IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Az elvált asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 17| hogy unatkozom. Ez nálam egyszerű idegesség. (Csodálkozva 1002 5| úr gúnyosan. És hirtelen együgyünek és nevetségesnek találta, 1003 1| a kiváltságosokkal való együttlét örömeit élvezte, a hűséges, 1004 2| annak a sok nagyhangúnak együttvéve, aki a miniszterek udvarában 1005 4| Egyszerűen belátták, hogy nem egymáshoz valók, de egyébként a válás 1006 13| Sándor legalább öt példányban egzisztál; ez a különös hit onnan 1007 3| volt a legnyomorultabb kis egzisztenciája. Most úgy tünt föl neki, 1008 7| haragjukban hitvány kis egzisztenciák életére és boldogságára 1009 15| melyre rágyújtott, finom és egzotikus illatokat fedez föl. A csirkefogó 1010 13| már a bibliai Ádám óta éhenhalnak... Mindezeket különben már 1011 4| csak gyorsan, gyorsan, mert éhenhalok, - mondta tréfásan a vén 1012 3| nem a boltba. Nem vagy te éhenkórász tanárjelölt, hogy párisit 1013 10| gyöngeségeket, én pedig pokolian éhes vagyok... Kevés hát a valószinűség, 1014 11| nyalánksággal várják az éhező vendégeket.~ ~A Lipót-teremben 1015 15| mindjárt rosszúl leszek az éhségtől.~ ~A kis társaság kocsiba 1016 2| van tizenegy óra, s mi éjfél előtt sohase fekszünk, mióta 1017 12| rajongó szeretettel gondolnak éjjel-nappal a legnagyobb színészre... 1018 4| pedig talán aludni se tudna éjjelenkint, ha a volt ura garderobját 1019 9| világított tüzes pirossággal az éjszakába, köröskörül pedig hóval 1020 7| kezdtek arra, hogy hiányos éjszakai pihenésüket kárpótolják. 1021 17| tőlem, hogy egészen késő éjszakáig nézegessem itt a tengernagyoknak 1022 10| átvillámlott a zivataros éjszakák emléke, amikor a háborúból 1023 10| csatangolni a holdfényes éjszakákon... A smokingos urak arról 1024 14| varázslat folytán, egyetlen éjszakán át, a világ másik oldalára, 1025 3| csenevész gyermektest pihent éjszakánként, a folyóparti kert, melyben 1026 3| akit az országúton foglyul ejtettem. Különben Saáry Géza a neve...~ ~ ~ 1027 13| pénzért akár az édesapját is eladná, senkise követte el azt 1028 1| hogy a kormány feje gyáván eladta az országot, hogy lakájmódra 1029 17| hozzá, hogy az irigységtől elájuljak...~ ~Kacagva mentek be a 1030 15| kikötőből. Az eső eközben eláll, a Karszt kopár sziklái 1031 1| szívverése egy pillanatra elállana, - nem hiába, hogy valamikor 1032 4| öreg Nyitray, aki közben elálmosodott, kocsira ült, de Saáry gyalog 1033 15| fog nekem, hogy könnyebben elaludjam, maga pedig elgyalogol Lovranáig 1034 16| gyönyörködve, de kissé elámult arccal nézte a csodamódra 1035 11| kérdezek magától, ami rögtön elárulja, hogy fantázia nélkül való 1036 10| ezüstkupák állottak, azonnal elárulták, hogy a régi Laczházyak 1037 10| tekintettel, két hónappal ezelőtt elárvereztette a családi birtokát s most 1038 5| kisleány az egész vidéket elbájolta kedvességével, részint későbbi 1039 6| neki kezdett a kalandjai elbeszélésének. Előadásából kiderült, hogy 1040 16| mivel pompás és jó humorú elbeszélő volt, szenzációs, új pletykákkal 1041 9| egy fejedelmi mozdulattal elbocsátotta a komornyikot, aztán körülnézett 1042 1| mikor az igazságügyminiszter élclapokból ismert körszakállát, a közoktatásügyi 1043 8| cigarettára.~ ~- Egyszer már elcsábítottam, remélem, most se adja a 1044 1| tele, mintha a kortestanyák elcsöndesült lármája most itt támadt 1045 10| váramba lecsaljam s itt orozva elcsukjam abba a földalatti tömlöcbe, 1046 7| hogy betanult frázisait eldörögje...~ ~Az interpellációs könyvbe 1047 8| hónaposszobák lealázó prózáját s egy eldugott, virágos ösvényre tévedt, 1048 11| tartom valószinünek, hogy elegáncia tekintetében a velszi herceg 1049 1| annak a vasárnapi, falusi elegánciának, mely a méhészegyleti teke-partiek 1050 8| büntetése, mert most meg kell elégednie az én társaságommal... A 1051 6| meg, hogy teljesen meg van elégedve a közállapotokkal, csak 1052 17| pajtását látja bennem... Nem elégíti ki, nem teszi büszkévé, 1053 13| legjobban, hogy az uralkodó már elejtette a miniszterelnököt, s hogy 1054 13| pártom legértékesebb harcosát elejtsem...~ ~A nagyfejűek barátsága 1055 10| most a valóságos életemet élem, s hogy maga csakugyan itt 1056 14| De leginkább akkor volt elemében, ha ismerősei házában beteg 1057 7| János hosszuréti állami elemi iskolai tanító áthelyezése 1058 9| barátodról, aki vendégei élén, magyar díszruhában fogja 1059 15| két-három esztendőt szívesen elengedne az életéből, ha Masa most 1060 16| szólott:~ ~- Azért mégis elengednék egy-két évet a leendő anyósom 1061 12| könyvében... Gondoljanak Duse Eleonórára és Sarah Bernhardtra, akik 1062 7| szigetre deportálta, ahol eleped a családja után való vágyakozástól. 1063 11| nap minden leány életében elérkezik egyszer - én is összetalálkoztam 1064 2| mikor annyit már úgyis elért, hogy képviselőnek fölküldték? 1065 8| vállat vont.~ ~- Különben elérte a jó istenke büntetése, 1066 11| könnyekig meghatott és elérzékenyített... Mikor később rájöttem, 1067 4| a levelet, s lelkesedve, elérzékenyült pillantással szólott:~ ~- 1068 15| Maggiore fehér hósipkája élesen megcsillan a napsütésben. 1069 13| bodrogközi képviselő. Kifelé éleseszü, lelkes és makulátlan hazafinak 1070 8| egyszerre elveszítették volna élességüket... Az asszonyi finomságnak 1071 10| visszavarázsolja a valóságos életbe... A tündérek - ezt maga 1072 15| csak percei vannak hátra az életből. De hiszen te pompásabb 1073 15| szédelgő fogod befejezni az életedet! (Saáryhoz, akivel közben 1074 6| vezércikket még sohase olvastam életemben, de most fölvilágosítottak 1075 10| Lássa, én a táncot talán az életemnél is jobban szeretem, de azért 1076 11| tacskóval akar végighaladni az életen, könnyekig meghatott és 1077 7| keresztül száz Kiss János életén, figyelmesen szögezte szomorú, 1078 7| érezte, hogy most érte meg életének legszebb pillanatát. A világ 1079 12| műbohém, aki egy egész hosszú életet végigléháskodik! Ha fiatal 1080 5| kedvességével, részint későbbi életéveiből, mikor szépségénél csak 1081 16| szüksége lesz, ha pontos és élethű alakítást akar produkálni...~ ~ 1082 8| miért provokált rá, hogy az életrajzomat elmondjam...~ ~Masa pár 1083 5| szoktatják őket a cifra és léha életre - de most úgy érezte, hogy 1084 4| majmokat, akik még e szükséges élettani műveleteket is léha divatok 1085 4| Lassanként rá fog jönni, hogy élettapasztalások dolgában legokosabb, ha 1086 10| silhouetteje sötétlett, s nagy, élettelen, szinte dermesztő hallgatás 1087 16| Masa asszony, miután a két élettől duzzadó, nyulánk oroszlánkölyket 1088 14| beavatták egymást eddigi életük történetébe. Mariska sokat 1089 3| jól ismerte, akik zajos életútját sohase keresztezték. Bízvást 1090 5| hôtelekre, melyeknek halljában életvidám asszonyok udvaroltatnak 1091 2| aki a két öreg lány közül elevenebbnek látszott, pajkosan elnevette 1092 8| finom kis hercegkisasszony elevenedett meg előtte a mesebeli szobácska 1093 9| egymástól. Másodszor nem szabad elfeledkezned róla, hogy itt két éretlen 1094 5| izlésü, semhogy a kalandjait elfelejtené. Azt hiszem, mindketten 1095 10| államtitkár-korában se fog elfelejteni...~ ~Több zegzúgos folyosón 1096 7| azért, mert egy pillanatig elfelejtette, hogy ő nem szabad embernek, 1097 2| konyhai kredencben. Magam elfelejtettem vásárolni, nemhiába, hogy 1098 7| csillagot a szíves meghívás elfogadásában. A visszautasításnak az 1099 1| maradt mellette; a pénzt elfogadták tőle, de a választás napján 1100 7| hazafelé készülődött, újra elfoglalta helyét a piros bársonyszékben, 1101 6| szeme kizárólag Masával volt elfoglalva. Laczházyné, aki meglehetősen 1102 13| beszélgetés után Vereczkey elfogta képviselőtársát az olvasószobában.~ ~- 1103 8| fényüzésnek tartotta, kissé elfogultan nézett tehát körül az előszobában, 1104 9| Saáry, aki most épp oly elfogultnak érezte magát, mint öt évvel 1105 8| kitüntették...~ ~Saáry, akinek elfogultsága úgy eloszlott, mint a novemberi 1106 8| melynek berendezéséből, nagy elfogultságában, semmit se látott, egy teremtett 1107 11| egy liliputi sandwichet elfogyaszt, szinte anyai gyöngédséggel 1108 5| minden nyomát egyszerre elfujták volna a lelkéből. Amíg sugárzó 1109 11| fejében): Én már gyakran elgondolkodtam azon, hogy voltaképpen miért 1110 14| érdeklik - mondta Saáry elgondolkodva. - Nekem mindig csak az 1111 9| elé? - kérdezte magától elgondolkodva.~ ~Lassan lefelé haladt 1112 15| könnyebben elaludjam, maga pedig elgyalogol Lovranáig s ezalatt folyton 1113 11| hajlandó, hogy szívtelenül elhagyjam... Magát se hagynám el, 1114 11| órákban fölharsant, mindnyájan elhagyták ágyukat, hogy szamojédoknak 1115 13| küldözgetett neki s egy konflissal elhajtatott a Masa asszony lakására. 1116 1| szomoru és rokonszenves áruló elhaladt előttük...~ ~A fekete tábla 1117 17| egyedül maradnak. Mindketten elhallgatnak, nagy csönd támad s Masa 1118 5| legjobban, s melyik nótát tudná elhallgatni akár hajnalig is, de mikor 1119 6| egy fenséges mozdulattal elhallgattatta a lelkesült gardedámot.~ ~- 1120 13| nagyobb port vert föl; az elhangzott gorombaságokat merész fantáziával 1121 1| diadal öröme, rácáfolt az elhárító gesztusra, s a szeretet 1122 16| Masa egy tréfás mozdulattal elhárította magától a szeretetnek ezt 1123 15| jóságos tündér módjára, elhárítottam az útjokból... Mint tizenötéves 1124 7| végig a Nádor-utcán, hálásan elhárítva magától azt a megtisztelést, 1125 14| neki. Mariska nagynehezen elhárította a rohamot, óvatosan egy 1126 14| influenzás vagyok, mert elhatároztam, hogy mindenáron idecsalom. 