Rész

  1  1|             intelligens olvasóinkkal. És ez talán nem is hiba, mert
  2  1|      verseiben letegezi a császárokat és a királyokat, esetleg kalucsnit
  3  1|         királyokat, esetleg kalucsnit és Jäger-inget hord, s a szellemes
  4  1|            unalomtól...~ ~A költemény és a költő tehát nem egészen
  5  1|        olvasóinkkal összetalálkozunk. És a kiábrándulás, amit keltünk,
  6  1|        keltünk, annyira érzé­kenyekké és tulfinomakká teszik az idegeinket,
  7  1|         nézeteiket... Akadtak jókedvü és okos asszonyok, akik ezt
  8  1|        taná­csait... De amig a husból és vérből való feleségek divatban
  9  1|            voltak, de jött egy komoly és megható irás is, amit valahonnan
 10  1|            lát... Az uram elhanya­gol és más, jókedvü asszonyok után
 11  1|               a szabaditó angyalom, - és ezért személyesen meg fogom
 12  1|          asszony megtartotta a szavát és vagy három hét mulva fölkeresett
 13  1|             meglátott, a gyógyszerész és a körorvos szinvonalára
 14  1|              az irógépről. Egy huncut és raffinált kis gépiróleány
 15  1|        odakünn...~ ~- Tiz kisasszony? És mit akar tőlem a tiz kisasszony?~ ~-
 16  1|           idegesen rázták meg a szőke és barna fejecskéiket, s egy
 17  1|            szeszélyétől függ egy édes és megennivaló teremtés sorsa...~ ~
 18  1|             Lehmann Vilma élete derüs és makulátlan marad... Annyira
 19  1|           rendezzen egy párbajt közte és a férj között, - szólt egy
 20  1|              fejbelövi a gaz csábitót és Vilma bünbánólag borul az
 21  1|             hűséges maradt az urához, és én - ha csak tiz bolondos,
 22  2|      tivor­nyá­zók hangját nem hallom és a szoba szögleteiből gyerekkori
 23  2|         félelem fog el, mint akkor... És megpillantva magam a szemközt
 24  2|           hogy jöjjön fel a kastélyba és mulattassa... Neczpály ilyenkor
 25  2|             abroszt régi ezüstnemüvel és sötétzöld üvegpoharakkal
 26  2|         évecskével meghosszabbitja... És a vendégek csakugyan mintha
 27  2|              öreg barátjuk, nagyságos és főtisztelendő Viszloczky
 28  2|             maga járt le még a piacra és én is meggyógyulok te gaz
 29  2|           marhahus, fontja egy forint és hatvan krajcár... Aztán
 30  2|       megszégyenülten elhallgatott... És másnap délben olyan barátfüle
 31  2|      Viszloczky Lázár a századik évét és azt se tudom, hogy miképpen
 32  2|                  A kanonok is meghalt és a kosztosai is békén porladnak
 33  2|            szolgabiró vette feleségül és Hamrák Péter, öreg napjaira,
 34  3|               a dértől fehér háztetők és kémények között! Borzongás
 35  3|             ablak világossága. Csáját és meleg puncsot isznak, de
 36  3|        orvos-doktor?~ ~- Ugy van.~ ~- És most valami páciensétől
 37  3|               csak a gyermekszobákban és a játékkereskedések kirakatában
 38  3|           ahonnan a szegény clownokat és csipkerózsikákat a babatemető
 39  3|            legkülönb, ez még szerette és megbecsülte az öregeket...
