Rész

 1  1|            meghallgatják?~ ~- Ojjé, hát ez is probléma, - szólt
 2  2|       mintha a hangját is hallanám) hát csakugyan nem kergetőzöl
 3  2|            kilencvenéves se vagyok, hát megvan még a magamhoz való
 4  2|       istenem, - mondta megtörten - hát ezért öregedtem meg, hogy
 5  3|              Micsoda épület ez?~ ~- Hát az ispotály. Nem látja,
 6  3|      kérdeztem tőle kiváncsian.~ ~- Hát nem látja? Ez az a hely,
 7  4|             emberiséget: azt kérdem hát: egyáltalában miért élnek?
 8  4|           én is ember vagyok, nincs hát abban semmi különös, ha
 9  4|        orosz herceg érdeklődve.~ ~- Hát hogyan beszélnék vele, ha
10  4|       fejével int, hogy elbocsátja, hát akkor minden további nélkül
11  4|         valamiképp, hogy mit kiván: hát bizonyára törekedni fogok
12  5|            hogy most mire gondolok, hát talán a hideg is kirázná
13  6|        gyujtani arra a cigarettára, hát agyonverem... És ha még
14  6|             még jobban tönkretegye, hát becsületszavamra mondom,
15  7|      bebocsás­sam?... Ha megengedi, hát vegye föl a kabátját, mert
16  7|        bájos szemek könyeinek? Nos, hát mondja meg a szegény Oszkárnak,
17  7|            tétovázva kérdeztem:~ ~- Hát annyira beteg?~ ~- Nézzen
18  7|       közönség tapsait... Tapsoltam hát, ahogy a tüdőmtől és a tenyeremtől
19  8|         világtól elválaszt­ják...~ ~Hát vajjon ki az akkor, aki
20  9|            tovább is igy fog menni, hát alaposan csalódik, drága
21  9|            tér a tisztességes utra, hát akkor ebben a pillanatban
22  9|        hangommal nincs megelégedve, hát Isten neki, tépjük darabokra
23  9|      szoritotta ökölbe a kezét.~ ~- Hát nem tud lemondani erről
24  9|          berendezkedve... Megmondom hát őszintén, ahogy gondolom:
25 10| emberbarátok...~ ~Az én vérem vagy, hát meg fogod érteni, hogy huszonkétéves
26 11|                    A szerencsémhez? Hát micsoda szerencse ért engem?~ ~-
27 11|       barátom, - mondta könyezve, - hát mégis megőriztél nekem egy
28 11|              ahogy nekem tetszik... Hát még később, amikor mind
29 11| boldogságomat... Nem kötelességem-e hát, hogy önre, mint legnagyobb
30 11|        érzelmes hangon szólott:~ ~- Hát nem találod ki? A szegény
31 12|       ültette a gyereket.~ ~- Mondd hát szépen utánam: „Azt a füzfán
32 12|          kapnál ebédet...~ ~- Gyere hát, veszek neked mézeskalácsot...~ ~
33 13|           ez? - kérdezte Lenck.~ ~- Hát a felsőkabát, amit majd
34 13|              Ha a mester megengedi, hát együtt tölthetjük az esténket...
35 14|         felállithatsz?~ ~- Nem.~ ~- Hát gondolkozz, hogy mi az,
36 17|          ragyogott a jókedvtől.~ ~- Hát téged mi lelt? - kérdeztem
37 17|              Hamarosan kezet rázott hát velem s miközben gyors léptekkel
38 17|    rávirradt. Busan összecsomagolja hát a jegyzeteit, s miközben
39 18|     találták ki, öregem.~ ~Tamássy: Hát kinek találták ki? Mondj
40 19|   ki­fagyott, vörös kezét. Elővette hát azt a félszivart, a mit
41 19|              Vagyis Kina, ugy-e?... Hát Budapestnek már interurbán
42 19|    szegényekre és a gyermekekre?... Hát én rám ugyan ki gondol,
43 19|         feleségükre... Miért vegyek hát én hintalovakat a maszatos
44 19|         bolondokat beszél... Szedje hát össze azt a csekély kis
45 19|         postatakarékpénztárnál.~ ~- Hát mennyit költ el egy esztendőben?~ ~-
46 20|      világnak bucsut mondani...~ ~- Hát ki akar bucsut mondani a
47 20|             De az Isten szerelmére, hát mi történt veled?~ ~- Csak
48 22|         munkát is megirhatsz...~ ~- Hát a főtisztelendő ur azt hiszi,
49 22|       fiatal ur... Ha valamit akar, hát irja meg levélben, arra
50 22|     rózsaszin szalonban láthatta... Hát a munkájával hogy halad,
51 23|           azt mondja, hogy szereti, hát csal, hát hazudik, hát komédiát
52 23|             hogy szereti, hát csal, hát hazudik, hát komédiát játszik
53 23|              hát csal, hát hazudik, hát komédiát játszik és később