1127 4| evőeszközzel, melyet tányérja körül elhelyeztek. Most talán legelőször gondolt 1128 3| hogyan lehetett volna hát elhinni róla, hogy már a csalódások 1129 16| behunyom a szememet és naivul elhitetem magammal, hogy egy tipegő 1130 16| kávéházban néhány üveg pezsgőt, elhuzatott egy-két nótát az Abbáziában 1131 15| egymáshoz bújik s még melegében elintézi az összes budapesti pletykákat. 1132 15| pillantással nyugtázza a néma elismerést, mely a Masa szőke fürtjei 1133 7| meggyőződhetik - még az intrikusok is elismerik, hogy szépen beszélt, én 1134 14| Haragszik érte? Nagyon elítél a hazugságomért?...~ ~Saáry 1135 9| számára, Masa pedig most is eljár édesanyjával a volt ura 1136 13| bélyegezték a fiatal képviselő eljárását. Utóbb kiderült, hogy Vereczkeynek 1137 4| letelepedett - naponként eljárt az Aranykoroná-ba, de ott 1138 2| mikor ő valamelyik szerepét eljátssza...~ ~- Ide sohase jön? Nagysádékat 1139 10| ahol a legifjabb hercegnő eljegyzését ünneplik... Érzékei annyira 1140 5| a történtek után együtt éljen vele. Nem haragszik rá, 1141 1| föllelkesítette, hogy sokan éljenezni kezdtek. A miniszterek ijedten, 1142 10| ünneplik... Érzékei annyira elkábultak, hogy szinte öntudatlanul 1143 3| Nyitray Ádám jóizüen elkacagta magát.~ ~- Betérsz ám az 1144 4| elválasztották...~ ~És látva a Saáry elképedését, komolyabban folytatta:~ ~- 1145 12| pontosan ne értesülne... Elképzelheted tehát, micsoda könyörgésbe 1146 13| betegágyán lázas fejjel elképzelte, hanem megdöbbenve csapta 1147 11| nők hetedhét mérföldnyiről elkerülnek. És lássa, én mégis furcsán 1148 16| furcsább, mert magunk - nagy elkeseredésünkben - egyáltalában nem fekszünk 1149 15| boltok zárva vannak, csak egy elkeseredett villamos robog nagyképü 1150 4| Mariska alig várja, hogy elkísérhessen valahova, - itt van nálam 1151 5| csinált belőle, hogy barátját elkiséri a Krisztinavárosba. Így 1152 11| reggelihez, s az ágyukban elköltött teát sokkal többre becsülik 1153 13| attól, hogy ostobaságokat elkövessen... Hát maga még komolyan 1154 13| akadályozta meg a tettlegesség elkövetésében. Néhány kormánypárti lap 1155 16| legnagyobbak egyike, amit életében elkövetni fog! Hát azt akarja, hogy 1156 11| amit oktalan gyerekfejjel elkövettem...~ ~Saáry: Utóbb megtudta, 1157 4| báli ingeit a tisztítóba elküldjék...~ ~A főpincér alázatosan 1158 4| érzelmes magyar nótára. Az ellágyult pillantásból, melyet szomszédnője 1159 6| harmincöt évig nem ismerte az ellenjelöltek intézményét. Most azonban, 1160 4| nem a jövendőbelije, sőt ellenkezőleg... Ez az úr a multbelije 1161 16| ez a két fiú szabadon és ellenőrzés nélkül udvarolhasson Masának? 1162 13| eszelnek ki, de titokban az ellenséggel paktálnak. Azokat, akik 1163 12| levelecskéjének végre nem tudott ellentállani... Lejött és nekünk szentelt 1164 9| hozzá, hogy a parancsának ellentmondj...~ ~Saáry, aki némileg 1165 10| szívünkben azért valamennyien ellenzékiek vagyunk.~ ~Egy öreg úr, 1166 7| tomboló zúgás váltotta föl, az ellenzéki padok mennydörögtek a helyeslés 1167 7| végig a terem langyos és ellomhult atmoszféráján. Mikor Saáry, 1168 13| emberek még kissé ostobák és elmaradtak...~ ~- Úgy látszik, nemcsak 1169 4| Hát a lakására is elmegy?~ ~- Miért ne? Kéthetenként 1170 17| Bombayba vagy Laboréba is elmegyek magával, csak szóljon két 1171 16| bennünket az Arany Sirállyal... Elmehettünk volna Indiába vagy Japánba 1172 6| könyvtárba, s hosszasan elmerengett az írásai fölött... Reggel 1173 11| a hegyszakadékok szinte elmerültek a havas óceánban, csak a 1174 11| is aludtam, csak mélyen elmerültem a gondolataimba.~ ~Masa: 1175 4| miután előbb, gondolataiba elmerülve, az egész Belvárost megkerülte.~ ~ ~ ~ 1176 3| hogy a jó Isten őt csupán elmés és vakmerő közbeszólónak 1177 1| szívének... De energiája, elméssége, közmondásos szeretetreméltósága 1178 5| volna megmondani, hogy mi elmésséget talált az ifju hadfi szavaiban - 1179 8| örömeit és a szomoruságát elmondhatja? Meg van róla győződve, 1180 8| kérdezte mosolyogva. - Elmondom dióhéjban az egész biografiámat, 1181 17| szerelmi dolgokban minden elmulasztott pillanat bűnnek számít. 1182 1| szemben, mintha tökéletesen elnémult volna minden vád: ezeken 1183 1| volna rá a „száraz pipás” elnevezés, melyet a budapesti kávéházak 1184 4| megsúgta, hogy a Chamberlainről elnevezett tojásétel is szerepel a 1185 1| föl a látóhatáron, aki az elnöki irodába vagy a buffet-be 1186 5| szemükben és sápadt arcukon az elnyomottak keserü fájdalma reszketett.~ ~ 1187 16| mint az öreg Szentkúthy előadása, a két asszony közlelkesedéssel 1188 6| kalandjai elbeszélésének. Előadásából kiderült, hogy Olaszországnak 1189 12| kicsinyléssel fogadták...~ ~Az előadást megelőző nap délutánján 1190 16| belekaroljon, - a fiúk pedig előadták azokat a kuplékat, amelyekkel 1191 11| jelenti, hogy a szánkók előálltak, s mindenki hangos zsivajjal 1192 4| tanulmányozott, hogy végül - minden előételt mellőzve - egy angol rostbeefben 1193 5| ami a végleges szakítást előidézte volna. De Laczházy egy percig 1194 12| való redingot-ja plasztikus előkelőséggel simult termetéhez, fejét 1195 16| helyéből.~ ~- Maga talán egy élőkép-előadásból tart főpróbát? - kérdette 1196 14| az eszemben, miből fogom előkeríteni év végén a vizsgadíjaimat.~ ~- 1197 8| és gondolatait eltakarja előlem?...~ ~Saáry tünődve nézett 1198 15| a fiumei molót eltakarja előlünk... Sokkal öregebb asszony 1199 8| akinek elfogultsága úgy eloszlott, mint a novemberi köd a 1200 8| elfogultan nézett tehát körül az előszobában, ahol egy mosolygó, feketebóbitás 1201 13| azokat, akik a miniszterek előszobáiban őszüljek meg. Azokat, akik 1202 1| pillanat fontosságát, melyben először álltak szemtől-szembe a 1203 17| valaki a szerelmét bevallja előttünk...~ ~- Maga azt hiszi, hogy 1204 13| képviseli...~ ~A lovagias ügy előzményei a pártklubban játszódtak 1205 6| megigértem, hogy sürgősen előállítalak...~ ~Saáry pár érthetetlen 1206 9| az automobilból, a fütött előcsarnokban pedig borotvált komornyik 1207 6| képviselő szemérmetesen elpirult.~ ~- Óh, az én beszédem 1208 16| biztosítom róla - sohase fogja elrabolni a szegény kis Masája lelki 1209 2| képviselő nem osztozott elragadtatásukban, hanem komolyan megcsóválta 1210 15| nekem - nincsenek mindig elragadtatva azoktól a férfiaktól, akik 1211 3| hogy a nyilvánosság elől elrejtőzzél...~ ~- De, édes bátyám, 1212 14| tanács emiatt szigorúan elrendelte, hogy három hétig sós levegőn 1213 6| él még szegény - bátran elsápadhat az irigységtől. Meglátszik 1214 3| költségeit...~ ~Öt éven át minden elsején pontosan megérkezett a püspöki 1215 16| és keserves fájdalmamat elsírjam?~ ~Mariska szeliden bólintott.~ ~- 1216 16| védőangyalát, hanem törődjék elsősorban a saját maga dolgaival... 1217 4| hogy a konyha váratlanul elsülyedjen odakünn, hogy a rostbeef 1218 11| hótömeg, melyben nyakig elsüppednek a falu szétszórt viskói, 1219 7| éreztette vele bosszuját: elszakította azoktól, akiket szeretett, 1220 8| perccel ezelőtt dühbe jött és elszaladt... Most magára vessen, ha 1221 10| álmodozásából.~ ~- Talán elszánnád magadat, hogy beljebb kerülnél 1222 7| interpelláció alatt egy cigarettát elszívhassanak, vagy választóik egy-egy 1223 4| hogy egy jó cigarettát elszívjon, csak jőjjön el hozzám, 1224 4| próbálkoztam meg... Egy cigarettát elszívtam valamikor a Davidicum kertjében, 1225 12| eltipegnek, ha ebéd után fáradtan elszunyókálnak, ha este - félig már leragadt 1226 5| mely a nyilvánosság elől eltakarta őket. Néha farizeusok módjára 1227 14| embernek a védőangyala legyen. Eltalálja, hogy kire gondolok?~ ~- 1228 17| drágám, most már nyugodtan elteheti a zsebkendőjét, mert az 1229 5| csak pillanatnyira tudták eltéríteni a feleségétől.~ ~- Akár 1230 13| fiatalság örve alatt se lehet eltérni. Ezek közé tartozik az is, 1231 5| parlament etikettje ugyanis eltiltotta őket attól, hogy az első 1232 12| délelőtt a vásárcsarnokba eltipegnek, ha ebéd után fáradtan elszunyókálnak, 1233 8| Természetesen semmit se szabad eltitkolnia előttem, még azt se, hogy 1234 8| ezt a gondolatát óvatosan eltitkolta.~ ~- Azt hiszem, hogy maga 1235 2| piroskötéses regényhősök eltörpülnek mellette...~ ~A láthatatlan 1236 3| járókelők lármája csodamódon eltompult, s ő gondolatban ismét ott 1237 13| Vereczkey arca szinte eltorzult a haragtól.~ ~- Azt mondod, 1238 15| Cherso és Veglia egészen eltünnek a ködben s a Karsztból egy 1239 3| emlékét, hogy egyszerre eltüntek mellőle a nagyváros bérpalotái, 1240 6| akit nyomoruságos állásából elüldöztek... Attól félek, hogy ez 1241 12| lássunk már az után, amiből élünk... Negyvennyolc óra mulva 1242 14| tengerparton.~ ~Mikor Saáry, elutazása napján, búcsúzkodás végett 1243 9| minden valószínüség szerint elutazik Sajó-Eörsre. Később azonban 1244 9| a Kanári-szigetekre kell elutaznia a legelső farsangi estén.~ ~- 1245 5| férjre, akit törvényesen elválasztottak a feleségétől. Eszébe jutott 1246 10| mellette állott, maga is elválhatatlan lenne a hófehér tündérmesétől, 1247 12| kövér ember, aki maga is elvállalt egy huszszavas szerepet, 1248 2| képviselők, akiktől a haza joggal elvárhatja, hogy a nép előtt éjszaka 1249 3| léptél diplomás pályára?