Rész

 1  1|                hogy most ott is sirok, ahol senki se lát... Az uram
 2  1|                a Méltóságos asszony-t, ahol egy uj alak jelent meg a
 3  3|                 szürke ház elé értünk, ahol a doktor pihegve megállott.~ ~-
 4  3|               nem látja? Ez az a hely, ahol a beteg babákat gyógyitjuk,
 5  3|                ispotály nagy termében, ahol az egyik tragédia fölváltotta
 6  3|             bátyám lakására hajtattam, ahol a vendégsereg még javában
 7  4|                  A világhirü fürdőben, ahol uralkodók, nyárspolgárok
 8  7|           mellett, vagy baráti körben, ahol nem kell attól tartania,
 9  8|           aranyos, rokokó termekre is, ahol a kicsike fenségek játszadoztak?...~ ~
10  8|              odatéved a gyakorlótérre, ahol a régi, csataindulót, fiatalsága
11 10|               lépésnyire az asztaltól, ahol az utolsó levelemet irom,
12 12|                városházi lámpa mellől, ahol a szenzálokkal kaszinózni
13 12|            odaértek a Márton dülőjére, ahol a vén Takács napszámosai
14 12|                majd holnap folytatjuk, ahol elhagytuk...~ ~ ~
15 13|     járó­mü­vel, majd balfelé tartott, ahol egy vöröslámpa csillogott
16 17|      menetrendet!~ ~Minden kávéházban, ahol csak a hosszu, nyári napon
17 19|              látni az óriási üzletnek, ahol összepréselve hevertek a
18 20|            együtt lejött az étterembe, ahol már hangos lármával fogadtak
19 21|                s a svájci szállodában, ahol néha az uti fáradalmait
20 21|             mégis: mindenütt ott volt, ahol csak a milliomosok és a
21 22|               eszembe jut a kis város, ahol a gyermekéveimet eltöltöttem.
22 22|            völgye, a régi kolostorral, ahol valamikor vörös barátok
23 22|           nézegettük, az Aranyosvölgy, ahol néha térdig belesüppedtünk
24 22|              még benéztem a kávéházba, ahol a hires Dobrádi Ferkó muzsikált)
25 22| Szentandrássy-kastély hires parkjában, ahol eddig csak a fantáziám járt
26 22|         kastély főbejárata elé értünk, ahol a portás egy borotvált,
27 22|            Louis-nak a Bakony lábánál, ahol francia szót csak akkor
28 22|  tüle­ke­déstől, egy magános szigeten, ahol csak meghalt, nagy szellemek
29 22|               sirboltban jártam volna, ahol ötven év halottjai, dicsősége,
30 22|               vár néma bástyái között, ahol a kedvem szerint fölidéz­hettem
31 22|              ideszállitani a kriptába, ahol az ősei csontjai pihennek...
32 22|            szép asszonyok szalonjában, ahol az őseim annyi diadalt arattak, -