipve legelőször életében, hajnaltájt 427 13| haza fog menni és sietve becsomagol s addig vissza nem tér Budapestre, 428 4| Sajó-Eörsről, ahol már két hét óta becsomagolt kofferekkel várakozik. Masa 429 17| mintha a maga vonzalma és becsülése hidegen hagyna... Én is 430 12| bátorság, a gyöngédség, vagy a becsület. Mennyivel különb és nemesebb 431 3| nagyon szép, ez mindenesetre becsületedre válik, - mondta leereszkedőleg 432 14| hogy a titkát híven és becsületesen megőrzöm...~ ~- Hát csakugyan 433 6| mentenie a képviselőház becsületét...~ ~Hálásan megszorította 434 6| Mariska a legszentebb becsületszavára jelentette ki, hogy Masa 435 9| Laczházy átadta nekem a maga becsületszavát, mellyel megfogadta, hogy 436 11| elköltött teát sokkal többre becsülik a szertartásosan fölszolgált 437 11| elhiheti, hogy semmire se becsülném magamat, ha életemet az 438 14| pácienst.~ ~- Meg tudja becsülni, mit jelent az, hogy Mariska 439 13| melyet különben nagyra becsülök, akkorra tartogasd, mikor 440 17| kézszorítással s azt a férfit becsülöm legtöbbre, aki csak a hűséges 441 4| tartania, hogy a praefectus becsukja... Nekem, lássa, az a meggyőződésem, 442 4| szándékukra, hogy a helyiséget becsukják, végre közömbösen megkérdezte:~ ~- 443 3| ütött a Saáry Géza cingár és beesett vállára.~ ~Az ujdonsült 444 10| ragyogtak, valahol messze egy befagyott malomkerék silhouetteje 445 3| a panamisták, akik már a befolyásos férfiak körül settenkedtek 446 14| áldozatra, hogy ripszbutorai, befőttes üvegei és régimódi nippjei 447 14| barátnője micsoda elveket vall a befőttkészítés dolgában s nem egy értékes 448 12| fölkelnek, hogy a konyhát befűtsék, ha délelőtt a vásárcsarnokba 449 8| mert a szobaleány most begördítette a szalonba az ezeregyéjszaka 450 15| hóval födött lokomotivjával begördül a pályaudvarra. Az utasok 451 13| amelybe - vakon és siketen - begubózta magát...~ ~Komolyan, anyai 452 8| szobaleánynak, hogy a kávét behozza, - és Saáry csak most jutott 453 16| szépségénél is nagyobb, hát behunyom a szememet és naivul elhitetem 454 9| mely tágas szobának is beillett volna, festői kilátás 455 3| ahhoz, hogy az egyetemre beiratkozzam. Első éves jogászkorom óta 456 7| könyvbe csak e sorok voltak bejegyezve: Saáry Géza interpellációja 457 13| de rövid levél kapcsán bejelentse kilépését a pártkörből. 458 8| kérdezte:~ ~- Nem kell, hogy bejelentsen? Csak annyit mondjon, hogy 459 2| legelőkelőbb társaságokba is bejutnak!”~ ~- Gondolod, hogy viszi 460 12| jóvoltából - szerencsésen bekerült az exkluziv kaszinó tagjai 461 11| anyai gyöngédséggel nézi a békésen szendergő fiatal urat. Saáry 462 14| szívességet, hogy kora reggel bekisér Fiuméba, s velem együtt 463 2| hajnalonként a testvérétől, aki bekötött fejjel főzte a kávét, míg 464 13| gyermek virgácsot érdemel, én belátom, hogy a legnagyobb büntetésre 465 11| alatt elterülő Szibériát, belebámult a kandalló lángjába, végigolvasta 466 9| mert a diadalmi induló belefagyott a trombitájukba... De ha 467 5| összeszövődött, minden átmenet nélkül belehullott a langyos szentimentálizmus 468 1| s szinte önkéntelenül beleilleszkedett a sorfalba, melynek mentén 469 16| azt kötötte ki, hogy Masa belekaroljon, - a fiúk pedig előadták 470 17| habokba, Mariska bizalmasan belekarolt a képviselőbe, aki még mindíg 471 14| sütnivalója, hogy a taktikámba belelásson? Azt írtam neki, hogy szörnyű 472 2| győződve róla, hogy ravaszul beleláttak egy embertársuk veséjébe... 473 17| vallani, hogy szerelmes belém...~ ~Saáry (annyira megijed, 474 17| asszonyt, s mikor éppen belemelegedném az udvarlásba, a zord végzet 475 16| hónapok óta csak hálni jár belénk... A lélektől ez annál furcsább, 476 10| a prózai ember nem akart belenyugodni abba, hogy a nimfák egyedül 477 5| ügyében megindultak, hosszan belenyúltak az őszi ülésszakba, s a 478 8| talált. A zajra azonban, amit belépése okozott, egyszerre mozgolódás 479 1| hozományából váltották meg belépőjegyüket a parlamentbe, távolabb 480 14| korlátján.~ ~- Vigyázzon, még beleszédül a vízbe, annyira elmerül 481 12| olyan gyerekességeket, hogy beleszeressen valakibe...~ ~A próbateremben 482 6| szép beszédet mond, rögtön beleszeretek magába, - ez a kilátás csak 483 6| bolondos kis Masa csakugyan beleszeretne, ha fölszólalásával ezt 484 5| lenne a testvérem, magam is beleszeretnék, hiszen édesebb kis teremtést 485 12| negyvenéves kora ellenére is beleszerettem volna...~ ~- És így? - kérdezte 486 8| szögletei, melyek annyiszor belevágtak odakünn a lelkébe, itt egyszerre 487 5| legfárasztóbb munkánál, ismét nyakig belevesse magát a váltókeresetek és 488 10| csillogott, a sötét erdőfoltok belevesztek a rájuk nehezedő hótömegbe, 489 7| kézszorítását. - Én megigértem, hogy beleszeretek magába, ha szépen beszél, 490 10| elszánnád magadat, hogy beljebb kerülnél néhány lépéssel! - 491 5| kabinetkérdést csinált belőle, hogy barátját elkiséri 492 3| hogy nagy ember lehessen belőlem!~ ~Oly szívrehatóan beszélt, 493 1| tapogatták meg kabátjuk belső zsebét. A megbizólevelet 494 4| gondolataiba elmerülve, az egész Belvárost megkerülte.~ ~ ~ ~ 495 13| tudomást a szégyenletes belviszályról s a lesújtó nyilatkozatok, 496 6| költségvetéséről, illetve a belvizek szabályozásáról...~ ~- Jé, 497 13| való okvetetlenkedésnek bélyegezték a fiatal képviselő eljárását. 