~ ~- Elvégeztem a jogot és három esztendő 1250 17| jólnevelt teremtést. De elvégre a diszkréciónak is van határa 1251 13| Megbocsáss, nekem ilyen régimódi elveim vannak, de tekintetbe kell 1252 13| nélkül leszálljon a hideg elvek magaslatáról... A lángoló 1253 14| hogy barátnője micsoda elveket vall a befőttkészítés dolgában 1254 16| hogy Masát nemsokára örökre elveszítem... Eddig még magam előtt 1255 8| a lelkébe, itt egyszerre elveszítették volna élességüket... Az 1256 16| szerint korlátlan szabadságot élvez, mert az ezrednél teljes 1257 6| az ülés végén nagyszerü élvezetben lesz részünk!... Saáry szenzációs 1258 16| fenékig ki akarták üriteni az élvezetek kelyhét, dekolletált ruhában, 1259 16| mely annyi feledhetetlen élvezethez juttatta, most azzal hálálta 1260 9| kékfrakkos komornyikkal elvezettette magát az ebédlőbe. És amíg 1261 1| kiváltságosokkal való együttlét örömeit élvezte, a hűséges, együttérző gibic 1262 6| férfi az anyakönyvvezetőhöz elvinné... Aki Masát látja, biztosra 1263 16| fölajánlotta, hogy bárhova elvitet bennünket az Arany Sirállyal... 1264 3| diplomájával a kezében, keserűen elvonta az ajkát: ő tudta legjobban, 1265 12| teljes két hétig légmentesen elzárkóznak az egész világtól...~ ~Az 1266 12| azonban, hogy légmentesen elzárkózzanak a világ elől, gúnyos és 1267 4| idő, hogy minden titkunkat elmeséljük egymásnak...~ ~Mikor a társaság - 1268 15| nyárspolgárnak, a kávést önzetlen emberbarátnak s Mariskát valami mesebeli 1269 2| cipőt visel, - az ilyen emberből manapság már semmi se lesz. 1270 14| asszonyok csak a boldog embereket érdeklik - mondta Saáry 1271 7| szárnyalt a nyomoruságos kis emberekhez, akiket az állam bosszuló 1272 12| azóta elvileg csak olyan emberekkel lépett bizalmas viszonyba, 1273 1| a politikáról, a vezető emberekről, a kulisszák közt folyó 1274 8| szürke nyárspolgárokat, akik emberemlékezet óta körülvették, a pénzszerzés 1275 1| mosolygással, a hullámzó embererdőt. A tömegben föltünt néhány 1276 2| veséjébe látnak. „Bennünket emberfia el nem bolondíthat!” - mondta 1277 1| plüsskanapéra, melyet hódoló embergyűrű vett körül. A vidéki szolgabirák, 1278 3| aki eddig kívül állt az embergyűrűn s a falon függő arcképeket 1279 2| fogtok ám egyest kapni az emberismeret tudományából! Ez a ti 1280 14| akkor bátran megsütheti az emberismeretét...~ ~Mariska - amint tudjuk - 1281 1| más tudomány a legkeserűbb emberismeretnél; de mikor kortesutján a 1282 3| ki taníttatott, ki nevelt emberré? Végeztél iskolákat? Vagy 1283 14| érdekli?... Az ilyen komoly emberről, mint maga, ezt már csakugyan 1284 14| lássák. Mariska a jóságra, az emberszeretetre, a szerénységre és derűs 1285 8| íróasztalokat, a cinikus emberszólást, a legénylakások és a hónaposszobák 1286 2| ravaszul beleláttak egy embertársuk veséjébe... Ugyan, micsoda 1287 6| fölszólalásával ezt a cinikus embertömeget lázba hozná... Vagy másfél 1288 2| véleménye, hogy a falusi embertől nem szabad rossz néven venni 1289 1| honvédelmi miniszter kedélyes embonpointját megpillantották; a vidékieket - 1290 2| zártszéken...~ ~Hálásan emelték szemüket a téglaszínű plafond 1291 14| vadászatokon s a családi tanács emiatt szigorúan elrendelte, hogy 1292 12| beszélnem velük... Magát emlegetik, ha kora hajnalban fölkelnek, 1293 13| közélet purifikátoraként emlegette Saáry Gézát, de a pártbeli 1294 10| átvillámlott a zivataros éjszakák emléke, amikor a háborúból vagy 1295 11| Nem találkozik itt olyan emlékekkel, melyek mostani élete harmóniáját 1296 3| lelkében rideg gyermekkora emlékét, hogy egyszerre eltüntek 1297 1| szomorusága egy fiatal lányéra emlékeztetett, még most is magába bolondította 1298 16| rózsásfehér pasztellképekre emlékeztette a szálloda férfivendégeit, 1299 10| melyek régi kolostorra emlékeztették, az ablakok ólomkarikái, 1300 14| lelkivilágát s bőven és részletesen emlékezzék meg arról az időszakról, 1301 11| gyönyörködnek a Svájcra emlékeztető téli tájképben, mely a szemük 1302 11| melyre csak homályosan emlékszem vissza, kézenfogva játszottam 1303 8| templomok évszázados padjaira emlékeztette, vastag, kanonok-öves szivarok 1304 5| tétlenségre voltak kárhoztatva. Energiájuk, melynek erejével égbenyuló 1305 8| merült ki összes szellemi energiám. Közben négy hétig átruccantam 1306 13| orrocskáját, a lábával pedig energikusan toppantott.~ ~- Ha nem akarja, 1307 14| megigérte Masának, hogy jó és engedelmes fiucska módjára fog viselkedni, 1308 9| Masa”.~ ~Saáry Géza, - aki engedelmesen mértéket vétetett egy új 1309 13| magáról, akkor jó fiu módjára engedelmeskedni fog nekem... A jövőben sohase 1310 13| szubvenciók, nagyszerü vasúti engedélyek, dúsan jövedelmező patikák 1311 4| magán érezve - szívesen engedett volna életéből egy-két napot, 1312 13| és a paralitikus öregek engedhetik meg maguknak... A többiek, - 1313 6| tegnap estéig - nem is engedtek vissza többé. Ez idő alatt 1314 4| bezárják, a beszélgetés tehát ennél az érdekes pontnál abbamaradt. 1315 16| inkább, hogy meg akarok enni egy fél kiló aszpirint, - 1316 13| pertraktálást szükségesnek tartaná. Ennyit a holnapi tervedről. A jövőre 1317 15| és a tenger lelkesíti föl ennyire, hanem az a gondolat, hogy 1318 11| maga érzése?~ ~Saáry: Az enyém?~ ~Masa: Maga úgy érzi, 1319 5| méltóztassék ide telepedni az enyémhez. Én már úgyis az italnál 1320 10| félti a pozicióját, most engem bízott meg, hogy a váramba 1321 17| barátságnál, mert én a szerelemben ép oly kevéssé hiszek, mint 1322 13| nyilatkozatok, melyekkel a csúf epizódot kommentálták, arra kényszerítették 1323 9| várakozott az állomási épületek mögött. A gyönyörü kocsi 1324 3| istenfélő kanonok hagyatékából épült föl a fehérre meszelt Davidicum, 1325 7| ám valami magasztos cél érdekében, óh nem: hanem azért, mert 1326 14| És az asszonyok sohasem érdekelték?~ ~- Az asszonyok csak a 1327 14| húsárak, piaci viszonyok és érdekesebb pletykák felől. Saáry, miután 1328 14| csak a boldog embereket érdeklik - mondta Saáry elgondolkodva. - 1329 16| előcsarnokban csakhamar minden érdeklődés feléjük fordult; Masa a 1330 3| tudták, - igaz, hogy senki se érdeklődött iránta - de most megtörtént 1331 10| matrónával beszélgetett, érdeklődve szeméhez emelte a lorgnonját... 1332 7| megakadályozta, lényégében banális és érdektelen volt. Kiss János tizenhat 1333 7| tarthat az ország nagyjainak érdeklődésére? A Kiss Jánosokkal naponként 1334 1| hegyek közt, amott édeskés erdélyiességgel, másutt a Dunántúl szélesre 1335 13| akinek a közélet körül érdemei vannak. A mosóné-pletykák 1336 13| őszinte gyermek virgácsot érdemel, én belátom, hogy a legnagyobb 1337 14| embert - mondta - meg sem érdemelnek az asszonyok), majd letörölte 1338 14| Mariska - mi tagadás - meg is érdemelte, hogy kivételes teremtésnek 1339 11| ha erre a kitüntetésre érdemesnek tartja?... Nem találkozik 1340 5| biztosítalak róla, hogy nem érdemetlenre pazarlod. Ha nem lenne a 1341 7| szónok mellé, egy jobb sorsra érdemes gyorsíró pedig, ceruzájával 1342 10| síkság, a zuzmaravirágos erdő és a hófehér asszony egyszerre 1343 5| mikor az állomást szegélyező erdőcske elmaradt mögötte; de a vonaton 1344 10| fehérség csillogott, a sötét erdőfoltok belevesztek a rájuk nehezedő 1345 11| szétszórt viskói, a tűlevelü erdőségek, a félelmetes hegypúpok, 1346 7| József-tér kopasz fái sötétzöld erdővé tömörültek, s az aszfalton 1347 3| Közbenjárásának megvolt az eredménye: a püspök kijelentette, 1348 13| ez a különös hit onnan eredt, hogy a bodrogközi képviselőt 1349 5| kárhoztatva. Energiájuk, melynek erejével égbenyuló kősziklákat megrepeszthettek 1350 3| kísérletet se tettek, hogy erejüket összemérjék, de itt már, 1351 13| miniszterelnököt, s hogy az okos és erélyes akciónak most okvetlenül 1352 13| őszinteség a legnagyobb erények egyike?... Nem tudja, hogy 1353 17| derék tanárokat, akik valaha érettnek nyilvánították...~ ~ ~A 1354 15| hogy az ember barátságot is érezhet egy asszony iránt?~ ~Mariska: 1355 10| komolyan. - A látományok nem éreznek emberi gyöngeségeket, én 1356 1| tekintélyeket, de most egyszerre úgy érezték, hogy szánalmasan összezsugorodnak.~ ~ 1357 13| véleményét nyílt színen éreztesse vele. Saáry Géza volt a 1358 7| szavazott. A hatalmas állam most éreztette vele bosszuját: elszakította 1359 4| szomszédnője pillantását magán érezve - szívesen engedett volna 1360 12| fajtájabeliekkel csak felületesen érintkezett, ellenben beteges vonzalommal 1361 14| meg, melynek ablakai és erkélyei a tengerre nyíltak; - ez 1362 6| mikor az Arany oroszlán erkélyén megjelentem...~ ~- És milyen 1363 10| át egy zárt, loggiaszerü erkélyre vezette a képviselőt, a 1364 15| állomáshoz. A gyorsvonat érkezéséig még több idejük van húsz 1365 12| földszintjén, hogy a Budapestről érkezett csomagokat kezelhesse. 1366 7| kijelentette, hogy vidéki rokonai érkeznek, akiket okvetlen meg kell 1367 13| egy oly országban, ahol az erkölcsbirák csekély kivétellel a hajléktalanok 1368 13| volt magának arra, hogy erkölcsbiróként lépjen föl egy oly országban, 1369 15| képviselő. Mariska talpig érő gummiköpenyeget s szürke 1370 13| fáradtabb volt, mint valaha, erőltetett és természetellenes jókedvvel 1371 4| tartózkodnia kell; a túlságos munka erős fejfájásokat okozott neki 1372 13| többiek, - az okosak, az erősek, szóval az élet igazi művészei, - 1373 1| ujságok még tele voltak az erőszakos választások leírásával, 1374 10| kalandornépségnek, melynek erőszakosságai vérvörös fénnyel világítottak 1375 16| híres politikus, aki most új erőt gyűjt a tengerparton, hogy 1376 16| egészségi állapota megkívánja az erőteljes tengeri levegőt.