 40  3|            megbecsülte az öregeket... És ennek a legjobbnak és legkedvesebbnek
 41  3|                 És ennek a legjobbnak és legkedvesebbnek kell, ime,
 42  3|          önnek, hogy mindig szerettek és megbecsültek... És ennek
 43  3|          szerettek és megbecsültek... És ennek a derék fickónak,
 44  3|             kezet fogott az öregekkel és komoran susogta:~ ~- A doktorság
 45  3|       tetszett. Köszöntem a doktornak és kisiettem a hótól fehér
 46  3|      külvárosban, aztán kocsit vettem és a bátyám lakására hajtattam,
 47  4|              uralkodók, nyárspolgárok és nemzetközi szédelgők népesitik
 48  4|     asszonyokon kivül - a szállodákat és sétatereket, Call ur jó
 49  4|              készült. Szivja el Felix és majd meglátja, hogy milyennek
 50  4|              Felix megnézte a szivart és az aranyvörös szalagról,
 51  4|             unatkozva ödöng a kávéház és a gyógyitó források között,
 52  4|  szivarkereskedő, a Bockok, Uppmannok és Henry Clayk egyenrangu társa,
 53  4|         vannak s aki Európa mágnásait és fejedelmi családait évtizedek
 54  4|      nagyságokat megillető bámulattal és hódolattal nézte. Negyed­nap
 55  4|             megváltoznék az idegbajok és halálozások statisztikája,
 56  4|           fényt az emberek okosságára és józan eszére...~ ~Az urak
 57  4|    bocsássanak meg, de ez bizony léha és állati exisztencia...~ ~
 58  4|             futott, hanem igen lassan és megfontolva jött fel hozzám
 59  4|             uj rendelést akar adni, - és ez neki épp oly fontos,
 60  4|            kiváncsiak százai ődöngtek és mikor XIV. Róbert, nagyritkán,
 61  4|               ha ő felsége kérdezi... És ha ő felsége a fejével int,
 62  4|               Hallottam, hogy itt van és élni akartam az alkalommal,
 63  4|           mert ehhez nagy szakértelem és tudomány kell... De ha felséged
 64  4|             vizet nem használnám.~ ~- És jól érzi magát az ó-világban?~ ~
 65  4|           többnyire puhák, hizelkedők és szolgalelküek... Az iparos
 66  5|              SZINHÁZBAN~ ~Komlóssy ur és a felesége egy hétfőn elmentek
 67  5|     Komlóssynénak, aki jó gazdasszony és szigoru feleség volt, nem
 68  5|            szólott:~ ~- Inkább tojást és zsirt veszek azért a pénzért,
 69  5|            egyszerüen megborzasztotta és elrémitette.~ ~- Mit szólsz
 70  5|             tulajdonképpen elragadták és megszéditették, de volt
 71  5|           megvalósitsa, mindig gyáván és férfiatlanul meghátrált.~ ~-
 72  5|           közelebb a feleségéhez.~ ~- És a kormány ezt szó nélkül
 73  5|               eszeveszettül tapsoltak és ujráztattak, amit a szinpadon
 74  5|           lévő művésznő még merészebb és illetlenebb mozdulatokkal
 75  5|            arca változatlanul szigoru és haragos maradt. - Ez a vén
 76  5|              a kicsiny lábahegyéig... És amellett itt ülök morózus
 77  5|               annyi eszem, hogy álmos és haragos arcot vágok, s ugy
 78  5|      szétolvadok az élvezettől...~ ~- És ilyesmiért dobnak ki az
 79  5|             érzékiesen megremegett... És Komlóssy ur most ugy képzelte,
 80  5|             elboritja a csókjaival... És a leány, mig hamvasszőke
 81  5|             suttogja:~ ~- Éjszaka van és egyedül vagyok veled, itt,
 82  5|            miközben a lelke diadallal és kárörömmel telt meg, ravaszul
 83  6|       Budapestről... Hámorinak hivják és ujságiró.~ ~Érdekes, hogy
 84  6|           affér két hőse: a generális és az ujságiró egyáltalában
 85  6|               gunyosan meghajolt:~ ~- És a méltóságos ur ugyebár
 86  6|    szemtelenkedik.~ ~Hámori meghajolt és távozott, a tábornok pedig,
 87  6|              Reggel gyönyörü idő volt és a betegek a tavaszias verőfényben
 88  6|        cigarettára, hát agyonverem... És ha még egyszer csak kisérletet
 89  7|              hogy az embernek a meleg és érző szivével kell végignéznie
 90  7|          megérdemlik, hogy maróluggal és husánggal kezeljük őket.
