IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Az elvált asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4017 16| mit pózolt itt eddig a meghiggadt matróna szerepében! - mondta 4018 9| hálásan köszönetet mondott a meghívásért, s megigérte, hogy minden 4019 13| tengerpartig, engedelmesen meghízom öt kilóval, s a panamistáknak 4020 15| Saáry: Velem?~ ~Masa: Meghízott és olajbarnára sült, mintha 4021 1| miniszterelnök három kilóval meghízzék. És az új emberek, akik 4022 11| asszonyokat a legelső pillanatban meghódítják?... A külső jelek után itélve, 4023 7| volt, de te egy csapásra meghódítottad a t. Ház valamennyi pártját... 4024 6| néztek, s hogy minden férfit meghódítottam, aki az utamba akadt? Mariska 4025 9| kivánságom, hogy valamennyit meghódítsa... Ha csak rólam lenne szó, 4026 6| hogy egy bájos asszonyt meghódítson... Kitalálja, ugy-e, hogy 4027 6| legnagyobb áldozatot is meghozzuk!... Én a hazámért mindenre 4028 14| vonatba szállhatna, s úgy meghülhetne, hogy két hétig se kelne 4029 14| elmesélte, hogy sógornője meghűlt a sajó-eörsi vadászatokon 4030 7| melynek egyik zúgában félénken meghúzódott, a havas sziklák, melyeken 4031 8| Aztán egy mozdulattal megigazította vállán hímzett kötényét 4032 17| belém...~ ~Saáry (annyira megijed, hogy derékon kettéharapja 4033 5| a válaszfölirat ügyében megindultak, hosszan belenyúltak az 4034 8| hencegését, kiváncsian és megindulva szegezte különös vendégére. 4035 13| természetellenes jókedvvel védte megingott pozicióját.~ ~A vitarendező 4036 14| embert ezer lépésről is megismerem, s nagyon csalódnám, ha 4037 9| hogy a kitünő szónokot megismerhessék...~ ~Laczházy fölkisérte 4038 12| Nekem? Sőt alig várom, hogy megismerkedjem vele! - válaszolta titokzatosan 4039 2| sok mindenféle emberrel megismerkedtek, méltán voltak büszkék arra 4040 8| E napon - folytatta - megismerkedtem magával s megtudtam, hogy 4041 3| királlyal vetekedik: mindenkit megismert, akit életében egyetlenegyszer 4042 10| asztal fölött, Masa súgva megismertette barátjával a Laczházy-kastély 4043 16| szeretetnek ezt a kitörését, aztán megismertette régi barátait a zavartan 4044 13| lesoványodott... Most le fog ülni és megiszik egy csésze forró teát, reggel 4045 8| szivarfüstöt érzek magam körül...~ ~Megitták a kávét, nagy füstfelhőket 4046 16| megharagszom...~ ~A társaság megivott a kávéházban néhány üveg 4047 4| népszerü öreg képviselő megjelenése bizonyos föltünést keltett 4048 8| hogy a király asztalánál megjelenjék, - de ez a jog nem változtatott 4049 1| színpadján, ma vele együtt megjelentek.~ ~Az elnök csöngetyüje 4050 6| Arany oroszlán erkélyén megjelentem...~ ~- És milyen programmal 4051 2| tizenkétezer forintot úgy megkeres évenként, mint tizenkét 4052 6| kis magyar leány” kezét megkérjék tőle. Masa szemmelláthatólag 4053 4| elmerülve, az egész Belvárost megkerülte.~ ~ ~ ~ 4054 12| hogy a komoly próbákat megkezdjük...~ ~Idegesen betuszkolta 4055 7| ismeretlen szónok a beszédét megkezdte, hirtelen a szenzációk 4056 16| Szentkúthyak egészségi állapota megkívánja az erőteljes tengeri levegőt.~ ~- 4057 4| képviselő csakhamar boldog megkönnyebbüléssel vitette el maga elől az 4058 15| indulásra jelt adjon. Végre megkondul a hajó harangja s mindketten 4059 13| s a miniszter honfibútól megkopaszodott feje egy pillanatig láthatóvá 4060 9| nézett farkasszemet vele megkopott aranyrámájából... Oly ijesztő 4061 3| szerényen, szinte alázatosan meglapulva ült a játékosok háta mögött? 4062 2| örömünkben, ha olykor messziről meglátjuk, s néha órákig utána sompolygunk, 4063 2| hogy bennünket minduntalan meglátogasson? Tudja, hogy egészségesek 4064 16| az influenzás trónörököst meglátogatta.~ ~- A fenséges úr - mondta 4065 11| mikor az imént oly hirtelen meglepett.~ ~Masa: Annyi bizonyos, 4066 7| szögletéből, s boldogan és meglepetten ölelte keblére, miközben 4067 8| Ez a bakfis - mint utóbb meglepetve konstatálta - Masa asszony 4068 14| barátnőjénél, Masa váratlan és meglepő hírrel fogadta.~ ~- Tudja, 4069 7| Miután tiszta a levegő, hát megmondhatom, hogy nagyszerüen beszéltél!... 4070 12| nincs más hátra, mint hogy megmondjam a nevüket is... Tehát két 4071 5| már a legelső pillanatban megmondta, hogy Masából és az urából, 4072 14| igen veszik hasznát, sietve megmosdott és átöltözött, majd hosszabb 4073 1| Egy-egy csoport hirtelen megmozdult: valamelyik országos hírü 4074 17| ezért az impertinenciáért megneheztelne magára...~ ~Masa most végre 4075 14| hadikikötőt és az amfiteátrumot megnézzék. A négyórai út alatt hosszan, 4076 7| abszolut nimolista egyszerre megnőtt az új keretben, ahova a 4077 1| inkább kellemetlen volt, mint megnyerő, jólszabott kabátot még 4078 8| kapott választ; félénken megnyomta tehát az ajtó kilincsét. 4079 2| illatával. És a leányok most megnyugodva ültek le a tisztára súrolt 4080 5| üveg francia pezsgőt. Majd megölelte és tegezni kezdte a Masa 4081 5| és Laczházy könyörtelenül megölné azt, aki Masának csak egy 4082 15| legszebb látvány se tudja megölni a gondos és pedáns háziasszonyt): 4083 2| olajnyomaton az a jelenet volt megörökítve, mikor Petőfi Sándor hidegtől 4084 8| fényes tízkrajcárossal is megörvendeztetett. Az első új ruhát húszéves 4085 7| volt, a minisztérium minden megokolás nélkül áthelyezte egy sivár 4086 3| patriárka büszkesége nagyon is megokoltnak látszott: erről a viruló 4087 11| ezt a lélektani rébuszt megoldani.~ ~Saáry: A legnagyobb titkát 4088 11| gondolkodó, aki egy-egy probléma megoldása közben horkolni szokott.~ ~ 4089 12| többé-kevésbbé mindenkit megőrjített, csupán Laczházy, a házigazda, 4090 14| titkát híven és becsületesen megőrzöm...~ ~- Hát csakugyan olyan 4091 6| használni, hogy a te munkától megőszült jobbodat megszorítsa...~ ~ 4092 13| asszony az oldala mellett, aki megóvja attól, hogy ostobaságokat 4093 15| látszik meg rajta.~ ~Masa (megpillantja Saáryt és Mariskát, s ámultan 4094 4| amíg egy újabb cigarettával megpróbálkozik?~ ~Saáry komolyan megrázta 4095 12| jóvátette a nemzet évezredes megpróbáltatásait. Ő legalább - amint arcáról 4096 16| maga elé, most egyszerre megragadta a Mariska asszony kövér 4097 13| hozták előtte.~ ~- Mindenkit megrágalmaznak - mondta kedvetlenül, - 4098 10| gondolja, hogy most rögtön megrázkódom, s ismét a kopasz, havas 4099 11| fölújítsák!~ ~Masa (csöndesen megrázza a fejét): Nem, édes barátom, 4100 11| Saáry már kétszer is megreggelizett, végigkóstolta az összes 4101 15| összes villák és penziók megremegnek, kisérteties lánccsörgés 4102 5| erejével égbenyuló kősziklákat megrepeszthettek volna, langyos helyeslésekben 4103 8| beszédében, mintha hirtelen megrestelkedett volna a szentimentális szavaktól, 4104 8| látom, hogy nem tartozik a megrögzött bűnösök közé. Most szépen 4105 9| életemet legalább húsz évvel megrövidítik, kénytelen vagyok egyelőre 4106 1| de a kor, fájdalom, őt is megrokkantotta: néha behunyta a szemét, 4107 6| képviselő minden csontja megroppant bele.~ ~- Hát mit szólsz 4108 16| még a legédesebb tej is megsavanyodnék, legalább az éjjel, hízelkedés 4109 14| Mariskáról van szó, akkor bátran megsütheti az emberismeretét...~ ~Mariska - 4110 11| egyszerüen és könnyü szívvel megszabadulok tőlük... Laczházy nem az 4111 11| fényüző reggeli kedvéért megszakítsák. Tíz óráig mélységes csönd 4112 12| postamester, aki különben is megszaporított személyzettel dolgozott 4113 6| magukban, hát szó nélkül megszavaznák ezeket az unalmas kiadásokat, 4114 9| azért, hogy az igéretét megszegje? Ha ilyesmire vetemednék, 4115 1| valakit az új emberek közül megszólított volna. A pártvezérek, akik 4116 3| hosszuszakállas úriember jókedvűen megszólította:~ ~- Mit horgasztod le az 4117 9| ilyesmire vetemednék, nagyon megszomorítana, s akkor a kezem mindörökre 4118 12| Most azonban itt van és megszoríthatom a kezét és ha visszamegyek, 4119 17| magával fogok álmodni... (Megszorítja a Saáry kezét és oly vértforraló 4120 6| becsületét...~ ~Hálásan megszorította a Saáry kezét, de a fiatal 4121 5| farizeusok módjára tapsoltak, s megszorították a pártjukbeli szónok kezét; 4122 6| Most azonban, fájdalom, megszünt ez a paradicsomi állapot, 4123 8| tapasztalatai már sok mindenre megtanítottak? Elhiszi, hogy nem kisleány 4124 17| minden percért. Az éjjel megtanulhatta, hogy a gyávaság néha helyrehozhatatlan 4125 5| Saáry, aki ügyészi állását megtartotta a vidéki takarékpénztárnál, 4126 17| darabkája is. Mindez némileg megtébolyítja a fiatal urat, de Masa ezt 4127 17| hogy egy becsületes fiút megtébolyítottak kissé... Mi nem a Lehár 4128 17| Aki a vallomást, amit ma megtehetne, holnapra halasztja, az 4129 4| Mindezt talán a jóbarát is megtehette volna; de a fiatal képviselő 4130 2| míg a konyha egyszerre megtelt a frissen főzött kávé illatával. 4131 7| népe, a hirlapíró karzatok megteltek, s a miniszterelnök, aki 4132 7| akiket az állam bosszuló keze megtépázott. Most nem látszott többé 4133 14| fölkelhessen... Mert ugyebár, megteszi nekem azt a szívességet, 4134 9| cigányképü óriás csak a világ megtévesztésére játssza a komoly és felnőtt 4135 8| igérte, hogy a látogatásával megtisztel? Maguknál talán négy óra 4136 3| Ha a haza a bizalmával megtisztelt, akkor nincs többé jogod 4137 14| mellyel a derék Mariska megtisztelte, arra ösztönözte a képviselőt, 4138 8| királynői leereszkedésemben, megtiszteltem...