IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 1546 1 2 7 3 7 a 3169 abba 4 abbahagyta 2 abban 10 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3169 a 993 az 645 hogy 370 és | Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances a |
Rész
1 1| BIZALMAS VALLOMÁSOK~ (A szerző felolvasása egy vidéki 2 1| aggasztó jelenség. Mikor a fiatalabb bohémvilágban - 3 1| egy-egy ifju költő azt mondja a másiknak, hogy „pár bizalmas 4 1| akarok váltani veled”, - az a másik savanyu arccal válaszolja:~ ~- 5 1| intim vallomásaimat. Azzal a kéréssel, hogy ezt az irka-firkáló 6 1| be, hogy most jár először a szőke Tisza partján, abban 7 1| szőke Tisza partján, abban a városban, melyről gyermekkorában 8 1| lenne, s adják meg neki a régi jó barát kiváltságait: 9 1| közé - hazajött volna.~ ~Ez a találkozás nem csupán azért 10 1| talán nem is hiba, mert a találkozás többnyire - kölcsönös 11 1| gyorsan kiábrándulunk abból a tévedésünkből, hogy az olvasók 12 1| tisztába jövünk vele, hogy a nyájas olvasó többnyire 13 1| többnyire nagyon is bele lát a lelkünkbe, s a hamis pénzt 14 1| bele lát a lelkünkbe, s a hamis pénzt még az irodalomban 15 1| életben cseppet se hasonlitunk a regényhőseinkhez, akik maró 16 1| nonchalence-szal vágják ki magukat a legkritikusabb helyzetekből... 17 1| legkritikusabb helyzetekből... A szöghaju, délceg gavallér 18 1| délceg gavallér helyett, akit a novellái után afféle afrikai 19 1| aki ecetestormát eszik a félkövér marhahus mellé... 20 1| félkövér marhahus mellé... A büszke költő, aki verseiben 21 1| aki verseiben letegezi a császárokat és a királyokat, 22 1| letegezi a császárokat és a királyokat, esetleg kalucsnit 23 1| kalucsnit és Jäger-inget hord, s a szellemes crocquisiró, akit 24 1| gondolunk, szóda bicarbonát kér a kávéházban a felszolgáló 25 1| bicarbonát kér a kávéházban a felszolgáló pincértől... 26 1| irók is alá vannak vetve a hétköznapi gyöngeségeknek?... 27 1| hogy az elmés elbeszélő, a lendületes poéta a magánéletben 28 1| elbeszélő, a lendületes poéta a magánéletben voltaképpen 29 1| olvasó van, aki ugy jár a maga kedves irójával, mint 30 1| irójával, mint Marmontelnek, a hires meseirónak az a rajongója, 31 1| Marmontelnek, a hires meseirónak az a rajongója, akitől egy barátja 32 1| siet?~ ~- Hazamegyek, szólt a nyájas párisi olvasó. Nem 33 1| hogy gyorsan elolvassam a Marmontel egyik munkáját. 34 1| unatkoztam, hogy csupán - a munkái segitségével tudok 35 1| tudok megszabadulni ettől a halálos unalomtól...~ ~A 36 1| a halálos unalomtól...~ ~A költemény és a költő tehát 37 1| unalomtól...~ ~A költemény és a költő tehát nem egészen 38 1| olvasóinkkal összetalálkozunk. És a kiábrándulás, amit keltünk, 39 1| ha elmondok két esetet a megirandó memoire-jaimból, - 40 1| memoire-jaimból, - hogy nem dicsekedés a célom, az a végén ugy is 41 1| nem dicsekedés a célom, az a végén ugy is kiderül. Tavaly 42 1| könyvet irtam, melynek ez volt a cime: „Előadások a Feleségképző 43 1| volt a cime: „Előadások a Feleségképző Akadémián.” 44 1| akik még nem vetik meg a házasságnak nevezett, ósdi 45 1| férfiaknak, kellemesek... A könyvből az derül ki, hogy 46 1| könyvből az derül ki, hogy a férfi, csekély kivétellel, 47 1| be kell ismernem, hogy a Férjek Országos Egyesületétől, 48 1| szubvenciót kaptam ezért a munkáért.) Az asszonyok 49 1| sőt mohón olvasták végig a könyv egyes fejezeteit, 50 1| levélben közölték velem a tárgyra vonatkozó nézeteiket... 51 1| Majd ha Edison kitalálja a feleség-automatát, akkor 52 1| aranynyal fogjuk megfizetni a maga tanácsait... De amig 53 1| maga tanácsait... De amig a husból és vérből való feleségek 54 1| majd mi követni fogjuk a példájukat...~ ~Voltak, 55 1| olyan férjük lenne, mint a könyv szerzője, de az övék, 56 1| fogja megérteni őket. Ezt a levelet odacsempésztem a 57 1| a levelet odacsempésztem a feleségem asztalára, aki 58 1| feleségem asztalára, aki ezzel a czédulával csempészte vissza:~ ~- 59 1| fiatal leány diszkréten azt a kérdést intézi hozzám, hogy 60 1| akkor is, ha netalán vörös a hajam, s fogadalmat tesz, 61 1| Feleségképző Akadémia, mennyi a tandij, szükséges-e külön 62 1| szükséges-e külön fizetni valamit a beirásért, s kell-e fölvételi 63 1| fölvételi vizsgálatot tenniök a növendékeknek? Utóiratban 64 1| növendékeknek? Utóiratban pedig a felől kért információt, 65 1| kért információt, vajjon a kitünően levizsgázott - 66 1| keserves könyekkel sirta tele a kis chamois-szinü papirost...~ ~- 67 1| világositott föl először a felől, hogy mit kivánnak 68 1| hogy mit kivánnak tőlünk a férfiak... Az édes anyám 69 1| tanitott, hogy meg kell törni a férjeket, akik különben 70 1| egytől-egyig bestiák, az uram már a mézesheteinkben kijelentette, 71 1| mézesheteinkben kijelentette, hogy a jó asszonynak sohase lehet 72 1| lehet önálló akarata... A kétféle tanács azzal az 73 1| hogy bucsut vegyek ettől a világtól... Maga a megmentőm, 74 1| ettől a világtól... Maga a megmentőm, a szabaditó angyalom, - 75 1| világtól... Maga a megmentőm, a szabaditó angyalom, - és 76 1| személyesen meg fogom szoritani a kezét, amint legközelebb 77 1| Budapestre utazom...~ ~Amennyire a szomoru levél elérzékenyitett, 78 1| ismeretlenemmel való találkozás, mert a fiatal asszony megtartotta 79 1| fiatal asszony megtartotta a szavát és vagy három hét 80 1| három hét mulva fölkeresett a szerkesztőségben. Mikor 81 1| kedvetlenül - maga lenne az, aki a feleségek kitanitásával 82 1| amit hittem... hogy magának a föllépésében is van valami 83 1| vonás, amivel kiemelkedik a többiek közül... valami 84 1| semmivel se más, mint nálunk a gyógyszerész vagy a körorvos...~ ~ 85 1| nálunk a gyógyszerész vagy a körorvos...~ ~Egyszerre 86 1| Egyszerre megszünt a varázs, amikor meglátott, 87 1| varázs, amikor meglátott, a gyógyszerész és a körorvos 88 1| meglátott, a gyógyszerész és a körorvos szinvonalára sülyedtem 89 1| körorvos szinvonalára sülyedtem a szemében, mert ő a magányos 90 1| sülyedtem a szemében, mert ő a magányos hegyei közt talán 91 1| Kiábrándultan köszönte meg a tanácsaimat, de én azzal 92 1| urával...~ ~Röviddel ennek a könyvnek a megjelenése után 93 1| Röviddel ennek a könyvnek a megjelenése után tárcaciklust 94 1| egyik napilapban, ezzel a cimmel: Mesék az irógépről. 95 1| aranyszőke Lehmann Vilmáét, aki a hatalmas pénzintézetben 96 1| elnökigazgató urhoz. Mikor a történetnek a végére jutottam, 97 1| urhoz. Mikor a történetnek a végére jutottam, s azt kellett 98 1| hogy nem tudok megválni a hősnőmtől. Ugy jártam, mint 99 1| Pygmaleon, aki beleszeretett a saját Galatea-szobrába: 100 1| saját Galatea-szobrába: én a piszeorru, ravasz, bájos 101 1| sehogyse tudtam belenyugodni a válás gondolataiba... Igy 102 1| hozzád...~ ~Megkezdtem tehát a második részt, a Méltóságos 103 1| Megkezdtem tehát a második részt, a Méltóságos asszony-t, ahol 104 1| ahol egy uj alak jelent meg a szinen, egy elbizakodott 105 1| elbizakodott arisztokrata, aki a fejébe vette, hogy magába 106 1| Töredelmesen bevallom, hogy én, a szerző, az arisztokrata 107 1| arisztokrata pártjára állottam; a méltóságos asszony mindjobban 108 1| vallomását, amikor egy napon, a lakásomon, azzal jött be 109 1| lakásomon, azzal jött be a szobalány:~ ~- Kérem, vagy 110 1| kisasszony? És mit akar tőlem a tiz kisasszony?~ ~- Azt 111 1| személyesen akarják elmondani a nagyságos urnak...~ ~Udvariasan 112 1| Udvariasan elébe siettem a bájos deputációnak, mely 113 1| trécseléssel özönlött be a dolgozószobámba, ünnepiesen 114 1| Lehmann Vilmával?~ ~- Hogy mi a tervem? - dadogtam csodálkozva.~ ~- 115 1| csodálkozva.~ ~- Igenis, hogy mi a terve?... A legutolsó tárca 116 1| Igenis, hogy mi a terve?... A legutolsó tárca ugyanis 117 1| ugyanis azt sejteti, hogy az a gőgös fráter sikerrel fog 118 1| mondtam mosolyogva, - a dolog ugy áll, hogy Lehmann 119 1| Vilma asszony ő méltóságának a sorsa kizárólag az én kezembe 120 1| beszámolni vele, hogy mik a jövendőbeli terveim... Ha 121 1| orfeuménekesnő fog föllépni a bécsi Ronacherben... Ez 122 1| az ember ritkán jut abba a helyzetbe, hogy egy szép 123 1| egy szép asszony sorsával a kénye-kedve szerint rendelkezhessék...