Rész

 1  1|        eredménynyel járt, hogy most ott is sirok, ahol senki se
 2  1|          kártyázott a kaszinóban, s ott az egész vagyonát elveszitette...
 3  2|          alatt porladozik (magam is ott voltam a temetésén) s most
 4  2|          délben, este szünet nélkül ott heverészett az ágyában...
 5  2|     beszélte, hogy sohase alszik... Ott heverész, nyitott szemmel,
 6  2|       multak ködéből?... De a minap ott állott előttem, az iróasztalom
 7  3|         szegény Paprika Jánost, aki ott a szoba közepén a legjobban
 8  4|          redingotban, mig cilindere ott hevert az egyik fauteuilben...
 9  5|        lelke mélyén huszonöt év óta ott szunnyadt a lázadásra való
10  5|              A jegyek azonban mégis ott maradtak, s Komlóssyék este
11  8|         riasztó szomo­ruságot, mely ott borongott a kukták és a
12  9|            gyerekek is tudták, hogy ott Matilde de Monbleu kisasszony
13  9|    világhirü Fredi torkában, s most ott tartok, hogy mindennap a
14 10|     másféléve annak, hogy mindennap ott ülök a zöld asztal mellett,
15 11|     Emlékezik még arra a délutánra, ott az iskola-utcai kis szobában?...~ ~
16 12|          először az öregekhez, hogy ott töltsék a nyári szabadságukat.
17 13|            Péter apó korcsmájába... Ott jó bajor sört kapunk és
18 14|           az alsónadrágjaim már rég ott vannak a zálogház polcain.
19 14|          támolygott ki az utcára, s ott igy szólott, miközben hálás
20 15|  hozzátartozóját elhagyta kedvéért, ott érzi a szive fölött.~ ~A
21 15|          csöndjében az asszonyát is ott érzi majd maga mellett...~ ~
22 15|              amint féléjszakákon át ott ül a hátulsó födélzeten,
23 17| összeállitását is megkezdi. Már-már ott tart, hogy csupán kétszáz,
24 19|              ahogy az előző estéről ott maradtak, a háztető fölött,
25 19|             és fia cég beszél... És ott?~ ~- Itt a mennyei birodalom
26 19|           hósipkájára, aki hajnalig ott ül a hajó fedélzetén, hogy
27 20|       mélysé­gek­hez képest, melyek ott tátonganak minden kulturember
28 20|           félszigeten tul pedig már ott csillogott a nyilt tenger,
29 20|          magunkat. A kávéházban már ott voltak a friss bécsi lapok,
30 21|         átlépte, s mégis: mindenütt ott volt, ahol csak a milliomosok
31 22|    nyelvüket öltögették rám, amikor ott ültem velük egy alacsony
32 22|                Amig nyitott szemmel ott feküd­tem az ágyamban, ismét
33 22|            napsugár aranyos csikjai ott repkedtek volna a kastély
34 22|           néha egész délutánokon át ott kóboroltam a kastély körül,
35 22|        karambol-müvészetemmel, hogy ott lubickoljak megint a Séd
36 22|              Oda, édes fiam, oda... ott annyi segédkönyvet fogsz
37 22|            s én a következő percben ott álltam a Szentandrássy-kastély
38 22|        végigmentünk, egyszerre csak ott pompázott előttem az óriási
39 22|       emeletre, majd az udvarmester ott eligazitja, hogy merre tartson...~ ~
40 22|             hogy pár pillanat mulva ott fogok állani az utolsó Szentandrássy
41 22|               Vagy két óra hosszáig ott buvárkodtam a bibliotékában,
42 22|          emelt fővel, amikor megint ott álltam előtte, a százesztendős
43 22|          most, e késő korszakban is ott éljen az Orczyak, a Bessenyeyek,
44 22|          lármája, hanem éjfélutánig ott kószáltam a vár néma bástyái
45 22|         szőkehaju apródok vezettek, ott ült a daliás herceg, kalpagján
46 22|   szolgáltak. Minden Szent­andrássy ott töltötte a fiatalságát,
47 22|         pedig hatvanhét éves koráig ott lakott a gárdaházban, s
48 22|    cserépkályha mellett ülve, én is ott lebzseltem álmaimban az
49 22|             ez, amikor a dédapám is ott mulatott Kismarton­ban,
50 22|      törékeny testem­be... A lelkem ott szeretne járni a harcmezőkön,