~ ~- Kérdezzen és én töredelmesen 4139 7| elhárítva magától azt a megtisztelést, hogy egy rögtönzött diadalmi 4140 13| parkettes miniszteri társalgókat megtöltötték, mindig ott lehetett találni 4141 8| megismerkedtem magával s megtudtam, hogy poézis és melegség 4142 16| akar feküdni? - kérdezte megütközve Masa asszony.~ ~- Mondja 4143 12| kulturlénynek tartsanak...~ ~Kómikus megütődéssel rázta meg a fejét s halkan 4144 5| tőle, de egy éjjel hirtelen megúnta a mezővároska idilljét, 4145 11| jóbarát és én a barátaim megválasztását nem az anyakönyvvezető följegyzéseitől 4146 1| voltak álmai, melyeknek megvalósítását új poziciójától várta, s 4147 12| magánemberről már régóta megvan róla a véleményem.~ ~- És 4148 14| Fiuméba, s velem együtt megvárja a budapesti gyorsvonatot?~ ~ ~ ~ 4149 8| asszonyi finomságnak valami megvesztegetően édes poézise fogta körül, 4150 1| künn maradt a folyosón, s megvetéssel, keserüen lefelé görbülő 4151 3| valakit, aki a bánatában megvigasztalja...~ ~Füttyentett egy arrafelé 4152 3| fejjel ment tova, hirtelen megvilágosodott ismét előtte a hideg tanulószoba, 4153 3| szeme most félelmetesen megvillant.~ ~- Híres ember akarok 4154 3| püspöknél. Közbenjárásának megvolt az eredménye: a püspök kijelentette, 4155 1| tűzbe-vízbe mentek volna érte, s a megye székházában aggódva néztek 4156 7| váltópöröket tárgyalt a megyei székvárosban, de most váratlanul 4157 3| audienciára jelentkezett a megyés püspöknél. Közbenjárásának 4158 2| hiszen minden este színházba megyünk, mikor ő valamelyik szerepét 4159 11| mostani élete harmóniáját megzavarják?... Vagy még most, a válás 4160 17| remélhetőleg jó ideig nem fogják megzavarni a cirkulusait s gondoljon 4161 5| melyet a takarékpénztár megbízásából a törvényszékhez beadott, 4162 1| kabátjuk belső zsebét. A megbizólevelet keresték. És boldog, elégedett 4163 3| feleséges ember, részvevően megbólintotta a fejét, míg a kocsi fokozott 4164 13| üzleteken törik a fejüket. Megbocsáss, nekem ilyen régimódi elveim 4165 13| senkise követte el azt a meggondolatlanságot, hogy véleményét nyílt színen 4166 5| fiatalemberekkel - az volt a meggyőződése, hogy itt szoktatják őket 4167 14| fényűző álmokból élt. Mariska meghatva és részvéttel hallgatta 4168 7| az új csillagot a szíves meghívás elfogadásában. A visszautasításnak 4169 10| de azért a maga kedvéért meghozom a legnagyobb áldozatot: 4170 17| A miniszterelnöknek csak megmondja az ember valahogy az igazat, 4171 5| fogadóban, - gondolta magában megnyugodva, bár egyáltalában nem tudta 4172 1| miniszter kedélyes embonpointját megpillantották; a vidékieket - akik közül 4173 5| kétheti lebzselés után megszökött Budapestről, hogy a hosszu 4174 1| cipő kandikált ki, szóval megtestesülése volt annak a vasárnapi, 4175 10| éjszaka alatt csodálatos módon megváltozott volna... Mosolygó gyermekfejét 4176 13| igérhetem meg, hogy hamarosan megjavulok...~ ~Masa szigorúan fölhúzta 4177 1| falusi elegánciának, mely a méhészegyleti teke-partiek notabilitásait 4178 3| Géza ijedten. - Csak nem mehetek ebben a züllött kabátban 4179 12| Saáry képviselő végre egy méla akkorddal búcsút vett Zsófia 4180 12| főispán beszédét, közben mélabúsan, szertartásos pózzal bólintva 4181 4| egy elegáns és bágyadt melankóliával mosolygó férfi - személyesen 4182 1| izgalmak hullámverésében, melankolikusan gondolva azokra az időkre, 4183 15| szerelmesen egymáshoz bújik s még melegében elintézi az összes budapesti 4184 1| gesztusra, s a szeretet és hála melegével simogatta végig az ismeretlen 4185 14| napsugár csak ragyog, de nem melegít, s mi sem könnyebb annál, 4186 3| meg, hiszen a szülői ház melegségét sohase ismerte. Amíg az 4187 13| kiszolgálta cinikus vendégét, majd melléje ült és hosszu prédikációt 4188 3| hogy jóravaló dadát fogadna melléjük.~ ~Saáry, aki mindeddig 4189 11| tulajdonosa a ruhatárán kívül mellesleg húszezer hold földet is 4190 10| hogy maga csakugyan itt ül mellettem? Nem gondolja, hogy most 4191 4| fiatalember volt, akinek hatalmas mellkasához gyönyörűen vasalt smoking 4192 3| hogy egyszerre eltüntek mellőle a nagyváros bérpalotái, 4193 4| végül - minden előételt mellőzve - egy angol rostbeefben 4194 4| smoking simult, míg hófehér mellvértje, óriási fekete nyakcsokra 4195 9| tekintett rá, aki ragyogó mellvértet és selymes smokingot viselt, 4196 13| álmodozva kalandozza végig a melódiák birodalmát. Masa azonban 4197 8| tudott s mely csodaszép és melódikus dallamként zengett körülötte 4198 2| emberrel megismerkedtek, méltán voltak büszkék arra a tudományukra, 4199 7| megesett vele az a hallatlan méltánytalanság, hogy a kedves, barátságos 4200 1| inkább személyének, mint méltóságának szólt, s csupán egy hajszál 4201 5| jobb asztalt nem talál, méltóztassék ide telepedni az enyémhez. 4202 5| reális motivumok közül, melyekből eddig egész élete összeszövődött, 4203 14| ködbevesző síkságára, melyen millió aranyfolt reszketett, 4204 4| hogy ehhez a gyöngédséghez, melyért most talán az életét is 4205 10| feléje puha kezecskéjüket, melyeken drágaköves gyűrűk csillogtak, 4206 5| pezsgő-márkát szeret a legjobban, s melyik nótát tudná elhallgatni 4207 3| legközelebbi sarokasztal felé, melynél két gyönyörü asszony és 4208 8| És olyan pillantással, melyben a gyerekleány naiv bájossága 4209 3| azt tartotta róla, hogy memória dolgában a koronás királlyal 4210 12| huszszavas szerepet, noha a memorizálással már az iskola padjaiban 4211 15| selyemsipkát visel, Saáry hosszú mencsikoffot, aminőt már csak a kisebb 4212 13| beszédem elől a folyosóra menekülj.~ ~Vereczkey arca szinte 4213 7| legény, akik elől ijedten menekülni kellene...~ ~A kegyelmes 4214 3| minden szenvedély riadtan menekült a közeléből. A huszonötéves 4215 7| ülésteremből sűrű rajokban menekültek ki a képviselő urak, hogy 4216 13| kivétellel a hajléktalanok menhelyén végzik az életüket? Ha csak 4217 2| Zsófia.~ ~- Hát akkor miért mennek mégis a színházba?~ ~Josephine 4218 5| hiszem, mindketten tűzbe mennének egymásért, de házastársi 4219 13| punktum... És most haza fog menni és sietve becsomagol s addig 4220 7| föl, az ellenzéki padok mennydörögtek a helyeslés zajától és a 4221 10| tölgyfaburkolatos terem mennyezetéről most harmincágu, villamos 4222 12| gyöngédség, vagy a becsület. Mennyivel különb és nemesebb race 4223 12| szinte alázatosságszámba menő hódolattal.~ ~- Csak hallott?~ ~- 4224 6| belátja, hogy meg kell előttem mentenie a képviselőház becsületét...~ ~ 4225 11| gyerekfejemmel feleségül mentem hozzá... Egy nap - ez a 4226 13| hát többé, hogy őszinte mer lenni valakihez, kivéve 4227 3| rosszulszabott kék ruhájában rótta a meredek utcákat, húsz magához hasonló, 4228 16| eddig értelmetlen arccal meredt maga elé, most egyszerre 4229 9| tizenöt perc mulva elképedve meresztette szemét a sötétségből 4230 5| fiatal leány, akiért száz mérföldnyi területen belül minden férfi 4231 11| világgyűlölőkre, akiket a nők hetedhét mérföldnyiről elkerülnek. És lássa, én 4232 17| merünk föltekinteni... Hogy merhetnék hát olyan impertinens lenni, 4233 15| semhogy az igazi érzéseit be merné vallani előttem...~ ~Saáry: 4234 7| pártját... Nyilvánosan ezt nem merném megmondani neked, mert egyszerüen 4235 3| biz’ én azt se tudom, hogy merre járok. Azért kószálok az 4236 5| mikor észrevette, hogy merről fuj a szél, egy merész kanyarodással 4237 2| petróleumra vonatkozólag valamely mérsékelt átalányban megegyezni sikerülne.~ ~- 4238 9| s szeretném látni, van-e merszed hozzá, hogy a parancsának 4239 9| Géza, - aki engedelmesen mértéket vétetett egy új smokingra, - 4240 11| bundában kóboroljanak a mértföldekre terjedő hósivatagon. Saáry 4241 2| albérlőtök bizony akár el is merülhetne az eszétől, ha a vízbe esnék, 4242 17| nyárspolgárok, csak imádság közben merünk föltekinteni... Hogy merhetnék 4243 10| Fehér mese.~ ~Saáry, amikor az ebédlő 4244 9| Zsófia kisasszonyok szoktak mesélgetni nekem bátyjukról, a magyar 4245 1| gesztikulált és rablókalandokat mesélt; a széles arcok fölött sűrű 4246 5| változtatott... Előbb csak azt mesélte el, hogy Masa micsoda pezsgő-márkát 4247 13| képviselőt, aki anekdotákat mesélve, jóízü szivarfüst mellett 4248 17| kérdezte az öreg milliomos a mesemódra kicsípett Masától.~ ~- Akkor 4249 7| nem ez a világ tünt előtte mesének, hanem a másik, melyben 4250 14| hirtelen valami exotikus meseországba kerültek volna, ahol pálmák 4251 12| hogy nem közönséges ember; mesésen szép, szinte költeménybe 4252 15| emberbarátnak s Mariskát valami mesebeli jó szellemnek nézi, akinek 4253 8| játszotta s egy atillás öreg úr messzecsengő hangon tudatta velem, hogy 4254 7| gyermeke háromszáz kilométernyi messzeségben sír a szerencsétlen családfő 4255 12| egyszerüen szerelmesek a mesterbe. Ezek az ezüsthaju nők valósággal 4256 12| én már sokat hallottam a mesterről! - mondta szinte alázatosságszámba 4257 3| megbénult és nem folytathatta a mesterségét... Az édesanyám már jóval 4258 12| asszony Magyarországon, aki a mestert lelkesedésével el ne halmozná... 4259 3| hagyatékából épült föl a fehérre meszelt Davidicum, mely annyi éven 4260 4| teremtésre, akinek e csodálatos metamorfózist köszönhette... De a fiatal 4261 5| De ő nem látta a nedves mezőket és a fázósan összegubbaszkodó 4262 5| gyorsan robogott tova a nedves mezőkön, s az étkezőkocsi ablakán 4263 1| Kissé esetlen, úgynevezett mezővárosi gérokkja volt, melynek fazonjában 4264 5| éjjel hirtelen megúnta a mezővároska idilljét, s a hajnali gyorsvonattal 4265 15| aminőt már csak a kisebb mezővárosokban élő segédtelekkönyvvezetők 4266 7| templomi csöndet, melynek mélyén nehezen visszafojtott indulatok 4267 1| ügyvédre szavaztak...