 91  7|             gyülöletes ellenségből... És jaj annak, aki gyönge vagy
 92  7|         kötelessége pusztítani...~ ~- És harmincöt év óta még egyetlen
 93  7|                én is oly ostoba, naiv és csapnivaló szamaritánus
 94  7|          leányok, de olyan szomorunak és szenvedőnek látszik, hogy
 95  7|         orrocskáját... Olyan ijedtnek és izgatottnak látszott, hogy
 96  7|              ez az oka, hogy az ön jó és nemes szivéhez apellálok...
 97  7|                  Megragadta a kezemet és én most már tétovázva kérdeztem:~ ~-
 98  7|     megszori­tot­tam a leány kezét... És este, a szinházban, mikor
 99  7|       Tapsoltam hát, ahogy a tüdőmtől és a tenyeremtől kitelt; és
100  7|              és a tenyeremtől kitelt; és a közönség, mely engem ostoba
101  7|        szerzőnek megkegyelmeztem.~ ~- És valóban nincs rá okod, hogy
102  7|              mind a ketten elpirultak és hirtelen befordultak a Kazinczy-utcába...~ ~ ~
103  8|             Mi történt vajjon a derék és hüséges emberekkel, akik
104  8|           mely ott borongott a kukták és a konyhaleányok ábrázatán,
105  8|     határszélén?... Talán a folytonos és lealázó vereségek hire?...
106  8|              van a királyi kastélytól és a felséges asszony szárnyas
107  8|             hallatszik ide a palotába és a királyné sóhajtásait óvatosan
108  8|              ki az akkor, aki e derék és becsületes lelkeket ennyire
109  8|              tölti el őket félelemmel és remegéssel?...~ ~Az ég kegyelme
110  8|          kényszeritette, hogy kanalát és tranchirozó kését oly hosszu
111  8|           maga elé, napsugaras délben és sötét éjszakán egyaránt...~ ~ ~
112  8|           derekán se hagyták cserben. És mégis: az agg müvész mozdulatlanul,
113  8|            napon befordult a fal felé és selyemtakaróját dideregve
114  8|             királyné megrázta a fejét és lázas arccal suttogta:~ ~-
115  8|    királyasszony befordult a fal felé és a naptól fogva nem lehetett
116  8|                az udvarhölgyek nedves és könyörgő szemei: a királyné
117  8|   lelkesedésével kevert, kotyvasztott és tranchirozott, csakhogy
118  8|             fog mondani a habverőknek és a vörösréz-kondéroknak,
119  8|            aki egyszerre megrázkódott és talpra ugrott, s harsányul,
120  8|     mégegyszer megérnem engedted...~ ~És az agg művész felgyürte
121  8|         egyszerre megtelt napsugárral és vidámsággal... A lángok
122  8|       királyné huslevest akar enni... És a komornyikok, az ajtónállók,
123  8|               hogy huslevest egyék... És mégis huslevest fog enni,
124  9|         mester. Nem loptam a pénzemet és semmi kedvem sincs hozzá,
125  9|         Alice-t is végigvitte Európán és Amerikán, most tehetetlen
126  9|              archiénekest, a királyok és a császárok kedvencét...
127  9|               megoszsza a hordárokkal és a kocsisokkal... Az istenáldotta
128 10|                   Kicsi fiam, te siró és lélegző semmiség, hozzád
129 10|             Ha el nem pusz­tulsz éhen és megéred azt a kort, amikor
130 10|           hogy sohase házasodjál meg. És ha mégis megteszed, el ne
131 10|              akinek a sorsa fájdalmat és részvétet tudna felébreszteni
132 10|  könyörtelenül besöpröm a milliomosok és a kalandorok bankjegyeit,
133 10|        fajtánk nem szorul a tanulásra és a munkára. Pár osztályt
134 10|              a legnagyobb gonosztévők és a legnagyobb emberbarátok...~ ~
135 10|             napon lettem házasemberré és két milliónyi vagyonnak
136 10|         kilenc éve ennek, kicsi fiam, és azóta sok minden történt
137 10|             csillogó habjaira néznek. És e pillanatban, melyet még
138 10|           milliómat vissza­szerezzem. És egy napon - a nizzai karnevál
139 10|      egzisztenciák ezreseit, aranyait és öt­frankos tallérait. A
140 10|     alkalmatlankodom nála. Hazajöttem és felöltöttem a szmokingomat:
141 10|       öt­frankos tallért nyert volna. És engem, mikor végre szédülő
142 10|         bucsut vegyek... Az a részvét és fájdalom visz a sirba, amelyet
143 10|              elfacsarja a szivemet... És ha eszembe jut, hogyan fognak
