IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Az elvált asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2001 15| szerelmesek körül a jóságos gondviselés szerepét játszhatom... Elhiszi, 2002 9| kérdezd, hanem a zsarnok gondviseléstől, akinek szőke haja és édes 2003 11| van rám és én egy sereg gonosznyelvü asszony kedvéért nem vagyok 2004 13| vert föl; az elhangzott gorombaságokat merész fantáziával kiszínezték, 2005 10| ablakok ólomkarikái, melyek gótikus szögletekbe futottak össze, 2006 1| hegyek levegőjét hozta ide a gótstílü palotába. Pompás, kunsági 2007 15| egy didergő, viharverte gőzös van láncolva, mindössze 2008 9| hogy Sajó-Eörs helyett Grácba vagy Szakállhőgyészre viteti 2009 15| ezüstös hangja, édes nevetése, graciőz karcsúsága micsoda érzéseket 2010 17| a szemeit s ez a furcsa grimász valami különös és pikáns 2011 11| ragyogó szemmel, mulatságos grimászt vágva, állott meg a kis 2012 12| szerzők darabjaiban s a grófnői dilettáns szárnypróbálgatásai 2013 14| gondolok?~ ~- Az öreg Perkátay grófnőre, a Szent Szívek címü jótékonysági 2014 14| Édes fiam, az öreg Perkátay grófnőtől maga bízvást kieshetnék 2015 5| atyafiságban áll a Laczházy grófokkal, a vagyona se igen áll alul 2016 5| ő nem akart hallani se a grófokról, se a milliomosokról, hanem 2017 10| az egyik sarokban pedig groteszk fénnyel csillant meg a telefon 2018 9| Sajó-Eörsre.~ ~A sajó-eörsi Gulliver - így hívták Laczházyt a 2019 15| képviselő. Mariska talpig érő gummiköpenyeget s szürke selyemsipkát visel, 2020 9| himzettgalléros lovag hideg gúnnyal nézett farkasszemet vele 2021 11| nem veszi figyelembe a gúnyolódást): Csakugyan egy érdekes 2022 13| életüket? Ha csak annyi gyakorlati esze lett volna, mint egy 2023 3| elmaradt a lármás sokaságtól, s gyalogszerrel indult el a sötét körúton, 2024 1| behunyta a szemét, mintha a gyalogjárás kínokat okozna neki, s mintha 2025 14| hogy minden kiskoru és gyámoltalan embernek a védőangyala legyen. 2026 16| családjairól, - fizetség gyanánt mindössze azt kötötte ki, 2027 2| Zsófiának.~ ~- Semmit se gyanít, - folytatta rejtelmes arccal 2028 2| másik leány.~ ~- Mit nem gyanítok? Mit kellene tudnom, amit 2029 17| nem gondolod, hogy kissé gyanúsan viselkedtek? Már fél órájánál 2030 6| szorongatott... Saáryt, aki gyanútlanul jött szembe vele, oly heves 2031 17| a legnagyobb mértékben gyanúsak voltak... Saáry, nagyon 2032 14| partok felől, ahol otromba gyárépületek huzódtak meg a kopár hegyoldalban, 2033 15| fehér hajókon, az otromba gyárkéményeken délies verőfény tűz végig 2034 15| tudja, mint én, de sokkal gyávább, semhogy az igazi érzéseit 2035 1| ki, hogy a kormány feje gyáván eladta az országot, hogy 2036 17| éjjel megtanulhatta, hogy a gyávaság néha helyrehozhatatlan 2037 2| eszi a hideg vacsorát és gyávaságból ül itthon minden este, - 2038 13| maga még nem nőtt ki a gyerekcipőiből, hiába adja itt nekem a 2039 6| aki még sokkal léhább és gyerekesebb, semhogy egy komoly férfi 2040 12| már nem követhet el olyan gyerekességeket, hogy beleszeressen valakibe...~ ~ 2041 11| mikor a tizenhatesztendős gyerekfejemmel feleségül mentem hozzá... 2042 13| jövőben sohase fog többé saját gyerekfejére hallgatni, hanem mindenben 2043 11| jóvátenni a hibát, amit oktalan gyerekfejjel elkövettem...~ ~Saáry: Utóbb 2044 17| legvakmerőbb közbeszólót is éretlen gyerekké változtatja... Itt van például 2045 7| másik, melyben örömtelen gyerekkora lejátszódott: az árvaház, 2046 15| abban a napilapban, melyet gyerekkorom óta járatok... A szerkesztői 2047 10| Nem a bájos és éretlen gyereklány volt többé, hanem a tudatos 2048 8| pillantással, melyben a gyerekleány naiv bájossága és az asszony 2049 11| függővé... Ennek a nagy gyereknek szüksége van rám és én egy 2050 11| hogy magának panaszoltam el gyerekszívem fájdalmait, s a maga puha 2051 9| róla, hogy itt két éretlen gyerkőcről van szó, mert az a cigányképü 2052 7| míg felesége és öt kiskoru gyermeke háromszáz kilométernyi messzeségben 2053 15| alávalóan becsaptatok, gyermekeim, de most már mindegy, úgy 2054 7| elválasztották feleségétől, az apát gyermekeitől, de nem ám valami magasztos 2055 15| eddig csak a szorgalmas gyermekek számára írt tündérregékben 2056 13| évezredek óta bolondítják a gyermekeket? Az őszinteséget, édes fiam, 2057 8| tündérek, akikről az akaratos gyermekeknek a havas téli estéken mesélni 2058 9| megdöbbenve, szinte valami gyermekes félelemmel, mely egy pillantás 2059 9| közt az édes és ezüstös gyermekhang, mely szünetlenül a fülében 2060 4| hogy a világon van, félénk gyermekként dédelgethesse, - s egyidejüleg 2061 5| okolta meg, részint a Masa gyermekkorából, mikor a kisleány az egész 2062 11| impresszióm, hogy kicsiny gyermekkorom óta ismerem magát s hogy 2063 10| birodalmában, akár egy karácsonyi gyermekmese, tündökölt néhány világos 2064 10| el, hogy a fantasztikus gyermekmesék országába kerültem, melyeket 2065 3| életében. Édes, romlatlan gyermeknek látszott, aki még Kugler-bonbonokról 2066 3| Szeme - szürke és bánatos gyermekszeme - csak egyszer villant föl: 2067 3| melyben huszonöt csenevész gyermektest pihent éjszakánként, a folyóparti 2068 10| hogy a maga csodálatos gyermekálmaiból kerültem volna ide a sajó-eörsi 2069 13| hogy a fiatal asszony édes gyermekhangját meghallja, s néhány órán 2070 11| megbocsátok nekik. Én a gyilkost is meg tudom érteni...~ ~ 2071 12| férfiassághoz, mint a bátorság, a gyöngédség, vagy a becsület. Mennyivel 2072 4| szörnyűségnek, hogy ehhez a gyöngédséghez, melyért most talán az életét 2073 14| darabig tünődve nézte a gyöngén hullámzó vízfodrokat, majd 2074 10| látományok nem éreznek emberi gyöngeségeket, én pedig pokolian éhes 2075 17| valaki? - keztyűs kezével gyöngéden megsimogatta a Saáry kipirult 2076 16| Masa jóvoltából maga is gyöngyvirágot tűzött a smokingja gomblyukába, 2077 11| állanak, s pár percig némán gyönyörködnek a Svájcra emlékeztető 2078 13| tartogasd, mikor abban pártod is gyönyörködni akar. Rendben vagyunk?~ ~ 2079 4| akinek hatalmas mellkasához gyönyörűen vasalt smoking simult, míg 2080 7| részeg volt a földi élet gyönyörüségétől... És most nem ez a világ 2081 16| a smokingja gomblyukába, gyönyörködve, de kissé elámult arccal 2082 17| fiúsan egymásra rakja s nagy gyönyörűséggel szívja egyik cigarettát 2083 12| asszonyok ideggörcsöket kapnak a gyönyörűségtől, ha a Váci-utcában találkoznak 2084 14| Nem a szerelmi búbánat gyötör tehát, hanem az a gondolat: 2085 15| a lélektani alapon való gyógyulásról?~ ~Masa: Szegény Mariskám, 2086 8| kaptam estére, nehogy a gyomromat túlterheljem... Amíg az 2087 9| A gyönyörü kocsi veszett gyorsasággal röpítette végig őket a havas 2088 6| politikáról, mint a fácán a gyorsírásról, vezércikket még sohase 2089 7| egy jobb sorsra érdemes gyorsíró pedig, ceruzájával kezében, 2090 1| kiváncsisága a buffetből vagy a gyorsírók műhelyéből hozott ide, 2091 9| a Sajó-Eörs felé induló gyorsvonaton, s miután ötödfél óráig 2092 14| együtt megvárja a budapesti gyorsvonatot?~ ~ ~ ~ 2093 5| mezővároska idilljét, s a hajnali gyorsvonattal visszautazott a fővárosba. 2094 1| leírásával, a botrányok tarka gyüjteménye látott napvilágot a tudósításokban 2095 12| társaság csak az ő ünneplésére gyült volna össze a tölgyfaburkolatos 2096 16| politikus, aki most új erőt gyűjt a tengerparton, hogy a kormányt 2097 4| egy hatalmas szivarrúdra gyújtott, élénken megcsóválta a fejét, 2098 1| teremtett lélek vérét lángra gyujtotta, csak a régiek álltak nyugodtan 2099 8| adja a szigoru aszkétát... Gyujtson rá, mert én csak akkor vagyok 2100 15| türelmetlenül, gyerekes gyűlölettel nézi a ködöt, mely a fiumei 2101 9| Csodálkozol, hogy nem gyűlölik egymást? - kérdezte nevetve 2102 8| s a japáni párnák finom gyűrődésén még ott látszottak egy karcsu 2103 10| kezecskéjüket, melyeken drágaköves gyűrűk csillogtak, a férfiak sorra 2104 8| tette az egyik csészét, - gyűrűs kis keze ott motoszkált 2105 17| végkép beolvadt az opálszinü habokba, Mariska bizalmasan belekarolt 2106 10| éjszakák emléke, amikor a háborúból vagy rablókalandokból visszatért 2107 1| védelme alatt üzenhetett hadat a fönnálló jogrendnek; a 2108 5| elmésséget talált az ifju hadfi szavaiban - aztán oly ragyogó 2109 14| rándultak ki Pólába, hogy a hadikikötőt és az amfiteátrumot megnézzék. 2110 13| ragyogó optimizmussal ült haditervei fölött, a kormány feje pedig, 2111 13| akik nyílt színen véres haditerveket eszelnek ki, de titokban 2112 13| mely az ellenzék parlamenti hadjáratát vezette, hivatalosan négy 2113 13| s esténkint gondbaborult hadvezérek és hangos közkatonák töltötték 2114 3| öreg, istenfélő kanonok hagyatékából épült föl a fehérre meszelt 2115 12| Petőfit nem ismered, az még hagyján, sőt azt se veszem rossz 2116 9| szívesen veszed, ha magadra hagylak, hogy a hosszú utazás után 2117 17| vonzalma és becsülése hidegen hagyna... Én is asszony vagyok 2118 11| szívtelenül elhagyjam... Magát se hagynám el, mert maga is egy éretlen, 2119 12| sajó-eörsi vadászatokat - hagyományos szokáshoz képest - műkedvelő 2120 16| szent család... Különben hajdani, legkedvesebb szomszédaim, 2121 8| karcsú blúzát és aranyos hajfürtjeit, melyek harmonikus lágysággal 2122 4| rózsás arccal és hófehér hajjal dőltek hátra karosszékeikben, 2123 11| asszony kedvéért nem vagyok rá hajlandó, hogy szívtelenül elhagyjam... 