IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Az elvált asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3005 2| készpénzkölcsönökkel, ravaszul úgy képzelte, hogy fenékig belelát ennek 3006 2| irányában a jó istenkét képzelték, de a képviselő nem osztozott 3007 2| munkájukban megzavarta, Saáry képviselő volt, a két öreg hölgy pedig 3008 13| valója van egy ellenzéki képviselőnek a kereskedelmi miniszternél? 3009 13| kötelességtudólag tanácsot kér tőlem... Magának égető szüksége 3010 11| a földön, aki e különös kérdésbe világosságot deríthet. ( 3011 3| nem szólt hozzá egyetlen kérdéshez sem, mert az volt a hite, 3012 14| között - meglehetősen különös kérdéssel fordult a képviselőhöz. 3013 13| interpellációs nap lévén, - kérdést akar intézni a kormányhoz 3014 16| élőkép-előadásból tart főpróbát? - kérdette a jólelkű Mariska kiváncsian. - 3015 9| Ezt, édes fiam, ne tőlem kérdezd, hanem a zsarnok gondviseléstől, 3016 11| bocsátania, ha olyasmit kérdezek magától, ami rögtön elárulja, 3017 17| holnapi kirándulásról akart kérdezősködni, de ne szóljon szerelemről, 3018 8| leereszkedésemben, megtiszteltem...~ ~- Kérdezzen és én töredelmesen vallani 3019 16| nagy, igen nagy szívességet kérek magától.~ ~- Mi az?~ ~- 3020 7| igazságtalanságok, anélkül, hogy a világ kereke megállana, s anélkül, hogy 3021 5| levegőbe.~ ~- Hány?~ ~- Kerekszámban épp ötven, de ő nem akart 3022 9| farsangi estén.~ ~- Mit keresek én Sajó-Eörsön? - kérdezte 3023 7| választóik egy-egy sürgősebb kérését sietve kiprotegálhassák 3024 8| esztendőn keresztül sommás keresetek és pertári jegyzőkönyvek 3025 1| sereg ujságíró, aki szineket keresett holnapi croquijéhez, egy-két 3026 5| konstatálta, hogy Nyitray Ádámot keresi, de az öreg hazafi nem volt 3027 13| ellenzéki képviselőnek a kereskedelmi miniszternél? Ezeknek az 3028 2| a jégeső se árt meg; mit keresne hát itt ebben az unalmas 3029 1| zsebét. A megbizólevelet keresték. És boldog, elégedett mosolygás 3030 4| körülötte, kivétel nélkül a keresztnevükön szólította. A népszerü öreg 3031 5| melyek a hajók árbócai körül keringenek és egy még náluk is fehérebb, 3032 13| klubban az a misztikus babona keringett, hogy Vereczkey Sándor legalább 3033 10| ezüsttálakat körülvitték, s édes keringőhangok suhantak végig a virágos 3034 4| poétikussá, a cigány, aki halk keringőket játszott egy sötétzöld pálmagrupp 3035 10| félórára a bosztonról és a keringőről... Van magában olyan idegszál, 3036 15| tengerésznek.~ ~Nagynehezen kerítenek egy zárt kocsit, mely a 3037 1| őket is teljesen hatalmába kerítette volna. Az ujságok még tele 3038 17| tízéves gimnázistával, hát kérje meg, hogy adjon magának 3039 5| Tudod, kérlek, hány kérője volt, mielőtt a sógoromhoz 3040 5| aki máris protekciókat kért tőle, de egy éjjel hirtelen 3041 4| elszívtam valamikor a Davidicum kertjében, de a praefectus megcsípett 3042 6| ezidőben gyakran hazahívták a kerületébe - annyi bizonyos, hogy egy 3043 5| Nagyapa három nap óta a kerületében van, édesanyámnak a pusztán 3044 13| a kegyelmes úr színe elé kerüljön. És mikor a párnázott ajtó 3045 11| akkor csak egyetlen szavába kerülne, hogy a régi viszonyukat 3046 9| öreg praefektus, ha így kerülnék a szeme elé? - kérdezte 3047 10| elszánnád magadat, hogy beljebb kerülnél néhány lépéssel! - kiáltotta 3048 6| A jó isten tudja, hogyan kerülte ki Saáry figyelmét a sajó-eörsi 3049 9| kegyetlenül ráijesztettek kései unokájuk vendégére, egyszerre 3050 5| törvényszékhez beadott, s kesernyés nevetésbe tört ki, arra 3051 3| szerepelt...?~ ~A képviselő ajka kesernyésen megrándult.~ ~- Nem, az 3052 4| talán legelőször gondolt keserűséggel arra, hogy nem tanították 3053 16| kiöntsem, hogy a nagy és keserves fájdalmamat elsírjam?~ ~ 3054 5| elbájolta kedvességével, részint későbbi életéveiből, mikor szépségénél 3055 6| Én a hazámért mindenre kész vagyok, még arra is, hogy 3056 2| mely egy lombfürésszel készített névjegytartó szomszédságában 3057 7| leányiskola növendékeit készítette elő az élet küzdelmeire, 3058 14| ugorkát és cseresznyebefőttet készítsen. De leginkább akkor volt 3059 2| szökött meg a házbérrel és a készpénzkölcsönökkel, ravaszul úgy képzelte, 3060 9| szónoklatot akarsz, ebben készségesen a szolgálatodra állok...~ ~ 3061 5| lángoló munkakedvet és harci készséget hoztak magukkal, jó ideig 3062 14| nagyszerűen betöltötte, mint amily készséggel vállalkozott arra is, hogy 3063 16| látom, a búsuló juhászra készül, de figyelmeztetem, hogy 3064 12| könnyen hevülő vadászokat. A készülődések az egész házat fölforgatták; 3065 12| kezelhesse. A láz, mely a készülődéseket kisérte, többé-kevésbbé 3066 7| férfiunál, akik komolyan készülődni kezdtek arra, hogy hiányos 3067 7| miniszterelnök, aki már hazafelé készülődött, újra elfoglalta helyét 3068 13| hogy holnap interpellálni készülsz! - mondta kissé impertinens 3069 17| holnapra halasztja, az el lehet készülve rá, hogy holnap már örökre 3070 9| a pszichológiai rejtélyt készségesen megmagyarázta neki.~ ~- 3071 16| Kételkedik benne?~ ~- Nem kételkedem és éppen ez az oka, hogy 3072 16| vonaglott a fölindulástól.~ ~- Kételkedik benne?~ ~- Nem kételkedem 3073 13| amerikai vasútkirályok, a kétéves bébék és a paralitikus öregek 3074 4| is elmegy?~ ~- Miért ne? Kéthetenként egyszer fölnéz hozzá, hogy 3075 5| vidéki takarékpénztárnál, kétheti lebzselés után megszökött 3076 9| kivert dohányzóasztalokra, a kétoldalt fölfelé kanyargó lépcsőházra, 3077 6| asszonyokat, hogy csupa kétségbeejtő számjeggyel szórakoztassák 3078 17| És mit talál ebben oly kétségbeejtőnek?~ ~Az öreg úr szörnyűködve 3079 16| vizsgálódva végignézte a kétségbeesett fiatal embert. - Nekem csakugyan 3080 17| szó esett, szánalmasan és kétségbeesetten vonaglani kezd. A következő 3081 12| Hufeland, a tudós doktor, kétségbevonhatatlanul bebizonyította könyvében... 3082 2| áll öccsüknek - utóvégre kétségtelen jóindulatból kritizálta 3083 10| fölkeres délutánonként, kétségtelenül csak azért, hogy az újabb 3084 17| annyira megijed, hogy derékon kettéharapja a szivarját, melyre az imént 3085 14| egymással s reggeltől estig kettesben kószáltak a tengerparti 3086 17| szerelmi vallomás, - ez kétszer kettő négy... Maga azzal jött 3087 11| ha jól tudom - télen csak kettőtől háromig borong a szegény 3088 6| társasággal, hogy sokkal kevesebbet mond a valóságnál.~ ~- Nem 3089 11| józan ésszel...~ ~Saáry: Kezdem hinni!~ ~Masa: Én nem vagyok 3090 11| csak déli tizenkettőkor kezdik? Laczházy, azt hiszem, távolról 3091 9| ünnepiesen fölszólítom, hogy kezdjen hozzá sürgősen a csomagoláshoz. 3092 5| Majd megölelte és tegezni kezdte a Masa öccsét, aki eleintén 3093 8| velem, hogy e pillanattól kezdve tagja vagyok az ország törvényhozásának. 3094 9| véletlenül puskát adnak a kezébe, egy sötét estén megérkezett 3095 13| megdöbbenve csapta össze láttára a kezecskéit.~ ~- Édes barátom, maga 3096 16| asszony kövér és jólápolt kezecskéjét.~ ~- Csakugyan oly jó hozzám, 3097 10| nyújtogatták feléje puha kezecskéjüket, melyeken drágaköves gyűrűk 3098 15| s ámultan csapja össze a kezeit): Na hallod, na hallod!~ ~ 3099 7| terem függönyeit izgatott kezek libbentették meg, s husz 3100 12| Budapestről érkezett csomagokat kezelhesse. A láz, mely a készülődéseket 3101 4| volt ura garderobját idegen kezelné...~ ~- Hát a lakására is 3102 8| napon, mikor diplomámat a kezembe kaptam, liptói túrót vacsoráztam, 3103 6| akadtak, akik ki akarták tépni kezemből a szabadelvüség lobogóját.~ ~ 3104 13| hogy örökre levegyem a kezemet magáról, akkor jó fiu módjára 3105 11| homályosan emlékszem vissza, kézenfogva játszottam magával egy gyönyörü 3106 6| durcásan ütött a volt ura kezére, aztán hátat fordított neki 3107 2| szorultunk rá, mert mi a kézimunkánkból is fejedelmileg megélünk.~ ~- 3108 1| buffet-be sietett, s barátságos kézlóbálással üdvözölte ismerőseit, míg 3109 7| lelkesen viszonozta a Saáry kézszorítását. - Én megigértem, hogy beleszeretek 3110 17| addig megelégszem a baráti kézszorítással s azt a férfit becsülöm 3111 7| mindent megbeszélhetünk...~ ~Keztyüs kis kezét odanyujtotta a 3112 15| ha Masa most lehúzná a keztyűjét s ő a szíve szerint kezet 3113 17| nem közeledik-e valaki? - keztyűs kezével gyöngéden megsimogatta 3114 3| akik zajos életútját sohase keresztezték. Bízvást el lehetett mondani 3115 3| hevét hozták ide a forrongó khaoszba. Már kezdtek kibontakozni 3116 3| csoportok hullámaiból már ki-kiemelkedett egy-egy hangos ismeretlen, 3117 1| annyifélekép beszéltek és kiabáltak, itt kissé tótosan, mint 3118 6| megszavaznák ezeket az unalmas kiadásokat, s friss botrányokkal izgatnák 3119 14| könnyebb annál, mint hogy egy kiadós influenzát szerezzen magának... 3120 2| kapta, a másik szobát is kiadtuk, s magunk a konyhában laktunk, 3121 16| hízelkedés nélkül szólva, oly kiállhatatlan volt, hogy egyszerűen megborzadtam 3122 16| Masának éppen az ünnepies kiállhatatlanságával imponál... De akárhogy is 3123 14| rövid tárgyalás után - kibérelt Saáry számára egy véletlenül 3124 2| huszonnyolc forintért mint szobaúr kibérelte. Saáry képviselő úr ugyanis 3125 2| szobát huszonnyolc forintért kibérli. Délután el is hozatta 3126 3| forrongó khaoszba. Már kezdtek kibontakozni a jövendő alakulások körvonalai: 3127 1| tömegben föltünt néhány kibukott jelölt, aki könnyed öniróniával 3128 3| teljes számban ott sürögtek a kibukottak is, akik a pótválasztásoktól 3129 6| ezelőtt, egy esős napon, kicibáltak pusztai tanyámról a fórumra, 3130 17| gondolatra, hogy az érzéseit egy kicsike asszony előtt bevallja... 