~ ~- Maguk 1377 1| miniszterelnök szeme, mely csodálatos erővel hat még a lázadókra is...~ ~ 1378 12| tudatában van talentumának és értékének? Ez, édes barátom, épp úgy 1379 14| befőttkészítés dolgában s nem egy értékes tudnivalót sajátított el 1380 6| lesz, mint a belvizekről értekező cvikkeres úré...~ ~Masa 1381 16| produkálni...~ ~Saáry, aki eddig értelmetlen arccal meredt maga elé, 1382 7| tanerőnek, a hosszuréti értelmiség állandóan kitüntette rokonszenvével, 1383 14| Masa asszony küldte s arról értesítette benne Mariskát, hogy a reggeli 1384 12| nyilvánosság erről pontosan ne értesülne... Elképzelheted tehát, 1385 5| délamerikai cowboy, s úgy értett a gazdálkodáshoz, mint 1386 4| be, hogy Saáry a nevét se értette, - aztán a régi, bizalmas 1387 4| mutatkozott be, hogy egy betűt se értettem a nevéből.~ ~- És a beszélgetésből 1388 15| napsütésben. Saáry furcsának és érthetetlennek találja, hogy míg az idejövetel 1389 4| vitette el maga elől az érthetetlenül fölszaporodott evőeszközöket.~ ~- 1390 8| hangulatban, ha szivarfüstöt érzek magam körül...~ ~Megitták 1391 2| pedig azt illeti, hogy nincs érzéke a szerelem iránt, - hát 1392 10| eljegyzését ünneplik... Érzékei annyira elkábultak, hogy 1393 8| és illatok kábították el érzékeit s az a furcsa impressziója 1394 8| És halkan, szentimentális érzékenységgel, mely mostanáig távol állott 1395 14| gondolna, akit irigy hegyek és érzéketlen hullámok választanak el 1396 4| operett-keringőt s rázendített egy érzelmes magyar nótára. Az ellágyult 1397 5| Ne szégyeld ezt az érzést, biztosítalak róla, hogy 1398 14| fogadta őket, egyszerre az az érzésük támadt, hogy valami varázslat 1399 3| pap mondhatatlan szánalmat érzett iránta, s még aznap este 1400 16| nagyon is tisztába jöttem az érzéseimmel... Kis nagymamám, ne kacagjon 1401 13| mondta csöndes hangon.~ ~- Ez esetben légy kegyes tudomásul venni, 1402 1| előtt lejátszódott. Kissé esetlen, úgynevezett mezővárosi 1403 16| barátnőjét.~ ~- Drágám, esküszöm neked, hogy mindnyájunk 1404 2| merülhetne az eszétől, ha a vízbe esnék, mert több az esze, mint 1405 15| hullámzik s néha egy-egy hideg esőcsepp hull a fázkolódó pálmákra. 1406 15| körül repked. A pálmákon esőcseppek sziporkáznak, a hotelablakok 1407 4| tojásétel is szerepel a mai est műsorán.~ ~- Fiaim, csak 1408 13| napsugaras utcákon... Később, estefelé, egyszerre eszébe jutott 1409 6| fórumra, s azóta - tegnap estéig - nem is engedtek vissza 1410 12| tudatban majdnem oly rossz estéje volt, mint húsz évvel ezelőtt, 1411 14| célzott, a negyedik nap estéjén azonban diadalmasan bekopogtatott 1412 8| gyermekeknek a havas téli estéken mesélni szoktak?... Hát 1413 2| mindjárt elmondta, hogy az estéket kivétel nélkül itthon fogja 1414 2| csak ritkán vagyunk itthon esténként, mert ahogy meg tetszik 1415 8| s rántott levest kaptam estére, nehogy a gyomromat túlterheljem... 1416 4| megmagyarázta neki, hogy az esti étkezéstől egy darabig tartózkodnia 1417 14| összebarátkoztak egymással s reggeltől estig kettesben kószáltak a tengerparti 1418 17| Sirály-lyal végigjárja az észak-olaszországi partokat. A yacht korán 1419 15| magát, mintha valahol az északi tengeren járna?~ ~Saáry: 1420 4| fölszaporodott evőeszközöket.~ ~- Nem eszel többet? Ez volt az egész 1421 13| színen véres haditerveket eszelnek ki, de titokban az ellenséggel 1422 15| Egy norvég legenda jut az eszembe, melyet gyerekkoromban olvastam 1423 2| nagyváros egészen megzavarta az eszemet...~ ~A fiatalember, aki 1424 6| hatalmas fejét sejtette.~ ~- Eszerint te? - kiáltott föl csodálkozva.~ ~- 1425 2| akár el is merülhetne az eszétől, ha a vízbe esnék, mert 1426 2| hogy pénztelenség miatt eszi a hideg vacsorát és gyávaságból 1427 13| partján, hatfogásos lakomákat eszik végig, egy kicsikét minden 1428 5| nevetésbe tört ki, arra eszmélve, hogy a hideg és reális 1429 3| képviselőhöz, aki mindeddig boldog észrevétlenségben rejtőzhetett el a politikai 1430 5| mulattatta, de később, mikor észrevette, hogy merről fuj a szél, 1431 4| képviselőtől. - Most megint húsz esztendeig fog várni, amíg egy újabb 1432 1| garast, s ügyvédsége harmadik esztendejében már ő kapott legtöbb pénzt 1433 8| telt volna. Ettől fogva öt esztendőn keresztül sommás keresetek 1434 1| betöltötte már harmincadik esztendejét, de fukarul egymás mellé 1435 4| jóságos lélek, aki az evés esztétikájába beavatta volna s hogy mindeddig 1436 16| ketten a végét járjuk? Se nem eszünk, se nem alszunk, s a lélek 1437 2| fekszünk, mióta csak az eszünket tudjuk. Ki tartaná rendben 1438 14| már meleg és tisztességes ételt...~ ~Mariska és Saáry a 1439 3| bádogpoharakkal, melyben az ételüket és italukat eléjük rakták, 1440 4| asszonyok pedig - akiknek minden etikett ellenére kezet csókolt - 1441 11| magamat, ha életemet az üres etikett-törvények szerint rendezném be... 1442 11| asszonyok nem ragaszkodnak az etikettes reggelihez, s az ágyukban 1443 5| ismerkedésekben merült ki; a parlament etikettje ugyanis eltiltotta őket 1444 4| megmagyarázta neki, hogy az esti étkezéstől egy darabig tartózkodnia 1445 5| tova a nedves mezőkön, s az étkezőkocsi ablakán át didergő madarak 1446 4| igazodva el az aranyszegélyes étlapon, amelyet fiatal képviselőtársa 1447 5| pillantással tanulmányozta az étlapot, titokban azt a megfigyelést 1448 14| Hol jár ennyi ideig étlen-szomjan? És vékony felöltőt hord, 1449 4| ezüstösen csillogó szakállát, az étterem major domusa - egy elegáns 1450 3| lehetett látni a csillogó étterembe, a virágos asztalok mellett 1451 4| kivételképp se fordult meg előkelő étteremben. Tanuló-éveiben örülhetett, 1452 4| után - végre távozott az étteremből, Saárynak az az érzése támadt, 1453 9| a falumbeli Arany korona éttermében, vagy Eötvös-utcai fényes 1454 7| egyetlen hazafi is kisebb étvággyal kanalazná föl délben az 1455 15| társaság kocsiba ül s az Európa-szálló kávéháza elé hajtat, hogy 1456 11| hónapok óta ismerem, s hogy évekig élt és kacagott, anélkül, 1457 12| származott tehetségek remekművei. Évekkel ezelőtt - előkelő barátja 1458 2| tizenkétezer forintot úgy megkeres évenként, mint tizenkét krajcárt...~ ~- 1459 16| Sándor Henrik főherceg évenkint kétszer megfordult a felföldi 1460 4| egy jóságos lélek, aki az evés esztétikájába beavatta 1461 16| mégis elengednék egy-két évet a leendő anyósom életéből, 1462 4| kis falusi fiskális úgy evett, ahogy jólesett neki, s 1463 13| tudja, hogy a tanító bácsik évezredek óta bolondítják a gyermekeket? 1464 12| végre jóvátette a nemzet évezredes megpróbáltatásait. Ő legalább - 1465 4| cselekedni azzal a temérdek evőeszközzel, melyet tányérja körül elhelyeztek. 1466 7| Hosszúrétről, melynek másfél évtizeden át közbecsült polgára volt, 1467 12| szerencsésen bekerült az exkluziv kaszinó tagjai közé s azóta 1468 15| pedig elgyalogol Lovranáig s ezalatt folyton arra a kimondhatatlan 1469 1| elnémult volna minden vád: ezeken a nyájas arcokon még nyoma 1470 6| szó nélkül megszavaznák ezeket az unalmas kiadásokat, s 1471 13| kereskedelmi miniszternél? Ezeknek az árkádiai pásztoroknak 1472 10| mint akárhol másutt... De ezekről unalmas lenne beszélni, 1473 9| sajó-eörsi vadászatokon, s én ezennel ünnepiesen fölszólítom, 1474 8| begördítette a szalonba az ezeregyéjszaka asztalkáját, mely görnyedésig 1475 4| fejét, a huszárönkéntes, aki ezidő szerint ötven egyiptomi 1476 6| választás ügye, - peres dolgai ezidőben gyakran hazahívták a kerületébe - 1477 7| Kiss János sorsa tehát ezidőszerint úgy alakult, hogy ő apró 1478 16| szabadságot élvez, mert az ezrednél teljes mértékben osztották 1479 13| egy éjszaka alatt súlyos ezresbankókká változnak...~ ~A pártvezér, 1480 12| hogy a hajuk már régóta az ezüst színében csillog, s hogy 1481 10| idegrendszerük kimerülne... Az az ezüstfejü aggastyán, aki most vett 1482 9| kiváncsi pillantást vetett az ezüstkeretes tükörbe, mely ott függött 1483 10| pohárszékek, melyeken nehéz ezüstkupák állottak, azonnal elárulták, 1484 11| fehér abroszán virágok és ezüstneműek ragyognak, s a sarokban, 1485 4| derűs jóakarattal nézték ezüstösen csillogó szakállát, az étterem 1486 10| Amíg az inasok a nagy ezüsttálakat körülvitték, s édes keringőhangok 1487 11| tüntek el, akik hatalmas ezüsttálcákat cipeltek, s a budapesti 1488 9| nagy bőr karosszékekre, az ezüsttel kivert dohányzóasztalokra, 1489 10| csakúgy görnyedezett az ezüsttől és a porcellántól... Kristályos 1490 8| acélmetszetek között, melyeket egy ezüstveretü ampolna tejfehér világosságában 1491 1| a parlamentbe, távolabb ezüstszakállas orosz papok hajlongtak és 1492 3| új honatyákon kívül, akik ezúttal váratlanul nagy számban 1493 6| tudtam a politikáról, mint a fácán a gyorsírásról, vezércikket 1494 3| nélkül talán az útszélen fagyott volna meg, hiszen a szülői 1495 7| ki, a József-tér kopasz fái sötétzöld erdővé tömörültek, 1496 16| hogy lefekszem, ha a fejem fáj?~ ~- Még pedig a legnagyobbak 1497 17| a magamfajta, szögletes fajankókat boldogítsák... Mert lássa, 1498 5| arcukon az elnyomottak keserü fájdalma reszketett.~ ~Saáry, aki 1499 11| panaszoltam el gyerekszívem fájdalmait, s a maga puha kis keze 1500 16| hogy a nagy és keserves fájdalmamat elsírjam?