2124 2| kötött semmiféle üzletet, hajlandónak mutatkozott arra az áldozatra, 2125 11| kastély bájos vendégei csepp hajlandóságot se mutattak arra, hogy álmukat 2126 13| erkölcsbirák csekély kivétellel a hajléktalanok menhelyén végzik az életüket? 2127 9| sietett eléjük, aki méltóságos hajlongással szedte el a fiatal képviselő 2128 4| Masa.~ ~Saáry szögletesen hajlongott a hölgyek előtt: az előkelő 2129 1| ezüstszakállas orosz papok hajlongtak és violaöves, diplomata-arcu 2130 7| sziklák, melyeken a téli hajnalokon fölkapaszkodott, s a kékruhás, 2131 2| Pesten? - kérdezte Zsófia hajnalonként a testvérétől, aki bekötött 2132 5| becsipve legelőször életében, hajnaltájt könnyek között bevallotta, 2133 12| kilincseket és törülgetik hajnaltól napestig a butorokat, s 2134 15| sorfala közt vonul ki a hajóból és Saáry boldog, büszke 2135 15| izgatottsággal várják, hogy a hajóhidon álló és sűrűn ásítozó kapitány 2136 15| napsugár. A nagy, fehér hajókon, az otromba gyárkéményeken 2137 5| bizalmasan, édes titkokat susogva hajol közelébb egy öntelt férfiarc: 2138 5| gyémántként, sziporkázó vízre hajolnak, a napfény, mely arany-patinával 2139 14| Saáryra, aki álmodozó arccal hajolt ki a hajó korlátján.~ ~- 2140 15| valamennyien beszállnak a hajóra, mely fürgén kikanyarodik 2141 15| hosszú pillantást vet a hajót ostromló hullámokra): Nem 2142 14| társaság délelőtt együtt hajózott át Abbáziába s mivel a tengeren 2143 8| kivánatos holmival; két hajszálvékony csészécskében forró fekete 2144 15| Európa-szálló kávéháza elé hajtat, hogy itt várja be az abbáziai 2145 7| Masa tréfás hódolattal hajtotta meg szőke fejét, mely szinte 2146 12| egész Budapesten, hogy a hajuk már régóta az ezüst színében 2147 16| kelyhét, dekolletált ruhában, hajukban nyíló rózsákkal jelentek 2148 13| Maga bízvást a saját útján haladhatott volna akkor is, ha csak 2149 7| akik Laczházy kíséretében haladtak lassu lépésekkel az aszfalton, 2150 6| vagyok az, akiben az öreg úr halála után a nemzet bizalma összpontosult. 2151 13| hogy ezzel a saját maguk halálos ítéletét írnák alá... Mi 2152 16| élvezethez juttatta, most azzal hálálta meg, hogy Szentkúthyékat 2153 13| ember hírében állt, akit halandó aligha tudna zavarba hozni, 2154 9| kék szeme van, s akit a halandók idelenn egyszerűen Masá-nak 2155 16| kószált a rongyos dalmát halászfalvak között, s fejedelmi utasát 2156 17| ma megtehetne, holnapra halasztja, az el lehet készülve rá, 2157 15| hittem, hogy egy szegény haldoklót fogok viszontlátni, akinek 2158 15| valaha!~ ~Mariska: Tegnap még haldokoltam, de arra a hírre, hogy te 2159 1| valamennyien önkéntelenül halkabban beszéltek, mintha egyszerre 2160 17| összes asszonyokat, akik a hall nádfauteuiljeiben helyet 2161 17| végeztével, kivonul Masával a hallba, ahol a pensió lakói a kávéjukat 2162 10| élettelen, szinte dermesztő hallgatás lebegett a téli álmát alvó 2163 7| míg a kormány padjai néma hallgatással nézték a váratlan jelenetet, 2164 13| többé saját gyerekfejére hallgatni, hanem mindenben kötelességtudólag 2165 7| mutogattak rá, az egyetemi hallgatók pedig lelkesen megéljenezték...~ ~ 2166 7| rohammal egyszerre úrrá lett hallgatósága fölött.~ ~- Hogy hívják? - 2167 4| meg: a hölgyek jókedvüen hallgatták az öreg úr trécselését, 2168 13| Megértette?... Ezután ne halljam hát többé, hogy őszinte 2169 17| most - miután mindent tud - halljuk, hogy mit akart az imént 2170 12| menő hódolattal.~ ~- Csak hallott?~ ~- Fájdalom, csak hallottam, 2171 10| híresek, hogy még sohase hallották a Tolsztoj nevét, de azért 2172 15| kiugrottam az ágyból. Nem hallottál soha a lélektani alapon 2173 7| rejtőztél eddig, hogy semmit se hallottunk felőled?... Gyere, ölelj 2174 12| Sándor, puritán nénjeiről hallva, nem érzi magát a legjobban... 2175 12| mestert lelkesedésével el ne halmozná... Ez a két édes teremtés 2176 16| lélek már hónapok óta csak hálni jár belénk... A lélektől 2177 14| megkérdezte utitársát:~ ~- Van hálófülkéje?~ ~- Minek az?~ ~- Annak, 2178 14| majd mindjárt beszélek a hálókocsi kalauzával...~ ~Mariska - 2179 15| lustálkodni délig, mert a hálókocsiban egész éjjel nem tudtam lehunyni 2180 11| reggeliző termet. A császár hálószobája ugyanis, a vadászat tartamára, 2181 12| le néha a hideg árvaház hálószobájában.~ ~ ~ ~ 2182 10| melyek valaha árvaházi hálószobánk ablakai alatt bólogattak?~ ~ 2183 3| leckéjét tanulta, a kopott hálóterem, melyben huszonöt csenevész 2184 3| akik csupán egy bőkezü halott jóvoltából jutottak a mindennapi 2185 14| véletlenül üresen maradt hálószakaszt s miután lelkére kötötte, 2186 3| Pincehelyen, s a szegények házában halt meg, mert öreg korára megbénult 2187 8| szárnyasajtókon kívül maradt, a hangját, a bátorságát is maga mögött 2188 1| A zenekar hangolni kezd.~ ~A márványos folyosókon, 2189 3| akik tehetség híjján öblös hangot hoztak magukkal a távoli 2190 12| izgalom tönkre fogja tenni a hangszálaikat, sőt a szépségüknek is megárt, 2191 10| muzsikusok cincogtatták hangszerüket, harisnyás lakájok lepték 2192 9| görnyedeztek... Régi századévek hangulata lebegett itt, mintha az 2193 15| éppen elég volt a norvég hangulatból... Jőjjön, kisérjen le a 2194 16| művésztársaság rendezett hangversenyt a penzióbeli közönség szórakoztatására, 2195 6| amerikai milliomosok, hogy hányasod volt a magaviseletből, s 2196 13| azzal, hogy a miniszterek haragjával törődik?~ ~- Legfölebb azokat, 2197 7| akik oktalan és nevetséges haragjukban hitvány kis egzisztenciák 2198 1| arcokon még nyoma sem volt a haragnak, mely az ellenzéki lapok 2199 13| arca szinte eltorzult a haragtól.~ ~- Azt mondod, hogy figyelmeztetésem 2200 6| találkozott... Laczházy harangalaku redingot-t viselt, az arca 2201 15| Végre megkondul a hajó harangja s mindketten helyet foglalnak 2202 7| égett és hangja ünnepies harangszóként süvített bele a levegőbe... 2203 5| akik lángoló munkakedvet és harci készséget hoztak magukkal, 2204 15| mintha legalább is félévig harcolt volna az arabok ellen, az 2205 3| Remélem, hogy hűséges harcosa fogsz lenni a zászlónak, 2206 13| hogy pártom legértékesebb harcosát elejtsem...~ ~A nagyfejűek 2207 10| cincogtatták hangszerüket, harisnyás lakájok lepték el a terem 2208 15| hogy jól fogunk mulatni hármacskán, - mondja nevetve. - Ahogy 2209 1| minden garast, s ügyvédsége harmadik esztendejében már ő kapott 2210 2| új lakó köszöntését, de harmadnap mégis csak megbékültek vele, 2211 10| aggastyán, aki most vett harmadszor a parfaitből, a történelmi 2212 6| várakoztak rájuk. Mariska asszony harminc év körül járó pusztai szépség 2213 1| meg, bár betöltötte már harmincadik esztendejét, de fukarul 2214 10| terem mennyezetéről most harmincágu, villamos csillár vetett 2215 11| emlékekkel, melyek mostani élete harmóniáját megzavarják?... Vagy még 2216 8| aranyos hajfürtjeit, melyek harmonikus lágysággal libegtek ide-oda 2217 11| tudom - télen csak kettőtől háromig borong a szegény haza sorsa 2218 2| szomszédságában állott a háromlábu asztalon. Tipikus pesti 2219 7| felesége és öt kiskoru gyermeke háromszáz kilométernyi messzeségben 2220 5| Így kisérgették egymást háromszor egymásután Buda és Pest 2221 9| tükörbe, mely ott függött a háromszázesztendős sublád fölött. A fényes 2222 2| képviselő úr fölébredt és harsányan csöngetett a ruhájáért...~ ~ ~ 2223 7| vidéki ügyvédecske szava harsogva szárnyra kelt a fényes Házban, 2224 1| látszott, aki fölött még most - harminc év mulva is - ott lebegett 2225 9| kandallóra, melyben hatalmas hasábfák lobogtak, a nagy bőr karosszékekre, 2226 9| mostani kor, úgy látszik, hasonlíthatatlanul tökéletesebb a réginél...~ ~ 2227 6| szépség volt, aki feltünően hasonlított a bátyjára, de a fiatal 2228 4| előkelő környezet, melyhez hasonlóban még talán sohasem fordult 2229 15| szellemnek nézi, akinek hasonmásai eddig csak a szorgalmas 2230 1| törzsközönsége oly sűrűn használ? A charmeur szónak ez a 2231 4| nyugat-európai szabályok szerint használják. A kis falusi fiskális úgy 2232 3| melyeket egy egész hónapon át használtak, s az öreg, fogatlan pappal, 2233 14| hogy itt nem igen veszik hasznát, sietve megmosdott és átöltözött, 2234 17| meg szép fejét, de mivel hasztalan várta, hogy a bamba Saáry 2235 3| meglapulva ült a játékosok háta mögött? Mindeddig még jóformán 2236 1| szuggesztív ereje őket is teljesen hatalmába kerítette volna. Az ujságok 2237 15| pályaudvarra, mint az óceán hátán végigszáguldó szélvészre?~ ~ 2238 17| elvégre a diszkréciónak is van határa és senkise kívánhatja tőlem, 2239 3| körúton, anélkül, hogy valami határozott célt követett volna. Az 2240 2| szívtelen ember, arról már határozottan biztosíthatom Nagysádékat... 2241 17| küldte, aki hirtelen arra határozta magát, hogy az Arany Sirály-lyal 2242 2| öcsénk, - mondta bizonyos hatásvadászattal Josephine.~ ~- A testvéröcsénk, - 2243 6| a volt ura kezére, aztán hátat fordított neki és odafordult 2244 6| megszorítsa...~ ~Kedélyesen hátbaütögette Saáryt és ingerkedve kérdezte:~ ~- 2245 13| sétálni a tenger partján, hatfogásos lakomákat eszik végig, egy 2246 3| szegényes segítség, - a hatodikban a fiatal jogász hálásan 2247 1| azonban ez a figyelem nem hatotta meg; keserűen bólintott 2248 10| táncolni szoktak, de Masa hátramaradt az ebédlőben, s mutatóujját 2249 1| fogadószobák mentén végigkigyóztak, hatszáz abszolut boldog ember hullámzott. 2250 7| pillantásokat vetve néha hátuk mögött ballagó barátjukra. 