Rész

 1  4|           józan eszére...~ ~Az urak igen kedvesnek találták az amerikai
 2  4|         abszolute nem futott, hanem igen lassan és megfontolva jött
 3  4|             őszintén szólva már nem igen tetszenek nekem... Se az
 4  5|           szigoru feleség volt, nem igen támadt kedve ahhoz, hogy
 5  5|               A többiek azonban nem igen osztoztak a házaspár véleményében,
 6  9|     nyugodtan meghajolt előtte.~ ~- Igen, kisasszony, én az öreg
 7 11|         tekintett az urára, aki nem igen tudta, hogy mit szóljon:
 8 11|        mosolyogva bólintott:~ ~- Óh igen, nekem panaszolta el legelőször
 9 12|           tartotta, de a fiától nem igen vont meg olyan summákat
10 12| megbarátkozott egy gondolattal, nem igen találko­zott olyan ember,
11 12|          mert tudom, hogy a nagyapa igen gazdag... Annyi lova, ökre,
12 14|     örömrepesve felkiáltott:~ ~- Oh igen, igen - terólad, öreg szolgám,
13 14|           felkiáltott:~ ~- Oh igen, igen - terólad, öreg szolgám,
14 14|             telefondrótok felé:~ ~- Igen, igen, mégis csak van gondviselés!
15 14|       telefondrótok felé:~ ~- Igen, igen, mégis csak van gondviselés!
16 16|             ismerem Vladár urat, de igen valószinünek tartom, hogy
17 20|         hozott, hogy pár percig nem igen tudtam volna válaszolni
18 20|         fogadtak bennünket. Még nem igen tudtam, hogy mit fogok tenni,
19 20|           öreg katonáról, de én nem igen hallgattam rá többé... Az
20 21|           jó ismerősök vagyunk.~ ~- Igen, - szólt a milliomos, s
21 22|             igy szólott hozzám:~ ~- Igen, igen, - a főtisztelendő
22 22|           szólott hozzám:~ ~- Igen, igen, - a főtisztelendő ur nagyon