IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Az elvált asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5017 1| melyeknek megvalósítását új poziciójától várta, s nem rejtegetett 5018 13| nagyfejűek barátsága kiváltságos poziciót teremtett Vereczkey számára 5019 11| komédia, affektáltság és pózolás): Maga, szegény barátom, 5020 12| egyforma s hogy a hitvány pózolóknak a világ teremtése óta mindig 5021 16| Szeretném tudni, mit pózolt itt eddig a meghiggadt matróna 5022 9| Vajjon mit szólna az öreg praefektus, ha így kerülnék a szeme 5023 13| majd melléje ült és hosszu prédikációt tartott neki. Ezt mondta:~ ~- 5024 15| utasok közt rögtön föltünik a prémekbe és shawlokba burkolt Masa 5025 12| aki a műkedvelő-társaság primadonnájaképp szerepelt, s egész nap a 5026 12| évad ideje alatt, az első próba előtt permanens fiókhivatalt 5027 12| legfőbb ideje, hogy a komoly próbákat megkezdjük...~ ~Idegesen 5028 4| még egyáltalában sohase próbálkoztam meg... Egy cigarettát elszívtam 5029 9| egyebet se teszek, mint ruhát próbálok, mert most ujabban az az 5030 12| futkostak, a szobákban ruhákat próbáltak és szerepeket ismételtek, 5031 10| Eddig legalább még sohasem próbáltam...~ ~- Vagy ég a vágytól, 5032 12| és urakat a kivilágított próbaterembe, de Masa asszony, aki a 5033 12| beleszeressen valakibe...~ ~A próbateremben csöngettek s a beszélgetés 5034 11| indiszkrét, ha érdeklődöm a problémája iráni?~ ~Saáry: Nem, mert 5035 16| és élethű alakítást akar produkálni...~ ~Saáry, aki eddig értelmetlen 5036 7| szónokot az utolsó évtized nem produkált nála... Ez már csakugyan 5037 7| megváltozott volna; éles és kemény profilja világított a terem félhomályában, 5038 6| megjelentem...~ ~- És milyen programmal választottak meg? - kérdezte 5039 11| minthogy az ember védtelen kis proletárokat legyilkoljon.~ ~Saáryt tehát 5040 5| néhány panamistát, aki máris protekciókat kért tőle, de egy éjjel 5041 8| De maga az oka, miért provokált rá, hogy az életrajzomat 5042 10| válófélben van az urától, mert a prózai ember nem akart belenyugodni 5043 8| a hónaposszobák lealázó prózáját s egy eldugott, virágos 5044 9| öreg Nyitray Ádámmal, aki a pszichológiai rejtélyt készségesen megmagyarázta 5045 3| megvolt az eredménye: a püspök kijelentette, hogy ő fogja 5046 3| elsején pontosan megérkezett a püspöki irodából a szegényes segítség, - 5047 3| audienciára jelentkezett a megyés püspöknél. Közbenjárásának megvolt 5048 3| tizenhétéves koromig, s később a püspöktől kaptam segítséget ahhoz, 5049 11| ekkor csókot intett neki, pukkerlit vágott előtte és épp oly 5050 7| követelve szólalt meg a magas pulpituson az elnök csöngetyüje...~ ~ 5051 16| Eddig szánalomraméltó pulyáknak tartottam a szerelmes férfiakat, 5052 13| Így lesz, mert én akarom, punktum... És most haza fog menni 5053 13| róla, ezzel a címmel: A purifikáló Saáry. Egy ujság kijelentette, 5054 13| kormánypárti lap a közélet purifikátoraként emlegette Saáry Gézát, de 5055 13| mindenható, vén gazembert... A purifikátorok, szegény barátom, már a 5056 11| akinek még sohase volt puska a kezében, élénken tiltakozott 5057 9| csinálni, ha véletlenül puskát adnak a kezébe, egy sötét 5058 5| kerületében van, édesanyámnak a pusztán akadt dolga, Masa pedig 5059 14| napsugár hazájába kerültek. A Quarnero vize csillogott az aranyos 5060 13| nem, - sietve leutazik a Quarneróra...~ ~Masa asszony utóbb 5061 15| Rémes búgás, mely az egész Quarnerót fölveri s melynek hallatára 5062 17| folyamán búcsút kell vennünk a Quarnerótól.~ ~- És mit talál ebben 5063 1| nevetett, gesztikulált és rablókalandokat mesélt; a széles arcok fölött 5064 10| amikor a háborúból vagy rablókalandokból visszatért zsarnokok eszeveszett 5065 10| ahol őseim a veszedelmes rabokat őrizték... Mielőtt azonban 5066 7| nem szabad embernek, hanem rabszolgának született...~ ~Ki meri azt 5067 1| a multheti diadal öröme, rácáfolt az elhárító gesztusra, s 5068 12| Mennyivel különb és nemesebb race ez, mint a sok üres és fecsegő 5069 9| játszó cigányok várakoznak rád, nem is szólva szegény barátodról, 5070 11| gyönyörűséggel tölti el a raffinált kényelem, mely a jégország 5071 2| kérem szörnyen ki vagyunk raffinálva!” - szólott bizonyos gőggel 5072 9| cinikus Saáry dideregve ragadta meg a barátja karját.~ ~- 5073 17| fáradhatatlan maliciával rágalmazza végig az összes asszonyokat, 5074 11| Saáry a gyermek hűséges ragaszkodásával nézi a karcsúra fűzött, 5075 17| ő valaha az én gyerekes ragaszkodásomat viszonozhatná... Az ilyen 5076 11| húgom volna, csak ahhoz ragaszkodhatnám oly fájdalmas szeretettel, 5077 11| hogy a szép asszonyok nem ragaszkodnak az etikettes reggelihez, 5078 7| világon van, de most görcsösen ragaszkodtak hozzá, ámulva rázták meg 5079 17| végignézi Saáryt, aki sápadtan rágicsálja a bajuszát.) Mi baja magának?~ ~ 5080 14| volna?... Ez a napsugár csak ragyog, de nem melegít, s mi sem 5081 2| időtől kifényesedett, de ragyogóan kikefélt zöld ripsz-kanapét, 5082 3| fiatal asszonyt, akinél ragyogóbb kis teremtést - úgy tetszett 5083 1| szenvedő arcát fáradt mosolygás ragyogta be, s cilinderét szelid 5084 10| fák gyémántos virágesőben ragyogtak, valahol messze egy befagyott 5085 9| Laczházyak, akik ily kegyetlenül ráijesztettek kései unokájuk vendégére, 5086 9| s akiben sehogyse birt ráismerni a poros pertárakat bujó, 5087 1| Tomboló, lelkes, jókedvü raj követte, de a vidéki ügyvéd 5088 15| körül leselkedő delfinek raját. Egy norvég legenda jut 5089 11| elérzékenyített... Mikor később rájöttem, hogy az imádott lovag helyett 5090 7| miközben az ülésteremből sűrű rajokban menekültek ki a képviselő 5091 5| jegyességük idején. Masa rajong az uráért és Laczházy könyörtelenül 5092 14| után is, szinte beteges rajongással ragaszkodott. Mariska - 5093 1| hajszál hiányzott, hogy a rajongók, akiknek legnagyobb része 5094 5| területen belül minden férfi rajongott, már tizennégy éves korában 5095 3| még fekete kabát sincs rajtam, - mondta Saáry Géza ijedten. - 5096 4| szemüveges francia tanár - rajtuk kívül a kávéház egyetlen 5097 15| penziók tarka színekkel rajzolódnak a tavasziasan fűszeres levegőbe.~ ~ 5098 17| lábait fiúsan egymásra rakja s nagy gyönyörűséggel szívja 5099 12| nélkül megbabonázta. II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról 5100 3| döcögve megindult velük a Rákóczi-út felé. A szakállas ember 5101 15| síklik végig a záporban rakodó gőzösök között s pár pillanat 5102 9| hívnak. Ez a bájos, kokett és rakoncátlan kis tündér most úgy rendelkezett, 5103 8| elé, majd Masa kisleányos rakoncátlansággal rakta egymásra a lábait, 5104 1| de fukarul egymás mellé rakott minden garast, s ügyvédsége 5105 8| kisleányos rakoncátlansággal rakta egymásra a lábait, miközben 5106 3| ételüket és italukat eléjük rakták, a számozott szalvétákkal, 5107 8| mely görnyedésig tele volt rakva mindenféle kivánatos holmival; 5108 8| mellett tanultam a leckémet s rántott levest kaptam estére, nehogy 5109 4| utaznék, sőt később szigoruan ráparancsolt, hogy egy héten belül okvetlenül 5110 7| tósztozó, akit a parasztok rászabadítottak az alkotmányra...~ ~A Ház 5111 13| legnagyobb büntetésre is rászolgáltam... Fájdalom, még csak azt 5112 13| mosóné-pletykák nem fognak rávenni arra, hogy pártom legértékesebb 5113 4| befejezte az operett-keringőt s rázendített egy érzelmes magyar nótára. 5114 15| közben barátságosan kezet rázott:) Mi történt magával?~ ~ 5115 7| ragaszkodtak hozzá, ámulva rázták meg a fejüket.~ ~- Attól 5116 10| mely a költői szépségekre reagál? Ha van, akkor semmitse 5117 5| eszmélve, hogy a hideg és reális motivumok közül, melyekből 5118 16| szép asszonyt arra, hogy reám, a savanyú fickóra, jó szemmel 5119 17| Az asszonyok, drágám, nem rébuszokat akarnak megfejteni s nem 5120 11| nem tudom ezt a lélektani rébuszt megoldani.~ ~Saáry: A legnagyobb 5121 12| szinte költeménybe való redingot-ja plasztikus előkelőséggel 5122 6| Laczházy harangalaku redingot-t viselt, az arca sugárzott 5123 15| mélyen alszanak a lebocsátott redőnyök mögött, s az egész kép inkább 5124 12| csakugyan ismerned kell, ha reflektálsz arra, hogy komolyan kulturlénynek 5125 3| Nem az öröm és a diadal reflexe volt ez, hanem a keserü 5126 7| képviselő-csoport előtt már régebben megpillantotta karzati ösmerőseit: 5127 14| arccal merült el az angol regénybe, melyet hazulról magával 5128 9| a régi Scott Walter-féle regényekben, melyeket valaha a piaristák 5129 1| technikáját csak azokból a regényekből ismerte, melyeket diákkorában 5130 14| asszony a Südstrand egyik regényes penziójában szálltak meg, 5131 2| valamennyi piroskötéses regényét végigolvasta.~ ~Zsófia helyeslőleg 5132 2| mikor az összes piroskötéses regényhősök eltörpülnek mellette...~ ~ 5133 5| teremtést még a piroskötéses regényekben se találhatsz...~ ~A mulatságnak 5134 11| ragaszkodnak az etikettes reggelihez, s az ágyukban elköltött 5135 15| tiltakozással): Ki gondol a reggelire, mikor a forrongó hullámhegyek 5136 15| pedáns háziasszonyt): Kapott reggelit a penzióban?~ ~Saáry (hősies 5137 15| Most azonban siessünk reggelizni, mert mindjárt rosszúl leszek 5138 11| toalettben jelennek meg a reggeliző-szobában. Egy inas jelenti, hogy 5139 14| összebarátkoztak egymással s reggeltől estig kettesben kószáltak 5140 9| hasonlíthatatlanul tökéletesebb a réginél...