2251 11| olyanok is akadnak, akik hatvan kilométeres sebességgel 2252 2| szobáját az ujdonsült képviselő havi huszonnyolc forintért mint 2253 13| órával azelőtt még lelketlen hazaárulóknak minősített. A klubban az 2254 1| akik lapjaikban nem ritkán hazaárulónak nevezték, itt, a fórum kuliszái 2255 9| édesanyjával a volt ura házába, hogy a lakását és a garderobeját 2256 6| szent kötelességünk, hogy a hazáért a legnagyobb áldozatot is 2257 13| éleseszü, lelkes és makulátlan hazafinak tartották, intimusai azonban 2258 4| előtt fiakkerbe ültek, hogy hazahajtassanak, de Nyitray - akinek még 2259 6| dolgai ezidőben gyakran hazahívták a kerületébe - annyi bizonyos, 2260 14| oldalára, a tavasz és napsugár hazájába kerültek. A Quarnero vize 2261 5| jókedvü szakállemberrel. Utóbb hazament és gérokkot vett magára ( 2262 6| áldozatot is meghozzuk!... Én a hazámért mindenre kész vagyok, még 2263 6| fölvilágosítottak róla, hogy a hazának az én kipróbált tehetségemre 2264 7| nemzedéket nevelt föl szeretett hazánk dicsőségére. Mindeddig nem 2265 13| szebbnél-szebb anzikcokat... A hazára majd addig szívességből 2266 1| főispán circulusait. Nem házasodott meg, bár betöltötte már 2267 11| rendezném be... Mikor a házasság terhemre volt, hát gondolkodás 2268 11| mutatkoznak azok előtt, akik házasságuk ideje alatt ismerték magukat. 2269 9| csak akkor kezdődhetik a házastársak között, ha már törvényesen 2270 5| tűzbe mennének egymásért, de házastársi szerelemről közöttük már 2271 12| A készülődések az egész házat fölforgatták; a folyosókon 2272 14| között. Félkettő volt, mire hazatért s Mariska a penzió előcsarnokában 2273 5| ragaszkodott hozzá, hogy Saáryt hazakiséri az Eötvös-utcába, ami hasonló 2274 7| harsogva szárnyra kelt a fényes Házban, a képviselő urak kimeredt 2275 2| egy kalandor szökött meg a házbérrel és a készpénzkölcsönökkel, 2276 9| házában a szeretetreméltó háziasszony szerepét játssza, nem kérdezősködött 2277 9| folyosóban veszett el, mert házigazdája most barátságosan így szólott 2278 12| suttogva megkérdezte a házigazdát:~ ~- Ki ez?~ ~Laczházy megbotránkozva 2279 2| tudjuk. Ki tartaná rendben a háztartást, ha a tyúkokkal térnénk 2280 6| hogy ennek a hölgynek a háztartástan és az irodalomtörténet okozza 2281 1| sokan szemérmetlenül azt hazudták, hogy két hónap alatt öt 2282 6| találják gondolni, hogy valami hazug és dicsekedő perszónával 2283 8| szoktak?... Hát csakugyan hazugság, hogy az élet csupa piszkos 2284 14| Haragszik érte? Nagyon elítél a hazugságomért?...~ ~Saáry nem válaszolt 2285 14| utóbb összeismerkedett a házvezetőnővel, aki előzékenyen fölajánlotta 2286 10| figyeltek a szilajul fölhangzó hegedüszóra... Hihető volt-e, hogy a 2287 3| óta virrasztott a baloldal hegycsúcsain, héjja módjára csapott le 2288 3| gondolatban ismét ott volt a hegyes-völgyes városban, melynek talán 2289 10| látóhatár szélén, sejtelemszerü hegykolosszusok ködvonalai váltak el az 2290 14| gyárépületek huzódtak meg a kopár hegyoldalban, friss szellő csapott az 2291 11| erdőségek, a félelmetes hegypúpok, s mely valami kisérteties 2292 11| dombok, az erdők, a házak, a hegyszakadékok szinte elmerültek a havas 2293 7| szemmel jött föl hozzá a hegycsúcsra az első pad szögletéből, 2294 15| selyemsipkás urak sürgölődnek s a hegyoldalban álló villák és penziók tarka 2295 3| a baloldal hegycsúcsain, héjja módjára csapott le egy-egy 2296 6| többé. Ez idő alatt két hektoliter bort ittam meg, s olyan 2297 11| ha más asszony volna a helyében?~ ~Masa (olyan pillantással 2298 9| Fogadsz velem, hogy egyik helyen se fogsz lenni a három közül? - 2299 8| helyeslőleg bólintott.~ ~- Helyes, most nagy örömet szerez 2300 4| okozott neki s az orvos helyesebbnek találja, ha alvás előtt 2301 7| ellenzéki padok mennydörögtek a helyeslés zajától és a tapsok tomboló 2302 7| férfiu, akit a konvenciós helyeslések effektuálása céljából rendeltek 2303 5| megrepeszthettek volna, langyos helyeslésekben és folyosói ismerkedésekben 2304 2| hordta magában - és Zsófia helyeslőleg bólintott hozzá.~ ~A két 2305 7| készülődött, újra elfoglalta helyét a piros bársonyszékben, 2306 3| hogy Magyarország címtárát helyettesíti. A közhit azt tartotta róla, 2307 1| legény, aki ennyire szembe helyezkedett az általános áramlattal? 2308 7| keretben, ahova a végzet helyezte, hangja keményen csengett, 2309 17| megtanulhatta, hogy a gyávaság néha helyrehozhatatlan veszedelmekkel jár. Aki 2310 12| szabadítania kellemetlen helyzetéből, most türelmetlenül tapsolni 2311 16| tanultam meg, hogy vannak helyzetek, melyekben még a leghidegebb 2312 15| láncolva, mindössze hat személy hemzseg: két álmos háziszolga, egy 2313 8| ugyancsak megcsúfolta előbbi hencegését, kiváncsian és megindulva 2314 17| válaszolta érthetetlen hencegéssel a szép asszony.~ ~A nábob 2315 6| Masa szemmelláthatólag hencegett, de azért azt akarta elhitetni 2316 8| ez a csipkés, finom kis hercegkisasszony elevenedett meg előtte a 2317 10| volna, ahol a legifjabb hercegnő eljegyzését ünneplik... 2318 7| husz másodperc mulva lihegő heroldok tüntek föl a sokaság közt, 2319 11| világgyűlölőkre, akiket a nők hetedhét mérföldnyiről elkerülnek. 2320 4| talál, kivéve azt a pár hetet, amit legfelsőbb parancsra 2321 8| impressziója támadt, mintha a hétköznapi élet durva szögletei, melyek 2322 3| hőseiből; oly hűvös és cinikus hétköznapiasság lengett körülötte, hogy 2323 1| hogy lakájmódra görnyedt hétrét az osztrákok előtt, bámulva 2324 6| legsürgősebben szüksége van. Három héttel ezelőtt, egy esős napon, 2325 9| felülsz a gyorsvonatra és hetven kilométeres sebességgel 2326 6| beszélsz, a vén kurucról, aki a hetvenes évek óta képviselte állandóan 2327 15| tartogatja... Masához még a hetvenéves aggastyánok is aligha közelednének 2328 8| jó barátom se, egy öreg, hetvenhatéves papot kivéve, aki nagyritkán 2329 10| művelt és elegáns fiúk, akik hetvenkét órán át egyfolytában kártyáznak, 2330 10| nem élnek bouillonnal és hetvenkettős sherryvel... A maga kis 2331 13| aktatáskájában láthatatlan kincsek hevernek; finom kis szubvenciók, 2332 13| két hétig fájdalmas lázzal hevert elhagyott hónapos szobájában.~ ~ 2333 3| temperamentumuk és lelkesedésük hevét hozták ide a forrongó khaoszba. 2334 12| akarták bolondítani a könnyen hevülő vadászokat. A készülődések 2335 3| temperamentum. Velem fogsz jönni, hiábavaló minden beszéd, mert megigértem 2336 7| készülődni kezdtek arra, hogy hiányos éjszakai pihenésüket kárpótolják. 2337 1| szólt, s csupán egy hajszál hiányzott, hogy a rajongók, akiknek 2338 11| már késő volt jóvátenni a hibát, amit oktalan gyerekfejjel 2339 12| a véleménye felőle. Azt hibáztatja benne, hogy tudatában van 2340 2| országgyűlési képviselő minden este hideget vacsorázik, s kilenc órakor, 2341 2| megörökítve, mikor Petőfi Sándor hidegtől meggémberedett ujjal írja 2342 17| kisérleteket tesz, hogy a higgadt társalgás tónusába zökkenjen, 2343 11| rosszaságáért. És ilyenkor hihetetlennek tartom, hogy magát csak 2344 14| Saáry a következő napokban hihetetlenül összebarátkoztak egymással 2345 10| fölhangzó hegedüszóra... Hihető volt-e, hogy a jóképü, kövér 2346 10| jól ismerik, hiszen csöpp hijja volt, hogy az egész kormányt 2347 14| maradjon a helyén, mert csöpp híjja, hogy az előbb is agyon 2348 12| pénzbe került, míg nemzetünk himcsalogányát rá tudtam venni arra az 2349 8| mozdulattal megigazította vállán hímzett kötényét s komolyan, de 2350 9| levegőben, s egy bársonyruhás, himzettgalléros lovag hideg gúnnyal nézett 2351 8| szertartásosan kezet csókolt, de a himzettkötényes kis hölgyet ez az udvariasság 2352 10| megrázta a fejét.~ ~- Nem hinném. Eddig legalább még sohasem 2353 11| ésszel...~ ~Saáry: Kezdem hinni!~ ~Masa: Én nem vagyok olyan, 2354 1| ahol az ellenzéki pártkörök hirdetéseit kifüggesztik, egy zömök, 2355 13| A kis dialog, melynek híre már félóra mulva érthetetlen 2356 13| és mindenre elszánt ember hírében állt, akit halandó aligha 2357 10| a rózsásarcu óriás. - A hiréből már bizonyosan jól ismerik, 2358 10| A smokingos urak arról híresek, hogy még sohase hallották 2359 1| vidéki ügyvéd mindeddig hirét se hallotta, modora inkább 2360 2| Tetszett már valaha hírét hallani Mozgay Sándornak? - 2361 7| bezúdult a folyosók népe, a hirlapíró karzatok megteltek, s a 2362 12| szemtől-szembe láthattam hírneves öccsüket, akiért minden 2363 7| kegyelmes urakkal tárgyalt.~ ~A hírnökök egyike szolgálatkészen megadta 2364 15| még haldokoltam, de arra a hírre, hogy te vonatra ültél drágám, 2365 1| megmozdult: valamelyik országos hírü politikus tünt föl a látóhatáron, 2366 6| bizalmának letéteményese a históriába, illetve a t. Ház üléstermébe 2367 17| szerelemben ép oly kevéssé hiszek, mint a marslakókban... 2368 6| mond a valóságnál.~ ~- Nem hiszik, hogy leánynak néztek, s 2369 6| lelkesült gardedámot.~ ~- Azt hiszitek, valami nagy dolog, hogy 2370 13| egzisztál; ez a különös hit onnan eredt, hogy a bodrogközi 2371 3| kérdéshez sem, mert az volt a hite, hogy a jó Isten őt csupán 2372 4| történt vele? Mindeddig azt hitte, hogy immunis az asszonyi 2373 12| bálványaikat, mint ahogy ez a hiú és affektáló ember önmagát 2374 11| magát senki se vádolhatja hiúsággal, hát elhiszi nekem ugy-e, 2375 9| Tudom, hogy megveti a világi hiuságokat, s hogy a perrendtartás 2376 2| hazatér. De ezek törekvő hivatalnokok, nem pedig országgyűlési 2377 7| maradt a helyén, mert őt hivatalos állása kötelezte erre az 2378 13| parlamenti hadjáratát vezette, hivatalosan négy tagból állt, de mindenki 2379 14| akadt; Mariska, aki ilyenkor hivatása magaslatára emelkedett, 2380 11| akit Laczházy táviratilag hivatott Sajó-Eörsre, délig unalmas 2381 6| a nagyméltóságu kormány híve? A kövér ember attól hízik 2382 13| hogy Vereczkeynek elszánt hívei vannak a pártban, akik - 2383 14| lehet benne, hogy a titkát híven és becsületesen megőrzöm...