Rész

 1  1|               Azzal a kéréssel, hogy ezt az irka-firkáló idegent,
 2  1|              nem egészen azonosak, - ezt mi irók, sajnos, gyakran
 3  1|              és okos asszonyok, akik ezt irták:~ ~- Majd ha Edison
 4  1|         sohase fogja megérteni őket. Ezt a levelet odacsempésztem
 5  1|         leszek az életemben - irta - ezt csak magának fogom köszönni,
 6  1|             Valamennyien helyeselték ezt a megjegyzést, látszott
 7  2|          éven át minden áldott napon ezt a reménységét fejezte ki
 8  3|            félek, hogy az se éli tul ezt a nagy csapást...~ ~Az ágy
 9  4|             szemtelen konfidenciával ezt mondta:~ ~- Már ne tessék
10  4|           legnagyobb megdöbbenésére, ezt a nevet olvasta le: B. G.
11  4|              haszna... Nem röstellik ezt kérem, hogy ilyen tétlenségben
12  4|                Oly alázatosan mondta ezt, hogy az urak nem haragudtak
13  4|             szóhoz juthatott volna - ezt mondta:~ ~- Kedves Call,
14  5|     szégyenkezve eltakarja vele.~ ~- Ezt a nőt ki kellene seprüzni
15  5|        feleségéhez.~ ~- És a kormány ezt szó nélkül eltüri, - mondta
16  5|    rendőrkapitány, rögtön bezáratnám ezt a helyiséget, - mondta a
17  5|         láttára szorithatom magamhoz ezt a karcsu, s mégis oly istenien
18  6|              impertinenciával mondta ezt, hogy a fehérbajuszos generális
19  7|             darabját szinrehozzák... Ezt a szinmüvet tavaly irta
20  8|        sirnak utánuk?... Ki tudhatja ezt, ki láthat be egy szenvedő
21  8|             oh jóságos istenem, hogy ezt a napot mégegyszer megérnem
22  9|        nyujtózkodott, harcias hangon ezt mondta:~ ~- Ha maga azt
23 11|               én bizvást elmondhatom ezt.~ ~A jó szivar, a jó ebéd,
24 11|               fogadja tőlem szivesen ezt a késői ajándékot, s gondoljon
25 12|          nagyon is finomnak tartotta ezt a csipkeruhás jövevényt,
26 12|       szemtelen fenhéjázással mondta ezt, hogy az öreg lókupec gyönyörködve
27 12|            rontom-bontom!...~ ~- Meg ezt: „A kakas csipje meg!”~ ~-
28 12|              hősiesen igy szólt:~ ~- Ezt már Pesten tudtam, anyuskám,
29 13|              hideg sört... Én mondom ezt önnek, a ki kerek harminc
30 16|            impertinens hangon mondta ezt, ami nem is volt csoda,
31 16|              meg a módot ahhoz, hogy ezt a nemes lovagot személyesen
32 16|         barátommal megvivjak érte... Ezt még a halóporában se fogom
33 17|   szalmaözvegyek barátja? Hogy érted ezt?~ ~- Ugy, ahogy mondom.
34 17|             A komor ur nem honorálja ezt a megjegyzést, hanem konokul
35 18|              pénzét olvasta.) Láttad ezt?~ ~Reöth: Mit?~ ~Tamássy:
36 18|             harmadfélezret.~ ~Reöth: Ezt se neked találták ki, öregem.~ ~
37 18|           volna.~ ~Reöth: Hogy érted ezt?~ ~Tamássy: Hetek óta figyelem
38 18|          Tamássy: Hetek óta figyelem ezt az embert s folyton az az
39 18|              gesztust csinál, mintha ezt akarná mondani: „Nekem mindegy!”)~ ~
40 19|           kereskedő vagyok, hogy már ezt a fecsegést is meguntam,
41 20|      borzalmas viharai dühöngenek... Ezt azonban épp oly kevéssé
42 20|          Bolondos vidámsággal mondta ezt, de én hirtelen megéreztem,
43 20|       Tulajdonképp gyávaság is, hogy ezt előlegesen bejelentem, de
44 20|          elibém tartotta.~ ~- Olvasd ezt! - kiáltotta rekedten az
45 20|           tekintett rám, mintha csak ezt mondta volna:~ ~- Ime, a
46 20|               s nem kell itt hagynom ezt az édes, ezt a ragyogó világosságot...~ ~
47 20|             itt hagynom ezt az édes, ezt a ragyogó világosságot...~ ~
48 21|        fényüző és nagyuri életmódot? Ezt aligha sejtette valaki Hammerfest
49 21|       annyira felbőszitette, hanem - ezt bizonyára önmagának se merte
50 21|        rejlett a szédületes fölénye? Ezt Győry aligha tudta volna
51 21|          volt irántuk, mint ő? Győry ezt egy pillanatig se hitte,
52 22|           Kisasszony, ne felejtse el ezt a mai délutánt... Lesz még
53 22| begyömöszölte a kabátom zsebébe.~ ~- Ezt vidd el a kis hugodnak,
54 22|                Louis, vigye csak föl ezt a méltóságos urnak, majd
55 22|              alázatos hangon mondtam ezt, attól félve, hogy talán
56 22|              Én vagyok hálás, amiért ezt a korszakot választotta...
57 22|              barátom, akivel az élet ezt a rémületes tréfát elkövette:
58 22|           valami furcsa szeszélyből, ezt a katonai tisztességet könyörögte
59 23|            Óh, én előre tudtam, hogy ezt fogja mondani, hiszen mindig
60 23|         fogja mondani, hiszen mindig ezt mondják, akkor is, ha egyáltalában
61 23|         méltóságos államtitkár ur... ezt egész Budapest épp ugy tudja,
62 23|          hozzátartozóit nevezi ki... Ezt mondták és meg is vannak
63 23|              olyanformán int, mintha ezt mondaná: „Nem tudom”).~ ~
64 23|      könnyelmüek, mert az utolsók... Ezt én, a kis leány, mondom
65 23|         fölnyitotta a szememet, - és ezt azzal fogom meghálálni neki,