Rész

 1 23|            AUDIENCIA~ ~SZEMÉLYEK:~ Az államtitkár~ A kis leány~ A titkár~ ~
 2 23|                 Tihanyi Erzsike!~ ~Az államtitkár (int, hogy jöhet).~ ~A titkár (
 3 23|                   A titkár (el).~ ~Az államtitkár (szertartásos pózban megáll
 4 23|          megáll és pukkerlizik.)~ ~Az államtitkár (kissé megbiccenti a fejét,
 5 23|         Méltóságos uram... méltóságos államtitkár ur... a nevem... az én nevem
 6 23|       könyvelő a gummigyárban...~ ~Az államtitkár (mosolyog és helyeslőleg
 7 23|           bátor fölkeresni méltóságos államtitkár urat, hogy a vőlegényemet,
 8 23|              segédfogalmazóvá...~ ~Az államtitkár (kérdőleg néz rá, de a kis
 9 23|              azt ugyebár a méltóságos államtitkár ur is beláthatja, hogy semmiből
10 23|              nem élhetünk meg...~ ~Az államtitkár (helyeslőleg int).~ ~A kis
11 23|          Majdnem sirva.) A méltóságos államtitkár urtól függ, hogy végre boldogok
12 23|             legyünk egymással...~ ~Az államtitkár (türelmetlen mozdulatot
13 23|            jelenti, hogy a méltóságos államtitkár ur tanulmányozni fogja az
14 23|               kicsikarni a méltóságos államtitkár urtól, hanem a boldogságomat...~ ~
15 23|               a boldogságomat...~ ~Az államtitkár (felhuzza a vállát).~ ~A
16 23|              urhoz, mint a méltóságos államtitkár ur... ez azért történt...
17 23|                 azért történt...~ ~Az államtitkár (kérdőleg néz rá).~ ~A kis
18 23|         leányok is, hogy a méltóságos államtitkár ur nagyon szigoru a kinevezések
19 23|            krajcáros ujságban...~ ~Az államtitkár (haragosan fölkapja a fejét).~ ~
20 23|          hiába haragszik a méltóságos államtitkár ur... ezt egész Budapest
21 23|              nevezett ki a méltóságos államtitkár egy számgyakornokot számtisztté...
22 23|             is vagyok... a méltóságos államtitkár ur tehát bizonyosan teljesiteni
23 23|               én kérésemet is...~ ~Az államtitkár (jókedvü megbotránkozással
24 23|              nekem, hogy a méltóságos államtitkár ur nem elégszik meg a puszta
25 23|      tisztességes külseje van...~ ~Az államtitkár (tréfásan bókol).~ ~A kis
26 23|             ezeket a rágalmakat?~ ~Az államtitkár (olyanformán int, mintha
27 23|                Hogyan... a méltóságos államtitkár ur azt mondja, hogy az lehetséges?...
28 23|               az államtitkárra).~ ~Az államtitkár (a fejét hátra veti, a lábát
29 23|         hazudnak, amikor a méltóságos államtitkár urról ilyeneket mondanak...
30 23|              azért, hogy a méltóságos államtitkár ur kedvéért haszontalanokká
31 23|             azok nemcsak a méltóságos államtitkár ur kedvéért térnek le a
32 23|            leány, mondom a méltóságos államtitkár urnak, aki a kisujjában
33 23|          fiatal teremtés a méltóságos államtitkár urat már nem szeretheti
34 23| huszonnégyéves segédfogalmazó...~ ~Az államtitkár (elkomorodik és a tenyerével
35 23|               el... mert a méltóságos államtitkár ur gondolkodni fog azon,
36 23|         szemembe az igazságot...~ ~Az államtitkár (merően néz a kis leányra).~ ~
37 23|              fog mondani a méltóságos államtitkár urról, én kikarmolom mind
38 23|         Tihanyi Erzsike a nevem.~ ~Az államtitkár (mondani akar valamit).~ ~
39 23|               hogy nekem a méltóságos államtitkár ur köszönetet mondjon. Azt
40 23|     segédfogalmazó lesz. A méltóságos államtitkár ur egy pillanatig se fog
41 23|              magunkat egymással.~ ~Az államtitkár (kezet nyujt a kis leánynak).~ ~
42 23|             elmés ember a méltó­ságos államtitkár ur. (Távozik, az ajtóban
43 23|         eltünik az ajtó mögött.)~ ~Az államtitkár (csönget).~ ~A titkár (bejön).~ ~
44 23|                A titkár (bejön).~ ~Az államtitkár: Hozzák be nekem kérem azonnal