Rész

 1  1|     asszonyok, akik ezt irták:~ ~- Majd ha Edison kitalálja a feleség-automatát,
 2  1|      legyünk... Kezdjék meg maguk, majd mi követni fogjuk a példáju­kat...~ ~
 3  2|           pörgetheted a nyelvedet, majd holnap megtudom, hogy miben
 4  4|        szivart, kissé megforgatta, majd közelebb vitte az orrához,
 5  4|        készült. Szivja el Felix és majd meglátja, hogy milyennek
 6  4| továbbitotta az első komornyikhoz, majd a testőrhadnagy, a kabinetiroda
 7  4|    dolgozószoba vastag szőnyegére, majd egy pillanatra állva maradt
 8  5|      mindig haragosan vállat vont, majd igy szólott:~ ~- Inkább
 9  5|      megbotránkozott arcot vágott, majd gondosan végigtanulmányozta
10  5|        férj helyeslőleg bólintott, majd szenteskedő arccal hajolt
11  6|       keletkezett, mely a kormányt majd csaknem elsöpörte, s az
12  6|       fogunk számolni egymással... Majd lesz gondom rá, hogy legalább
13 12|            ugy-e máskor is tanitsz majd káromkodni?~ ~- Tanitalak,
14 12|          árulj az édesanyádnak!... Majd igy kettecskén káromkodunk
15 12|    pillantást vetett a nagyapjára, majd hősiesen igy szólt:~ ~-
16 12|               Most már aludj öreg, majd holnap folytatjuk, ahol
17 13|             Hát a felsőkabát, amit majd visszafelé magamra veszek...~ ~
18 13|      ide-oda a könnyü járó­mü­vel, majd balfelé tartott, ahol egy
19 13|        ember kenyerét elrabold?... Majd holnapután, kis­kedden,
20 14|            hét szerdájára. Akkorra majd gondoskodom róla, hogy a
21 14|   megforgatta, a füléhez tartotta, majd a kerekei közé is vetett
22 15|    meghatott pillantást vetett rá, majd egyszerre meg­eredtek a
23 15|           az asszonyát is ott érzi majd maga mellett...~ ~A gyászfátyolos
24 16|           ismerték, rövid habozás, majd udvarias meghajlás után
25 16|           nyujtottak Tóthfalvynak, majd feszes lépésekkel távoztak
26 17|          kezét.~ ~- Tudod, mit, én majd bedobom a leveledet, mielőtt
27 18|           Utána hajol és fölveszi, majd a kendőt le akarja tenni
28 19|           Az a birodalom, amelyben majd a nagyságos kereskedelmi
29 19|      várakozik, hogy egyszer már - majd ha a koporsójában fekszik -
30 19|          fickókra, akik a vagyonát majd a holta után elköltik...
31 19|           Jánosnéhoz:~ ~- Itt van, majd vegyen rajta egy sípot a
32 20|         házasságok kerültek szóba, majd valaki - egy innsbrucki
33 20|           tekintett a szemem közé, majd hirtelen vállat vont.~ ~-
34 20| szinlapokat nézegettem, - a szemem majd leragadt az álmosságtól, -
35 22|          előtted... Különben várj, majd irok néhány sort, amit a
36 22|            lepecsételte a levelet, majd a szekrény tetejéről levett
37 22|               Csak tessék bejönni, majd mindjárt föl­viszem a levelet...~ ~
38 22|            ezt a méltóságos urnak, majd a fiatal ur addig leül itt
39 22|            fölfáradni az emeletre, majd az udvarmester ott eligazitja,
40 23|          ajtón, ünnepiesen megáll, majd jelenti): Tihanyi Erzsike!~ ~
41 23|        megáll és pukkerlit csinál, majd eltünik az ajtó mögött.)~ ~