Rész

 1  1|             mert maga világositott föl először a felől, hogy mit
 2  2|       megindult hangon köszöntötte föl láthatatlan barátait...~ ~
 3  2|            keljek csak még egyszer föl, álljak csak még egyszer
 4  2|       tudom, hogy miképpen bukkant föl egyszerre elibém a multak
 5  4|   magasabbnak, délce­gebb­nek tünt föl előtte, mint amilyennek
 6  5|            teszek, mintha pokolian föl lennék háborodva... Pedig
 7  6|       mellé, kissé szomoruan kente föl a vajat a piritott zsömlyéjére,
 8  7|            Ha megengedi, hát vegye föl a kabátját, mert nem illenék,
 9  7|          nincs az az igazság, amit föl ne kellene áldozni azért,
10  8|         müvész ambiciójával épitve föl a hatalmas fagylalt-dómokat,
11  8|   Nickelsdorf, öreg pajtás, ébredj föl... A felséges asszony egy
12  9|             a kisasszony most kelt föl a reggeliző asztal mellől.
13  9|          apai kebléről? - kiáltott föl Monbleu kisasszony megütődve.~ ~-
14 10|          napon a te gyönge sirásod föl nem veri kicsike fiam, a
15 11|       közjegyző, mosolyogva ugrott föl, amikor a házaspár a belső
16 12|          első kocsiba kapaszkodtak föl, László és Ella pedig trécselve
17 12|            zöldkalapos vadász tünt föl, fejkendős parasztasszonyok
18 12|           béresek ijedten ugráltak föl a puha szénáról, a nyolcesztendős
19 13|          azután öt órára készüljön föl, hogy indulhassunk. Háromnegyedkor,
20 13|          már hangos lármával verte föl a bóbiskoló Pettersont.~ ~-
21 13|            Isten nevében... Verjük föl a fehér vizi nimfákat, akik
22 15|     meglehetősen groteszknek tünik föl a mi szemünkben, akik kedves
23 16|        férjes asszonyt? - kiáltott föl Tóthfalvy megbotránkozva.~ ~-
24 16|         ostoba pillantással nézett föl reá.~ ~- Mielőtt a lovagias
25 16|            megindult arccal állott föl a helyéből.~ ~- Uraim, -
26 19|       egyedül csak a magáé, s amit föl nem használ belőle, az mindörökre
27 19|            a szemeit lehunyja... A föl nem használt élet ugyanolyan,
28 19|         hogy az összezsugorgatott, föl nem használt életét még
29 20|          hozzá, s csak akkor riadt föl, amidőn egyszerre a vállára
30 20|      Szenttamássy kipirulva ugrott föl a helyéről, a szeme ragyogott
31 21|    unatkozó doktor sokáig kóborolt föl s alá az interlakeni faházak
32 21|             E pillanatban ugy tünt föl neki, hogy a földi komédiában,
33 21|         udvarolt. Csak akkor riadt föl, mikor Hétfáyt, kalandor-honfitársát
34 22| heverésztem... Oly elevenen támadt föl minden gyerekkori benyomásom,
35 22|   levelemet.~ ~- Louis, vigye csak föl ezt a méltóságos urnak,
36 22|         meg­halt pajtásaim emlékét föl akarja támasztani a feledés
37 22|      harangok zugása között haladt föl a márványos lépcsőházon
38 22|     durranása rémes lármával verte föl a temető csöndjét, ugy tetszett