498 2| mindenki megfordul utána, a Belváros minden kirakata az ő arcképével 499 12| kifogásod az ellen, hogy bemutassalak neki?~ ~- Nekem? Sőt alig 500 10| hogy Saáry képviselő urat bemutassam önöknek, - mondta ünnepiesen 501 10| csillogtak, a férfiak sorra bemutatkoztak neki, a selyemtaláros abbé 502 7| összes kormánypárti padok benépesültek. És a teremben, ahol az 503 2| ahogy meg tetszik nézni bennünket, mi majdnem minden nap a 504 15| egy klimatikus üdülőhely benyomását kelti.~ ~A molón, melyhez 505 17| hajó fehér teste végkép beolvadt az opálszinü habokba, Mariska 506 8| első szobában, melynek berendezéséből, nagy elfogultságában, semmit 507 12| Duse Eleonórára és Sarah Bernhardtra, akik egy-egy új szerepük 508 15| gyorsvonat ötnegyed óra múlva berobog... Legyen férfi és ismerje 509 3| eltüntek mellőle a nagyváros bérpalotái, a villamosok és járókelők 510 6| a fiatal képviselő lopva besurrant a könyvtárba, s hosszasan 511 15| Később valamennyien beszállnak a hajóra, mely fürgén kikanyarodik 512 12| tapsolni kezdett:~ ~- Elég a beszédből, ne szórakozzunk tovább, 513 7| melyet az ismeretlen szónok beszéde keltett. Mikor Saáry, új 514 8| fakadt, mikor idáig jutott beszédében, mintha hirtelen megrestelkedett 515 13| közönséges panamista volt. Beszédeit borongó fájdalommal olvasták 516 6| bort ittam meg, s olyan beszédeket mondtam, hogy a vén Gladstone - 517 10| elől, ha ajkait könnyelmüen beszédre nyitja.~ ~ ~ ~ 518 10| tiszteletreméltó matrónával beszélgetett, érdeklődve szeméhez emelte 519 16| legfölebb csak magamról beszélhetek, - mondta alamuszi arccal, 520 12| halhatatlan Mozgay Sándorról beszélhetnek... Sejti mester, hogy kik 521 6| az utamba akadt? Mariska beszélj már te is, mert ezek még 522 10| álmodozva, mintha önmagával beszélne.~ ~- Maga talán azt hiszi, 523 11| különösnek találom, hogy beszélnek egymással s hogy együtt 524 6| agyvelejében.~ ~- Csóthyról beszélsz, a vén kurucról, aki a hetvenes 525 5| tizennégy éves korában úgy beszélte az angol nyelvet, mint a 526 12| kitüntették. A színháznál azt beszélték róla, hogy nem is játszik 527 7| megmondhatom, hogy nagyszerüen beszéltél!... A miniszter válasza 528 11| idegennek. Mikor másodszor beszéltünk egymással, az volt az impresszióm, 529 14| lelkére kötötte, hogy gondosan betakarózzék, maga is visszavonult a 530 7| őt arra a hőstettre, hogy betanult frázisait eldörögje...~ ~ 531 14| elemében, ha ismerősei házában beteg akadt; Mariska, aki ilyenkor 532 13| borult a nyakába, mint ahogy betegágyán lázas fejjel elképzelte, 533 16| tengeri levegőt.~ ~- Maguk betegek? - kérdezte a kezét összecsapva 534 3| leereszkedőleg a pártvezér, aki betegesen kedvelte az uralkodói allűröket. - 535 13| jutott a barátnője, aki betegsége alatt ibolyabokrétákat 536 3| jóizüen elkacagta magát.~ ~- Betérsz ám az ördögbe, nem a boltba. 537 12| megkezdjük...~ ~Idegesen betuszkolta a hölgyeket és urakat a 538 4| mutatkozott be, hogy egy betűt se értettem a nevéből.~ ~- 539 3| a boldogok! - jókedvü betyárkodással várják az osztályfőnök belépését. 540 14| legfőbb gondja? Nekem bátran bevallhat mindent, bizonyos lehet 541 13| akinek minden gondolatát bevallhatja... Így lesz, mert én akarom, 542 7| pártklubból, de magunk közt bevallhatom, hogy ő excellenciáját fenemódra 543 17| lenni, hogy a szerelmemet bevalljam neki?~ ~Mivel Masa e pillanatban 544 5| hajnaltájt könnyek között bevallotta, hogy mindeddig nem igen 545 8| jobb lesz, ha a névjegyemet beviszi...~ ~A bóbitás leány most 546 6| illetve a t. Ház üléstermébe bevonul... És ugyanezt az alkalmat 547 10| vacsora véget ért, a férfiak bevonultak a dohányzóba és a kártyaszobába, 548 4| jelentette, hogy a kávéházat bezárják, a beszélgetés tehát ennél 549 7| meghallgassa. Nyomában egyszerre bezúdult a folyosók népe, a hirlapíró 550 14| estéjén azonban diadalmasan bekopogtatott a Saáry szobájába.~ ~- Nem 551 17| hogy Masával tanúk nélkül beszélhessen... A maga kedvéért halálosan 552 13| szegény barátom, már a bibliai Ádám óta éhenhalnak... Mindezeket 553 1| folyosó végén. Lassan, ismert, bicegésszerü járásával közeledett, szenvedő 554 1| versaillesi park és ez a bicegő férfi a napkirály ő felsége...~ ~ 555 16| pápaszemét is az orrára biggyeszti, csakhogy magát még jobban 556 12| vendéget pillantott meg a billiárd-teremben összegyült urak között. 557 12| odavezette a nagy színészhez a billiárdasztal mellé. A két férfi szótalanul 558 10| valaha a remekbe készült billikomokat... Lelkében egy szempillantás 559 8| Elmondom dióhéjban az egész biografiámat, mert, azt hiszem, ennyi 560 13| kalandozza végig a melódiák birodalmát. Masa azonban nem borult 561 9| viselt, s akiben sehogyse birt ráismerni a poros pertárakat 562 10| elárvereztette a családi birtokát s most mint vendég és jó 563 1| találkoztak a nevével, a birtokosok, akik a kaszinóban hajnalig 564 3| Ha őszinte akarok lenni, biz’ én azt se tudom, hogy merre 565 3| gőgösen, tekintélyükben bizakodva jártak föl s alá a termekben, 566 6| úr halála után a nemzet bizalma összpontosult. Mindeddig 567 6| látványnak, mikor Sajó-Eörs bizalmának letéteményese a históriába, 568 11| tudnám mondani magának, bizalmasabb vagyok magához, mint az 569 3| unokám várakozik. Ha a haza a bizalmával megtisztelt, akkor nincs 570 14| négyórai út alatt hosszan, bizalmasan és őszintén beavatták egymást 571 12| kezét és ha visszamegyek, bizonyára boldoggá fogok tenni két 572 14| asszony. - Aki így látja, az bizonyosra veheti, hogy a csődtörvény 573 4| közt megindult, körülbelül bizonyossá tette, hogy Saáry nem jár 574 5| látomás jelent meg előtte: bizonyosra vette, hogy Masa nem egyedül 575 13| pozicióját.