3131 13| lakomákat eszik végig, egy kicsikét minden este becsíp és semmire 3132 9| szemét a sötétségből kicsillogó álomképre. A zuzmarás rengetegben, 3133 9| mindig elég idő marad, hogy kicsinosíthasd magadat...~ ~- Sok vendéged 3134 12| elől, gúnyos és megérdemelt kicsinyléssel fogadták...~ ~Az előadást 3135 17| öreg milliomos a mesemódra kicsípett Masától.~ ~- Akkor se tudtam, 3136 2| előzékenyen segítségére volt a kicsomagolásnál, mindjárt elmondta, hogy 3137 2| tollseprőt, mellyel az új lakó kicsomagolt könyveiről a port leverte.~ ~- 3138 14| ahelyett, hogy a podgyászukat kicsomagolták volna. Mariska utóbb összeismerkedett 3139 5| más csodálatos dolgok is kiderültek: Saáry másfél óra alatt 3140 7| megmondani neked, mert egyszerüen kidobnának a pártklubból, de magunk 3141 2| tegnap az egész petróleum kiégett nála a lámpából? - szólott 3142 1| Kiváncsiságuk nem nyert kielégítést, mert a miniszterelnök, 3143 14| Perkátay grófnőtől maga bízvást kieshetnék a kupéból, rossz vonatba 3144 5| ólomszínü felhők lebegnek a kietlen őszi tarlók fölött. Fázott, 3145 16| osztották a főhercegnek azt a kifejezett aggodalmát, hogy a fiatal 3146 11| van s a két embert valami kifejezhetetlen gyönyörűséggel tölti el 3147 10| érzéseit világos szavakkal kifejezze. E pillanatban attól tartott, 3148 13| a bodrogközi képviselő. Kifelé éleseszü, lelkes és makulátlan 3149 2| hófehér ágyat, az időtől kifényesedett, de ragyogóan kikefélt zöld 3150 12| nevében... Remélem, nincs kifogásod az ellen, hogy bemutassalak 3151 2| ugyan rossz, de a jelleme kifogástalan, mert mindenesetre fenkölt 3152 1| ellenzéki pártkörök hirdetéseit kifüggesztik, egy zömök, szőkebajuszos 3153 1| megzavarodva állott a függönyös kijáróknál. Az új alakulás láza minden 3154 7| szépen beszélt, én alázatosan kijelentem, hogy nem küzdök tovább 3155 2| duzzogva vonult vissza e sértő kijelentés után, s kétszer huszonnégy 3156 13| gondolod, hogy már maga ez a kijelentésed is illojális?~ ~- Amennyiben?~ ~- 3157 6| szívettépő sóhajjal fogadta ezt a kijelentést, Saáry pedig kijelentette, 3158 1| mámorosan kapták vállukra és kijelentették, hogy ez az az ember, akire 3159 7| interpellációra, de légies kijelentései nem tudták lerontani a hatást, 3160 17| arcának. A selyemruha alól kikandikál a cipőcskéje, sőt a selyemharisnya 3161 15| beszállnak a hajóra, mely fürgén kikanyarodik a fiumei kikötőből. Az eső 3162 9| köztük, addig habozás nélkül kikarmolták volna egymás szemét, most 3163 2| kifényesedett, de ragyogóan kikefélt zöld ripsz-kanapét, a himzett 3164 17| zord végzet könyörtelenül kikerget a paradicsomból. És ezt 3165 7| mindazt, ami a szívemből kikivánkozik... Legjobb lesz hát, ha 3166 9| a piaristák könyvtárából kikölcsönzött. A tölgyfabutorok egyike 3167 5| huszár most - diszkréció kikötése mellett - elmesélte, hogy 3168 15| most öt-hat perc múlva már kikötnek az abbáziai molón. A tengerbe 3169 15| egyszerre csak feltünik a kikötő forgóhídja... A hajó lassan 3170 15| fürgén kikanyarodik a fiumei kikötőből. Az eső eközben eláll, a 3171 6| beleszeretek magába, - ez a kilátás csak megér talán annyit, 3172 13| Mindezeket különben már a kilencéves fiúk is tudják, csak maga 3173 13| levél kapcsán bejelentse kilépését a pártkörből. Mielőtt azonban 3174 12| szívvel surolják fényesre a kilincseket és törülgetik hajnaltól 3175 8| megnyomta tehát az ajtó kilincsét. Az első szobában, melynek 3176 16| meg akarok enni egy fél kiló aszpirint, - válaszolta 3177 7| kiskoru gyermeke háromszáz kilométernyi messzeségben sír a szerencsétlen 3178 16| tengerparton, hogy a kormányt kiméletlenül összezúzhassa... Ez a három 3179 7| Házban, a képviselő urak kimeredt szemmel könyököltek padjaikra, 3180 5| semmittevés után, mely jobban kimerítette a legfárasztóbb munkánál, 3181 10| anélkül, hogy idegrendszerük kimerülne... Az az ezüstfejü aggastyán, 3182 1| lépésnyiről követte. Halálosan kimerült, de még mindig érdekes férfinak 3183 14| és régimódi nippjei közül kimozdul.~ ~A fiatal képviselő, aki 3184 4| három napig nem volt szabad kimozdulnom a tanulószobából... Talán 3185 1| már a legelső pillanatban kimutatta?~ ~Saáry Gézának - így hívták 3186 8| aranyos egyiptomi cigaretták kinálgatták magukat... Masa eléje tette 3187 13| aktatáskájában láthatatlan kincsek hevernek; finom kis szubvenciók, 3188 9| bolondítani, s aztán kegyetlenül kinevetem őket... Az ember úgy áll 3189 1| szemét, mintha a gyalogjárás kínokat okozna neki, s mintha szívverése 3190 13| És mikor a párnázott ajtó kinyílt s a miniszter honfibútól 3191 17| jött ma ide, hogy a szívét kiönti előttem, s olyasvalamit 3192 4| Saáry a túláradó szívét kiöntötte volna, - az öreg úr reggelig 3193 16| megengedi, hogy a szívemet kiöntsem, hogy a nagy és keserves 3194 9| hosszú utazás után kissé kipihend magadat... Másfélóra hosszat 3195 17| elé néz, lesüti a szemét, kipirul, majd halkan, fájdalmasan 3196 6| róla, hogy a hazának az én kipróbált tehetségemre a lehető legsürgősebben 3197 7| sürgősebb kérését sietve kiprotegálhassák a jó hangulatban levő minisztereknél. 3198 3| titokzatos silhouette-ekként, kirajzolódtak a jövendőbeli viharok szereplői: 3199 7| meg a napfényben ragyogó kirakat előtt, ahol az asszonyok 3200 2| utána, a Belváros minden kirakata az ő arcképével van tele, 3201 8| valamikor egy játékkereskedés kirakatában látott s egy pillanatig 3202 15| égnek a napfényben és a kirakatokban kívánatos apróságok kacérkodnak 3203 3| memória dolgában a koronás királlyal vetekedik: mindenkit megismert, 3204 8| ajánlatot, mellyel az imént, királynői leereszkedésemben, megtiszteltem...~ ~- 3205 17| holnap egy castelmuschioi kiránduláshoz?~ ~Masa (boldogan): Hogy 3206 17| nagyapámról, vagy a holnapi kirándulásról akart kérdezősködni, de 3207 14| legyen. Eltalálja, hogy kire gondolok?~ ~- Az öreg Perkátay 3208 6| Nos, kitalálod, hogy kiről beszélek?~ ~Egy pillanatig 3209 2| fiatalember, aki a szorgalmas vén kisasszonyokat munkájukban megzavarta, 3210 2| így szólott a rajongó vén kisasszonyokhoz:~ ~- Tőlem igen nagy művész 3211 12| vett Zsófia és Josepbine kisasszonyoktól.~ ~Laczházy, aki a jó házigazda 3212 8| léha világ elkényeztetett kisbabának tart, de maga más, mint 3213 1| koronát költött, szánalmas kisebbségben maradt mellette; a pénzt 3214 7| asszonyokat, akik Laczházy kíséretében haladtak lassu lépésekkel 3215 5| a Krisztinavárosba. Így kisérgették egymást háromszor egymásután 3216 15| norvég hangulatból... Jőjjön, kisérjen le a szalonba, mert a maga 3217 17| Saáry közben sikertelen kisérleteket tesz, hogy a higgadt társalgás 3218 12| láz, mely a készülődéseket kisérte, többé-kevésbbé mindenkit 3219 12| akik élénk figyelemmel kisérték a beszélgetést, nagyon tisztában 3220 11| hegypúpok, s mely valami kisérteties világossággal árasztja el 3221 3| az ellenséges táborok még kísérletet se tettek, hogy erejüket 3222 15| és penziók megremegnek, kisérteties lánccsörgés s a hajó nekiindul 3223 7| járt valamikor a csenevész kisfiu uniformisában?...~ ~Laczházy 3224 15| idősebb leányok a szívemen kisírták magukat, s mióta asszony 3225 3| horgasztod le az orrodat, kisöcsém? Talán most is a haza sorsán 3226 7| szándékozott, már fogantatása előtt kisugározta magából azt az álmos és 3227 13| egy jó kis nőre, akinek a kisujjában is több a tapasztalása, 3228 3| hogy fejemet a nagy füsttől kiszellőztessem.~ ~- Túl vagy már a vacsorán?~ ~- 3229 13| gorombaságokat merész fantáziával kiszínezték, sokan biztosan tudták, 3230 13| mulva érthetetlen módon kiszivárgott a politikusok és ujságírók 3231 10| képviselőt, a vár egy bástyaszerü kiszögellésére, mely büszkén, hideg magasságban 3232 13| asszony utóbb sajátkezűleg kiszolgálta cinikus vendégét, majd melléje 3233 2| skatulyáját, s miközben a két öreg kisasszony előzékenyen segítségére 3234 6| asszonyt meghódítson... Kitalálja, ugy-e, hogy magamról beszélek?... 3235 6| ingerkedve kérdezte:~ ~- Nos, kitalálod, hogy kiről beszélek?~ ~ 3236 4| idegenre vetett, Saáry rögtön kitalálta, hogy az elvált asszony 3237 14| hogy ő is leplezetlenül kitárja lelkivilágát s bőven és 3238 9| szórakozottságától még az is kitelik, hogy Sajó-Eörs helyett 3239 17| sietett, hogy a moló végében kitett fotográfiákat végignézze - 3240 4| végzete mindeddig kegyetlenül kitiltotta. Hirtelen úgy tünt föl neki, 3241 16| magától a szeretetnek ezt a kitörését, aztán megismertette régi 3242 8| szavaktól, melyek önkéntelenül kitörtek a lelkéből. És most megint 3243 8| teremtést a barátságával kitüntessen?~ ~Saárynak eszébe jutott 3244 17| híres ember a szimpátiájával kitüntet... De maradjunk meg egyelőre 3245 11| el az urától, ha erre a kitüntetésre érdemesnek tartja?... Nem 3246 17| Gondoljon arra, hogy valamikor kitüntetéssel tette le az érettségi vizsgát 3247 7| hosszuréti értelmiség állandóan kitüntette rokonszenvével, s az idén 3248 17| az előcsarnok mindinkább kiürül s kilenc óra tájban teljesen 3249 3| árvának...~ ~A klub lassanként kiürült, a képviselők közös vacsorára 3250 11| hat órakor a párnái közül kiugorjék. A többi férfi-vendég ma 3251 16| mert vénasszony létemre kivágott ruhát vettem magamra? - 3252 8| melyet a sors csak boldog kiválasztottjai számára tartogat... Ez nem 3253 13| is akadtak hivői, hogy a kiváló férfiakat csak a klubszolgák 3254 1| fönnálló jogrendnek; a többi a kiváltságosokkal való együttlét örömeit élvezte, 3255 8| tele volt rakva mindenféle kivánatos holmival; két hajszálvékony 3256 4| élet százszor szebbnek és kivánatosabbnak látszik, mint valóságos 3257 1| egy-két csinos leány, akit kiváncsisága a buffetből vagy a gyorsírók 3258 8| kötényét s komolyan, de bájos kiváncsisággal tekintett a vendége szeme 3259 1| szánalmasan összezsugorodnak.