~ ~ 124 1| szerint rendelkezhessék...~ ~A lányok idegesen rázták meg 125 1| lányok idegesen rázták meg a szőke és barna fejecskéiket, 126 1| Valamennyien helyeselték ezt a megjegyzést, látszott rajtuk, 127 1| fölháboritónak találják a szerzőnek azt a jogát, hogy 128 1| találják a szerzőnek azt a jogát, hogy korlátlanul 129 1| korlátlanul rendelkezhessenek a hőseikkel. A feminizmus 130 1| rendelkezhessenek a hőseikkel. A feminizmus bajnokai még 131 1| bajnokai még bevehetnék a programmjukba azt a pontot, 132 1| bevehetnék a programmjukba azt a pontot, hogy a védtelen 133 1| programmjukba azt a pontot, hogy a védtelen regényhősnőket 134 1| védtelen regényhősnőket a szerzői abszolutizmustól 135 1| Igyekeztem tréfára forditani a beszélgetést, de ők makacsul 136 1| becsületszót követeltek tőlem, hogy a Lehmann Vilma élete derüs 137 1| makulátlan marad... Annyira a sarokba szoritottak, hogy 138 1| hogy hajnalig kártyázott a kaszinóban, s ott az egész 139 1| rendezzen egy párbajt közte és a férj között, - szólt egy 140 1| kisasszony. - Honti fejbelövi a gaz csábitót és Vilma bünbánólag 141 1| borul az ura keblére... A Marlitt egyik regényében 142 1| Szentgróthy grófról, hogy a bátorságom végre is cserben 143 1| vigyázni Lehmann Vilmára, mint a szemem fényére, s korrektül 144 1| korrektül be is tartottam a szavamat... A méltóságos 145 1| tartottam a szavamat... A méltóságos asszony hűséges 146 1| időre rehabilitáltam azokat a szerzőket, akikre annyi 147 2| A KANONOK KOSZTOSAI~ ~Isten 148 2| akárhányszor felujulnak a lelkemben olyan emlékek, 149 2| némelykor bágyadtan leejtem a tollat s félig lehunyt szemmel 150 2| s félig lehunyt szemmel a multakra gondolok... A mindennapi 151 2| szemmel a multakra gondolok... A mindennapi milieu-m egyszerre 152 2| tivornyázók hangját nem hallom és a szoba szögleteiből gyerekkori 153 2| ablakdeszkára dőlve olvasgatom a kecskebőrös Robinson történetét, 154 2| kecskebőrös Robinson történetét, s a szomszéd mühelyből behallatszik 155 2| egyszerre megnyilik s barátaim, a bádogos gyerekei, félénken 156 2| annyira hatalmába kerit a képzelődés, hogy tisztán 157 2| képzelődés, hogy tisztán hallom a becsipett bádogos dikciózását 158 2| És megpillantva magam a szemközt függő tükörben, 159 2| tükörben, kábultan megsimitom a homlokomat s a szivem elfacsarodik 160 2| megsimitom a homlokomat s a szivem elfacsarodik a szomoruságtól, 161 2| s a szivem elfacsarodik a szomoruságtól, miközben 162 2| öreg: ugyan mi közöd ahhoz a sápadt fiucskához, aki szomjuhozó 163 2| szomjuhozó szivvel bolyong a Robinson szigetén s édes 164 2| édes álmokkal népesiti be a hátulsó udvari szobát?...~ ~ 165 2| hátulsó udvari szobát?...~ ~A minap, egy éjjel, váratlanul 166 2| váratlanul elém bukkant a sötétségből az öreg Viszloczky 167 2| negyedszázad óta nem gondoltam... A vén kanonok rég a templom 168 2| gondoltam... A vén kanonok rég a templom kövei alatt porladozik ( 169 2| porladozik (magam is ott voltam a temetésén) s most ime, látogatást 170 2| ime, látogatást tesz nálam a harmadik emeleten, holott 171 2| világéletében se taposta a pesti földet... De itt áll, 172 2| Ej, ej, mondja, (mintha a hangját is hallanám) hát 173 2| nem kergetőzöl már lurkó a Szent-Benedek-hegy sikos 174 2| Emlékszel-e rá, mikor a Séd befagyott s a rozzant 175 2| mikor a Séd befagyott s a rozzant fahidon a szigetvári 176 2| befagyott s a rozzant fahidon a szigetvári ostromot játsztad 177 2| ostromot játsztad barátaiddal, a többi megátalkodott betyárral?... 178 2| nyomtam volna egy barackot a fejedre, ha a kezem a várbástyától 179 2| egy barackot a fejedre, ha a kezem a várbástyától a Séd 180 2| barackot a fejedre, ha a kezem a várbástyától a Séd völgyéig 181 2| ha a kezem a várbástyától a Séd völgyéig ér...”~ ~Csodálatos, 182 2| ér...”~ ~Csodálatos, hogy a vén Viszloczky Lázár most 183 2| ágyban feküdt... Odafönn, a vár legöregebb házában, 184 2| vár legöregebb házában, a vaskosaras kanonoki kastélyban, 185 2| kastélyban, melynek ablakai a csatári hegyekre néztek, 186 2| talán félszázadig is, a beteg kanonok... Az udvaron 187 2| baromfi-köztársaságok kotkodácsoltak, hátul, a félszer mellett, a magyarruhás 188 2| hátul, a félszer mellett, a magyarruhás Antal kocsis 189 2| magyarruhás Antal kocsis huzta a szivattyus kutat, a kövér 190 2| huzta a szivattyus kutat, a kövér Walterné, a gazdasszony, 191 2| kutat, a kövér Walterné, a gazdasszony, az emeleti 192 2| emeleti folyosón kötögette a harisnyáit (persze csak 193 2| pihenés nélkül sütött-főzött), a lánycselédek a muskátlis 194 2| sütött-főzött), a lánycselédek a muskátlis ablakok mögött 195 2| jámbor paripa ropogtatta a zabot, - s a vén Viszloczky 196 2| ropogtatta a zabot, - s a vén Viszloczky Lázár reggel, 197 2| heverészett az ágyában... A lábaiban volt-e a hiba, 198 2| ágyában... A lábaiban volt-e a hiba, vagy másutt, nem tudom, 199 2| éves koráig nem mozdult ki a párnái közül... A cselédsége 200 2| mozdult ki a párnái közül... A cselédsége különben azt 201 2| szemmel, elgondolkodva, néha a pipáját kéri, néha az öreg 202 2| öreg Magyar Sajtó-t olvassa a pápaszemén keresztül... 203 2| Olykor az is eszébe jut, hogy a számadásait átvizsgálja, 204 2| fiskálisért, hogy jöjjön fel a kastélyba és mulattassa... 205 2| felöltözködik, aztán felhajtat a várba... A kanonok már türelmetlenül 206 2| aztán felhajtat a várba... A kanonok már türelmetlenül 207 2| már türelmetlenül várja, a kibontott kártyacsomóval 208 2| kibontott kártyacsomóval a kezében...~ ~Éjjel csönd 209 2| kezében...~ ~Éjjel csönd van a vaskosaras házban (bár Neczpály 210 2| nappal egyszerre fölélénkül a bástyára dülő öreg ház... 211 2| Délben, tizenkét óra után, ha a hivatalok ajtait bezárják, 212 2| bácsik kocognak fölfelé a vár meredekjén... A Viszloczky 213 2| fölfelé a vár meredekjén... A Viszloczky Lázár mindennapos, 214 2| Neczpály fiskális, Muzsnay, a püspöki jószágkormányzó 215 2| jószágkormányzó s Peternák, a hosszu indzsellér, aki a 216 2| a hosszu indzsellér, aki a sakkjáték szenvedélyes müvelője... 217 2| müvelője... Ők négyen állandóan a kanonoki táblánál ebédelnek, 218 2| vendég is... Hamrák Péter, a komornyik, diszesen fölteriti 219 2| diszesen fölteriti az asztalt a tölgyfaburkolatos ebédlőben, 220 2| tölgyfaburkolatos ebédlőben, a hófehér abroszt régi ezüstnemüvel 221 2| rakja teli, aztán leballag a pincébe, hogy a bort felhozza... 222 2| leballag a pincébe, hogy a bort felhozza... Hamrák 223 2| Péter komoran ballag le a garádicsokon s mindig vigan, 224 2| csillogó szemekkel tér vissza a napvilágra... A pince levegője, 225 2| tér vissza a napvilágra... A pince levegője, ugy látszik, 226 2| világára... Tizenkettőig a kövér Walterné is elkészül 227 2| is elkészül az ebéddel s a levest, mikor a vendégek 228 2| ebéddel s a levest, mikor a vendégek kezeltek egymással, 229 2| állnunk, nyájas olvasó, mert a Walterné levesei fölött 230 2| receptjeiben maradt az utókorra... A leves után a sültek, a tészták, 231 2| utókorra... A leves után a sültek, a tészták, a saláták, 232 2| A leves után a sültek, a tészták, a saláták, a hetyepetyék 233 2| után a sültek, a tészták, a saláták, a hetyepetyék következtek, 234 2| sültek, a tészták, a saláták, a hetyepetyék következtek, 235 2| hetyepetyék következtek, mert a vén Viszloczky azt a célt 236 2| mert a vén Viszloczky azt a célt tüzte maga elé, hogy 237 2| célt tüzte maga elé, hogy a kosztosai életét rövid husz-harminc 238 2| évecskével meghosszabbitja... És a vendégek csakugyan mintha 239 2| tartoznak az anyaföldnek... A legfiatalabb is (Szilvássy 240 2| János) már mélyen benne volt a hetvenben, mig az öreg Peternák 241 2| állitólag emelt fővel haladt a kilencvenedik életéve felé...~ ~ 242 2| kilencvenedik életéve felé...~ ~A Viszloczky kosztosait, akik 243 2| megcsontosodott agglegények voltak, se a nyári melegség, se a téli 244 2| se a nyári melegség, se a téli hófuvás nem tartotta 245 2| tartotta vissza attól, hogy a Walterné leveseit mennyei 246 2| kéjjel felszürcsöljék... A pecsenyénél rendesen felállt 247 2| pecsenyénél rendesen felállt a helyéből Muzsnay Mihály 248 2| illusztris házigazdáról, aki a negyedik vagy ötödik szobában 249 2| rágicsál egy csirkecombot, mig a vendégei lukullusi lakomákon 250 2| Muzsnay Mihály végül azt a reménységét fejezte ki, 251 2| legközelebb itt fog ülni a tisztelői között, akiket 252 2| minden áldott napon ezt a reménységét fejezte ki a 253 2| a reménységét fejezte ki a szépszavu Muzsnay Mihály. 