144 10|             hidegség fut át a hátamon és sietve magamhoz veszem a
145 11|              negyven év mulva is élek és ahhoz képest, hogy nem vagyok
146 11|               mondjak önnek. Hálátlan és ostoba ember volnék, ha
147 11|        ismerném, hogy a boldogságomat és a lelki nyugodtságomat önnek
148 11|           nyári napon ki nem kosaraz? És rájöttem, hogy ugyanaz lett
149 11|           kissé egyszerü eszü urát... És ilyenkor - ne haragudjék
150 11|               a magam függetlenségére és szabad voltára... És máskor,
151 11|  függetlenségére és szabad voltára... És máskor, amidőn Rédey jámbor
152 12|                        AZ ÖREG TAKÁCS ÉS AZ UNOKÁJA~ ~Takácsék tavaly
153 12|           jószága, s a Sajószentjános és Budapest közt fennálló postai
154 12|         büszke volt arra, hogy doktor és igazi uri ember kerül ki
155 12|               hogy a Sándor apja félt és huzódozott a menyétől. Ugy
156 12|       öltözött emberektől...~ ~Sándor és a felesége az első kocsiba
157 12|              kapaszkodtak föl, László és Ella pedig trécselve kuporod­tak
158 12|               az unokáját?... Tegezze és hivja a nevén, mint engem,
159 12|           Laci konzekvens legény volt és ha egyszer megbarátkozott
160 12|             vette, hogy a mezőre megy és a nagyapja végre is keserves
161 12|        szemére huzta a pörge kalapját és csak a kalap alól nézte
162 12|         meghazudtolni?~ ~- Apa mondta és apa nem hazudik...~ ~A kis
163 12|        nyomott az unokája fejebubjára és most már kézen fogva vezette
164 12|        kiáltotta, - két óra is elmult és ti még mindig itt alusszátok
165 12|              Nagyszerü kölyök vagy... és a paraszt Takácsok vére
166 12|        nagyszerü huszárokat, sziveket és kardokat árult... Laci három
167 12|           volna velük a burku­sok­nak és a muszkáknak...~ ~ ~Mikor
168 12|               ette a tejfölös csirkét és a pompás gyümölcsöket. És
169 12|             és a pompás gyümölcsöket. És Laci komoran, de egy martir
170 12|             lókupec, aki hideg sültet és gyümölcsöt csempészett az
171 12|             mohón nekiesett a sültnek és tele szájjal szólott az
172 12|               összeszedte a csontokat és megcsókolta az álmosodó
173 13|            önt a sondersbergi szinház és a sondersbergi közönség
174 13|             annyiszor duskált a babér és a borostyán között...~ ~
175 13|             megnézzük a lovas-szobrot és a Goethe-muzeumot, délben
176 13|              Ott jó bajor sört kapunk és kitünő nürnbergi kolbászt.~ ~-
177 14|           kiváncsian megkérdezte:~ ~- És a gyerekek most nem kapják
178 14|           szép ünnepen mellőzzük...~ ~És mig a gyerekek, akiknek
179 14|               kölcsönök rég beszüntek és a zálogház cégtáblája is
180 14|            sugárnyi az ünnep öröméből és boldogságából.~ ~
181 14|   kongó-négeré, az ártatlan macskákat és kutyákat kegyetlenül megkinozod, -
182 14|            hogy egyszer magadba térsz és megjavulsz. Ez az oka, hogy
183 14|             csillogó, kék szemét.~ ~- És meg is fogom kapni, amit
184 15|         viseltetünk, hazug, felületes és affektált...~ ~Az öreg,
185 15|        Horváth nevü család: apa, anya és két leány. Közös akarattal
186 15|               váltak meg az életüktől és a végrendeletükben meghagyták,
187 15|           hozzánk... Holnap elégetjük és visszaküldjük a családjának...~ ~
188 15|       egyszerre meg­eredtek a könyei. És mindnyájunk szemeláttára
189 15|               a mellénye balzsebében. És a cilinderét megemelve,
190 15|             porrá lett feleségéhez... És ekkor ugy éreztem, hogy
191 15|           hogy a mi kegyeletünk hazug és affektált, s hogy voltaképpen
192 16|       foglalkozása szerint pontyokhoz és csukákhoz van szokva, kétsze­resen
193 16|              hullat a néma kecsegékre és potykákra, akikhez a családi
194 16|           Tóthfalvy miniszteri titkár és Vladár halászati felügyelő
195 16|         lapost kapott a hüvelykujjára és egy ötcentiméteres bőrhorzsolást
196 16|        egyhangulag bevégezték a tusát és a felek nekiláttak az öltözködésnek.
