Rész

 1  2|           benne volt a hetvenben, mig az öreg Peternák állitólag
 2  2|        rágicsál egy csirkecombot, mig a vendégei lukullusi lakomákon
 3  4|        barátai közt a havannákat, mig maga alázatosan összelapulva
 4  4| hatvan-hetven-nyolcvan esztendőt, mig a szabójuk, akit lenéznek,
 5  4|             szólott egy belga ur, mig a többiek kiváncsian kap­kodták
 6  4|       hadsegéd vették gondjaikba, mig végre - a nyolcadik terem
 7  4|    álldogált, hosszu redingotban, mig cilindere ott hevert az
 8  4|          a diplomás ur a mágnást, mig a mágnás az uralkodót nézi
 9  5|           vén boszorkány mellett, mig a szivem csak ugy kalimpál
10  5|    ezerfejü nézőtér is eltünik, s mig az erdőre titokzatos homály
11  5|         csókjaival... És a leány, mig hamvasszőke fejét a mezitelen
12  7|           talán csak annyi ideje, mig a darabját szinrehozzák...
13  8|          idegen rablók golyóitól, mig itthon gyászbaborult feleségek,
14  8|      szeme fiatalos tüzben égett, mig a kukták, a kony­ha­lányok,
15  9|        krizantémumok diszitettek, mig előtte, testhez tapadó,
16 10|           agyon tud ütni valakit, mig máskor pityeregve néz egy
17 10|      fizettem ki egy kalandornak, mig odahaza pár szelet morta­­del­lát
18 10|           jól megvacsorált volna, mig én arra se vagyok képes,
19 11|   bevonult egy ablakmélyedésbe, s mig az ura értelmetlen arccal
20 14|         ünnepen mellőzzük...~ ~És mig a gyerekek, akiknek a foguk
21 15|        végig a különös jelenetet, mig az öreg meghatottan simogatta
22 15|          temető fái alatt, de én, mig a nyugodni készülő nap piros
23 17|          befelé az Andrássy-uton, mig a távoli fenyveserdők lombjait
24 19|          az a valaki boszu­san, a mig uj fahasábokat tett a kicsike
25 19| iróasztallal és pénzszekrénynyel, mig az üvegajtón át, a villamos
26 19|        pihen a hatalmas polcokon, mig az üzlet feje, a tömzsi,
27 21|    gondolta magában akárhányszor, mig vonatja az égbenyuló havasok
28 21|     tisztelettel bókoltak előtte, mig vele csak a jóakaró elnézés
29 21|   emberrel, - mondta ha­ra­gosan, mig lodenköpenyegébe burkolózva,
30 21|         gyerekes érzékeny­séggel, mig az elegáns portás, a hotelje
31 21|           susogott ostobaságokat, mig a szemük ragyogott a huncutságtól.
32 22|        hegyek közé kanyarodtak, a mig ablakom alatt elkésett automobilok
33 22|           kóvályogtak a fejemben, mig egyszer (éppen a Gubicsek-kávéház
34 22|          mellett lévő házikójába, mig én, a komornyik után pillantva,
35 22|          szellő ledönt a lábáról, mig a rosszak, a gyávák, a nyomorultak
36 22|  lóding­gal sorakoztak körülötte, mig két szőke, kékruhás apród