Rész

 1  2|                Oh, édes istenem, - mondta megtörten - hát ezért öregedtem
 2  2|                 Oh, a sárgarépa, - mondta bizonyos respektussal -
 3  3|         ütődtem össze.~ ~- Hopp, - mondta az idegen - hopp, nem tud
 4  3|       megállott.~ ~- Itt vagyunk - mondta röviden.~ ~- Micsoda épület
 5  3|        doktor.~ ~- Ó jaj, ó jaj, - mondta a kicsi gnóm - szegényke
 6  3|     katonával.~ ~- Legyen férfi! - mondta neki szomoruan, de az ezredes
 7  4| szivarrudat.~ ~- Pompás havanna, - mondta Felix, miközben a kését
 8  4|       szemtelen konfidenciával ezt mondta:~ ~- Már ne tessék haragudni,
 9  4|         könnyü szivarokat szivok - mondta - mert a nehéz szivar tönkretenné
10  4|          az emberek dohányoznak? - mondta egy porosz gróf nevetve.~ ~-
11  4|    exisztencia...~ ~Oly alázatosan mondta ezt, hogy az urak nem haragudtak
12  4|       szóhoz juthatott volna - ezt mondta:~ ~- Kedves Call, most még
13  5|           ezt szó nélkül eltüri, - mondta szigoruan, miközben a nyála
14  5|     bezáratnám ezt a helyiséget, - mondta a feleségének, s ujólag
15  5|           emberek három forintot - mondta most eltorzult arccal Komlóssyné.~ ~-
16  6|       legujabb lakóját.~ ~- Úgy, - mondta aztán olyan hangon, hogy
17  6|         hallatlan impertinenciával mondta ezt, hogy a fehérbajuszos
18  6|           Kotródjék a szobájába, - mondta aztán dühösen. - Örüljön,
19  6|         meg a villa is elegendő, - mondta a tábornok megvetéssel.~ ~
20  6|            Isten előtt is szent, - mondta Hámori, - miközben a futárját
21  7|      beszéljetek nekem a szivről - mondta az öreg szinházi kritikus,
22  7|       kérdeztem tőle.~ ~- Nézze, - mondta az öregasszony, aki tizenhatéves
23  9|  nyujtózkodott, harcias hangon ezt mondta:~ ~- Ha maga azt hiszi,
24  9|           az öreg Duval van itt, - mondta a sárgahaju leány, gőgösen,
25  9|      félreért engem, kisasszony, - mondta nyugodtan. - Én nem szentimentális
26  9|       milyen boldogtalan vagyok! - mondta a világhirü Fredi, mikor
27 10|      audienciára jelentkeztem, azt mondta, hogy világgá kerget, ha
28 11|             Nagyságos asszonyom, - mondta udvariasan, - engedje meg,
29 11|           Szegény, öreg barátom, - mondta könyezve, - hát mégis megőriztél
30 12|             Le fog esni az urfi, - mondta a nyolcesztendős kölyöknek.~ ~
31 12|              Vigyen el a mezőre, - mondta neki könyörögve.~ ~Az öreg
32 12|       engem meghazudtolni?~ ~- Apa mondta és apa nem hazudik...~ ~
33 12|            szemtelen fenhéjázással mondta ezt, hogy az öreg lókupec
34 12|           tanulni a káromkodást? - mondta a lókupec csillogó szemmel.~ ~-
35 12|      füzfán fütyülő rézangyalát! - mondta a csöppnyi legény szemtelenül.~ ~-
36 13|            kolbászt.~ ~- Hallja, - mondta a tenorista boszusan, -
37 14|        Hallatlan kellemetlenség! - mondta a köréje gyülekező uraknak. -
38 14|        utcákat.~ ~- Baj, nagy baj, mondta magában, amig egy-egy fényes
39 14|      forintot kapok Weisz Samunál, mondta csillogó szemmel a szegény
40 14|            Kenéz elé.~ ~- Itt van, mondta, legyen magának is egyszer
41 15|      kapunk ilyen küldeményeket, - mondta magyarázólag. - Ez egy dragonyos
42 15|         angolnak.~ ~- Ime, uram, - mondta csöndesen.~ ~Az idegen a
43 15|    hajfürtjeit.~ ~Szegény ember, - mondta halkan, - ennek kijutott
44 16|         közé.~ ~- Megengedjenek, - mondta aztán vállatvonva, de én
45 16|      Meglehetős impertinens hangon mondta ezt, ami nem is volt csoda,
46 16|           a helyéből.~ ~- Uraim, - mondta a zömök emberke, - nekem
47 16|            a könyei.~ ~- Öregem, - mondta, - édes öregem, hallgass
48 19|          mulatságon jár az esze, - mondta az a valaki boszu­san, a
49 19|    elalszom itt a főkönyv előtt, - mondta fagyoskodva.~ ~E pillanatban
50 20| elnyelnének.~ ~- Kedves barátom, - mondta az innsbrucki professzor,
51 20|        vont.~ ~- Kedves barátom, - mondta aztán valami furcsa és tőle
52 20|               Bolondos vidámsággal mondta ezt, de én hirtelen megéreztem,
53 20|     tekintett rám, mintha csak ezt mondta volna:~ ~- Ime, a jó Isten
54 21|      meggyülöltetik az emberrel, - mondta ha­ra­gosan, mig lodenköpenyegébe
55 21|        megismerte.~ ~- Bocsánat, - mondta neki magyarul.~ ~Hétfáy
56 22|       piarista professzor, aki azt mondta nekem, hogy egészen bizonyosan
57 22|       fölindulástól, amikor ezeket mondta, s én zavartan, meg­döbbenve