Rész

 1  2|            a kilencvenedik életéve felé...~ ~A Viszloczky kosztosait,
 2  2|      elszörnyedve emelte fel az ég felé a kezét, a kanonok pedig
 3  3|         közelitett az egyik vaságy felé - onnan hallatszott a leg­kinosabb
 4  6|            hátrált a dohányzószoba felé.~ ~- Kotródjék a szobájába, -
 5  8|         őszi napon befordult a fal felé és selyemtakaróját dideregve
 6  8|      királyasszony befordult a fal felé és a naptól fogva nem lehetett
 7  9|    tenoristája még délután két óra felé is ágyában nyujtózkodott,
 8 12|          menekült előlük a kijárás felé, amelyen tul négy ficánkoló
 9 12|         határolt a látóhatár széle felé. Az öreg szemére huzta a
10 12|           támaszkodva...~ ~Tiz óra felé, mikor az egész ház elcsendesült,
11 13|         csodálkozva.~ ~Lenck az ég felé emelte a kezét.~ ~- A sondersbergi
12 13| evezőcsapásokkal haladt a nyilt tó felé... Félóra mulva elnyelte
13 13|           a messzeségből az utasok felé.~ ~- Hová megyünk? - kérdezte
14 13|             akkor soha...~ ~Kilenc felé járt az idő, mikor a csónak
15 14|   háztetőkön fehérlő telefondrótok felé:~ ~- Igen, igen, mégis csak
16 15|     bólin­tott az ezüstsipkás öreg felé, s pár angol szót intézett
17 17|          léptekkel a kéköves ember felé sietett, harsány hangon
18 17|  jegyzeteit, s miközben a hivatala felé siet, rezignáltan dörmögi:~ ~-
19 17|         egy nyitott kocsin a város felé hajtatnak, aggodalmasan
20 20|          szenvedő bank­­hivatalnok felé, aki nagy, lexikoni müveltséggel
21 21|          sötétségben, a szállodája felé igyeke­zett...~ ~Az ebéd