~ ~Miben állott ereje a szófukar 4268 16| hozta...~ ~Korán reggel, midőn a hajnali fölkeléshez szokott 4269 4| reményét fejezte ki, hogy mihamarabb föltelegrafálják Sajó-Eörsről, 4270 3| csaphatod? Hát tulajdonképp mik a terveid a jövőre?~ ~A 4271 8| Igen? És ha szabad tudnom, mikorra igérte, hogy a látogatásával 4272 5| hallani se a grófokról, se a milliomosokról, hanem öngyilkossággal fenyegetőzött, 4273 16| nábob néven ismert sokszoros milliomossal, aki a fiaival együtt két 4274 5| vagyona se igen áll alul az öt millión - ő a vármegye első virilistája - 4275 1| most is magába bolondította mindazokat, akik közelébe jutottak. 4276 1| s hogy százszor különb mindazoknál, akik itt, az ország nagy 4277 7| jelen - nem mondhatom el mindazt, ami a szívemből kikivánkozik... 4278 7| hogy barátaival ebédeljen. Mindebből természetesen egy szó se 4279 15| gyermekeim, de most már mindegy, úgy kell nekem, ha oly 4280 9| ódon képek közt végigment, mindegyre az a kérdés izgatta: milyen 4281 13| gyerekfejére hallgatni, hanem mindenben kötelességtudólag tanácsot 4282 12| szertartásos pózzal bólintva mindenfelé, mintha az egész társaság 4283 8| görnyedésig tele volt rakva mindenféle kivánatos holmival; két 4284 4| csak jőjjön el hozzám, mindenkor szívesen látom... Négy óra 4285 13| tizenöt éves bakfisnak, akkor mindennap ragyogó szemmel tudakozódott 4286 1| fanatizmus sugárzott feléje mindenünnen, mely inkább személyének, 4287 10| vesző síkság fölött. Most mindenütt szűzi fehérség csillogott, 4288 2| arra a tudományukra, hogy mindenkinek a veséjébe látnak. „Bennünket 4289 11| kacagott, anélkül, hogy minderről tudtam volna. Nem tartja 4290 13| bibliai Ádám óta éhenhalnak... Mindezeket különben már a kilencéves 4291 16| Drágám, esküszöm neked, hogy mindnyájunk között te vagy itt a legszebb! 4292 2| ideje ahhoz, hogy bennünket minduntalan meglátogasson? Tudja, hogy 4293 14| Van hálófülkéje?~ ~- Minek az?~ ~- Annak, hogy ne összegyűrve 4294 1| álltak szemtől-szembe a miniszterelnökkel. Most mindannyian boldog 4295 17| parlamenti szónoklás? A miniszterelnöknek csak megmondja az ember 4296 6| hullámzottak, a férfiak, a miniszterelnöktől a liftkezelőig, mind beléje 4297 7| vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Kiss János hosszuréti állami 4298 13| képviselőnek a kereskedelmi miniszternél? Ezeknek az árkádiai pásztoroknak 4299 7| Mikor Saáry, kezével a miniszterre mutatva, a beszédét befejezte, 4300 7| körülnézett.~ ~- Nem látsz eleven minisztert, a látóhatáron? - kérdezte 4301 17| ő excellenciáját... Ha a minisztertől nem félt, akkor nincs mit 4302 1| udvarias bókokat mondott a miniszterelnöknek, sokan szemérmetlenül azt 4303 2| nagyhangúnak együttvéve, aki a miniszterek udvarában lebzsel. Fogják 4304 7| kiprotegálhassák a jó hangulatban levő minisztereknél. Az ujságírók is ott hagyták 4305 12| képviselőtől.~ ~- Milyen minőségben? Mint színész, vagy mint 4306 5| lehet arról, hogy képviselői minőségében szerepeljen. Később, - maga 4307 2| fölkerült ifjúságnak, s akik e minőségükben sok mindenféle emberrel 4308 13| lelketlen hazaárulóknak minősített. A klubban az a misztikus 4309 7| pillantását a szónokra, mintegy bátorítván őt arra a hőstettre, 4310 2| Én úgy képzelem, hogy minden reggel lóhalálában kellene 4311 2| akik e minőségükben sok mindenféle emberrel megismerkedtek, 4312 6| őket?... Tulajdonképpen miről beszél az a cvikkeres úr 4313 16| fenevadak közt kószáló angol a misszionárius kunyhóját.~ ~- Maga itt? - 4314 16| mutatkozik? - kérdezte lihegve, miközben arca csak úgy vonaglott 4315 13| kegyelmes úr mindig őt, a modern Petur bánt vette, legelsőnek 4316 9| az előcsarnok nehéz, régi módi butoraira, az óriási nyitott 4317 1| mindeddig hirét se hallotta, modora inkább kellemetlen volt, 4318 2| miatt elmerül. Ami pedig a modorát illeti, hát bizony meglátszik 4319 14| jó és engedelmes fiucska módjára fog viselkedni, már az úton 4320 5| szegélyező erdőcske elmaradt mögötte; de a vonaton sokáig hasztalanul 4321 11| lángok lobognak, melyek mohó szenvedéllyel nyaldossák 4322 9| mennyezet borult, a kandallóban mohos fatörzsek égtek, melyeknek 4323 17| kissé előre sietett, hogy a moló végében kitett fotográfiákat 4324 15| pillanat múlva horgonyt vet a molónál. Mariska mosolyogva megjelenik 4325 17| lekisérték a Szentkúthyakat a molóra, s vagy negyedóráig meghatva 4326 15| nézi a ködöt, mely a fiumei molót eltakarja előlünk... Sokkal 4327 11| hold földet is a magáénak mondhat, s hogy ősei éles pallossal 4328 3| beszélt, hogy az öreg pap mondhatatlan szánalmat érzett iránta, 4329 6| hiszed?... Édes fiam, annyit mondhatok neked, hogy Napoleont, mikor 4330 12| vagy mint magánember?~ ~- Mondjuk, hogy mint színész.~ ~- 4331 13| eltorzult a haragtól.~ ~- Azt mondod, hogy figyelmeztetésem dacára 4332 17| Ne magyarázza félre, amit mondok, mert ez nem annyit jelent, 4333 7| gyerekes huncutkodással mondotta ezt, de a naiv Saáry mégis 4334 7| ismeretlen, vagy ahogy itt mondták: az abszolut nimolista egyszerre 4335 6| meg, s olyan beszédeket mondtam, hogy a vén Gladstone - 4336 1| szines ablakok mellől egy-egy monoklis, hideg ismeretlen nézte 4337 15| délies verőfény tűz végig s a Monte Maggiore fehér hósipkája 4338 12| tartottak s résztvettek a montecarlói galamblövő versenyeken...~ ~- 4339 10| Sajó-Eörs Szerbiában vagy Montenegróban fekszik?~ ~- Nem, egy pillanatig 4340 3| fiatalabbik a kis unokám, az a mord katona pedig, aki oly szigoru 4341 14| Saáry tréfás meghatottsággal mormogott, Masa pedig elmesélte, hogy 4342 9| buzgalommal a kandalló és a mosdóasztal körül. Saáry utóbb egy fejedelmi 4343 2| nő még mindig bóbiskolva mosogatta az edényeket, egy borzas, 4344 7| fiatalembernek, s egy biztató mosoly után eltünt a dunaparti 4345 12| Mozgay a megdicsőültek mosolyával, Saáry a vidéki ember szögletességével, - 4346 17| Masa: Föl a fejjel, mosolyogni szépen, mert még különben 4347 10| ismeretlen smokingos urak mosolyogtak rá látható kedvteléssel, 4348 8| világon...~ ~Szégyenlős mosolyra fakadt, mikor idáig jutott 4349 13| körül érdemei vannak. A mosóné-pletykák nem fognak rávenni arra, 4350 10| templomában plébánoskodik - mosolyogva meghajolt előtte.~ ~- A 4351 4| Azon csodálkozol, hogy még mostan is jóbarátok? Hogy nem adják 4352 3| statiszták soraiban. A klub mostanában szokatlanul élénk volt: 4353 4| keltette lelkében, melyből mostoha végzete mindeddig kegyetlenül 4354 9| semmiféle önző és kellemetlen motivum. Laczházy szent fogadalmat 4355 5| hogy a hideg és reális motivumok közül, melyekből eddig egész 4356 8| csészét, - gyűrűs kis keze ott motoszkált a Saáry szeme körül, - majd 4357 17| szerelmeseknek a KMP a titkos mottójuk?~ ~- Mit jelent ez?~ ~- 4358 16| első pillanatban olyasféle mozdulatot tett, mintha az egész világ 4359 2| színdarabok kedvéért akár sohase mozdulnánk ki hazulról, - mondta Zsófia.~ ~- 4360 3| írtak lapjaiknak a pártkör mozgalmairól s a külső tagok százai, 4361 8| belépése okozott, egyszerre mozgolódás támadt a szomszéd szobában 4362 9| Saáry utóbb egy fejedelmi mozdulattal elbocsátotta a komornyikot, 4363 12| mint a sok üres és fecsegő műbohém, aki egy egész hosszú életet 4364 12| hagyományos szokáshoz képest - műkedvelő szinielőadás fejezte be, 4365 12| de Masa asszony, aki a műkedvelő-társaság primadonnájaképp szerepelt, 4366 15| hiszem, hogy jól fogunk mulatni hármacskán, - mondja nevetve. - 4367 2| fölkeresni azokat az éjjeli mulatóhelyeket, ahol képviselőtársai szórakoznak. 4368 10| visszatért zsarnokok eszeveszett mulatozással verték föl a hófehér fenyvesek 4369 2| mint a kávéházakban, a mulatóhelyeken és az orfeumokban, ahol 4370 5| regényekben se találhatsz...~ ~A mulatságnak körülbelül három óra tájt 4371 11| pillanatig ragyogó szemmel, mulatságos grimászt vágva, állott meg 4372 8| ittam, mikor magukkal együtt mulattam a dunaparti fogadóban. Azon 4373 15| hiszem, hogy felségesen mulatunk...~ ~ ~ 4374 5| egy-két nap múlva megunja a mulatságot.~ ~- Azt hiszi, hogy már 4375 4| ellenkezőleg... Ez az úr a multbelije szegény unokámnak, a Masa 4376 4| tartózkodnia kell; a túlságos munka erős fejfájásokat okozott 4377 5| képviselőház megalakulási munkái, s a szokatlan heves viták, 4378 11| igazság, hogy ő ezért a rövid munkaidőért épp annyi fizetést kap, 4379 8| pénzszerzés gonosz és szívtelen munkáját, a foltos íróasztalokat, 4380 2| szorgalmas vén kisasszonyokat munkájukban megzavarta, Saáry képviselő 4381 2| miután legelső reggeli munkájukkal szerencsésen végeztek. De 4382 5| képviselők, akik lángoló munkakedvet és harci készséget hoztak 4383 5| kimerítette a legfárasztóbb munkánál, ismét nyakig belevesse 4384 6| akarja használni, hogy a te munkától megőszült jobbodat megszorítsa...~ ~ 4385 4| tojásétel is szerepel a mai est műsorán.~ ~- Fiaim, csak gyorsan, 4386 2| mindenesetre fenkölt jellemre mutat, hogy egy országgyűlési 4387 3| képviselő még darócruhában is mutatkozhatik, mert a politikusnál nem 4388 16| mint amilyennek hetek óta mutatkozik? - kérdezte lihegve, miközben 4389 11| egymással s hogy együtt mutatkoznak azok előtt, akik házasságuk 4390 2| hogy a nép előtt éjszaka is mutatkozzanak.