~ ~Saáry január elején 5141 1| poziciójától várta, s nem rejtegetett lelkében titkos célokat, 5142 7| tótocskákat avat be az abc rejtelmeibe, míg felesége és öt kiskoru 5143 2| Semmit se gyanít, - folytatta rejtelmes arccal a másik leány.~ ~- 5144 9| Ádámmal, aki a pszichológiai rejtélyt készségesen megmagyarázta 5145 3| boldog észrevétlenségben rejtőzhetett el a politikai statiszták 5146 7| így szólott hozzá:~ ~- Hol rejtőztél eddig, hogy semmit se hallottunk 5147 1| Egy sarokban tipikus pesti reklámügyvédek ültek, akik feleségük hozományából 5148 17| konstatálja magában, hogy a hangja remeg s hogy meglehetős ostobaságokat 5149 17| hallom - a miniszterek is remegnek, mint a nyárfalevél... És 5150 17| nem félt, akkor nincs mit remegnie egy csitri kis asszony előtt 5151 3| könyörögve kulcsolódott össze, s remegő hangon folytatta:~ ~- Óh, 5152 10| vitézek ürítgették valaha a remekbe készült billikomokat... 5153 9| el a sirbatért asztalosok remekein, akik egy gőgös despota 5154 12| osztályból származott tehetségek remekművei. Évekkel ezelőtt - előkelő 5155 17| most a huszárokat, akik remélhetőleg jó ideig nem fogják megzavarni 5156 3| pótválasztásoktól még csodákat reméltek, az ujságírók, akik tudósításokat 5157 6| jutalomra, fájdalom, nem lehet reménye... Mikor később elváltak, 5158 4| óriás testvérhúga - azt a reményét fejezte ki, hogy mihamarabb 5159 15| foglalnak a fedélzeten. Rémes búgás, mely az egész Quarnerót 5160 10| fiatal képviselőnek úgy rémlett, hogy a Laczházyak évszázados 5161 4| fölnéz hozzá, hogy mindent rendbehozzon, de természetesen nem egyedül, 5162 4| új asztal ügye sürgősen rendbejőjjön, miközben némi leereszkedéssel 5163 13| lelkiismeretemet épp oly kevéssé rendelem alá a pártfegyelemnek vagy 5164 9| rakoncátlan kis tündér most úgy rendelkezett, hogy te is részt fogsz 5165 5| életében legelőször maga is rendelt néhány üveg francia pezsgőt. 5166 7| helyeslések effektuálása céljából rendeltek ki, álmosan letelepedett 5167 15| idegesebbé teszi az embert, mint rendes körülmények között két egész 5168 3| a vacsorán?~ ~- Nem, de rendesen otthon szoktam vacsorálni. 5169 16| egy olasz művésztársaság rendezett hangversenyt a penzióbeli 5170 14| szerénységre és derűs alázatosságra rendezkedett be. A szerelmi titkár szerepét 5171 11| etikett-törvények szerint rendezném be... Mikor a házasság terhemre 5172 1| történelmivé lett báljait rendezte. Akkor őt tartották Európa 5173 12| sajó-eörsi szinielőadást rendezze... Az én kedvemért talán 5174 9| bosszú fényesen sikerüljön, rengeteg ruhára, kalapra, cipőre, 5175 9| kicsillogó álomképre. A zuzmarás rengetegben, ezer és ezer, dértől csipkés 5176 15| tajtékzó hullámok fölött repkednek...~ ~Saáry: Nem értem...~ ~ 5177 11| legjobb barátjának, miért reprezentálja itt a szeretetreméltó háziasszonyt, 5178 15| Masa szőke fürtjei körül repked. A pálmákon esőcseppek sziporkáznak, 5179 4| csodaállatokat megillető respektussal nézett Saáryra, de az elvált 5180 1| képviselőnek majdnem a fele új, részben ismeretlen férfiakból került 5181 1| rajongók, akiknek legnagyobb része neki köszönhette új pozicióját, 5182 7| boldog ember járt, aki részeg volt a földi élet gyönyörüségétől... 5183 16| az oka, hogy sohase volt részem asszonyi szeretetben, de 5184 11| alatt, misztikus kékséggel reszketnek a meggyújtott spiritusz 5185 14| lelkivilágát s bőven és részletesen emlékezzék meg arról az 5186 9| rendelkezett, hogy te is részt fogsz venni a híres sajó-eörsi 5187 5| attól, hogy az első vitákban résztvegyenek. A tekintélyek körül, akik 5188 9| mellyel megfogadta, hogy résztvesz a sajó-eörsi vadászatokon, 5189 5| hullámaiba. Pár napig élénken résztvett a takarékpénztár ügyeiben, 5190 12| udvarmestert tartottak s résztvettek a montecarlói galamblövő 5191 16| Sírja el, fiam, - mondta résztvevő hangon, miután a fűtött 5192 6| nagyszerü élvezetben lesz részünk!... Saáry szenzációs beszédet 5193 14| élt. Mariska meghatva és részvéttel hallgatta végig, aztán - 5194 3| képviselőtársa feleséges ember, részvevően megbólintotta a fejét, 5195 4| elvált asszony fölnyitotta a réticule-jét, s egy pompás aranytárcát 5196 16| asszonyi szeretetben, de most rettenetesnek tünik föl a gondolat, hogy 5197 7| nem igen volt több husz rettenthetetlen férfiunál, akik komolyan 5198 17| gyáva vagyok, hanem az, hogy rettentően félek valamitől. Attól félek, 5199 2| Nagysádék a kedves öccsük révén a legelőkelőbb társaságokba 5200 15| mosolyogva megjelenik a rézburkolatú lépcsőzeten, s bágyadtan 5201 7| szenzációk villamáramlata rezdült végig a túlzsufolt folyosókon. 5202 16| emberi szobrot talált a rézveretes kredenc előtt: a szobor, 5203 6| folyosón...~ ~Csak arra riadt föl, mikor éles csöngetyüszó 5204 3| hogy minden szenvedély riadtan menekült a közeléből. A 5205 4| pillanatban már sűrű füstfelhő ringatózott aranyos frizurája körül... 5206 2| ragyogóan kikefélt zöld ripsz-kanapét, a himzett terítővel letakart 5207 14| arra az áldozatra, hogy ripszbutorai, befőttes üvegei és régimódi 5208 8| nyomott a fejemre s még sokkal ritkábban egy-egy fényes tízkrajcárossal 5209 15| egy elkeseredett villamos robog nagyképü csilingeléssel 5210 14| hóval födött Karszt tetején robogó vonatok felhőfoszlánya lebegett, 5211 9| kilométeres sebességgel robogsz a sajó-eörsi állomásig. 5212 9| kocsi veszett gyorsasággal röpítette végig őket a havas országúton 5213 13| A párbaj.~ ~Röviddel a sajó-eörsi vadászatok 5214 10| legfiatalabb aljegyzőket... A rövidlátó, fiatal hölgy, aki két vörös 5215 1| Saáry Gézának - így hívták a rövidnadrágost - mindeddig nem sok alkalma 5216 7| ismeretlen tósztozó egy vakmerő rohammal egyszerre úrrá lett hallgatósága 5217 14| nagynehezen elhárította a rohamot, óvatosan egy sarokba vonult 5218 11| kilométeres sebességgel rohannak föl s alá a dolgozószobájukban, 5219 1| patriárka-termeteken trónoltak, rókaarcu, de alázatos pánszlávok, 5220 8| butorok, a csillogó tükrök, a rokokó-jeleneteket ábrázoló acélmetszetek 5221 7| kijelentette, hogy vidéki rokonai érkeznek, akiket okvetlen 5222 2| talán nincsenek Nagysádék rokonságban Mozgay Sándorral?~ ~A két 5223 1| fejüket, mikor a szomoru és rokonszenves áruló elhaladt előttük...~ ~ 5224 7| értelmiség állandóan kitüntette rokonszenvével, s az idén mégis megesett 5225 9| magát én a durva darócban is rokonszenvesnek találnám... De itt - higyje 5226 9| valamennyit meghódítsa... Ha csak rólam lenne szó, akkor őrizkedném 5227 1| amennyit az ujságokban olvasott róluk. A mezővárosban, ahol letelepedett, 5228 3| sohase látott életében. Édes, romlatlan gyermeknek látszott, aki 5229 16| Sirály két hétig kószált a rongyos dalmát halászfalvak között, 5230 17| kinek kívánjam azt a sok rosszat, amit a távírógép ismeretlen 5231 11| hosszú ideig az emberek rosszaságáért. És ilyenkor hihetetlennek 5232 15| reggelizni, mert mindjárt rosszúl leszek az éhségtől.~ ~A 5233 3| történt volna, hogy az árvák rosszulszabott kék ruhájában rótta a meredek 5234 7| megtörtént a csoda: a szürke, rosszkabátos, sommás pöröket vivő vidéki 5235 4| elsülyedjen odakünn, hogy a rostbeef sohase érkezzék meg, s hogy 5236 4| előételt mellőzve - egy angol rostbeefben megállapodjék. Titokban 5237 3| rosszulszabott kék ruhájában rótta a meredek utcákat, húsz 5238 16| ruhában, hajukban nyíló rózsákkal jelentek meg a szálloda 5239 4| csevegtek, az öreg urak, akik rózsás arccal és hófehér hajjal 5240 10| önöknek, - mondta ünnepiesen a rózsásarcu óriás. - A hiréből már bizonyosan 5241 16| asztalához. A társaság egy rózsásarcú öreg úrból s két cigányképű 5242 16| tizennyolcadik századbeli, rózsásfehér pasztellképekre emlékeztette 5243 15| aki szeles sietséggel, rózsásra pirult arccal ugrik le a 5244 10| fiatal hölgy, aki két vörös rózsát visel a hajában, járásunk 5245 3| mert a politikusnál nem a ruha a fontos, hanem a jó vér 5246 16| élvezetek kelyhét, dekolletált ruhában, hajukban nyíló rózsákkal 5247 3| fiatal leány ablaka alatt... Ruháit mindeddig kéz alatt vásárolta, 5248 3| árvák rosszulszabott kék ruhájában rótta a meredek utcákat, 5249 10| égett, mélyen decolletált ruhájából pedig vakító fehérséggel 5250 2| és harsányan csöngetett a ruhájáért...~ ~ ~ 5251 12| szobalányok futkostak, a szobákban ruhákat próbáltak és szerepeket 5252 16| öltöznél többé sötét és öreges ruhákba. Ha én férfi lennék, biztosítalak, 5253 15| nyúló földnyelven világos ruhás asszonyok és selyemsipkás 5254 11| jószabásu smoking tulajdonosa a ruhatárán kívül mellesleg húszezer 5255 4| kétségbeesve nézett szét a ruhatárban, ahol az asszonyok kabátjait 5256 7| Gézának... de aligha az abauji Saáryk közül való... Eddig falusi 5257 13| impertinens hangon, miután Saáryval leereszkedőleg kezet fogott. - 5258 9| egy délelőtt átlátogatott Saáryhoz a baloldali folyosóra.~ ~- 5259 14| nem egy értékes tudnivalót sajátított el az apró baromfiak tenyésztéséről 5260 13| Masa asszony utóbb sajátkezűleg kiszolgálta cinikus vendégét, 5261 16| fejfájása miatt - őszinte sajnálatára - kénytelen búcsút venni 5262 7| padsorokban.~ ~De Saáry sajnálkozva kijelentette, hogy vidéki 5263 9| estén.~ ~- Mit keresek én Sajó-Eörsön? - kérdezte csodálkozva.~ ~- 5264 4| mihamarabb föltelegrafálják Sajó-Eörsről, ahol már két hét óta becsomagolt 5265 13| botrány ügyében, mely a sajtót napokon át foglalkoztatta. 5266 2| valaha hírét hallani Mozgay Sándornak? - kérdezte alamuszi pillantással.~ ~- 5267 2| Nagysádék rokonságban Mozgay Sándorral?