~ ~Mariska szeliden 1501 7| pályaudvaron, s így őszinte fájdalmára le kell mondania arról az 1502 17| szemét, kipirul, majd halkan, fájdalmasan ezt mondja): Azt akartam 1503 12| az arisztokratát, a maga fajtájabeliekkel csak felületesen érintkezett, 1504 10| tündérmesébe illő éjjel volt, a fák gyémántos virágesőben ragyogtak, 1505 8| Szégyenlős mosolyra fakadt, mikor idáig jutott beszédében, 1506 10| s ismét a kopasz, havas fákat fogom látni, melyek valaha 1507 8| csíptem meg a karomat, mert fáklyások vonultak az ablakom alá, 1508 9| megfeketült subládok álltak a falak mentén, az ágy fölé sötétvörös 1509 5| vidéki urakra, akik jóizüen falatoztak a fehér asztalok mellett, 1510 8| pásztorjelenetet ábrázoló faliórára mutatott.~ ~- Tudja, hogy 1511 17| Mi nem a Lehár vagy a Fall Leó muzsikáját tartjuk a 1512 3| állt az embergyűrűn s a falon függő arcképeket nézegette.~ ~ 1513 11| melyben nyakig elsüppednek a falu szétszórt viskói, a tűlevelü 1514 9| pesti kávéházban, vagy a falumbeli Arany korona éttermében, 1515 13| kell venned, hogy mindeddig falun éltem, ahol az emberek még 1516 13| Ferenc József-kabátot viselő falusiak, akik vörös kezüket szűk 1517 1| de mikor kortesutján a falvakat végigjárta, a parasztok 1518 5| asztalok mellett, hanem fanatikus makacssággal gondolt a langyos 1519 1| simogatta végig az ismeretlen fanatikusok táborát...~ ~Most egyszerre 1520 1| végighaladt. Lelkes és csillogó fanatizmus sugárzott feléje mindenünnen, 1521 11| ami rögtön elárulja, hogy fantázia nélkül való filiszter vagyok...~ ~ 1522 7| a tűzben edzett acélé, s fantáziája színesen és poétikus lendülettel 1523 5| a kupéban hideg volt, de fantáziájában hirtelen a tavasz ragyogó 1524 15| mely épp úgy megfogta a fantáziámat, mint ez a fájdalmas, szomoru 1525 13| elhangzott gorombaságokat merész fantáziával kiszínezték, sokan biztosan 1526 17| nem veszi tudomásul, hanem fáradhatatlan maliciával rágalmazza végig 1527 13| kormány feje pedig, aki fáradtabb volt, mint valaha, erőltetett 1528 10| szinte öntudatlanul ült le a faragványos karosszékbe, melyet a komornyik 1529 5| elől eltakarta őket. Néha farizeusok módjára tapsoltak, s megszorították 1530 9| titokzatos hangon.~ ~- Hanem?~ ~- Farsang első napján felülsz a gyorsvonatra 1531 9| borult, a kandallóban mohos fatörzsek égtek, melyeknek lángja 1532 15| mely fölött sötétszürke fátyol lebeg. Cherso és Veglia 1533 9| egyedül csak a comme il faut öltözködéshez ért. Ugy-e 1534 15| egy-egy hideg esőcsepp hull a fázkolódó pálmákra. Minden zöld, de 1535 1| mezővárosi gérokkja volt, melynek fazonjában vérvörös nyakkendő virított, 1536 5| látta a nedves mezőket és a fázósan összegubbaszkodó verebeket, 1537 5| kietlen őszi tarlók fölött. Fázott, mert a kupéban hideg volt, 1538 6| annyi bizonyos, hogy egy februári reggel váratlan meglepetés 1539 17| meglehetős ostobaságokat fecseg össze-vissza. Később az 1540 12| boruljunk a lába elé... Ezért ne fecsegjünk hát tovább, hanem járuljunk 1541 12| race ez, mint a sok üres és fecsegő műbohém, aki egy egész hosszú 1542 12| és Josephine kisasszonyok fedele alatt, de másról, mint Önről, 1543 15| mindketten helyet foglalnak a fedélzeten. Rémes búgás, mely az egész 1544 15| maga pedig visszatér a fedélzetre. Negyedórán át szótalanul 1545 15| finom és egzotikus illatokat fedez föl. A csirkefogó olasz 1546 5| sarokasztalnál másik ismerőst fedezett föl: a fiatal huszárönkéntest, 1547 5| keringenek és egy még náluk is fehérebb, nevetőszemü, pesti asszony, 1548 1| és hizelkedőnél, aki foga fehérét már a legelső pillanatban 1549 1| át az üveges ajtókat. Egy fehérfejü aggastyán, aki immár negyven 1550 12| is... Tehát két aranyos, fehérhaju leányról beszélek, akik 1551 2| hozatta vászonbőröndjét és fehérneműs skatulyáját, s miközben 1552 3| hagyatékából épült föl a fehérre meszelt Davidicum, mely 1553 10| fölött. Most mindenütt szűzi fehérség csillogott, a sötét erdőfoltok 1554 10| decolletált ruhájából pedig vakító fehérséggel emelkedett ki meztelen válla 1555 1| az ismeretleneket rövid fejbólintással üdvözölte, meghallgatott 1556 3| legszebb szerep, - tette hozzá fejbólintva, miközben barátságosan, 1557 16| amit cselekszik? - súgta fejcsóválva.~ ~- Őrültség, hogy lefekszem, 1558 17| aggodalmasan vakarta meg a fejebúbját.~ ~- Baj, baj, mert akkor 1559 2| mert mi a kézimunkánkból is fejedelmileg megélünk.~ ~- De különben 1560 1| Pompás, kunsági magyar fejek között, melyek kövér, patriárka-termeteken 1561 16| Őrültség, hogy lefekszem, ha a fejem fáj?~ ~- Még pedig a legnagyobbak 1562 16| mert mindíg az járt a fejemben, hogy Masát nemsokára örökre 1563 8| nagyritkán barackot nyomott a fejemre s még sokkal ritkábban egy-egy 1564 16| a tengerparti kávéházban fejezzék be. Mielőtt azonban Masa 1565 17| öltözött pesti boltosokat. Fejezzétek hát be sürgősen az eszmecserét, 1566 16| bágyadtan kijelentette, hogy fejfájása miatt - őszinte sajnálatára - 1567 4| kell; a túlságos munka erős fejfájásokat okozott neki s az orvos 1568 17| odasúgta Saárynak:~ ~- Este fejfájást fogok szimulálni s nem jövök 1569 13| Mielőtt azonban a dolgok idáig fejlődtek volna, a két fél meztelen 1570 3| hallgatta szivarozva a demagógok fejtegetéseit, s a névtelen csoportok 1571 1| talán okosabb és keményebb fejü volt e sok strébernél és 1572 1| görbülő ajakkal tekintett a fekete-kabátos sokaság után...~ ~ ~ 1573 8| előszobában, ahol egy mosolygó, feketebóbitás szobaleány segítségével 1574 7| lesz hát, ha holnap nálam feketézik, majd akkor négyszemközt 1575 14| jőjjön le vacsorázni, aztán feküdjék le, hogy korán reggel fölkelhessen... 1576 16| társaságtól.~ ~- Le akar feküdni? - kérdezte megütközve Masa 1577 12| ezelőtt, amikor vacsora nélkül feküdt le néha a hideg árvaház 1578 2| mindig úgy hallottam - sohase feküsznek le hajnal előtt, mert ők 1579 14| gondolataiba... És tűrje fel a kabátja gallérját, mert 1580 12| és Kossuth Lajosról még félannyit se írtak az ujságok, mint 1581 17| kell igérnie...~ ~Masa (félbeszakítja s megdöbbenve néz a barátjára): 1582 6| szót, de Laczházy nevetve félbeszakította:~ ~- Hát nem tudod? - kérdezte, 1583 16| teremtés benyomását keltette a felcicomázott asszonyok körében.~ ~Saáry, 1584 1| ötödfélszáz képviselőnek majdnem a fele új, részben ismeretlen férfiakból 1585 16| vendégszeretetet, mely annyi feledhetetlen élvezethez juttatta, most 1586 16| semhogy egészen meg tudnék feledkezni a koráról, de mivel tudom, 1587 1| úr egy másodpercig rajta felejtette a pillantását. Az ismeretlent 1588 16| csakhamar minden érdeklődés feléjük fordult; Masa a tizennyolcadik 1589 9| szinte valami gyermekes félelemmel, mely egy pillantás alatt 1590 11| karoltam a jószívü óriásba, aki félelemmel, csodálattal és lelkesedéssel 1591 17| tőlem, amire én nem akarok feleletet adni... Őszintén szólva, 1592 2| tartozik azok közé, akik a félelmet ismerik. Ami pedig azt illeti, 1593 11| a tűlevelü erdőségek, a félelmetes hegypúpok, s mely valami 1594 3| A gyermek szeme most félelmetesen megvillant.~ ~- Híres ember 1595 2| minden este itthon, mert félénksége és ügyefogyottsága miatt 1596 9| találta, hogy az elvált feleség a volt ura házában a szeretetreméltó 1597 17| nem egyszerü és filiszter feleségeknek teremtette, hanem ragyogó 1598 3| tudta, hogy képviselőtársa feleséges ember, részvevően megbólintotta 1599 2| szomszédnőjükkel, egy varrógépügynök feleségével üldögéltek a vaskorlátos 1600 1| reklámügyvédek ültek, akik feleségük hozományából váltották meg 1601 7| kegyetlenséget azzal tetézték, hogy feleségét, született Takács Terézia 1602 15| sült, mintha legalább is félévig harcolt volna az arabok 1603 17| távcsővel se lehet többé felfedezni magát. Hagyja most a huszárokat, 1604 2| óra volt, mire lefeküdt és félhétkor már szokása szerint ébren 1605 14| Karszt tetején robogó vonatok felhőfoszlánya lebegett, de itt édes és 1606 15| az esze nem a vízen és a felhőkön jár, hanem a piszkos, kőszénszagú 1607 7| profilja világított a terem félhomályában, szeme lánggal égett és 1608 7| erre az udvariasságra. A félhomályos amfiteatrumban nem igen 1609 12| De ezt a férfiút, ezt a félistent már csakugyan ismerned kell, 1610 14| ütött-kopott olasz házak között. Félkettő volt, mire hazatért s Mariska 1611 17| volna most, irgalom nélkül felkoncolnám. Tudja, hogy micsoda meglepetés 1612 10| oly halkan, mintha attól félne, hogy fölébreszt valakit...~ ~ 1613 11| édesanyámhoz és sohase félnék attól, hogy valaha rossz 1614 11| úgy beszélt velem, mint a felnőttekkel szokás, s akkor francia 1615 14| étlen-szomjan? És vékony felöltőt hord, mintha legalább is 1616 12| ugyanez lenne a véleménye felőle. Azt hibáztatja benne, hogy 1617 7| hogy semmit se hallottunk felőled?... Gyere, ölelj meg, hiszen 1618 15| sétálók százaival. A tenger felolvasztott zafírként csillog, s szerelmes 1619 10| áldozatot: lemondok egy félórára a bosztonról és a keringőről... 1620 17| veszedelemben forog... Ne magyarázza félre, amit mondok, mert ez nem 1621 1| számára, majd államtitkárával félrevonult az egyik plüsskanapéra, 1622 1| bicegő férfi a napkirály ő felsége...~ ~Vajjon ki volt ez a 1623 15| ismerem, azt hiszem, hogy felségesen mulatunk...~ ~ ~ 1624 17| Akkor se tudtam, mikor a felsőbb leányiskolába jártam! - 1625 7| meg a fejüket.