197 16|           kijelentése nagyon lovagias és én boldog vagyok, hogy egy
198 16|          darabig csendesen falatoztak és kocintgattak, de Vladár
199 16|               porondjára. Én egyszerü és becsületes hivatalnok vagyok,
200 16|             gyorsan követte a második és a harmadik, s egy óra mulva,
201 17|    megmozdulni többé. Gyáva, ügyetlen és ostoba, - ha csak egy jóravaló
202 17|            vacsorázom velük a zöldben és a kültelkeken, bemu­tatok
203 17|               összeköttetést Budapest és Kopenhága közt, kieszeli
204 17|             kávéházból tintát, papirt és tollat hoz, szerény két
205 18|             körül. Némelyikük frakkot és fehér nyakkendőt, másik
206 18|       játszanak, a tónus nagyon finom és előkelő.~ ~A szoba az ismert
207 18|             egyenruhája nagyon gazdag és impozáns. Aranysujtásos,
208 18|            Aranysujtásos, kék frakkot és rövid térd­nadrágot viselnek.
209 18|          Kérek!~ ~A bankár: (Leosztja és magának is vesz.) Kettő!~ ~
210 18|        behuzza a tételeket.)~ ~Reöth: És pedig?~ ~Tamássy: (Még mindig
211 18|       helyettesiti a Rózsa Sándorokat és a Savanyu Józsikat.~ ~Reöth:
212 18|              az ember hamisan játszik és én le fogom leplezni őt.~ ~
213 18|          leejti a földre. Utána hajol és fölveszi, majd a kendőt
214 18|         esküdj! (Megragadja a csokrát és a gallérral együtt letépi.)~ ~
215 18|          Mindnyájan nagyon izgatottak és lehangoltak.)~ ~1. játékos:
216 18|              álmodni...~ ~3. játékos: És mindennek a kártya az oka...
217 19|              megvannak a magunk szent és tiszteletreméltó hagyományai.
218 19|            végighallgassa. A ház üres és néma volt; a kövezett udvaron
219 19|              a kövezett udvaron ládák és csomagok hevertek, ugy,
220 19|            lassan szitált a hó. Komor és hangulatos téli kép volt
221 19|               nem dolgozik érzésekkel és hangulatokkal. Azt lehetett
222 19|              ki az udvar sötétségéből és a piszkos függönyön néha
223 19|        árnyéka. Valaki még ébren volt és dolgozott odabenn.~ ~- Átkozott
224 19|            néhány foltos iróasztallal és pénzszekrénynyel, mig az
225 19|              hevertek a finom vásznak és a kanavászok, a vastag flanelek
226 19|         kanavászok, a vastag flanelek és moldonok, a nehézszagu kalmukok
227 19|       moldonok, a nehézszagu kalmukok és parketek s a temérdek karton
228 19|          parketek s a temérdek karton és batiszt, mely innen röpül
229 19|               az asszonyokat szépekké és kivánatosakká tegye... A
230 19|               összedörzsölte a kezeit és haragosan ismételte:~ ~-
231 19|               ismételte:~ ~- Mulatnak és léhaságokon jár a fejük,
232 19|          üzletbe, amelyből a kenyerét és a rongyait megszerzi...~ ~
233 19|           Félrehuzta kissé a függönyt és óvatosan kinézett az udvarra:
234 19|             halló, itt a Mayer Ferenc és fia cég beszél... És ott?~ ~-
235 19|           Ferenc és fia cég beszél... És ott?~ ~- Itt a mennyei birodalom
236 19|          felelte egy vékony, dallamos és csodála­tosan fülbemászó
237 19|                még pedig oly szeliden és komolyan, hogy Mayer urnak
238 19|              vajjon micsoda érzéseket és gondolatokat forgatnak a
239 19|    gondolatokat forgatnak a szivükben és az elméjükben... Ön, Mayer
240 19|          ahelyett, hogy a szegényekre és a gyermekekre gondolna...