~ ~A két öreg dáma megint 5268 11| fürt szőlőt s egy liliputi sandwichet elfogyaszt, szinte anyai 5269 17| Csodálkozva végignézi Saáryt, aki sápadtan rágicsálja a bajuszát.) 5270 12| Gondoljanak Duse Eleonórára és Sarah Bernhardtra, akik egy-egy 5271 7| interpelláció.~ ~- Ki beszél?~ ~- Sárdy vagy Sárossy, a jó Isten 5272 5| színfoltjai csillantak meg: a sárga vitorlák, melyek a gyémántként, 5273 10| Gógánfay-nemzetség utolsó sarjadéka, akinek sirboltja fölött 5274 3| barátságosan intett a legközelebbi sarokasztal felé, melynél két gyönyörü 5275 7| Ki beszél?~ ~- Sárdy vagy Sárossy, a jó Isten jobban tudja, 5276 1| közoktatásügyi miniszter sasorrát, s a honvédelmi miniszter 5277 9| szemeivel látott, a régi Scott Walter-féle regényekben, 5278 13| kedvezett; Saáry jókora sebet kapott s vagy két hétig 5279 15| kisebb mezővárosokban élő segédtelekkönyvvezetők hordanak. A deprimáló időjárás 5280 9| előtt medvebőrbe bujt portás segítette ki őket az automobilból, 5281 2| helyzetben, hogy bennünket segíthessen, - folytatta Zsófia. - Ő 5282 2| És most természetesen ő segíti Nagysádékat?~ ~Josephine 5283 3| püspöki irodából a szegényes segítség, - a hatodikban a fiatal 5284 2| kisasszony előzékenyen segítségére volt a kicsomagolásnál, 5285 3| később a püspöktől kaptam segítséget ahhoz, hogy az egyetemre 5286 8| feketebóbitás szobaleány segítségével a télikabátját levetette. 5287 6| folytatta:~ ~- Úgy van, jól sejted, igazad van: az a lelkes, 5288 17| fiam, én valami borzasztót sejtek; maga be akarja vallani, 5289 16| választottuk, mert egy titokzatos sejtelem megsúgta nekünk, hogy itt 5290 10| távolról, a látóhatár szélén, sejtelemszerü hegykolosszusok ködvonalai 5291 13| árkádiai pásztoroknak még sejtelmük se volt róla, hogy a Vereczkey 5292 16| itt a legszebb! Ha csak sejtelmed is lenne róla, hogy milyen 5293 6| az óriás hatalmas fejét sejtette.~ ~- Eszerint te? - kiáltott 5294 10| kastélyába, a Trianon finom selyembutorai közé, ahol csipkeruhás pásztornők 5295 8| ő ismert... Az ablakokat selyemfüggönyök zárták el az utcától, a 5296 17| kikandikál a cipőcskéje, sőt a selyemharisnya egy tenyérnyi darabkája 5297 8| egymásra a lábait, miközben selyemharisnyája kivillant a szoknyája alól... 5298 9| ruhára, kalapra, cipőre, selyemharisnyára van szükség, - maga tehát 5299 17| kifejezést ad az arcának. A selyemruha alól kikandikál a cipőcskéje, 5300 15| világos ruhás asszonyok és selyemsipkás urak sürgölődnek s a hegyoldalban 5301 15| gummiköpenyeget s szürke selyemsipkát visel, Saáry hosszú mencsikoffot, 5302 10| sorra bemutatkoztak neki, a selyemtaláros abbé pedig - akiről kiderült, 5303 8| pillantottak rá, könyvek és nippek selyme csillogott a meleg lámpafényben 5304 9| aki ragyogó mellvértet és selymes smokingot viselt, s akiben 5305 1| asztalnál, akik elméletben semmibe se vették a tekintélyeket, 5306 3| is inkább kedélyes volt, semmint szomoru.~ ~- Micsoda? - 5307 10| szépségekre reagál? Ha van, akkor semmitse szóljon, hanem kövessen, 5308 5| Budapestről, hogy a hosszu semmittevés után, mely jobban kimerítette 5309 16| Fájdalom, sokkal bájosabb, semhogy egészen meg tudnék feledkezni 5310 6| szálfa-alakján, de nem látott rajta semmiféle változást. Zavartan hümmögött 5311 13| szelíden megrázta a fejét.~ ~- Senkinek, - mondta csöndes hangon.~ ~- 5312 1| állapotban még sohasem ölelt senkit a keblére s a szerelmi vallomások 5313 1| drága okirat, istennek hála, sértetlenül ott pihent a szívük fölött...~ ~ 5314 2| duzzogva vonult vissza e sértő kijelentés után, s kétszer 5315 17| Attól félek, hogy Masa sértőnek találja a vallomásomat, 5316 5| narancsfáktól illatos tengerparton sétál, míg itt alacsonyan úszkáló, 5317 13| elérzékenyülve és táguló tüdővel sétálgatott a napsugaras utcákon... 5318 13| nem hízik... Nagyokat fog sétálni a tenger partján, hatfogásos 5319 15| apróságok kacérkodnak a sétálók százaival. A tenger felolvasztott 5320 14| tengerparton. Előbb Ikáig sétált, majd villamoson átrándult 5321 16| mindíg korán volt - hosszú sétát tett a holdfényes tengerparton. 5322 15| gyöngédséggel símogatja a parti sétatér szikláit.~ ~Öt perc múlva 5323 3| befolyásos férfiak körül settenkedtek s a lelkes és makulátlan 5324 12| hogy még ezt se tudod? Ha Shakespearet vagy Petőfit nem ismered, 5325 15| rögtön föltünik a prémekbe és shawlokba burkolt Masa asszony, aki 5326 17| akarnak megfejteni s nem Sherlock Holmes-féle szimptomákból 5327 10| bouillonnal és hetvenkettős sherryvel... A maga kis barátnője 5328 15| csalásnak fölültem. Most azonban siessünk reggelizni, mert mindjárt 5329 15| Masa asszony, aki szeles sietséggel, rózsásra pirult arccal 5330 1| gibic örömét, akit a nagy sikerek láza még magánál a játékosnál 5331 17| foglalnak. Saáry közben sikertelen kisérleteket tesz, hogy 5332 9| hogy ez a bosszú fényesen sikerüljön, rengeteg ruhára, kalapra, 5333 2| mérsékelt átalányban megegyezni sikerülne.~ ~- A képviselő úr itthon 5334 12| mint Önről, még eddig nem sikerült beszélnem velük... Magát 5335 13| álomvilághoz, amelybe - vakon és siketen - begubózta magát...~ ~Komolyan, 5336 8| épp úgy megveti, mint a sikkasztó bankpénztárost... Ennyi 5337 15| forgóhídja... A hajó lassan síklik végig a záporban rakodó 5338 1| tekintete jóságos megbocsátással siklott tova az ismeretlen sokaság 5339 13| miért? - habozás nélkül síkra szálltak érte. Maga a vezér 5340 14| nézett a tenger ködbevesző síkságára, melyen millió aranyfolt 5341 9| klimatikus hely a sajó-eörsi síksághoz képest... A tűzoltóbandát 5342 10| reszketve szállt végig a havas síkságon és úgy tetszett neki, mintha 5343 3| de itt már, titokzatos silhouette-ekként, kirajzolódtak a jövendőbeli 5344 10| egy befagyott malomkerék silhouetteje sötétlett, s nagy, élettelen, 5345 15| szerelmes gyöngédséggel símogatja a parti sétatér szikláit.~ ~ 5346 1| szeretet és hála melegével simogatta végig az ismeretlen fanatikusok 5347 1| diplomata-arcu apátplébánosok simogatták kövér kezüket, míg a szines 5348 7| kilométernyi messzeségben sír a szerencsétlen családfő 5349 16| elvitet bennünket az Arany Sirállyal... Elmehettünk volna Indiába 5350 17| határozta magát, hogy az Arany Sirály-lyal végigjárja az észak-olaszországi 5351 16| egy bécsi színész az Arany Sirály-on a főherceget mulattatta. 5352 17| zsebkendőjét, mert az Arany Sirály-ról még távcsővel se lehet többé 5353 15| lángolással gondol, mint a sirályokra és albatroszokra, melyek 5354 9| nyomtalanul haladt volna el a sirbatért asztalosok remekein, akik 5355 10| került, ahol századok előtt sirbatért vitézek ürítgették valaha 5356 10| utolsó sarjadéka, akinek sirboltja fölött meg fogják fordítani 5357 8| naphosszat egy kuckóban sirdogáltam, anélkül, hogy bárki is 5358 16| szeliden bólintott.~ ~- Sírja el, fiam, - mondta résztvevő 5359 4| az az érzése támadt, hogy sírni szeretné... Mi történt vele? 5360 2| bennünket? - folytatta Zsófia. - Sírunk örömünkben, ha olykor messziről 5361 15| arabok ellen, az afrikai sivatagban. Szóval, alávalóan becsaptatok, 5362 2| vászonbőröndjét és fehérneműs skatulyáját, s miközben a két öreg kisasszony 5363 16| is gyöngyvirágot tűzött a smokingja gomblyukába, gyönyörködve, 5364 9| mértéket vétetett egy új smokingra, - ötödikén délben csakugyan 5365 3| módjára csapott le egy-egy snájdig vagy humoros közbeszólással, 5366 10| opportunistákat, végleg el nem söpört a föld szinéről. A miniszterelnök, 5367 3| oly szigoru arccal issza a sörét, a szegény, elvált asszony 5368 11| most is ott függ az ebédlő sötétbarna tölgyfaburkolatán. A nagy, 5369 10| Laczházy-kastély vendégeit.~ ~- Az a sötéthaju asszony a herceg jószágkormányzójának 5370 10| malomkerék silhouetteje sötétlett, s nagy, élettelen, szinte 5371 10| ködvonalai váltak el az éjszaka sötétségétől. Világos, tündérmesébe illő 5372 15| nyugtalankodó víznek, mely fölött sötétszürke fátyol lebeg. Cherso és 5373 9| falak mentén, az ágy fölé sötétvörös mennyezet borult, a kandallóban 5374 9| elképedve meresztette szemét a sötétségből kicsillogó álomképre. A 5375 5| hány kérője volt, mielőtt a sógoromhoz hozzáment volna? - kérdezte 5376 15| az ágyból. Nem hallottál soha a lélektani alapon való 5377 6| Laczházy szívettépő sóhajjal fogadta ezt a kijelentést, 5378 3| mondta sóhajtva, de még ez a sóhajtás is inkább kedélyes volt, 5379 7| Laczházy most elkeseredve sóhajtott, de Masa gőgösen leintette, 5380 3| nagy bánata van, - mondta sóhajtva, de még ez a sóhajtás is 5381 5| elmaradt mögötte; de a vonaton sokáig hasztalanul töprengett azon 5382 1| zöldatillás teremszolgák sokasága, mely ma még kissé megzavarodva 5383 1| végighordozta tekintetét a sokaságon, barátságosan kezet szorított 5384 3| észrevétlenül elmaradt a lármás sokaságtól, s gyalogszerrel indult 5385 11| ezt maga is különösnek? Én sokszor úgy képzelem, hogyha kis 5386 16| szentkúti nábob néven ismert sokszoros milliomossal, aki a fiaival 5387 2| meglátjuk, s néha órákig utána sompolygunk, hogy a hölgyeket nézzük, 5388 13| választották dísztagjaik sorába, s mikor a lakomákon öblös 5389 3| el a politikai statiszták soraiban. A klub mostanában szokatlanul 5390 1| az érthetetlen jelenetek sorát, mely szemük előtt lejátszódott, 5391 15| asszony a kiváncsi tömeg sorfala közt vonul ki a hajóból 5392 1| önkéntelenül beleilleszkedett a sorfalba, melynek mentén a mosolygó 5393 7| interpellációs könyvbe csak e