Rész

 1  1|          vallomásokat akar tenni, az mindig aggasztó jelenség. Mikor
 2  1|          mert tizenhatéves korom óta mindig készü­lődöm hozzá, hogy
 3  2|       hirtelen ugy tetszik, hogy még mindig az ablakdeszkára dőlve olvasgatom
 4  2|          Ijedten összerezzenek s még mindig félelem fog el, mint akkor...
 5  2|         holott az én emlékezetem óta mindig az ágyban feküdt... Odafönn,
 6  2|       táblánál ebédelnek, de majdnem mindig akad egy-két alkalmi vendég
 7  2|           ballag le a garádicsokon s mindig vigan, csillogó szemekkel
 8  3|            többé...~ ~A kiáltás után mindig összecsapta a réztányérjait,
 9  3|             de mondhatom önnek, hogy mindig szerettek és megbecsültek...
10  3|          ennek a derék fickónak, aki mindig maga volt a vigság, lám,
11  4|    nyolckrajcáros szivarra...~ ~- Én mindig csak könnyü szivarokat szivok -
12  4|           hogy önöknél Európában még mindig valami hihetetlen prestige-e
13  4| rangfokozatoknak... A grófot itt még mindig több embernek tartják, mint
14  5|           szinház nélkül, az asszony mindig haragosan vállat vont, majd
15  5|             Komlóssy huszonöt év óta mindig le­sütött szemmel bámult
16  5|              szándékát megvalósitsa, mindig gyáván és férfiatlanul meghátrált.~ ~-
17  7|       kritikus, aki harmincöt év óta mindig azzal hitegette a világot,
18  7|           tirádáit végig­hallgattam, mindig csak az járt a fejemben,
19  8|    kivánságom, hogy aludhassam, hogy mindig csak aludhassam...~ ~Két
20 10|         redingotos fiatal­ember, aki mindig a maximumokat rakta, aggasztóan
21 11|         vagyok már fiatal ember, még mindig kitünő kondicióban vagyok.
22 11|             Ne vegye rossz néven, de mindig kárörömmel néztem Rédeyt,
23 11|              ne haragudjék meg rám - mindig mennyei gyönyörüséggel gondoltam
24 11|            asszonyt megnézzen, nekem mindig kétszeresen jól esett az
25 11|        láncokkal lenne hozzám füzve, mindig megindult szivvel mondtam
26 12|       felejtette rajta a szemét.~ ~- Mindig ilyen bátran beszélsz? -
27 12|              óra is elmult és ti még mindig itt alusszátok át az uristen
28 12|      kardostul megevett hazáig s még mindig oly tekintélyes számu alattvalója
29 14|  rohamlépésekben közeledett, s ő még mindig nem volt tisztában vele,
30 16|   miniszteriumban...~ ~Tóthfalvy még mindig értelmetlen arccal tekintett
31 18|            És pedig?~ ~Tamássy: (Még mindig suttogva.) Szent meggyőződésem,
32 19|            éjfél is elmult már - még mindig sárgás fénynyel vált ki
33 19|        kinézett az udvarra: a hó még mindig szitált, s a millió meg
34 19|            volt arról, hogy a nyelve mindig a helyén van.~ ~A titokzatos
35 20|              jóság, vagy a rosszaság mindig azoktól a külső körülményektől
36 21|                  Ez a csirkefogó még mindig szabadlábon jár, - szólt
37 22|           egy rossz álom, s hogy még mindig maszatos kézzel, fölborzolt
38 22|           mert a levélbeli kérésekre mindig megnyitotta az erszényét...
39 23|            ezt fogja mondani, hiszen mindig ezt mondják, akkor is, ha