Rész

 1  1|      grófról, hogy a bátorságom végre is cserben hagyott... Megigértem
 2  4| hadsegéd vették gondjaikba, mig végre - a nyolcadik terem küszöbén -
 3  5|         a szeme­láttára... Most végre boszut állok azért, amit
 4  6|    hires legény, ugy-e? - szólt végre a tábornok, aki katona létére
 5  6|    kezeim közé kaphatom... Most végre itt van az alkalom, s én
 6  6|       pólai ügyvédnek:~ ~- Most végre leszámoltam vele a hiénáért...~ ~ ~
 7  7|       egészen magához térjen, s végre szepegő hangon igy szólott
 8  7|     akire oly régen várakozunk, végre csakugyan megérkezett...~ ~-
 9  9|        s a sárgahaju leány most végre szerencsésen szóhoz juthatott:~ ~-
10 10|          s a főigazgató, akinél végre ma délután audienciára jelentkeztem,
11 10|    nyert volna. És engem, mikor végre szédülő fejjel távoztam,
12 12|       mezőre megy és a nagyapja végre is keserves arccal kapitulált...~ ~
13 14|      hogy mit kérjen. Az angyal végre jóságosan a segitségére
14 18|  tanácstalanul tekint maga elé. Végre a croupier kérdőleg néz
15 18|         a földre süti a szemét, végre megszólal az:~ ~1. játékos (
16 22|    letették, vajjon megpihent-e végre az utolsó nemesi testőr
17 22|      mögött... Mikor hajnaltájt végre lefeküdtem, ugy tetszett,
18 22|    hozzá, hogy megszólaljak, de végre - a homály mindinkább növekedett -
19 22|         át az emeleti szalonba. Végre lehozták a koporsót, diszbe
20 23|    államtitkár urtól függ, hogy végre boldogok legyünk egymással...~ ~