sorok voltak bejegyezve: Saáry 5394 10| gyűrűk csillogtak, a férfiak sorra bemutatkoztak neki, a selyemtaláros 5395 7| a szónok mellé, egy jobb sorsra érdemes gyorsíró pedig, 5396 14| elrendelte, hogy három hétig sós levegőn kurálja magát. Mariska 5397 11| reszketnek a meggyújtott spiritusz tűznyelvei. Az ablakon túl 5398 2| azt hittem, hogy találok spirituszt a konyhai kredencben. Magam 5399 3| rejtőzhetett el a politikai statiszták soraiban. A klub mostanában 5400 15| képest ez a szín szánalmas és stilustalan. A parkban még egy lélek 5401 3| jövendőbeli viharok szereplői: a stréberjelöltek, akik tehetség híjján öblös 5402 1| keményebb fejü volt e sok strébernél és hizelkedőnél, aki foga 5403 9| fiatalabb; massziv, megfeketült subládok álltak a falak mentén, az 5404 11| fájdalommal zártam el mindörökre a subládom fiókjába... Mikor később 5405 14| Saáry és Mariska asszony a Südstrand egyik regényes penziójában 5406 15| Meghízott és olajbarnára sült, mintha legalább is félévig 5407 11| szertartásosan fölszolgált hideg sülteknél és pástétomoknál. A vendégszobák 5408 1| hömpölygő Duna vize, a drága, süppedő, piros szőnyegeken, melyek 5409 15| kép inkább egy unalomba süppedt vidéki város, mint egy klimatikus 5410 15| asszonyok és selyemsipkás urak sürgölődnek s a hegyoldalban álló villák 5411 4| nagy szolgálatkészséggel sürgölődtek körülötte, kivétel nélkül 5412 9| tekintetü, fiatal legény sürgölődött nagy buzgalommal a kandalló 5413 7| vagy választóik egy-egy sürgősebb kérését sietve kiprotegálhassák 5414 3| parlamentbe, teljes számban ott sürögtek a kibukottak is, akik a 5415 4| pincérek, akik diszkrétül sürögtek-forogtak, hogy vendégeik minden kívánságát 5416 9| fölszólítom, hogy kezdjen hozzá sürgősen a csomagoláshoz. Tudom, 5417 14| érti, csakugyan nincs annyi sütnivalója, hogy a taktikámba belelásson? 5418 7| hangja ünnepies harangszóként süvített bele a levegőbe... És a 5419 5| Masa édes fölületessége sugárzik feléje. Nem szerette az 5420 16| őrültség, amit cselekszik? - súgta fejcsóválva.~ ~- Őrültség, 5421 10| virágos asztal fölött, Masa súgva megismertette barátjával 5422 7| a Duna felől virágillat suhant feléje, az öreg házak homlokzatán 5423 10| körülvitték, s édes keringőhangok suhantak végig a virágos asztal fölött, 5424 12| szögletességével, - de a képviselő sunyi pillantása mögött valami 5425 12| boldogan és elégedett szívvel surolják fényesre a kilincseket és 5426 2| megnyugodva ültek le a tisztára súrolt asztal mellé, s mialatt 5427 5| szerette az italt, de most sűrün koccintott szomszédjával 5428 5| bizalmasan, édes titkokat susogva hajol közelébb egy öntelt 5429 9| Szóval siessen, dobja sutba a politikát, vásároljon 5430 17| szemléjét s nevetve fordult a suttogó Mariska felé.~ ~- Drágám, 5431 11| percig némán gyönyörködnek a Svájcra emlékeztető téli tájképben, 5432 1| miniszterelnök, mint egy politikai Svengali, végighordozta tekintetét 5433 6| akarták tépni kezemből a szabadelvüség lobogóját.~ ~A fiatalember 5434 12| megérezte, hogy vendégét ki kell szabadítania kellemetlen helyzetéből, 5435 13| Parancsolj!~ ~A szegény szabadjegykérők, a vidéki tanítók ügyefogyott 5436 16| akarja, hogy ez a két fiú szabadon és ellenőrzés nélkül udvarolhasson 5437 13| interpellációmat, de neked viszont szabadságodban áll, hogy beszédem elől 5438 11| nélkül visszaszereztem a szabadságomat, most, hogy az unalmas társadalmi 5439 16| ez idő szerint korlátlan szabadságot élvez, mert az ezrednél 5440 4| evőeszközöket nyugat-európai szabályok szerint használják. A kis 5441 6| költségvetéséről, illetve a belvizek szabályozásáról...~ ~- Jé, nem szégyellik 5442 5| most csináltatta a falusi szabójánál), de a fogadóban kiderült, 5443 9| a képviselőházban, de a szabók és divatárusnők miatt, akik 5444 8| szónok s hogy elvileg a rossz szabóknál dolgoztat, mint minden zseniális 5445 9| csináltassa, hanem egy pesti szabónál) s tegyen le, ha fájdalommal 5446 9| viszont negyven lóerős autón száguldasz el a sajó-eörsi kastélyig, 5447 2| elismerőleg tette hozzá, hogy a szája ugyan rossz, de a jelleme 5448 6| félig erőszakkal - a Saáry szájába, majd karonkapta a fiatalembert 5449 5| körülbelül három óra tájt szakadt vége, de jóval több volt 5450 3| velük a Rákóczi-út felé. A szakállas ember előbb rágyújtott egy 5451 4| nézték ezüstösen csillogó szakállát, az étterem major domusa - 5452 9| kérdezte nevetve a jókedvü szakállember. - Legelőször is jegyezd 5453 5| beszélni valója van a jókedvü szakállemberrel. Utóbb hazament és gérokkot 5454 9| Sajó-Eörs helyett Grácba vagy Szakállhőgyészre viteti magát. Ugy-e nem 5455 5| olyasmit, ami a végleges szakítást előidézte volna. De Laczházy 5456 3| tanárjelölt, hogy párisit és szalámit vacsorálj. Szépen velem 5457 6| végig új barátja hatalmas szálfa-alakján, de nem látott rajta semmiféle 5458 15| hogy félóra múlva partra szállhat Fiuméban... Tegye a kezét 5459 14| a kupéból, rossz vonatba szállhatna, s úgy meghülhetne, hogy 5460 9| vigyázzon, nehogy rossz kocsiba szálljon, mert a maga szórakozottságától 5461 2| csak az első nap lakott szállodában, másnap, mint valaha diákkorában, 5462 10| de pillantása reszketve szállt végig a havas síkságon és 5463 10| csevegjen vele... Az öreg, szalmasárga nő a vármegye alispánnéja, 5464 15| behunyt szemmel dől hátra a szalon plüsskanapéján, maga pedig 5465 1| függött a vidéki nagymamák szalonjaiban), de a kor, fájdalom, őt 5466 3| eléjük rakták, a számozott szalvétákkal, melyeket egy egész hónapon 5467 17| elmulasztott pillanat bűnnek számít. Azt hiszem, tudja, hogy 5468 17| rám ebben az életben nem számíthat többé... Gondoljon arra, 5469 6| hogy csupa kétségbeejtő számjeggyel szórakoztassák őket?... 5470 15| azalatt folyton a perceket számlálja s idegesen, türelmetlenül, 5471 11| elhagyták ágyukat, hogy szamojédoknak öltözködve, talpig bundában 5472 16| kacérkodott? Hajnalig se volt a számomra egyetlen jó szava, de ezt 5473 11| s a sarokban, a hatalmas szamovár alatt, misztikus kékséggel 5474 3| italukat eléjük rakták, a számozott szalvétákkal, melyeket egy 5475 3| ezúttal váratlanul nagy számban kerültek a parlamentbe, 5476 3| az öreg pap mondhatatlan szánalmat érzett iránta, s még aznap 5477 7| ismeretlen képviselő elmondani szándékozott, már fogantatása előtt kisugározta 5478 4| célzásokat kezdtek tenni arra a szándékukra, hogy a helyiséget becsukják, 5479 11| Egy inas jelenti, hogy a szánkók előálltak, s mindenki hangos 5480 3| hosszu idő alatt egyszer se szánta el magát arra, hogy önálló 5481 14| tengerszorosban füstokádó gőzösök szántották a kékbe játszó opáltengert 5482 6| cvikkeres úr?~ ~- Sőt még sokkal szárazabb legény, nagyságos asszony.~ ~- 5483 12| de közrendi osztályból származott tehetségek remekművei. Évekkel 5484 7| és poétikus lendülettel szárnyalt a nyomoruságos kis emberekhez, 5485 13| karján tünt el az impozáns szárnyas-ajtók mögött. Mi keresni valója 5486 8| együtt, mely a lakkozott szárnyasajtókon kívül maradt, a hangját, 5487 9| félve nézett a dióbarna szárnyasajtóra, mert az az érzése támadt, 5488 7| ügyvédecske szava harsogva szárnyra kelt a fényes Házban, a 5489 12| darabjaiban s a grófnői dilettáns szárnypróbálgatásai sokkal jobban izgatják, 5490 1| szemüveges és nedvesbajuszu szászok tüntek föl itt-ott, míg 5491 11| hiszen akkor csak egyetlen szavába kerülne, hogy a régi viszonyukat 5492 5| elmésséget talált az ifju hadfi szavaiban - aztán oly ragyogó arccal 5493 7| Mivel - erről a Laczházy szavaiból fényesen meggyőződhetik - 5494 17| várta, hogy a bamba Saáry a szavaira válaszoljon, halkan folytatta:~ ~- 5495 3| eszébe jutottak a leereszkedő szavak, melyeket pártvezére hozzá 5496 3| kártyatermében intézte e szavakat a pártvezér a fiatal képviselőhöz, 5497 10| képes, hogy érzéseit világos szavakkal kifejezze. E pillanatban 5498 8| megrestelkedett volna a szentimentális szavaktól, melyek önkéntelenül kitörtek 5499 15| maga csak komédiázásból szaval itt nekem a norvég legendákról, 5500 8| hordók tetején ostobaságokat szavaltam az istenadta népnek, s egy 5501 11| zavartan): No de ilyet! Szavamra mondom, hogy tíz másodperccel 5502 1| érdeklődéssel figyeltek minden szavára, mintha nagy szuggesztív 5503 7| hogy az ellenzéki jelöltre szavazott. A hatalmas állam most éreztette 5504 1| valamennyien a falusi ügyvédre szavaztak...~ ~Miben állott ereje 5505 10| kötelességből a kormányra szavazunk, de szívünkben azért valamennyien 5506 10| világítottak ide a XVI. század homályából? A tölgyfaburkolatos 5507 16| fordult; Masa a tizennyolcadik századbeli, rózsásfehér pasztellképekre 5508 9| hótömegtől görnyedeztek... Régi századévek hangulata lebegett itt, 5509 9| visszhangot verhet föl a századéves kövek közt az édes és ezüstös 5510 10| Laczházyak fészkébe került, ahol századok előtt sirbatért vitézek 5511 3| mozgalmairól s a külső tagok százai, akik temperamentumuk és 5512 15| apróságok kacérkodnak a sétálók százaival. A tenger felolvasztott 5513 9| tölgyfabutorok egyike se volt százévesnél fiatalabb; massziv, megfeketült 5514 1| várakoztak. Az államtitkár, aki százezer koronát költött, szánalmas 5515 13| sarokba, írassa le velem százszor, hogy az őszinte gyermek 5516 16| élni Masa nélkül... Eddig szánalomraméltó pulyáknak tartottam a szerelmes 5517 2| is, hogy bár jólelkü, de száraz és unalmas legény, aki akkor 5518 6| nagysága... De most már gyere, szedd a lábaidat, mert megigértem, 5519 15| ugylátszik, mint notórius szédelgő fogod befejezni az életedet! ( 5520 9| méltóságos hajlongással szedte el a fiatal képviselő podgyászát. 