Rész

 1  1|             olvasó van, aki ugy jár a maga kedves irójával, mint Marmontelnek,
 2  1|         aranynyal fogjuk megfizetni a maga taná­csait... De amig a
 3  1|          magának fogom köszönni, mert maga világositott föl először
 4  1|            vegyek ettől a világtól... Maga a megmentőm, a szabaditó
 5  1|                kérdezte kedvetlenül - maga lenne az, aki a feleségek
 6  1|            személyesen.~ ~- De hiszen maga... hogy is mondjam csak?...
 7  1|              hogy is mondjam csak?... maga semmivel se más, mint akármelyik
 8  1|           mint Némo kapitányban... De maga - ne vegye rossz néven -
 9  2|           Viszloczky azt a célt tüzte maga elé, hogy a kosztosai életét
10  2|              apám százéves korában is maga járt le még a piacra és
11  3|             az idegen - hopp, nem tud maga vigyázni, hogy az ember
12  3|            derék fickónak, aki mindig maga volt a vigság, lám, ily
13  4|                    Nem, kedves Felix, maga - megbocsásson - téved.
14  4|      társadalmi helyzete: a vendéglős maga szolgálta ki, a pincérek
15  4|        barátai közt a havannákat, mig maga alázatosan összelapulva
16  4|           Szavamra mondom, Call, hogy maga kolosszálisan nagyszerü
17  6|           állta ki a pillantását.~ ~- Maga az a hires legény, ugy-e? -
18  8|          kialudt pillantással meredve maga elé, napsugaras délben és
19  8|         vigasztalan sötétséget látott maga körül, s ugy érezte, hogy
20  8|             körül, s ugy érezte, hogy maga is a sirjába dől, ha a fejedelemasszony -
21  9|             hangon ezt mondta:~ ~- Ha maga azt hiszi, hogy ez tovább
22  9|              hogy ezzel a megoldással maga aligha lesz megelé­gedve...~ ~-
23  9|               sokkal jobban ismerte a maga emberét, semhogy a további
24  9|    szerencsésen szóhoz juthatott:~ ~- Maga talán az édesapja Fredinek? -
25  9|            nem a hangja kell, hanem ő maga, az az édes, buta, érzékeny
26  9|        sárgahaju leány tünődve nézett maga elé.~ ~- Megadna ötvenezer
27 11|         megindult pillantással nézett maga elé, aztán puha, érzelmes
28 13|             már aztán torkig vagyok a maga kirándulá­sával... Az ördög
29 13|          pokolba, én nem akarok tudni maga felől...~ ~Lenck sunyi alázatossággal
30 14|                 Lacika tünődve nézett maga elé, a homlokát összeráncolta,
31 15|            asszonyát is ott érzi majd maga mellett...~ ~A gyászfátyolos
32 17| legfantasz­tikusabb terveket festi ki maga elé, de amikor egyedül marad,
33 17|              egy pillanatra ellágyul, maga elé mered; a feleségére
34 18|         mindenki tanácstalanul tekint maga elé. Végre a croupier kérdőleg
35 19|                Azt akarom, hogy saját maga belássa, milyen badarul
36 19|              fölkacagott.~ ~- Hallja, maga talán lirai költőnek néz
37 19|              Azt akarom mondani, hogy maga egy szegény, beteg és szánalomraméltó
38 19|            hogy miért?... Azért, mert maga százszor könnyelmübb, mint
39 19|          garasainak hág a nyakára, de maga az életét fecséreli el,
40 19|          drágább kincs, mint az, amit maga a Giró- és Pénztáregyletben
41 19|               és a szivét megfogja... Maga nem él, csak állati munkában
42 19|           érezni és álmodni tud... De maga, szegény Mayer, nem él,
43 19|             annyi idős voltam, mint a maga fia...~ ~ ~
44 22|              embereket se fogad, mint maga, fiatal ur... Ha valamit
45 22|           leül itt erre a padra, amig maga a választ lehozza neki...~ ~
46 22|              és barátságos arcát.~ ~- Maga, ugy-e, az a fiu, akit a
47 22|             csatt fogott össze...~ ~- Maga az a fiatal ur, akiről az
48 22|               a kezem után nyult.~ ~- Maga, fiam, a néhai testőrök