~ ~Kiváncsiságuk nem nyert kielégítést, mert 3260 13| Kinek jelentetted be, hogy a kivándorlás ügyében interpellálni akarsz?~ ~ 3261 13| akar intézni a kormányhoz a kivándorlási botrány ügyében, mely a 3262 17| is van határa és senkise kívánhatja tőlem, hogy egészen késő 3263 17| mert akkor nem tudom, kinek kívánjam azt a sok rosszat, amit 3264 2| fészekben? Nem, ezt mi nem is kívánjuk tőle, elég, ha minden áldott 3265 10| hogy illenék talán jó estét kivánni?~ ~Saáry csak most vette 3266 4| sürögtek-forogtak, hogy vendégeik minden kívánságát teljesítsék, a pezsgősüvegek 3267 9| fog találni, s nekem az a kivánságom, hogy valamennyit meghódítsa... 3268 9| hogy a szemtelen tolakodót kiverje... Nagyfejü, vérbeborult 3269 9| karosszékekre, az ezüsttel kivert dohányzóasztalokra, a kétoldalt 3270 14| meg is érdemelte, hogy kivételes teremtésnek tartsák. Még 3271 4| volna s hogy mindeddig még kivételképp se fordult meg előkelő étteremben. 3272 13| az erkölcsbirák csekély kivétellel a hajléktalanok menhelyén 3273 8| miközben selyemharisnyája kivillant a szoknyája alól... Aztán 3274 15| végkép tönkreázott utcákon át kiviszi őket a vasúti állomáshoz. 3275 4| mely a párás jégtartókból kivöröslött: mindez egy új, idegen, 3276 17| Saáry, vacsora végeztével, kivonul Masával a hallba, ahol a 3277 9| is beillett volna, festői kilátás nyilt a téli álmukat alvó 3278 4| s alkalmasint lenézte és kinevette volna azokat a majmokat, 3279 15| vonatra ültél drágám, rögtön kiugrottam az ágyból. Nem hallottál 3280 7| igaz, mint ahogy most - kivételesen - még csak nem is az anyagi 3281 13| kiváló férfiakat csak a klubszolgák energiája akadályozta meg 3282 11| öltözködve, talpig bundában kóboroljanak a mértföldekre terjedő hósivatagon. 3283 15| ólmos felhők alatt fogok kóborolni az óceán hullámain...~ ~ 3284 4| aki közben elálmosodott, kocsira ült, de Saáry gyalog ment 3285 15| Nagynehezen kerítenek egy zárt kocsit, mely a végkép tönkreázott 3286 8| alkoholizmus ösvényére, kocsmai félszerekben és üres hordók 3287 15| Veglia egészen eltünnek a ködben s a Karsztból egy árva sziklafal 3288 5| húzódtak meg az ismeretlenség ködében, mely a nyilvánosság elől 3289 17| eltünt a tengerre boruló ködfelhő szürkeségében. Mikor a kis 3290 15| járna?~ ~Saáry: Én ezt a ködös és misztikus szürkeséget 3291 15| gyerekes gyűlölettel nézi a ködöt, mely a fiumei molót eltakarja 3292 7| magából azt az álmos és ködszerü unalmat, mellyel az üléstermet 3293 15| fájdalmas, szomoru és poétikus ködvilág. Gyerekkoromban az volt 3294 15| a szalonba, mert a maga ködvilága veszedelmesen forogni kezd 3295 10| sejtelemszerü hegykolosszusok ködvonalai váltak el az éjszaka sötétségétől. 3296 14| szemmel nézett a tenger ködbevesző síkságára, melyen millió 3297 15| két álmos háziszolga, egy köhögős öreg úr a leányával, s Mariska 3298 2| meggémberedett ujjal írja legremekebb költeményeit, - de Saáry képviselő úr 3299 1| államtitkár, aki százezer koronát költött, szánalmas kisebbségben 3300 10| magában olyan idegszál, mely a költői szépségekre reagál? Ha van, 3301 3| viselni az árva tanítási költségeit...~ ~Öt éven át minden elsején 3302 6| földmívelésügyi minisztérium költségvetéséről, illetve a belvizek szabályozásáról...~ ~- 3303 3| kenyerét. Másolt és rossz kölykökkel vesződött, de nem volt 3304 12| ember; mesésen szép, szinte költeménybe való redingot-ja plasztikus 3305 14| de nem melegít, s mi sem könnyebb annál, mint hogy egy kiadós 3306 15| mesélni fog nekem, hogy könnyebben elaludjam, maga pedig elgyalogol 3307 1| néhány kibukott jelölt, aki könnyed öniróniával tért napirendre 3308 11| asszonyoknak, - mondta bizonyos könnyedséggel, mely mindeddig egészen 3309 14| asszonyok), majd letörölte a könnyeit és egy hirtelen fordulattal 3310 5| legelőször életében, hajnaltájt könnyek között bevallotta, hogy 3311 15| tizenötéves bakfis, édes könnyeket hullattam, ha a nálam idősebb 3312 4| és a torka összeszorult a könnyektől... Még sohase tett rá eddig 3313 5| hogy a válásnak a Laczházy könnyelmüsége volt az oka, mert Masa ugyan 3314 13| tévedésből se vetemednek oly könnyelműségre, hogy őszinték legyenek 3315 14| virulnak. Mariska meghatva, könnyes szemmel nézett a tenger 3316 12| ezüsthaju nők valósággal könnyeznek boldogságukban, ha a nagy, 3317 17| pedig őszinte vallomással könnyített magán. Aki azt várja, hogy 3318 11| vágott előtte és épp oly könnyüséggel libegett el az életéből, 3319 7| képviselő urak kimeredt szemmel könyököltek padjaikra, a miniszterelnök, 3320 12| Elképzelheted tehát, micsoda könyörgésbe és pénzbe került, míg nemzetünk 3321 3| ismét a fejét, két keze könyörögve kulcsolódott össze, s remegő 3322 10| a jószívü halál meg nem könyörül rajta...~ ~Mindenki kacagott, 3323 7| eldörögje...~ ~Az interpellációs könyvbe csak e sorok voltak bejegyezve: 3324 12| kétségbevonhatatlanul bebizonyította könyvében... Gondoljanak Duse Eleonórára 3325 3| csodálkozva. - Nem örülsz, hogy könyveidet a földhöz csaphatod? Hát 3326 2| mellyel az új lakó kicsomagolt könyveiről a port leverte.~ ~- Ő nem 3327 8| márványszobrok pillantottak rá, könyvek és nippek selyme csillogott 3328 9| melyeket valaha a piaristák könyvtárából kikölcsönzött. A tölgyfabutorok 3329 6| képviselő lopva besurrant a könyvtárba, s hosszasan elmerengett 3330 16| azonban Masa és Mariska a köpönyegüket lehozatták volna, Saáry 3331 16| felcicomázott asszonyok körében.~ ~Saáry, aki a Masa jóvoltából 3332 10| vendég és jó gibic él a környékbeli úri kastélyokban...~ ~Saáry 3333 4| hölgyek előtt: az előkelő környezet, melyhez hasonlóban még 3334 7| Mikor Saáry, új barátaitól környezve, a Ház kapujában megjelent, 3335 9| pirossággal az éjszakába, köröskörül pedig hóval borított fenyvesek 3336 1| igazságügyminiszter élclapokból ismert körszakállát, a közoktatásügyi miniszter 3337 1| kabátot viseltek, s néha lopva körüljártatták szemüket a márványtól és 3338 14| nyíltak; - ez a szerencsés körülmény arra indította őket, hogy 3339 15| teszi az embert, mint rendes körülmények között két egész hónapi 3340 9| szives figyelmét arra a körülményre, hogy Sajó-Eörs, minden 3341 8| hozzá, hogy alaposabban körülnézzen. Hogyan került ide? Egyszerre 3342 15| veszedelmesen forogni kezd körülöttem...~ ~Saáry lekiséri a sápadt 3343 11| biztos és puha fészekben körülveszi őket. Saáry a gyermek hűséges 3344 8| akik emberemlékezet óta körülvették, a pénzszerzés gonosz és 3345 10| inasok a nagy ezüsttálakat körülvitték, s édes keringőhangok suhantak 3346 12| mondott a nagy művésznek, de a körülállók, akik élénk figyelemmel 3347 9| kérdezősködött tovább, hanem hálásan köszönetet mondott a meghívásért, s 3348 17| annak a sötét gazembernek köszönhetem, aki a táviratozást föltalálta...~ ~ 3349 10| gondolja, hogy Nyugat-Európában köszönni is szoktak? - ismételte 3350 13| panamistáknak alázatosan előre köszönök... Meg fogja látni, hogy 3351 4| régi törzsvendég módjára köszönt jobbra-balra, hamarosan 3352 2| közömbösséggel fogadta az új lakó köszöntését, de harmadnap mégis csak 3353 10| Mert való igaz, hogy kötelességből a kormányra szavazunk, de 3354 11| kenetteljesen): A jó gyermek legelső kötelessége, hogy szerény és szófogadó 3355 13| hallgatni, hanem mindenben kötelességtudólag tanácsot kér tőlem... Magának 3356 6| folytatta:~ ~- Különben is szent kötelességünk, hogy a hazáért a legnagyobb 3357 7| mert őt hivatalos állása kötelezte erre az udvariasságra. A 3358 14| magaslatára emelkedett, a köténye mellett nagy kulcscsomóval 3359 8| következő percben egy himzett kötényes, kipirult bakfis jelent 3360 8| megigazította vállán hímzett kötényét s komolyan, de bájos kiváncsisággal 3361 12| mert a lelkiismeretes Masát kötelességei a színpadra szólították. 3362 2| mely nélkül elvileg nem kötött semmiféle üzletet, hajlandónak 3363 9| verhet föl a századéves kövek közt az édes és ezüstös 3364 13| képesnek tartottak arra, hogy a kövéren termő, buja völgyek kedvéért 3365 10| semmitse szóljon, hanem kövessen, olyat mutatok magának, 3366 1| politikánál, melyet a kormány követ, sokkal inkább összetartja 3367 7| türelmetlenül és figyelmet követelve szólalt meg a magas pulpituson 3368 3| hogy valami határozott célt követett volna. Az előbbi beszélgetés 3369 12| korabeli vénasszony már nem követhet el olyan gyerekességeket, 3370 6| teljesen meg van elégedve a közállapotokkal, csak természetes tehát, 3371 7| melynek másfél évtizeden át közbecsült polgára volt, a minisztérium 3372 3| jelentkezett a megyés püspöknél. Közbenjárásának megvolt az eredménye: a 3373 9| tanácskozik, ő ugyanis, a közbeszólásokon kívül, egyedül csak a comme 3374 3| egy-egy snájdig vagy humoros közbeszólással, de maga elvileg nem szólt 3375 3| fejét: Nyitray Ádám, a híres közbeszóló állott előtte, aki harminchat 3376 3| csupán elmés és vakmerő közbeszólónak teremtette. Egyébként kedves, 3377 17| asszony még a legvakmerőbb közbeszólót is éretlen gyerekké változtatja... 3378 15| hogy míg az idejövetel közel egy óráig tartott, most 3379 16| vont, de Mariska óvatosan közelebb húzódott a barátjához.