5521 4| mondta tréfásan a vén ember, szédületes tájékozottsággal igazodva 5522 5| lélegzett, mikor az állomást szegélyező erdőcske elmaradt mögötte; 5523 3| esztergályos volt Pincehelyen, s a szegények házában halt meg, mert öreg 5524 3| megérkezett a püspöki irodából a szegényes segítség, - a hatodikban 5525 3| végképp az urától, pedig szegényke csak most töltötte be a 5526 9| maradtak, mert megfagytak volna szegénykék az átlátszó tarlatán-ruhácskájukban... 5527 2| De különben is nem kell szegénykének attól tartani, hogyha a 5528 3| lenni, - mondta a nyakát szegezve. - Azt akarom, hogy többre 5529 12| fejét öntudatos gőggel szegte hátra, de szemeiben poétikus 5530 5| majd ezt mondta:~ ~- Ne szégyeld ezt az érzést, biztosítalak 5531 6| szabályozásáról...~ ~- Jé, nem szégyellik magukat, hogy ilyen sivár 5532 12| mennyezet felé.~ ~- Ember, nem szégyened magadat, hogy még ezt se 5533 16| magamra? - szólott Mariska szégyenkezve.~ ~Masa azonban lelkesedve 5534 13| elkeseredve vett tudomást a szégyenletes belviszályról s a lesújtó 5535 17| bevallja... Mondja, nem szégyenli magát, hogy ennyire gyáva?~ ~ 5536 8| melegség is van a világon...~ ~Szégyenlős mosolyra fakadt, mikor idáig 5537 1| mentek volna érte, s a megye székházában aggódva néztek rá, mert 5538 7| váltópöröket tárgyalt a megyei székvárosban, de most váratlanul kiderült, 5539 5| észrevette, hogy merről fuj a szél, egy merész kanyarodással 5540 15| burkolt Masa asszony, aki szeles sietséggel, rózsásra pirult 5541 1| rablókalandokat mesélt; a széles arcok fölött sűrű szivarfüst 5542 1| erdélyiességgel, másutt a Dunántúl szélesre taposott nyelvén, mely a 5543 12| öreg barátnőim?~ ~Mozgay szelíd borongással ingatta meg 5544 15| Mariskát valami mesebeli jó szellemnek nézi, akinek hasonmásai 5545 14| kopár hegyoldalban, friss szellő csapott az arcukba. A hóval 5546 5| gondolt a langyos tavaszi szellőre, mely a kék tengert végigszántja, 5547 15| óceán hátán végigszáguldó szélvészre?~ ~Saáry: Már megbocsásson...~ ~ 5548 1| miniszterelnök hirtelen szembekerült vele, hidegen és sápadt 5549 5| Laczházy is épp oly idegen a szemében, mint akármelyik más férfi...~ ~ 5550 10| beszélgetett, érdeklődve szeméhez emelte a lorgnonját... A 5551 12| gőggel szegte hátra, de szemeiben poétikus szomorúság borongott... 5552 17| néha összehúzza kissé a szemeit s ez a furcsa grimász valami 5553 9| szobákat eddig csak lelki szemeivel látott, a régi Scott Walter-féle 5554 16| tett, mintha az egész világ szemeláttára a keblére akarná ölelni 5555 15| láncolva, mindössze hat személy hemzseg: két álmos háziszolga, 5556 1| mindenünnen, mely inkább személyének, mint méltóságának szólt, 5557 1| szürke, jelentéktelen személyisége valami láthatatlan közösségbe 5558 12| különben is megszaporított személyzettel dolgozott a vadászati évad 5559 14| magától. Nem igaz? Meri a szemembe mondani, hogy nem találtam 5560 6| kezét, de a fiatal képviselő szemérmetesen elpirult.~ ~- Óh, az én 5561 1| miniszterelnöknek, sokan szemérmetlenül azt hazudták, hogy két hónap 5562 17| Masa most végre befejezte szemléjét s nevetve fordult a suttogó 5563 11| óriási cigarettára, jó ideig szemlélte az ablak alatt elterülő 5564 8| egy műveltebb pénzügyőri szemlész... De maga az oka, miért 5565 8| Masa asszony lebocsátotta a szempilláit.~ ~- Kedves barátom, most 5566 10| billikomokat... Lelkében egy szempillantás alatt átvillámlott a zivataros 5567 7| még csak nem is az anyagi szempont gátolta meg az új csillagot 5568 13| taktikázásnak, mint annak a szempontnak, hogy valamelyik miniszter 5569 4| fiatal asszonyt, komoly szemrehányásokat tett neki, hogy a szép időt 5570 14| penzió előcsarnokában gyöngéd szemrehányással fogadta:~ ~- Hol jár ennyi 5571 6| szeretetreméltó hölgy, aki szemtanuja akar lenni annak a lélekemelő 5572 9| tér majd vissza, hogy a szemtelen tolakodót kiverje... Nagyfejü, 5573 16| csakhogy magát még jobban szemügyre vehesse...~ ~- Csúfolódik, 5574 5| szónok kezét; de csillogó szemükben és sápadt arcukon az elnyomottak 5575 6| kezét megkérjék tőle. Masa szemmelláthatólag hencegett, de azért azt 5576 11| gyöngédséggel nézi a békésen szendergő fiatal urat. Saáry végre, 5577 2| a lelkébe, holott, még a szenesember lelkébe se láttak, aki minden 5578 12| komédiásnak tartom, aki csak annak szenteli az életét, hogy önmagából 5579 12| ellentállani... Lejött és nekünk szentelt az életéből harminchat órát... 5580 9| gőgös despota szolgálatának szentelték nyomorult földi életüket... 5581 5| nélkül belehullott a langyos szentimentálizmus tengerébe...~ ~Saáry este 5582 16| három úr pedig a nevezetes Szentkúthy-familia, vagy - mint otthon némi 5583 16| aggodalmát, hogy a fiatal Szentkúthyak egészségi állapota megkívánja 5584 17| véget ért, lekisérték a Szentkúthyakat a molóra, s vagy negyedóráig 5585 17| pillantások, amiket az ártatlan Szentkúthyakra vetett, a legnagyobb mértékben 5586 16| azzal hálálta meg, hogy Szentkúthyékat magával vitte Dalmáciába. 5587 16| hogy az öreg úr azonos a szentkúti nábob néven ismert sokszoros 5588 17| szegény Saáry imádságát: a Szentkúthyak másnap délben borus arccal 5589 11| lángok lobognak, melyek mohó szenvedéllyel nyaldossák az antik tűzfogó 5590 3| lengett körülötte, hogy minden szenvedély riadtan menekült a közeléből. 5591 10| az ajkára tette.~ ~- Maga szenvedélyes táncos? - kérdezte halk 5592 7| a fölszólalás nem igért szenzációt; csupán a szegény közoktatásügyi 5593 7| beszédét megkezdte, hirtelen a szenzációk villamáramlata rezdült végig 5594 12| elegáns férfi volt, aki szenvedő mosollyal hallgatta a főispán 5595 6| harminc év körül járó pusztai szépség volt, aki feltünően hasonlított 5596 9| keretben a Masa friss és eleven szépsége, s milyen visszhangot verhet 5597 10| idegszál, mely a költői szépségekre reagál? Ha van, akkor semmitse 5598 5| későbbi életéveiből, mikor szépségénél csak nagy szívjósága volt 5599 4| hogy immunis az asszonyi szépséggel szemben s most egyszerre 5600 12| tenni a hangszálaikat, sőt a szépségüknek is megárt, ahogy Hufeland, 5601 16| tudom, hogy a jósága még a szépségénél is nagyobb, hát behunyom 5602 10| azt hiszi, hogy Sajó-Eörs Szerbiában vagy Montenegróban fekszik?~ ~- 5603 17| jó barátságnál, mert én a szerelemben ép oly kevéssé hiszek, mint 5604 11| barátom, én nem gondolok szerelemmel az uramra. Akkor se voltam 5605 14| érdekli az asszonyoknál és a szerelemnél. De nekem - lássa - csodás 5606 11| még most, a válás után is szerelemmel gondol az urára? De hiszen 5607 12| Hölgyeim, az isten szerelméért, ne izgassák magukat! - 5608 7| Hiába minden intrika, én a szerelmemért minden áldozatra képes vagyok... 5609 17| impertinens lenni, hogy a szerelmemet bevalljam neki?~ ~Mivel 5610 17| azt, hogy egy asszonynak a szerelméről beszél, hát azt tanácsolom, 5611 17| Azt hiszem, tudja, hogy a szerelmeseknek a KMP a titkos mottójuk?~ ~- 5612 15| indulását. A két asszony szerelmesen egymáshoz bújik s még melegében 5613 5| aki képes lenne rá, hogy szerelmet ébresszen a szívében, akkor 5614 17| dadogást, amellyel valaki a szerelmét bevallja előttünk...~ ~- 5615 17| a fáradt pihenéssel, a szerelmes pedig őszinte vallomással 5616 14| alázatosságra rendezkedett be. A szerelmi titkár szerepét épp oly 5617 4| fölmentik.~ ~Aggodalmai, szerencsére, nem valósultak meg: a hölgyek 5618 7| kilométernyi messzeségben sír a szerencsétlen családfő után. A férjet 5619 12| hogy épp oly dolgosak és szerények, mint amily rajongó szeretettel 5620 14| jóságra, az emberszeretetre, a szerénységre és derűs alázatosságra rendezkedett 5621 16| eddig a meghiggadt matróna szerepében! - mondta vállatvonva. - 5622 12| szobákban ruhákat próbáltak és szerepeket ismételtek, az ebédlőben 5623 4| elnevezett tojásétel is szerepel a mai est műsorán.~ ~- Fiaim, 5624 15| számára írt tündérregékben szerepeltek. Hogy a Masa ezüstös hangja, 5625 16| érett meg a komoly gardedám szerepére - a Hungáriát jelképező, 5626 12| szobájában maradt, hogy a szerepével foglalkozhassék, egy pillanatra 5627 3| kirajzolódtak a jövendőbeli viharok szereplői: a stréberjelöltek, akik 5628 8| fog látni, ahol nincsenek szereplők és díszletek?...~ ~Masa 5629 5| Masa micsoda pezsgő-márkát szeret a legjobban, s melyik nótát 5630 10| talán az életemnél is jobban szeretem, de azért a maga kedvéért 5631 1| elhárító gesztusra, s a szeretet és hála melegével simogatta 5632 16| sohase volt részem asszonyi szeretetben, de most rettenetesnek tünik 5633 16| hogy életem legelső, igazi szeretetéről lemondjak...~ ~- És miért 5634 16| mozdulattal elhárította magától a szeretetnek ezt a kitörését, aztán megismertette 5635 9| feleség a volt ura házában a szeretetreméltó háziasszony szerepét játssza, 5636 2| Mi nem a színházat szeretjük, - mondta Josephine.~ ~- 5637 4| érzése támadt, hogy sírni szeretné... Mi történt vele? Mindeddig 5638 14| hogy benne még ezután is a szeretnivaló asszonyt lássák. Mariska 5639 8| Helyes, most nagy örömet szerez nekem, mert látom, hogy 5640 14| ujság? Nagyszerü utitársat szereztem magának s most már igazán 5641 14| hogy egy kiadós influenzát szerezzen magának... Most azonban 5642 12| Bernhardtra, akik egy-egy új szerepük előtt teljes két hétig légmentesen 5643 1| elméssége, közmondásos szeretetreméltósága most is a régi volt, s szemével, 5644 12| beszédét, közben mélabúsan, szertartásos pózzal bólintva mindenfelé, 5645 12| előtt permanens fiókhivatalt szervezett a kastély földszintjén, 5646 12| játszik szívesen a demokrata szerzők darabjaiban s a grófnői 5647 14| történetekkel mulattatta a szeszélyes és unatkozó pácienst.