Rész

 1  1|           tündérmesét hallott, - fogadják oly szivesen, mintha régi barát
 2  1|                 beszéltem Marmontellel, s oly borzalmasan unatkoztam,
 3  1|               bolondultam bele, még pedig oly komolyan, hogy sehogyse
 4  1|                  egy hasonló jelenet...~ ~Oly gyülölettel beszéltek valamennyien
 5  2|                  tisztelői között, akiket oly magyaros vendégszeretettel
 6  2| Szent-Benedek-hegy szikláin csuszkálok... Oly élénken föltámadt a fantáziámban,
 7  3|                 az ajtót, s e pillanatban oly látvány tárult a szemem
 8  3|               ispotály levegője egyszerre oly nyomasztónak tetszett. Köszöntem
 9  4|            amerikai milliomost, aki nevét oly tündöklő betükkel irta bele
10  4|                   állati exisztencia...~ ~Oly alázatosan mondta ezt, hogy
11  4|               akar adni, - és ez neki épp oly fontos, mint nekem.~ ~Az
12  5|                  óta volt férjes nő - épp oly szüzies maradt, mint egy
13  5|                   eltakart. Ez az öltözék oly felháboritóan illetlen volt,
14  5|            magamhoz ezt a karcsu, s mégis oly istenien gömbölyü teremtést...
15  5|             szerelmes asszonyt, még pedig oly hevesen, hogy szinte fizikai
16  6|                   már ismerjük egymást.~ ~Oly hallatlan impertinenciával
17  7|                 hallgattam, vagyis: én is oly ostoba, naiv és csapnivaló
18  7|              gazdasszonyommal mégse lehet oly könnyen végezni, mint a
19  7|                   fővel, - én Oszkárt épp oly kevéssé sze­retem, mint
20  7|                    hogy a drámairó, akire oly régen várakozunk, végre
21  8|              kanalát és tranchirozó kését oly hosszu időre letegye a kezéből,
22  8|                  volt az isteneknek, akik oly csillogó tehetségekkel bocsátották
23  8|                 aki a földi könyörgéseket oly kegyelmesen meghallgatja...~ ~ ~
24  9|                 itt rögtönözni, hanem épp oly komoly üzletet kivánok kötni
25  9|                 szállodába.~ ~A tenorista oly szánalmas arcot vágott,
26 10|                  az asztalunktól, s aztán oly nyugodtan, oly blazirt arccal
27 10|                    s aztán oly nyugodtan, oly blazirt arccal távozott,
28 11|              késői ajándékot, s gondoljon oly szeretettel reám, mint amily
29 12|             sajószentjánosi, falusi házát oly sokáig elkerülte. Egy juniusi
30 12|                 hazudik...~ ~A kis betyár oly szemtelen fenhéjázással
31 12|              megevett hazáig s még mindig oly tekintélyes számu alattvalója
32 13|              tisztelt barátom... Holnapra oly rekedt fogsz lenni, mint
33 14|         cégtáblája is hiába kacsintott rá oly kacérul. Kenéz urnak abszolute
34 14|              urnak abszolute nem volt már oly ingósága, melyet a gyana­kodó
35 15|                 melyek a milánói teme­tőt oly feledhetetlenné teszik mindenki
36 18|             individuum? Nem tudom. Te épp oly kevésbbé tudod, mint én.
37 19|                ujra megszólalt, még pedig oly szeliden és komolyan, hogy
38 20|             dühöngenek... Ezt azonban épp oly kevéssé lehet látni, mint
39 21|                zenenövendék nem gondolhat oly félénk tisztelettel Beethovenre,
40 22|            fölujult minden emlékem, amely oly sokáig békén pihent a szivem
41 22|                 zöld füvén heverésztem... Oly elevenen támadt föl minden
42 22|                  József-diját... Ha tehát oly kegyes lenne, hogy könyvtárában