Rész

 1  1|             én tudok...~ ~Egy fiatal leány diszkréten azt a kérdést
 2  1|              szólt egy vöröshaju kis leány fitymálva. - Irja meg, hogy
 3  5|            tizenhat esztendős csitri leány, s egész a homlokáig elvörösödött,
 4  5|       elboritja a csókjaival... És a leány, mig hamvasszőke fejét a
 5  7|      fejemhez, de odakünn egy fiatal leány várakozik, s én megigértem
 6  7| oroszlánbarlangba... Bájos, édes kis leány, nem kell attól tartania,
 7  7|           csak kitelt tőlem.~ ~A kis leány elővette a zsebkendőjét,
 8  7|              végignéztem rajta, de a leány nem mozdult a helyéből;
 9  7|             engem, - folytatta a kis leány lehajtott fővel, - én Oszkárt
10  7|           melegen megszori­tot­tam a leány kezét... És este, a szinházban,
11  9|            egy sárgahaju, csodálkozó leány állott, akinek kontya csak
12  9|            itt, - mondta a sárgahaju leány, gőgösen, felbigygyesztett
13  9|            pillanatra, s a sárgahaju leány most végre szerencsésen
14  9|      krajcároskodás...~ ~A sárgahaju leány tünődve nézett maga elé.~ ~-
15 11|         asszony, mint tizennyolcéves leány, kissé gőgösen kijelentette,
16 12|          kályha mögé, mikor a fiatal leány az eljegyzésen kezet csókolt
17 15|             család: apa, anya és két leány. Közös akarattal váltak
18 17|          tünődve.~ ~Az egyik jólelkü leány szolgálatkészen nyujtja
19 22|         nyertem meg és a szürkeszemü leány férjhez ment egy vidéki
20 23|                Az államtitkár~ A kis leány~ A titkár~ ~ A titkár (belép
21 23|         mellett. Várakozik.)~ ~A kis leány (belép az ajtón, amelyet
22 23|             állásban marad).~ ~A kis leány (zavartan, akadozva): Méltóságos
23 23|            helyeslőleg int).~ ~A kis leány: Azzal az alázatos kéréssel
24 23|            kérdőleg néz rá, de a kis leány nem engedi szóhoz jutni).~ ~
25 23|        engedi szóhoz jutni).~ ~A kis leány: A nevét méltóztatik kérdezni...
26 23|            helyeslőleg int).~ ~A kis leány: Ezért jöttem, mert az az
27 23|            mozdulatot tesz).~ ~A kis leány (hirtelen közelebb jön):
28 23|          felhuzza a vállát).~ ~A kis leány: Megvan annak az oka, hogy
29 23|            kérdőleg néz rá).~ ~A kis leány: Mert mindenki tudja, még
30 23|           fölkapja a fejét).~ ~A kis leány: Óh, hiába haragszik a méltóságos
31 23|          rázza meg a fejét).~ ~A kis leány: Igaz, azt mondták nekem,
32 23|             tréfásan bókol).~ ~A kis leány: Igazam volt, amikor nem
33 23|       mondaná: „Nem tudom”).~ ~A kis leány: Hogyan... a méltóságos
34 23|      cinikusan táncoltatja).~ ~A kis leány (még egy lépéssel közelebb
35 23|             utolsók... Ezt én, a kis leány, mondom a méltóságos államtitkár
36 23|    végigsimitja a homlokát).~ ~A kis leány: Ezért jöttem ide, hogy
37 23|              a kis leányra).~ ~A kis leány: Lássa, mennyire meg van
38 23|       mondani akar valamit).~ ~A kis leány: Ne szóljon, én nem kivánom,
39 23|             a kis leánynak).~ ~A kis leány: Csak most tudom, hogy milyen