Rész

 1  3|         ruhát visel - a kisebbik fiam pedig mint harlekin keresi
 2  3|             Nem, uram, a szegény fiam nem volt háboruban. Egy
 3 10|    agyonlövöm magamat...~ ~Kicsi fiam, te siró és lélegző semmiség,
 4 10|         nevedet megmondod, kicsi fiam, a beavatottak tudni fogják,
 5 10|          kilenc éve ennek, kicsi fiam, és azóta sok minden történt
 6 10|          kezeli...~ ~Tudod-e kis fiam, hogy mennyi pénz száznyolcvan
 7 10|     sirásod föl nem veri kicsike fiam, a nyomoruságos lakásunk
 8 10|          lennék hosszadalmas kis fiam? A gérokkos fiatalember
 9 10|          hogy téged, szegény kis fiam, fölnevelhet, mert a halottakkal
10 20|     ostobaságokat beszélek, édes fiam, s elhiheted, hogy sokkal
11 22|       előtt állok...~ ~- Beszélj fiam, beszélj, hallgatlak, -
12 22|         testőrökről akarsz irni, fiam, akkor ne én hozzám fordulj,
13 22|       csodálkozva.~ ~- Oda, édes fiam, oda... ott annyi segédkönyvet
14 22| piarista-pap küldte... Na, menj, fiam, menj, - és hozz dicsőséget
15 22|  támogatni a munkájában?... Édes fiam, boldog vagyok, ha a szolgálatára
16 22|         Nos, megy-e a munka, kis fiam? - kérdezte kezeit dörzsölgetve.~ ~
17 22|      kezem után nyult.~ ~- Maga, fiam, a néhai testőrök krónikása...
18 22|       mormolta:~ ~- Te vagy, kis fiam, az egyetlen élő lény, akit
19 22|        ükapámat... Mert lásd kis fiam, a sors nagyon kegyetlen
20 22|         vagy az első idegen, kis fiam, akivel husz év óta beszéltem...