254 2| szépszavu Muzsnay Mihály. A többiek lelkesen kocintottak 255 2| többiek lelkesen kocintottak a felköszöntő után s vidor 256 2| vidor kedvvel tértek át a következő fogásra...~ ~A 257 2| a következő fogásra...~ ~A kosztosok néha bepillantottak 258 2| bepillantottak ebéd után a kanonokhoz, de többnyire 259 2| kanonokhoz, de többnyire csak a mogorva Hamrák Pétertől 260 2| Pétertől bucsuztak... Peternák (a vén kujon) olykor a konyhába 261 2| Peternák (a vén kujon) olykor a konyhába is kinézett s hizelkedve 262 2| hizelkedve megcsipkedte a Walterné tokáját... A cselédlányok 263 2| megcsipkedte a Walterné tokáját... A cselédlányok ilyenkor jól 264 2| ilyenkor jól tudták, hogy a ravasz indzsellér barátfülét 265 2| akar kicigánykodni másnapra a nemzetes asszonytól...~ ~ 266 2| vidám pipaszó mellett kiitta a maradék bort... Az asztalon 267 2| is állott s Péter, mikor a jó kedve kicsillant, vidáman 268 2| Igy folydogált az élet a bástyára dülő kanonoki házban, 269 2| több) mértföldnyire volt a többi élő világtól... A 270 2| a többi élő világtól... A káptalan fiskusa negyedévenként 271 2| illetményeket s Hamrák Péter kivette a Viszloczky feje alól a kopott 272 2| kivette a Viszloczky feje alól a kopott bőrbugyellárist... 273 2| kopott bőrbugyellárist... A kanonok ilyentájt érdeklődött 274 2| ilyentájt érdeklődött néha a vagyoni állapot iránt:~ ~- 275 2| Hamrák Péter megolvasta a pénzt, aztán alázatosan 276 2| alázatosan válaszolt:~ ~- A nagyságos ur bugyellárisában 277 2| Annak is száradjon el a keze, aki csak egyetlen 278 2| el is szárad, gézenguz, a tied is, meg a Walternéé 279 2| gézenguz, a tied is, meg a Walternéé is... Harminc 280 2| szenteskedel... Azt hiszitek, hogy a vén embert könnyen elbolondithatjátok, 281 2| se vagyok, hát megvan még a magamhoz való eszem... Az 282 2| korában is maga járt le még a piacra és én is meggyógyulok 283 2| siheder, hiába kivánod, hogy a föld alá menjek...~ ~Péter 284 2| elszörnyedve emelte fel az ég felé a kezét, a kanonok pedig behivatta 285 2| fel az ég felé a kezét, a kanonok pedig behivatta 286 2| szigoru inkvizició lesz... Elő a konyhacédulát, a nagy könyvet... 287 2| Elő a konyhacédulát, a nagy könyvet... Hadd lássam 288 2| példának okáért, mibe került a mai ebéd?~ ~Walterné kiment 289 2| ebéd?~ ~Walterné kiment a konyhába a könyvért, föltette 290 2| Walterné kiment a konyhába a könyvért, föltette a szemére 291 2| konyhába a könyvért, föltette a szemére a csontkeretes okuláriumot, 292 2| könyvért, föltette a szemére a csontkeretes okuláriumot, 293 2| félbe Viszloczky diadalmasan a gazdasszonyt - azt mondtad, 294 2| sárgarépa kilencvenöt krajcár... A többit még elhiszem, ha 295 2| elhiszem, ha akarom, de a sárgarépa hazugság, annyi 296 2| Mered-e szemembe mondani, hogy a sárgarépáért kilencvenöt 297 2| az orra remegni kezdett, a szája szöglete megrándult, 298 2| nézzenek?... Hiszen kisülne a szemem, ha a nagyságom urat 299 2| Hiszen kisülne a szemem, ha a nagyságom urat csak egy 300 2| fityinggel is megkárositanám...~ ~A kanonok lenézőleg intett:~ ~- 301 2| Karattyolhatsz nekem, pörgetheted a nyelvedet, majd holnap megtudom, 302 2| megtudom, hogy miben áll a dolog... Hallod-e, (fordult 303 2| csakugyan tisztelkedett a házigazdánál, de csak annak 304 2| konferált. Mikor Viszloczky a sárgarépa árfolyama iránt 305 2| elgondolkodva huzta össze a szemöldökét.~ ~- Oh, a sárgarépa, - 306 2| össze a szemöldökét.~ ~- Oh, a sárgarépa, - mondta bizonyos 307 2| respektussal - annak most fölvitte a jó istenke a dolgát... Még 308 2| most fölvitte a jó istenke a dolgát... Még jó, ha egy 309 2| állnak szóba az emberrel... A sárgarépa kutya drága portéka 310 2| Elismerőleg csettintett a nyelvével, Viszloczky Lázár 311 2| az asztalra, amelyikért a római pápa ő szentsége is 312 2| bizvást megnyalta volna a száját...~ ~Nem tudom bizonyosan, 313 2| megérte-e Viszloczky Lázár a századik évét és azt se 314 2| bukkant föl egyszerre elibém a multak ködéből?... De a 315 2| a multak ködéből?... De a minap ott állott előttem, 316 2| megfenyegetett, hogy barackot ad, ha a Szent-Benedek-hegy szikláin 317 2| Oly élénken föltámadt a fantáziámban, mintha csak 318 2| csak tegnap láttam volna a valóságban, pedig több egy 319 2| egy negyedszázadánál, hogy a székesegyház alá, a nagy 320 2| hogy a székesegyház alá, a nagy kőkriptába, a márványból 321 2| alá, a nagy kőkriptába, a márványból faragott koporsóját 322 2| faragott koporsóját levitték... A kanonok is meghalt és a 323 2| A kanonok is meghalt és a kosztosai is békén porladnak 324 2| álmodnak vajjon?... Bizonyára a pompás levesekről, az aranysága 325 2| aranysága somlyai borról s a tölgyfaburkolatos ebédlőről, 326 2| tölgyfaburkolatos ebédlőről, a bástyába épitett kastély 327 2| épitett kastély mélyén... A Walterné lányát egy szolgabiró 328 2| vásárolt... Minden megváltozik a világon, csak tulajdonképpen 329 2| világon, csak tulajdonképpen a Viszloczky Lázár állapota 330 2| mindössze annyiban tért el a régi életmódjától, hogy 331 2| az ágyban fekszik, hanem a márványkoporsó födele alatt... 332 3| Brrr, de hideg van odakünn a havas utcákon, a dértől 333 3| odakünn a havas utcákon, a dértől fehér háztetők és 334 3| Borzongás fog el, mikor a szegény vándorokra gondolok, 335 3| vándorokra gondolok, akik most a magányos kávéházakba menekülnek, 336 3| magam is térdig gázoltam a süppedő hóban s az Üllői-ut 337 3| hóban s az Üllői-ut végén, a nedves sötétben, egy cilinderes 338 3| tapossa?~ ~- Éjjel csak a baglyok látnak - feleltem 339 3| látnak - feleltem boszusan a cilinderesnek, aki a közeli 340 3| boszusan a cilinderesnek, aki a közeli lámpa alatt kiváncsi 341 3| lapátszakállu férfiu volt, a bajuszán csillogott a hó, 342 3| volt, a bajuszán csillogott a hó, kezében elefántcsontnyelü 343 3| bemutatkozott:~ ~- Doktor Oxigén a nevem.~ ~- Ejnye, de furcsa 344 3| hogy ön hová bukdácsol itt a külvárosi hóbuckák között?~ ~ 345 3| macskám. De ön miért tölti itt a karácsony éjszakáját?~ ~ 346 3| Suridum-buridum, mindjárt odaér a nagymutató a XII-es numerusra. 347 3| mindjárt odaér a nagymutató a XII-es numerusra. Sietnem 348 3| látni.~ ~Összekapaszkodtunk a sikos gyaloguton s igy törtettünk 349 3| törtettünk kifelé az Üllői-uton, a Tisztviselő-telep irányába. 350 3| szürke ház elé értünk, ahol a doktor pihegve megállott.~ ~- 351 3| Oxigén doktor megnyomta a csengetyüt, mire egy összetöpörödött, 352 3| ispotály kapuját.~ ~- Hogy van a betegünk? - kérdezte a doktor.~ ~- 353 3| van a betegünk? - kérdezte a doktor.~ ~- Ó jaj, ó jaj, - 354 3| Ó jaj, ó jaj, - mondta a kicsi gnóm - szegényke aligha 355 3| Oxigén doktor előre sietett a lépcsőkön, én izgatottan 356 3| előtt furcsa zaj ütődött a fülembe; mintha odabenn 357 3| Ma-ma! Pa-pa! Ma-ma!~ ~A doktor kinyitotta az ajtót, 358 3| pillanatban oly látvány tárult a szemem elé, amelyet soha 359 3| életben nem fogok elfelejteni. A huszonnégy kicsi vaságyon 360 3| skarlátvörös Paprika Jancsi, aki a kezében apró réztányérokat 361 3| egy kékszemü Pierrette, a haján franciás szalmacsokorral, 362 3| seprőbajuszos gigerli, meg a jó Isten tudja még hány 363 3| hasonlóval mindeddig csak a gyermekszobákban és a játékkereskedések 364 3| csak a gyermekszobákban és a játékkereskedések kirakatában 365 3| felé - onnan hallatszott a legkinosabb jajgatás - 366 3| legkinosabb jajgatás - de én a féluton elfogtam.~ ~- Micsoda 367 3| Hát nem látja? Ez az a hely, ahol a beteg babákat 368 3| látja? Ez az a hely, ahol a beteg babákat gyógyitjuk, 369 3| gyógyitjuk, vagy ahonnan a szegény clownokat és csipkerózsikákat 370 3| clownokat és csipkerózsikákat a babatemető hideg földjébe 371 3| sokszor meg akar repedni a fájdalomtól. Azt mondják, 372 3| fájdalomtól. Azt mondják, hogy a doktornak semmi se fáj, 373 3| ragadós betegség uralkodik a babák közt? - susogtam félénken 374 3| betegség? Fájdalom, annyi a rossz gyermek, hogy ragadós 375 3| ragadós betegség nélkül is a legtöbb baba elpusztul. 