~ ~- 2384 11| égbolton, mikor a komornákat hívó villamos csöngetyü hangosan 2385 13| a pletykának is akadtak hivői, hogy a kiváló férfiakat 2386 17| asszony vagyok s nekem is hizeleg, ha egy ilyen híres ember 2387 11| herceg babéraira pályáznék. Hízelgő szót még nem hallottam magától, 2388 16| megsavanyodnék, legalább az éjjel, hízelkedés nélkül szólva, oly kiállhatatlan 2389 3| játékteremben, ahol hódoló és hízelkedő udvar vette körül.~ ~- Hogy 2390 1| volt e sok strébernél és hizelkedőnél, aki foga fehérét már a 2391 1| lebegett attasékorabeli hóditásainak glóriája, a legendás párisi 2392 15| Saáry kezet csókol a hölgyeknek, de mielőtt távoznék, Masa 2393 2| arcképével van tele, s olyan hölgyektől kap leveleket, akik az udvarnál 2394 8| de a himzettkötényes kis hölgyet ez az udvariasság nem vesztegette 2395 6| biztosra veszi, hogy ennek a hölgynek a háztartástan és az irodalomtörténet 2396 1| tengernek látszott a lassan hömpölygő Duna vize, a drága, süppedő, 2397 11| kívül mellesleg húszezer hold földet is a magáénak mondhat, 2398 17| megfejteni s nem Sherlock Holmes-féle szimptomákból akarják megállapítani, 2399 8| rakva mindenféle kivánatos holmival; két hajszálvékony csészécskében 2400 17| vallomást, amit ma megtehetne, holnapra halasztja, az el lehet készülve 2401 17| percben eltünik a lépcsőház homályában.)~ ~Saáry (mindaddig az 2402 3| gúnyosan magában, ahogy a homályos körúton ballagva, ismét 2403 11| álomszerü időben, melyre csak homályosan emlékszem vissza, kézenfogva 2404 9| innen, hirtelen lángoló homlokkal tér majd vissza, hogy a 2405 7| suhant feléje, az öreg házak homlokzatán mintha aranyos cirádák bukkantak 2406 15| Erről a témáról minden hónapban olvasok egy-egy szerkesztői 2407 4| itt unatkozd át az őszi hónapokat, ahelyett, hogy valahol 2408 3| szalvétákkal, melyeket egy egész hónapon át használtak, s az öreg, 2409 2| asztalon. Tipikus pesti hónaposszoba volt, - az ágy fölött függő 2410 2| esik, pontosan hazatér a hónaposszobájába.~ ~- Tudod, hogy tegnap 2411 8| emberszólást, a legénylakások és a hónaposszobák lealázó prózáját s egy eldugott, 2412 3| szokatlanul élénk volt: az új honatyákon kívül, akik ezúttal váratlanul 2413 3| s a lelkes és makulátlan honfiak, akik a Petur bán szilaj 2414 13| ajtó kinyílt s a miniszter honfibútól megkopaszodott feje egy 2415 1| miniszter sasorrát, s a honvédelmi miniszter kedélyes embonpointját 2416 15| élő segédtelekkönyvvezetők hordanak. A deprimáló időjárás ellenére 2417 8| kocsmai félszerekben és üres hordók tetején ostobaságokat szavaltam 2418 1| pozicióját, a vállukon nem hordozták körül a palotában, melynek 2419 2| nyolcéves kisleány lelkét hordta magában - és Zsófia helyeslőleg 2420 3| jókedvűen megszólította:~ ~- Mit horgasztod le az orrodat, kisöcsém? 2421 16| huszárokat - fájdalmas arccal horgasztották le a fejüket.~ ~- Hát nem 2422 15| között s pár pillanat múlva horgonyt vet a molónál. Mariska mosolyogva 2423 11| probléma megoldása közben horkolni szokott.~ ~Saáry (nem veszi 2424 3| volt a romantikus álmok hőseiből; oly hűvös és cinikus hétköznapiasság 2425 15| reggelit a penzióban?~ ~Saáry (hősies tiltakozással): Ki gondol 2426 14| özveggyé lett, végképp és hősiesen lemondott arról, hogy benne 2427 11| kóboroljanak a mértföldekre terjedő hósivatagon. Saáry azonban, akinek még 2428 11| vármegye pletyka-zsúrjainak hősnője legyen? Meg lehet ezt érteni 2429 6| besurrant a könyvtárba, s hosszasan elmerengett az írásai fölött... 2430 6| boldogságtól, kezében pedig hosszukás paksamétát szorongatott... 2431 7| Terézia asszonyt, aki a hosszúréti leányiskola növendékeit 2432 7| hogy a kedves, barátságos Hosszúrétről, melynek másfél évtizeden 2433 3| vállára ütött valaki s egy hosszuszakállas úriember jókedvűen megszólította:~ ~- 2434 15| esőcseppek sziporkáznak, a hotelablakok égnek a napfényben és a 2435 5| dőlnek, s a nagy, előkelő hôtelekre, melyeknek halljában életvidám 2436 11| Az ablakon túl végtelen hótömeg, melyben nyakig elsüppednek 2437 10| belevesztek a rájuk nehezedő hótömegbe, s távolról, a látóhatár 2438 9| érezte, hogy az erdők egész hótömege a lelkére nehezedik...~ ~ 2439 9| melyeknek ágai gyémántos hótömegtől görnyedeztek... Régi századévek 2440 2| kibérli. Délután el is hozatta vászonbőröndjét és fehérneműs 2441 6| cinikus embertömeget lázba hozná... Vagy másfél óra hosszat 2442 13| halandó aligha tudna zavarba hozni, de akit legjobb barátai 2443 3| jókedvüen így szólott:~ ~- Itt hozom ezt a szegény fiút, akit 2444 1| reklámügyvédek ültek, akik feleségük hozományából váltották meg belépőjegyüket 2445 9| képest... A tűzoltóbandát se hoztam el, mert a diadalmi induló 2446 16| biztosítalak, hogy verseket írnék hozzád...~ ~Mariska - ennyi bók 2447 15| önzetlen barátsággal közelednek hozzájuk... Ezt különben maga épp 2448 10| jóindulattal folytatta:~ ~- Itt hozzák a forró levest, ez, úgy 2449 5| volt, mielőtt a sógoromhoz hozzáment volna? - kérdezte az önkéntes, 2450 8| kell magának, legalább hozzászokik a pontossághoz...~ ~Csöngetett 2451 12| Ez, édes barátom, épp úgy hozzátartozik az igazi férfiassághoz, 2452 9| a vacsorázó asztalhoz... Hozzon tehát magával egy becsületes 2453 6| semmiféle változást. Zavartan hümmögött tehát egy-két szót, de Laczházy 2454 12| szépségüknek is megárt, ahogy Hufeland, a tudós doktor, kétségbevonhatatlanul 2455 14| amint tudjuk - a Laczházy huga volt, a Masa egykori sógornője, 2456 11| úgy képzelem, hogyha kis húgom volna, csak ahhoz ragaszkodhatnám 2457 15| néha egy-egy hideg esőcsepp hull a fázkolódó pálmákra. Minden 2458 5| váltókeresetek és sommás pörök hullámaiba. Pár napig élénken résztvett 2459 3| s a névtelen csoportok hullámaiból már ki-kiemelkedett egy-egy 2460 15| fogok kóborolni az óceán hullámain...~ ~Mariska (akiben a legszebb 2461 15| reggelire, mikor a forrongó hullámhegyek tetején táncol? Maga nyomorult 2462 5| arany-patinával vonja be az opálszínü hullámokat, a hófehér madarak, melyek 2463 15| pillantást vet a hajót ostromló hullámokra): Nem úgy érzi magát, mintha 2464 1| nyugodtan a lobogó izgalmak hullámverésében, melankolikusan gondolva 2465 15| lebegnek, a tenger aggasztóan hullámzik s néha egy-egy hideg esőcsepp 2466 1| hatszáz abszolut boldog ember hullámzott. Négyszáz közülük ott szorongatta 2467 6| nélkül, az ő szőke feje körül hullámzottak, a férfiak, a miniszterelnöktől 2468 15| tizenötéves bakfis, édes könnyeket hullattam, ha a nálam idősebb leányok 2469 15| nézi a veszettül táncoló hullámokat, míg végre, közvetetlen 2470 3| le egy-egy snájdig vagy humoros közbeszólással, de maga 2471 16| történetét s mivel pompás és jó humorú elbeszélő volt, szenzációs, 2472 7| Tréfásan, gyerekes huncutkodással mondotta ezt, de a naiv 2473 16| komoly gardedám szerepére - a Hungáriát jelképező, egészséges és 2474 14| a szemét reggelig le nem hunyja. Várjon csak, majd mindjárt 2475 13| nyájas gesztussal, bizalmasan hunyorítva így szólott hozzá:~ ~- Parancsolj!~ ~ 2476 16| foglalt.~ ~- Egész éjjel nem hunytam be a szememet, - folytatta 2477 14| kérdezősködött az isztriai húsárak, piaci viszonyok és érdekesebb 2478 7| kanalazná föl délben az izletes húsleveskét... És lám, most mégis megtörtént 2479 5| ismerőst fedezett föl: a fiatal huszárönkéntest, aki zord egyedüllétben 2480 16| egész éjjel a fiatalabb huszárral kacérkodott? Hajnalig se 2481 16| kiderült, hogy a két fiú aktív huszártiszt, aki ez idő szerint korlátlan 2482 3| asztalok mellett üldögélő huszártisztekre és szép asszonyokra, s az 2483 16| De akárhogy is van, a huszártól nem kell tartania, mert 2484 8| megörvendeztetett. Az első új ruhát húszéves koromban vettem magamra 2485 11| ruhatárán kívül mellesleg húszezer hold földet is a magáénak 2486 8| Ennyi történt velem október huszonharmadikáig, amikor életem egyetlen 2487 14| volt - most töltötte be a huszonhetedik esztendejét - de mióta, 2488 2| a lumenek közé. Ők, akik huszonkét esztendő óta adtak ki hónapos 2489 17| valahogy az igazat, de egy huszonkétesztendős, kékszemű asszony még a 2490 2| kijelentés után, s kétszer huszonnégy óráig rideg közömbösséggel 2491 3| menekült a közeléből. A huszonötéves ügyvéd, diplomájával a kezében, 2492 12| aki maga is elvállalt egy huszszavas szerepet, noha a memorizálással 2493 5| vagyok, az egész családom hűtlenül elhagyott. Nagyapa három 2494 3| romantikus álmok hőseiből; oly hűvös és cinikus hétköznapiasság 2495 3| nyomorúsága tudatában félénken húzódik meg az utolsó pad szélén, 2496 14| ahol otromba gyárépületek huzódtak meg a kopár hegyoldalban, 2497 5| mártirok önmegtagadásával húzódtak meg az ismeretlenség ködében, 2498 13| barátnője, aki betegsége alatt ibolyabokrétákat küldözgetett neki s egy 2499 8| harmonikus lágysággal libegtek ide-oda a gyémántként tündöklő csillár 2500 13| mint az ilyen éretlen és ideálista tacskóknak... Megértette?... 2501 12| Én a tökéletes férfi ideáljának tartom, - mondta mély meggyőződéssel.