Rész

 1  1| gyógyszerész vagy a körorvos...~ ~Egyszerre megszünt a varázs, amikor
 2  1|       utolsó lapra, hogy: vége: - egyszerre csak egy sajátságos érzés
 3  2|             A mindennapi milieu-m egyszerre csak eltünik, az utcán járó
 4  2|        Szinte várom, hogy az ajtó egyszerre megnyilik s barátaim, a
 5  2| káromkodik, ha veszit), de nappal egyszerre fölélénkül a bástyára dülő
 6  2|         hogy miképpen bukkant föl egyszerre elibém a multak ködéből?...
 7  3|          el: az ispotály levegője egyszerre oly nyomasztónak tetszett.
 8  5|          képzelte, hogy a pásztor egyszerre eltünik, sőt a nagy, bársonyos,
 9  5| pillan­tással néz reá, hogy aztán egyszerre lehunyja a szemét, s szégyenkezve,
10  6|        óta hüséges kisérője volt, egyszerre aggasztóan terjedni kezdett,
11  6|  gorombaságra, de a gyereket most egyszerre köhögési roham fogta el,
12  8|      esztendei müködés után, most egyszerre kisiklott a talaj a lábai
13  8|     megöregedett harci mént, mely egyszerre csak odatéved a gyakorlótérre,
14  8|         öreg Nickelsdorféval, aki egyszerre megrázkódott és talpra ugrott,
15  8|    össze-vissza a konyhában, mely egyszerre megtelt napsugárral és vidámsággal...
16 10|         be, mert a mondat közepén egyszerre csak holtan esett össze...
17 10|      pillanataim, amikor a szivem egyszerre elfacsarodik; egyik-másik
18 10|          szédülő fejjel távoztam, egyszerre valami vad keserüség fogott
19 14|  karácsony esté­jén, mikor a keze egyszerre csak odaért a mellénye zsebéhez,
20 14|   homlokát összeráncolta, s ekkor egyszerre ragyogó szem­mel fordult
21 15|        pillantást vetett rá, majd egyszerre meg­eredtek a könyei. És
22 16|       tekintett az idegenekre, de egyszerre elnevette magát.~ ~- Nem
23 16|         Tóthfalvy fülére, s akkor egyszerre megeredtek a könyei.~ ~-
24 19|        komolyan, hogy Mayer urnak egyszerre hidegség futott át a háta
25 20|           akkor riadt föl, amidőn egyszerre a vállára ütöttem.~ ~- A
26 20|           az álmosságtól, - mikor egyszerre csak ijedten tekintettem
27 21|      szálloda szőnyeges halljában egyszerre csak összetalálko­zott ismét
28 21|          hogy a magányosság sulya egyszerre csak rá­nehezedett a lelkére.
29 21|       szenzáció?... A Győry lelke egyszerre irigységgel és vágyakozásokkal
30 22|       lámpa gombját fölcsavarjam, egyszerre csak eszembe jut a kis város,
31 22|   elkésett automobilok tülköltek, egyszerre fölujult minden emlékem,
32 22|              A sötét szoba mintha egyszerre megtelt volna világossággal
33 22|            amikor fiatalságom igy egyszerre fölbukkanik előttem, hanem
34 22|   homlokom és körülnéztem: mintha egyszerre százezer gyöngyvirág csilin­gelt
35 22|          vasrácsán, mire a portás egyszerre nyájasabbá lett, s mosolyogva
36 22|      platán-fasoron végigmentünk, egyszerre csak ott pompázott előttem
37 22|            De az udvarmester most egyszerre megfogta a karomat és mosolyogva
38 22|           ekkor ugy éreztem, hogy egyszerre megáll a szivverésem...
39 22|         archivum polcai között, s egyszerre csak feltárta az egyik nehéz
40 22|      tetszett, hogy a sötét szoba egyszerre ragyogóvá lesz: trombitaharsogás