376 3| elpusztul. Nézze csak azt a szegény Paprika Jánost, 377 3| Paprika Jánost, aki ott a szoba közepén a legjobban 378 3| aki ott a szoba közepén a legjobban kiabál...~ ~Követtem 379 3| legjobban kiabál...~ ~Követtem a doktort a szerencsétlen 380 3| Követtem a doktort a szerencsétlen bohóc ágyához, 381 3| szerencsétlen bohóc ágyához, s a szivem megdermedt az iszonyattól; 382 3| megdermedt az iszonyattól; a Paprika Jancsi keblén, a 383 3| a Paprika Jancsi keblén, a skarlátvörös köntös alatt, 384 3| gyüszünyi lyuk tátongott. A beteg borzasztóan nyögött 385 3| beteg borzasztóan nyögött a fájdalomtól s öntudatlanul, 386 3| egész férfi, soha többé...~ ~A kiáltás után mindig összecsapta 387 3| után mindig összecsapta a réztányérjait, mire egy 388 3| némán egy könyet törölt ki a szeméből. A doktor bánatosan 389 3| könyet törölt ki a szeméből. A doktor bánatosan kezet szoritott 390 3| bánatosan kezet szoritott a keményszivü, harcedzett 391 3| lehajtotta fejét.~ ~- Hol az a csodabalzsam, mely az én 392 3| hangon. - Ez volt, uram, a legkedvesebb gyermekünk, 393 3| legkedvesebb gyermekünk, mert a többi, fájdalom, rossz utra 394 3| fájdalom, rossz utra tévedt. A legidősebb a kéményseprői 395 3| utra tévedt. A legidősebb a kéményseprői pályát választotta 396 3| se nézett agg szüleinek. A leányom táncosnő lett, - 397 3| tarlatán ruhát visel - a kisebbik fiam pedig mint 398 3| pedig mint harlekin keresi a kenyerét egy jómódu polgári 399 3| jómódu polgári családnál... A szegény János volt mindannyi 400 3| János volt mindannyi között a legkülönb, ez még szerette 401 3| az öregeket... És ennek a legjobbnak és legkedvesebbnek 402 3| elpusztulnia...~ ~- Hol kapta a sebet? - kérdeztem részvéttel. - 403 3| az ezredes. - Nem, uram, a szegény fiam nem volt háboruban. 404 3| szolgáltam egy uri házat, - a volt gazdám most kuriai 405 3| megbecsültek... És ennek a derék fickónak, aki mindig 406 3| fickónak, aki mindig maga volt a vigság, lám, ily hitványul 407 3| hogy az se éli tul ezt a nagy csapást...~ ~Az ágy 408 3| szintén ballettáncosnő volt, a szoknyáján most is ragyogott 409 3| néhány bágyadt aranycsillag, a derekát pedig rubintos kigyó 410 3| Elfordultam az ágytól, mert a látvány belemarkolt a szivembe. 411 3| mert a látvány belemarkolt a szivembe. A doktor kezet 412 3| belemarkolt a szivembe. A doktor kezet fogott az öregekkel 413 3| és komoran susogta:~ ~- A doktorság sem valami vidám 414 3| egyik tragédia fölváltotta a másikat. Egy francia baba, - 415 3| kékszemü - akinek ki volt törve a jobb karja, egyhanguan, 416 3| Pa-pa! Ma-ma!” Egy Pierrette a levegőbe nyujtogatta a kezét: 417 3| Pierrette a levegőbe nyujtogatta a kezét: a szegény teremtésnek 418 3| levegőbe nyujtogatta a kezét: a szegény teremtésnek ki volt 419 3| teremtésnek ki volt szurva mind a két szeme. Egy tábornok - 420 3| szeme. Egy tábornok - ez a látvány még álmomban is 421 3| amelynek bordáiból kilátszott a kenderkóc. Egy rokonszenves 422 3| rokonszenves tót legény a lábszárát fájlalta, amelyről 423 3| véges-végig letöredezett a sima zománc. A szoba másik 424 3| letöredezett a sima zománc. A szoba másik végén pedig 425 3| juhász feküdt.~ ~- Mi történt a juhászszal? - kérdeztem 426 3| juhászszal? - kérdeztem suttogva a vezetőmtől.~ ~Oxigén doktor 427 3| Oxigén doktor lehajtotta a fejét.~ ~- A juhász e pillanatban 428 3| lehajtotta a fejét.~ ~- A juhász e pillanatban lehelte 429 3| e pillanatban lehelte ki a lelkét. Még az éjjel elföldeljük 430 3| Még az éjjel elföldeljük a baba-temetőben...~ ~A szememet 431 3| elföldeljük a baba-temetőben...~ ~A szememet könyek boritották 432 3| nyomasztónak tetszett. Köszöntem a doktornak és kisiettem a 433 3| a doktornak és kisiettem a hótól fehér utcára. Még 434 3| darabig odakünn bolyongtam a külvárosban, aztán kocsit 435 3| aztán kocsit vettem és a bátyám lakására hajtattam, 436 3| lakására hajtattam, ahol a vendégsereg még javában 437 3| vendégsereg még javában mulatott. A gyermekek is valamennyien 438 3| valamennyien ébren voltak; Misi, a legfiatalabb, épp akkor 439 3| szedte ki egy horgolótüvel a karácsonyra kapott közhuszár 440 4| A SZIVARGYÁROS~ ~A világhirü 441 4| A SZIVARGYÁROS~ ~A világhirü fürdőben, ahol 442 4| szédelgők népesitik be - a szép asszonyokon kivül - 443 4| szép asszonyokon kivül - a szállodákat és sétatereket, 444 4| ugy szolgálták ki, mint a többi vendéget, az ideges 445 4| ideges kártyázók elnézték a hátuk mögül, s a doktor, 446 4| elnézték a hátuk mögül, s a doktor, amikor megvizsgálta, 447 4| adta ki neki utasitásait a követendő kura tekintetében. 448 4| ur szerényen járt ide-oda a fák alatt, csöndes mosolylyal 449 4| csöndes mosolylyal itta a feketéjét, s ha a pincér, 450 4| mosolylyal itta a feketéjét, s ha a pincér, véletlen jó kedvében, 451 4| Köszönöm.~ ~Inkognitója csak a harmadik hét elején hullott 452 4| valami könnyü szivart kért a pincértől s Felix ünnepies 453 4| mondta Felix, miközben a kését szolgálatkészen felnyitotta.~ ~ 454 4| felnyitotta.~ ~Call ur megnézte a szivart, kissé megforgatta, 455 4| igazi havanna, - felelte a pincér.~ ~- Nem, kedves 456 4| német szivar, még pedig a legsilányabb német szivarok 457 4| német szivarok közül való.~ ~A pincér vállat vont, aztán 458 4| akkor uraságod nem sokat ért a havanna-szivarokhoz.~ ~Call 459 4| szivargyártással keresem a kenyeremet. Máshoz talán 460 4| valamicskét...~ ~Bizonyság okáért a kis emberke elővett a zsebéből 461 4| okáért a kis emberke elővett a zsebéből egy szivart, nyájasan 462 4| nyájasan megkinálta vele a pincért s mintegy mentegetőzve 463 4| mentegetőzve igy szólott:~ ~- Ez a szivar az én gyáramban készült. 464 4| havannának...~ ~Felix megnézte a szivart és az aranyvörös 465 4| legnagyobb megdöbbenésére, ezt a nevet olvasta le: B. G. 466 4| dadogta:~ ~- Ön talán Call ur, a világhirü szivargyáros?~ ~- 467 4| már, hogy értek valamit a nikotinhoz?~ ~Másnap már 468 4| sétabotjával unatkozva ödöng a kávéház és a gyógyitó források 469 4| unatkozva ödöng a kávéház és a gyógyitó források között, 470 4| mint az amerikai Call, a milliomos szivarkereskedő, 471 4| milliomos szivarkereskedő, a Bockok, Uppmannok és Henry 472 4| fogva alaposan megváltozott a szerény vendég társadalmi 473 4| vendég társadalmi helyzete: a vendéglős maga szolgálta 474 4| vendéglős maga szolgálta ki, a pincérek a földig hajlongtak 475 4| szolgálta ki, a pincérek a földig hajlongtak előtte, 476 4| földig hajlongtak előtte, s a fürdői közönség a földi 477 4| előtte, s a fürdői közönség a földi nagyságokat megillető 478 4| Negyednap Call ur már a grófok asztalánál ült, mert 479 4| grófok asztalánál ült, mert a fürdő exkluziv társasága 480 4| boldognak érezte magát, hogy a sokszoros amerikai milliomost, 481 4| tündöklő betükkel irta bele a kor történetébe, a testi 482 4| bele a kor történetébe, a testi mivoltában is megismerhette.~ ~ 483 4| megismerhette.~ ~Call ur a grófi asztalnál is szerényen 484 4| osztogatta szét uj barátai közt a havannákat, mig maga alázatosan 485 4| szivarokat szivok - mondta - mert a nehéz szivar tönkretenné 486 4| nehéz szivar tönkretenné a gyomromat... Különben azt 487 4| minden ember le tudna mondani a dohányzásról...~ ~- De önnek, 488 4| de még inkább elbámultak a Call ur szókimondásán, mikor 489 4| ur szókimondásán, mikor a dohánygyáros a következő 490 4| szókimondásán, mikor a dohánygyáros a következő napokban az ő 491 4| csodálok leginkább? - kérdezte a feketekávénál a vigan szivarozó 492 4| kérdezte a feketekávénál a vigan szivarozó uraktól. - 493 4| hihetetlen prestige-e van a társadalmi rangfokozatoknak... 