~ ~- 5648 13| zongora mellett, míg barátnője szeszélyesen és álmodozva kalandozza 5649 10| tízéves korunkban örökre szétfoszlanak a semmiségbe... Hát igaz, 5650 9| összes anarkista-elveit szétfujta...~ ~Laczházy jókedvüen 5651 11| nyakig elsüppednek a falu szétszórt viskói, a tűlevelü erdőségek, 5652 3| minden politikai pártot szétugrasztott, itt-ott néhány demokrataságot 5653 9| tehát bizonyosan megbocsátja szegény Masájának, hogy így, rideg 5654 11| tanács fölfedezte, hogy szerelmes vagyok, s én hálásan és 5655 15| Elhiszi, hogy boldognak szeretném látni a kis Masámat, aki 5656 4| ahelyett, hogy régi terve szerint Olaszországba utaznék, sőt 5657 9| tarlatán-ruhácskájukban... Szibéria ugyanis most valóságos klimatikus 5658 11| az ablak alatt elterülő Szibériát, belebámult a kandalló lángjába, 5659 13| szólott:~ ~- Igaz, csak szidjon össze, mert megérdemlem... 5660 16| csak tegnap tette le Brioni szigetén, ahol a főherceg az influenzás 5661 7| egy rideg, barátságtalan szigetre deportálta, ahol eleped 5662 4| Olaszországba utaznék, sőt később szigoruan ráparancsolt, hogy egy héten 5663 15| ködben s a Karsztból egy árva sziklafal se látszik.~ ~Mariska (hosszú 5664 15| eközben eláll, a Karszt kopár sziklái fölött megjelenik a legelső 5665 15| símogatja a parti sétatér szikláit.~ ~Öt perc múlva megérkeznek 5666 10| reszkető leányok figyeltek a szilajul fölhangzó hegedüszóra... 5667 10| mint az élet égő és lobogó szimbóluma...~ ~- Szép? - kérdezte 5668 17| egy ilyen híres ember a szimpátiájával kitüntet... De maradjunk 5669 5| felületes lény, aki cseppet se szimpatizál a magánnyal és a természet 5670 5| lányarcát látja. Sohase szimpatizált a katonaévüket szolgáló 5671 17| nem Sherlock Holmes-féle szimptomákból akarják megállapítani, hogy 5672 1| folyosókon, bár ravaszul azt szimulálták, hogy mindez nem izgatja 5673 15| időjáráshoz képest ez a szín szánalmas és stilustalan. 5674 2| mondta Josephine.~ ~- A színdarabok kedvéért akár sohase mozdulnánk 5675 12| hajuk már régóta az ezüst színében csillog, s hogy épp oly 5676 10| mintha egy álom fantasztikus színei csillognának meg káprázó 5677 8| körvonalai... Ismeretlen színek és illatok kábították el 5678 1| egy sereg ujságíró, aki szineket keresett holnapi croquijéhez, 5679 15| villák és penziók tarka színekkel rajzolódnak a tavasziasan 5680 10| végleg el nem söpört a föld szinéről. A miniszterelnök, aki természetesen 5681 1| simogatták kövér kezüket, míg a szines ablakok mellől egy-egy monoklis, 5682 10| házigazda, aki egy csapat színes csipkefelhő közt állt a 5683 7| edzett acélé, s fantáziája színesen és poétikus lendülettel 5684 12| képviselőtársát s odavezette a nagy színészhez a billiárdasztal mellé. 5685 16| szükségem valami kolosszális színészi tehetségre...~ ~- Oh, nagyon 5686 2| fizettük érte az iskolapénzt a szinésziskolában. Addig, míg a diplomát meg 5687 12| éjjel-nappal a legnagyobb színészre... Nos, még mindig nem találja 5688 2| csunyán a legnagyobb magyar színészt. Josephine-nak az volt a 5689 5| hirtelen a tavasz ragyogó színfoltjai csillantak meg: a sárga 5690 12| leereszkedésükkel kitüntették. A színháznál azt beszélték róla, hogy 5691 11| A reggeliző teremben.~ ~Színhely: a sajó-eörsi kastély egyik 5692 12| szokáshoz képest - műkedvelő szinielőadás fejezte be, mert a kastély 5693 12| áldozatra, hogy a sajó-eörsi szinielőadást rendezze... Az én kedvemért 5694 1| percig némán nézte a különös színjátékot, mely a szemei előtt lejátszódott. 5695 15| természet legfenségesebb színjátékát nézheti?~ ~Mariska: Kedves 5696 12| Sándor, a nagy és halhatatlan színművész, akinek megalkotásával 5697 9| nekem bátyjukról, a magyar szinpad Napoleonjáról.~ ~Az óriás 5698 1| akik itt, az ország nagy színpadján, ma vele együtt megjelentek.~ ~ 5699 8| Nem gondolja, hogy üres szinpadot fog látni, ahol nincsenek 5700 12| ebédlőben pedig rögtönzött színpadot állítottak föl. A postamester, 5701 4| frizurája körül... Saáry szintén rágyújtott, bár eddig csakugyan 5702 15| repked. A pálmákon esőcseppek sziporkáznak, a hotelablakok égnek a 5703 5| vitorlák, melyek a gyémántként, sziporkázó vízre hajolnak, a napfény, 5704 10| fantasztikus aranynippek csillogtak sziporkázva a csillár fényében, a karzaton 5705 6| témákkal töltik az idejüket? Ha szív lenne magukban, hát szó 5706 8| vagyok jó hangulatban, ha szivarfüstöt érzek magam körül...~ ~Megitták 5707 17| hogy derékon kettéharapja a szivarját, melyre az imént öntudatlanul 5708 8| emlékeztette, vastag, kanonok-öves szivarok s aranyos egyiptomi cigaretták 5709 4| az asztal örömeinek.~ ~- Szivaroznod sem szabad? A nikotin is 5710 3| affektáló mágnás hallgatta szivarozva a demagógok fejtegetéseit, 5711 3| ember előbb rágyújtott egy szivarra, aztán jólelküleg magához 5712 4| akár hiszed, akár nem, szivarral még egyáltalában sohase 5713 4| Nyitray, aki egy hatalmas szivarrúdra gyújtott, élénken megcsóválta 5714 10| elszánta magát. De ez a Masa - szívdobogva konstatálta - nem az ő régi, 5715 5| hogy szerelmet ébresszen a szívében, akkor egyedül csak Masáról 5716 14| Perkátay grófnőre, a Szent Szívek címü jótékonysági egyesület 5717 15| nálam idősebb leányok a szívemen kisírták magukat, s mióta 5718 16| Ugy-e, megengedi, hogy a szívemet kiöntsem, hogy a nagy és 5719 4| Talán ezt vettem annyira a szívemre, hogy azóta minden dohányzástól 5720 4| fájdalom cikázott végig a szívén és a torka összeszorult 5721 1| temérdek dolgot adott a szívének... De energiája, elméssége, 5722 9| ezért külön is fölhívom szives figyelmét arra a körülményre, 5723 15| nem gondol most százszor szívesebben a fiumei pályaudvarra, mint 5724 13| anzikcokat... A hazára majd addig szívességből én fogok vigyázni...~ ~Saáry 5725 16| hogy egy nagy, igen nagy szívességet kérek magától.~ ~- Mi az?~ ~- 5726 14| ugyebár, megteszi nekem azt a szívességet, hogy kora reggel bekisér 5727 6| föltámadjon...~ ~Laczházy szívettépő sóhajjal fogadta ezt a kijelentést, 5728 15| Fiuméban... Tegye a kezét a szívére, és vallja be őszintén: 5729 17| rakja s nagy gyönyörűséggel szívja egyik cigarettát a másik 5730 5| mikor szépségénél csak nagy szívjósága volt nagyobb. E történetekből 5731 4| ötven egyiptomi cigarettát szívott el napjában, a csodaállatokat 5732 3| lehessen belőlem!~ ~Oly szívrehatóan beszélt, hogy az öreg pap 5733 11| vagyok rá hajlandó, hogy szívtelenül elhagyjam... Magát se hagynám 5734 14| firtatta tovább a barátja szívügyeit, hanem egy kissé sértődött 5735 10| kormányra szavazunk, de szívünkben azért valamennyien ellenzékiek 5736 1| kínokat okozna neki, s mintha szívverése egy pillanatra elállana, - 5737 2| értek, de hogy gonosz és szívtelen ember, arról már határozottan 5738 8| elevenedett meg előtte a mesebeli szobácska világosságában... De ezt 5739 2| Eötvös-utcai lakásnak, melynek egy szobáját az ujdonsült képviselő havi 5740 12| szobalányok futkostak, a szobákban ruhákat próbáltak és szerepeket 5741 12| izgatottságtól tébolyodott szobalányok futkostak, a szobákban ruhákat 5742 8| pontossághoz...~ ~Csöngetett a szobaleánynak, hogy a kávét behozza, - 5743 11| vendégszobák ajtói mögött csinos szobaleányok tüntek el, akik hatalmas 5744 17| távirattal kopogtattak be a szobámba. A táviratot a fenséges 5745 9| ablakmélyedésből, mely tágas szobának is beillett volna, festői 5746 2| huszonnyolc forintért mint szobaúr kibérelte. Saáry képviselő 5747 14| csomagjait el ne hagyja s mielőtt szobaleányával éjjeli nyugalmára visszavonult 5748 16| rézveretes kredenc előtt: a szobor, mint utóbb konstatálta, 5749 16| egy mozdulatlan emberi szobrot talált a rézveretes kredenc 5750 6| szólott:~ ~- Én...~ ~A kurta szócskának hihetetlen hatása lett: 5751 7| hegycsúcsra az első pad szögletéből, s boldogan és meglepetten 5752 8| a hétköznapi élet durva szögletei, melyek annyiszor belevágtak 5753 10| ólomkarikái, melyek gótikus szögletekbe futottak össze, a vén pohárszékek, 5754 12| mosolyával, Saáry a vidéki ember szögletességével, - de a képviselő sunyi 5755 2| akiktől nem egy kalandor szökött meg a házbérrel és a készpénzkölcsönökkel, 5756 2| becsapta őket. „Mi kérem szörnyen ki vagyunk raffinálva!” - 5757 14| belelásson? Azt írtam neki, hogy szörnyű módon influenzás vagyok, 5758 17| kétségbeejtőnek?~ ~Az öreg úr szörnyűködve emelte ég felé a karjait.~ ~- 5759 4| tudatára ébredt annak a szörnyűségnek, hogy ehhez a gyöngédséghez, 5760 11| kötelessége, hogy szerény és szófogadó legyen...~ ~ ~ 5761 1| Miben állott ereje a szófukar legénynek, akinél jobban 5762 6| mikor végre egy pillanatra szóhoz juthatott.~ ~Laczházy gyöngéden 5763 2| lefeküdt és félhétkor már szokása szerint ébren volt megint. 5764 11| tudott letenni arról a rossz szokásáról, hogy hat órakor a párnái 5765 12| vadászatokat - hagyományos szokáshoz képest - műkedvelő szinielőadás 5766 5| megalakulási munkái, s a szokatlan heves viták, melyek a válaszfölirat 5767 10| elgondolkozva rázta meg szőkefürtös fejét.