Rész

 1  1|       siettem a bájos deputációnak, mely frissen, hangos trécseléssel
 2  2|              életmegifjitó fluidum, mely régi alchimisták receptjeiben
 3  2|      bástyára dülő kanonoki házban, mely tizezer (vagy talán még
 4  3|   sipitozott, egy másik hang pedig, mely nyilván valami apró gyermektől
 5  3|              Hol az a csodabalzsam, mely az én sebemet meggyógyitja? -
 6  6|           felháborodás keletkezett, mely a kormányt majd csaknem
 7  6|           Hámori tüdőcsucs­hurutja, mely huszéves kora óta hüséges
 8  7|  tenyeremtől kitelt; és a közönség, mely engem ostoba fejjel tekintélynek
 9  8|            a riasztó szomo­ruságot, mely ott borongott a kukták és
10  8|               Talán a véres háboru, mely immár három hét óta dühöngött
11  8|        Talán az alattomos betegség, mely a birodalom szelid­lelkü
12  8|           váratlan csapás lehetett, mely e nagy férfiut arra kényszeritette,
13  8|             szél ártott-e meg neki, mely a park fái között az előző
14  8|            megöregedett harci mént, mely egyszerre csak odatéved
15  8|           össze-vissza a konyhában, mely egyszerre megtelt napsugárral
16  8|           arra az ostoba táviratra, mely röviden azt jelentette,
17  9|          azzal az impertinenciával, mely a mesterségbelijeit ősidők
18  9| hangversenyteremben?... A közönség, mely tizenöt forintot fizet egy
19  9|          nagy Fredit a művészetnek, mely őt már születésekor eljegyezte
20  9|      megfulladjon... Ez a szerelem, mely önt pár hétig mulattatja,
21 11|       testamentumát... A szerencse, mely Rédeyéket érte, csakugyan
22 12|       idelátszott egy rozzant csür, mely otrombán feketéllett a rozsvetések
23 13|             alatt elérték a nádast, mely a kis alpesi tavat szegélyezte.
24 13|          kis pirosbéléses csónakot, mely a gyüszünyi öbölben meghuzódott.~ ~-
25 13|      mindinkább eltünt a homályban, mely a hallgató vizre feküdt...
26 14|      éretlen gyerekekkel? A sajtót, mely a hetedik nagyhatalom, nem
27 15|            szivünkben, s a göröngy, mely a koporsóra hull, hozzátartozik
28 15|           fájdalmas melankholiának, mely a temetőből hazajövet elfog
29 15|           nagyságu dobozt vett elő, mely szinültig volt porráőrlött
30 19|               A nagy, sötét házban, mely tespedt lustasággal huzódott
31 19|        házban a rideg üzlet lakott, mely nem dolgozik érzésekkel
32 19|         temérdek karton és batiszt, mely innen röpül szét az egész,
33 19|      nyilvántartási osztály beszél, mely szent karácsony éjszakáján
34 19|             mind elkölti a tőkéjét, mely a halála után amugy is semmivé
35 19|         láthatatlan dróthuzalon át, mely ismeretlen távolságokból
36 20|             a nagy kiránduló hajón, mely az osztrák hadikikötőbe
37 20|           az alkalomra van szükség, mely ezeket az aknákat felrobbantja...
38 20|         tündöklő, örökéletü sikság, mely annyi misztikus titkot rejteget
39 20|           le melléje a hajó orrába, mely gyorsan, kiméletlen keménységgel
40 20|            izgalomtól.~ ~A cikkben, mely fölött kövér betükből, ez
41 21|           boulevardokon, a gőzösön, mely Dower és Ostende között
42 21|            Az egyetlen gyönyörüség, mely még megmaradt a számára,
43 21|             erkölcsi érzék volt az, mely a puritán milliomost annyira
44 21|       fölött nedves köd gomolygott, mely sötét felhőfátyolba vonta
45 21|             zuhogó zápor csapdosta, mely sebesen és tajtékozva rohant
46 21|       jóideig járkált a zivatarban, mely a turistasmokkokat nem riasztotta
47 21|       másutt nincs egy emberi sziv, mely a természet e vad lázongása
48 21|            ki a szőnyeges fészekbe, mely tele volt vigsággal és jókedvvel.