~ ~- 3380 1| bolondította mindazokat, akik közelébe jutottak. A parlamentben 3381 15| míg végre, közvetetlen közelében, egyszerre csak feltünik 3382 3| szenvedély riadtan menekült a közeléből. A huszonötéves ügyvéd, 3383 7| kormány egyetlen tagja se közeledik, melegen és szilaj lelkesedéssel 3384 17| lopva körülnézett, hogy nem közeledik-e valaki? - keztyűs kezével 3385 15| akik önzetlen barátsággal közelednek hozzájuk... Ezt különben 3386 15| hetvenéves aggastyánok is aligha közelednének önzetlen barátsággal... 3387 5| adják. Igaz, hogy Laczházy közeli atyafiságban áll a Laczházy 3388 4| asztalhoz most egy idegen úr közelített: kövér, nagyon jóképü fiatalember 3389 3| címtárát helyettesíti. A közhit azt tartotta róla, hogy 3390 13| gondbaborult hadvezérek és hangos közkatonák töltötték meg a kivilágított 3391 3| fölesküdtél... A csatában a közkatonáké a legszebb szerep, - tette 3392 5| tiszta igazságot?~ ~És a közlékeny huszár most - diszkréció 3393 16| előadása, a két asszony közlelkesedéssel fogadta azt az ajánlatot, 3394 1| De energiája, elméssége, közmondásos szeretetreméltósága most 3395 17| kiváltságos lényéknek, akikre mi, köznapi nyárspolgárok, csak imádság 3396 13| magaslatáról... A lángoló hazafi, köznyelven szólva, perfid és közönséges 3397 2| hát nincsen is hozzá semmi közöm...~ ~A két leány duzzogva 3398 2| kétszer huszonnégy óráig rideg közömbösséggel fogadta az új lakó köszöntését, 3399 4| nem adják egymás előtt a közömbös idegent, mintha sohase látták 3400 5| jelentéktelenségeket megillető közönnyel fogadták, s jó ideig szórakozottan 3401 14| kora hajnalban Fiuméba. Közönséges kupéban nem utazhatik, mert 3402 3| lassanként kiürült, a képviselők közös vacsorára gyültek össze, 3403 1| személyisége valami láthatatlan közösségbe lépett a nagy emberrel, 3404 5| de házastársi szerelemről közöttük már nem lehet szó...~ ~- 3405 6| bájos pesti asszony volt a központja, az események, kivétel nélkül, 3406 12| izgatják, mint a merész, de közrendi osztályból származott tehetségek 3407 7| áthelyezte egy sivár felföldi községbe. Ezt a kegyetlenséget azzal 3408 9| férfit. Amíg szerelem volt köztük, addig habozás nélkül kikarmolták 3409 1| ember hullámzott. Négyszáz közülük ott szorongatta zsebében 3410 15| hullámokat, míg végre, közvetetlen közelében, egyszerre csak 3411 2| tanulmányozhatják nyugodtan a főváros közviszonyait...~ ~Josephine kisasszony 3412 4| két hét óta becsomagolt kofferekkel várakozik. Masa boldogan, 3413 9| Masá-nak hívnak. Ez a bájos, kokett és rakoncátlan kis tündér 3414 6| kérlek?~ ~- Hogy tegnap óta kollégák vagyunk, amennyiben a tisztelt 3415 1| körül szemüket jövendőbeli kollégáikon, akik öt percenként hirtelen 3416 16| igazán nincs szükségem valami kolosszális színészi tehetségre...~ ~- 3417 10| bolthajtások, melyek régi kolostorra emlékeztették, az ablakok 3418 11| kacérkodás, önfeláldozás, komédia, affektáltság és pózolás): 3419 1| figyelt az előtte folyó komédiára, ajka néha gúnyosan megrándult, 3420 12| Üreslelkü, sivár és gonosz komédiásnak tartom, aki csak annak szenteli 3421 15| vagyok benne, hogy maga csak komédiázásból szaval itt nekem a norvég 3422 17| kérdezte Saáry elképedve.~ ~Oly komikusan ijedt arcot vágott, hogy 3423 13| melyekkel a csúf epizódot kommentálták, arra kényszerítették Saáryt, 3424 4| látva a Saáry elképedését, komolyabban folytatta:~ ~- Azon csodálkozol, 3425 4| ér valamicskét...~ ~Bájos komolysággal bólintotta meg szőke gyermekfejét 3426 9| borított fenyvesek álltak őrt komor fenséggel a kastély körül. 3427 9| lépcsőkön, s egy kékfrakkos komornyikkal elvezettette magát az ebédlőbe. 3428 10| most intett a kékfrakkos komornyiknak, s a vendégsereg helyet 3429 9| mozdulattal elbocsátotta a komornyikot, aztán körülnézett ideiglenes 3430 11| járt az égbolton, mikor a komornákat hívó villamos csöngetyü 3431 17| asszony előtt se... És ne kompromittálja azokat a derék tanárokat, 3432 13| titokban a miniszterekkel konferált, akiket pár órával azelőtt 3433 13| küldözgetett neki s egy konflissal elhajtatott a Masa asszony 3434 17| tónusába zökkenjen, de ijedten konstatálja magában, hogy a hangja remeg 3435 7| ellenzéki férfiu, akit a konvenciós helyeslések effektuálása 3436 2| hogy találok spirituszt a konyhai kredencben. Magam elfelejtettem 3437 14| délelőttönkint az idegen konyhákban, délután pedig érdekes történetekkel 3438 12| hajnalban fölkelnek, hogy a konyhát befűtsék, ha délelőtt a 3439 7| levonni a könnyelmü igéretem konzekvenciáját. Mivel - erről a Laczházy 3440 8| főajtóra mutatott.~ ~Saáry kopogott, de nem kapott választ; 3441 17| mikor egy sürgős távirattal kopogtattak be a szobámba. A táviratot 3442 1| impressziót keltette, hogy kemény koponyája ésszel és okossággal van 3443 11| többi férfi-vendég ma még korábban kelt, mint ő: a kürtszóra, 3444 12| keserüen.~ ~- Igy? A magam korabeli vénasszony már nem követhet 3445 3| házában halt meg, mert öreg korára megbénult és nem folytathatta 3446 11| gondoltak a Lipót-terem korareggeli flirtjére, alaposan tévedtek: 3447 16| meg tudnék feledkezni a koráról, de mivel tudom, hogy a 3448 16| jóságos teremtéssé, aki a korát meghazudtolva, oly nemes 3449 1| új emberek, akik a falusi korcsmák udvarán még pár nappal ezelőtt 3450 14| arccal hajolt ki a hajó korlátján.~ ~- Vigyázzon, még beleszédül 3451 2| venni bizonyos szellemi korlátoltságot, Zsófia pedig elismerőleg 3452 13| akciónak most okvetlenül kormánybuktatás lesz a vége. Az ellenzék 3453 13| kérdést akar intézni a kormányhoz a kivándorlási botrány ügyében, 3454 10| igaz, hogy kötelességből a kormányra szavazunk, de szívünkben 3455 7| bársonyszékben, mely mögött az összes kormánypárti padok benépesültek. És a 3456 7| emberek közt, akikre az ország kormányzása bízva van, s akik oktalan 3457 3| árvaház - éltem tizenhétéves koromig, s később a püspöktől kaptam 3458 9| vagy a falumbeli Arany korona éttermében, vagy Eötvös-utcai 3459 3| hogy memória dolgában a koronás királlyal vetekedik: mindenkit 3460 1| államtitkár, aki százezer koronát költött, szánalmas kisebbségben 3461 5| Édes barátom, Masa sokkal korrektebb asszony, semhogy valaha 3462 7| gigász öklével vágott szét a korrupt emberek közt, akikre az 3463 1| glóriája, a legendás párisi korszak, amikor a nagykövetség szinte 3464 1| zsibongással volt tele, mintha a kortestanyák elcsöndesült lármája most 3465 1| emberismeretnél; de mikor kortesutján a falvakat végigjárta, a 3466 16| igazán messze van még attól a kortól, mikor az asszonyok tiszteletreméltó 3467 7| után eltünt a dunaparti korzón. Laczházy kómikus megbotránkozással 3468 5| vidékét is megunja. Ő a korzót, a pesti cigányt s a kedves 3469 5| még mindig Olaszországban kószál, bár azt hiszem, hogy egy-két 3470 16| az afrikai fenevadak közt kószáló angol a misszionárius kunyhóját.~ ~- 3471 3| hogy merre járok. Azért kószálok az utcán, hogy fejemet a 3472 14| reggeltől estig kettesben kószáltak a tengerparti sziklák között, 3473 15| felhőkön jár, hanem a piszkos, kőszénszagú pályaudvaron, ahová a budapesti 3474 5| melynek erejével égbenyuló kősziklákat megrepeszthettek volna, 3475 10| végig, s melyek tízéves korunkban örökre szétfoszlanak a semmiségbe... 3476 2| évenként, mint tizenkét krajcárt...~ ~- És most természetesen 3477 16| szobrot talált a rézveretes kredenc előtt: a szobor, mint utóbb 3478 2| találok spirituszt a konyhai kredencben. Magam elfelejtettem vásárolni, 3479 9| egyszerre visszatértek kriptájukba. Saáry tetőtől-talpig átöltözködött, 3480 10| ezüsttől és a porcellántól... Kristályos poharak, buja virágok, fantasztikus 3481 5| hogy barátját elkiséri a Krisztinavárosba. Így kisérgették egymást 3482 13| is, ha csak gondolatban kritizálja meg ezt a mindenható, vén 3483 2| kétségtelen jóindulatból kritizálta meg ily csunyán a legnagyobb 3484 8| koromban naphosszat egy kuckóban sirdogáltam, anélkül, hogy 3485 6| az irásbeli dolgozataid külalakja?~ ~Masa durcásan ütött a 3486 13| a kis pajtásának sűrűen küldje a szebbnél-szebb anzikcokat... 3487 13| alatt ibolyabokrétákat küldözgetett neki s egy konflissal elhajtatott 3488 9| öltözködés codexénél, ezért külön is fölhívom szives figyelmét 3489 13| meg lehetett találni öt különböző miniszter várótermében. 3490 1| mindez nem izgatja őket különösebben. Ahány dialektus, annyifélekép 3491 1| ezelőtt a vidéki vendéglő különszobájában. Egy sarokban tipikus pesti 3492 12| föl. A postamester, aki különben is megszaporított személyzettel 3493 14| fiatalember.~ ~- Nem, a külseje csakugyan nem olyan. - mondta 3494 14| Hát csakugyan olyan a külsőm, mintha szerelmes volnék 3495 8| mert látom, hogy nem itél a külsőségek szerint... A léha világ 3496 1| ügyvéd még egy pillanatig künn maradt a folyosón, s megvetéssel, 3497 11| korábban kelt, mint ő: a kürtszóra, mely a kastély udvarán 3498 16| mikor Masa, hosszabb lelki küzdelem után, végre a lefekvést 3499 7| növendékeit készítette elő az élet küzdelmeire, meghagyták eddigi állásában. 3500 8| csupa piszkos és gonosz küzdelmek láncolata?...~ ~Nem töprenghetett 3501 7| alázatosan kijelentem, hogy nem küzdök tovább a szívem ellen...~ ~ 3502 3| gyermeknek látszott, aki még Kugler-bonbonokról és jó táncosokról álmodik, - 3503 11| tétlenségben lebzselt a kulcsárné szobájában.~ ~Saáry már 3504 14| a köténye mellett nagy kulcscsomóval gazdasszonykodott délelőttönkint 3505 3| fejét, két keze könyörögve kulcsolódott össze, s remegő hangon folytatta:~ ~- 3506 1| hazaárulónak nevezték, itt, a fórum kuliszái közt, majdnem épp oly lelkesen 3507 9| minden látszat ellenére, kulturhely, s hogy itt rövid vadászzekében 3508 12| reflektálsz arra, hogy komolyan kulturlénynek tartsanak...