~ ~A vitarendező bizottság, mely az ellenzék parlamenti 576 11| mely a jégország közepén, a biztos és puha fészekben körülveszi 577 13| fantáziával kiszínezték, sokan biztosan tudták, hogy Saáry vén panamistának 578 2| arról már határozottan biztosíthatom Nagysádékat... Én úgy képzelem, 579 6| elvinné... Aki Masát látja, biztosra veszi, hogy ennek a hölgynek 580 16| tartania, mert ez a fiú - biztosítom róla - sohase fogja elrabolni 581 7| akikre az ország kormányzása bízva van, s akik oktalan és nevetséges 582 8| maga előtt a Masa karcsú blúzát és aranyos hajfürtjeit, 583 1| képviselőháznak, fáradtan bóbiskolt a baloldali folyosón, mások 584 8| névjegyemet beviszi...~ ~A bóbitás leány most még kedvesebben 585 17| kezd.~ ~Masa (nevetve): Bocsánat, nehogy azt higyje, hogy 586 11| boszton-tánchoz. Meg kell hát bocsátania, ha olyasmit kérdezek magától, 587 5| tekint az ajtó felé, de a vén bohém fehér lapátszakálla még 588 16| hozzád...~ ~Mariska - ennyi bók hallatára - pirulva sütötte 589 3| között, akik csupán egy bőkezü halott jóvoltából jutottak 590 17| magamfajta, szögletes fajankókat boldogítsák... Mert lássa, kis anyám, 591 15| játszhatom... Elhiszi, hogy boldognak szeretném látni a kis 592 3| szélén, míg a többiek - a boldogok! - jókedvü betyárkodással 593 2| megfordulnak.~ ~- És ez magukat boldogokká teszi?~ ~- Na hallja! - 594 12| jókedv, a napsugár és a boldogság... De ez a napsugár - fájdalom - 595 7| egzisztenciák életére és boldogságára törnek... Az ismeretlen 596 17| holnap már örökre lekésett a boldogságról.~ ~- Hát mit tegyek?~ ~- 597 6| viselt, az arca sugárzott a boldogságtól, kezében pedig hosszukás 598 12| nők valósággal könnyeznek boldogságukban, ha a nagy, a híres, a halhatatlan 599 2| estén ott irulunk-pirulunk boldogságunkban a másodemeleti zártszéken...~ ~ 600 5| az angol nyelvet, mint a boldogult György király, úgy ülte 601 15| folyton arra a kimondhatatlan boldogságra gondol, hogy ma délben szomszédom 602 4| Bájos komolysággal bólintotta meg szőke gyermekfejét és 603 12| mélabúsan, szertartásos pózzal bólintva mindenfelé, mintha az egész 604 10| hálószobánk ablakai alatt bólogattak?~ ~Masa elgondolkozva rázta 605 2| Bennünket emberfia el nem bolondíthat!” - mondta az őszhaju Josephine, 606 13| tanító bácsik évezredek óta bolondítják a gyermekeket? Az őszinteséget, 607 1| emlékeztetett, még most is magába bolondította mindazokat, akik közelébe 608 6| impressziója támadt, hogy a bolondos kis Masa csakugyan beleszeretne, 609 8| rég túl van a fiatalkor bolondságain? Igen? Vagy a látszat szerint 610 10| szeme előtt. A hatalmas bolthajtások, melyek régi kolostorra 611 3| törődtek vele, mint a fűszeres boltiszolgájával. Miért is vették volna tudomásul, 612 15| még egy lélek se jár, a boltok zárva vannak, csak egy elkeseredett 613 17| tengernagyoknak öltözött pesti boltosokat. Fejezzétek hát be sürgősen 614 17| nem volna-e kedvem? Akár Bombayba vagy Laboréba is elmegyek 615 9| hasábfák lobogtak, a nagy bőr karosszékekre, az ezüsttel 616 9| köröskörül pedig hóval borított fenyvesek álltak őrt komor 617 11| télen csak kettőtől háromig borong a szegény haza sorsa fölött. 618 12| barátnőim?~ ~Mozgay szelíd borongással ingatta meg bánatos abbé-fejét, 619 13| panamista volt. Beszédeit borongó fájdalommal olvasták a perifériákon, 620 12| szemeiben poétikus szomorúság borongott... Saáry, mielőtt bemutatkozott 621 9| fütött előcsarnokban pedig borotvált komornyik sietett eléjük, 622 6| idő alatt két hektoliter bort ittam meg, s olyan beszédeket 623 1| kapott legtöbb pénzt az utazó borügynököktől. Úgy látszott, mintha lelkében 624 12| órát... Illik, hogy hálásan boruljunk a lába elé... Ezért ne fecsegjünk 625 17| mindinkább eltünt a tengerre boruló ködfelhő szürkeségében. 626 17| Szentkúthyak másnap délben borus arccal várták meg az asszonyokat 627 6| úrhoz.~ ~- Hallja, voltakép borzalmasan unalmas ám a maguk parlamentje!... 628 2| mosogatta az edényeket, egy borzas, gallértalan fiatalember 629 17| Masa: Édes fiam, én valami borzasztót sejtek; maga be akarja vallani, 630 15| zöld, de a nedves, ősziesen borzogató időjáráshoz képest ez a 631 10| tehát nem tündér, hanem borzongó földi asszony, aki dideregve 632 9| Ahhoz azonban, hogy ez a bosszú fényesen sikerüljön, rengeteg 633 7| állam most éreztette vele bosszuját: elszakította azoktól, akiket 634 7| emberekhez, akiket az állam bosszuló keze megtépázott. Most nem 635 17| legsürgősebb tennivaló...~ ~Bosszúsan és csúfolódva rázta meg 636 9| őket... Az ember úgy áll bosszút a férfiakon, ahogy lehet... 637 11| annyit se értek, mint a boszton-tánchoz. Meg kell hát bocsátania, 638 10| lemondok egy félórára a bosztonról és a keringőről... Van magában 639 13| kormányhoz a kivándorlási botrány ügyében, mely a sajtót napokon 640 1| választások leírásával, a botrányok tarka gyüjteménye látott 641 6| unalmas kiadásokat, s friss botrányokkal izgatnák a karzati közönség 642 10| is beláthatja - nem élnek bouillonnal és hetvenkettős sherryvel... 