~ ~- Nem hiszem, - 5768 1| kifüggesztik, egy zömök, szőkebajuszos fiatalember jó tíz-tizenöt 5769 8| selyemharisnyája kivillant a szoknyája alól... Aztán egy mozdulattal 5770 2| délelőttönként tisztogatni szokta.~ ~- Megint hajnalig olvasott?~ ~- 5771 8| Maguknál talán négy óra után szokták inni a fekete kávét?~ ~Megbotránkozva 5772 6| képviseljem. Te elvileg nem szoktál ujságot olvasni? Talán azt 5773 3| Nem, de rendesen otthon szoktam vacsorálni. Mindjárt be 5774 5| meggyőződése, hogy itt szoktatják őket a cifra és léha életre - 5775 17| pensió lakói a kávéjukat inni szokták. Masa sötétzöld, dekolletált 5776 13| képviselők csak pártjuk tudtával szólalhatnak föl a Ház plénumában. Kinek 5777 13| mondom, hogy mindig föl fogok szólalni, ha erre a lelkiismeretem 5778 7| türelmetlenül és figyelmet követelve szólalt meg a magas pulpituson az 5779 1| embergyűrű vett körül. A vidéki szolgabirák, akik eddig csak rideg aktákon 5780 1| névnapokra, vagy pókhálós szolgabírói irodákban szolgáltattak 5781 5| nem volt a klubban, bár a szolgák tudtak róla, hogy Budapesten 5782 14| előzékenyen fölajánlotta neki a szolgálatait s tiz perc múlva már viharos 5783 9| akik egy gőgös despota szolgálatának szentelték nyomorult földi 5784 8| jólnevelt cseléd diszkrét szolgálatkészségével sürgölődött körülötte, szinte 5785 4| a pincéreket, akik nagy szolgálatkészséggel sürgölődtek körülötte, kivétel 5786 9| akarsz, ebben készségesen a szolgálatodra állok...~ ~Saáry gavallérosan 5787 5| szimpatizált a katonaévüket szolgáló fiatalemberekkel - az volt 5788 1| pókhálós szolgabírói irodákban szolgáltattak igazságot a parasztoknak. 5789 1| vértanu-pillantással adta át a szolgának, aki két lépésnyiről követte. 5790 12| kötelességei a színpadra szólították. De Saáry nem követte barátnőjét, 5791 9| ügyvédre...~ ~- Vajjon mit szólna az öreg praefektus, ha így 5792 11| villamos csöngetyü hangosan szólni kezdett a folyosókon. Csakhamar 5793 11| asztalhoz, s mialatt két fürt szőlőt s egy liliputi sandwichet 5794 6| megroppant bele.~ ~- Hát mit szólsz hozzám? - kiáltotta harsogó 5795 17| mindíg úgy volt, hogy a szomjas itallal, a fáradt pihenéssel, 5796 7| figyelt rá; szeme csillogó szomjusággal tapadt a Masa fiusan bájos 5797 7| életén, figyelmesen szögezte szomorú, barna szemét a szónokra, 5798 17| magának szántam?~ ~Saáry (szomorúan hallgat).~ ~Masa: Föl a 5799 12| hátra, de szemeiben poétikus szomorúság borongott... Saáry, mielőtt 5800 1| melynek édes és szelid szomorusága egy fiatal lányéra emlékeztetett, 5801 16| Különben hajdani, legkedvesebb szomszédaim, akik mindíg gavallérosan 5802 5| de most sűrün koccintott szomszédjával s életében legelőször maga 5803 10| csodálkozva nézett pletykázó szomszédnőjére.~ ~- Hát itt csupa rossz 5804 10| csak most vette észre a szomszédnőjét: Masa ült mellette, akinek 5805 2| Zsófia, mikor alkonyat idején szomszédnőjükkel, egy varrógépügynök feleségével 5806 15| boldogságra gondol, hogy ma délben szomszédom lesz az asztalnál...~ ~Saáry 5807 2| lombfürésszel készített névjegytartó szomszédságában állott a háromlábu asztalon. 5808 3| vonaglik az asszonyok után való szomjúságtól...~ ~- Közkatona, közkatona! - 5809 8| egyszerre mozgolódás támadt a szomszéd szobában s a következő percben 5810 1| sűrűn használ? A charmeur szónak ez a vidéki ügyvéd mindeddig 5811 13| arra kérlek, hogy lángoló, szónoki temperamentumodat, melyet 5812 17| ugy-e, mint a parlamenti szónoklás? A miniszterelnöknek csak 5813 1| a drága, süppedő, piros szőnyegeken, melyek az ülésterem, a 5814 6| fiatalembert és magával cipelte a szőnyeges folyosón. Jókedvtől ragyogó 5815 2| mulatóhelyeket, ahol képviselőtársai szórakoznak. Ugyancsak megállapították 5816 5| közönnyel fogadták, s jó ideig szórakozottan lebzselt a sokaság közt, 5817 9| kocsiba szálljon, mert a maga szórakozottságától még az is kitelik, hogy 5818 6| kétségbeejtő számjeggyel szórakoztassák őket?... Tulajdonképpen 5819 16| hangversenyt a penzióbeli közönség szórakoztatására, s az asszonyok, akik fenékig 5820 12| Elég a beszédből, ne szórakozzunk tovább, hanem lássunk már 5821 6| Vagy másfél óra hosszat szorgalmasan, jegyzett, aztán elgondolkozva, 5822 7| excellenciáját fenemódra a sarokba szorítottad...~ ~Ujra megrázta a Saáry 5823 4| boldog izgatottsággal szorítottak neki helyet maguk között. 5824 6| vele, oly heves örömmel szorította keblére, hogy a fiatal képviselő 5825 6| pedig hosszukás paksamétát szorongatott... Saáryt, aki gyanútlanul 5826 1| hullámzott. Négyszáz közülük ott szorongatta zsebében a levelet, melynek 5827 2| Jelenleg persze már nem szorul ránk, mert tizenkétezer 5828 2| Mi hála istennek nem szorultunk rá, mert mi a kézimunkánkból 5829 8| ajtó kilincsét. Az első szobában, melynek berendezéséből, 5830 8| akinek az örömeit és a szomoruságát elmondhatja? Meg van róla 5831 4| a pezsgősüvegek ragyogó sztanniolja, mely a párás jégtartókból 5832 13| kincsek hevernek; finom kis szubvenciók, nagyszerü vasúti engedélyek, 5833 9| cipőre, selyemharisnyára van szükség, - maga tehát bizonyosan 5834 16| látja, ehhez igazán nincs szükségem valami kolosszális színészi 5835 13| nyilvános pertraktálást szükségesnek tartaná. Ennyit a holnapi 5836 7| meg, hiszen tereád égető szükségünk van...~ ~A közoktatásügyi 5837 15| volt! Mondhatom, hogy nem születtem tengerésznek.~ ~Nagynehezen 5838 3| fagyott volna meg, hiszen a szülői ház melegségét sohase ismerte. 5839 9| ezüstös gyermekhang, mely szünetlenül a fülében csengett?~ ~ ~ ~ 5840 3| vette volna itt észre a szürkekabátos, vidéki fiskálist, aki szótalanul, 5841 17| tengerre boruló ködfelhő szürkeségében. Mikor a kis hajó fehér 5842 15| ezt a ködös és misztikus szürkeséget százszor szebbnek találom, 5843 1| minden szavára, mintha nagy szuggesztív ereje őket is teljesen hatalmába 5844 13| falusiak, akik vörös kezüket szűk glacé-keztyűkbe bújtatták 5845 16| gondoskodtak róla, hogy ne szűkölködjem udvarlókban... A derék fiúk 5846 9| hósivatagra.~ ~- A fehérruhás szűzek otthon maradtak, mert megfagytak 5847 10| síkság fölött. Most mindenütt szűzi fehérség csillogott, a sötét 5848 1| elhaladt előttük...~ ~A fekete tábla mellől, ahol az ellenzéki 5849 1| parlamentben volnék, az ellenzék táborában? Óh nem, ez a versaillesi 5850 1| az ismeretlen fanatikusok táborát...~ ~Most egyszerre csönd 5851 3| alakult meg, az ellenséges táborok még kísérletet se tettek, 5852 13| ilyen éretlen és ideálista tacskóknak... Megértette?... Ezután 5853 11| valaki velem, az éretlen tacskóval akar végighaladni az életen, 5854 14| ragaszkodott. Mariska - mi tagadás - meg is érdemelte, hogy 5855 17| Saáry, nagyon kérem, tagadja le lovagiasan, hogy ez volt 5856 9| vágott ablakmélyedésből, mely tágas szobának is beillett volna, 5857 12| bekerült az exkluziv kaszinó tagjai közé s azóta elvileg csak 5858 3| pártkör mozgalmairól s a külső tagok százai, akik temperamentumuk 5859 13| ideig elérzékenyülve és táguló tüdővel sétálgatott a napsugaras 5860 4| a vén ember, szédületes tájékozottsággal igazodva el az aranyszegélyes 5861 11| a nagyszerüen romantikus tájkép fölött lebeg. Idebenn pompás 5862 11| Svájcra emlékeztető téli tájképben, mely a szemük előtt elterül. 5863 5| mulatságnak körülbelül három óra tájt szakadt vége, de jóval több 5864 15| albatroszokra, melyek a tajtékzó hullámok fölött repkednek...~ ~ 5865 7| hogy feleségét, született Takács Terézia asszonyt, aki a 5866 5| állását megtartotta a vidéki takarékpénztárnál, kétheti lebzselés után 5867 14| gondolok, hanem a vidéki takarékpénztárra, mely a minap azzal bízott 5868 14| annyi sütnivalója, hogy a taktikámba belelásson? Azt írtam neki, 5869 13| alá a pártfegyelemnek vagy taktikázásnak, mint annak a szempontnak, 5870 10| derék férfiakat is annyit találhat itt, mint akárhol másutt... 5871 5| piroskötéses regényekben se találhatsz...~ ~A mulatságnak körülbelül 5872 9| a vacsorát pont nyolckor tálalják... Különben félórával a 5873 16| pillanatra is unalmasnak találjam...~ ~A beszélgetésből csakhamar 5874 12| gyönyörűségtől, ha a Váci-utcában találkoznak vele. Különben nemcsak az 5875 6| előtt, a jókedvü óriással találkozott... Laczházy harangalaku 5876 1| eddig csak rideg aktákon találkoztak a nevével, a birtokosok, 5877 9| darócban is rokonszenvesnek találnám... De itt - higyje meg nekem - 5878 6| ártatlanság, hát még azt se találod ki? Láttál már kövér embert, 5879 4| ezt egészen természetesnek találták, - nem akarom, hogy itt 5880 14| szemembe mondani, hogy nem találtam el az igazságot?~ ~Saáry 5881 12| benne, hogy tudatában van talentumának és értékének? Ez, édes barátom, 5882 14| De nekem - lássa - csodás talentumom van abban, hogy a szerelmes 5883 1| akik az ülésteremben heves támadásokat intéztek ellene, az ujságíró-képviselők, 5884 13| Mindketten sápadt dühvel támadtak, de a sors az öregebb gladiátornak 5885 6| arra is, hogy a kormányt támogassam...~ ~Vastag, kaszinói cigarettát 5886 3| hálásan lemondott a további támogatásról, mert most már abban a helyzetben 5887 10| aki megható jószivüséggel támogatja a legfiatalabb aljegyzőket... 5888 8| jóvoltából, akik az ország tanácsába fölküldték, Saárynak most 5889 17| A Mariska asszony tanácsai, mint az alábbi jelenet 5890 1| a miniszterelnök, rövid tanácskozás után, udvariasan átsietett 5891 9| tekintetben a nagyapámmal tanácskozik, ő ugyanis, a közbeszólásokon 5892 17| szerelméről beszél, hát azt tanácsolom, hogy csak legyen mielőbb 5893 4| hogy a szemüveges francia tanár - rajtuk kívül a kávéház 5894 3| Nem vagy te éhenkórász tanárjelölt, hogy párisit és szalámit 5895 17| kompromittálja azokat a derék tanárokat, akik valaha érettnek nyilvánították...