~ ~- És hol van éjszaka 4391 14| jőjjön ki egy percre, mert mutatni akarok valamit...~ ~A képviselő 4392 10| szóljon, hanem kövessen, olyat mutatok magának, amit nyugalmazott 4393 10| hátramaradt az ebédlőben, s mutatóujját titokzatosan az ajkára tette.~ ~- 4394 2| hölgy némi büszkeséggel mutatta meg neki a hófehér ágyat, 4395 11| vendégei csepp hajlandóságot se mutattak arra, hogy álmukat egy fényüző 4396 7| Saáry, kezével a miniszterre mutatva, a beszédét befejezte, egyszerre 4397 7| asszonyok csillogó szemmel mutogattak rá, az egyetemi hallgatók 4398 4| még e szükséges élettani műveleteket is léha divatok szerint 4399 10| Tolsztoj nevét, de azért művelt és elegáns fiúk, akik hetvenkét 4400 8| aki úgy beszél, mint egy műveltebb pénzügyőri szemlész... 4401 2| kisasszonyokhoz:~ ~- Tőlem igen nagy művész lehet, mert az ilyesmihez 4402 13| erősek, szóval az élet igazi művészei, - még tévedésből se vetemednek 4403 4| társaságban való forgolódás művészetére, hogy sohase akadt egy jóságos 4404 12| kedvességeket mondott a nagy művésznek, de a körülállók, akik 4405 16| Saáry.~ ~Este egy olasz művésztársaság rendezett hangversenyt a 4406 17| a Lehár vagy a Fall Leó muzsikáját tartjuk a legbájosabb zenének, 4407 2| orfeumokban, ahol hajnalig muzsikálnak és pezsgőznek. A képviselő 4408 17| még mindíg a pesti cigány muzsikált, de az ajtóban Mariska sietve 4409 10| a karzaton láthatatlan muzsikusok cincogtatták hangszerüket, 4410 1| buffetből vagy a gyorsírók műhelyéből hozott ide, s a zöldatillás 4411 17| asszonyokat, akik a hall nádfauteuiljeiben helyet foglalnak. Saáry 4412 10| fenyvesek csöndjét, míg a nádfödeles zsellérházakban reszkető 4413 7| képviselő gyalog ment végig a Nádor-utcán, hálásan elhárítva magától 4414 1| nyakkendő virított, rövid nadrágja alól citromsárga cipő kandikált 4415 5| tisztán látta, hogy a piros nádszékhez, melyből az elvált asszony 4416 5| családom hűtlenül elhagyott. Nagyapa három nap óta a kerületében 4417 8| társaságommal... A drága nagyapám pont négyig várt magára, 4418 9| Legjobb, ha e tekintetben a nagyapámmal tanácskozik, ő ugyanis, 4419 17| akart űzni velem, hogy a nagyapámról, vagy a holnapi kirándulásról 4420 17| érzéseit, az okvetetlen savanyú nagybácsiként fogja befejezni az életét... 4421 1| tegeződhetett a miniszterekkel és a nagybirtokosokkal, s az immunitás védelme 4422 9| szemtelen tolakodót kiverje... Nagyfejü, vérbeborult szemü zsarnokok 4423 13| harcosát elejtsem...~ ~A nagyfejűek barátsága kiváltságos poziciót 4424 3| gúnyos mosollyal hallgatta a nagyhangúak vitatkozását, vagy szerényen, 4425 2| az esze, mint annak a sok nagyhangúnak együttvéve, aki a miniszterek 4426 7| számot tarthat az ország nagyjainak érdeklődésére? A Kiss Jánosokkal 4427 11| éretlen, nagy gyerek, aki nagyképüen azt hiszi magáról, hogy 4428 8| és az asszony anyáskodó nagyképüsége egyesült, egy picurkát elérzékenyülve, 4429 1| párisi korszak, amikor a nagykövetség szinte történelmivé lett 4430 16| magammal, hogy egy tipegő nagymama áll előttem, akinek nincs 4431 1| is ott függött a vidéki nagymamák szalonjaiban), de a kor, 4432 16| jöttem az érzéseimmel... Kis nagymamám, ne kacagjon ki, de én nem 4433 4| Mikor a társaság - nagyobbmérvü pezsgőzés után - végre távozott 4434 13| kilóval meg nem hízik... Nagyokat fog sétálni a tenger partján, 4435 13| temperamentumodat, melyet különben nagyra becsülök, akkorra tartogasd, 4436 8| hetvenhatéves papot kivéve, aki nagyritkán barackot nyomott a fejemre 4437 2| kellene idejönnie, hogy Nagysádéknak ezt a dolgos kezét megcsókolja... 4438 10| meghajolt előtte.~ ~- A nagyságod beszédét gyönyörűséggel 4439 9| támadt, hogy a nyusztprémes nagyúr, aki csak az imént távozott 4440 6| aki még sohase beszélt nagyvilági asszonnyal, most hirtelen 4441 14| kacér hósipkája nevetséges nagyzolásnak látszott előttük. Távolról 4442 6| nyujtotta neki a kezét, aztán nagyképüen neki kezdett a kalandjai 4443 6| kövér embert, aki nem a nagyméltóságu kormány híve? A kövér ember 4444 6| csakugyan nem más, mint Masa ő nagysága... De most már gyere, szedd 4445 16| hát behunyom a szememet és naivul elhitetem magammal, hogy 4446 5| körül keringenek és egy még náluk is fehérebb, nevetőszemü, 4447 12| és törülgetik hajnaltól napestig a butorokat, s közben mindig 4448 5| sziporkázó vízre hajolnak, a napfény, mely arany-patinával vonja 4449 8| hozzá. Pólyásbaba koromban naphosszat egy kuckóban sirdogáltam, 4450 1| könnyed öniróniával tért napirendre az események fölött, egy 4451 15| szerkesztői üzenetet, abban a napilapban, melyet gyerekkorom óta 4452 4| egyiptomi cigarettát szívott el napjában, a csodaállatokat megillető 4453 9| bátyjukról, a magyar szinpad Napoleonjáról.~ ~Az óriás furfangosan 4454 6| annyit mondhatok neked, hogy Napoleont, mikor Olaszországból visszatért, 4455 4| engedett volna életéből egy-két napot, ha a vacsorázástól fölmentik.~ ~ 4456 13| botrány ügyében, mely a sajtót napokon át foglalkoztatta. Félórával 4457 8| tolakodó, falusi látogató. A nappali fénnyel együtt, mely a lakkozott 4458 15| szebbnek találom, mint a napsütést, kék vizet és a hajók körül 4459 13| táguló tüdővel sétálgatott a napsugaras utcákon... Később, estefelé, 4460 15| csillog, a házak tavaszias napsugárban fürdenek, s az utcákon kivétel 4461 1| tarka gyüjteménye látott napvilágot a tudósításokban és a táviratokban, 4462 5| eszébe, aki most talán a narancsfáktól illatos tengerparton sétál, 4463 1| pánszlávok, szemüveges és nedvesbajuszu szászok tüntek föl itt-ott, 4464 3| beszédet mondjon. Az öreg úr negyedfél évtized óta virrasztott 4465 14| tengeri út közben célzott, a negyedik nap estéjén azonban diadalmasan 4466 14| tengerparti sziklák között, sőt negyednap már együtt rándultak ki 4467 17| Szentkúthyakat a molóra, s vagy negyedóráig meghatva lobogtatták zsebkendőjüket 4468 15| visszatér a fedélzetre. Negyedórán át szótalanul nézi a veszettül 4469 6| állapot, legalább tegnap négyen is akadtak, akik ki akarták 4470 8| A drága nagyapám pont négyig várt magára, de tíz perccel 4471 14| amfiteátrumot megnézzék. A négyórai út alatt hosszan, bizalmasan 4472 1| boldog ember hullámzott. Négyszáz közülük ott szorongatta 4473 7| nálam feketézik, majd akkor négyszemközt mindent megbeszélhetünk...~ ~ 4474 12| hogy már az ősz haja és a negyvenéves kora ellenére is beleszerettem 4475 12| összegyült urak között. Negyvenévesnek látszó, elegáns férfi volt, 4476 12| az után, amiből élünk... Negyvennyolc óra mulva meg kell jelennünk 4477 11| pongyolaruhás Masát, aki néha-néha csipkéd valamit az édességekből, 4478 9| egész hótömege a lelkére nehezedik...~ ~De most megszólalt 4479 10| erdőfoltok belevesztek a rájuk nehezedő hótömegbe, s távolról, a 4480 7| csöndet, melynek mélyén nehezen visszafojtott indulatok 4481 7| alakult, hogy ő apró és nehézfejü tótocskákat avat be az abc 4482 15| kisérteties lánccsörgés s a hajó nekiindul a nyugtalankodó víznek, 4483 11| szívem van, hát megbocsátok nekik. Én a gyilkost is meg tudom 4484 4| mindennapi kenyeret nem kellett nélkülöznie, később - miután a mezővárosban 4485 12| becsület. Mennyivel különb és nemesebb race ez, mint a sok üres 4486 2| elfelejtettem vásárolni, nemhiába, hogy ez a lármás nagyváros 4487 5| volt nagy véleménnyel a női nemről, de most alaposan megváltozott. 4488 16| járt a fejemben, hogy Masát nemsokára örökre elveszítem... Eddig 4489 7| iskolában, s derék és szorgalmas nemzedéket nevelt föl szeretett hazánk 4490 12| könyörgésbe és pénzbe került, míg nemzetünk himcsalogányát rá tudtam 4491 12| egyetlenegyszer is ott láttam volna a nénjei szerény udvari lakásában... 4492 12| hogy Mozgay Sándor, puritán nénjeiről hallva, nem érzi magát a 4493 7| egyszerre bezúdult a folyosók népe, a hirlapíró karzatok megteltek, 4494 1| egyszerre végigsüvített a népes folyosókon, s a miniszterelnök 4495 8| ostobaságokat szavaltam az istenadta népnek, s egy este álmélkodva csíptem 4496 4| keresztnevükön szólította. A népszerü öreg képviselő megjelenése 4497 13| nyilvánosság előtt egy csapásra népszerűvé tette. A lapok nagy cikkeket 4498 6| nagyságos asszony... Egy vidéki néptanító ügyében fogok interpellálni, 4499 3| ejtettem. Különben Saáry Géza a neve...~ ~ ~ 4500 12| üdvözöljük a tekintetes haza nevében... Remélem, nincs kifogásod 4501 4| egy betűt se értettem a nevéből.~ ~- És a beszélgetésből 4502 2| folytatta Zsófia.~ ~- Mi neveltük, mi taníttattuk, mi fizettük 4503 5| törvényszékhez beadott, s kesernyés nevetésbe tört ki, arra eszmélve, 4504 15| Masa ezüstös hangja, édes nevetése, graciőz karcsúsága micsoda 4505 7| bízva van, s akik oktalan és nevetséges haragjukban hitvány kis 4506 5| És hirtelen együgyünek és nevetségesnek találta, hogy egy idegen 4507 14| Monte-Maggiore kacér hósipkája nevetséges nagyzolásnak látszott előttük. 4508 1| rideg aktákon találkoztak a nevével, a birtokosok, akik a kaszinóban 4509 10| Laczházy castellanusnak nevezett, most intett a kékfrakkos 4510 16| mint otthon némi túlzással nevezik őket - a szent család... 4511 1| nem ritkán hazaárulónak nevezték, itt, a fórum kuliszái közt, 4512 13| meggondolatlanul panamistának nevezze... Maga bízvást a saját 4513 8| talán mégis jobb lesz, ha a névjegyemet beviszi...