643 14| leplezetlenül kitárja lelkivilágát s bőven és részletesen emlékezzék 644 11| tartamára, afféle elegáns breakfest-room-má lépett elő, melyben száz 645 16| utasát csak tegnap tette le Brioni szigetén, ahol a főherceg 646 17| partokat. A yacht korán délután Brioniba indul s akár tetszik nekünk, 647 14| törvényszékhez. Nem a szerelmi búbánat gyötör tehát, hanem az a 648 17| később, miután a rögtönzött búcsúlakoma véget ért, lekisérték a 649 14| Saáry, elutazása napján, búcsúzkodás végett megjelent a barátnőjénél, 650 5| egymást háromszor egymásután Buda és Pest között, míg végre 651 13| becsomagol s addig vissza nem tér Budapestre, amíg legalább öt kilóval 652 1| az ügyvédi vizsgálatot. Budapestet talán kétszer látta életében, 653 8| Különben elérte a jó istenke büntetése, mert most meg kell elégednie 654 13| belátom, hogy a legnagyobb büntetésre is rászolgáltam... Fájdalom, 655 15| hajóból és Saáry boldog, büszke és mégis szerény pillantással 656 2| megismerkedtek, méltán voltak büszkék arra a tudományukra, hogy 657 3| A jókedvü patriárka büszkesége nagyon is megokoltnak látszott: 658 2| benne. A két hölgy némi büszkeséggel mutatta meg neki a hófehér 659 17| Nem elégíti ki, nem teszi büszkévé, hogy ezt az előkelő szerepet 660 6| érte: a Ház folyosóján, a buffet előtt, a jókedvü óriással 661 1| az elnöki irodába vagy a buffet-be sietett, s barátságos kézlóbálással 662 1| leány, akit kiváncsisága a buffetből vagy a gyorsírók műhelyéből 663 15| foglalnak a fedélzeten. Rémes búgás, mely az egész Quarnerót 664 15| asszony szerelmesen egymáshoz bújik s még melegében elintézi 665 9| ráismerni a poros pertárakat bujó, szürke és igénytelen vidéki 666 9| kapuboltozat előtt medvebőrbe bujt portás segítette ki őket 667 13| kezüket szűk glacé-keztyűkbe bújtatták s reszketve gondoltak arra, 668 4| levelét?~ ~Együtt, egymáshoz bújva olvasták el a levelet, melyben 669 7| homlokzatán mintha aranyos cirádák bukkantak volna ki, a József-tér kopasz 670 10| az egész kormányt meg nem buktatta s bennünket, gaz opportunistákat, 671 13| fontoskodással beszélt, míg Saáry bűnbánólag tette a kezét a szívére 672 11| szamojédoknak öltözködve, talpig bundában kóboroljanak a mértföldekre 673 17| minden elmulasztott pillanat bűnnek számít. Azt hiszem, tudja, 674 8| nem tartozik a megrögzött bűnösök közé. Most szépen el fogja 675 9| s egy hatalmas bundába burkolózva helyet foglalt Laczházy 676 15| a prémekbe és shawlokba burkolt Masa asszony, aki szeles 677 16| kiváncsian. - Úgy látom, a búsuló juhászra készül, de figyelmeztetem, 678 9| előcsarnok nehéz, régi módi butoraira, az óriási nyitott kandallóra, 679 11| cifraságait. Csupa évszázados butordarab, de az asztal fehér abroszán 680 8| télikabátját levetette. A filigrán butorok, a csillogó tükrök, a rokokó-jeleneteket 681 12| törülgetik hajnaltól napestig a butorokat, s közben mindig csak arra 682 10| világosságot a régimódi butorokra, az egyik sarokban pedig 683 9| legény sürgölődött nagy buzgalommal a kandalló és a mosdóasztal 684 10| Egy öreg úr, akit Laczházy castellanusnak nevezett, most intett a 685 17| volna-e kedve holnap egy castelmuschioi kiránduláshoz?~ ~Masa (boldogan): 686 2| a várost, megállt minden cédulás kapu előtt, s öt-hat órai 687 7| nem ám valami magasztos cél érdekében, óh nem: hanem 688 7| helyeslések effektuálása céljából rendeltek ki, álmosan letelepedett 689 1| rejtegetett lelkében titkos célokat, melyek őt is, mint a többieket, 690 3| hogy valami határozott célt követett volna. Az előbbi 691 4| pincérek már nagyon is átlátszó célzásokat kezdtek tenni arra a szándékukra, 692 14| akire a tengeri út közben célzott, a negyedik nap estéjén 693 9| mikor az ügyvédi vizsga cenzorai előtt helyet foglalt.~ ~- 694 1| esztendőt, s a marosvásárhelyi cenzorok előtt tette le az ügyvédi 695 7| érdemes gyorsíró pedig, ceruzájával kezében, fénylő pápaszemét 696 4| leereszkedéssel megsúgta, hogy a Chamberlainről elnevezett tojásétel is 697 1| törzsközönsége oly sűrűn használ? A charmeur szónak ez a vidéki ügyvéd 698 15| sötétszürke fátyol lebeg. Cherso és Veglia egészen eltünnek 699 14| Távolról idefehérlettek a chersói és vegliai sziklák, a kis 700 5| hogy itt szoktatják őket a cifra és léha életre - de most 701 11| az antik tűzfogó vörösréz cifraságait. Csupa évszázados butordarab, 702 16| Abbáziában vendégszereplő pesti cigánnyal, aztán - mivel lefeküdni 703 1| két-három lépéssel odább cigányarcu gentry-fiúk ölelgették ismerőseiket, 704 16| rózsásarcú öreg úrból s két cigányképű vasgyúróból állott, akikben 705 9| gyerkőcről van szó, mert az a cigányképü óriás csak a világ megtévesztésére 706 4| aztán titokzatosan intett a cigánynak, aki sietve befejezte az 707 9| és Rákóczi-indulót játszó cigányok várakoznak rád, nem is szólva 708 5| megunja. Ő a korzót, a pesti cigányt s a kedves cukrászdáját 709 5| önkéntes, miközben egyiptomi cigarettájából óriási füstfelhőt fujt a 710 8| szivarok s aranyos egyiptomi cigaretták kinálgatták magukat... 711 4| tele volt vékony és elegáns cigarettákkal.~ ~- Még az én kedvemért 712 4| fog várni, amíg egy újabb cigarettával megpróbálkozik?