Rész

 1  1| összetalálkozunk. És a kiábrándulás, amit keltünk, annyira érzé­kenyekké
 2  1|              asszony, - ha ez tudná, amit én tudok...~ ~Egy fiatal
 3  1|           komoly és megható irás is, amit valahonnan Erdélyből irt
 4  1|             talán szamárság is volt, amit hittem... hogy magának a
 5  2|          Talán nem is leves volt az, amit az asztalra adott, hanem
 6  4|              szabadon megmondja azt, amit gondol, s nem hiszem, hogy
 7  5|            tapsoltak és ujráztattak, amit a szinpadon lévő művésznő
 8  5|               akkor is azt gondolom, amit akarok, s itt ölelkezem,
 9  5|            végre boszut állok azért, amit huszonöt év óta szenvedtem...~ ~ ~
10  7|          Hiszen nincs az az igazság, amit föl ne kellene áldozni azért,
11  8|            csak azt a választ kapta, amit az előbb.~ ~- Vagy leüzenjek
12 13|         Lenck.~ ~- Hát a felsőkabát, amit majd visszafelé magamra
13 14|               És meg is fogom kapni, amit most kérek tőled?~ ~- Meg,
14 18|    komornyikoknak, - ennyi az egész, amit a multjából ismerünk. Elegáns
15 19|              drágább kincs, mint az, amit maga a Giró- és Pénztáregyletben
16 19|              egyedül csak a magáé, s amit föl nem használ belőle,
17 19|      ugyanolyan, mint az ezresbankó, amit valaki a gyertya lángjánál
18 22|               majd irok néhány sort, amit a portással fölküldhetsz
19 22|               olyan jót tenne velem, amit sohase felejtenék el életemben...~ ~
20 22|              el szándékozik olvasni, amit a fiuk életéről talál, akkor
21 22|              Haydn egy szerzeményét, amit a mester a kismartoni kastélyban
22 23|             s mindent meg fog tenni, amit csak a kérdéses fiatalember
23 23|             ur gondolkodni fog azon, amit tőlem, együgyü, kis fruskától