494 4| társadalmi rangfokozatoknak... A grófot itt még mindig több 495 4| több embernek tartják, mint a gombkötőt, pedig a gombkötő, 496 4| mint a gombkötőt, pedig a gombkötő, ha érti a mesterségét, 497 4| pedig a gombkötő, ha érti a mesterségét, hasonlithatatlanul 498 4| hasonlithatatlanul magasabb lény, mint az a férfi, aki a porrá lett 499 4| lény, mint az a férfi, aki a porrá lett ősei számából 500 4| mind haszontalan emberek a társadalomra, ha csak azt 501 4| társadalomra, ha csak azt a hasznukat nem nézem, hogy 502 4| hatvan-hetven-nyolcvan esztendőt, mig a szabójuk, akit lenéznek, 503 4| ötletet - nem produkálnak, a kereskedéshez nem értenek, 504 4| Hogy egy ággal több legyen a családfájukon? No már kérem, 505 4| érte, sőt jóizüen nevettek a beszédén. Sőt egy orosz 506 4| egy orosz herceg - akinek a feleségét tavaly szöktette 507 4| halványkék levelet vett elő a zsebéből s barátságosan 508 4| megfontolva jött fel hozzám a második emeletre...~ ~A 509 4| a második emeletre...~ ~A levél Európa leggavallérabb 510 4| leggavallérabb uralkodójának, a fürdőben időző XIV. Róbert 511 4| előtt.~ ~d’Escal gróf, ~ a király őfelségének főudvarmestere.~ ~- 512 4| szólott egy belga ur, mig a többiek kiváncsian kapkodták 513 4| kapkodták ki egymás kezéből a levelet.~ ~Call ur egyszerüen 514 4| Milyen üzletről?~ ~- A király husz esztendő óta 515 4| állandóan nálunk készitteti a szivarjait. Most bizonyosan 516 4| urak nevetve rázták meg a fejüket; ez a kis amerikai 517 4| rázták meg a fejüket; ez a kis amerikai emberke határozottan 518 4| uralkodója volt Európának, akit a fürdőn szinte legendás nimbusz 519 4| legendás nimbusz vett körül: a Blanka-nyaraló táján állandóan 520 4| Blanka-nyaraló táján állandóan a kiváncsiak százai ődöngtek 521 4| hadsegédével végigkocsizott a fürdő főutcáján, az emberek 522 4| hajolva lóbálták feléje a kalapjukat.~ ~- Ő felségével 523 4| kérdezte Call ur csodálkozva. - A tisztességes ember mindenütt 524 4| gondol, s nem hiszem, hogy a király előtt hazudnom kellene... 525 4| szivarokat gyártok: mind a ketten egyformán megdolgozunk 526 4| megdolgozunk azért, hogy a társadalom eltartson bennünket...~ ~ 527 4| öltött, s gyalog elsétált a Blanka-nyaralóig, ahova 528 4| Blanka-nyaralóig, ahova a portás csak hosszabb magyarázat 529 4| kérdezi... És ha ő felsége a fejével int, hogy elbocsátja, 530 4| D’Escal gróf erre átadta a szivargyárost a második 531 4| erre átadta a szivargyárost a második komornyiknak, az 532 4| első komornyikhoz, majd a testőrhadnagy, a kabinetiroda 533 4| komornyikhoz, majd a testőrhadnagy, a kabinetiroda feje, a hadsegéd 534 4| testőrhadnagy, a kabinetiroda feje, a hadsegéd vették gondjaikba, 535 4| gondjaikba, mig végre - a nyolcadik terem küszöbén - 536 4| nyolcadik terem küszöbén - a legbelsőbb lakáj széttárta 537 4| legbelsőbb lakáj széttárta a portière függönyeit, s halkan 538 4| szólott:~ ~- Ő felsége, a király!~ ~Call ur nesztelenül 539 4| Call ur nesztelenül lépett a dolgozószoba vastag szőnyegére, 540 4| maradt az ajtónál, ahonnét, a sárgás függönyökön át beszürődő 541 4| pihent az amerikain, aztán a fejével szeliden bólintva, 542 4| szenvedélyes dohányos vagyok... Sőt a dohányzás gyengesége annyira 543 4| olyan arómát, amely még a többinél is kedvesebb lenne...~ ~ 544 4| lenne...~ ~Call biccentett a fejével.~ ~- Együtt aligha 545 4| törekedni fogok rá, hogy a kivánságát kielégitsem...~ ~ 546 4| kivánságát kielégitsem...~ ~A király helyeslőleg intett, 547 4| intett, de nem beszélt rögtön a szivarok felöl, mert a furcsa 548 4| rögtön a szivarok felöl, mert a furcsa emberke szemmelláthatólag 549 4| minden évben itt járok... A gyomrom miatt jövök, amely 550 4| már rég fölmondta volna a szolgálatot, ha az itteni 551 4| Annyiban mindenesetre jól, hogy a fürdő, úgy ahogy, minden 552 4| nekem... Se az emberek, se a viszonyok, se az általános 553 4| még nem nagyon terjedt el a férfias önérzet divatja 554 4| szolgalelküek... Az iparos a kereskedőt csodálja, a kereskedő 555 4| iparos a kereskedőt csodálja, a kereskedő a diplomás urat, 556 4| kereskedőt csodálja, a kereskedő a diplomás urat, a diplomás 557 4| kereskedő a diplomás urat, a diplomás ur a mágnást, mig 558 4| diplomás urat, a diplomás ur a mágnást, mig a mágnás az 559 4| diplomás ur a mágnást, mig a mágnás az uralkodót nézi 560 4| félistennek... Pedig mi, akiket a szabad Amerikában neveltek, 561 4| szavait nem fejezhette be: a király ugyanis lekötelezőleg 562 4| mosolygott, aztán - még mielőtt a szivargyáros ujólag szóhoz 563 4| néhány ezer jó szivart, mert a német császár ő felsége 564 4| felsége akkor vendégünk lesz a ruhri kastélyban...~ ~A 565 4| a ruhri kastélyban...~ ~A szivargyáros nyitott szájjal 566 4| szivargyáros nyitott szájjal bámult a királyra, aki most egy könnyed 567 4| mozdulattal tudtára adta, hogy a kihallgatásnak vége. Mire 568 4| magához tért, már odakünn járt a Blanka-nyaraló előtt, szivében 569 4| Blanka-nyaraló előtt, szivében azzal a homályos sejtelemmel, hogy 570 5| KOMLÓSSYÉK A SZINHÁZBAN~ ~Komlóssy ur 571 5| SZINHÁZBAN~ ~Komlóssy ur és a felesége egy hétfőn elmentek 572 5| felesége egy hétfőn elmentek a szinházba. Ez az élvezet 573 5| haszontalanságokért. Ha a férj - főképp házasságuk 574 5| homályosan célozgatott arra, hogy a müvelt ember nem lehet meg 575 5| tojást és zsirt veszek azért a pénzért, mert az evésre 576 5| föltétlenül szükség van... De a szinház, az fölösleges pazarlás, 577 5| fölösleges pazarlás, s az ember a Matuzsálem korát is megérheti 578 5| Matuzsálem korát is megérheti a nélkül, hogy ilyen ostobaságokkal 579 5| mikor már belátta, hogy a feleségéhez képest nagyon 580 5| legény, teljesen lemondott a célzásokról, s belenyugodott 581 5| belenyugodott abba, hogy a békességes férj már este 582 5| elhitette magával, hogy ebben a szörnyüségben megnyugszik, 583 5| szörnyüségben megnyugszik, mert a lelke mélyén huszonöt év 584 5| huszonöt év óta ott szunnyadt a lázadásra való hajlandóság. 585 5| benyisson, mint arra, hogy a feleségének ellentmondjon, 586 5| igazi érzéseit elárulja.~ ~A nevezett hétfőn a Komlóssy-pár 587 5| elárulja.~ ~A nevezett hétfőn a Komlóssy-pár váratlan ajándékhoz 588 5| mégis rossz néven vette a fölösleges költekezést.~ ~- 589 5| okosabban tetted volna, ha ezen a pénzen inkább két pár meleg 590 5| keztyüt vittél volna haza a lányaidnak... Én ugyan egy 591 5| az efféle léhaságért...~ ~A jegyek azonban mégis ott 592 5| után gyalogszerrel elmentek a szinházba. Kissé félénken 593 5| félénken foglaltak helyet a nézőtéren, miközben az asszony 594 5| az asszony pirulva nézte a páholyokban ülő, dekolletált 595 5| esztendős csitri leány, s egész a homlokáig elvörösödött, 596 5| megjegyzést elmondott előtte. Az a gondolat, hogy ő csupasz 597 5| Mit szólsz azokhoz a szemérmetlen teremtésekhez? - 598 5| halkan az urától, amikor a támlásszékeiken elhelyezkedtek.~ ~ 599 5| gondosan végigtanulmányozta a szinlapot. A páholyokban 600 5| végigtanulmányozta a szinlapot. A páholyokban ülő asszonyok 601 5| de volt jó dolga, hogy a gyönyörüségét ne sejtesse 602 5| gyönyörüségét ne sejtesse a feleségével. Az asszony 603 5| Az asszony ugyanis egész a képtelenségig féltékeny 604 5| annyira féltékeny, hogy a szerencsétlen Komlóssy huszonöt 605 5| lesütött szemmel bámult a tányérjára, ha a mindenesleány 606 5| bámult a tányérjára, ha a mindenesleány az ebédet 607 5| mindenesleány az ebédet vagy a vacsorát behozta. Sőt ha 608 5| vacsorát behozta. Sőt ha a feleségével ment, még az 609 5| aszfaltot nézegette, mert a harcias Komlóssyné a legártatlanabb 610 5| mert a harcias Komlóssyné a legártatlanabb pillantásait 611 5| félremagyarázta.~ ~- Nem sül ki a szemed, hogy folyton az 612 5| ilyenkor ijedten huzta be a fejét a gallérjába, miközben 613 5| ijedten huzta be a fejét a gallérjába, miközben mondhatatlan 614 5| elkeseredéssel gondolt arra a pillanatra, amikor mindezekért 615 5| pillanatra, amikor mindezekért a kinzásokért egyszer véglegesen 616 5| azért is meg fogja csalni a feleségét, de ha arra került 617 5| feleségét, de ha arra került a sor, hogy a szándékát megvalósitsa, 618 5| arra került a sor, hogy a szándékát megvalósitsa, 619 5| amig nyugodtan alszom, a vágókést beledöfje a szivembe, - 620 5| alszom, a vágókést beledöfje a szivembe, - gondolta magában 621 5| gondolta magában megborzadva.