~ ~- 2502 11| romantikus tájkép fölött lebeg. Idebenn pompás meleg van s a két 2503 14| elhatároztam, hogy mindenáron idecsalom. Haragszik érte? Nagyon 2504 14| látszott előttük. Távolról idefehérlettek a chersói és vegliai sziklák, 2505 4| A nikotin is megárt az idegeidnek?~ ~A fiatal képviselő szelíden 2506 6| izgatnák a karzati közönség idegeit... Most az ülés végéig folyton 2507 7| azonban - mivel, fájdalom, idegenek is vannak jelen - nem mondhatom 2508 4| szomszédnője az udvarias idegenre vetett, Saáry rögtön kitalálta, 2509 4| egymás előtt a közömbös idegent, mintha sohase látták volna 2510 15| váróteremben, Saáry pedig - ideges unalmában - cigarettára 2511 15| a húsz perc, mely sokkal idegesebbé teszi az embert, mint rendes 2512 17| unatkozom. Ez nálam egyszerű idegesség. (Csodálkozva végignézi 2513 12| szerelmes bele, s az asszonyok ideggörcsöket kapnak a gyönyörűségtől, 2514 10| kártyáznak, anélkül, hogy idegrendszerük kimerülne... Az az ezüstfejü 2515 10| keringőről... Van magában olyan idegszál, mely a költői szépségekre 2516 9| komornyikot, aztán körülnézett ideiglenes fészkében. Ilyen szobákat 2517 8| hogy mivel töltötte az idejét, addig, amíg szerencsés 2518 2| reggel lóhalálában kellene idejönnie, hogy Nagysádéknak ezt a 2519 15| érthetetlennek találja, hogy míg az idejövetel közel egy óráig tartott, 2520 15| gyorsvonat érkezéséig még több idejük van húsz percnél, - ez az 2521 6| sivár témákkal töltik az idejüket? Ha szív lenne magukban, 2522 9| szeme van, s akit a halandók idelenn egyszerűen Masá-nak hívnak. 2523 7| kitüntette rokonszenvével, s az idén mégis megesett vele az a 2524 13| ügyefogyott pártfogói, az idétlen Ferenc József-kabátot viselő 2525 3| beszélgetés oly élénken idézte föl lelkében rideg gyermekkora 2526 5| hirtelen megúnta a mezővároska idilljét, s a hajnali gyorsvonattal 2527 15| segédtelekkönyvvezetők hordanak. A deprimáló időjárás ellenére mindketten frissek 2528 15| nedves, ősziesen borzogató időjáráshoz képest ez a szín szánalmas 2529 1| melankolikusan gondolva azokra az időkre, amikor maguk is zöld ujoncokként 2530 17| előbb, hogy a csomagoláshoz időm legyen... Most azonban lefekszem 2531 9| Igaz, ami igaz, hogy az én időmben a férfiak nem igen barátkoztak 2532 15| könnyeket hullattam, ha a nálam idősebb leányok a szívemen kisírták 2533 3| Saárynak:~ ~- Látod őket? Az idősebbik a leányom, a fiatalabbik 2534 14| emlékezzék meg arról az időszakról, amikor kizárólag rossz 2535 4| szemrehányásokat tett neki, hogy a szép időt Pesten tölti, ahelyett, 2536 2| neki a hófehér ágyat, az időtől kifényesedett, de ragyogóan 2537 5| mi elmésséget talált az ifju hadfi szavaiban - aztán 2538 2| szobákat a vidékről fölkerült ifjúságnak, s akik e minőségükben sok 2539 6| Úgy van, jól sejted, igazad van: az a lelkes, fiatal 2540 17| megmondja az ember valahogy az igazat, de egy huszonkétesztendős, 2541 13| hónapos szobájában.~ ~Mikor az igazmondás mártirja - egy lap így nevezte 2542 4| szédületes tájékozottsággal igazodva el az aranyszegélyes étlapon, 2543 11| szegény haza sorsa fölött. Nem igazság, hogy ő ezért a rövid munkaidőért 2544 7| naponként történnek efelé igazságtalanságok, anélkül, hogy a világ kereke 2545 4| Saáry nem jár messze az igazságtól. Az óriás egyszerüen Masá-nak 2546 1| még növekedett, mikor az igazságügyminiszter élclapokból ismert körszakállát, 2547 9| pertárakat bujó, szürke és igénytelen vidéki ügyvédre...~ ~- Vajjon 2548 10| pillantásában millió ki nem mondott igéret lappang...~ ~- Nem gondolja, 2549 7| vagyok levonni a könnyelmü igéretem konzekvenciáját. Mivel - 2550 9| figyelmezteti multheti igéretére... Laczházy átadta nekem 2551 5| elváltak egymástól, azzal az igérettel, hogy az eszmecserét mielőbb 2552 9| szimulálni, csak azért, hogy az igéretét megszegje? Ha ilyesmire 2553 13| Fájdalom, még csak azt sem igérhetem meg, hogy hamarosan megjavulok...~ ~ 2554 17| magától valamit... De meg kell igérnie...~ ~Masa (félbeszakítja 2555 7| mert a fölszólalás nem igért szenzációt; csupán a szegény 2556 8| ha szabad tudnom, mikorra igérte, hogy a látogatásával megtisztel? 2557 11| mindenki hangos zsivajjal igyekszik a kapu elé, ahol fölpántlikázott 2558 2| meg Zsófia zavartalanul ihatták meg kávéjukat, miután legelső 2559 17| elképedve.~ ~Oly komikusan ijedt arcot vágott, hogy Mariska 2560 13| valami kövér legény, de most ijesztően lesoványodott... Most le 2561 14| indult a tengerparton. Előbb Ikáig sétált, majd villamoson 2562 9| kívül, egyedül csak a comme il faut öltözködéshez ért. 2563 2| megtelt a frissen főzött kávé illatával. És a leányok most megnyugodva 2564 8| Ismeretlen színek és illatok kábították el érzékeit s 2565 15| rágyújtott, finom és egzotikus illatokat fedez föl. A csirkefogó 2566 10| Nem gondolja, hogy illenék talán jó estét kivánni?~ ~ 2567 1| akinél jobban senkire se illett volna rá a „száraz pipás” 2568 12| életéből harminchat órát... Illik, hogy hálásan boruljunk 2569 10| sötétségétől. Világos, tündérmesébe illő éjjel volt, a fák gyémántos 2570 13| maga ez a kijelentésed is illojális?~ ~- Amennyiben?~ ~- Amennyiben 2571 17| visszatérnek megint a régi illuzióim, de addig megelégszem a 2572 12| teremtéseknél, akik naiv illuziójukat a legjózanabb valóságnál 2573 2| nagy művész lehet, mert az ilyesmihez én nem értek, de hogy gonosz 2574 9| igéretét megszegje? Ha ilyesmire vetemednék, nagyon megszomorítana, 2575 11| Saáry (zavartan): No de ilyet! Szavamra mondom, hogy tíz 2576 12| affektáló ember önmagát imádja. Magának nem ez a véleménye 2577 11| később rájöttem, hogy az imádott lovag helyett csak kényelmes 2578 17| köznapi nyárspolgárok, csak imádság közben merünk föltekinteni... 2579 17| meghallgatta a szegény Saáry imádságát: a Szentkúthyak másnap 2580 12| a régi pogányok annyira imádták volna a bálványaikat, mint 2581 1| fehérfejü aggastyán, aki immár negyven év óta tagja a képviselőháznak, 2582 4| Mindeddig azt hitte, hogy immunis az asszonyi szépséggel szemben 2583 1| nagybirtokosokkal, s az immunitás védelme alatt üzenhetett 2584 17| találni a földön, aki ezért az impertinenciáért megneheztelne magára...~ ~ 2585 17| így szólott:~ ~- Ha maga impertinenciának tartja azt, hogy egy asszonynak 2586 9| nem haragszik, hogy ilyen impertinensül őszinte vagyok magához? 2587 16| ünnepies kiállhatatlanságával imponál... De akárhogy is van, a 2588 13| kegyelmes úr karján tünt el az impozáns szárnyas-ajtók mögött. Mi 2589 11| beszéltünk egymással, az volt az impresszióm, hogy kicsiny gyermekkorom 2590 1| fickó volt és mégis azt az impressziót keltette, hogy kemény koponyája 2591 11| reggeliző-szobában. Egy inas jelenti, hogy a szánkók 2592 3| praefectus tudtára adta, hogy inasnak fogják adni egy jóravaló 2593 10| alatt elterül...~ ~Amíg az inasok a nagy ezüsttálakat körülvitték, 2594 11| Lipót-teremben a fölszolgáló inasokon kívül e pillanatban csak 2595 10| arra tért magához, hogy egy incselkedő hang ezüstös kacagással 2596 16| Sirállyal... Elmehettünk volna Indiába vagy Japánba is, de mi habozás 2597 16| Szentkúthy György urat egy indiai utazásra magával vigye...~ ~ ~ 2598 14| szerencsés körülmény arra indította őket, hogy jó ideig a vizet 2599 17| yacht korán délután Brioniba indul s akár tetszik nekünk, akár 2600 15| várja be az abbáziai hajó indulását. A két asszony szerelmesen 2601 15| sűrűn ásítozó kapitány az indulásra jelt adjon. Végre megkondul 2602 7| mélyén nehezen visszafojtott indulatok reszkettek, hirtelen tomboló 2603 3| Petur bán szilaj lelkével indultak a nagy, politikai küzdelembe. 2604 6| magas kormány lobogójával indultam a küzdelembe...~ ~Áhítatosan 2605 11| Masa (olyan pillantással ingatja a fejét, melyben a női lélek 2606 12| Mozgay szelíd borongással ingatta meg bánatos abbé-fejét, 2607 4| voltak ott, hogy a Bandi báli ingeit a tisztítóba elküldjék...~ ~ 2608 6| hátbaütögette Saáryt és ingerkedve kérdezte:~ ~- Nos, kitalálod, 2609 13| féltékenyen óvakodott minden inkorrektségtől, idegesen legyintett a kezével, 2610 16| A derék fiúk állandóan inspekciót tartottak, nehogy a lacházi 2611 17| mindíg boldog izgatottsággal integetett a semmiségbe vesző yacht 2612 11| acélsinei csillognak ide az intenzív, fehér világosságban, mely 2613 13| kegyes tudomásul venni, hogy interpellációd most egyáltalában nem aktuális 2614 7| voltak bejegyezve: Saáry Géza interpellációja a vallás- és közoktatásügyi 2615 8| minap, amikor képviselőházi interpellációját elmondta.~ ~- E napon - 2616 13| Holnap el fogom mondani interpellációmat, de neked viszont szabadságodban 2617 7| banális frázissal felelt az interpellációra, de légies kijelentései 2618 7| volt minden, ami a készülő interpellációt megelőzte...~ ~Vagy tíz 2619 6| interpellációkra...~ ~- És ki interpellál? Megint valami olyan száraz 2620 4| ügyeit most is a volt ura intézi, Masa pedig talán aludni 2621 6| ismerte az ellenjelöltek intézményét. Most azonban, fájdalom, 2622 13| nap lévén, - kérdést akar intézni a kormányhoz a kivándorlási 2623 3| klub füstös kártyatermében intézte e szavakat a pártvezér a 2624 1| ülésteremben heves támadásokat intéztek ellene, az ujságíró-képviselők, 2625 8| dallamként zengett körülötte az intim és világos fészekben... 2626 13| makulátlan hazafinak tartották, intimusai azonban rég tudták róla, 2627 7| szólott:~ ~- Hiába minden intrika, én a szerelmemért minden 2628 1| a kulisszák közt folyó intrikákról csak annyit tudott, amennyit 2629 7| meggyőződhetik - még az intrikusok is elismerik, hogy szépen 2630 3| fogják adni egy jóravaló iparoshoz.