~ ~Saáry 713 15| legjobb kávét s az egyiptomi cigarettában, melyre rágyújtott, finom 714 4| ismeretlen, édes fájdalom cikázott végig a szívén és a torka 715 13| népszerűvé tette. A lapok nagy cikkeket írtak róla, ezzel a címmel: 716 1| mosolygás ragyogta be, s cilinderét szelid vértanu-pillantással 717 10| fogják fordítani a családi címert... Az öreg úr, erre való 718 13| cikkeket írtak róla, ezzel a címmel: A purifikáló Saáry. Egy 719 3| abból is, hogy Magyarország címtárát helyettesíti. A közhit azt 720 14| grófnőre, a Szent Szívek címü jótékonysági egyesület díszelnöknőjére. 721 10| karzaton láthatatlan muzsikusok cincogtatták hangszerüket, harisnyás 722 3| egyszer jót ütött a Saáry Géza cingár és beesett vállára.~ ~Az 723 14| volnék valakibe? - kérdezte cinikusan a fiatalember.~ ~- Nem, 724 11| akik hatalmas ezüsttálcákat cipeltek, s a budapesti friseuse, 725 1| nadrágja alól citromsárga cipő kandikált ki, szóval megtestesülése 726 17| selyemruha alól kikandikál a cipőcskéje, sőt a selyemharisnya egy 727 2| fölküldték? Amint látod, cúgos cipőt visel, - az ilyen emberből 728 7| homlokzatán mintha aranyos cirádák bukkantak volna ki, a József-tér 729 1| váratlanul fölforgatta a főispán circulusait. Nem házasodott meg, bár 730 17| nem fogják megzavarni a cirkulusait s gondoljon inkább arra, 731 14| kerültek volna, ahol pálmák és citromfák virulnak. Mariska meghatva, 732 1| virított, rövid nadrágja alól citromsárga cipő kandikált ki, szóval 733 16| lépésnyiről meg lehetett ismerni a civilbe öltözött huszártiszteket. 734 9| divatlapoknál és az öltözködés codexénél, ezért külön is fölhívom 735 11| Laczházy Istvánnak, a híres comesnek vendége. A császár megfakult 736 9| közbeszólásokon kívül, egyedül csak a comme il faut öltözködéshez ért. 737 5| lovat, mint egy délamerikai cowboy, s úgy értett a gazdálkodáshoz, 738 1| szineket keresett holnapi croquijéhez, egy-két csinos leány, akit 739 7| gőgösen leintette, majd újra csábító pillantást vetett Saáryra, 740 16| is az orrára biggyeszti, csakhogy magát még jobban szemügyre 741 9| smokingra, - ötödikén délben csakugyan helyet foglalt a Sajó-Eörs 742 16| túlzással nevezik őket - a szent család... Különben hajdani, legkedvesebb 743 7| messzeségben sír a szerencsétlen családfő után. A férjet elválasztották 744 7| deportálta, ahol eleped a családja után való vágyakozástól. 745 16| leleplezéseit Európa uralkodó családjairól, - fizetség gyanánt mindössze 746 5| teljesen magam vagyok, az egész családom hűtlenül elhagyott. Nagyapa 747 15| voltam, hogy ily közönséges csalásnak fölültem. Most azonban siessünk 748 6| maguk parlamentje!... Azért csalják ide az asszonyokat, hogy 749 10| Nem, egy pillanatig az a csalódás fogott el, hogy a fantasztikus 750 4| aki új barátnőmet a multak csalódásáért kárpótolni fogja...~ ~A 751 3| elhinni róla, hogy már a csalódások szomoru iskoláját is végigjárta?...~ ~ 752 14| is megismerem, s nagyon csalódnám, ha maga e percben nem egy 753 8| elé.~ ~- Attól félek, hogy csalódni fog, ha a függönyt fölhúzom... 754 10| vidáman a házigazda, aki egy csapat színes csipkefelhő közt 755 3| hogy könyveidet a földhöz csaphatod? Hát tulajdonképp mik a 756 15| Saáryt és Mariskát, s ámultan csapja össze a kezeit): Na hallod, 757 13| elképzelte, hanem megdöbbenve csapta össze láttára a kezecskéit.~ ~- 758 3| választóid előtt fölesküdtél... A csatában a közkatonáké a legszebb 759 10| a nimfák egyedül szoktak csatangolni a holdfényes éjszakákon... 760 13| hogy politikai kalandor. Csavartagyu, ravasz és mindenre elszánt 761 13| országban, ahol az erkölcsbirák csekély kivétellel a hajléktalanok 762 4| igazán nem törődtek afféle csekélységekkel, hogy az evőeszközöket nyugat-európai 763 8| a szobaleány a jólnevelt cseléd diszkrét szolgálatkészségével 764 11| inkább istennek tetsző cselekedet, minthogy az ember védtelen 765 4| a probléma, hogy mit fog cselekedni azzal a temérdek evőeszközzel, 766 16| gondolja, hogy őrültség, amit cselekszik? - súgta fejcsóválva.~ ~- 767 11| a kastély bájos vendégei csepp hajlandóságot se mutattak 768 3| hosszú fenyőfa-asztala, a cseréptányérokkal és bádogpoharakkal, melyben 769 14| helyett ecetes ugorkát és cseresznyebefőttet készítsen. De leginkább 770 3| Füttyentett egy arrafelé cserkésző egylovasnak, s mielőtt a 771 8| holmival; két hajszálvékony csészécskében forró fekete kávé párolgott, 772 8| Masa eléje tette az egyik csészét, - gyűrűs kis keze ott motoszkált 773 10| az újabb dán irodalomról csevegjen vele... Az öreg, szalmasárga 774 13| várótermében. A kedélyes csevegők közt, akik a déli órákban 775 4| merész tekintetü udvarlóikkal csevegtek, az öreg urak, akik rózsás 776 15| villamos robog nagyképü csilingeléssel Volosca felé. A fürdővendégek 777 2| vacsorázik, s kilenc órakor, akár csillagok ragyognak, akár záporeső 778 7| szempont gátolta meg az új csillagot a szíves meghívás elfogadásában. 779 10| sarokban pedig groteszk fénnyel csillant meg a telefon csöngetyüje... 780 5| tavasz ragyogó színfoltjai csillantak meg: a sárga vitorlák, melyek 781 10| fölgyújtatták a nagy képesterem csillárait, ahol a vadászati évad alatt 782 11| vasuti töltés acélsinei csillognak ide az intenzív, fehér világosságban, 783 10| álom fantasztikus színei csillognának meg káprázó szeme előtt. 