~ ~- Attól félsz, hogy pezsgőt kell fizetned 1626 8| alkoholizmus ösvényére, kocsmai félszerekben és üres hordók tetején ostobaságokat 1627 17| Ha a minisztertől nem félt, akkor nincs mit remegnie 1628 17| a távírógép ismeretlen feltalálójának szántam. Ha ez a bandita 1629 16| A féltékeny Saáry.~ ~Este egy olasz 1630 13| A pártvezér, aki maga féltékenyen óvakodott minden inkorrektségtől, 1631 5| látott életében s hogy diákos féltékenységgel gondol a férjre, akit törvényesen 1632 17| szólva, már tegnap este féltem ettől a jelenettől, mert 1633 10| miniszterelnök, aki természetesen félti a pozicióját, most engem 1634 15| közelében, egyszerre csak feltünik a kikötő forgóhídja... A 1635 6| pusztai szépség volt, aki feltünően hasonlított a bátyjára, 1636 12| maga fajtájabeliekkel csak felületesen érintkezett, ellenben beteges 1637 9| Farsang első napján felülsz a gyorsvonatra és hetven 1638 9| földi életüket... Saáry félve nézett a dióbarna szárnyasajtóra, 1639 7| bevallhatom, hogy ő excellenciáját fenemódra a sarokba szorítottad...~ ~ 1640 16| üdvözölte Masát, mint az afrikai fenevadak közt kószáló angol a misszionárius 1641 5| magánnyal és a természet fenségével...~ ~Saáry jóizüen elnevette 1642 9| fenyvesek álltak őrt komor fenséggel a kastély körül. Oly csodálatosan 1643 4| úgy tünt föl neki, hogy a fény és a melegség, a jólét és 1644 5| milliomosokról, hanem öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Laczházyhoz feleségül 1645 12| elégedett szívvel surolják fényesre a kilincseket és törülgetik 1646 8| szemei épp oly csodálatos fényességben égtek, mint a minap, amikor 1647 7| pedig, ceruzájával kezében, fénylő pápaszemét kiváncsian Saáryra 1648 3| játszottak, s az ebédlő hosszú fenyőfa-asztala, a cseréptányérokkal és 1649 8| képviselő korában is mesebeli fényüzésnek tartotta, kissé elfogultan 1650 11| mutattak arra, hogy álmukat egy fényüző reggeli kedvéért megszakítsák. 1651 14| kizárólag rossz kávéból és fényűző álmokból élt. Mariska meghatva 1652 8| túrót vacsoráztam, mert fényűzőbb lakomára nem telt volna. 1653 9| nyilt a téli álmukat alvó fenyvesekre, melyeknek ágai gyémántos 1654 13| ügyefogyott pártfogói, az idétlen Ferenc József-kabátot viselő falusiak, 1655 6| győződve róla, hogy Deák Ferencnek végre utódja akadt a képviselőházban... 1656 12| megbabonázta. II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról még 1657 11| közül kiugorjék. A többi férfi-vendég ma még korábban kelt, mint 1658 16| tiszteletreméltó érzéseket keltenek a férfiakban. Fájdalom, sokkal bájosabb, 1659 1| fele új, részben ismeretlen férfiakból került ki, akik mindaddig 1660 4| kövér fiú előbb koccintott a férfiakkal, aztán titokzatosan intett 1661 9| ember úgy áll bosszút a férfiakon, ahogy lehet... Ahhoz azonban, 1662 11| jelenségekkel jár. Hallottam férfiakról, akik gondolkodás közben 1663 15| mindig elragadtatva azoktól a férfiaktól, akik önzetlen barátsággal 1664 1| tartották Európa legszebb férfiának (lovasképe még most is ott 1665 5| hajol közelébb egy öntelt férfiarc: az uráé...~ ~- Barátom, 1666 12| hozzátartozik az igazi férfiassághoz, mint a bátorság, a gyöngédség, 1667 1| kimerült, de még mindig érdekes férfinak látszott, aki fölött még 1668 12| mindig csak arra az egyetlen férfira gondolnak, akinek kedvéért 1669 12| egész életükben minden más férfiról megfeledkeztek... Ez a férfi 1670 7| mindenre elszánt ellenzéki férfiu, akit a konvenciós helyeslések 1671 2| szerelmes színésznek? A boldog férfiunak, akibe Budapesten minden 1672 12| előkelő idegennek... De ezt a férfiút, ezt a félistent már csakugyan 1673 7| több husz rettenthetetlen férfiunál, akik komolyan készülődni 1674 11| összetalálkoztam azzal a férfival, aki jobbszabásu smokingot 1675 16| emlékeztette a szálloda férfivendégeit, Mariska pedig - akiről 1676 11| Laczházy nem az ideális férj, hanem az ideális jóbarát 1677 6| valami nagy dolog, hogy egy férjes asszonyt leánynak néztek? 1678 3| ember, ha a pólyásbabákat férjhez adja, ahelyett, hogy jóravaló 1679 7| amit egy szegény, elvált férjnek tűrnie kell!...~ ~ ~ 1680 5| féltékenységgel gondol a férjre, akit törvényesen elválasztottak 1681 10| hogy a régi Laczházyak fészkébe került, ahol századok előtt 1682 9| aztán körülnézett ideiglenes fészkében. Ilyen szobákat eddig csak 1683 4| a régi, bizalmas ismerős fesztelenségével foglalt helyet a képviselőék 1684 9| is jegyezd meg magadnak fiacskám, hogy igazi barátság csak 1685 4| szerepel a mai est műsorán.~ ~- Fiaim, csak gyorsan, gyorsan, 1686 4| fiatalabb férfi a szálloda előtt fiakkerbe ültek, hogy hazahajtassanak, 1687 5| a katonaévüket szolgáló fiatalemberekkel - az volt a meggyőződése, 1688 7| kis kezét odanyujtotta a fiatalembernek, s egy biztató mosoly után 1689 8| asszony, aki rég túl van a fiatalkor bolondságain? Igen? Vagy 1690 13| amelyektől még a legzöldebb fiatalság örve alatt se lehet eltérni. 1691 4| hideg világtól, melyben fiatalságát végigélte; s meghatva, dobogó 1692 6| szájába, majd karonkapta a fiatalembert és magával cipelte a szőnyeges 1693 16| arra, hogy reám, a savanyú fickóra, jó szemmel nézzen?~ ~Mariska 1694 1| ismeretlent azonban ez a figyelem nem hatotta meg; keserűen 1695 11| szokott.~ ~Saáry (nem veszi figyelembe a gúnyolódást): Csakugyan 1696 5| jókedvvel üdvözölték, s melegen figyelmébe ajánlották a kormány mielőbb 1697 7| száz Kiss János életén, figyelmesen szögezte szomorú, barna 1698 7| hangosan, türelmetlenül és figyelmet követelve szólalt meg a 1699 16| búsuló juhászra készül, de figyelmeztetem, hogy egy pásztorbotra is 1700 13| haragtól.~ ~- Azt mondod, hogy figyelmeztetésem dacára is beszélni akarsz? - 1701 9| hogy így, rideg levélben, figyelmezteti multheti igéretére... Laczházy 1702 8| télikabátját levetette. A filigrán butorok, a csillogó tükrök, 1703 11| megszólal): Megveti maga a filisztereket?~ ~Masa: Jó szívem van, 1704 5| haragszik rá, de sokkal finomabb izlésü, semhogy a kalandjait 1705 5| voltaképp a Masa pajkos, üde és finoman formált lányarcát látja. 1706 8| élességüket... Az asszonyi finomságnak valami megvesztegetően édes 1707 12| első próba előtt permanens fiókhivatalt szervezett a kastély földszintjén, 1708 11| el mindörökre a subládom fiókjába... Mikor később kiderült, 1709 14| országban...~ ~Mariska nem firtatta tovább a barátja szívügyeit, 1710 4| használják. A kis falusi fiskális úgy evett, ahogy jólesett 1711 3| a szürkekabátos, vidéki fiskálist, aki szótalanul, ajkán gúnyos 1712 13| kezemet magáról, akkor jó fiu módjára engedelmeskedni 1713 15| félóra múlva partra szállhat Fiuméban... Tegye a kezét a szívére, 1714 6| áll... A szögletes vidéki fiunak, aki még sohase beszélt 1715 15| hogy magát se tartom rossz fiúnak? De nem, most már nem is 1716 7| szomjusággal tapadt a Masa fiusan bájos és intelligens arcára, 1717 17| dekolletált ruhát visel, lábait fiúsan egymásra rakja s nagy gyönyörűséggel 1718 5| tudná ölelni a kékatillás fiut, aki a Masa szemével tekint 1719 11| rövid munkaidőért épp annyi fizetést kap, mint maga, Saáry!~ ~ 1720 7| félsz, hogy pezsgőt kell fizetned a mai nap örömére? - mondta 1721 16| uralkodó családjairól, - fizetség gyanánt mindössze azt kötötte 1722 2| neveltük, mi taníttattuk, mi fizettük érte az iskolapénzt a szinésziskolában. 1723 11| maga agymunkája különös fizikai jelenségekkel jár. Hallottam 1724 9| gondolatról, hogy este puha flanelingeket viselhet. Legjobb, ha e 1725 11| Lipót-terem korareggeli flirtjére, alaposan tévedtek: a kastély 1726 8| miközben a lakásba vezető főajtóra mutatott.~ ~Saáry kopogott, 1727 2| és Josephine kisasszony, főbérlői annak az Eötvös-utcai lakásnak, 1728 5| nyaralókra, melyek lábukkal a fodros vízre dőlnek, s a nagy, 1729 12| tovább, hanem járuljunk eléje födetlen fővel s üdvözöljük a tekintetes 1730 4| most talán az életét is föláldozta volna, sohase lesz joga... 1731 5| Az elegáns fiú udvariasan fölállott a helyéből.~ ~- Parancsol 1732 17| kezdi. Aztán lassú léptekkel fölballag a szobájába).~ ~ ~ 1733 6| tapsolni kezdett, a szeme fölcsillant, s arca csakúgy ragyogott 1734 10| végleg el nem söpört a föld szinéről. A miniszterelnök, 1735 10| orozva elcsukjam abba a földalatti tömlöcbe, ahol őseim a veszedelmes 1736 7| mondta neki egy milliomos földbirtokos, aki a gaz tőkét képviselte 1737 4| fényében. Saáry gazdag, vidéki földbirtokosnak nézte, aki Budapesten piheni 1738 11| mellesleg húszezer hold földet is a magáénak mondhat, s 1739 3| örülsz, hogy könyveidet a földhöz csaphatod? Hát tulajdonképp 1740 16| megsúgta nekünk, hogy itt a földkerekség legszebb asszonya várakozik 1741 6| ott a jobboldalon?~ ~- A földmívelésügyi minisztérium költségvetéséről, 1742 15| molón. A tengerbe nyúló földnyelven világos ruhás asszonyok 1743 12| fiókhivatalt szervezett a kastély földszintjén, hogy a Budapestről érkezett 1744 9| álltak a falak mentén, az ágy fölé sötétvörös mennyezet borult, 1745 2| pihenhettek: a képviselő úr fölébredt és harsányan csöngetett 1746 10| mintha attól félne, hogy fölébreszt valakit...~ ~Saáry nem felelt, 1747 8| kérdezte Masa asszony.