~ ~A szinházban egy francia operettet 622 5| Komlóssyné csaknem elsülyedt a hallatukra. De ez még nem 623 5| ez még nem volt minden: a szinpadi lámpák előtt egész 624 5| trikóban illegette magát, a primadonna pedig fürdőkosztümben 625 5| ijedten kérte el az urától a szinlapot, hogy az arcát 626 5| eltakarja vele.~ ~- Ezt a nőt ki kellene seprüzni 627 5| valahogyan magához tért.~ ~A férj helyeslőleg bólintott, 628 5| szenteskedő arccal hajolt közelebb a feleségéhez.~ ~- És a kormány 629 5| közelebb a feleségéhez.~ ~- És a kormány ezt szó nélkül eltüri, - 630 5| mondta szigoruan, miközben a nyála majdnem kicsurgott 631 5| nyála majdnem kicsurgott a gyönyörüségtől.~ ~A többiek 632 5| kicsurgott a gyönyörüségtől.~ ~A többiek azonban nem igen 633 5| azonban nem igen osztoztak a házaspár véleményében, hanem 634 5| tapsoltak és ujráztattak, amit a szinpadon lévő művésznő 635 5| meghálálni. Komlóssy ur, a taps hallatára, ismét megrázta 636 5| hallatára, ismét megrázta a fejét.~ ~- Ha én lennék 637 5| fejét.~ ~- Ha én lennék a rendőrkapitány, rögtön bezáratnám 638 5| rendőrkapitány, rögtön bezáratnám ezt a helyiséget, - mondta a feleségének, 639 5| ezt a helyiséget, - mondta a feleségének, s ujólag a 640 5| a feleségének, s ujólag a szeméhez emelte a gukkerét.~ ~ 641 5| ujólag a szeméhez emelte a gukkerét.~ ~Az eszmecsere 642 5| talán érdekelni fogja az a monológ, melyet Komlóssy 643 5| szólott nagyot sóhajtva a lelke mélyén, miközben az 644 5| és haragos maradt. - Ez a vén skatulya mer rosszakat 645 5| órácskát nekem áldozna...~ ~A magánbeszélgetés itt megszakadt, 646 5| Láttad, hogy fölemelte a lábát? - kérdezte sápadtan.~ ~- 647 5| elhallgattak, de csak azért, hogy a férj tovább folytathassa 648 5| férj tovább folytathassa a monológját.~ ~- Ha véletlenül 649 5| véletlenül rá találok nézni a cselédre, két hétig elkeseriti 650 5| ha az utcán nem sütöm le a szemem, képes rá, hogy otthon 651 5| teáscsészéket vagdosson a fejemhez... Huszonöt év 652 5| ezerszer magamhoz szoritom azt a gyönyörü leányt a szinpadon, 653 5| szoritom azt a gyönyörü leányt a szinpadon, s végigcsókolom 654 5| szinpadon, s végigcsókolom a szőke fejétől kezdve egészen 655 5| kezdve egészen az édes, a kicsiny lábahegyéig... És 656 5| itt ülök morózus arccal a vén boszorkány mellett, 657 5| boszorkány mellett, mig a szivem csak ugy kalimpál 658 5| csak ugy kalimpál attól a gyönyörüségtől, hogy ugyszólván 659 5| gyönyörüségtől, hogy ugyszólván a szeme láttára szorithatom 660 5| szorithatom magamhoz ezt a karcsu, s mégis oly istenien 661 5| mire gondolok, hát talán a hideg is kirázná ijedtében, 662 5| arccal Komlóssyné.~ ~- Azt is a bolondok házába kellene 663 5| fuvolahangok suhantak ki a zenekarból, s a primadonna, 664 5| suhantak ki a zenekarból, s a primadonna, erdei gyepágyán 665 5| most ugy képzelte, hogy a pásztor egyszerre eltünik, 666 5| pásztor egyszerre eltünik, sőt a nagy, bársonyos, ezerfejü 667 5| reszketve magához öleli a pihegő leányt, s forró ajkát 668 5| ajkát magánkivül elboritja a csókjaival... És a leány, 669 5| elboritja a csókjaival... És a leány, mig hamvasszőke fejét 670 5| leány, mig hamvasszőke fejét a mezitelen karjain pihenteti, 671 5| aztán egyszerre lehunyja a szemét, s szégyenkezve, 672 5| szemét, s szégyenkezve, de a szenvedélytől lihegve suttogja:~ ~- 673 5| gondolatban magához szoritotta a szerelmes asszonyt, még 674 5| annyira elváltozott, hogy a felesége, aki mellette ült, 675 5| de már nézni se tudom azt a szemérmetlen perszónát...~ ~ 676 5| asszony helyeslőleg biccentett a fejével s a férj, miközben 677 5| helyeslőleg biccentett a fejével s a férj, miközben a lelke diadallal 678 5| fejével s a férj, miközben a lelke diadallal és kárörömmel 679 5| itt ölelkezem, csókolózom a szemeláttára... Most végre 680 6| A PÉTERHEGYI HIÉNA~ ~A téli 681 6| A PÉTERHEGYI HIÉNA~ ~A téli fürdőhely penziójában 682 6| fehérséggel ragyogott be a Johann-Kogel havas orma, 683 6| éppen mézet csöpögtetett a vajas kenyerére, igy szólott 684 6| szólott Karolin kisasszonyhoz, a penzió felszolgáló pincérnőjéhez:~ ~- 685 6| pincérnőjéhez:~ ~- Ki az a fehérbajuszu, öreg ur, aki 686 6| fehérbajuszu, öreg ur, aki a sarokban az „Innsbrucker 687 6| Az Wechsler generális, a nyugalmazott sajóvölgyi 688 6| marad...~ ~Öt perccel később a katonás öreg ur pedánsan 689 6| étteremben, s megpillantva a fiatalembert, aki a mult 690 6| megpillantva a fiatalembert, aki a mult estén még nem lakott 691 6| mult estén még nem lakott a penzióban, szintén megkérdezte 692 6| penzióban, szintén megkérdezte a körülötte settenkedő Karolin 693 6| Karolin kisasszonyt:~ ~- Az a nyápic fiu uj vendég?~ ~- 694 6| Igenis, méltóságos uram, a ma reggeli gyorsvonattal 695 6| ujságiró.~ ~Érdekes, hogy a Karolin kisasszony felvilágositása 696 6| kisasszony felvilágositása mind a két félnél szenzációs meglepetést 697 6| keltett: az ujságiró is, a generális is nyakig elvörösödött, 698 6| nyakig elvörösödött, de amig a fiatalember zavartan fordult 699 6| zavartan fordult félre, nehogy a tábornok pillantásával találkoznia 700 6| mérgesen megigazitotta a pápaszemét, s valóságos 701 6| dühhel kezdte fixirozni a penzió legujabb lakóját.~ ~- 702 6| aztán olyan hangon, hogy a szelid Karolin kisasszony 703 6| belerémült, - úgy, tehát ez az a jómadár... No, gazfickó, 704 6| gazfickó, most az egyszer a karmaim közé kerültél...~ ~ 705 6| karmaim közé kerültél...~ ~A váratlan találkozásnak olyan 706 6| akkor még őrnagy, - volt az a hirhedt katona, aki egy 707 6| kávéházban két ártatlan civilt a kardjával lekaszabolt, s 708 6| négykolumnás tudósitást irt a lapjába, ezzel a cimmel: „ 709 6| tudósitást irt a lapjába, ezzel a cimmel: „A péterhegyi hiéna”. 710 6| lapjába, ezzel a cimmel: „A péterhegyi hiéna”. A kardaffér 711 6| cimmel: „A péterhegyi hiéna”. A kardaffér miatt, főképp 712 6| kardaffér miatt, főképp a Hámori cikkei után, országos 713 6| felháborodás keletkezett, mely a kormányt majd csaknem elsöpörte, 714 6| komolynak mégse találhatták a péterhegyi hiéna bünét, 715 6| tábornok lett, sőt később a magyar nemességet is megkapta 716 6| kegyelméből.~ ~Az affér két hőse: a generális és az ujságiró 717 6| egymással, mielőtt sorsuk a téli penzió ebédlőjében 718 6| világban jártak, de most a közös baj mindkettőjüket 719 6| mindkettőjüket ide vezette a távoli havasok aljába: a 720 6| a távoli havasok aljába: a Hámori tüdőcsucshurutja, 721 6| aggasztóan terjedni kezdett, a generálist pedig, aki az 722 6| hirtelen észrevette, hogy a gégéje megunta a hetvenéves 723 6| észrevette, hogy a gégéje megunta a hetvenéves szolgálatot... 724 6| megtörve, de lelkileg épp abban a kondicióban, mint akkor, 725 6| kondicióban, mint akkor, amidőn a péterhegyi hiéna az ország 726 6| ujságolvasóját fellázitotta a kegyetlen szoldateszka ellen...~ ~ 727 6| egymást, de egy estén, mikor a penzió bécsi kisasszonya 728 6| penzió bécsi kisasszonya épp a zongora mellett szórakoztatta 729 6| zongora mellett szórakoztatta a rossz idő miatt egybeszorult 730 6| egybeszorult társaságot, a generális a dohányzószoba 731 6| társaságot, a generális a dohányzószoba ajtajában 732 6| tigris módjára nézte végig a fiatalembert, aki merészen, 733 6| konok nyugalommal állta ki a pillantását.~ ~- Maga az 734 6| pillantását.~ ~- Maga az a hires legény, ugy-e? - szólt 735 6| legény, ugy-e? - szólt végre a tábornok, aki katona létére 736 6| gunyosan meghajolt:~ ~- És a méltóságos ur ugyebár Wechsler 737 6| impertinenciával mondta ezt, hogy a fehérbajuszos generális 738 6| megdöbbenve meresztette rá a szemét, amelytől a hadosztály 739 6| meresztette rá a szemét, amelytől a hadosztály egész tisztikara 740 6| egész tisztikara remegett. A kis züllött azonban nem 741 6| züllött azonban nem ijedt meg a kemény pillantástól, hanem 742 6| folytatta:~ ~- Tudom, hogy a méltóságos ur engem is szivesen 743 6| szivesen lekaszabolna, de a penzióbeli vacsorákhoz szerencsére 744 6| szerencsére nem szokás felkötni a harci szablyát...~ ~Wechsler 745 6| tért annyira magához, hogy a hangjának egyáltalában hasznát 746 6| vehesse.~ ~- Hallja, - szólt a szemtelenül konfidenskedő 747 6| óta várom türelemmel azt a napot, amikor magát egyszer 748 6| napot, amikor magát egyszer a kezeim közé kaphatom... 