~ ~A bóbitás leány 4514 2| lombfürésszel készített névjegytartó szomszédságában állott a 4515 1| zekékben rándultak ki a falusi névnapokra, vagy pókhálós szolgabírói 4516 3| demagógok fejtegetéseit, s a névtelen csoportok hullámaiból már 4517 12| mint hogy megmondjam a nevüket is... Tehát két aranyos, 4518 12| vagy a saját pártvezéredet nézed előkelő idegennek... De 4519 17| hogy egészen késő éjszakáig nézegessem itt a tengernagyoknak öltözött 4520 17| volt foglalva az arcképek nézegetésével, a jószívű Mariska - miután 4521 3| a falon függő arcképeket nézegette.~ ~Az új képviselő szögletesen 4522 16| Nekem csakugyan az a nézetem, hogy a maga tekintetétől 4523 5| kifejezést adott annak a nézetének, hogy testvére az egész 4524 15| legfenségesebb színjátékát nézheti?~ ~Mariska: Kedves barátom 4525 2| mert ahogy meg tetszik nézni bennünket, mi majdnem minden 4526 16| saját maga dolgaival... Nézze csak azt a fehérhajú bácsit 4527 14| őket, hogy jó ideig a vizet nézzék, ahelyett, hogy a podgyászukat 4528 16| savanyú fickóra, jó szemmel nézzen?~ ~Mariska komolyan rázta 4529 2| sompolygunk, hogy a hölgyeket nézzük, akik az utcán csillogó 4530 4| Szivaroznod sem szabad? A nikotin is megárt az idegeidnek?~ ~ 4531 10| lényeknek... Az almazöld-ruhás nimfa, aki az abbé mellett ül, 4532 10| belenyugodni abba, hogy a nimfák egyedül szoktak csatangolni 4533 7| itt mondták: az abszolut nimolista egyszerre megnőtt az új 4534 2| különben nem rám tartozik, hát nincsen is hozzá semmi közöm...~ ~ 4535 8| pillantottak rá, könyvek és nippek selyme csillogott a meleg 4536 14| befőttes üvegei és régimódi nippjei közül kimozdul.~ ~A fiatal 4537 1| feje fölött. Az izgalom még növekedett, mikor az igazságügyminiszter 4538 7| a hosszúréti leányiskola növendékeit készítette elő az élet küzdelmeire, 4539 13| szüksége van egy jó kis nőre, akinek a kisujjában is 4540 1| méhészegyleti teke-partiek notabilitásait jellemzi. A fiatalember 4541 4| hogy az elvált asszony nótáját játsszák.~ ~- Azt hiszem, - 4542 4| rázendített egy érzelmes magyar nótára. Az ellágyult pillantásból, 4543 15| Mariskám, te, ugylátszik, mint notórius szédelgő fogod befejezni 4544 13| Kedves fiam, maga még nem nőtt ki a gyerekcipőiből, hiába 4545 8| van dolga, hanem egy érett nővel, akit az élet tapasztalatai 4546 8| elfogultsága úgy eloszlott, mint a novemberi köd a déli napsütésben, 4547 3| akarok lenni, - mondta a nyakát szegezve. - Azt akarom, 4548 4| mellvértje, óriási fekete nyakcsokra csakúgy ragyogott a villamos 4549 1| melynek fazonjában vérvörös nyakkendő virított, rövid nadrágja 4550 2| ruhára, cipőre, kalapra és nyakkendőre adja ki, mert tetszik tudni 4551 9| vásároljon be néhány csinos nyakkendőt, s ötödikén délben üljön 4552 11| melyben száz kívánatos nyalánksággal várják az éhező vendégeket.~ ~ 4553 11| végigkóstolta az összes nyalánkságokat, rágyújtott egy óriási cigarettára, 4554 11| melyek mohó szenvedéllyel nyaldossák az antik tűzfogó vörösréz 4555 5| tengert végigszántja, a kacér nyaralókra, melyek lábukkal a fodros 4556 17| miniszterek is remegnek, mint a nyárfalevél... És lám, mégis didereg 4557 15| pincért kedves és puritán nyárspolgárnak, a kávést önzetlen emberbarátnak 4558 17| lényéknek, akikre mi, köznapi nyárspolgárok, csak imádság közben merünk 4559 8| eddigi életét, a szürke nyárspolgárokat, akik emberemlékezet óta 4560 4| jókedvüen nézett rá, s nyelvecskéjét borzongva mártotta meg a 4561 1| Dunántúl szélesre taposott nyelvén, mely a Bakony és a zalai 4562 5| korában úgy beszélte az angol nyelvet, mint a boldogult György 4563 11| gimnázista, az asszonyok nyelvét nem érti, sőt valljuk be, 4564 10| tartok, hogy nem értek a nyelvükön.~ ~- Lássa, én a táncot 4565 13| belviszályról s a lesújtó nyilatkozatok, melyekkel a csúf epizódot 4566 9| volna, festői kilátás nyilt a téli álmukat alvó fenyvesekre, 4567 14| ablakai és erkélyei a tengerre nyíltak; - ez a szerencsés körülmény 4568 17| Maga azt hiszi, hogy nyiltan kellene beszélnem Masával? - 4569 13| közé, melyekben a párt a nyilvános pertraktálást szükségesnek 4570 7| Ház valamennyi pártját... Nyilvánosan ezt nem merném megmondani 4571 17| tanárokat, akik valaha érettnek nyilvánították...~ ~ ~A Mariska asszony 4572 4| élet unalmát, bár angolosan nyírott bajusza arra vallott, hogy 4573 10| ajkait könnyelmüen beszédre nyitja.~ ~ ~ ~ 4574 5| hogy hiába fáradt: a vén Nyitrayt ott se látták két nap óta. 4575 5| lapátszakálla még este nyolc órakor se tünt föl a zajongó 4576 2| Josephine, aki még mindig egy nyolcéves kisleány lelkét hordta magában - 4577 9| öltözködéshez, mert a vacsorát pont nyolckor tálalják... Különben félórával 4578 1| ezeken a nyájas arcokon még nyoma sem volt a haragnak, mely 4579 7| párthivét meghallgassa. Nyomában egyszerre bezúdult a folyosók 4580 5| hosszu töprenkedésének minden nyomát egyszerre elfujták volna 4581 3| a gimnáziumba, s a maga nyomorúsága tudatában félénken húzódik 4582 8| aki nagyritkán barackot nyomott a fejemre s még sokkal ritkábban 4583 9| lebegett itt, mintha az idő nyomtalanul haladt volna el a sirbatért 4584 14| mielőtt szobaleányával éjjeli nyugalmára visszavonult volna, előbb 4585 10| olyat mutatok magának, amit nyugalmazott államtitkár-korában se fog 4586 4| csekélységekkel, hogy az evőeszközöket nyugat-európai szabályok szerint használják. 4587 14| magának s most már igazán nyugodt vagyok, hogy nem esik semmi 4588 2| ha a tyúkokkal térnénk nyugovóra? Tetszik talán valamit parancsolni 4589 1| egy egész ország gondja nyugszik.~ ~- Vajjon tegeződni fog-e 4590 15| lánccsörgés s a hajó nekiindul a nyugtalankodó víznek, mely fölött sötétszürke 4591 15| mégis szerény pillantással nyugtázza a néma elismerést, mely 4592 9| öltözött, ijesztő óriás nyujtogatta feléje boldogan a karjait: 4593 10| az asszonyok kacérkodva nyújtogatták feléje puha kezecskéjüket, 4594 14| hogy kétszáz váltókeresetet nyújtsak be a törvényszékhez. Nem 4595 11| ellen, hogy az ártatlan nyulak életére törjön.~ ~- Udvarolni 4596 16| miután a két élettől duzzadó, nyulánk oroszlánkölyket egy gyöngéd 4597 15| abbáziai molón. A tengerbe nyúló földnyelven világos ruhás 4598 7| sokaság fogta körül, száz kéz nyult feléje, hogy a jobbját megszorítsa, 4599 9| az érzése támadt, hogy a nyusztprémes nagyúr, aki csak az imént 4600 11| szinte elmerültek a havas óceánban, csak a távoli vasuti töltés 4601 5| kedves cukrászdáját nem adja oda még a legfestőibb gleccserért 4602 1| míg két-három lépéssel odább cigányarcu gentry-fiúk ölelgették 4603 4| volt az a kövér úr, aki odabenn az asztalunkhoz ült?~ ~Nyitray 4604 6| És pedig?~ ~- Valaki odafönn van a karzaton és mindenáron 4605 7| megbeszélhetünk...~ ~Keztyüs kis kezét odanyujtotta a fiatalembernek, s egy 4606 17| az ajtóban Mariska sietve odasúgta Saárynak:~ ~- Este fejfájást 4607 3| huszárönkéntes ült, majd büszkén odaszólott Saárynak:~ ~- Látod őket? 4608 2| láthatatlan lény most egyszerre odaszólt volna:~ ~- Óh, szegény Josephine 4609 12| karonkapta képviselőtársát s odavezette a nagy színészhez a billiárdasztal 4610 1| őt is, mint a többieket, odavonzották volna a hatalmas férfi udvarába? 4611 8| azt tudom magáról, hogy ódivatu gallérokat visel, hanem 4612 5| és tegezni kezdte a Masa öccsét, aki eleintén romantikus 4613 2| hiszen Nagysádék a kedves öccsük révén a legelőkelőbb társaságokba 4614 12| szemtől-szembe láthattam hírneves öccsüket, akiért minden pillanatban 4615 2| bár mélyen alatta áll öccsüknek - utóvégre kétségtelen jóindulatból 4616 2| egymással.~ ~- Mozgay Sándor az öcsénk, - mondta bizonyos hatásvadászattal 4617 7| pártklubból ismertek; egy gigász öklével vágott szét a korrupt emberek 4618 11| egy pólyásbaba a dadája ölében!~ ~Saáry: Tulajdonképp nem 4619 1| odább cigányarcu gentry-fiúk ölelgették ismerőseiket, akár két nappal 4620 7| hallottunk felőled?... Gyere, ölelj meg, hiszen tereád égető 4621 1| becsipett állapotban még sohasem ölelt senkit a keblére s a szerelmi 4622 6| közben titokzatos kifejezést öltött.~ ~- Még egy ujság van! - 4623 9| érdekli a divatlapoknál és az öltözködés codexénél, ezért külön is 4624 9| egyedül csak a comme il faut öltözködéshez ért. Ugy-e nem haragszik, 4625 16| milyen bájos vagy, sohasem öltöznél többé sötét és öreges ruhákba. 4626 9| akkor hozzá kell fognod az öltözködéshez, mert a vacsorát pont nyolckor 4627 3| szánta el magát arra, hogy önálló beszédet mondjon. Az öreg 4628 12| is láthatod - ezt hiszi. Önérzete különben teljes mértékben 4629 4| Óh, a jó, az édes, az önfeláldozó Mariska! Milyen boldog leszek, 4630 3| volt ez, hanem a keserü öngúnyé... Most egyszerre az jutott 4631 8| lelkéből. És most megint a régi öngúnyolódással folytatta:~ ~- Amint látja, 4632 5| a milliomosokról, hanem öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Laczházyhoz 4633 16| csodálom, hiszen nem vagyok oly önhitt, hogy magamat ezzel a csinos 4634 1| kibukott jelölt, aki könnyed öniróniával tért napirendre az események 4635 1| pertárban, most valamennyien önkéntelenül halkabban beszéltek, mintha 4636 12| szenteli az életét, hogy önmagából pogánykori kultuszt űzzön. 4637 10| halkan, álmodozva, mintha önmagával beszélne.~ ~- Maga talán 4638 5| de egyelőre a mártirok önmegtagadásával húzódtak meg az ismeretlenség 4639 17| én mostanáig a legnagyobb önmegtartóztatással játszottam a diszkrét és 4640 10| képviselő urat bemutassam önöknek, - mondta ünnepiesen a rózsásarcu 4641 12| fedele alatt, de másról, mint Önről, még eddig nem sikerült 4642 12| voltam oly szerencsés, hogy önt, kedves mester, csak egyetlenegyszer 4643 5| susogva hajol közelébb egy öntelt férfiarc: az uráé...