Rész

 1  1|            barát lenne, s adják meg neki a régi jó barát kiváltságait:
 2  1|       fráter sikerrel fog udvarolni neki...~ ~- De bocsánat, kedves
 3  2|          valamelyikük ellentmondott neki... Később ujra megbékélt
 4  2|         urnak, hogy ne terheltessék neki benézni hozzám, mielőtt
 5  3|               Tóth vagyok - mondtam neki valamivel nyájasabban, mire
 6  3|              Legyen férfi! - mondta neki szomoruan, de az ezredes
 7  4|            lakonikus hangon adta ki neki utasitásait a követendő
 8  4|         arckifejezéssel nyujtott át neki egy vitézkötéses szivarrudat.~ ~-
 9  4|        rendelést akar adni, - és ez neki épp oly fontos, mint nekem.~ ~
10  4|          szemmelláthatólag tetszett neki. Mosolyogva végignézte,
11  7|          várakozik, s én megigértem neki, hogy bebocsátom ide az
12  8|          októberi szél ártott-e meg neki, mely a park fái között
13  9|        nincs megelégedve, hát Isten neki, tépjük darabokra a szerződést.
14  9|          melyet az ön szerelme okoz neki, megoszsza a hordárokkal
15  9|             előleget folyósithassam neki, nemcsak a magam ékszereit
16 10| valószinüleg annyi örömet se szerez neki, mintha jól megvacsorált
17 11|     tizennyolcéves koromban okoztam neki... De a vagyonát azért mégis
18 12|           eljegyzésen kezet csókolt neki. Talán a nádaslakó pákász
19 12|        Vigyen el a mezőre, - mondta neki könyörögve.~ ~Az öreg Takács
20 15|       pillanatokban, mikor jól esik neki az a tudat, hogy a drága
21 16|   halóporában se fogom megbocsátani neki...~ ~E szavak után cuppanós
22 18|              Reöth: Mit?~ ~Tamássy: Neki kettője maradt, de a pointeur
23 19|           ujévi mérlegen dolgozzék. Neki nem volt siránkozó porontya,
24 19|              aki alázatosan köszönt neki és igy szólott magában:~ ~-
25 20|          becsületszavammal fogadtam neki, hogy a pénzét két hónap
26 21|            a költekezés nem okozott neki örömet, s igy harmincéves
27 21|            pillanatban ugy tünt föl neki, hogy a földi komédiában,
28 21|                  Bocsánat, - mondta neki magyarul.~ ~Hétfáy nyájasan
29 21|          kezét, s ekkor ugy rémlett neki: hogy mindazok között, akikkel
30 21|          szorongatják, az asszonyok neki mutogatják hófehér vállukat,
31 21|          hófehér vállukat, a tenger neki csillog a holdfényben, a
32 22|   Főtisztelendő tanár ur, - mondtam neki, - a jóindulatára és a segitségére
33 22|           kis hugodnak, s mondd meg neki, hogy az öreg piarista-pap
34 22|         amig maga a választ lehozza neki...~ ~Helyet mutatott, aztán
35 22|             és hangjairól beszéltek neki?... Mi oka lehetett rá,
36 22|            Ismét hálálkodni kezdtem neki, hogy a ritka kincseit föltárta
37 22|        tudtam, hogy mit válaszoljak neki: abban az időben még nem
38 23|          ezt azzal fogom meghálálni neki, hogy rögtön kinevezem azt