784 9| problémán, hogy mit fog csinálni, ha véletlenül puskát adnak 785 5| viszont kabinetkérdést csinált belőle, hogy barátját elkiséri 786 9| ne a választókerületében csináltassa, hanem egy pesti szabónál) 787 5| magára (a gérokkot most csináltatta a falusi szabójánál), de 788 2| de Saáry képviselő úr csinosnak, barátságosnak és kényelmesnek 789 11| pongyolaruhás Masát, aki néha-néha csipkéd valamit az édességekből, 790 10| házigazda, aki egy csapat színes csipkefelhő közt állt a hófehér asztal 791 10| selyembutorai közé, ahol csipkeruhás pásztornők és elegáns abbék 792 12| Az asszonyok nagyot csíptek a kövér házigazda karján, 793 8| népnek, s egy este álmélkodva csíptem meg a karomat, mert fáklyások 794 15| egzotikus illatokat fedez föl. A csirkefogó olasz pincért kedves és 795 4| cigarettát szívott el napjában, a csodaállatokat megillető respektussal nézett 796 3| pótválasztásoktól még csodákat reméltek, az ujságírók, 797 9| fenséggel a kastély körül. Oly csodálatosan szép volt ez a látvány, 798 11| óriásba, aki félelemmel, csodálattal és lelkesedéssel töltött 799 7| valami váratlan és hihetetlen csodálkozásnak adjon helyet... A kopott 800 12| folytatta:~ ~- Ájulj el a csodálkozástól és meghatottságtól: a férfi, 801 16| jó szava, de ezt nem is csodálom, hiszen nem vagyok oly önhitt, 802 3| villamosok és járókelők lármája csodamódon eltompult, s ő gondolatban 803 16| kissé elámult arccal nézte a csodamódra megfiatalodott, pusztai 804 14| szerelemnél. De nekem - lássa - csodás talentumom van abban, hogy 805 8| semmit se tudott s mely csodaszép és melódikus dallamként 806 10| évszázados várkastélyából valami csodatévő szellem hirtelen átvarázsolta 807 4| formájában... Most egyszerre csodamódon jól érezte magát: a világos 808 16| leghidegebb cinizmus is csődöt mond... Talán ez az oka, 809 14| bizonyosra veheti, hogy a csődtörvény százszor jobban érdekli 810 13| Senkinek, - mondta csöndes hangon.~ ~- Ez esetben légy 811 11| viszonyukat fölújítsák!~ ~Masa (csöndesen megrázza a fejét): Nem, 812 7| ájtatos, szinte templomi csöndet, melynek mélyén nehezen 813 10| föl a hófehér fenyvesek csöndjét, míg a nádfödeles zsellérházakban 814 12| valakibe...~ ~A próbateremben csöngettek s a beszélgetés abbamaradt, 815 6| arra riadt föl, mikor éles csöngetyüszó jelezte, hogy a Ház áttér 816 9| félórával a vacsora előtt csöngetni fognak, s akkor még mindig 817 15| asztalnál...~ ~Saáry kezet csókol a hölgyeknek, de mielőtt 818 15| ő a szíve szerint kezet csókolhatna neki...~ ~Később valamennyien 819 15| és viharosan össze-vissza csókolja a barátnőjét).~ ~Masa: A 820 11| hitvesi hűséget s ekkor csókot intett neki, pukkerlit vágott 821 14| Mariska ügyelt föl rá, hogy a csomagjait el ne hagyja s mielőtt szobaleányával 822 12| hogy a Budapestről érkezett csomagokat kezelhesse. A láz, mely 823 6| fiatal képviselő minden csontja megroppant bele.~ ~- Hát 824 1| szívük fölött...~ ~Egy-egy csoport hirtelen megmozdult: valamelyik 825 3| fejtegetéseit, s a névtelen csoportok hullámaiból már ki-kiemelkedett 826 6| se olvastad, hogy az öreg Csóthy Ábrahám mandátuma harmincöt 827 6| kezdett az agyvelejében.~ ~- Csóthyról beszélsz, a vén kurucról, 828 12| ellenben beteges vonzalommal csüggött azokon a főrangu mecénásokon, 829 13| nyilatkozatok, melyekkel a csúf epizódot kommentálták, arra 830 8| elérzékenyülve, egy picurkát csúfolkodva, így szólott:~ ~- Mégis 831 16| szemügyre vehesse...~ ~- Csúfolódik, mert vénasszony létemre 832 17| tennivaló...~ ~Bosszúsan és csúfolódva rázta meg szép fejét, de 833 2| jóindulatból kritizálta meg ily csunyán a legnagyobb magyar színészt. 834 6| Meglátszik az arcomon, hogy ilyen cudar nagy tehetség lakik bennem? 835 5| pesti cigányt s a kedves cukrászdáját nem adja oda még a legfestőibb 836 13| mondod, hogy figyelmeztetésem dacára is beszélni akarsz? - kérdezte 837 11| aludt, mint egy pólyásbaba a dadája ölében!~ ~Saáry: Tulajdonképp 838 3| ahelyett, hogy jóravaló dadát fogadna melléjük.~ ~Saáry, 839 7| miniszter válasza szánalmas dadogás volt, de te egy csapásra 840 17| zenének, hanem azt az ügyetlen dadogást, amellyel valaki a szerelmét 841 4| volna.~ ~- Azt hiszem, - dadogta, - úgy gondolom, hogy ez 842 8| mely csodaszép és melódikus dallamként zengett körülötte az intim 843 16| Szentkúthyékat magával vitte Dalmáciába. Az Arany Sirály két hétig 844 16| fiaival, utóbb elmesélte a dalmáciai út történetét s mivel pompás 845 16| hétig kószált a rongyos dalmát halászfalvak között, s fejedelmi 846 12| fogok tenni két bájos, öreg dámát azzal a hírrel, hogy szemtől-szembe 847 10| csak azért, hogy az újabb dán irodalomról csevegjen vele... 848 12| szívesen a demokrata szerzők darabjaiban s a grófnői dilettáns szárnypróbálgatásai 849 17| selyemharisnya egy tenyérnyi darabkája is. Mindez némileg megtébolyítja 850 12| a frissen pörkölt kávét darálják. Mindig csak magát, mindig, 851 9| hiszen magát én a durva darócban is rokonszenvesnek találnám... 852 3| országgyűlési képviselő még darócruhában is mutatkozhatik, mert a 853 3| esztendő óta ügyvéd vagyok. A Davidicumban - ez egy vidéki árvaház - 854 6| van győződve róla, hogy Deák Ferencnek végre utódja akadt 855 10| gyémántos diadém égett, mélyen decolletált ruhájából pedig vakító fehérséggel 856 4| van, félénk gyermekként dédelgethesse, - s egyidejüleg rögtön 857 14| kérdezte jókedvüen.