~ ~Kómikus megütődéssel 3509 12| hogy önmagából pogánykori kultuszt űzzön. Nem hiszem, hogy 3510 17| hajszál híjján megbuktatta a kultuszminiszter ő excellenciáját... Ha a 3511 1| gótstílü palotába. Pompás, kunsági magyar fejek között, melyek 3512 16| kószáló angol a misszionárius kunyhóját.~ ~- Maga itt? - kiáltotta 3513 13| mikor a lakomákon öblös kupákat ürítettek egészségére, ő 3514 15| pirult arccal ugrik le a kupé lépcsőjéről. Oly üde és 3515 14| maga bízvást kieshetnék a kupéból, rossz vonatba szállhatna, 3516 16| pedig előadták azokat a kuplékat, amelyekkel egy bécsi színész 3517 9| egykori árvája félénken kuporodott össze a kandalló előtt álló 3518 14| három hétig sós levegőn kurálja magát. Mariska eleintén 3519 6| Csóthyról beszélsz, a vén kurucról, aki a hetvenes évek óta 3520 7| aggódó hangon.~ ~Szemét kutatva hordozta körül a József-téren 3521 12| hogy hálásan boruljunk a lába elé... Ezért ne fecsegjünk 3522 6| most már gyere, szedd a lábaidat, mert megigértem, hogy sürgősen 3523 13| fölhúzta az orrocskáját, a lábával pedig energikusan toppantott.~ ~- 3524 13| elején, kissé megfogyva lábra állott, jó ideig elérzékenyülve 3525 11| lény virraszt...~ ~Masa (lábujjhegyen lopózkodik az asztalhoz, 3526 5| kacér nyaralókra, melyek lábukkal a fodros vízre dőlnek, s 3527 16| inspekciót tartottak, nehogy a lacházi kastélyt egy pillanatra 3528 10| megismertette barátjával a Laczházy-kastély vendégeit.~ ~- Az a sötéthaju 3529 5| öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Laczházyhoz feleségül nem adják. Igaz, 3530 6| Masával volt elfoglalva. Laczházyné, aki meglehetősen lesült 3531 9| sajó-eörsi Gulliver - így hívták Laczházyt a képviselőházban - egy 3532 8| hajfürtjeit, melyek harmonikus lágysággal libegtek ide-oda a gyémántként 3533 10| hirtelen átvarázsolta a XVI. Lajos versaillesi kastélyába, 3534 3| robogott végig a Kossuth Lajos-utca aszfaltján. Pár perc mulva 3535 12| Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról még félannyit se írtak az 3536 1| eladta az országot, hogy lakájmódra görnyedt hétrét az osztrákok 3537 10| hangszerüket, harisnyás lakájok lepték el a terem parkettjét, 3538 12| a nénjei szerény udvari lakásában... Most azonban itt van 3539 9| volt ura házába, hogy a lakását és a garderobeját rendben 3540 8| mondta nyájasan, miközben a lakásba vezető főajtóra mutatott.~ ~ 3541 2| megállapodott az Eötvös-utcai lakásban, melynek tisztasága már 3542 2| főbérlői annak az Eötvös-utcai lakásnak, melynek egy szobáját az 3543 6| ilyen cudar nagy tehetség lakik bennem? Akár látszik, akár 3544 8| nappali fénnyel együtt, mely a lakkozott szárnyasajtókon kívül maradt, 3545 17| a hallba, ahol a pensió lakói a kávéjukat inni szokták. 3546 9| barátja karját.~ ~- Itt lakol? - kérdezte megdöbbenve, 3547 12| testvérnénjei. Hat hónap óta lakom a Zsófia és Josephine kisasszonyok 3548 13| tenger partján, hatfogásos lakomákat eszik végig, egy kicsikét 3549 13| dísztagjaik sorába, s mikor a lakomákon öblös kupákat ürítettek 3550 7| egy rögtönzött diadalmi lakomán ünnepeltesse magát. A fiúk, 3551 8| vacsoráztam, mert fényűzőbb lakomára nem telt volna. Ettől fogva 3552 2| rossz véleménnyel az új lakóról, bár alapjában meg voltak 3553 9| nem lehet állandó pesti lakós, akkor ebben a viskóban 3554 9| vagy Eötvös-utcai fényes lakosztályomban, ahol Josephine és Zsófia 3555 15| asszony számára fejedelmi lakosztályt foglaltak le. Masa a lépcsőföljárat 3556 2| ugyanis csak az első nap lakott szállodában, másnap, mint 3557 12| viszonyba, akik ősi kastélyukban laktak, udvarmestert tartottak 3558 2| kiadtuk, s magunk a konyhában laktunk, mert a tanulás nagyon sok 3559 2| petróleum kiégett nála a lámpából? - szólott a derék Zsófia, 3560 8| selyme csillogott a meleg lámpafényben s a japáni párnák finom 3561 17| marad, míg a háziszolga a lámpákat oltogatni kezdi. Aztán lassú 3562 15| megremegnek, kisérteties lánccsörgés s a hajó nekiindul a nyugtalankodó 3563 8| piszkos és gonosz küzdelmek láncolata?...~ ~Nem töprenghetett 3564 15| didergő, viharverte gőzös van láncolva, mindössze hat személy hemzseg: 3565 7| terem félhomályában, szeme lánggal égett és hangja ünnepies 3566 9| fatörzsek égtek, melyeknek lángja ott táncolt előtte a padozat 3567 11| Szibériát, belebámult a kandalló lángjába, végigolvasta az összes 3568 15| most sokkal poétikusabb lángolással gondol, mint a sirályokra 3569 5| üde és finoman formált lányarcát látja. Sohase szimpatizált 3570 1| szelid szomorusága egy fiatal lányéra emlékeztetett, még most 3571 11| nyitott kandallóban óriási lángok lobognak, melyek mohó szenvedéllyel 3572 5| felé, de a vén bohém fehér lapátszakálla még este nyolc órakor se 3573 1| ujságíró-képviselők, akik lapjaikban nem ritkán hazaárulónak 3574 3| akik tudósításokat írtak lapjaiknak a pártkör mozgalmairól s 3575 10| millió ki nem mondott igéret lappang...~ ~- Nem gondolja, hogy 3576 12| és gonosz furfangosság lappangott.~ ~- Óh, én már sokat hallottam 3577 14| a szeretnivaló asszonyt lássák. Mariska a jóságra, az emberszeretetre, 3578 7| Laczházy kíséretében haladtak lassu lépésekkel az aszfalton, 3579 17| lámpákat oltogatni kezdi. Aztán lassú léptekkel fölballag a szobájába).~ ~ ~ 3580 12| szórakozzunk tovább, hanem lássunk már az után, amiből élünk... 3581 13| egyetlen férfi dolgozik láthatatlanul a kulisszák között. Ez a 3582 12| legalább - amint arcáról is láthatod - ezt hiszi. Önérzete különben 3583 13| megkopaszodott feje egy pillanatig láthatóvá lett a délelőtti napfényben, 3584 12| hírrel, hogy szemtől-szembe láthattam hírneves öccsüket, akiért 3585 2| vele.~ ~- És csak messziről látják?~ ~- Óh nem, a színpadon 3586 2| Óh nem, a színpadon is látjuk, hiszen minden este színházba 3587 2| mindenkinek a veséjébe látnak. „Bennünket emberfia el 3588 2| óra után kelt...~ ~Amint látnivaló, a két öreg kisasszony nem 3589 8| mikorra igérte, hogy a látogatásával megtisztel? Maguknál talán 3590 2| jön? Nagysádékat sohase látogatja meg?~ ~A két leány összecsapta 3591 8| palotába tolakodó, falusi látogató. A nappali fénnyel együtt, 3592 10| hótömegbe, s távolról, a látóhatár szélén, sejtelemszerü hegykolosszusok 3593 7| látsz eleven minisztert, a látóhatáron? - kérdezte aggódó hangon.~ ~ 3594 1| hírü politikus tünt föl a látóhatáron, aki az elnöki irodába vagy 3595 11| melyet azóta csak álmaimban látok viszont. Néha azt hiszem, 3596 10| mondta komolyan. - A látományok nem éreznek emberi gyöngeségeket, 3597 5| ekkor egyszerre egy furcsa látomás jelent meg előtte: bizonyosra 3598 7| óvatosan körülnézett.~ ~- Nem látsz eleven minisztert, a látóhatáron? - 3599 15| elméletben - tisztességeseknek látszanak... A szép kis nők - ezt 3600 12| urak között. Negyvenévesnek látszó, elegáns férfi volt, aki 3601 8| finom gyűrődésén még ott látszottak egy karcsu asszonyi test 3602 2| a szenesember lelkébe se láttak, aki minden héten becsapta 3603 6| hát még azt se találod ki? Láttál már kövér embert, aki nem 3604 4| héten elválasztották...~ ~És látva a Saáry elképedését, komolyabban 3605 6| lenni annak a lélekemelő látványnak, mikor Sajó-Eörs bizalmának 3606 12| csomagokat kezelhesse. A láz, mely a készülődéseket kisérte, 3607 13| nyakába, mint ahogy betegágyán lázas fejjel elképzelte, hanem 3608 5| hangverseny akkordjait, lázasan figyelő, reszkető orrcimpáju 3609 1| csodálatos erővel hat még a lázadókra is...~ ~A folyosón egy pillanatra 3610 11| pallossal végeztették ki a lázongó parasztokat, a családi tanács 3611 13| vagy két hétig fájdalmas lázzal hevert elhagyott hónapos 3612 8| legénylakások és a hónaposszobák lealázó prózáját s egy eldugott, 3613 3| volna föltenni, hogy felnőtt leánya és katona fia van. De Saáry 3614 15| háziszolga, egy köhögős öreg úr a leányával, s Mariska asszony meg Saáry 3615 7| asszonyt, aki a hosszúréti leányiskola növendékeit készítette elő 3616 17| tudtam, mikor a felsőbb leányiskolába jártam! - válaszolta érthetetlen 3617 15| Mariska: Saáry, nekem már leánykoromban is az volt a legkedvesebb 3618 12| Tehát két aranyos, fehérhaju leányról beszélek, akik közül az 3619 9| szemü zsarnokok árnyképei lebegtek körülötte a levegőben, s 3620 4| füstfátyol mögül, mely szemei elé lebocsátkozott, az élet százszor szebbnek 3621 15| fürdővendégek még mélyen alszanak a lebocsátott redőnyök mögött, s az egész 3622 8| díszletek?...~ ~Masa asszony lebocsátotta a szempilláit.~ ~- Kedves 3623 2| a miniszterek udvarában lebzsel. Fogják ennek még sok szavát 3624 14| könnyelmüen és lelkiismeretlenül lebzselek itt egy idegen országban...~ ~ 3625 5| takarékpénztárnál, kétheti lebzselés után megszökött Budapestről, 3626 8| világítás mellett tanultam a leckémet s rántott levest kaptam 3627 10| bízott meg, hogy a váramba lecsaljam s itt orozva elcsukjam abba 3628 4| egyetlen vendége - ijedten leejtette kezéből az ujságot.~ ~- 3629 8| mellyel az imént, királynői leereszkedésemben, megtiszteltem...~ ~- Kérdezzen 3630 4| rendbejőjjön, miközben némi leereszkedéssel megsúgta, hogy a Chamberlainről 3631 12| főrangu mecénásokon, akik leereszkedésükkel kitüntették. A színháznál 3632 3| ismét eszébe jutottak a leereszkedő szavak, melyeket pártvezére 3633 16| cigánnyal, aztán - mivel lefeküdni még mindíg korán volt - 3634 2| is három óra volt, mire lefeküdt és félhétkor már szokása 3635 4| akinek még nem volt kedve a lefekvéshez - becsalta képviselőtársát 3636 16| lelki küzdelem után, végre a lefekvést szóba hozta...~ ~Korán reggel, 3637 17| Leó muzsikáját tartjuk a legbájosabb zenének, hanem azt az ügyetlen 3638 9| meg nekem - én leszek a legcsunyább... Szóval siessen, dobja 3639 2| tetszik tudni úgy-e, hogy ő a legelegánsabb férfi Budapesten? Az utcán 3640 6| fejjel járt föl s alá a legelhagyatottabb folyosón...