Rész

 1  1|        intézi hozzám, hogy nőtlen ember vagyok-e, mert hajlandó
 2  1|       mint akármelyik közön­séges ember... Én azt hittem... istenem,
 3  1|  ebédutáni szivarom... Elvégre az ember ritkán jut abba a helyzetbe,
 4  1|         Elég hiba, hogy egy ilyen ember szeszélyétől függ egy édes
 5  1|  szerzőket, akikre annyi védtelen ember sorsa van bizva...~ ~ ~
 6  3|        tud maga vigyázni, hogy az ember lábujját le ne tapossa?~ ~-
 7  3|           nagyon szomoru, mert az ember szive sokszor meg akar repedni
 8  4|          statisztikája, ha minden ember le tudna mondani a dohányzásról...~ ~-
 9  4|           kitüntetés, kérem? Ő is ember, én is ember vagyok, nincs
10  4|          kérem? Ő is ember, én is ember vagyok, nincs hát abban
11  4|     csodálkozva. - A tisztességes ember mindenütt szabadon megmondja
12  5|   célozgatott arra, hogy a müvelt ember nem lehet meg szinház nélkül,
13  5|         fölösleges pazarlás, s az ember a Matuzsálem korát is megérheti
14  5|      sohasem láttam életemben. Az ember egyszerüen megőrül, ha arra
15  5|   négyszemközt lehetne... Szegény ember vagyok, de azt hiszem nyugodtan
16  6|        belekössön...~ ~- A részeg ember még a jó Isten előtt is
17  7|      pilulában adta be.~ ~Az öreg ember elgondolkodva bólintott.~ ~-
18  7|          ismeri-e ön a tüdővészes ember érzékenységét?... Egy rideg
19  7|          azért, hogy egy haldokló ember életét pár pillanattal meghosszabbitsuk...~ ~
20  7|  fiatalember meghatottan.~ ~A vén ember elkeseredetten köpött egyet
21  8|         kezébe vehesse... Az öreg ember, aki azelőtt még álmából
22 10|           egy ugrás kell, hogy az ember minden földi nyomoruságát
23 11|  következő pillanatban a két öreg ember sápadtan kapaszkodott bele
24 11|        hogy nem vagyok már fiatal ember, még mindig kitünő kondicióban
25 11|          magamtól. Ha egy halandó ember elmondhatja magáról, hogy
26 11|         önnek. Hálátlan és ostoba ember volnék, ha el nem ismerném,
27 11|         nem találod ki? A szegény ember a haláláig se tudott megfeledkezni
28 12|          hogy doktor és igazi uri ember kerül ki az ő sürü parasztvéréből.
29 12|           igen találko­zott olyan ember, aki könnyü szerrel eltérithette
30 12|           hizelkedve borult a vén ember piros nyakába:~ ~- Drága
31 13|           idegennek.~ ~- Ünnepelt ember, - szólt a kecskeszakállas, -
32 13|           ennyi az egész... Olyan ember még nem született a világra,
33 13|           ide, hogy a más szegény ember kenyerét elrabold?... Majd
34 14|     becsaphatnék? szólt a szegény ember szomoruan. Az ingeim, a
35 14|        csillogó szemmel a szegény ember. Ebből egy hintalovat veszek
36 15|         átvizsgálta a gyanusitott ember podgyászát is. Az egyik
37 15|      bőrkötényes, fuvaros formáju ember pedig hatalmas ládát cipelt
38 15|        szót intézett hozzá. A vén ember helyeslőleg intett, aztán
39 15| ezüstfehér hajfürtjeit.~ ~Szegény ember, - mondta halkan, - ennek
40 17|         gyors léptekkel a kéköves ember felé sietett, harsány hangon
41 17|          annak, hogy juthat el az ember Helgoland szigetére, s pontosan
42 18|         meggyőződésem, hogy ez az ember hamisan játszik.~ ~Reöth:
43 18|           pozitiv adatokra. Ez az ember hamisan játszik és én le
44 19|         vagyok vele, hogy az okos ember nemcsak megszerzi a pénzt,
45 19|          beteg és szánalomraméltó ember... Tudja, hogy miért?...
46 20|   elvonulva, egy utisipkás fiatal ember ült, a ki mozdulatlan némasággal
47 20|        hogy egy becsüle­tes, öreg ember bizalmával visszaéltem,
48 20|     válaszolhatok, hogy a kártyás ember soha se mond le véglegesen
49 21|       esztendő óta gyülölt. Ez az ember mindenütt az utjába került:
50 21|      nélkül fejbelőhetné magát az ember, - gondolta magában akárhányszor,
51 21|       vele, hogy a szőkeszakállas ember egy virágcserepet se örökölt
52 21|      legboldogabb és a legokosabb ember... A napsugár az ő lelkét
53 22|         egy bizonyos koron tul az ember gyakrabban gondol a gyermekségére,
54 22|        bár aligha lehetett gonosz ember, mert a levélbeli kérésekre
55 22|       miért nevezte a furcsa öreg ember kétszer is „fiuk”-nak a
56 22|      Miféle titka van a pupos vén ember életének?... Miért vette
57 22|      sötétség­ben jól esik, ha az ember a régi dolgokról elbeszélgethet...
58 22|       talán én voltam az egyedüli ember, aki meg­értettem a szegény
59 23|       milyen kedves, milyen elmés ember a méltó­ságos államtitkár