Rész

 1  1|       válaszolja:~ ~- Sajnálom, édes öregem, de magamnak sincs...~ ~
 2  1| kivánnak tőlünk a férfiak... Az édes anyám arra tanitott, hogy
 3  1|     ember szeszélyétől függ egy édes és megennivaló teremtés
 4  2|   bolyong a Robinson szigetén s édes álmokkal népesiti be a hátulsó
 5  2|     hogy elpityeredjék.~ ~- Oh, édes istenem, - mondta megtörten -
 6  3|            Nézze meg az anyját, édes uram, attól félek, hogy
 7  5|      arra gondol, hogy ezzel az édes leánynyal négyszemközt lehetne...
 8  5|       fejétől kezdve egészen az édes, a kicsiny lábahegyéig...
 9  7|     oroszlánbarlangba... Bájos, édes kis leány, nem kell attól
10  9|    tömzsi emberke szavaira:~ ~- Édes öregem, én ezután se fogok
11  9|       kell, hanem ő maga, az az édes, buta, érzékeny szemforgatása,
12 12|     hangos kiáltással borult az édes apa kebelére, a fiatal asszony
13 12|     kell beszélnünk... De ugy-e édes, jó nagyapuska, megtanit,
14 12|    odaállsz a sarokba...~ ~- De édes lelkem, csak nem fog az
15 15|     temető költészete szomoruan édes érzést kelt a szivünkben,
16 16|             Öregem, - mondta, - édes öregem, hallgass ide...
17 17| jóravaló mentora nem akad. Nos, édes öregem, én junius végétől
18 19|       szögletes üzletember, egy édes, aranyos baba volt, mint
19 20|         ostobaságokat beszélek, édes fiam, s elhiheted, hogy
20 20|         kell itt hagynom ezt az édes, ezt a ragyogó világosságot...~ ~
21 21|       van a világon, hogy ő egy édes, szünetlen mámorban éljen,
22 22| kérdeztem csodálkozva.~ ~- Oda, édes fiam, oda... ott annyi segédkönyvet
23 22|      támogatni a munkájában?... Édes fiam, boldog vagyok, ha
24 23|    gondolatait?... Hiszen ez az édes, öreg feje talán nemsokára