241 19|              gondoljak: a szegényekre és a gyermekekre?... Hát én
242 19|             szerezzenek... Kinevetnek és az üzletüket egy éjszakán
243 19|               belássa, milyen badarul és esztelenül élt a mai napig...~ ~-
244 19|       tizenötezeret megkeresek...~ ~- És elkölti az egész jövedelmét?~ ~
245 19|        check-számlám a Giro-Egyletben és a postatakarékpénztárnál.~ ~-
246 19|               maga egy szegény, beteg és szánalomraméltó ember...
247 19|            mint az, amit maga a Giró- és Pénztáregyletben őriz...
248 19|               ur?... Az, ami a lelkét és a szivét megfogja... Maga
249 19|           szebbek: az él, mert érezni és álmodni tud... De maga,
250 19|              az éjszakai pihenését... És az a legszomorubb az egész
251 19|               magára véve a kabátját, és a kalapját, csöndesen távozott
252 19|              apró pelyhecske szitált. És Mayer ur - Isten tudja,
253 19|              mint pufók bébé: nevetni és sirni is szere­tett volna
254 19|             Jánossal, a háziszolgával és a feleségével, akik most
255 19|               alázatosan köszönt neki és igy szólott magában:~ ~-
256 19|          bujósdit játszott velem...~ ~És ekkor belenyult a nadrágzsebébe
257 19|             belenyult a nadrágzsebébe és egy ezüstforintot kivéve,
258 20|           lapokat olvasták, s a zajos és jókedvü lebzselők fölött
259 20|      láthatatlan mélyeiben, néha a jó és rossz indulatok borzalmas
260 20|           tükre alatt lejátszódnak... És az a legfélelmesebb a dologban,
261 20|              Szóval mindnyájan titkos és veszedelmes aknákat hordozunk
262 20|              a jellemet, tisztességet és jólelküséget illeti, nyugodtan
263 20|            mondta aztán valami furcsa és tőle egészen szokatlan ellágyulással, -
264 20|           nehéz dolog ám ennek a szép és napsugaras világnak bucsut
265 20|      bőrszékeiben tölti a délutánjait és az estéit... Az ezredes
266 20|              vesziteni a hidegvérüket és a józanságukat...~ ~A további
267 20|            végiglapoztuk a „Pressé”-t és a „Fremdenblatt”-ot...~ ~
268 20|                 Én már a hirdetéseket és a szinlapokat nézegettem, -
269 20|           csakugy csillogott a boldog és váratlan izgalomtól... Szinte
270 20|           emberi lélekben tátonganak. És megrémülve tekintettem a
271 20|              később elszégyelte magát és meghatva beszélt az öreg
272 20|            mélye szünetlen lázadá­sok és forradalmak szinhelye...~ ~ ~
273 21|  boulevardokon, a gőzösön, mely Dower és Ostende között jár, a berlini
274 21|          finomlelkü, de kissé savanyu és szögletes uriember volt,
275 21|               ahol csak a milliomosok és a kalandorok megfordulnak.
276 21|               Honnan győzte a fényüző és nagyuri életmódot? Ezt aligha
277 21|            sejtette valaki Hammerfest és Palermo között. Némelyek
278 21|    automobilon robogott végig Mentone és Cannes között.~ ~- Ez a
279 21|          fizetni a kalandor jelenlegi és jövendőbeli vagyonát, Hétfáy
280 21|               a nagy hotelek portásai és pincérei mind megkülönböztetett
281 21|             volt annak, hogy föllépés és nagyuri modor tekintetében
282 21|      összetalálko­zott ismét a gyanus és kellemetlen globetrotterrel.~ ~
283 21|              akarna ismerkedni gazdag és világgyülölő honfitársával.