~ ~ ~ 5896 15| forrongó hullámhegyek tetején táncol? Maga nyomorult tejeskávéról 5897 10| ahol a vadászati évad alatt táncolni szoktak, de Masa hátramaradt 5898 15| szótalanul nézi a veszettül táncoló hullámokat, míg végre, 5899 9| égtek, melyeknek lángja ott táncolt előtte a padozat medvebőrein... 5900 10| tette.~ ~- Maga szenvedélyes táncos? - kérdezte halk hangon 5901 3| Kugler-bonbonokról és jó táncosokról álmodik, - hogyan lehetett 5902 10| nyelvükön.~ ~- Lássa, én a táncot talán az életemnél is jobban 5903 7| őt tartotta a legkiválóbb tanerőnek, a hosszuréti értelmiség 5904 13| Meg fogja látni, hogy a tanév végén egyest kapok a magaviseletből...~ ~ ~ 5905 7| is volt ellene panasz, a tanfelügyelő őt tartotta a legkiválóbb 5906 3| ő fogja viselni az árva tanítási költségeit...~ ~Öt éven 5907 13| szabadjegykérők, a vidéki tanítók ügyefogyott pártfogói, az 5908 7| Kiss János tizenhat év óta tanított a hosszuréti állami iskolában, 5909 4| keserűséggel arra, hogy nem tanították meg a társaságban való 5910 3| árván maradtam...~ ~- Hát ki taníttatott, ki nevelt emberré? Végeztél 5911 2| Zsófia.~ ~- Mi neveltük, mi taníttattuk, mi fizettük érte az iskolapénzt 5912 17| vacsorához, hogy Masával tanúk nélkül beszélhessen... 5913 2| konyhában laktunk, mert a tanulás nagyon sok pénzbe került. 5914 3| engedjék meg nekem, hogy tovább tanulhassak!~ ~- Tovább akarsz tanulni? - 5915 2| előtt, mert ők csak ilyenkor tanulmányozhatják nyugodtan a főváros közviszonyait...~ ~ 5916 4| képviselőtársa verejtékes arccal tanulmányozott, hogy végül - minden előételt 5917 5| Amíg sugárzó pillantással tanulmányozta az étlapot, titokban azt 5918 3| tanulhassak!~ ~- Tovább akarsz tanulni? - kérdezte a jószívü pap 5919 4| meg előkelő étteremben. Tanuló-éveiben örülhetett, ha a mindennapi 5920 3| megvilágosodott ismét előtte a hideg tanulószoba, ahol a praefectus fölügyelete 5921 4| volt szabad kimozdulnom a tanulószobából... Talán ezt vettem annyira 5922 4| Budapesten piheni ki a hosszu tanyai élet unalmát, bár angolosan 5923 6| napon, kicibáltak pusztai tanyámról a fórumra, s azóta - tegnap 5924 4| temérdek evőeszközzel, melyet tányérja körül elhelyeztek. Most 5925 2| aki épp egy kékszalagos tányért törülgetett, - hiszen még 5926 7| szeme csillogó szomjusággal tapadt a Masa fiusan bájos és intelligens 5927 13| akinek a kisujjában is több a tapasztalása, mint az ilyen éretlen és 5928 8| érett nővel, akit az élet tapasztalatai már sok mindenre megtanítottak? 5929 12| Laczházy, aki a jó házigazda tapintatával egyszerre megérezte, hogy 5930 1| percenként hirtelen aggódással tapogatták meg kabátjuk belső zsebét. 5931 1| másutt a Dunántúl szélesre taposott nyelvén, mely a Bakony és 5932 7| a helyeslés zajától és a tapsok tomboló orkánja viharzott 5933 5| Néha farizeusok módjára tapsoltak, s megszorították a pártjukbeli 5934 14| kalauzával...~ ~Mariska - rövid tárgyalás után - kibérelt Saáry számára 5935 7| Mit lehetett várni egy ily tárgyu fölszólalástól? A beszéd, 5936 9| volna szegénykék az átlátszó tarlatán-ruhácskájukban... Szibéria ugyanis most 5937 5| lebegnek a kietlen őszi tarlók fölött. Fázott, mert a kupéban 5938 11| szabadságomat, most, hogy az unalmas társadalmi törvények vannak terhemre, 5939 17| kisérleteket tesz, hogy a higgadt társalgás tónusába zökkenjen, de ijedten 5940 1| melyek az ülésterem, a társalgók, a dohányzók, a miniszteri 5941 13| órákban a parkettes miniszteri társalgókat megtöltötték, mindig ott 5942 5| csakugyan Mariska-e az egyedüli társasága? - kérdezte magától különös 5943 11| magamhoz hasonló szürke emberek társaságában töltöttem mostanáig az életemet. 5944 2| még sohase fordult meg úri társaságban. Azt mondom neked Zsófi, 5945 6| azért azt akarta elhitetni a társasággal, hogy sokkal kevesebbet 5946 2| öccsük révén a legelőkelőbb társaságokba is bejutnak!”~ ~- Gondolod, 5947 8| meg kell elégednie az én társaságommal... A drága nagyapám pont 5948 16| kénytelen búcsút venni a társaságtól.~ ~- Le akar feküdni? - 5949 4| hogy nem tanították meg a társaságban való forgolódás művészetére, 5950 11| hálószobája ugyanis, a vadászat tartamára, afféle elegáns breakfest-room-má 5951 9| de azért nem kell attól tartanod, hogy ma este unatkozni 5952 7| Kiss János története számot tarthat az ország nagyjainak érdeklődésére? 5953 12| legjózanabb valóságnál is többre tartják. És e tudatban majdnem oly 5954 17| vagy a Fall Leó muzsikáját tartjuk a legbájosabb zenének, hanem 5955 13| nagyra becsülök, akkorra tartogasd, mikor abban pártod is gyönyörködni 5956 8| kiválasztottjai számára tartogat... Ez nem az a világ volt, 5957 15| fehérhajú matronák számára tartogatja... Masához még a hetvenéves 5958 4| esti étkezéstől egy darabig tartózkodnia kell; a túlságos munka erős 5959 13| holnap minden fölszólalástól tartózkodnod kell. Ez a kérdés nem tartozik 5960 11| pillanatban csak egyetlen élő lény tartózkodik: Saáry képviselő, aki itt 5961 9| és a garderobeját rendben tartsa... Igaz, ami igaz, hogy 5962 14| hogy kivételes teremtésnek tartsák. Még fiatal asszony volt - 5963 12| hogy komolyan kulturlénynek tartsanak...~ ~Kómikus megütődéssel 5964 3| kékruhás kis fiút, aki táskájával lihegve kapaszkodik föl 5965 15| verőfény csillog, a házak tavaszias napsugárban fürdenek, s 5966 15| színekkel rajzolódnak a tavasziasan fűszeres levegőbe.~ ~A 5967 17| az Arany Sirály-ról még távcsővel se lehet többé felfedezni 5968 11| friseuse, akit Laczházy táviratilag hivatott Sajó-Eörsre, délig 5969 15| a barátnőjét).~ ~Masa: A táviratod után azt hittem, hogy egy 5970 17| gazembernek köszönhetem, aki a táviratozást föltalálta...~ ~Az asszonyok 5971 17| aludtam, mikor egy sürgős távirattal kopogtattak be a szobámba. 5972 17| azt a sok rosszat, amit a távírógép ismeretlen feltalálójának 5973 17| tudja, hogy ki találta föl a távírógépet? - kérdezte az öreg milliomos 5974 8| érzékenységgel, mely mostanáig távol állott lelkétől, így szólott 5975 1| belépőjegyüket a parlamentbe, távolabb ezüstszakállas orosz papok 5976 17| ezt maga kérdi? Hat hónapi távollét után végre viszontláthatom 5977 15| a hölgyeknek, de mielőtt távoznék, Masa bizalmas és alamuszi 5978 1| napvilágot a tudósításokban és a táviratokban, melyek a választásokról 5979 1| s a szerelmi vallomások technikáját csak azokból a regényekből 5980 1| közt foglalhatott helyet, tegeződhetett a miniszterekkel és a nagybirtokosokkal, 5981 1| gondja nyugszik.~ ~- Vajjon tegeződni fog-e velem? - kérdezték 5982 6| egyáltalában nem voltak eddig tegeződő viszonyban.~ ~A képviselő 5983 2| Hálásan emelték szemüket a téglaszínű plafond felé, melynek irányában 5984 14| illatos tavasz volt, mintha a tegnapi jégsivatagból hirtelen valami 5985 17| boldogságról.~ ~- Hát mit tegyek?~ ~- Tőlem kérdi? És maga 5986 12| közrendi osztályból származott tehetségek remekművei. Évekkel ezelőtt - 5987 6| hazának az én kipróbált tehetségemre a lehető legsürgősebben 5988 16| valami kolosszális színészi tehetségre...~ ~- Oh, nagyon is szüksége 5989 16| tekintetétől még a legédesebb tej is megsavanyodnék, legalább 5990 15| tetején táncol? Maga nyomorult tejeskávéról ábrándozik, mikor a természet 5991 8| egy ezüstveretü ampolna tejfehér világosságában úsztak, egy 5992 1| elegánciának, mely a méhészegyleti teke-partiek notabilitásait jellemzi. 5993 5| vitákban résztvegyenek. A tekintélyek körül, akik már meg-megütögették 5994 1| elméletben semmibe se vették a tekintélyeket, de most egyszerre úgy érezték, 5995 3| körvonalai: az öregek gőgösen, tekintélyükben bizakodva jártak föl s alá 5996 11| hogy voltaképpen miért tekintem magát a legőszintébb barátomnak? 5997 13| régimódi elveim vannak, de tekintetbe kell venned, hogy mindeddig 5998 1| üdvözölte ismerőseit, míg tekintete jóságos megbocsátással siklott 5999 11| valószinünek, hogy elegáncia tekintetében a velszi herceg babéraira 6000 12| födetlen fővel s üdvözöljük a tekintetes haza nevében... Remélem, 6001 1| Svengali, végighordozta tekintetét a sokaságon, barátságosan 6002 10| Az öreg úr, erre való tekintettel, két hónappal ezelőtt elárvereztette 6003 13| bámulva és megzavarodva tekintgettek a barnaruhás kis öreg után, 6004 16| az a nézetem, hogy a maga tekintetétől még a legédesebb tej is 6005 11| akit egy pillanatig se tekintettem idegennek. Mikor másodszor 6006 10| groteszk fénnyel csillant meg a telefon csöngetyüje... Oly furcsa 6007 5| didergő madarak néztek rá a telegráfpóznák tetejéről. De ő nem látta 6008 14| folyosóra, ahol Mariska egy telegrammal a kezében várakozott rá.~ ~- 6009 14| óvatosan egy sarokba vonult a telegrammjával, majd ezt mondta:~ ~- Hát 6010 11| mert ő - ha jól tudom - télen csak kettőtől háromig borong 6011 5| talál, méltóztassék ide telepedni az enyémhez. Én már úgyis 6012 8| szobaleány segítségével a télikabátját levetette. A filigrán butorok, 6013 4| vendégeik minden kívánságát teljesítsék, a pezsgősüvegek ragyogó 6014 8| mert fényűzőbb lakomára nem telt volna. Ettől fogva öt esztendőn 6015 10| gondoskodnak a mindennapi témáinkról...~ ~A vacsora véget ért, 6016 6| magukat, hogy ilyen sivár témákkal töltik az idejüket? Ha szív