Rész

 1  6|       Tudom, hogy a méltóságos ur engem is szivesen lekaszabolna,
 2  7|       szomoru, kis egérszemét, de engem ugyan hiába akart meg­babonázni;
 3  7|           a véleményben van, hogy engem, a vén szamarat, le lehet
 4  7|     annyira beteg?~ ~- Nézzen meg engem, - folytatta a kis leány
 5  7|       kitelt; és a közönség, mely engem ostoba fejjel tekintélynek
 6  9|         önt pár hétig mulattatja, engem nyomorult koldussá tesz,
 7  9|              Ön teljesen félreért engem, kisasszony, - mondta nyugodtan. -
 8 10|           tallért nyert volna. És engem, mikor végre szédülő fejjel
 9 11|         Hát micsoda szerencse ért engem?~ ~- Olyan szerencse, ami
10 11|           mégis reám hagyta, mert engem szeretett a legjobban az
11 12|    Tegezze és hivja a nevén, mint engem, amikor még idehaza betyárkodtam...~ ~
12 12|          beste kölyke, hogy mersz engem meghazudtolni?~ ~- Apa mondta
13 12|            kipirult gyereket:~ ~- Engem ugyse, több a véred, mint
14 16|           Tóthfalvy lovagiasan, - engem azzal vádoltak, hogy az
15 18|     Tamássy (a Reöth vállára üt): Engem ne félts, még sohasem végeztem
16 19|          talán lirai költőnek néz engem, aki hónap végén adós marad
17 20|      néhány forintocskát, s mivel engem, még hadnagykorom óta, szinte
18 22|        sirboltokban nyugosznak, s engem, öreg cimborájukat, egészen
19 22|   függönyös ágyacskájában... Mert engem nem dajkamesékkel altattak
20 22|         Elmegy... és egyedül hagy engem?... Istenem, már annyira
21 22|       megcsókolta a homlokomat, s engem valami sajátságos megindulás
22 22|         megvigasztalnak, ők, akik engem, a kicsike szörnyeteget,
23 23| kinevezzék, annál később vehet el engem feleségül... Nagyon kevésből