~ ~- Óh, főtisztelendő úr, - 2631 11| érdeklődöm a problémája iráni?~ ~Saáry: Nem, mert maga 2632 2| téglaszínű plafond felé, melynek irányában a jó istenkét képzelték, 2633 6| hosszasan elmerengett az írásai fölött... Reggel még az 2634 6| magaviseletből, s hogy milyen volt az irásbeli dolgozataid külalakja?~ ~ 2635 13| Térdeltessen ki a sarokba, írassa le velem százszor, hogy 2636 17| kezem ügyében volna most, irgalom nélkül felkoncolnám. Tudja, 2637 14| teremtésre gondolna, akit irigy hegyek és érzéketlen hullámok 2638 11| lovagjául, de a vadászok, akik irígykedve gondoltak a Lipót-terem 2639 2| hidegtől meggémberedett ujjal írja legremekebb költeményeit, - 2640 13| saját maguk halálos ítéletét írnák alá... Mi szüksége volt 2641 16| biztosítalak, hogy verseket írnék hozzád...~ ~Mariska - ennyi 2642 8| szívtelen munkáját, a foltos íróasztalokat, a cinikus emberszólást, 2643 1| látóhatáron, aki az elnöki irodába vagy a buffet-be sietett, 2644 3| pontosan megérkezett a püspöki irodából a szegényes segítség, - 2645 1| vagy pókhálós szolgabírói irodákban szolgáltattak igazságot 2646 10| azért, hogy az újabb dán irodalomról csevegjen vele... Az öreg, 2647 6| hölgynek a háztartástan és az irodalomtörténet okozza még a legnagyobb 2648 15| A szerkesztői üzenetek írója öreges makacssággal hisz 2649 14| jókedvüen.~ ~- Dehogy. Most írom a tizedik képes levelezőlapot...~ ~- 2650 13| dúsan jövedelmező patikák irományai, melyek egy éjszaka alatt 2651 14| taktikámba belelásson? Azt írtam neki, hogy szörnyű módon 2652 2| minden áldott estén ott irulunk-pirulunk boldogságunkban a másodemeleti 2653 12| a memorizálással már az iskola padjaiban is állandóan ellenséges 2654 7| tanított a hosszuréti állami iskolában, s derék és szorgalmas nemzedéket 2655 7| hosszuréti állami elemi iskolai tanító áthelyezése ügyében. 2656 3| már a csalódások szomoru iskoláját is végigjárta?...~ ~Nyitray 2657 3| nevelt emberré? Végeztél iskolákat? Vagy nem léptél diplomás 2658 2| taníttattuk, mi fizettük érte az iskolapénzt a szinésziskolában. Addig, 2659 12| Shakespearet vagy Petőfit nem ismered, az még hagyján, sőt azt 2660 5| önmegtagadásával húzódtak meg az ismeretlenség ködében, mely a nyilvánosság 2661 1| felejtette a pillantását. Az ismeretlent azonban ez a figyelem nem 2662 17| rosszat, amit a távírógép ismeretlen feltalálójának szántam. 2663 1| szorított régi ismerőseivel, az ismeretleneket rövid fejbólintással üdvözölte, 2664 15| berobog... Legyen férfi és ismerje be őszintén, hogy amíg itt 2665 5| helyeslésekben és folyosói ismerkedésekben merült ki; a parlament etikettje 2666 6| akik mindenáron meg akartak ismerkedni Mariskával, hogy a „kis 2667 12| beszél?~ ~- Ha maga úgy ismerné, mint én, alkalmasint ugyanez 2668 12| félistent már csakugyan ismerned kell, ha reflektálsz arra, 2669 15| férfit ezer közül is föl ne ismerném...~ ~Saáry: Maga nem hisz 2670 16| lépésnyiről meg lehetett ismerni a civilbe öltözött huszártiszteket. 2671 4| aztán a régi, bizalmas ismerős fesztelenségével foglalt 2672 14| akkor volt elemében, ha ismerősei házában beteg akadt; Mariska, 2673 1| cigányarcu gentry-fiúk ölelgették ismerőseiket, akár két nappal ezelőtt 2674 1| barátságosan kezet szorított régi ismerőseivel, az ismeretleneket rövid 2675 12| délutánján Saáry egy új, ismerősnek tetsző vendéget pillantott 2676 5| egyik sarokasztalnál másik ismerőst fedezett föl: a fiatal huszárönkéntest, 2677 7| folyosóról és a pártklubból ismertek; egy gigász öklével vágott 2678 11| akik házasságuk ideje alatt ismerték magukat. De ha ezt még meg 2679 2| nem kis dolog; én legalább ismertem egyszer egy képviselőt, 2680 8| szükséges, hogy én is úgy ismerjem magát, mint maga engem...~ ~ 2681 8| a kis pajtásával meg nem ismertette. Természetesen semmit se 2682 10| Nyugat-Európában köszönni is szoktak? - ismételte sértődött arccal Masa asszony.~ ~ 2683 12| próbáltak és szerepeket ismételtek, az ebédlőben pedig rögtönzött 2684 1| kézlóbálással üdvözölte ismerőseit, míg tekintete jóságos megbocsátással 2685 5| gazdálkodáshoz, mint egy pusztai ispán felesége.~ ~- Tudod, kérlek, 2686 8| ostobaságokat szavaltam az istenadta népnek, s egy este álmélkodva 2687 12| megalkotásával a magyarok istene végre jóvátette a nemzet 2688 3| mindennapi kenyérhez. Egy öreg, istenfélő kanonok hagyatékából épült 2689 2| melynek irányában a jó istenkét képzelték, de a képviselő 2690 3| hogy nincs ellensége Szent István birodalmában; mindenki szerette, 2691 11| éjszakát, mint Laczházy Istvánnak, a híres comesnek vendége. 2692 14| érdeklődéssel kérdezősködött az isztriai húsárak, piaci viszonyok 2693 5| hajnalig is, de mikor az ital föllelkesítette, férfiasan 2694 17| úgy volt, hogy a szomjas itallal, a fáradt pihenéssel, a 2695 5| enyémhez. Én már úgyis az italnál tartok...~ ~- Nem vár valakit?~ ~- 2696 5| feléje. Nem szerette az italt, de most sűrün koccintott 2697 3| melyben az ételüket és italukat eléjük rakták, a számozott 2698 13| ezzel a saját maguk halálos ítéletét írnák alá... Mi szüksége 2699 11| meghódítják?... A külső jelek után itélve, azt se tartom valószinünek, 2700 4| volna, a huszárönkéntes ivott, de nem beszélt, s a fiatal 2701 1| álltak nyugodtan a lobogó izgalmak hullámverésében, melankolikusan 2702 12| az isten szerelméért, ne izgassák magukat! - mondta jóindulattal 2703 1| szimulálták, hogy mindez nem izgatja őket különösebben. Ahány 2704 12| szárnypróbálgatásai sokkal jobban izgatják, mint a merész, de közrendi 2705 6| kiadásokat, s friss botrányokkal izgatnák a karzati közönség idegeit... 2706 7| folyosókon. A terem függönyeit izgatott kezek libbentették meg, 2707 5| kérdezte magától különös izgatottsággal a fiatal képviselő, míg 2708 15| és jókedvüek, s látható izgatottsággal várják, hogy a hajóhidon 2709 4| ellenére kezet csókolt - boldog izgatottsággal szorítottak neki helyet 2710 9| végigment, mindegyre az a kérdés izgatta: milyen lehet a patinás 2711 1| Most mindannyian boldog izgalomtól reszkettek, s a szívük megdobbant 2712 4| hogy nem a pusztai leányok ízlésére pályázik.~ ~Az idegen sietve 2713 5| haragszik rá, de sokkal finomabb izlésü, semhogy a kalandjait elfelejtené. 2714 7| kanalazná föl délben az izletes húsleveskét... És lám, most 2715 4| a cigaretta nagyszerűen izlik neki s hogy az átlátszó 2716 17| megdöbbenve néz a barátjára): Jaj!~ ~Saáry (ijedten hallgat).~ ~ 2717 2| És az se egészen igaz, óh jámbor Josephine, hogy pénztelenség 2718 7| nagyjainak érdeklődésére? A Kiss Jánosokkal naponként történnek efelé 2719 9| tökéletesebb a réginél...~ ~Saáry január elején szeretetreméltó levelet 2720 16| Elmehettünk volna Indiába vagy Japánba is, de mi habozás nélkül 2721 8| a meleg lámpafényben s a japáni párnák finom gyűrődésén 2722 1| Lassan, ismert, bicegésszerü járásával közeledett, szenvedő arcát 2723 8| ünnepies viziteknek, s aki a járásorvos tölgyfa-ebédlőjét még képviselő 2724 10| rózsát visel a hajában, járásunk kitünő főszolgabirájával 2725 11| magától, az udvarlásban járatlanabb, mint egy ötödik gimnázista, 2726 15| melyet gyerekkorom óta járatok... A szerkesztői üzenetek 2727 16| hogy mind a ketten a végét járjuk? Se nem eszünk, se nem alszunk, 2728 15| valahol az északi tengeren járna?~ ~Saáry: Én ezt a ködös 2729 15| boldog és elégedett emberek járnak, akik nyájas és biztató 2730 11| mintha titokzatos dolgok járnának a fejében): Én már gyakran 2731 6| asszony harminc év körül járó pusztai szépség volt, aki 2732 3| bérpalotái, a villamosok és járókelők lármája csodamódon eltompult, 2733 3| hogy miből él?~ ~- Hol jársz itt, ahol a madár se jár? - 2734 3| tekintélyükben bizakodva jártak föl s alá a termekben, a 2735 17| a felsőbb leányiskolába jártam! - válaszolta érthetetlen 2736 1| barátságosan, de kissé lenézőleg jártatták körül szemüket jövendőbeli 2737 12| fecsegjünk hát tovább, hanem járuljunk eléje födetlen fővel s üdvözöljük 2738 8| baba, melyet valamikor egy játékkereskedés kirakatában látott s egy 2739 1| sikerek láza még magánál a játékosnál is jobban átjár... Mindenki 2740 3| alázatosan meglapulva ült a játékosok háta mögött? Mindeddig még 2741 3| csak odafordult hozzá a játékteremben, ahol hódoló és hízelkedő 2742 4| az elvált asszony nótáját játsszák.~ ~- Azt hiszem, - gondolta 2743 11| dobolnak, mások malmosdit játszanak az ujjukkal, olyanok is 2744 15| jóságos gondviselés szerepét játszhatom... Elhiszi, hogy boldognak 2745 13| előzményei a pártklubban játszódtak le, ahol e napokban eleven 2746 4| cigány, aki halk keringőket játszott egy sötétzöld pálmagrupp 2747 3| melyben néha bátortalanul játszottak, s az ebédlő hosszú fenyőfa-asztala, 2748 17| reggel?~ ~- Micsoda?~ ~- Még javában aludtam, mikor egy sürgős 2749 9| mert én most is csak a maga javát akarom: itt ugyanis egész 2750 6| belvizek szabályozásáról...