~ ~Csak arra 3641 13| modern Petur bánt vette, legelsőnek észre s nyájas gesztussal, 3642 15| delfinek raját. Egy norvég legenda jut az eszembe, melyet gyerekkoromban 3643 11| Lipót császár, a családi legendák szerint, valaha benne töltött 3644 15| szaval itt nekem a norvég legendákról, mert az esze nem a vízen 3645 1| hóditásainak glóriája, a legendás párisi korszak, amikor a 3646 16| hogy magamat ezzel a csinos legénnyel összehasonlítsam... Mondja 3647 3| Ebben a sápadt és sovány legényben semmi se volt a romantikus 3648 8| cinikus emberszólást, a legénylakások és a hónaposszobák lealázó 3649 13| rávenni arra, hogy pártom legértékesebb harcosát elejtsem...~ ~A 3650 5| mely jobban kimerítette a legfárasztóbb munkánál, ismét nyakig belevesse 3651 4| kivéve azt a pár hetet, amit legfelsőbb parancsra Olaszországban 3652 15| ábrándozik, mikor a természet legfenségesebb színjátékát nézheti?~ ~ 3653 5| cukrászdáját nem adja oda még a legfestőibb gleccserért se. Masa egy 3654 10| jószivüséggel támogatja a legfiatalabb aljegyzőket... A rövidlátó, 3655 16| helyzetek, melyekben még a leghidegebb cinizmus is csődöt mond... 3656 7| felelt az interpellációra, de légies kijelentései nem tudták 3657 10| kastélyba tévedt volna, ahol a legifjabb hercegnő eljegyzését ünneplik... 3658 14| cseresznyebefőttet készítsen. De leginkább akkor volt elemében, ha 3659 12| akik naiv illuziójukat a legjózanabb valóságnál is többre tartják. 3660 1| józanságnál és más tudomány a legkeserűbb emberismeretnél; de mikor 3661 7| tanfelügyelő őt tartotta a legkiválóbb tanerőnek, a hosszuréti 3662 3| Ádám barátságosan intett a legközelebbi sarokasztal felé, melynél 3663 8| maga az egész világon a legkomolyabb nő, - mondta képmutató arccal.~ ~ 3664 12| szerepük előtt teljes két hétig légmentesen elzárkóznak az egész világtól...~ ~ 3665 16| fejem fáj?~ ~- Még pedig a legnagyobbak egyike, amit életében elkövetni 3666 14| beszélt az uráról, aki a legnemesebb férfi volt a földön (ilyen 3667 3| melynek talán ő volt a legnyomorultabb kis egzisztenciája. Most 3668 15| fenkölt érzéseket még a legöregebb férfi is csak a tisztes 3669 4| élettapasztalások dolgában legokosabb, ha hozzám fordul...~ ~A 3670 11| voltaképpen miért tekintem magát a legőszintébb barátomnak? Nem mondaná 3671 2| meggémberedett ujjal írja legremekebb költeményeit, - de Saáry 3672 17| jobban tudja, mi most a legsürgősebb tennivaló...~ ~Bosszúsan 3673 6| kipróbált tehetségemre a lehető legsürgősebben szüksége van. Három héttel 3674 6| van dolguk...~ ~Mariska a legszentebb becsületszavára jelentette 3675 1| esztendejében már ő kapott legtöbb pénzt az utazó borügynököktől. 3676 17| s azt a férfit becsülöm legtöbbre, aki csak a hűséges és együttérző 3677 5| testvére az egész földön a legtökéletesebb teremtés. Ezt az állitását 3678 7| azért, mert Kiss János a legutóbb lefolyt képviselőválasztásoknál 3679 17| kékszemű asszony még a legvakmerőbb közbeszólót is éretlen gyerekké 3680 13| csöndes hangon.~ ~- Ez esetben légy kegyes tudomásul venni, 3681 9| tőle, hogy ilyen indiszkrét legyek, hiszen magát én a durva 3682 13| könnyelműségre, hogy őszinték legyenek valakihez, mert jól tudják, 3683 11| védtelen kis proletárokat legyilkoljon.~ ~Saáryt tehát itt hagyták 3684 13| inkorrektségtől, idegesen legyintett a kezével, ha képviselőtársa 3685 2| dáma, aki életében még a légynek se vétett, s akiktől nem 3686 8| Akarja, hogy jó pajtások legyünk, hogy mindig legyen valakije, 3687 13| formaságok, amelyektől még a legzöldebb fiatalság örve alatt se 3688 8| fog, de úgy kell magának, legalább hozzászokik a pontossághoz...~ ~ 3689 12| az ötletét azonban, hogy légmentesen elzárkózzanak a világ elől, 3690 1| hogy a rajongók, akiknek legnagyobb része neki köszönhette új 3691 6| tartottak, aki még sokkal léhább és gyerekesebb, semhogy 3692 3| ismerte. Amíg az aszfalton lehajtott fejjel ment tova, hirtelen 3693 3| neveltek!~ ~De hirtelen lehajtotta ismét a fejét, két keze 3694 17| megtébolyítottak kissé... Mi nem a Lehár vagy a Fall Leó muzsikáját 3695 3| meg nekem, hogy nagy ember lehessen belőlem!~ ~Oly szívrehatóan 3696 16| teremtések, s így az se lehetetlen, hogy Masának éppen az ünnepies 3697 5| akkor egyedül csak Masáról lehetne szó.~ ~Az önkéntes helyeslőleg 3698 6| kipróbált tehetségemre a lehető legsürgősebben szüksége 3699 16| és Mariska a köpönyegüket lehozatták volna, Saáry bágyadtan kijelentette, 3700 15| hálókocsiban egész éjjel nem tudtam lehunyni a szememet. Mariska mesélni 3701 15| az életéből, ha Masa most lehúzná a keztyűjét s ő a szíve 3702 7| sóhajtott, de Masa gőgösen leintette, majd újra csábító pillantást 3703 1| az erőszakos választások leírásával, a botrányok tarka gyüjteménye 3704 6| harmincöt esztendő után lejárt végre?~ ~Saárynak most valami 3705 12| nem tudott ellentállani... Lejött és nekünk szentelt az életéből 3706 17| hogy holnap már örökre lekésett a boldogságról.~ ~- Hát 3707 1| ügyvédek, akik olykor gúnyosan lekicsinyelték a pertárban, most valamennyien 3708 15| kezd körülöttem...~ ~Saáry lekiséri a sápadt Mariskát, aki behunyt 3709 17| rögtönzött búcsúlakoma véget ért, lekisérték a Szentkúthyakat a molóra, 3710 5| visszautazott a fővárosba. Nagyot lélegzett, mikor az állomást szegélyező 3711 17| Saáry (szinte asztmatikusan lélegzik): Masa, - én kérdezni szeretnék 3712 6| szemtanuja akar lenni annak a lélekemelő látványnak, mikor Sajó-Eörs 3713 16| csak hálni jár belénk... A lélektől ez annál furcsább, mert 3714 16| öreg úr eközben folytatta leleplezéseit Európa uralkodó családjairól, - 3715 8| a többi, maga belelát a lelkembe... Itt a kezem rá, hogy 3716 12| Magyarországon, aki a mestert lelkesedésével el ne halmozná... Ez a két 3717 3| akik temperamentumuk és lelkesedésük hevét hozták ide a forrongó 3718 15| magát nem a köd és a tenger lelkesíti föl ennyire, hanem az a 3719 6| mozdulattal elhallgattatta a lelkesült gardedámot.~ ~- Azt hiszitek, 3720 8| se látott, egy teremtett lelket se talált. A zajra azonban, 3721 2| mindig egy nyolcéves kisleány lelkét hordta magában - és Zsófia 3722 13| akiket pár órával azelőtt még lelketlen hazaárulóknak minősített. 3723 8| mely mostanáig távol állott lelkétől, így szólott magában:~ ~- 3724 3| akik a Petur bán szilaj lelkével indultak a nagy, politikai 3725 13| völgyek kedvéért minden lelkifurdalás nélkül leszálljon a hideg 3726 13| fogok szólalni, ha erre a lelkiismeretem kényszerít. A lelkiismeretemet 3727 13| lelkiismeretem kényszerít. A lelkiismeretemet épp oly kevéssé rendelem 3728 12| beszélgetés abbamaradt, mert a lelkiismeretes Masát kötelességei a színpadra 3729 13| ismert, voltaképp a parlament lelkiismeretét képviseli...~ ~A lovagias 3730 14| amíg én könnyelmüen és lelkiismeretlenül lebzselek itt egy idegen 3731 14| is leplezetlenül kitárja lelkivilágát s bőven és részletesen emlékezzék 3732 9| kijelentette, hogy kivételesen lemond az üdvözlő-beszédről, s 3733 16| legelső, igazi szeretetéről lemondjak...~ ~- És miért akar lemondani 3734 10| a legnagyobb áldozatot: lemondok egy félórára a bosztonról 3735 1| mások barátságosan, de kissé lenézőleg jártatták körül szemüket 3736 4| jólesett neki, s alkalmasint lenézte és kinevette volna azokat 3737 3| cinikus hétköznapiasság lengett körülötte, hogy minden szenvedély 3738 16| öreges ruhákba. Ha én férfi lennék, biztosítalak, hogy verseket 3739 7| déjeuner-zésben megakadályozta, lényégében banális és érdektelen volt. 3740 10| tartja magához méltó, emberi lényeknek... Az almazöld-ruhás nimfa, 3741 17| hanem ragyogó és kiváltságos lényéknek, akikre mi, köznapi nyárspolgárok, 3742 7| fantáziája színesen és poétikus lendülettel szárnyalt a nyomoruságos 3743 17| nem a Lehár vagy a Fall Leó muzsikáját tartjuk a legbájosabb 3744 17| várja, hogy arcáról fogják leolvasni érzéseit, az okvetetlen 3745 15| lakosztályt foglaltak le. Masa a lépcsőföljárat előtt sietve búcsút vesz 3746 17| következő percben eltünik a lépcsőház homályában.)~ ~Saáry (mindaddig 3747 15| pirult arccal ugrik le a kupé lépcsőjéről. Oly üde és jókedvü, mintha 3748 9| Lassan lefelé haladt a lépcsőkön, s egy kékfrakkos komornyikkal 3749 15| megjelenik a rézburkolatú lépcsőzeten, s bágyadtan kapaszkodik 3750 9| kétoldalt fölfelé kanyargó lépcsőházra, mely misztikus folyosóban 3751 14| a szerelmes embert ezer lépésről is megismerem, s nagyon 3752 13| arra, hogy erkölcsbiróként lépjen föl egy oly országban, ahol 3753 2| este? - kérdezték a hölgyek leplezetlen bámulattal.~ ~- Hát a pesti 3754 14| a képviselőt, hogy ő is leplezetlenül kitárja lelkivilágát s bőven 3755 10| hangszerüket, harisnyás lakájok lepték el a terem parkettjét, s 3756 1| maguk is zöld ujoncokként lépték át az üveges ajtókat. Egy 3757 17| oltogatni kezdi. Aztán lassú léptekkel fölballag a szobájába).~ ~ ~ 3758 3| Végeztél iskolákat? Vagy nem léptél diplomás pályára?~ ~- Elvégeztem 3759 7| kárpótolják. Mindenki álmosan, leragadó szempillákkal dőlt hátra 3760 12| elszunyókálnak, ha este - félig már leragadt szempillákkal - a frissen 3761 7| kijelentései nem tudták lerontani a hatást, melyet az ismeretlen 3762 15| kék vizet és a hajók körül leselkedő delfinek raját. Egy norvég 3763 7| kapujában megjelent, a karzatról lesiető asszonyok csillogó szemmel 3764 13| legény, de most ijesztően lesoványodott... Most le fog ülni és megiszik 3765 6| Laczházyné, aki meglehetősen lesült az olasz ég alatt, gyerekes 3766 17| Saáry (hosszan maga elé néz, lesüti a szemét, kipirul, majd 3767 13| szégyenletes belviszályról s a lesújtó nyilatkozatok, melyekkel 3768 13| minden lelkifurdalás nélkül leszálljon a hideg elvek magaslatáról... 