Rész

 1  1|         az irka-firkáló idegent, e sorok iróját, aki őszinte
 2  1|         ők makacsul visszatértek e tárgyra, s komoly igéretet,
 3  2|         látszik, jó hatással van e mogorva férfiu lelki világára...
 4  2|    rögtön az asztalra állitja... E pontnál azonban meg kell
 5  3|    doktor kinyitotta az ajtót, s e pillanatban oly látvány
 6  3| lehajtotta a fejét.~ ~- A juhász e pillanatban lehelte ki a
 7  4|         el kitünő színivalókkal. E pillanattól fogva alaposan
 8  4|       még nagyobb hatalom is van e tökéletlen földgömbön s
 9  5|        gukkerét.~ ~Az eszmecsere e kijelentéssel véget ért,
10  5|          Komlóssy ur mérgesen.~ ~E szavak után lágy fuvolahangok
11  6|     cigarettára rágyujtson... De e pillanatban az öreg tábornok
12  7|     vesebaja rövidesen elviszi s e közben hihetetlen szivóssággal
13  7| trükkökkel... Ki tud ellentállni e bájos szemek könyeinek?
14  8|          vajjon ki az akkor, aki e derék és becsületes lelkeket
15  8|   váratlan csapás lehetett, mely e nagy férfiut arra kényszeritette,
16  8|   kegyetlen homálya borult volna e hüséges agyvelő fölé?...
17  8|          isten ne adja megérnünk e napot! - valaha a szemét
18  8|   kivánkozik... Ki gondolt volna e pillanatban arra az ostoba
19 10|     csillogó habjaira néznek. És e pillanatban, melyet még
20 11|     lelkesebb gorurmandot talált e hazában, mint én vagyok.
21 15|      melyen ez a felirás állt:~ ~E. S.~ Limited New-York Krema-~
22 16|      igazán nem irigylem a halak e szerencsétlen intendánsát.
23 16|      megbizójának...~ ~Tóthfalvy e szavak után meghajolt, a
24 16|     elintézhetjük...~ ~A segédek e szavak után kezet nyujtottak
25 16|          jobb mellére. A segédek e rövid vérengzés után egyhangulag
26 16| barátilag kezet szorithatok...~ ~E szavak után, a segéd kiséretében,
27 16|     boldog vagyok, hogy kardomat e kitünő férfiu kardjával
28 16|     fogom megbocsátani neki...~ ~E szavak után cuppanós csókot
29 17|          gyerekeire gondol, akik e pillanatban egy fenyveserdő
30 18|     akarja tenni az asztalra, de e pillanatban Tamássy megragadja
31 19|            mondta fagyoskodva.~ ~E pillanatban megszólalt a
32 19|    valamit a hosszu beszédre, de e pillanatban fölnyitotta
33 20|        dologban, hogy a léleknek e vulkánikus természetéről
34 20|       szokatlan ellágyulással, - e percben épp arra gondoltam,
35 21|    emberi sziv, mely a természet e vad lázongása közepette
36 21|          százszorosan kiélvezték e boldog semmittévők, akiktől
37 21|         melyet életnek mondanak? E pillanatban ugy tünt föl
38 22|   átéltem, hogy a Bakony lábától e lármás nagyvárosba fölkerültem...
39 22|         elhagyta... Mi volt igaz e hirből, senkise tudta, de
40 22| könyvtárból...~ ~Somlár tanár ur e közben végzett a kanári
41 22|          Miért vette körül magát e poros dokumentumokkal, amelyek
42 22|   századot feltámaszsza, s most, e késő korszakban is ott éljen