Rész

 1  1| czédulával csempészte vissza:~ ~- Szegény asszony, - ha ez tudná,
 2  3|         Borzongás fog el, mikor a szegény vándorokra gondolok, akik
 3  3|        gyógyitjuk, vagy ahonnan a szegény clownokat és csipkerózsikákat
 4  3|       elpusztul. Nézze csak azt a szegény Paprika Jánost, aki ott
 5  3|     jómódu polgári családnál... A szegény János volt mindannyi között
 6  3|           ezredes. - Nem, uram, a szegény fiam nem volt háboruban.
 7  3|           fiu sebezte meg, akihez szegény gyermekem születésnapi ajándékul
 8  3|     sipitozva sóhajtotta:~ ~- Oh, szegény fiacskám, oh szegény fiacskám...~ ~
 9  3|          Oh, szegény fiacskám, oh szegény fiacskám...~ ~Elfordultam
10  3|   levegőbe nyujtogatta a kezét: a szegény teremtésnek ki volt szurva
11  5|           négyszemközt lehetne... Szegény ember vagyok, de azt hiszem
12  7|      mester, hallgasson meg: én a szegény Oszkárnak a menyasszonya
13  7|          tőle megdöbbenve, mert a szegény Oszkárról most hallottam
14  7|     megmondja, ugyis kitalálom: a szegény Oszkár egy ravasz csirkefogó,
15  7|  könyeinek? Nos, hát mondja meg a szegény Oszkárnak, hogy én vagyok
16  7|         tegnapi főpróbán, s igy a szegény Oszkárral tökéletesen tisztában
17  7|       hogy a kulisszák között egy szegény haldokló lesi lázasan a
18  7|      kilencven kilót... Ez volt a szegény Oszkár, a „Fekete hétfő”
19  8|     lelkébe?... Akármi volt is, a szegény királyné egy őszi napon
20  9|        vissza apai keblemre azt a szegény fiut, akit annyira, megfosztott
21  9|              A Kaméliás hölgy egy szegény, beteg hajadon volt, én
22 10|    vagyonunkkal, melyet tőled, te szegény kis semmiség, elraboltam?
23 10|     tovább? Ha a földbe dugnak, a szegény feleségem valószinüleg jut
24 10|         jut annyihoz, hogy téged, szegény kis fiam, fölnevelhet, mert
25 10|    fájdalom visz a sirba, amelyet szegény, ártatlan édesanyád iránt
26 11|        valahára szóhoz jutni.~ ~- Szegény, öreg barátom, - mondta
27 11|             Hát nem találod ki? A szegény ember a haláláig se tudott
28 12|               Látja az urfi, az a szegény nagyapja szántóföldje...~ ~
29 12|         lelkem, csak nem fog az a szegény gyerek éhesen lefeküdni? -
30 12|      sarokba. Ella pedig, mikor a szegény testvérjére nézett, könyezve
31 13|      veszettül fázom, - szólott a szegény Petterson borzongva.~ ~Háromnegyed
32 13|      Azért jöttél ide, hogy a más szegény ember kenyerét elrabold?...
33 14| anekdotázó urak körül, - csupán a szegény, felruházandó kicsikék ültek
34 14|         még becsaphatnék? szólt a szegény ember szomoruan. Az ingeim,
35 14|            Igaz, hogy te voltál a szegény apám egyetlen öröksége,
36 14|         mondta csillogó szemmel a szegény ember. Ebből egy hintalovat
37 14|           csak van gondviselés! A szegény embernek is kijut néha egy
38 15|          mi kegyeletünk, melylyel szegény halottatok iránt viseltetünk,
39 15|         ezüstfehér hajfürtjeit.~ ~Szegény ember, - mondta halkan, -
40 15|     tüdővész elrabolta tőle azt a szegény kis teremtést, akit legjobban
41 17|      vitustáncot járva cifrázza a szegény Lehár Ferenc melódiáit,
42 19|   vezetéken keresztül:~ ~- Mayer, szegény Mayer, ön bolondokat beszél...
43 19|     akarom mondani, hogy maga egy szegény, beteg és szánalomraméltó
44 19|      kávéházi főpincérnek... Az a szegény fickó csak a nyomorult garasainak
45 19|          hatá­sa alatt... Aki egy szegény földönfutót boldoggá tesz
46 19|           álmodni tud... De maga, szegény Mayer, nem él, hanem hatvan
47 22|            a hatalmas termekre, s szegény, szomoru barátomra, aki
48 22|         ember, aki meg­értettem a szegény halott kivánságát. És ahogy