Rész

 1  1|                hozzá, hogy ide jőjjek, hanem azért is, mert mi irók ritkán
 2  1|          párisi olvasó. Nem is megyek, hanem rohanok haza, hogy gyor­san
 3  2|                amit az asztalra adott, hanem valami csodálatos, életmegifjitó
 4  2|            most nem az ágyban fekszik, hanem a márványkoporsó födele
 5  4|            pedig abszolute nem futott, hanem igen lassan és megfontolva
 6  5|               a házaspár véleményében, hanem eszeveszettül tapsoltak
 7  5|               nem vagyok felháborodva, hanem egyszerüen szétolvadok az
 8  6|             meg a kemény pillantástól, hanem nyugodtan folytatta:~ ~-
 9  9|              magán?~ ~- Nem, fiacskám, hanem nagyon is belebocsátkozott
10  9| agyonjátszották a vidéki szinházakban, hanem az érzelmeim szerint, melyek
11  9|            magam ékszereit csaptam be, hanem a dédanyám halotti maszkját
12  9|               nekem nem a hangja kell, hanem ő maga, az az édes, buta,
13  9|     jeleneteket akarok itt rögtönözni, hanem épp oly komoly üzletet kivánok
14  9|           karjait.~ ~- Nem ötvenezret, hanem hatvanezret adok önnek...
15  9|         pazarolt több fölösleges szót, hanem csöngetett a szobaleányának,
16 15|        felesége, de nem élő alakjában, hanem abban az állapotban, a melyben
17 15|                el őket a fali fülkébe, hanem, hacsak lehet, hagyjuk a
18 16|             ellene tetszett elkövetni, hanem a felesége, Vladár Jánosné
19 17|           junius elseje óta nem olvas, hanem reggeltől estig a menetrendet
20 17|           honorálja ezt a megjegyzést, hanem konokul ragaszkodik ahhoz
21 19|                gyermekmesékre gondolt, hanem igy szólott bizonyos aggódással:~ ~-
22 19|               Pekinggel?~ ~- Nem Kina, hanem az igazi mennyei birodalom...
23 19|             nemcsak megszerzi a pénzt, hanem meg is tartja... Nekem kétszázhatvanezer
24 19|               Én nem életember vagyok, hanem kereskedő. Annyira kereskedő
25 19|                 szegény Mayer, nem él, hanem hatvan év óta egyre arra
26 20|          kérdeztem tőle.~ ~Nem felelt, hanem tünődve tekintett a szemem
27 20|            most már nem erről van szó, hanem arról, hogy a makulátlan
28 21|      milliomost annyira felbőszitette, hanem - ezt bizonyára önmagának
29 21|         gondolkodás a lényeges kellék, hanem az a nagyszerü tudomány,
30 22|         egyszerre fölbukkanik előttem, hanem az a husz-huszonöt év volt
31 22|              mulatozó emberek lármája, hanem éjfélutánig ott kószáltam
32 22|             dajkamesékkel altattak el, hanem gyönyörü, ragyogó történetekkel,
33 23|          méltóságos államtitkár urtól, hanem a boldogságomat...~ ~Az
34 23|               meg a puszta kéréssel... hanem azt akarja, hogy a szép
35 23|          térnek le a becsület utjáról, hanem egy utcai ismeretség kedvéért
36 23|               az igazi érdemet néztem, hanem az asszonyok kék vagy fekete