Rész

 1  1|      kiábrándulás, amit keltünk, annyira érzé­kenyekké és tulfinomakká
 2  1|   szomoru levél elérzékenyitett, annyira felviditott az én bájos
 3  1|     derüs és makulátlan marad... Annyira a sarokba szoritottak, hogy
 4  2| besurrannak, mint valaha... Néha annyira hatalmába kerit a képzelődés,
 5  4|     olvasta le: B. G. Call & Co. Annyira megijedt, hogy szinte elsápadva
 6  4|       Sőt a dohányzás gyengesége annyira erőt vett már rajtam, hogy
 7  5|   képtelenségig félté­keny volt, annyira féltékeny, hogy a szerencsétlen
 8  5|        fájdalmat érzett. Az arca annyira elváltozott, hogy a felesége,
 9  6|          tábornok csak most tért annyira magához, hogy a hangjának
10  6|     köhögési roham fogta el, ami annyira megdöbbentette, hogy ijedten
11  7|    elfogott a szentimentálizmus, annyira, hogy még ma is belepirulok,
12  7|     tétovázva kérdeztem:~ ~- Hát annyira beteg?~ ~- Nézzen meg engem, -
13  9|         azt a szegény fiut, akit annyira, megfosztott a józan eszétől...~ ~-
14 11|      aligha lepte volna meg őket annyira, mint a közjegyző hire.
15 11|       nem is látták. Az asszonyt annyira megrázta az örömhir, hogy
16 19|         vagyok, hanem kereskedő. Annyira kereskedő vagyok, hogy már
17 20|      kiránduló hajó remetéjét, - annyira el volt mélyedve a gondolataiba,
18 20|              A váratlan vallomás annyira zavarba hozott, hogy pár
19 21|        mely a puritán milliomost annyira felbőszitette, hanem - ezt
20 21| gyönyörüségét kiélvezhessük...~ ~Annyira elmerült a gondolataiba,
21 22|     amely fiatalkori fantáziámat annyira fölhevitette?... És a sirboltban,
22 22|     második megszólitásra tértem annyira magamhoz, hogy értelmesen
23 22|      hagy engem?... Istenem, már annyira bele­szoktam a gondolatba,