~ ~- Jé, nem szégyellik magukat, 2751 2| vagyunk és hogy nekünk még a jégeső se árt meg; mit keresne 2752 11| raffinált kényelem, mely a jégország közepén, a biztos és puha 2753 14| tavasz volt, mintha a tegnapi jégsivatagból hirtelen valami exotikus 2754 4| sztanniolja, mely a párás jégtartókból kivöröslött: mindez egy 2755 3| ott sürgölődött az ezüstös jégvödrök körül. Amíg kabátjukat levetették, 2756 5| úgy szeretik egymást, mint jegyességük idején. Masa rajong az uráért 2757 9| szakállember. - Legelőször is jegyezd meg magadnak fiacskám, hogy 2758 6| óra hosszat szorgalmasan, jegyzett, aztán elgondolkozva, lehorgasztott 2759 8| sommás keresetek és pertári jegyzőkönyvek fogalmazásában merült ki 2760 16| világító-torony már abbahagyta éjjeli jeladásait, mikor Masa, hosszabb lelki 2761 7| fájdalom, idegenek is vannak jelen - nem mondhatom el mindazt, 2762 1| bámulva nézték az érthetetlen jelenetek sorát, mely szemük előtt 2763 7| hallgatással nézték a váratlan jelenetet, a kegyelmes úr, a párt 2764 17| tegnap este féltem ettől a jelenettől, mert azok a pillantások, 2765 2| nagyon sok pénzbe került. Jelenleg persze már nem szorul ránk, 2766 12| Negyvennyolc óra mulva meg kell jelennünk a nyilvánosság előtt, itt 2767 11| agymunkája különös fizikai jelenségekkel jár. Hallottam férfiakról, 2768 16| hajukban nyíló rózsákkal jelentek meg a szálloda halljában. 2769 5| pártkörbe, ahol az abszolut jelentéktelenségeket megillető közönnyel fogadták, 2770 1| a maguk kicsiny, szürke, jelentéktelen személyisége valami láthatatlan 2771 13| a Ház plénumában. Kinek jelentetted be, hogy a kivándorlás ügyében 2772 1| ezelőtt reszkető baritonhangon jelentették ki, hogy a kormány feje 2773 11| reggeliző-szobában. Egy inas jelenti, hogy a szánkók előálltak, 2774 13| politikusok és ujságírók közé, jelentőségénél sokkal nagyobb port vert 2775 11| végre teljes toalettben jelennek meg a reggeliző-szobában. 2776 6| mikor éles csöngetyüszó jelezte, hogy a Ház áttér az interpellációkra...~ ~ ~ 2777 16| szerepére - a Hungáriát jelképező, egészséges és bájos teremtés 2778 2| szája ugyan rossz, de a jelleme kifogástalan, mert mindenesetre 2779 13| Azokat, akik a színpadon a jellemeket ábrázolják, de a kulisszák 2780 2| mert mindenesetre fenkölt jellemre mutat, hogy egy országgyűlési 2781 14| egyesület díszelnöknőjére. A jellemzésből legalább azt hiszem...~ ~- 2782 1| teke-partiek notabilitásait jellemzi. A fiatalember mozdulatlan 2783 1| föltünt néhány kibukott jelölt, aki könnyed öniróniával 2784 7| követte el, hogy az ellenzéki jelöltre szavazott. A hatalmas állam 2785 15| ásítozó kapitány az indulásra jelt adjon. Végre megkondul a 2786 15| gyújt. Végre megszólal a jelzőcsöngetyű, s a budapesti vonat hóval 2787 7| miniszter arcáról eltünt a gőgös jóakarat, hogy valami váratlan és 2788 4| asszonyok kiváncsi és derűs jóakarattal nézték ezüstösen csillogó 2789 4| biztosítalak róla - most is jóbarátai egymásnak... Egyszerűen 2790 4| csodálkozol, hogy még mostan is jóbarátok? Hogy nem adják egymás előtt 2791 7| kéz nyult feléje, hogy a jobbját megszorítsa, s míg a kormány 2792 6| a te munkától megőszült jobbodat megszorítsa...~ ~Kedélyesen 2793 6| az a cvikkeres úr ott a jobboldalon?~ ~- A földmívelésügyi minisztérium 2794 4| törzsvendég módjára köszönt jobbra-balra, hamarosan intézkedett, 2795 11| összetalálkoztam azzal a férfival, aki jobbszabásu smokingot viselt, mint a 2796 4| És a beszélgetésből se jöttél rá, hogy kicsoda?~ ~Saáry 2797 16| fájdalom, nagyon is tisztába jöttem az érzéseimmel... Kis nagymamám, 2798 3| Már kezdtek kibontakozni a jövendő alakulások körvonalai: az 2799 13| engedelmeskedni fog nekem... A jövőben sohase fog többé saját gyerekfejére 2800 17| fejfájást fogok szimulálni s nem jövök le a vacsorához, hogy Masával 2801 3| háta mögött? Mindeddig még jóformán a nevét se tudták, - igaz, 2802 8| asztalánál megjelenjék, - de ez a jog nem változtatott a tényen, 2803 1| esztergályos fia volt, egy vidéki jogakadémián töltött néhány esztendőt, 2804 3| a hatodikban a fiatal jogász hálásan lemondott a további 2805 3| beiratkozzam. Első éves jogászkorom óta teljesen magam tartottam 2806 2| képviselők, akiktől a haza joggal elvárhatja, hogy a nép előtt 2807 3| megtisztelt, akkor nincs többé jogod ahhoz, hogy a nyilvánosság 2808 12| különben teljes mértékben jogosult, hiszen tizenöt év óta minden 2809 3| pályára?~ ~- Elvégeztem a jogot és három esztendő óta ügyvéd 2810 1| üzenhetett hadat a fönnálló jogrendnek; a többi a kiváltságosokkal 2811 14| villamoson átrándult Voloscába s jóideig lustálkodva kószált a festői 2812 2| öccsüknek - utóvégre kétségtelen jóindulatból kritizálta meg ily csunyán 2813 11| helyett csak kényelmes és jóindulatu garde-ra tettem szert, már 2814 13| aki anekdotákat mesélve, jóízü szivarfüst mellett várakozott 2815 12| dolgos életükben Ön volna a jókedv, a napsugár és a boldogság... 2816 11| kis ebédlő, küszöbén... Jókedvét egy különös látvány okozta: 2817 16| azonban megakadályozta az a jókedvű társaság, amely hangos örömmel 2818 15| ellenére mindketten frissek és jókedvüek, s látható izgatottsággal 2819 3| hosszuszakállas úriember jókedvűen megszólította:~ ~- Mit horgasztod 2820 4| köszönhette... De a fiatal asszony jókedvüen nézett rá, s nyelvecskéjét 2821 13| gladiátornak kedvezett; Saáry jókora sebet kapott s vagy két 2822 16| Mariska asszony kövér és jólápolt kezecskéjét.~ ~- Csakugyan 2823 16| tart főpróbát? - kérdette a jólelkű Mariska kiváncsian. - Úgy 2824 2| megállapították azt is, hogy bár jólelkü, de száraz és unalmas legény, 2825 3| rágyújtott egy szivarra, aztán jólelküleg magához ölelte Saáry Gézát.~ ~- 2826 4| fiskális úgy evett, ahogy jólesett neki, s alkalmasint lenézte 2827 4| a fény és a melegség, a jólét és a kényelem itt puha aszbesztfalként 2828 1| kellemetlen volt, mint megnyerő, jólszabott kabátot még sohase viselt, 2829 16| de mivel tudom, hogy a jósága még a szépségénél is nagyobb, 2830 14| asszonyt lássák. Mariska a jóságra, az emberszeretetre, a szerénységre 2831 12| akkorddal búcsút vett Zsófia és Josepbine kisasszonyoktól.~ ~Laczházy, 2832 2| legnagyobb magyar színészt. Josephine-nak az volt a véleménye, hogy 2833 12| egyiket Zsófiának, a másikat Josephine-nek hívják s akik boldogan és 2834 11| később kiderült, hogy a jószabásu smoking tulajdonosa a ruhatárán 2835 10| sötéthaju asszony a herceg jószágkormányzójának a felesége, akit a főméltóságu 2836 17| arcképek nézegetésével, a jószívű Mariska - miután lopva körülnézett, 2837 10| alispánnéja, aki megható jószivüséggel támogatja a legfiatalabb 2838 14| grófnőre, a Szent Szívek címü jótékonysági egyesület díszelnöknőjére. 2839 11| tettem szert, már késő volt jóvátenni a hibát, amit oktalan gyerekfejjel 2840 12| a magyarok istene végre jóvátette a nemzet évezredes megpróbáltatásait. 2841 1| volna más érzés a hideg józanságnál és más tudomány a legkeserűbb 2842 13| pártfogói, az idétlen Ferenc József-kabátot viselő falusiak, akik vörös 2843 3| tovább töprenkedjék, mert a József-körút sarkán egyszerre a vállára 2844 7| kutatva hordozta körül a József-téren és a Fürdő-utcán, s miután 2845 16| kiváncsian. - Úgy látom, a búsuló juhászra készül, de figyelmeztetem, 2846 14| hord, mintha legalább is julius vagy augusztus volna?... 2847 15| raját. Egy norvég legenda jut az eszembe, melyet gyerekkoromban 2848 6| kijelentette, hogy a fejedelmi jutalomra, fájdalom, nem lehet reménye... 2849 6| végre egy pillanatra szóhoz juthatott.~ ~Laczházy gyöngéden két 2850 8| egyetlen fordulópontjához jutottam...~ ~- És ekkor? - kérdezte 2851 16| feledhetetlen élvezethez juttatta, most azzal hálálta meg, 2852 3| édes bátyám, még fekete kabát sincs rajtam, - mondta Saáry 2853 4| ruhatárban, ahol az asszonyok kabátjait fölsegítették, s csak akkor 2854 1| aggódással tapogatták meg kabátjuk belső zsebét. A megbizólevelet 2855 3| ezüstös jégvödrök körül. Amíg kabátjukat levetették, az öreg Nyitray 2856 13| Arról volt szó, hogy a kabinet dolga Bécsben se áll a legjobban, 2857 8| Ismeretlen színek és illatok kábították el érzékeit s az a furcsa 2858 5| a képviselőt: ő viszont kabinetkérdést csinált belőle, hogy barátját 2859 10| incselkedő hang ezüstös kacagással megszólalt mellette:~ ~- 2860 16| érzéseimmel... Kis nagymamám, ne kacagjon ki, de én nem tudok többé 2861 17| irigységtől elájuljak...~ ~Kacagva mentek be a kávéházba, ahol 2862 11| okosság, titokzatosság, kacérkodás, önfeláldozás, komédia, 2863 2| lángra, ha a legszebb leány kacérkodnék vele...~ ~- Fogadok veled 2864 16| éjjel a fiatalabb huszárral kacérkodott? Hajnalig se volt a számomra 2865 10| Mindenki kacagott, az asszonyok kacérkodva nyújtogatták feléje puha 2866 10| tudatos asszony, aki megértő kacérsággal tekint a férfiak szemébe 2867 17| kezét és oly vértforraló kacérsággal néz a szemébe, hogy az önzetlen 2868 6| nagyképüen neki kezdett a kalandjai elbeszélésének. Előadásából 2869 5| finomabb izlésü, semhogy a kalandjait elfelejtené. Azt hiszem, 2870 5| igaz, hogy ezek az alkalmi kalandok csak pillanatnyira tudták 2871 8| gazdasszonya volt. Szerelmi kalandom még nem volt és az első 2872 10| leszármazottja a vérszomjas kalandornépségnek, melynek erőszakosságai 2873 13| szeszélyesen és álmodozva kalandozza végig a melódiák birodalmát. 2874 16| jőjjön, vegye gyorsan a kalapját, mert bizony isten, mindjárt 2875 14| mindjárt beszélek a hálókocsi kalauzával...~ ~Mariska - rövid tárgyalás 2876 6| Saáry és a szíve egyszerre kalimpálni kezdett.~ ~- Egy fiatal 2877 16| hangon, miután a fűtött kályha mellett helyet foglalt.~ ~- 2878 16| előtt is letagadtam, hogy kamasz módjára szerelmes vagyok, 2879 7| hazafi is kisebb étvággyal kanalazná föl délben az izletes húsleveskét... 