749 6| első része játszódott le a péterhegyi kávéházban...~ ~- 750 6| mondani méltóságod, hogy a kardját mint gyorsárut fogja 751 6| gulyáshussá apritsa, ugy-e?~ ~A tábornok válaszolni akart 752 6| válaszolni akart valamit a gorombaságra, de a gyereket 753 6| valamit a gorombaságra, de a gyereket most egyszerre 754 6| megdöbbentette, hogy ijedten hátrált a dohányzószoba felé.~ ~- 755 6| dohányzószoba felé.~ ~- Kotródjék a szobájába, - mondta aztán 756 6| Hámori meghajolt és távozott, a tábornok pedig, mikor a 757 6| a tábornok pedig, mikor a bécsi kisasszony a zongorajátékát 758 6| mikor a bécsi kisasszony a zongorajátékát befejezte, 759 6| zongorajátékát befejezte, igy szólott a tapsoló társasághoz:~ ~- 760 6| égbekiáltó igazságtalanság, hogy a verebet tartják a legszemtelenebb 761 6| hogy a verebet tartják a legszemtelenebb állatnak...~ ~ 762 6| Reggel gyönyörü idő volt és a betegek a tavaszias verőfényben 763 6| gyönyörü idő volt és a betegek a tavaszias verőfényben sütkéreztek, 764 6| megint összetalálkoztak a haragosak. A generális dühös 765 6| összetalálkoztak a haragosak. A generális dühös kandur módjára 766 6| dühös kandur módjára nézett a sápadt gyerekre, aki tisztességtudóan 767 6| előtte.~ ~- Megérkezett a tábornok ur kardja? - kérdezte 768 6| az őszhaju katonától.~ ~- A kardom? Ahhoz, hogy magát 769 6| hogy magát felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - 770 6| felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - mondta 771 6| villa is elegendő, - mondta a tábornok megvetéssel.~ ~ 772 6| játszott egy pólai ügyvéddel, s a generális ellenséges pillantással 773 6| becsülettel hozta vissza a kardját... Ha ma megismétlődnék 774 6| Ha ma megismétlődnék ez a jelenet, megint csak fejbevágnám 775 6| megint csak fejbevágnám azt a két részeg frátert, aki 776 6| katonába belekössön...~ ~- A részeg ember még a jó Isten 777 6| A részeg ember még a jó Isten előtt is szent, - 778 6| mondta Hámori, - miközben a futárját előre tolta. Az 779 6| előzik meg rangfokozatban a jó Istent...~ ~A tábornok 780 6| rangfokozatban a jó Istent...~ ~A tábornok megigazitotta a 781 6| A tábornok megigazitotta a gallérját - úgy érezte, 782 6| megfenyegette az ujjával a hepciáskodó ujságirót.~ ~- 783 6| becsülettel rászolgáljak a hiéna névre...~ ~Az ujságiró 784 6| hiéna névre...~ ~Az ujságiró a jelenet után két napig az 785 6| napig az ágyban feküdt - a szanatórium orvosa aggodalmas 786 6| harmadnap jelent meg ismét a reggelinél, sápadtan, beesett 787 6| ebédlőben rajta kivül csak a tábornok ült, aki megint 788 6| innsbrucki ujságot olvasta, a többiek odakünn jártak a 789 6| a többiek odakünn jártak a hegyek között, melyek kristályos 790 6| fehérségben huzódtak el a messze látóhatár széléig... 791 6| széléig... Téli nap volt, a vonatok elakadtak a hóviharban, 792 6| volt, a vonatok elakadtak a hóviharban, de itt napsugaras 793 6| napsugaras tavasz simogatta a betegek kipirult arcát, 794 6| betegek kipirult arcát, a tó felől pedig, melyen karcsu 795 6| szellők suhantak ide... A fiu odahuzódott a nagy tükörablak 796 6| ide... A fiu odahuzódott a nagy tükörablak mellé, kissé 797 6| kissé szomoruan kente föl a vajat a piritott zsömlyéjére, 798 6| szomoruan kente föl a vajat a piritott zsömlyéjére, néhány 799 6| zsömlyéjére, néhány kortyot ivott a teájából, aztán elővette 800 6| teájából, aztán elővette a zsebéből a cigarettatárcáját, 801 6| aztán elővette a zsebéből a cigarettatárcáját, s a gyufát 802 6| zsebéből a cigarettatárcáját, s a gyufát végighuzta a skatulyán, 803 6| cigarettatárcáját, s a gyufát végighuzta a skatulyán, hogy egy cigarettára 804 6| vérvörös arccal dobta le a kezéből az ujságot, odaugrott 805 6| Ha rá mer gyujtani arra a cigarettára, hát agyonverem... 806 6| kisérletet is tesz, hogy azt a hitvány tüdejét még jobban 807 6| becsületszavamra mondom, hogy leütöm a derekát.~ ~Hámori megdöbbenve 808 6| Hámori megdöbbenve dobta el a gyufát, a tábornok pedig - 809 6| megdöbbenve dobta el a gyufát, a tábornok pedig - még egy 810 6| ebédlőből, s igy szólott a terrászon sétálgató pólai 811 6| Most végre leszámoltam vele a hiénáért...~ ~ ~ 812 7| A FEKETE HÉTFŐ SZERZŐJE~ ~- 813 7| Ne beszéljetek nekem a szivről - mondta az öreg 814 7| óta mindig azzal hitegette a világot, hogy a vesebaja 815 7| hitegette a világot, hogy a vesebaja rövidesen elviszi 816 7| hihetetlen szivóssággal élte tul a legerősebb legényeket is - 817 7| azzal, hogy az embernek a meleg és érző szivével kell 818 7| szivével kell végignéznie annak a sok genienek a munkáját, 819 7| végignéznie annak a sok genienek a munkáját, aki egy hosszu 820 7| aki egy hosszu éven át a szinpadon megfordul. Azt 821 7| szentimentalizmus; ezek a fickók megérdemlik, hogy 822 7| kezeljük őket. Ismeritek ti a szinpadi szerzőt? Évszám 823 7| arccal hallgatjátok végig a legostobább hizelgéseiket, 824 7| hizelgéseiket, nem hagyjátok őket a faképnél, mikor a legrosszabb 825 7| hagyjátok őket a faképnél, mikor a legrosszabb ötleteiket is 826 7| megkacagják, s naivul felültök a ravasz kópéknak, akiknek 827 7| kópéknak, akiknek igazuk van, a mikor az együgyüségtekre 828 7| együgyüségtekre számitanak... A szinpadi szerző áhitatos 829 7| amig arról van szó, hogy a darabját kidicsérjétek, 830 7| kell attól tartania, hogy a kiejtett szó messzire elhallatszik, 831 7| azt mondom nektek, hogy a szinpadi szerző a legborzasztóbb 832 7| hogy a szinpadi szerző a legborzasztóbb Isten teremtése... 833 7| elbizakodott, amikor már a hátatokon fölemelkedett 834 7| hátatokon fölemelkedett a magasba... Én harmincöt 835 7| az élősdieken... Amikor a szinházban a zsölleszékemet 836 7| élősdieken... Amikor a szinházban a zsölleszékemet elfoglalom, 837 7| elfoglalom, mindjárt az a megnyugtató érzés fog el, 838 7| megnyugtató érzés fog el, hogy ma a jó Isten kegyelméből ismét 839 7| Isten kegyelméből ismét a körmeim közé kaparinthatok 840 7| közé kaparinthatok egyet a gyülöletes ellenségből... 841 7| vagy rossz darabot ir; az a leggyönyörübb estém, amikor 842 7| kedvem szerint vájkálhatok a meleg vérben... A protekció, 843 7| vájkálhatok a meleg vérben... A protekció, hizelkedés nem 844 7| nyugodt lélekkel veszem ki a veséjét, aki fenomenális 845 7| fenomenális tehetség nélkül a szinpadra merészkedik... 846 7| Ugy vagyok velük, mint a kártékony állatokkal, akiket 847 7| eset se volt, amikor ettől a principiumodtól eltértél 848 7| eltértél volna? - kérdezte a vén kritikus egyik kollégája, 849 7| arról volt nevezetes, hogy a legszerényebb megrovást 850 7| ezelőtt. Egy este én is a szivemre hallgattam, vagyis: 851 7| egy-egy furfangos analfabéta a fejetek fölé kerekedjék... 852 7| bizonyos, hogy elfogott a szentimentálizmus, annyira, 853 7| ebédre várakoztam, amikor a gazdasszonyom, aki tudja, 854 7| Nézze, ne vágjon semmit se a fejemhez, de odakünn egy 855 7| hogy magát már nem érdeklik a fiatal leányok, de olyan 856 7| megengedi, hát vegye föl a kabátját, mert nem illenék, 857 7| első percben tiltakoztam a betörés ellen, de mivel 858 7| ellen, de mivel tudtam, hogy a gazdasszonyommal mégse lehet 859 7| oly könnyen végezni, mint a szinpadi szerzőkkel, utoljára 860 7| dühösen vállat vontam... A következő pillanatban már 861 7| már nem lehetett jóvátenni a hibát; az ebédlő ajtaja 862 7| aki félig sirva emelte rám a fitos orrocskáját... Olyan 863 7| izgatottnak látszott, hogy még én, a vén embergyülölő is megsajnáltam.~ ~- 864 7| egyáltalában csak kitelt tőlem.~ ~A kis leány elővette a zsebkendőjét, 865 7| A kis leány elővette a zsebkendőjét, a szemét megtörülte, 866 7| elővette a zsebkendőjét, a szemét megtörülte, aztán 867 7| mester, hallgasson meg: én a szegény Oszkárnak a menyasszonya 868 7| én a szegény Oszkárnak a menyasszonya vagyok...~ ~- 869 7| menyasszonya vagyok...~ ~- Kinek a menyasszonya? - kérdeztem 870 7| kérdeztem tőle megdöbbenve, mert a szegény Oszkárról most hallottam 871 7| először életemben.