Rész

 1  1|                azzal vigasztalódik, hogy ő magasan az olvasók fölött
 2  1|               sülyedtem a szemében, mert ő a magányos hegyei közt talán
 3  1|               hogy Lehmann Vilma asszony ő méltóságának a sorsa kizárólag
 4  2|                  amelyikért a római pápa ő szentsége is bizvást megnyalta
 5  2|              állapota nem változott meg: ő mindössze annyiban tért
 6  3|              valamivel nyájasabban, mire ő is tisztességtudóan bemutat­kozott:~ ~-
 7  4|                  a következő napokban az ő egyéb principiumait is kifejtette
 8  4|    Blanka-nyaraló. ~ ~XIV. Róbert király ő felsége holnap reggel 11
 9  4|                 volna kitüntetés, kérem? Ő is ember, én is ember vagyok,
10  4|                 feléje a kalapjukat.~ ~- Ő felségével csak ugy fog
11  4|                előtt hazudnom kellene... Ő uralkodik, én szivarokat
12  4|                 Ön csak akkor beszél, ha ő felsége kérdezi... És ha
13  4|                 felsége kérdezi... És ha ő felsége a fejével int, hogy
14  4|                  halkan igy szólott:~ ~- Ő felsége, a király!~ ~Call
15  4|            szivart, mert a német császár ő felsége akkor vendégünk
16  5|              előtte. Az a gondolat, hogy ő csupasz vállal mutatkozzék
17  5|                 titokzatos homály borul, ő reszketve magához öleli
18  9|                 nem a hangja kell, hanem ő maga, az az édes, buta,
19 11|                ilyen jó legyen hozzám... Ő volt a legelső kérőm, akit
20 12|              igazi uri ember kerül ki az ő sürü parasztvéréből. A feleségét
21 12|               matrózgallért. Ez lenne az ő vére, ez a nyápic, finomkodó
22 12|                 kitakarodtak a pajtából, ő is utánuk szaladt az ajtófélfáig.~ ~-
23 14|            rohamlépésekben közeledett, s ő még mindig nem volt tisztában
24 16|               ismer­ni. A sértést nem is ő ellene tetszett elkövetni,
25 17|                 amig rám akadt, s igy az ő dija se kerül ki a kölcsönből),
26 17|                hogy koccintson velük, de ő mindez akadályok ellenére
27 17|                  egy fenyveserdő közepén ő róla álmodnak...~ ~Hajnaltájt,
28 19|           cserbenhagyta a mai éjszakán s ő egyedül, a hidegtől borzongva,
29 19|              szobában, s akinek szemében ő, a komoly, szögletes üzletember,
30 19|        találkozott a nagyváros utcáin... Ő, mint pufók bébé: nevetni
31 21|                 ilyen cinikus legény: az ő arcán ugyancsak meglátszott,
32 21| hasonlithatatlanul nagyobb ur volt, mint ő. A ruhái, a nyakkendői,
33 21|              bőkezübb volt irántuk, mint ő? Győry ezt egy pillanatig
34 21|        legokosabb ember... A napsugár az ő lelkét aranyozza meg, a
35 21|               aranyozza meg, a lányok az ő kezét szorongatják, az asszonyok
36 21|                azért van a világon, hogy ő egy édes, szünetlen mámorban
37 21|              nagy Napoleonra, mint ahogy ő, a nábob, az élet nagy müvészére,
38 22|          idejéből fönmaradt... Hiszen az ő nagyapja is tagja volt a
39 22|                 a méltóságos urral... Ha ő aján­lotta, akkor bizonyosan
40 22|            kincseit föltárta előttem, de ő egy kézmozdulattal félbeszakitott.~ ~-
41 22|      királyasszony pihent éjjelenként az ő függönyös ágyacskájában...
42 22|            selymes butorai között?... De ő nem vette észre az ijedtségemet,
43 23|            legyenek, - azok még a király ő felségével se csalnák meg