2880 2| s mialatt a forró kávét kanalazták, ismét meg voltak győződve 2881 9| szó, hogy Laboréba vagy a Kanári-szigetekre kell elutaznia a legelső 2882 9| butoraira, az óriási nyitott kandallóra, melyben hatalmas hasábfák 2883 1| nadrágja alól citromsárga cipő kandikált ki, szóval megtestesülése 2884 8| padjaira emlékeztette, vastag, kanonok-öves szivarok s aranyos egyiptomi 2885 9| dohányzóasztalokra, a kétoldalt fölfelé kanyargó lépcsőházra, mely misztikus 2886 5| merről fuj a szél, egy merész kanyarodással hirtelen frontot változtatott... 2887 3| aki táskájával lihegve kapaszkodik föl a vársziklákon át a 2888 15| lépcsőzeten, s bágyadtan kapaszkodik a barátja karjába.~ ~Mariska: 2889 13| udvarias, de rövid levél kapcsán bejelentse kilépését a pártkörből. 2890 14| könnyen torokgyulladást kaphat...~ ~Saáry és Mariska asszony 2891 15| hajóhidon álló és sűrűn ásítozó kapitány az indulásra jelt adjon. 2892 12| asszonyok ideggörcsöket kapnak a gyönyörűségtől, ha a 2893 2| ti se fogtok ám egyest kapni az emberismeret tudományából! 2894 13| hogy a tanév végén egyest kapok a magaviseletből...~ ~ ~ 2895 7| teremben, ahol az imént még kápolnaszerü csönd volt, most - akár 2896 9| megélhet valahogy...~ ~A kapuboltozat előtt medvebőrbe bujt portás 2897 7| barátaitól környezve, a Ház kapujában megjelent, a karzatról lesiető 2898 2| itt-ott néhány fiatal úr, aki kapuzárás előtt hazatér. De ezek törekvő 2899 17| KMP annyit jelent: kár minden percért. Az éjjel 2900 10| misztikus birodalmában, akár egy karácsonyi gyermekmese, tündökölt néhány 2901 9| és ezer, dértől csipkés karácsonyfa között, mesebeli palota 2902 17| bizonyítja, nem vesztek kárba.~ ~Saáry, vacsora végeztével, 2903 8| gyűrődésén még ott látszottak egy karcsu asszonyi test körvonalai... 2904 8| látta maga előtt a Masa karcsú blúzát és aranyos hajfürtjeit, 2905 11| hűséges ragaszkodásával nézi a karcsúra fűzött, de pongyolaruhás 2906 15| édes nevetése, graciőz karcsúsága micsoda érzéseket kelt benne, 2907 13| volna, a két fél meztelen karddal állt szemben egymással a 2908 15| kapaszkodik a barátja karjába.~ ~Mariska: Éppen ideje 2909 1| védekezéssel kapták föl karjukat, de szemük, melyben még 2910 11| amilyennel valamikor beléje karolt... Rendben van... De miért 2911 11| hálásan és könnyekig meghatva karoltam a jószívü óriásba, aki félelemmel, 2912 8| álmélkodva csíptem meg a karomat, mert fáklyások vonultak 2913 10| öntudatlanul ült le a faragványos karosszékbe, melyet a komornyik szolgálatkészen 2914 9| össze a kandalló előtt álló karosszékben, s egy pillanatig úgy érezte, 2915 4| hófehér hajjal dőltek hátra karosszékeikben, a pincérek, akik diszkrétül 2916 9| hasábfák lobogtak, a nagy bőr karosszékekre, az ezüsttel kivert dohányzóasztalokra, 2917 7| hiányos éjszakai pihenésüket kárpótolják. Mindenki álmosan, leragadó 2918 4| barátnőmet a multak csalódásáért kárpótolni fogja...~ ~A beszélgetés, 2919 3| hangos ismeretlen, aki leendő karriérjét egyengette. A Ház még csak 2920 15| egészen eltünnek a ködben s a Karsztból egy árva sziklafal se látszik.~ ~ 2921 10| bevonultak a dohányzóba és a kártyaszobába, az asszonyok fölgyújtatták 2922 3| Az ellenzéki klub füstös kártyatermében intézte e szavakat a pártvezér 2923 10| hetvenkét órán át egyfolytában kártyáznak, anélkül, hogy idegrendszerük 2924 7| folyosók népe, a hirlapíró karzatok megteltek, s a miniszterelnök, 2925 6| követte barátját a jobboldali karzatra, ahol Masa és Mariska asszony 2926 7| Ház kapujában megjelent, a karzatról lesiető asszonyok csillogó 2927 5| unalmas tétlenségre voltak kárhoztatva. Energiájuk, melynek erejével 2928 10| a XVI. Lajos versaillesi kastélyába, a Trianon finom selyembutorai 2929 10| mintha egy mesebeli, királyi kastélyba tévedt volna, ahol a legifjabb 2930 11| amit maga a sajó-eörsi kastélyban játszik, már csakugyan titokzatos 2931 9| száguldasz el a sajó-eörsi kastélyig, mely előtt fehérruhás leányok, 2932 10| gibic él a környékbeli úri kastélyokban...~ ~Saáry csodálkozva nézett 2933 16| tartottak, nehogy a lacházi kastélyt egy pillanatra is unalmasnak 2934 12| bizalmas viszonyba, akik ősi kastélyukban laktak, udvarmestert tartottak 2935 12| szerencsésen bekerült az exkluziv kaszinó tagjai közé s azóta elvileg 2936 1| nevével, a birtokosok, akik a kaszinóban hajnalig vitatkoztak róla, 2937 6| támogassam...~ ~Vastag, kaszinói cigarettát dugott - félig 2938 5| látja. Sohase szimpatizált a katonaévüket szolgáló fiatalemberekkel - 2939 5| aki eleintén romantikus katonatörténetekkel mulattatta, de később, mikor 2940 14| amikor kizárólag rossz kávéból és fényűző álmokból élt. 2941 4| francia tanár - rajtuk kívül a kávéház egyetlen vendége - ijedten 2942 15| kocsiba ül s az Európa-szálló kávéháza elé hajtat, hogy itt várja 2943 1| elnevezés, melyet a budapesti kávéházak törzsközönsége oly sűrűn 2944 2| tudná! Hol másutt, mint a kávéházakban, a mulatóhelyeken és az 2945 4| alázatosan jelentette, hogy a kávéházat bezárják, a beszélgetés 2946 17| Kacagva mentek be a kávéházba, ahol még mindíg a pesti 2947 15| puritán nyárspolgárnak, a kávést önzetlen emberbarátnak s 2948 4| képviselőtársát a szálloda kávéházába. Jó darabig ültek ott egy-egy 2949 15| pillantásokat vetnek feléje. A kávéházban az az impressziója, hogy 2950 10| meztelen válla és hófehér keblének gömbölyüsége... Nem a bájos 2951 6| jobbodat megszorítsa...~ ~Kedélyesen hátbaütögette Saáryt és 2952 3| pártvezér, aki betegesen kedvelte az uralkodói allűröket. - 2953 8| A bóbitás leány most még kedvesebben mosolygott.~ ~- A nagyságos 2954 12| Saáry látszólag bókokat és kedvességeket mondott a nagy művésznek, 2955 5| egész vidéket elbájolta kedvességével, részint későbbi életéveiből, 2956 13| megrágalmaznak - mondta kedvetlenül, - akinek a közélet körül 2957 13| az öregebb gladiátornak kedvezett; Saáry jókora sebet kapott 2958 10| urak mosolyogtak rá látható kedvteléssel, egy elegáns, ezüsthaju 2959 2| bólintott, aztán álmodozva kefélte tovább az albérlő fekete 2960 8| azok az asszonyok, akik kegyeikkel kitüntették...~ ~Saáry, 2961 13| hangon.~ ~- Ez esetben légy kegyes tudomásul venni, hogy interpellációd 2962 3| megtörtént a csoda: a pártvezér kegyesen intett neki, s jó hangulatban 2963 3| miközben barátságosan, a maga kegyességétől szinte meghatva, nyujtotta 2964 7| felföldi községbe. Ezt a kegyetlenséget azzal tetézték, hogy feleségét, 2965 10| hogy a Laczházyak egyik kegyúri templomában plébánoskodik - 2966 14| füstokádó gőzösök szántották a kékbe játszó opáltengert s a partok 2967 11| szamovár alatt, misztikus kékséggel reszketnek a meggyújtott 2968 2| mondta az egyik, aki épp egy kékszalagos tányért törülgetett, - hiszen 2969 17| egy huszonkétesztendős, kékszemű asszony még a legvakmerőbb 2970 4| kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a kékszemü kis Masát, akiről tegnap 2971 7| okvetlen meg kell várnia a keleti pályaudvaron, s így őszinte 2972 14| meghülhetne, hogy két hétig se kelne föl az ágyából. Az én védőangyalom 2973 11| kivételesen friss és korán kelő teremtés Masa asszony volt, 2974 16| tiszteletreméltó érzéseket keltenek a férfiakban. Fájdalom, 2975 15| klimatikus üdülőhely benyomását kelti.~ ~A molón, melyhez egy 2976 16| akarták üriteni az élvezetek kelyhét, dekolletált ruhában, hajukban 2977 1| udvarába? Vagy talán okosabb és keményebb fejü volt e sok strébernél 2978 7| végzet helyezte, hangja keményen csengett, mint a tűzben 2979 11| Masa: Parancsolom!~ ~Saáry (kenetteljesen): A jó gyermek legelső kötelessége, 2980 11| imádott lovag helyett csak kényelmes és jóindulatu garde-ra tettem 2981 2| csinosnak, barátságosnak és kényelmesnek találta a helyiséget, s 2982 10| ezután amúgy is penészes kenyéren fog élni, míg csak a jószívü 2983 4| örülhetett, ha a mindennapi kenyeret nem kellett nélkülöznie, 2984 3| maga is meg tudta keresni a kenyerét. Másolt és rossz kölykökkel 2985 3| jóvoltából jutottak a mindennapi kenyérhez. Egy öreg, istenfélő kanonok 2986 13| ha erre a lelkiismeretem kényszerít. A lelkiismeretemet épp 2987 13| epizódot kommentálták, arra kényszerítették Saáryt, hogy egy udvarias, 2988 16| őszinte sajnálatára - kénytelen búcsút venni a társaságtól.~ ~- 2989 15| redőnyök mögött, s az egész kép inkább egy unalomba süppedt 2990 9| zegzúgos folyosókon, az ódon képek közt végigment, mindegyre 2991 10| asszonyok fölgyújtatták a nagy képesterem csillárait, ahol a vadászati 2992 5| is okozna, de a testvérem képtelen volna rá, hogy a történtek 2993 13| parlament lelkiismeretét képviseli...~ ~A lovagias ügy előzményei 2994 6| megbizott, hogy ötödfél évig képviseljem. Te elvileg nem szoktál 2995 7| hogy húsz lépéssel a hangos képviselő-csoport előtt már régebben megpillantotta 2996 17| bizalmasan belekarolt a képviselőbe, aki még mindíg boldog izgatottsággal 2997 4| fesztelenségével foglalt helyet a képviselőék asztalánál. Láthatólag örömmel 2998 8| égtek, mint a minap, amikor képviselőházi interpellációját elmondta.~ ~- 2999 1| immár negyven év óta tagja a képviselőháznak, fáradtan bóbiskolt a baloldali 3000 5| szó se lehet arról, hogy képviselői minőségében szerepeljen. 3001 8| nagyképü pózzal szegezte a képviselőre.~ ~- Mindeddig csak azt 3002 2| éjjeli mulatóhelyeket, ahol képviselőtársai szórakoznak. Ugyancsak megállapították 3003 7| János a legutóbb lefolyt képviselőválasztásoknál azt a hallatlan vakmerőséget 3004 16| zavartan maga elé pillantó képviselővel.~ ~- Ez Saáry, a híres politikus,