~ ~- 4644 12| simult termetéhez, fejét öntudatos gőggel szegte hátra, de 4645 9| férfiak nem igen barátkoztak önzetlenül a szép asszonyokkal, de 4646 9| nem zavarja meg semmiféle önző és kellemetlen motivum. 4647 1| a beszélgetést, s szinte önkéntelenül beleilleszkedett a sorfalba, 4648 3| magát.~ ~- Betérsz ám az ördögbe, nem a boltba. Nem vagy 4649 3| Egyébként kedves, jószívü és örökké vidám aggastyán volt, aki 4650 3| elmosolyodott... Nem az öröm és a diadal reflexe volt 4651 1| égett a multheti diadal öröme, rácáfolt az elhárító gesztusra, 4652 4| nem igen áldoz az asztal örömeinek.~ ~- Szivaroznod sem szabad? 4653 7| kell fizetned a mai nap örömére? - mondta neki egy milliomos 4654 8| bólintott.~ ~- Helyes, most nagy örömet szerez nekem, mert látom, 4655 1| hűséges, együttérző gibic örömét, akit a nagy sikerek láza 4656 7| le kell mondania arról az örömről, hogy barátaival ebédeljen. 4657 7| hanem a másik, melyben örömtelen gyerekkora lejátszódott: 4658 2| folytatta Zsófia. - Sírunk örömünkben, ha olykor messziről meglátjuk, 4659 4| étteremben. Tanuló-éveiben örülhetett, ha a mindennapi kenyeret 4660 3| jószívü pap csodálkozva. - Nem örülsz, hogy könyveidet a földhöz 4661 13| még a legzöldebb fiatalság örve alatt se lehet eltérni. 4662 7| régebben megpillantotta karzati ösmerőseit: Masa és Mariska asszonyokat, 4663 14| következő napokban hihetetlenül összebarátkoztak egymással s reggeltől estig 4664 17| több, hogy titokzatosan összebújtok s én mostanáig a legnagyobb 4665 16| betegek? - kérdezte a kezét összecsapva Masa asszony, miután a két 4666 14| isten tudja, miféle logikus összefüggést talált a két téma között - 4667 5| nedves mezőket és a fázósan összegubbaszkodó verebeket, ügyet sem vetett 4668 12| meg a billiárd-teremben összegyült urak között. Negyvenévesnek 4669 14| Minek az?~ ~- Annak, hogy ne összegyűrve és agyonfáradva érkezzék 4670 16| ezzel a csinos legénnyel összehasonlítsam... Mondja meg őszintén: 4671 12| akivel szerencsés végzeted összehozott, nem más, mint maga Mozgay 4672 17| után. A füst miatt néha összehúzza kissé a szemeit s ez a furcsa 4673 3| se tettek, hogy erejüket összemérjék, de itt már, titokzatos 4674 2| két öreg dáma megint lopva összenevetett egymással.~ ~- Mozgay Sándor 4675 5| melyekből eddig egész élete összeszövődött, minden átmenet nélkül belehullott 4676 4| végig a szívén és a torka összeszorult a könnyektől... Még sohase 4677 9| Sajó-Eörsre. Később azonban összetalálkozott az öreg Nyitray Ádámmal, 4678 1| kormány követ, sokkal inkább összetartja az uralkodópártot a miniszterelnök 4679 1| érezték, hogy szánalmasan összezsugorodnak.~ ~Kiváncsiságuk nem nyert 4680 16| a kormányt kiméletlenül összezúzhassa... Ez a három úr pedig a 4681 14| kicsomagolták volna. Mariska utóbb összeismerkedett a házvezetőnővel, aki előzékenyen 4682 11| elérkezik egyszer - én is összetalálkoztam azzal a férfival, aki jobbszabásu 4683 6| halála után a nemzet bizalma összpontosult. Mindeddig csak annyit tudtam 4684 8| átruccantam az alkoholizmus ösvényére, kocsmai félszerekben és 4685 8| s egy eldugott, virágos ösvényre tévedt, melyet a sors csak 4686 3| jóval előbb meghalt és én ötéves koromban teljesen árván 4687 9| mert most ujabban az az ötletem támadt, hogy minden férfit 4688 12| házigazda karján, azt az ötletét azonban, hogy légmentesen 4689 15| ahová a budapesti gyorsvonat ötnegyed óra múlva berobog... Legyen 4690 1| palota oszlopai közt. Az ötödfélszáz képviselőnek majdnem a fele 4691 11| udvarlásban járatlanabb, mint egy ötödik gimnázista, az asszonyok 4692 10| gyermekfejét göndör fürtök övezték, hajában gyémántos diadém 4693 7| közoktatásügyi miniszter őexcellenciáját a déjeuner-zésben megakadályozta, 4694 14| mióta, három évvel ezelőtt, özveggyé lett, végképp és hősiesen 4695 16| megfiatalodott, pusztai özvegyet.~ ~- Szeretném tudni, mit 4696 1| át arcukon, mert a drága okirat, istennek hála, sértetlenül 4697 5| változatos történetekkel okolta meg, részint a Masa gyermekkorából, 4698 1| férfi udvarába? Vagy talán okosabb és keményebb fejü volt e 4699 13| maguknak... A többiek, - az okosak, az erősek, szóval az élet 4700 11| alkotórésze együtt van: okosság, titokzatosság, kacérkodás, 4701 1| kemény koponyája ésszel és okossággal van tele, s hogy százszor 4702 11| Jókedvét egy különös látvány okozta: Saáry bóbiskolva, lehorgasztott 4703 6| háztartástan és az irodalomtörténet okozza még a legnagyobb földi gondot... 4704 5| se tudta miért, egyszerre oktalanul megdobbant.~ ~Az elegáns 4705 13| komolyan hisz a tanító bácsi oktatásában, hogy az őszinteség a legnagyobb 4706 8| törvényhozásának. Ennyi történt velem október huszonharmadikáig, amikor 4707 17| fogják leolvasni érzéseit, az okvetetlen savanyú nagybácsiként fogja 4708 13| ujságok mindenáron való okvetetlenkedésnek bélyegezték a fiatal képviselő 4709 7| rokonai érkeznek, akiket okvetlen meg kell várnia a keleti 4710 13| és erélyes akciónak most okvetlenül kormánybuktatás lesz a vége. 4711 4| ráparancsolt, hogy egy héten belül okvetlenül Amalfiban legyen. Mindezt 4712 15| Velem?~ ~Masa: Meghízott és olajbarnára sült, mintha legalább is 4713 2| volt, - az ágy fölött függő olajnyomaton az a jelenet volt megörökítve, 4714 4| hogy régi terve szerint Olaszországba utaznék, sőt később szigoruan 4715 6| neked, hogy Napoleont, mikor Olaszországból visszatért, távolról se 4716 4| vele a vasuti kupéban! De Olaszországig - azt hiszem - kevés az 4717 6| Előadásából kiderült, hogy Olaszországnak teljes négy hétig a bájos 4718 6| hogy Masa az egész egyesült Olaszországot lázba hozta, de Laczházy 4719 14| éjszakán át, a világ másik oldalára, a tavasz és napsugár hazájába 4720 15| álmom, hogy zuhogó záporban, ólmos felhők alatt fogok kóborolni 4721 10| emlékeztették, az ablakok ólomkarikái, melyek gótikus szögletekbe 4722 5| itt alacsonyan úszkáló, ólomszínü felhők lebegnek a kietlen 4723 10| főszolgabirájával lépett két év előtt oltár elé, s arról nevezetes, 4724 17| a háziszolga a lámpákat oltogatni kezdi. Aztán lassú léptekkel 4725 6| elvileg nem szoktál ujságot olvasni? Talán azt se olvastad, 4726 15| témáról minden hónapban olvasok egy-egy szerkesztői üzenetet, 4727 13| elfogta képviselőtársát az olvasószobában.~ ~- Hallom, hogy holnap 4728 13| az időben, mikor a vidéki olvasókörök egyhangu lelkesedéssel választották 4729 4| Masa boldogan, nevetve olvasta végig a levelet, s lelkesedve, 4730 6| ujságot olvasni? Talán azt se olvastad, hogy az öreg Csóthy Ábrahám 4731 10| beszédét gyönyörűséggel olvastuk itt a perifériákon is, - 4732 11| malmosdit játszanak az ujjukkal, olyanok is akadnak, akik hatvan 4733 16| aki az első pillanatban olyasféle mozdulatot tett, mintha 4734 17| szívét kiönti előttem, s olyasvalamit fog kérdezni tőlem, amire 4735 10| szóljon, hanem kövessen, olyat mutatok magának, amit nyugalmazott 4736 17| teste végkép beolvadt az opálszinü habokba, Mariska bizalmasan 4737 14| szántották a kékbe játszó opáltengert s a partok felől, ahol otromba 4738 5| arany-patinával vonja be az opálszínü hullámokat, a hófehér madarak, 4739 4| aki sietve befejezte az operett-keringőt s rázendített egy érzelmes 4740 10| buktatta s bennünket, gaz opportunistákat, végleg el nem söpört a 4741 13| ellenzék vezérkara ragyogó optimizmussal ült haditervei fölött, a 4742 2| cédulás kapu előtt, s öt-hat órai vándorlás után szerencsésen 4743 17| gyanúsan viselkedtek? Már fél órájánál több, hogy titokzatosan 4744 2| messziről meglátjuk, s néha órákig utána sompolygunk, hogy 4745 5| jóval több volt már hat óránál is, mikor a két fiatalember 4746 12| szentelt az életéből harminchat órát... Illik, hogy hálásan boruljunk 4747 2| a mulatóhelyeken és az orfeumokban, ahol hajnalig muzsikálnak 4748 11| meghatva karoltam a jószívü óriásba, aki félelemmel, csodálattal 4749 6| buffet előtt, a jókedvü óriással találkozott... Laczházy 4750 12| csupán Laczházy, a házigazda, őrizte meg derüs és zavartalan 4751 10| őseim a veszedelmes rabokat őrizték... Mielőtt azonban mindörökre 4752 9| csak rólam lenne szó, akkor őrizkedném tőle, hogy ilyen indiszkrét 4753 7| zajától és a tapsok tomboló orkánja viharzott végig a terem 4754 1| távolabb ezüstszakállas orosz papok hajlongtak és violaöves, 4755 6| mint engem, mikor az Arany oroszlán erkélyén megjelentem...~ ~- 4756 16| élettől duzzadó, nyulánk oroszlánkölyket egy gyöngéd pillantással 4757 5| nevetőszemü, pesti asszony, akit oroszosan Masá-nak hívnak...~ ~- Vajjon 4758 10| váramba lecsaljam s itt orozva elcsukjam abba a földalatti 4759 16| második pápaszemét is az orrára biggyeszti, csakhogy magát 4760 5| lázasan figyelő, reszkető orrcimpáju fiatalok ültek, alig várva 4761 3| Mit horgasztod le az orrodat, kisöcsém? Talán most is 4762 10| fantasztikus gyermekmesék országába kerültem, melyeket behunyt 4763 1| ellenzéki lapok szerint az egész országon végigreszketett. A politikáról 4764 1| hirtelen megmozdult: valamelyik országos hírü politikus tünt föl 4765 1| kormány feje gyáván eladta az országot, hogy lakájmódra görnyedt 4766 9| borított fenyvesek álltak őrt komor fenséggel a kastély 4767 4| fejfájásokat okozott neki s az orvos helyesebbnek találja, ha 4768 11| magáénak mondhat, s hogy ősei éles pallossal végeztették 4769 10| földalatti tömlöcbe, ahol őseim a veszedelmes rabokat őrizték... 