Rész

 1  1|                fogadják oly szivesen, mintha régi barát lenne, s adják
 2  1|            hogy ugy érezze magát itt, mintha önök közé - hazajött volna.~ ~
 3  2|         pajtások alakjai lépnek ki... Mintha husz-huszonöt esztendő minden
 4  2|              Tóth borvirágos ábrázata mintha mérgesen felém bólintana...
 5  2|           szögzi... „Ej, ej, mondja, (mintha a hangját is hallanám) hát
 6  2|               És a vendégek csakugyan mintha végképp megfeledkeztek volna
 7  2|             föltámadt a fantáziámban, mintha csak tegnap láttam volna
 8  3|         furcsa zaj ütődött a fülembe; mintha odabenn valaki réztányérokat
 9  5|            arcot vágok, s ugy teszek, mintha pokolian föl lennék háborodva...
10  8|               az aranyos menye­zetre, mintha egy más, mesebeli világban
11  8|               betegszoba cifraságait, mintha egyáltalában nem is hallaná
12  8|           talpra ugrott, s harsányul, mintha hirtelen valami részegség
13  8|       hajtották fejüket a pallos alá, mintha ők is megérezték volna annak
14  9|               futtában volt feltüzve, mintha épp most került volna ki
15 10|              blazirt arccal távozott, mintha mindössze egy öt­frankos
16 10|          annyi örömet se szerez neki, mintha jól megvacsorált volna,
17 18|        unottan osztja le a kártyákat, mintha az egész ügy nem is nagyon
18 18|       kezedben van.~ ~Tamássy: Annyi, mintha már minden bizonyiték a
19 18|            tovább osztja a kártyákat, mintha kiváncsi lenne rá, hogy
20 18|        kezével olyan gesztust csinál, mintha ezt akarná mondani: „Nekem
21 20|            diadalmasan tekintett rám, mintha csak ezt mondta volna:~ ~-
22 21|               egyenesen ugy látszott, mintha személyesen is meg akarna
23 21|     leghiresebb newyorki komikusokat. Mintha csupa oxigén lett volna
24 21|           szögle­tesnek érezte magát, mintha csak tolakodó jövevény lenne
25 22|        butorok titokzatosan ropognak, mintha láthatatlan kisértetek járnának
26 22|               mélyén... A sötét szoba mintha egyszerre megtelt volna
27 22|              homlokom és körülnéztem: mintha egyszerre százezer gyöngyvirág
28 22|             be... A lépcsőház karfája mintha vert aranyból lett volna,
29 22| kandellábereket... Mindez olyan volt, mintha álom lett volna, mert ekkora
30 22|           sugaraiból... Ugy tetszett, mintha egy magános klastromban
31 22|              hangja pedig reszketett, mintha sirni készülne.~ ~- Elmegy? -
32 22|              barna hajfürteimet, - és mintha magában beszélt volna, halkan,
33 22|             is elbucsuzom, ugy érzem, mintha rohamosan közelednék az
34 23|         államtitkár (olyanformán int, mintha ezt mondaná: „Nem tudom”).~ ~