3769 10| jóképü, kövér óriás egyenes leszármazottja a vérszomjas kalandornépségnek, 3770 16| Eddig még magam előtt is letagadtam, hogy kamasz módjára szerelmes 3771 2| ripsz-kanapét, a himzett terítővel letakart sublád ódon díszedényeit, 3772 16| Csúfolódik, mert vénasszony létemre kivágott ruhát vettem magamra? - 3773 11| képviselő, aki itt se tudott letenni arról a rossz szokásáról, 3774 6| mikor Sajó-Eörs bizalmának letéteményese a históriába, illetve a 3775 2| a színházba?~ ~Josephine letette kezéből a tollseprőt, mellyel 3776 14| érdemelnek az asszonyok), majd letörölte a könnyeit és egy hirtelen 3777 13| akarja, akár nem, - sietve leutazik a Quarneróra...~ ~Masa asszony 3778 9| árnyképei lebegtek körülötte a levegőben, s egy bársonyruhás, himzettgalléros 3779 1| Bakony és a zalai hegyek levegőjét hozta ide a gótstílü palotába. 3780 14| elrendelte, hogy három hétig sós levegőn kurálja magát. Mariska eleintén 3781 16| megkívánja az erőteljes tengeri levegőt.~ ~- Maguk betegek? - kérdezte 3782 13| nem akarja, hogy örökre levegyem a kezemet magáról, akkor 3783 9| Masájának, hogy így, rideg levélben, figyelmezteti multheti 3784 12| Masa kacér, ravasz és finom levelecskéjének végre nem tudott ellentállani... 3785 2| s olyan hölgyektől kap leveleket, akik az udvarnál is megfordulnak.~ ~- 3786 4| hozzám. Akarod látni Mariska levelét?~ ~Együtt, egymáshoz bújva 3787 14| Most írom a tizedik képes levelezőlapot...~ ~- Akkor jőjjön ki egy 3788 9| akkor a kezem mindörökre levenném magáról.~ ~Tehát viszontlátásra 3789 2| kicsomagolt könyveiről a port leverte.~ ~- Ő nem tudja, - mondta 3790 15| barátjától.~ ~- Én most levetem a fűzőmet - mondja - és 3791 8| segítségével a télikabátját levetette. A filigrán butorok, a csillogó 3792 3| jégvödrök körül. Amíg kabátjukat levetették, az öreg Nyitray Ádám barátságosan 3793 15| rajzolódnak a tavasziasan fűszeres levegőbe.~ ~A két asszony a kiváncsi 3794 7| kiprotegálhassák a jó hangulatban levő minisztereknél. Az ujságírók 3795 7| akár nem, kénytelen vagyok levonni a könnyelmü igéretem konzekvenciáját. 3796 7| függönyeit izgatott kezek libbentették meg, s husz másodperc mulva 3797 11| és épp oly könnyüséggel libegett el az életéből, mint amilyennel 3798 8| melyek harmonikus lágysággal libegtek ide-oda a gyémántként tündöklő 3799 6| férfiak, a miniszterelnöktől a liftkezelőig, mind beléje voltak szerelmesek, 3800 7| s husz másodperc mulva lihegő heroldok tüntek föl a sokaság 3801 11| mialatt két fürt szőlőt s egy liliputi sandwichet elfogyaszt, szinte 3802 11| vette a nevét, hogy II. Lipót császár, a családi legendák 3803 11| az éhező vendégeket.~ ~A Lipót-teremben a fölszolgáló inasokon kívül 3804 8| diplomámat a kezembe kaptam, liptói túrót vacsoráztam, mert 3805 2| unalmas legény, aki akkor se lobbanna lángra, ha a legszebb leány 3806 11| kandallóban óriási lángok lobognak, melyek mohó szenvedéllyel 3807 6| kezemből a szabadelvüség lobogóját.~ ~A fiatalember elképedve 3808 6| tehát, hogy a magas kormány lobogójával indultam a küzdelembe...~ ~ 3809 9| melyben hatalmas hasábfák lobogtak, a nagy bőr karosszékekre, 3810 17| vagy negyedóráig meghatva lobogtatták zsebkendőjüket az Arany 3811 9| állomásig. Innen viszont negyven lóerős autón száguldasz el a sajó-eörsi 3812 10| zegzúgos folyosón át egy zárt, loggiaszerü erkélyre vezette a képviselőt, 3813 14| aztán - isten tudja, miféle logikus összefüggést talált a két 3814 2| képzelem, hogy minden reggel lóhalálában kellene idejönnie, hogy 3815 15| budapesti vonat hóval födött lokomotivjával begördül a pályaudvarra. 3816 2| himzett pamutdinnyét, mely egy lombfürésszel készített névjegytartó szomszédságában 3817 8| zárták el az utcától, a zöld lombok közül hófehér márványszobrok 3818 11| mélységes csönd volt, s a lomha, téli nap már meglehetősen 3819 11| Masa (lábujjhegyen lopózkodik az asztalhoz, s mialatt 3820 10| érdeklődve szeméhez emelte a lorgnonját... A fiatal képviselőnek 3821 17| nagyon kérem, tagadja le lovagiasan, hogy ez volt a szándéka... 3822 10| kérdezte halk hangon lovagjától.~ ~Saáry megrázta a fejét.~ ~- 3823 11| tehát itt hagyták az asszony lovagjául, de a vadászok, akik irígykedve 3824 11| elé, ahol fölpántlikázott lovak és fantasztikus, piros-párnás 3825 1| Európa legszebb férfiának (lovasképe még most is ott függött 3826 5| György király, úgy ülte a lovat, mint egy délamerikai cowboy, 3827 15| elaludjam, maga pedig elgyalogol Lovranáig s ezalatt folyton arra a 3828 2| róla, hogy nem tartozik a lumenek közé. Ők, akik huszonkét 3829 9| Másfélóra hosszat nyugodtan lustálkodhatsz, de akkor hozzá kell fognod 3830 15| mondja - és jót fogok lustálkodni délig, mert a hálókocsiban 3831 14| átrándult Voloscába s jóideig lustálkodva kószált a festői és ütött-kopott 3832 3| Hol jársz itt, ahol a madár se jár? - kérdezte harsogó 3833 7| fogantatása előtt kisugározta magából azt az álmos és ködszerü 3834 9| Legelőször is jegyezd meg magadnak fiacskám, hogy igazi barátság 3835 9| hiszem, szívesen veszed, ha magadra hagylak, hogy a hosszú utazás 3836 11| húszezer hold földet is a magáénak mondhat, s hogy ősei éles 3837 9| támadt, hogy minden férfit magamba fogok bolondítani, s aztán 3838 11| rideg árvaházban, s azóta magamhoz hasonló szürke emberek társaságában 3839 1| a nagy sikerek láza még magánál a játékosnál is jobban átjár... 3840 12| Mint színész, vagy mint magánember?~ ~- Mondjuk, hogy mint 3841 5| cseppet se szimpatizál a magánnyal és a természet fenségével...~ ~ 3842 1| hoztak, de a miniszterelnök magánszemélyével szemben, mintha tökéletesen 3843 12| még sohase láttam. De mint magánemberről már régóta megvan róla a 3844 11| téli nap már meglehetősen magasan járt az égbolton, mikor 3845 6| emelte föl pillantását a magasba, ahol az óriás hatalmas 3846 14| Mariska, aki ilyenkor hivatása magaslatára emelkedett, a köténye mellett 3847 13| leszálljon a hideg elvek magaslatáról... A lángoló hazafi, köznyelven 3848 10| kiszögellésére, mely büszkén, hideg magasságban trónolt a végtelenbe vesző 3849 7| gyermekeitől, de nem ám valami magasztos cél érdekében, óh nem: hanem 3850 15| verőfény tűz végig s a Monte Maggiore fehér hósipkája élesen megcsillan 3851 3| demokrataságot affektáló mágnás hallgatta szivarozva a demagógok 3852 12| válás előtt még egyszer magukba akarták bolondítani a könnyen 3853 6| idejüket? Ha szív lenne magukban, hát szó nélkül megszavaznák 3854 8| látogatásával megtisztel? Maguknál talán négy óra után szokták 3855 5| melyben az ország figyelmét magukra vonhatják; de egyelőre a 3856 1| fog-e velem? - kérdezték maguktól halkan a kis vicinális politikusok, 3857 15| mondja nevetve. - Ahogy magunkat ismerem, azt hiszem, hogy 3858 8| egyiptomi cigaretták kinálgatták magukat... Masa eléje tette az egyik 3859 5| egyáltalában nem tudta volna magyarázatát adni annak, hogy mi beszélni 3860 17| veszedelemben forog... Ne magyarázza félre, amit mondok, mert 3861 12| akinek megalkotásával a magyarok istene végre jóvátette a 3862 3| megélhetett volna abból is, hogy Magyarország címtárát helyettesíti. A 3863 12| hiszen alig van asszony Magyarországon, aki a mestert lelkesedésével 3864 3| fontos, hanem a jó vér és a magyaros temperamentum. Velem fogsz 3865 1| a fórum kuliszái közt, majdnem épp oly lelkesen fogadták, 3866 4| kinevette volna azokat a majmokat, akik még e szükséges élettani 3867 4| csillogó szakállát, az étterem major domusa - egy elegáns és 3868 5| mellett, hanem fanatikus makacssággal gondolt a langyos tavaszi 3869 15| szerkesztői üzenetek írója öreges makacssággal hisz a férfiak és nők közt 3870 8| vonultak az ablakom alá, egy malacbanda a Rákóczi-indulót játszotta 3871 17| tudomásul, hanem fáradhatatlan maliciával rágalmazza végig az összes 3872 11| asztalon dobolnak, mások malmosdit játszanak az ujjukkal, olyanok 3873 10| valahol messze egy befagyott malomkerék silhouetteje sötétlett, 3874 3| testvérbátyja. Amint látod, még a mamának is bátran udvarolhatsz...~ ~ 3875 3| látszott: erről a viruló mamáról csakugyan nem lehetett volna 3876 1| végigjárta, a parasztok mámorosan kapták vállukra és kijelentették, 3877 2| visel, - az ilyen emberből manapság már semmi se lesz. De különben 3878 6| hogy az öreg Csóthy Ábrahám mandátuma harmincöt esztendő után 3879 4| Nem akarom, hogy itt maradj, - mondta gyöngéden és a 3880 14| hittem volna... Jó, jó, csak maradjon a helyén, mert csöpp híjja, 3881 3| koromban teljesen árván maradtam...~ ~- Hát ki taníttatott, 3882 17| tájban teljesen egyedül maradnak. Mindketten elhallgatnak, 3883 13| így nevezte Saáry Gézát - március elején, kissé megfogyva 3884 5| meghallgatott néhány panamistát, aki máris protekciókat kért tőle, 3885 5| Vajjon csakugyan Mariska-e az egyedüli társasága? - 3886 14| abban a tudatban, hogy drága Mariskája idegen földön betegen fekszik...~ ~- 3887 15| gyógyulásról?~ ~Masa: Szegény Mariskám, te, ugylátszik, mint notórius 3888 14| most se találja ki, hogy Mariskáról van szó, akkor bátran megsütheti 3889 6| mindenáron meg akartak ismerkedni Mariskával, hogy a „kis magyar leány” 3890 1| töltött néhány esztendőt, s a marosvásárhelyi cenzorok előtt tette le 3891 17| oly kevéssé hiszek, mint a marslakókban... Lehet, hogy egyszer visszatérnek 3892 13| szobájában.