4770 12| bizalmas viszonyba, akik ősi kastélyukban laktak, udvarmestert 4771 9| szónoklatot...~ ~Saáry oly ostobán nézett maga elé, mintha 4772 15| hosszú pillantást vet a hajót ostromló hullámokra): Nem úgy érzi 4773 13| ellenzék szokatlanul kemény ostromot intézett a kormány ellen 4774 12| attól tartok, hogy már az ősz haja és a negyvenéves kora 4775 2| bolondíthat!” - mondta az őszhaju Josephine, aki még mindig 4776 15| Minden zöld, de a nedves, ősziesen borzogató időjáráshoz képest 4777 13| oly könnyelműségre, hogy őszinték legyenek valakihez, mert 4778 13| bolondítják a gyermekeket? Az őszinteséget, édes fiam, csupán az amerikai 4779 16| meghazudtolva, oly nemes őszinteséggel játssza a könyörületes matróna 4780 1| volna föl a dunaparti palota oszlopai közt. Az ötödfélszáz képviselőnek 4781 12| mint a merész, de közrendi osztályból származott tehetségek remekművei. 4782 3| betyárkodással várják az osztályfőnök belépését. Most, hogy szomoru 4783 16| ezrednél teljes mértékben osztották a főhercegnek azt a kifejezett 4784 2| képzelték, de a képviselő nem osztozott elragadtatásukban, hanem 4785 1| lakájmódra görnyedt hétrét az osztrákok előtt, bámulva nézték az 4786 13| miniszterek előszobáiban őszüljek meg. Azokat, akik nyílt 4787 3| Davidicum, mely annyi éven át otthont adott neki, s mely nélkül 4788 4| azóta minden dohányzástól óvakodom...~ ~Nyitray, aki egy hatalmas 4789 13| pártvezér, aki maga féltékenyen óvakodott minden inkorrektségtől, 4790 14| azonban meg fogja magát óvni minden bajtól. Ha most se 4791 14| a szeszélyes és unatkozó pácienst.~ ~- Meg tudja becsülni, 4792 7| szempillákkal dőlt hátra padjában, csak a miniszter szegezte 4793 12| memorizálással már az iskola padjaiban is állandóan ellenséges 4794 7| kimeredt szemmel könyököltek padjaikra, a miniszterelnök, aki mélabús 4795 8| falusi templomok évszázados padjaira emlékeztette, vastag, kanonok-öves 4796 9| lángja ott táncolt előtte a padozat medvebőrein... A bástyába 4797 7| képviselte az ellenzéki padsorokban.~ ~De Saáry sajnálkozva 4798 5| s hogy voltaképp a Masa pajkos, üde és finoman formált 4799 13| gondol, csak arra, hogy a kis pajtásának sűrűen küldje a szebbnél-szebb 4800 17| hűséges és együttérző kis pajtását látja bennem... Nem elégíti 4801 8| szerencsés végzete a kis pajtásával meg nem ismertette. Természetesen 4802 9| megbecsülik egymást, mert pajtási viszonyukat nem zavarja 4803 11| Gondolja, hogy ez elég a jó pajtássághoz? Ha igen, akkor a szívemből 4804 17| szerelemről, mert akkor a jó pajtásságunk is veszedelemben forog... 4805 6| kezében pedig hosszukás paksamétát szorongatott... Saáryt, 4806 13| titokban az ellenséggel paktálnak. Azokat, akik a színpadon 4807 11| mondhat, s hogy ősei éles pallossal végeztették ki a lázongó 4808 4| keringőket játszott egy sötétzöld pálmagrupp mögött, a csillogó szemü, 4809 14| meseországba kerültek volna, ahol pálmák és citromfák virulnak. Mariska 4810 15| fürtjei körül repked. A pálmákon esőcseppek sziporkáznak, 4811 15| esőcsepp hull a fázkolódó pálmákra. Minden zöld, de a nedves, 4812 1| vállukon nem hordozták körül a palotában, melynek e pillanatban korlátlan 4813 3| Vagy nem léptél diplomás pályára?~ ~- Elvégeztem a jogot 4814 11| velszi herceg babéraira pályáznék. Hízelgő szót még nem hallottam 4815 4| pusztai leányok ízlésére pályázik.~ ~Az idegen sietve bemutatkozott 4816 2| díszedényeit, s a himzett pamutdinnyét, mely egy lombfürésszel 4817 13| szólva, perfid és közönséges panamista volt. Beszédeit borongó 4818 3| távoli perifériákról, a panamisták, akik már a befolyásos férfiak 4819 13| meghízom öt kilóval, s a panamistáknak alázatosan előre köszönök... 4820 5| megbuktatását, meghallgatott néhány panamistát, aki máris protekciókat 4821 7| Mindeddig nem is volt ellene panasz, a tanfelügyelő őt tartotta 4822 15| foglalkozásom, hogy a szerelmesek panaszait meghallgattam, s az akadályokat, 4823 11| azt hiszem, hogy magának panaszoltam el gyerekszívem fájdalmait, 4824 1| trónoltak, rókaarcu, de alázatos pánszlávok, szemüveges és nedvesbajuszu 4825 1| mezővárosban, ahol letelepedett, a papon kívül csupán ő volt az intelligens 4826 8| egy öreg, hetvenhatéves papot kivéve, aki nagyritkán barackot 4827 3| használtak, s az öreg, fogatlan pappal, aki az asztali áldást elmondta. 4828 6| fájdalom, megszünt ez a paradicsomi állapot, legalább tegnap 4829 13| vasútkirályok, a kétéves bébék és a paralitikus öregek engedhetik meg maguknak... 4830 9| van-e merszed hozzá, hogy a parancsának ellentmondj...~ ~Saáry, 4831 5| fölállott a helyéből.~ ~- Parancsol a képviselő úr? Ha jobb 4832 13| hunyorítva így szólott hozzá:~ ~- Parancsolj!~ ~A szegény szabadjegykérők, 4833 13| Minden úgy lesz, ahogy parancsolja, kis anyácskám... Meg se 4834 2| nyugovóra? Tetszik talán valamit parancsolni a képviselő úrnak?~ ~- Teát 4835 11| halkan): Akarja?~ ~Masa: Parancsolom!~ ~Saáry (kenetteljesen): 4836 4| pár hetet, amit legfelsőbb parancsra Olaszországban töltök...~ ~ 4837 4| ragyogó sztanniolja, mely a párás jégtartókból kivöröslött: 4838 11| végeztették ki a lázongó parasztokat, a családi tanács fölfedezte, 4839 1| szolgáltattak igazságot a parasztoknak. Most mindannyian ünnepies 4840 17| könyörtelenül kikerget a paradicsomból. És ezt mind annak a sötét 4841 13| A párbaj.~ ~Röviddel a sajó-eörsi 4842 10| aki most vett harmadszor a parfaitből, a történelmi Gógánfay-nemzetség 4843 1| hóditásainak glóriája, a legendás párisi korszak, amikor a nagykövetség 4844 3| éhenkórász tanárjelölt, hogy párisit és szalámit vacsorálj. Szépen 4845 1| Óh nem, ez a versaillesi park és ez a bicegő férfi a napkirály 4846 15| szánalmas és stilustalan. A parkban még egy lélek se jár, a 4847 13| közt, akik a déli órákban a parkettes miniszteri társalgókat megtöltötték, 4848 10| lakájok lepték el a terem parkettjét, s a képviselőnek egy pillanatra 4849 6| borzalmasan unalmas ám a maguk parlamentje!... Azért csalják ide az 4850 11| szokásáról, hogy hat órakor a párnái közül kiugorjék. A többi 4851 8| lámpafényben s a japáni párnák finom gyűrődésén még ott 4852 13| elé kerüljön. És mikor a párnázott ajtó kinyílt s a miniszter 4853 4| az öreg Nyitray vidáman parolázott vele, az asszonyok pedig - 4854 8| csészécskében forró fekete kávé párolgott, az apró aranytálakban exotikus 4855 13| Vereczkeynek elszánt hívei vannak a pártban, akik - Isten tudja miért? - 4856 13| emlegette Saáry Gézát, de a pártbeli ujságok mindenáron való 4857 13| oly kevéssé rendelem alá a pártfegyelemnek vagy taktikázásnak, mint 4858 13| vidéki tanítók ügyefogyott pártfogói, az idétlen Ferenc József-kabátot 4859 7| nem gondolt arra, hogy új párthivét meghallgassa. Nyomában egyszerre 4860 15| gyöngédséggel símogatja a parti sétatér szikláit.~ ~Öt perc 4861 1| lelkesen fogadták, mint a saját pártja: mindannyian mélyen meghajoltak 4862 7| meghódítottad a t. Ház valamennyi pártját... Nyilvánosan ezt nem merném 4863 13| hogy a képviselők csak pártjuk tudtával szólalhatnak föl 4864 5| tapsoltak, s megszorították a pártjukbeli szónok kezét; de csillogó 4865 13| lovagias ügy előzményei a pártklubban játszódtak le, ahol e napokban 4866 3| tudósításokat írtak lapjaiknak a pártkör mozgalmairól s a külső tagok 4867 5| Saáry este fölnézett a pártkörbe, ahol az abszolut jelentéktelenségeket 4868 13| teremtett Vereczkey számára a pártkörben, s bár mindenki tudta róla, 4869 13| kapcsán bejelentse kilépését a pártkörből. Mielőtt azonban a dolgok 4870 1| mellől, ahol az ellenzéki pártkörök hirdetéseit kifüggesztik, 4871 13| akkorra tartogasd, mikor abban pártod is gyönyörködni akar. Rendben 4872 14| kékbe játszó opáltengert s a partok felől, ahol otromba gyárépületek 4873 17| végigjárja az észak-olaszországi partokat. A yacht korán délután Brioniba 4874 13| fognak rávenni arra, hogy pártom legértékesebb harcosát elejtsem...~ ~ 4875 3| év óta minden politikai pártot szétugrasztott, itt-ott 4876 15| gondolat, hogy félóra múlva partra szállhat Fiuméban... Tegye 4877 3| leereszkedő szavak, melyeket pártvezére hozzá intézett. De nem volt 4878 12| miniszterelnököt vagy a saját pártvezéredet nézed előkelő idegennek... 4879 1| közül megszólított volna. A pártvezérek, akik az ülésteremben heves 4880 11| fölszolgált hideg sülteknél és pástétomoknál. A vendégszobák ajtói 4881 16| századbeli, rózsásfehér pasztellképekre emlékeztette a szálloda 4882 16| figyelmeztetem, hogy egy pásztorbotra is szüksége lesz, ha pontos 4883 8| fölhúzta az orrocskáját s egy pásztorjelenetet ábrázoló faliórára mutatott.~ ~- 4884 10| selyembutorai közé, ahol csipkeruhás pásztornők és elegáns abbék gyültek 4885 13| miniszternél? Ezeknek az árkádiai pásztoroknak még sejtelmük se volt róla, 4886 13| engedélyek, dúsan jövedelmező patikák irományai, melyek egy éjszaka 4887 9| izgatta: milyen lehet a patinás keretben a Masa friss és 4888 3| udvarolhatsz...~ ~A jókedvü patriárka büszkesége nagyon is megokoltnak 4889 1| fejek között, melyek kövér, patriárka-termeteken trónoltak, rókaarcu, de 4890 5| róla, hogy nem érdemetlenre pazarlod. Ha nem lenne a testvérem, 4891 15| tudja megölni a gondos és pedáns háziasszonyt): Kapott reggelit 4892 13| meglehetősen arrogánsak is... A te példád legalább ezt bizonyítja...