~ ~- Dehogy. Most írom a tizedik képes 858 7| miniszter őexcellenciáját a déjeuner-zésben megakadályozta, lényégében 859 5| úgy ülte a lovat, mint egy délamerikai cowboy, s úgy értett a gazdálkodáshoz, 860 11| fiatal urat. Saáry végre, a delejes pillantás hatása alatt, 861 13| pillanatig láthatóvá lett a délelőtti napfényben, a kegyelmes 862 14| kulcscsomóval gazdasszonykodott délelőttönkint az idegen konyhákban, délután 863 15| a hajók körül leselkedő delfinek raját. Egy norvég legenda 864 15| az otromba gyárkéményeken délies verőfény tűz végig s a Monte 865 11| beszélgetés itt abbamarad, mert délre jár az idő, s az asszonyok 866 12| Az előadást megelőző nap délutánján Saáry egy új, ismerősnek 867 10| főméltóságu úr gyakran fölkeres délutánonként, kétségtelenül csak azért, 868 2| huszonnyolc forintért kibérli. Délután el is hozatta vászonbőröndjét 869 3| mágnás hallgatta szivarozva a demagógok fejtegetéseit, s a névtelen 870 12| nem is játszik szívesen a demokrata szerzők darabjaiban s a 871 3| szétugrasztott, itt-ott néhány demokrataságot affektáló mágnás hallgatta 872 7| barátságtalan szigetre deportálta, ahol eleped a családja 873 15| segédtelekkönyvvezetők hordanak. A deprimáló időjárás ellenére mindketten 874 17| Saáry (annyira megijed, hogy derékon kettéharapja a szivarját, 875 6| Saárynak most valami derengeni kezdett az agyvelejében.~ ~- 876 11| különös kérdésbe világosságot deríthet. (Komolyan:) Mondja, Masa, 877 10| nagy, élettelen, szinte dermesztő hallgatás lebegett a téli 878 8| látszat szerint itél és derogál magának, hogy egy magamfajta, 879 9| rengetegben, ezer és ezer, dértől csipkés karácsonyfa között, 880 16| pedig - akiről csak most derült ki, hogy még cseppet sem 881 6| míg piros arcán mennyei derültség jelent meg.~ ~- Mit, kérlek?~ ~- 882 12| a házigazda, őrizte meg derüs és zavartalan nyugalmát.~ ~- 883 9| remekein, akik egy gőgös despota szolgálatának szentelték 884 2| nyájasan néztek rá a forróvizes dézsa mellől.~ ~- Óh, - mondta 885 14| negyedik nap estéjén azonban diadalmasan bekopogtatott a Saáry szobájába.~ ~- 886 10| övezték, hajában gyémántos diadém égett, mélyen decolletált 887 5| egyszer látott életében s hogy diákos féltékenységgel gondol a 888 1| őket különösebben. Ahány dialektus, annyifélekép beszéltek 889 13| ezt bizonyítja...~ ~A kis dialog, melynek híre már félóra 890 6| gondolni, hogy valami hazug és dicsekedő perszónával van dolguk...~ ~ 891 2| Zsófia kisasszony pedig némi dicsekvéssel tette hozzá:~ ~- Különben 892 7| nevelt föl szeretett hazánk dicsőségére. Mindeddig nem is volt ellene 893 17| nyárfalevél... És lám, mégis didereg a gondolatra, hogy az érzéseit 894 12| darabjaiban s a grófnői dilettáns szárnypróbálgatásai sokkal 895 9| Saáry félve nézett a dióbarna szárnyasajtóra, mert az 896 8| kérdezte mosolyogva. - Elmondom dióhéjban az egész biografiámat, mert, 897 8| fogadóban. Azon a napon, mikor diplomámat a kezembe kaptam, liptói 898 3| iskolákat? Vagy nem léptél diplomás pályára?~ ~- Elvégeztem 899 2| szinésziskolában. Addig, míg a diplomát meg nem kapta, a másik szobát 900 1| hajlongtak és violaöves, diplomata-arcu apátplébánosok simogatták 901 2| terítővel letakart sublád ódon díszedényeit, s a himzett pamutdinnyét, 902 14| címü jótékonysági egyesület díszelnöknőjére. A jellemzésből legalább 903 5| közlékeny huszár most - diszkréció kikötése mellett - elmesélte, 904 17| teremtést. De elvégre a diszkréciónak is van határa és senkise 905 4| karosszékeikben, a pincérek, akik diszkrétül sürögtek-forogtak, hogy 906 8| ahol nincsenek szereplők és díszletek?...~ ~Masa asszony lebocsátotta 907 9| aki vendégei élén, magyar díszruhában fogja elmondani az üdvözlő 908 13| lelkesedéssel választották dísztagjaik sorába, s mikor a lakomákon 909 9| képviselőházban, de a szabók és divatárusnők miatt, akik életemet legalább 910 9| sokkal jobban érdekli a divatlapoknál és az öltözködés codexénél, 911 4| élettani műveleteket is léha divatok szerint végezték; most azonban - 912 9| legcsunyább... Szóval siessen, dobja sutba a politikát, vásároljon 913 11| gondolkodás közben az asztalon dobolnak, mások malmosdit játszanak 914 3| tessékelte be a kocsiba, mely döcögve megindult velük a Rákóczi-út 915 3| Gézának, - mondta kissé dölyfösen, miközben pillantását hideg 916 13| egy téli estén le akarta dönteni trónusáról...~ ~A fiatal 917 1| politikusok, akik eddig dörgő hangon beszéltek a zöld 918 7| követte, miközben hangosan dörmögte:~ ~- Mégis csak borzasztó, 919 4| csakugyan ellensége volt a dohányzásnak; most azonban úgy érezte, 920 4| szívemre, hogy azóta minden dohányzástól óvakodom...~ ~Nyitray, aki 921 9| karosszékekre, az ezüsttel kivert dohányzóasztalokra, a kétoldalt fölfelé kanyargó 922 10| a férfiak bevonultak a dohányzóba és a kártyaszobába, az asszonyok 923 1| ülésterem, a társalgók, a dohányzók, a miniszteri fogadószobák 924 12| ahogy Hufeland, a tudós doktor, kétségbevonhatatlanul bebizonyította 925 15| Mariskát, aki behunyt szemmel dől hátra a szalon plüsskanapéján, 926 6| választás ügye, - peres dolgai ezidőben gyakran hazahívták 927 13| kezével, ha képviselőtársa dolgait néha futólag szóba hozták 928 16| elsősorban a saját maga dolgaival... Nézze csak azt a fehérhajú 929 17| inkább arra, hogy a szerelmi dolgokban minden elmulasztott pillanat 930 11| életemet. Az ultramodern dolgokhoz hát annyit se értek, mint 931 12| csillog, s hogy épp oly dolgosak és szerények, mint amily 932 1| valamikor oly temérdek dolgot adott a szívének... De energiája, 933 6| milyen volt az irásbeli dolgozataid külalakja?