~ ~Mikor az igazmondás mártirja - egy lap így nevezte Saáry 3893 16| aszpirint, - válaszolta mártirmosollyal a képviselő.~ ~Masa durcásan 3894 5| vonhatják; de egyelőre a mártirok önmegtagadásával húzódtak 3895 4| nyelvecskéjét borzongva mártotta meg a pezsgőben, melyet 3896 1| fiatalember mozdulatlan márványarccal figyelt az előtte folyó 3897 1| zenekar hangolni kezd.~ ~A márványos folyosókon, melyeknek ablakaiból 3898 8| zöld lombok közül hófehér márványszobrok pillantottak rá, könyvek 3899 1| körüljártatták szemüket a márványtól és aranydiszitésektől csillogó 3900 5| pillanatban megmondta, hogy Masából és az urából, fájdalom, 3901 16| hangos örömmel közeledett a Masáék asztalához. A társaság 3902 15| matronák számára tartogatja... Masához még a hetvenéves aggastyánok 3903 16| elrabolni a szegény kis Masája lelki nyugalmát...~ ~- Gondolja? - 3904 9| bizonyosan megbocsátja szegény Masájának, hogy így, rideg levélben, 3905 15| szeretném látni a kis Masámat, aki a legszebb és legédesebb 3906 5| szívében, akkor egyedül csak Masáról lehetne szó.~ ~Az önkéntes 3907 17| milliomos a mesemódra kicsípett Masától.~ ~- Akkor se tudtam, mikor 3908 9| kissé kipihend magadat... Másfélóra hosszat nyugodtan lustálkodhatsz, 3909 12| az egyiket Zsófiának, a másikat Josephine-nek hívják s akik 3910 2| irulunk-pirulunk boldogságunkban a másodemeleti zártszéken...~ ~Hálásan 3911 16| sarokban; szegény most már a második pápaszemét is az orrára 3912 7| libbentették meg, s husz másodperc mulva lihegő heroldok tüntek 3913 11| Szavamra mondom, hogy tíz másodperccel ezelőtt még ébren voltam...~ ~ 3914 1| hogy a kegyelmes úr egy másodpercig rajta felejtette a pillantását. 3915 4| Lehet, hogy ez így szokás másoknál, de ezek ketten - biztosítalak 3916 3| tudta keresni a kenyerét. Másolt és rossz kölykökkel vesződött, 3917 12| kisasszonyok fedele alatt, de másról, mint Önről, még eddig nem 3918 9| volt százévesnél fiatalabb; massziv, megfeketült subládok álltak 3919 15| csak a tisztes és fehérhajú matronák számára tartogatja... Masához 3920 10| néhány tiszteletreméltó matrónával beszélgetett, érdeklődve 3921 12| csüggött azokon a főrangu mecénásokon, akik leereszkedésükkel 3922 9| A kapuboltozat előtt medvebőrbe bujt portás segítette ki 3923 9| táncolt előtte a padozat medvebőrein... A bástyába vágott ablakmélyedésből, 3924 5| tekintélyek körül, akik már meg-megütögették a készülő politikai hangverseny 3925 7| hírnökök egyike szolgálatkészen megadta a fölvilágosítást.~ ~- Saárynak, 3926 4| fordul...~ ~A beszélgetés itt megakadt, mert az asztalhoz most 3927 5| önkéntes.~ ~A képviselőház megalakulási munkái, s a szokatlan heves 3928 12| halhatatlan színművész, akinek megalkotásával a magyarok istene végre 3929 7| anélkül, hogy a világ kereke megállana, s anélkül, hogy csak egyetlen 3930 17| Holmes-féle szimptomákból akarják megállapítani, hogy egy becsületes fiút 3931 2| kisasszony ezután suttogva megállapította, hogy albérlőjük nagyon 3932 2| képviselőtársai szórakoznak. Ugyancsak megállapították azt is, hogy bár jólelkü, 3933 4| egy angol rostbeefben megállapodjék. Titokban azt szerette volna, 3934 3| elé.~ ~- Saáry... Saáry... megállj csak egy percig... Nem annak 3935 2| nyakába vette a várost, megállt minden cédulás kapu előtt, 3936 12| ujságírókat is kivétel nélkül megbabonázta. II. Rákóczi Ferencről és 3937 9| most azonban tisztelik és megbecsülik egymást, mert pajtási viszonyukat 3938 2| de harmadnap mégis csak megbékültek vele, mert belátták, hogy - 3939 3| halt meg, mert öreg korára megbénult és nem folytathatta a mesterségét... 3940 7| akkor négyszemközt mindent megbeszélhetünk...~ ~Keztyüs kis kezét odanyujtotta 3941 5| cigány mellett, de nyájasan megbiccentette a fejét, mikor a tétovázó 3942 6| a tisztelt nép engem is megbizott, hogy ötödfél évig képviseljem. 3943 15| szélvészre?~ ~Saáry: Már megbocsásson...~ ~Mariska: Maga az államvasút 3944 1| ismerőseit, míg tekintete jóságos megbocsátással siklott tova az ismeretlen 3945 9| maga tehát bizonyosan megbocsátja szegény Masájának, hogy 3946 11| Masa: Jó szívem van, hát megbocsátok nekik. Én a gyilkost is 3947 11| vagyok...~ ~Masa: Már előre megbocsátottam.~ ~Saáry: Maga elvált az 3948 7| kellene...~ ~A kegyelmes úr megbólintotta a fejét, s méltóságos lépésekkel 3949 16| kiállhatatlan volt, hogy egyszerűen megborzadtam magától. De az asszonyok - 3950 7| korzón. Laczházy kómikus megbotránkozással követte, miközben hangosan 3951 5| ajánlották a kormány mielőbb való megbuktatását, meghallgatott néhány panamistát, 3952 17| hogy egy hajszál híjján megbuktatta a kultuszminiszter ő excellenciáját... 3953 15| Maggiore fehér hósipkája élesen megcsillan a napsütésben. Saáry furcsának 3954 10| mely káprázó szemei előtt megcsillant.~ ~- Gyönyörü! - akarta 3955 4| kertjében, de a praefectus megcsípett és ekkor három napig nem 3956 2| Nagysádéknak ezt a dolgos kezét megcsókolja... De különben nem rám tartozik, 3957 8| bakfisszemét, mely ugyancsak megcsúfolta előbbi hencegését, kiváncsian 3958 12| kezet fogott, - Mozgay a megdicsőültek mosolyával, Saáry a vidéki 3959 5| kit keres. Később bizonyos megdöbbenéssel konstatálta, hogy Nyitray 3960 2| valamely mérsékelt átalányban megegyezni sikerülne.~ ~- A képviselő 3961 17| régi illuzióim, de addig megelégszem a baráti kézszorítással 3962 9| akkor ebben a viskóban is megélhet valahogy...~ ~A kapuboltozat 3963 3| aggastyán volt, aki uriasan megélhetett volna abból is, hogy Magyarország 3964 7| hallgatók pedig lelkesen megéljenezték...~ ~A fiatal képviselő 3965 12| fogadták...~ ~Az előadást megelőző nap délutánján Saáry egy 3966 7| a készülő interpellációt megelőzte...~ ~Vagy tíz perccel azután, 3967 2| kézimunkánkból is fejedelmileg megélünk.~ ~- De különben sincs abban 3968 6| magába, - ez a kilátás csak megér talán annyit, hogy az ambiciója 3969 12| a világ elől, gúnyos és megérdemelt kicsinyléssel fogadták...~ ~ 3970 13| csak szidjon össze, mert megérdemlem... Térdeltessen ki a sarokba, 3971 12| házigazda tapintatával egyszerre megérezte, hogy vendégét ki kell szabadítania 3972 15| szikláit.~ ~Öt perc múlva megérkeznek a penzióba, ahol a kis pesti 3973 11| érteni józan ésszel? Maga megértené, ha más asszony volna a 3974 11| engem ugyancsak nem lehet megérteni józan ésszel...~ ~Saáry: 3975 13| ideálista tacskóknak... Megértette?... Ezután ne halljam hát 3976 10| hanem a tudatos asszony, aki megértő kacérsággal tekint a férfiak 3977 7| rokonszenvével, s az idén mégis megesett vele az a hallatlan méltánytalanság, 3978 9| szűzek otthon maradtak, mert megfagytak volna szegénykék az átlátszó 3979 11| comesnek vendége. A császár megfakult arcképe most is ott függ 3980 17| nem rébuszokat akarnak megfejteni s nem Sherlock Holmes-féle 3981 9| százévesnél fiatalabb; massziv, megfeketült subládok álltak a falak 3982 12| életükben minden más férfiról megfeledkeztek... Ez a férfi Ön, kedves 3983 5| asszony, semhogy valaha megfeledkezzék magáról. És ilyen tekintetben, 3984 5| étlapot, titokban azt a megfigyelést tette, hogy a huszárönkéntes 3985 9| becsületszavát, mellyel megfogadta, hogy résztvesz a sajó-eörsi 3986 15| olvastam s mely épp úgy megfogta a fantáziámat, mint ez a 3987 13| március elején, kissé megfogyva lábra állott, jó ideig elérzékenyülve 3988 2| Budapesten? Az utcán mindenki megfordul utána, a Belváros minden 3989 2| leveleket, akik az udvarnál is megfordulnak.~ ~- És ez magukat boldogokká 3990 16| főherceg évenkint kétszer megfordult a felföldi vadászkastélyban, 3991 8| legelőkelőbb hely, ahol életében megfordult. A fiatal, vidéki ügyvéd, 3992 2| mikor Petőfi Sándor hidegtől meggémberedett ujjal írja legremekebb költeményeit, - 3993 13| egészsége után, ahelyett, hogy meggondolatlanul panamistának nevezze... 3994 4| becsukja... Nekem, lássa, az a meggyőződésem, hogy az életben egyedül 3995 12| ideáljának tartom, - mondta mély meggyőződéssel.~ ~- Komolyan beszél?~ ~- 3996 7| Laczházy szavaiból fényesen meggyőződhetik - még az intrikusok is elismerik, 3997 11| misztikus kékséggel reszketnek a meggyújtott spiritusz tűznyelvei. Az 3998 7| elő az élet küzdelmeire, meghagyták eddigi állásában. Kiss János 3999 1| pártja: mindannyian mélyen meghajoltak előtte, s tiszteletteljes 4000 8| napsütésben, engedelmesen meghajtotta a fejét.~ ~- Az életem történetét 4001 1| s maguk is önkéntelenül meghajtották a fejüket, mikor a szomoru 4002 7| arra, hogy új párthivét meghallgassa. Nyomában egyszerre bezúdult 4003 17| nem is szó szerint - de meghallgatta a szegény Saáry imádságát: 4004 15| a szerelmesek panaszait meghallgattam, s az akadályokat, jóságos 4005 13| asszony édes gyermekhangját meghallja, s néhány órán át szótalanul 4006 12| akiért minden pillanatban meghalnának...~ ~A ravasz Saáry látszólag 4007 3| édesanyám már jóval előbb meghalt és én ötéves koromban teljesen 4008 13| hogy valamelyik miniszter megharagszik.~ ~- Kit vádolsz azzal, 4009 16| mert bizony isten, mindjárt megharagszom...~ ~A társaság megivott 4010 9| csunya dolog lenne, ha megharagudnék, mert én most is csak a 4011 10| vármegye alispánnéja, aki megható jószivüséggel támogatja 4012 11| pajtása vagyok...~ ~Masa (meghatottan, de mosolygó arccal, mintha 4013 14| lelkesedve.~ ~Saáry tréfás meghatottsággal mormogott, Masa pedig elmesélte, 4014 12| Ájulj el a csodálkozástól és meghatottságtól: a férfi, akivel szerencsés 4015 15| barátsággal... Ez képmutató meghazudtolása volna a természetnek, mely 4016 16| teremtéssé, aki a korát meghazudtolva, oly nemes őszinteséggel