~ ~- Azé a fiatalemberé, aki a „Fekete 872 7| Azé a fiatalemberé, aki a „Fekete hétfő” cimü szinmüvet 873 7| hétfő” cimü szinmüvet irta. A „Fekete hétfő” mint ön, 874 7| tudja, ma este kerül szinre a Nemzeti Szinházban... Kell-e 875 7| Esdeklően forditotta felém a szomoru, kis egérszemét, 876 7| elnevettem magam, aztán felálltam a helyemből, s egészen odaléptem 877 7| helyemből, s egészen odaléptem a kétségbeesést affektáló 878 7| megmondja, ugyis kitalálom: a szegény Oszkár egy ravasz 879 7| ravasz csirkefogó, aki abban a véleményben van, hogy engem, 880 7| véleményben van, hogy engem, a vén szamarat, le lehet vonni 881 7| szamarat, le lehet vonni a lábamról multszázadbeli 882 7| könyeinek? Nos, hát mondja meg a szegény Oszkárnak, hogy 883 7| ellentállok, s aki holnap a legteljesebb hidegvérrel 884 7| bővitett mondatot... Mert a „Fekete hétfő”-t már volt 885 7| már volt szerencsém látni a tegnapi főpróbán, s igy 886 7| tegnapi főpróbán, s igy a szegény Oszkárral tökéletesen 887 7| Nyugodtan végignéztem rajta, de a leány nem mozdult a helyéből; 888 7| de a leány nem mozdult a helyéből; a könyek most 889 7| nem mozdult a helyéből; a könyek most még sürübben 890 7| hullottak az arcocskájára, a tekintetét szemrehányólag 891 7| tartja benne, egyedül csak ez a darab... A „Fekete hétfő”, 892 7| egyedül csak ez a darab... A „Fekete hétfő”, meg én, 893 7| Fekete hétfő”, meg én, aki a menyasszonya vagyok... Talán 894 7| talán csak annyi ideje, mig a darabját szinrehozzák... 895 7| darabját szinrehozzák... Ezt a szinmüvet tavaly irta Egyiptomban, 896 7| irta Egyiptomban, ahova a hideg tél elől vitték... 897 7| Oh, mester, ismeri-e ön a tüdővészes ember érzékenységét?... 898 7| Egy rideg szó megölné a szerencsétlent, s ez az 899 7| Egy haldokló számára kérem a jóságát, drága mester... 900 7| Hiszen ön az egyetlen, aki a kialudni készülő életét 901 7| meghosszabbithatja...~ ~Megragadta a kezemet és én most már tétovázva 902 7| Nézzen meg engem, - folytatta a kis leány lehajtott fővel, - 903 7| beleegyeztem abba, hogy a menyasszonyának tekintsen, 904 7| melegen megszoritottam a leány kezét... És este, 905 7| leány kezét... És este, a szinházban, mikor a „Fekete 906 7| este, a szinházban, mikor a „Fekete hétfő” képtelen 907 7| végighallgattam, mindig csak az járt a fejemben, hogy a kulisszák 908 7| az járt a fejemben, hogy a kulisszák között egy szegény 909 7| szegény haldokló lesi lázasan a közönség tapsait... Tapsoltam 910 7| Tapsoltam hát, ahogy a tüdőmtől és a tenyeremtől 911 7| hát, ahogy a tüdőmtől és a tenyeremtől kitelt; és a 912 7| a tenyeremtől kitelt; és a közönség, mely engem ostoba 913 7| együtt tapsolt velem... A tetszés még nagyobb méreteket 914 7| betegen fekszik odahaza... A „Fekete hétfő” nagy sikert 915 7| ujság konstatálta, hogy a drámairó, akire oly régen 916 7| fiatalember meghatottan.~ ~A vén ember elkeseredetten 917 7| elkeseredetten köpött egyet a kurtakorcsma padlójára.~ ~- 918 7| okom? Megérdemelném, hogy a szemem kisüljön szégyenletemben, 919 7| az előbbi fiatalember.~ ~A kegyetlen kritikus rágyujtott 920 7| felelt:~ ~- Hat hónap mulva, a Kerepesi-uton, összetalálkoztam 921 7| összetalálkoztam véletlenül a szepegő kisleánynyal. Egy 922 7| kilencven kilót... Ez volt a szegény Oszkár, a „Fekete 923 7| Ez volt a szegény Oszkár, a „Fekete hétfő” szerzője... 924 7| Mikor megláttak, mind a ketten elpirultak és hirtelen 925 7| és hirtelen befordultak a Kazinczy-utcába...~ ~ ~ 926 8| A HUSLEVES~ ~A konyhalányok 927 8| A HUSLEVES~ ~A konyhalányok ijedten dugták 928 8| konyhalányok ijedten dugták össze a fejüket, a kukták lábujjhegyen, 929 8| dugták össze a fejüket, a kukták lábujjhegyen, lesütött 930 8| lesütött fejjel jártak a királyi konyha márványkockáin, 931 8| királyi konyha márványkockáin, a mosogató asszonyok visszafojtott 932 8| ajtó előtt, sőt Petrik, a főszakács is aggodalmas 933 8| törülgette le homlokáról a verejtéket... Mi történt 934 8| verejtéket... Mi történt vajjon a derék és hüséges emberekkel, 935 8| szokták máskor elvégezni a penzumukat, reggeltől estig 936 8| estig serényen forgatván a sülteket a lábasok sistergő 937 8| serényen forgatván a sülteket a lábasok sistergő zsirjában, 938 8| ambiciójával épitve föl a hatalmas fagylalt-dómokat, 939 8| fagylalt-dómokat, melyek esténként a felséges család asztalára 940 8| asztalára kerülnek?... Mi okozta a riasztó szomoruságot, mely 941 8| szomoruságot, mely ott borongott a kukták és a konyhaleányok 942 8| ott borongott a kukták és a konyhaleányok ábrázatán, 943 8| nehezedett rá az egész kastélyra, a park fáira, sőt talán az 944 8| rokokó termekre is, ahol a kicsike fenségek játszadoztak?...~ ~ 945 8| játszadoztak?...~ ~Talán a véres háboru, mely immár 946 8| ország határszélén?... Talán a folytonos és lealázó vereségek 947 8| alattomos betegség, mely a birodalom szelidlelkü védőangyalát, 948 8| szelidlelkü védőangyalát, a bájos királyasszonyt ágyba 949 8| királyasszonyt ágyba döntötte?...~ ~A jó Isten tudja. Talán ez, 950 8| talán amaz, talán egyik se a kettő közül, hiszen a csatatér 951 8| se a kettő közül, hiszen a csatatér mérhetetlen messzeségben 952 8| mérhetetlen messzeségben van a királyi kastélytól és a 953 8| a királyi kastélytól és a felséges asszony szárnyas 954 8| indiszkrét hirek ki ne kerüljenek a betegszoba csöndjéből. Az 955 8| halálhörgése nem hallatszik ide a palotába és a királyné sóhajtásait 956 8| hallatszik ide a palotába és a királyné sóhajtásait óvatosan 957 8| sóhajtásait óvatosan felfogják a bástyaszerü falak, melyek 958 8| bástyaszerü falak, melyek a felséges pácienst a külső 959 8| melyek a felséges pácienst a külső világtól elválasztják...~ ~ 960 8| lelkeket ennyire kihozta a sodrukból?... Ki miatt aggódnak, 961 8| ki miatt horgasztják le a fejüket, miért hallgatóznak 962 8| az ajtó előtt?... Kinek a sorsa tölti el őket félelemmel 963 8| el bennünket, de ugy áll a dolog, hogy az öreg Nickelsdorffal 964 8| Nickelsdorffal történt valami, a vén szakácscsal, aki kerek 965 8| negyven év óta gondoskodik a királyasszony testi jóvoltáról... 966 8| királyasszony testi jóvoltáról... A vén Nickelsdorf két hét 967 8| Nickelsdorf két hét óta ül a konyhájában, a nélkül, hogy 968 8| hét óta ül a konyhájában, a nélkül, hogy az alantasai 969 8| váltott volna valakivel, a nélkül, hogy viharedzett 970 8| hogy viharedzett kebléből a sóhajtáson kivül egyéb hang 971 8| az öreg Nickelsdorffal, a világhirü parmezános rudak 972 8| parmezános rudak feltalálójával, a spékelés csalhatatlan müvészével, 973 8| csalhatatlan müvészével, a huslevesek felülmulhatatlan 974 8| oly hosszu időre letegye a kezéből, s hogy itt üljön 975 8| hogy itt üljön naphosszat a boltozatos konyha karosszékében, 976 8| most egyszerre kisiklott a talaj a lábai alól...~ ~ 977 8| egyszerre kisiklott a talaj a lábai alól...~ ~A szakácsművészet 978 8| talaj a lábai alól...~ ~A szakácsművészet istenasszonya 979 8| hüséges agyvelő fölé?... A hanyatlás hideg lehellete 980 8| tehetségekkel bocsátották ide a halandó emberek közé. Fantáziája 981 8| munkabirása fénykorában a jobb kezét levágták volna? 982 8| volna? Mi történt volna a britt óriással, ha elveszik 983 8| óriással, ha elveszik tőle a tollat, melylyel világraszóló 984 8| Nickelsdorfot is, akinek kezéből a kegyetlen végzet két héttel 985 8| héttel ezelőtt kicsavarta a főzőkanalat...~ ~ ~A királyasszony 986 8| kicsavarta a főzőkanalat...~ ~ ~A királyasszony egy szomoru 987 8| szomoru estén ágynak dőlt...~ ~A hideg októberi szél ártott-e 988 8| ártott-e meg neki, mely a park fái között az előző 989 8| napon végigsöpört? Avagy a csatatérről érkező rossz 990 8| törékeny szervezetét?... A katonákra gondolt-e, akik 991 8| rakásra hullanak odalenn a meredek sziklák között, 992 8| lelkébe?... Akármi volt is, a szegény királyné egy őszi 993 8| egy őszi napon befordult a fal felé és selyemtakaróját 994 8| valamit? - kérdezte tőle az a szőke grófné, aki eddig 995 8| szőke grófné, aki eddig a szerelmes regényhősök történeteivel 996 8| történeteivel mulattatni szokta.~ ~A királyné szomoruan nemet 997 8| Vagy elmondjam talán a legfrissebb udvari pletykákat?~ ~ 998 8| legfrissebb udvari pletykákat?~ ~A szőke grófné most is csak 999 8| grófné most is csak azt a választ kapta, amit az előbb.~ ~- 1000 8| ujfajta piskótát kitaláljon?~ ~A királyné megrázta a fejét