~ ~Saáry fölemelte a fejét, a cinizmus eltünt 1748 3| melyre választóid előtt fölesküdtél... A csatában a közkatonáké 1749 11| parasztokat, a családi tanács fölfedezte, hogy szerelmes vagyok, 1750 9| dohányzóasztalokra, a kétoldalt fölfelé kanyargó lépcsőházra, mely 1751 1| akárhányszor váratlanul fölforgatta a főispán circulusait. Nem 1752 12| készülődések az egész házat fölforgatták; a folyosókon izgatottságtól 1753 10| kártyaszobába, az asszonyok fölgyújtatták a nagy képesterem csillárait, 1754 10| leányok figyeltek a szilajul fölhangzó hegedüszóra... Hihető volt-e, 1755 11| udvarán a kora hajnali órákban fölharsant, mindnyájan elhagyták ágyukat, 1756 9| codexénél, ezért külön is fölhívom szives figyelmét arra a 1757 8| csalódni fog, ha a függönyt fölhúzom... Nem gondolja, hogy üres 1758 4| gondolta magában kissé fölindulva a fiatal képviselő, - hogy 1759 11| megválasztását nem az anyakönyvvezető följegyzéseitől teszem függővé... Ennek 1760 7| melyeken a téli hajnalokon fölkapaszkodott, s a kékruhás, sovány, sápadt 1761 16| reggel, midőn a hajnali fölkeléshez szokott Mariska az ebédlőben 1762 14| feküdjék le, hogy korán reggel fölkelhessen... Mert ugyebár, megteszi 1763 12| emlegetik, ha kora hajnalban fölkelnek, hogy a konyhát befűtsék, 1764 10| a főméltóságu úr gyakran fölkeres délutánonként, kétségtelenül 1765 2| hónapos szobákat a vidékről fölkerült ifjúságnak, s akik e minőségükben 1766 9| megismerhessék...~ ~Laczházy fölkisérte vendégét a szobájába, ahol 1767 8| pillantást a lelkébe? Lesz szíves föllebbenteni kissé azt a függönyt, mely 1768 4| napot, ha a vacsorázástól fölmentik.~ ~Aggodalmai, szerencsére, 1769 5| jutott az árvaház, ahol fölnevelték, a fütetlen szoba, ahol 1770 4| ne? Kéthetenként egyszer fölnéz hozzá, hogy mindent rendbehozzon, 1771 5| tengerébe...~ ~Saáry este fölnézett a pártkörbe, ahol az abszolut 1772 2| A szoba ajtaja halkan fölnyílott, s a konyhában, ahol a két 1773 11| pillantás hatása alatt, lassan fölnyitja a szemét).~ ~Saáry (zavartan): 1774 4| Saáryra, de az elvált asszony fölnyitotta a réticule-jét, s egy pompás 1775 2| folytatta Zsófia. - Ő minden fölösleges pénzét ruhára, cipőre, kalapra 1776 11| igyekszik a kapu elé, ahol fölpántlikázott lovak és fantasztikus, piros-párnás 1777 10| egy jókedvü hang hirtelen fölriasztotta álmodozásából.~ ~- Talán 1778 4| ahol az asszonyok kabátjait fölsegítették, s csak akkor tért magához, 1779 4| maga elől az érthetetlenül fölszaporodott evőeszközöket.~ ~- Nem eszel 1780 7| hagyták üléseiket, mert a fölszólalás nem igért szenzációt; csupán 1781 6| csakugyan beleszeretne, ha fölszólalásával ezt a cinikus embertömeget 1782 11| vendégeket.~ ~A Lipót-teremben a fölszolgáló inasokon kívül e pillanatban 1783 11| becsülik a szertartásosan fölszolgált hideg sülteknél és pástétomoknál. 1784 9| s én ezennel ünnepiesen fölszólítom, hogy kezdjen hozzá sürgősen 1785 17| köszönhetem, aki a táviratozást föltalálta...~ ~Az asszonyok később, 1786 10| amikor az ebédlő ajtaja föltárult előtte, egy pillanatig állva 1787 17| csak imádság közben merünk föltekinteni... Hogy merhetnék hát olyan 1788 4| fejezte ki, hogy mihamarabb föltelegrafálják Sajó-Eörsről, ahol már két 1789 3| csakugyan nem lehetett volna föltenni, hogy felnőtt leánya és 1790 4| képviselő megjelenése bizonyos föltünést keltett a túlzsúfolt teremben: 1791 15| pályaudvarra. Az utasok közt rögtön föltünik a prémekbe és shawlokba 1792 3| tanulószoba, ahol a praefectus fölügyelete alatt a leckéjét tanulta, 1793 5| rá, s akiből a Masa édes fölületessége sugárzik feléje. Nem szerette 1794 15| ily közönséges csalásnak fölültem. Most azonban siessünk 1795 3| sorsán bánkódol?~ ~Saáry fölütötte a fejét: Nyitray Ádám, a 1796 11| hogy a régi viszonyukat fölújítsák!~ ~Masa (csöndesen megrázza 1797 3| valami boltba, hogy hideg fölvágottat vásároljak...~ ~Nyitray 1798 15| mely az egész Quarnerót fölveri s melynek hallatára az összes 1799 6| mindenáron azt akarja, hogy fölvigyelek hozzá...~ ~- Kicsoda? - 1800 7| szolgálatkészen megadta a fölvilágosítást.~ ~- Saárynak, kegyelmes 1801 6| olvastam életemben, de most fölvilágosítottak róla, hogy a hazának az 1802 3| szomoru gyermekkora egyszerre fölbukkant ismét eléje a multak homályából, 1803 6| annyit, hogy az ambiciója föltámadjon...~ ~Laczházy szívettépő 1804 1| alatt üzenhetett hadat a fönnálló jogrendnek; a többi a kiváltságosokkal 1805 1| nyugszik.~ ~- Vajjon tegeződni fog-e velem? - kérdezték maguktól 1806 1| strébernél és hizelkedőnél, aki foga fehérét már a legelső pillanatban 1807 9| motivum. Laczházy szent fogadalmat tett, hogy ő keres méltó 1808 3| ahelyett, hogy jóravaló dadát fogadna melléjük.~ ~Saáry, aki mindeddig 1809 3| mulva ott voltak a nagy fogadó halljában, melyből már be 1810 3| fogsz tartani a dunaparti fogadóba, ahol a leányom és az unokám 1811 2| kacérkodnék vele...~ ~- Fogadok veled egy nagy üveg baracklekvárba, 1812 1| dohányzók, a miniszteri fogadószobák mentén végigkigyóztak, hatszáz 1813 9| furfangosan elnevette magát.~ ~- Fogadsz velem, hogy egyik helyen 1814 8| és pertári jegyzőkönyvek fogalmazásában merült ki összes szellemi 1815 7| elmondani szándékozott, már fogantatása előtt kisugározta magából 1816 15| várakozás. Mariska helyet foglal a váróteremben, Saáry pedig - 1817 1| ország törvényhozói közt foglalhatott helyet, tegeződhetett a 1818 15| is az volt a legkedvesebb foglalkozásom, hogy a szerelmesek panaszait 1819 12| maradt, hogy a szerepével foglalkozhassék, egy pillanatra visszatartotta 1820 5| hogy egy idegen asszonnyal foglalkozik, akit csak egyszer látott 1821 13| mely a sajtót napokon át foglalkoztatta. Félórával a bizalmas beszélgetés 1822 15| számára fejedelmi lakosztályt foglaltak le. Masa a lépcsőföljárat 1823 17| pillanatban teljesen el volt foglalva az arcképek nézegetésével, 1824 3| fiút, akit az országúton foglyul ejtettem. Különben Saáry 1825 9| lustálkodhatsz, de akkor hozzá kell fognod az öltözködéshez, mert 1826 2| Josephine és Zsófia, - ti se fogtok ám egyest kapni az emberismeret 1827 15| Azt hiszem, hogy jól fogunk mulatni hármacskán, - mondja 1828 8| lakomára nem telt volna. Ettől fogva öt esztendőn keresztül sommás 1829 4| az öreg úr reggelig se fogyott volna ki a választási anekdotákból, - 1830 16| teljes mértékben osztották a főhercegnek azt a kifejezett aggodalmát, 1831 3| megbólintotta a fejét, míg a kocsi fokozott tempóban robogott végig 1832 8| és szívtelen munkáját, a foltos íróasztalokat, a cinikus 1833 17| akár nem, még a mai nap folyamán búcsút kell vennünk a Quarnerótól.~ ~- 1834 3| gyermektest pihent éjszakánként, a folyóparti kert, melyben néha bátortalanul 1835 1| alakja megjelent a jobboldali folyosó végén. Lassan, ismert, bicegésszerü 1836 9| lépcsőházra, mely misztikus folyosóban veszett el, mert házigazdája 1837 5| langyos helyeslésekben és folyosói ismerkedésekben merült ki; 1838 7| az alkotmányra...~ ~A Ház folyosóin folyt ez a beszélgetés, 1839 6| váratlan meglepetés érte: a Ház folyosóján, a buffet előtt, a jókedvü 1840 7| Nyomában egyszerre bezúdult a folyosók népe, a hirlapíró karzatok 1841 7| szögletes legénynek, akit a folyosóról és a pártklubból ismertek; 1842 14| támadt, hogy valami varázslat folytán, egyetlen éjszakán át, a 1843 3| korára megbénult és nem folytathatta a mesterségét... Az édesanyám 1844 5| hogy az eszmecserét mielőbb folytatni fogják.~ ~ ~ ~ 1845 10| jószágkormányzójának a felesége, akit a főméltóságu úr gyakran fölkeres délutánonként, 1846 3| politikusnál nem a ruha a fontos, hanem a jó vér és a magyaros 1847 13| magát...~ ~Komolyan, anyai fontoskodással beszélt, míg Saáry bűnbánólag 1848 1| volna a történelmi pillanat fontosságát, melyben először álltak 1849 4| tisztítóba elküldjék...~ ~A főpincér alázatosan jelentette, hogy 1850 16| egy élőkép-előadásból tart főpróbát? - kérdette a jólelkű Mariska 1851 12| vonzalommal csüggött azokon a főrangu mecénásokon, akik leereszkedésükkel 1852 10| sirboltja fölött meg fogják fordítani a családi címert... Az öreg 1853 6| ura kezére, aztán hátat fordított neki és odafordult Saáry 1854 4| dolgában legokosabb, ha hozzám fordul...~ ~A beszélgetés itt megakadt, 1855 14| könnyeit és egy hirtelen fordulattal áttért azokra az apró bajokra, 1856 6| érezte, hogy élete egy nagy fordulópontja előtt áll... A szögletes 1857 8| amikor életem egyetlen fordulópontjához jutottam...~ ~- És ekkor? - 1858 15| egyszerre csak feltünik a kikötő forgóhídja... A hajó lassan síklik 1859 4| meg a társaságban való forgolódás művészetére, hogy sohase 1860 2| ránk, mert tizenkétezer forintot úgy megkeres évenként, mint 1861 3| egyengette. A Ház még csak formailag alakult meg, az ellenséges 1862 4| látszik, mint valóságos formájában... Most egyszerre csodamódon 1863 5| Masa pajkos, üde és finoman formált lányarcát látja. Sohase 1864 13| Amennyiben vannak bizonyos formaságok, amelyektől még a legzöldebb 1865 17| pajtásságunk is veszedelemben forog... Ne magyarázza félre, 1866 15| ködvilága veszedelmesen forogni kezd körülöttem...~ ~Saáry 1867 2| kisasszonyok nyájasan néztek rá a forróvizes dézsa mellől.~ ~- Óh, - 1868 1| hazaárulónak nevezték, itt, a fórum kuliszái közt, majdnem 1869 6| kicibáltak pusztai tanyámról a fórumra, s azóta - tegnap estéig - 1870 10| hajában, járásunk kitünő főszolgabirájával lépett két év előtt oltár 1871 8| tényen, hogy mindeddig a főszolgabíró asztala volt a legelőkelőbb 1872 17| hogy a moló végében kitett fotográfiákat végignézze - drágám, most 1873 2| tanulmányozhatják nyugodtan a főváros közviszonyait...~ ~Josephine 1874 5| gyorsvonattal visszautazott a fővárosba. Nagyot lélegzett, mikor 1875 12| járuljunk eléje födetlen fővel s üdvözöljük a tekintetes 1876 2| úrnak?