~ ~Masa durcásan 934 13| tulajdonképp csak egyetlen férfi dolgozik láthatatlanul a kulisszák 935 12| megszaporított személyzettel dolgozott a vadászati évad ideje alatt, 936 8| elvileg a rossz szabóknál dolgoztat, mint minden zseniális ember... 937 11| sebességgel rohannak föl s alá a dolgozószobájukban, de maga az első nagy gondolkodó, 938 6| dicsekedő perszónával van dolguk...~ ~Mariska a legszentebb 939 5| lábukkal a fodros vízre dőlnek, s a nagy, előkelő hôtelekre, 940 7| leragadó szempillákkal dőlt hátra padjában, csak a miniszter 941 4| arccal és hófehér hajjal dőltek hátra karosszékeikben, a 942 11| szemük előtt elterül. A dombok, az erdők, a házak, a hegyszakadékok 943 4| szakállát, az étterem major domusa - egy elegáns és bágyadt 944 10| kezecskéjüket, melyeken drágaköves gyűrűk csillogtak, a férfiak 945 8| de tíz perccel ezelőtt dühbe jött és elszaladt... Most 946 13| porondján... Mindketten sápadt dühvel támadtak, de a sors az öregebb 947 6| Vastag, kaszinói cigarettát dugott - félig erőszakkal - a Saáry 948 15| hisz a férfiak és nők közt dúló, önzetlen barátságban, én 949 1| erdélyiességgel, másutt a Dunántúl szélesre taposott nyelvén, 950 13| nagyszerü vasúti engedélyek, dúsan jövedelmező patikák irományai, 951 12| könyvében... Gondoljanak Duse Eleonórára és Sarah Bernhardtra, 952 16| asszony, miután a két élettől duzzadó, nyulánk oroszlánkölyket 953 2| semmi közöm...~ ~A két leány duzzogva vonult vissza e sértő kijelentés 954 12| vásárcsarnokba eltipegnek, ha ebéd után fáradtan elszunyókálnak, 955 7| örömről, hogy barátaival ebédeljen. Mindebből természetesen 956 14| Most azonban siessen az ebédhez, úgyse kap már meleg és 957 11| sajó-eörsi kastély egyik kisebb ebédlője, az úgynevezett Lipót-terem, 958 10| ide a sajó-eörsi kastély ebédlőjébe...~ ~Gyöngéden megsimogatta 959 9| komornyikkal elvezettette magát az ebédlőbe. És amíg a zegzúgos folyosókon, 960 4| egyidejüleg rögtön tudatára ébredt annak a szörnyűségnek, hogy 961 5| lenne rá, hogy szerelmet ébresszen a szívében, akkor egyedül 962 14| is, hogy barátnői helyett ecetes ugorkát és cseresznyebefőttet 963 2| bóbiskolva mosogatta az edényeket, egy borzas, gallértalan 964 5| nap óta a kerületében van, édesanyámnak a pusztán akadt dolga, Masa 965 11| vagyok magához, mint az édesanyámhoz és sohase félnék attól, 966 4| természetesen nem egyedül, hanem az édesanyjával... Éppen tegnap voltak ott, 967 13| hogy jó pénzért akár az édesapját is eladná, senkise követte 968 5| is beleszeretnék, hiszen édesebb kis teremtést még a piroskötéses 969 11| ébren voltam...~ ~Masa: Oly édesen aludt, mint egy pólyásbaba 970 1| árvai hegyek közt, amott édeskés erdélyiességgel, másutt 971 8| apró aranytálakban exotikus édességek csillogtak, egy sötét tölgyfaszekrényben 972 11| néha-néha csipkéd valamit az édességekből, de aztán mosolyogva visszatér 973 9| Masa pedig most is eljár édesanyjával a volt ura házába, hogy 974 7| csengett, mint a tűzben edzett acélé, s fantáziája színesen 975 7| a konvenciós helyeslések effektuálása céljából rendeltek ki, álmosan 976 5| Energiájuk, melynek erejével égbenyuló kősziklákat megrepeszthettek 977 11| meglehetősen magasan járt az égbolton, mikor a komornákat hívó 978 13| volna az öreg Vereczkey egészsége után, ahelyett, hogy meggondolatlanul 979 13| öblös kupákat ürítettek egészségére, ő titokban a miniszterekkel 980 16| a Hungáriát jelképező, egészséges és bájos teremtés benyomását 981 2| meglátogasson? Tudja, hogy egészségesek vagyunk és hogy nekünk még 982 16| hogy a fiatal Szentkúthyak egészségi állapota megkívánja az erőteljes 983 10| bástyafalak között, mint az élet égő és lobogó szimbóluma...~ ~- 984 15| érzéseket kelt benne, arról egyáltalán nem bírna számot adni magának. 985 9| politikáról. Két hét óta egyebet se teszek, mint ruhát próbálok, 986 5| Vajjon csakugyan Mariska-e az egyedüli társasága? - kérdezte magától 987 5| huszárönkéntest, aki zord egyedüllétben ült a cigány mellett, de 988 10| hogy a jóképü, kövér óriás egyenes leszármazottja a vérszomjas 989 3| ismeretlen, aki leendő karriérjét egyengette. A Ház még csak formailag 990 14| Szívek címü jótékonysági egyesület díszelnöknőjére. A jellemzésből 991 7| szemmel mutogattak rá, az egyetemi hallgatók pedig lelkesen 992 3| segítséget ahhoz, hogy az egyetemre beiratkozzam. Első éves 993 10| akik hetvenkét órán át egyfolytában kártyáznak, anélkül, hogy 994 12| voltaképp minden asszony egyforma s hogy a hitvány pózolóknak 995 13| mikor a vidéki olvasókörök egyhangu lelkesedéssel választották 996 4| gyermekként dédelgethesse, - s egyidejüleg rögtön tudatára ébredt annak 997 12| beszélek, akik közül az egyiket Zsófiának, a másikat Josephine-nek 998 3| Füttyentett egy arrafelé cserkésző egylovasnak, s mielőtt a fiatal képviselő 999 5| mindketten tűzbe mennének egymásért, de házastársi szerelemről 1000 5| kisérgették egymást háromszor egymásután Buda és Pest között, míg