~ ~ 4893 13| Vereczkey Sándor legalább öt példányban egzisztál; ez a különös 4894 17| gyerekké változtatja... Itt van például maga, akinek láttára - úgy 4895 16| most, fájdalom, a magam példáján tanultam meg, hogy vannak 4896 10| hiszen ezután amúgy is penészes kenyéren fog élni, míg csak 4897 17| Masával a hallba, ahol a pensió lakói a kávéjukat inni szokták. 4898 2| nagyon szegény fickó, mert ha pénze lenne, aligha élne állandóan 4899 13| mindenki tudta róla, hogy jó pénzért akár az édesapját is eladná, 4900 2| Zsófia. - Ő minden fölösleges pénzét ruhára, cipőre, kalapra 4901 15| perc múlva megérkeznek a penzióba, ahol a kis pesti asszony 4902 15| háziasszonyt): Kapott reggelit a penzióban?~ ~Saáry (hősies tiltakozással): 4903 16| rendezett hangversenyt a penzióbeli közönség szórakoztatására, 4904 14| Südstrand egyik regényes penziójában szálltak meg, melynek ablakai 4905 8| emberemlékezet óta körülvették, a pénzszerzés gonosz és szívtelen munkáját, 4906 2| óh jámbor Josephine, hogy pénztelenség miatt eszi a hideg vacsorát 4907 8| beszél, mint egy műveltebb pénzügyőri szemlész... De maga az oka, 4908 15| viszontlátni, akinek már csak percei vannak hátra az életből. 4909 15| mond, azalatt folyton a perceket számlálja s idegesen, türelmetlenül, 4910 1| jövendőbeli kollégáikon, akik öt percenként hirtelen aggódással tapogatták 4911 17| annyit jelent: kár minden percért. Az éjjel megtanulhatta, 4912 5| aki Masának csak egy rossz percet is okozna, de a testvérem 4913 15| még több idejük van húsz percnél, - ez az a húsz perc, mely 4914 14| Akkor jőjjön ki egy percre, mert mutatni akarok valamit...~ ~ 4915 6| sajó-eörsi választás ügye, - peres dolgai ezidőben gyakran 4916 13| hazafi, köznyelven szólva, perfid és közönséges panamista 4917 3| hoztak magukkal a távoli perifériákról, a panamisták, akik már 4918 12| alatt, az első próba előtt permanens fiókhivatalt szervezett 4919 9| világi hiuságokat, s hogy a perrendtartás és a váltójog sokkal jobban 4920 9| kis vidéki állomásra. A perronon egy bundába öltözött, ijesztő 4921 2| pénzbe került. Jelenleg persze már nem szorul ránk, mert 4922 9| sehogyse birt ráismerni a poros pertárakat bujó, szürke és igénytelen 4923 1| gúnyosan lekicsinyelték a pertárban, most valamennyien önkéntelenül 4924 8| keresztül sommás keresetek és pertári jegyzőkönyvek fogalmazásában 4925 13| melyekben a párt a nyilvános pertraktálást szükségesnek tartaná. Ennyit 4926 5| háromszor egymásután Buda és Pest között, míg végre nagynehezen 4927 2| volt megörökítve, mikor Petőfi Sándor hidegtől meggémberedett 4928 12| tudod? Ha Shakespearet vagy Petőfit nem ismered, az még hagyján, 4929 2| Tudod, hogy tegnap az egész petróleum kiégett nála a lámpából? - 4930 7| sápadt fiucska, aki egy petroleumlámpa mellett a leckéjét tanulta... 4931 2| nagyon szívesen venné, ha a petróleumra vonatkozólag valamely mérsékelt 4932 5| mesélte el, hogy Masa micsoda pezsgő-márkát szeret a legjobban, s melyik 4933 4| borzongva mártotta meg a pezsgőben, melyet gavallér bátyja 4934 4| kívánságát teljesítsék, a pezsgősüvegek ragyogó sztanniolja, mely 4935 4| társaság - nagyobbmérvü pezsgőzés után - végre távozott az 4936 2| hajnalig muzsikálnak és pezsgőznek. A képviselő urak - én legalább 4937 16| Masa belekaroljon, - a fiúk pedig előadták azokat a kuplékat, 4938 14| kérdezősködött az isztriai húsárak, piaci viszonyok és érdekesebb 4939 9| regényekben, melyeket valaha a piaristák könyvtárából kikölcsönzött. 4940 17| szomjas itallal, a fáradt pihenéssel, a szerelmes pedig őszinte 4941 7| arra, hogy hiányos éjszakai pihenésüket kárpótolják. Mindenki álmosan, 4942 2| végeztek. De csak rövid ideig pihenhettek: a képviselő úr fölébredt 4943 4| földbirtokosnak nézte, aki Budapesten piheni ki a hosszu tanyai élet 4944 4| valahol a tenger partján pihennél... Mariska alig várja, hogy 4945 17| grimász valami különös és pikáns kifejezést ad az arcának. 4946 7| érte meg életének legszebb pillanatát. A világ egyszerre megváltozott 4947 5| az alkalmi kalandok csak pillanatnyira tudták eltéríteni a feleségétől.~ ~- 4948 5| fiatalok ültek, alig várva a pillanatot, melyben az ország figyelmét 4949 8| hangon tudatta velem, hogy e pillanattól kezdve tagja vagyok az ország 4950 10| férfiak szemébe s akinek pillantásában millió ki nem mondott igéret 4951 4| magyar nótára. Az ellágyult pillantásból, melyet szomszédnője az 4952 17| jelenettől, mert azok a pillantások, amiket az ártatlan Szentkúthyakra 4953 15| akik nyájas és biztató pillantásokat vetnek feléje. A kávéházban 4954 4| anélkül, hogy őt indiszkrét pillantásokkal zavarták volna, a huszárönkéntes 4955 16| barátait a zavartan maga elé pillantó képviselővel.~ ~- Ez Saáry, 4956 8| közül hófehér márványszobrok pillantottak rá, könyvek és nippek selyme 4957 7| aszfalton, meleg és barátságos pillantásokat vetve néha hátuk mögött 4958 8| világosságában úsztak, egy pillanatig úgy érezte magát, mint a 4959 3| én apám esztergályos volt Pincehelyen, s a szegények házában halt 4960 4| toljanak a régi mellé, s a pincéreket, akik nagy szolgálatkészséggel 4961 3| asszonyokra, s az elegáns pincérseregre, mely ott sürgölődött az 4962 15| föl. A csirkefogó olasz pincért kedves és puritán nyárspolgárnak, 4963 4| kezdi a meghatott Masát, aki pironkodva és mély figyelemmel szögezte 4964 11| fölpántlikázott lovak és fantasztikus, piros-párnás alkotmányok várakoznak 4965 9| Száz ablak világított tüzes pirossággal az éjszakába, köröskörül 4966 15| szeles sietséggel, rózsásra pirult arccal ugrik le a kupé lépcsőjéről. 4967 16| ennyi bók hallatára - pirulva sütötte le a szemét, a további 4968 8| közelébb húzódott Saáryhoz, s pisze orrocskáját nagyképü pózzal 4969 12| költeménybe való redingot-ja plasztikus előkelőséggel simult termetéhez, 4970 10| egyik kegyúri templomában plébánoskodik - mosolyogva meghajolt 4971 13| tudtával szólalhatnak föl a Ház plénumában. Kinek jelentetted be, hogy 4972 11| hogy egy egész vármegye pletyka-zsúrjainak hősnője legyen? Meg lehet 4973 14| viszonyok és érdekesebb pletykák felől. Saáry, miután látta, 4974 15| elintézi az összes budapesti pletykákat. Saáry - bár az eső még 4975 16| elbeszélő volt, szenzációs, új pletykákkal mulattatta a csillogó szemmel 4976 13| képviselőtársát, sőt annak a pletykának is akadtak hivői, hogy a 4977 10| Saáry csodálkozva nézett pletykázó szomszédnőjére.~ ~- Hát 4978 15| szemmel dől hátra a szalon plüsskanapéján, maga pedig visszatér a 4979 1| államtitkárával félrevonult az egyik plüsskanapéra, melyet hódoló embergyűrű 4980 9| szedte el a fiatal képviselő podgyászát. Saáry csak futólagos pillantást 4981 15| Maga az államvasút öreg podgyászhordóira most sokkal poétikusabb 4982 14| nézzék, ahelyett, hogy a podgyászukat kicsomagolták volna. Mariska 4983 12| szempillákkal - a frissen pörkölt kávét darálják. Mindig csak 4984 5| váltókeresetek és sommás pörök hullámaiba. Pár napig élénken 4985 7| rosszkabátos, sommás pöröket vivő vidéki ügyvédecske 4986 15| podgyászhordóira most sokkal poétikusabb lángolással gondol, mint 4987 4| melyet nyíló virágok tettek poétikussá, a cigány, aki halk keringőket 4988 8| magával s megtudtam, hogy poézis és melegség is van a világon...~ ~ 4989 12| az életét, hogy önmagából pogánykori kultuszt űzzön. Nem hiszem, 4990 12| Nem hiszem, hogy a régi pogányok annyira imádták volna a 4991 8| még nem volt és az első pohár pezsgőt két hónappal ezelőtt 4992 4| bátyja sűrűen töltögetett a poharába.~ ~- Nem lett rosszul? - 4993 10| porcellántól... Kristályos poharak, buja virágok, fantasztikus 4994 10| szögletekbe futottak össze, a vén pohárszékek, melyeken nehéz ezüstkupák 4995 1| falusi névnapokra, vagy pókhálós szolgabírói irodákban szolgáltattak 4996 10| gyöngeségeket, én pedig pokolian éhes vagyok... Kevés hát 4997 14| már együtt rándultak ki Pólába, hogy a hadikikötőt és az 4998 7| évtizeden át közbecsült polgára volt, a minisztérium minden 4999 14| szép asszonyokra? Most is a politika a legfőbb gondja? Nekem 5000 1| az volt a babona, hogy a politikánál, melyet a kormány követ, 5001 9| Szóval siessen, dobja sutba a politikát, vásároljon be néhány csinos 5002 3| is mutatkozhatik, mert a politikusnál nem a ruha a fontos, hanem 5003 13| itt nekem a megállapodott politikust... Látszik, hogy nincs egy 5004 1| országon végigreszketett. A politikáról itt egyáltalában nem is 5005 3| De így jár az ember, ha a pólyásbabákat férjhez adja, ahelyett, 5006 15| az életből. De hiszen te pompásabb színben vagy, mint valaha!~ ~ 5007 11| nézi a karcsúra fűzött, de pongyolaruhás Masát, aki néha-néha csipkéd 5008 4| beszélgetés tehát ennél az érdekes pontnál abbamaradt. Az öreg Nyitray, 5009 16| pásztorbotra is szüksége lesz, ha pontos és élethű alakítást akar 5010 8| legalább hozzászokik a pontossághoz...~ ~Csöngetett a szobaleánynak, 5011 10| görnyedezett az ezüsttől és a porcellántól... Kristályos poharak, buja 5012 13| szemben egymással a vívóterem porondján... Mindketten sápadt dühvel 5013 9| sehogyse birt ráismerni a poros pertárakat bujó, szürke 5014 9| kapuboltozat előtt medvebőrbe bujt portás segítette ki őket az automobilból, 5015 12| színpadot állítottak föl. A postamester, aki különben is megszaporított 5016 3| a kibukottak is, akik a pótválasztásoktól még csodákat reméltek, az