~ ~- Teát szeretnék főzni és azt hittem, hogy találok 1877 2| egyszerre megtelt a frissen főzött kávé illatával. És a leányok 1878 2| testvérétől, aki bekötött fejjel főzte a kávét, míg ő az albérlő 1879 16| vendége volt a Sándor Henrik főherceg yachtjának. Sándor Henrik 1880 16| színész az Arany Sirály-on a főherceget mulattatta. A fiumei világító-torony 1881 7| hőstettre, hogy betanult frázisait eldörögje...~ ~Az interpellációs 1882 15| amíg itt nekem gyönyörü frázisokat mond, azalatt folyton a 1883 7| miniszter néhány banális frázissal felelt az interpellációra, 1884 11| cipeltek, s a budapesti friseuse, akit Laczházy táviratilag 1885 15| időjárás ellenére mindketten frissek és jókedvüek, s látható 1886 16| előtt.~ ~Az öreg úr, aki frisseség dolgában bízvást vetekedhetett 1887 4| füstfelhő ringatózott aranyos frizurája körül... Saáry szintén rágyújtott, 1888 5| merész kanyarodással hirtelen frontot változtatott... Előbb csak 1889 11| megfakult arcképe most is ott függ az ebédlő sötétbarna tölgyfaburkolatán. 1890 1| miniszterelnök eltünt a függöny mögött, mely az ülésterembe 1891 7| túlzsufolt folyosókon. A terem függönyeit izgatott kezek libbentették 1892 1| kissé megzavarodva állott a függönyös kijáróknál. Az új alakulás 1893 11| anyakönyvvezető följegyzéseitől teszem függővé... Ennek a nagy gyereknek 1894 9| gyermekhang, mely szünetlenül a fülében csengett?~ ~ ~ ~ 1895 14| maga is visszavonult a fülkéjébe.~ ~A három tagból álló társaság 1896 15| házak tavaszias napsugárban fürdenek, s az utcákon kivétel nélkül 1897 7| körül a József-téren és a Fürdő-utcán, s miután meggyőződött róla, 1898 15| ezelőtt lépett volna ki a fürdőszobájából. A tizennégyórás utazás 1899 15| csilingeléssel Volosca felé. A fürdővendégek még mélyen alszanak a lebocsátott 1900 15| beszállnak a hajóra, mely fürgén kikanyarodik a fiumei kikötőből. 1901 6| viszonyban.~ ~A képviselő fürkészve nézett végig új barátja 1902 11| asztalhoz, s mialatt két fürt szőlőt s egy liliputi sandwichet 1903 15| elismerést, mely a Masa szőke fürtjei körül repked. A pálmákon 1904 10| Mosolygó gyermekfejét göndör fürtök övezték, hajában gyémántos 1905 17| cigarettát a másik után. A füst miatt néha összehúzza kissé 1906 4| neki s hogy az átlátszó füstfátyol mögül, mely szemei elé lebocsátkozott, 1907 4| következő pillanatban már sűrű füstfelhő ringatózott aranyos frizurája 1908 8| Megitták a kávét, nagy füstfelhőket fújtak maguk elé, majd Masa 1909 5| egyiptomi cigarettájából óriási füstfelhőt fujt a levegőbe.~ ~- Hány?~ ~- 1910 3| szerepelt?~ ~Az ellenzéki klub füstös kártyatermében intézte e 1911 14| sziklák, a kis tengerszorosban füstokádó gőzösök szántották a kékbe 1912 3| utcán, hogy fejemet a nagy füsttől kiszellőztessem.~ ~- Túl 1913 5| árvaház, ahol fölnevelték, a fütetlen szoba, ahol a vizsgálataira 1914 9| őket az automobilból, a fütött előcsarnokban pedig borotvált 1915 3| bánatában megvigasztalja...~ ~Füttyentett egy arrafelé cserkésző egylovasnak, 1916 5| észrevette, hogy merről fuj a szél, egy merész kanyarodással 1917 5| cigarettájából óriási füstfelhőt fujt a levegőbe.~ ~- Hány?~ ~- 1918 8| kávét, nagy füstfelhőket fújtak maguk elé, majd Masa kisleányos 1919 1| harmincadik esztendejét, de fukarul egymás mellé rakott minden 1920 16| belénk... A lélektől ez annál furcsább, mert magunk - nagy elkeseredésünkben - 1921 11| elkerülnek. És lássa, én mégis furcsán vagyok magával: néha úgy 1922 9| Napoleonjáról.~ ~Az óriás furfangosan elnevette magát.~ ~- Fogadsz 1923 12| valami gúnyos és gonosz furfangosság lappangott.~ ~- Óh, én már 1924 8| vetett volna rám. Később egy fűtetlen szobában, rossz világítás 1925 12| tébolyodott szobalányok futkostak, a szobákban ruhákat próbáltak 1926 16| résztvevő hangon, miután a fűtött kályha mellett helyet foglalt.~ ~- 1927 9| képviselő podgyászát. Saáry csak futólagos pillantást vethetett az 1928 10| melyek gótikus szögletekbe futottak össze, a vén pohárszékek, 1929 11| ragaszkodásával nézi a karcsúra fűzött, de pongyolaruhás Masát, 1930 15| barátjától.~ ~- Én most levetem a fűzőmet - mondja - és jót fogok 1931 12| résztvettek a montecarlói galamblövő versenyeken...~ ~- Igen? 1932 14| És tűrje fel a kabátja gallérját, mert itt hideg van és nagyon 1933 8| tudom magáról, hogy ódivatu gallérokat visel, hanem azt is, hogy 1934 2| az edényeket, egy borzas, gallértalan fiatalember jelent meg.~ ~- 1935 8| hogy tíz év előtt készült gallérokat hord s hogy a kacér asszonyokat 1936 1| egymás mellé rakott minden garast, s ügyvédsége harmadik esztendejében 1937 11| kényelmes és jóindulatu garde-ra tettem szert, már késő volt 1938 16| cseppet sem érett meg a komoly gardedám szerepére - a Hungáriát 1939 6| elhallgattatta a lelkesült gardedámot.~ ~- Azt hiszitek, valami 1940 9| házába, hogy a lakását és a garderobeját rendben tartsa... Igaz, 1941 4| éjjelenkint, ha a volt ura garderobját idegen kezelné...~ ~- Hát 1942 7| nem is az anyagi szempont gátolta meg az új csillagot a szíves 1943 4| meg a pezsgőben, melyet gavallér bátyja sűrűen töltögetett 1944 4| ívlámpák fényében. Saáry gazdag, vidéki földbirtokosnak 1945 14| bajokra, melyekkel a falusi gazdálkodás együtt jár. Saáry csakhamar 1946 5| délamerikai cowboy, s úgy értett a gazdálkodáshoz, mint egy pusztai ispán 1947 8| mosolygott, egy kanonok fogatlan gazdasszonya volt. Szerelmi kalandom 1948 14| mellett nagy kulcscsomóval gazdasszonykodott délelőttönkint az idegen 1949 17| És ezt mind annak a sötét gazembernek köszönhetem, aki a táviratozást 1950 13| meg ezt a mindenható, vén gazembert... A purifikátorok, szegény 1951 7| miniszterelnök, aki mélabús mosollyal gázolt keresztül száz Kiss János 1952 1| lépéssel odább cigányarcu gentry-fiúk ölelgették ismerőseiket, 1953 1| úgynevezett mezővárosi gérokkja volt, melynek fazonjában 1954 1| átjár... Mindenki nevetett, gesztikulált és rablókalandokat mesélt; 1955 1| öröme, rácáfolt az elhárító gesztusra, s a szeretet és hála melegével 1956 13| legelsőnek észre s nyájas gesztussal, bizalmasan hunyorítva így 1957 7| pártklubból ismertek; egy gigász öklével vágott szét a korrupt 1958 11| járatlanabb, mint egy ötödik gimnázista, az asszonyok nyelvét nem 1959 17| találkozik valahol egy tízéves gimnázistával, hát kérje meg, hogy adjon 1960 3| föl a vársziklákon át a gimnáziumba, s a maga nyomorúsága tudatában 1961 13| akik vörös kezüket szűk glacé-keztyűkbe bújtatták s reszketve gondoltak 1962 13| támadtak, de a sors az öregebb gladiátornak kedvezett; Saáry jókora 1963 6| beszédeket mondtam, hogy a vén Gladstone - ha ugyan él még szegény - 1964 5| adja oda még a legfestőibb gleccserért se. Masa egy felületes lény, 1965 1| attasékorabeli hóditásainak glóriája, a legendás párisi korszak, 1966 10| válla és hófehér keblének gömbölyüsége... Nem a bájos és éretlen 1967 10| Mosolygó gyermekfejét göndör fürtök övezték, hajában 1968 1| megvetéssel, keserüen lefelé görbülő ajakkal tekintett a fekete-kabátos 1969 7| hogy a világon van, de most görcsösen ragaszkodtak hozzá, ámulva 1970 8| ezeregyéjszaka asztalkáját, mely görnyedésig tele volt rakva mindenféle 1971 10| asztalnál, mely csakúgy görnyedezett az ezüsttől és a porcellántól... 1972 1| országot, hogy lakájmódra görnyedt hétrét az osztrákok előtt, 1973 9| ágai gyémántos hótömegtől görnyedeztek... Régi századévek hangulata 1974 10| parfaitből, a történelmi Gógánfay-nemzetség utolsó sarjadéka, akinek 1975 16| gyöngyvirágot tűzött a smokingja gomblyukába, gyönyörködve, de kissé 1976 7| beszédét befejezte, egyszerre gomolygó sokaság fogta körül, száz 1977 1| arcok fölött sűrű szivarfüst gomolygott, s a levegő hangos zsibongással 1978 13| kormány ellen s esténkint gondbaborult hadvezérek és hangos közkatonák 1979 14| végeztem a vizsgáimmal, ilyen gondjaim tehát évek óta nincsenek 1980 1| lett volna a legnagyobb gondjuk, hogy a miniszterelnök három 1981 4| mert e pillanatban súlyos gondokat okozott neki a probléma, 1982 8| hogy nincsenek érzései és gondolatai?... Ha így beszél, akkor 1983 11| csak mélyen elmerültem a gondolataimba.~ ~Masa: A haza sorsán töprengett? 1984 8| függönyt, mely érzéseit és gondolatait eltakarja előlem?...~ ~Saáry 1985 15| asszonyok néha azokat a gondolatokat találják tiszteletleneknek, 1986 17| És lám, mégis didereg a gondolatra, hogy az érzéseit egy kicsike 1987 9| fájdalommal is, arról a gondolatról, hogy este puha flanelingeket 1988 15| bántanám meg egy tiszteletlen gondolattal se...~ ~Mariska: Kedves 1989 12| bebizonyította könyvében... Gondoljanak Duse Eleonórára és Sarah 1990 11| dolgozószobájukban, de maga az első nagy gondolkodó, aki egy-egy probléma megoldása 1991 12| a véleménye róla?~ ~Masa gondolkodva rázta meg a fejét.~ ~- Én 1992 14| egy drága kis teremtésre gondolna, akit irigy hegyek és érzéketlen 1993 6| mert ezek még azt találják gondolni, hogy valami hazug és dicsekedő 1994 1| hullámverésében, melankolikusan gondolva azokra az időkre, amikor 1995 15| látvány se tudja megölni a gondos és pedáns háziasszonyt): 1996 14| miután lelkére kötötte, hogy gondosan betakarózzék, maga is visszavonult 1997 10| mellett, akik gavallérosan gondoskodnak a mindennapi témáinkról...~ ~ 1998 16| akik mindíg gavallérosan gondoskodtak róla, hogy ne szűkölködjem 1999 6| okozza még a legnagyobb földi gondot... Nem kérdezték tőled az 2000 7| aszfalton csupa mosolygó, gondtalan, boldog ember járt, aki