284 21|               csapdosta, mely sebesen és tajtékozva rohant tova a
285 21|            alatt. A hegyvidékek komor és ijesztő viharja volt ez,
286 21|       derékzsákokkal, szöges botokkal és zöld viharkalapokkal fölfegyverkezve
287 21|              mely tele volt vigsággal és jókedvvel. Fiatal, rózsásarcu
288 21|              oxigén lett volna a puha és világosságban uszó csarnok:
289 21|         semmittévők, akiktől sok ezer és ezer kilométernyire hömpölyögnek
290 21|   hömpölyögnek el a földi lét gondjai és keserüségei...~ ~A milliomos
291 21|        Rivoliból, - mégis: esetlennek és szögle­tesnek érezte magát,
292 21|     tiszamenti birtoka, a sok papirja és készpénze, mikor az élnitudás
293 21|         melynek mindannyian - bölcsek és ostobák, gazdagok és szegények,
294 21|          bölcsek és ostobák, gazdagok és szegények, vének és tejfölösszájuak, -
295 21|          gazdagok és szegények, vének és tejfölösszájuak, - egyképpen
296 21|               tünő perc minden örömét és minden gyönyörüségét kiélvezhessük...~ ~
297 21|    találkozott, Hétfáy a legboldogabb és a legokosabb ember... A
298 21|         amikor az élete csupa ragyogó és kellemes szenzáció?... A
299 21|           lelke egyszerre irigységgel és vágyakozásokkal telt meg,
300 21|                sohase lesz valóság... És a kis zenenövendék nem gondolhat
301 22|                hogy a szivem elszorul és sirás fojtogatja a torko­mat
302 22|              amelyek a mély völgyekbe és a magas hegyek közé kanyarodtak,
303 22|           megtelt volna világossággal és melegséggel, s egy pillanatra
304 22|              jártam a Batrim-völgyben és a Cserhát-utcában, s csak
305 22|            Végigsimitottam a homlokom és körülnéztem: mintha egyszerre
306 22|              márványkockás folyosókon és a könyvtárterem hatalmas
307 22|              annyira fölhevitette?... És a sirboltban, ahova nehéz
308 22|       romantikus történetek mámorossá és álmadozóvá tesznek, néha
309 22|                Megemeltem a kalapomat és távoztam, s még ezen az
310 22|        mondtam neki, - a jóindulatára és a segitségére van szükségem,
311 22|          emberevő?... Csak menj el, - és mondd meg, hogy Somlár tanár
312 22|         méltóságos urnak...~ ~Megirta és lepecsételte a levelet,
313 22|               Na, menj, fiam, menj, - és hozz dicsőséget ránk, akiknek
314 22|            napon győzött bennem a dac és a szerelem, s ünneplő kabátomba
315 22|               Már nyitotta is a kaput és bebocsátott, s én a következő
316 22|               óriási angolkert, mohos és ezüstfehér fatörzseivel,
317 22|          szinte bájossá tették komoly és barátságos arcát.~ ~- Maga,
318 22|          egyszerre megfogta a karomat és mosolyogva igy szólt hozzám:~ ~-
319 22|                    Nagyot lélegzettem és megkopogtattam a cirádás
320 22|              kezem a kilincsre tettem és fölnyitom: de az első percben
321 22|              álltak, antik szekrények és állványok, egy fekete orgona,
322 22|           hirtelen összeszedtem magam és meghajoltam előtte...~ ~-
323 22|         magyar testőrökről akar irni, és azt kérdezi, hogy akarom-e
324 22|      dicsőitésének szenteli az idejét és a talentumát...~ ~Ámulva
325 22|             jó Istenhez, hogy segitse és támogassa a munkájában....~ ~
326 22|         szinte ugy rémlett, hogy száz és száz mértföldnyire vagyok
327 22|         egykori folyóiratok, a megyék és követek följegyzései, a
328 22|               memoire-ok: mindaz ezer és ezer kötetben sorakozott
329 22|             sirbadőlt világ szineiről és hangjairól beszéltek neki?...
330 22|             az ezüstsarkantyujukat, - és én csak az emlékük fölött
331 22|       Szentandrássy kamarás felállott és körülnézett.~ ~- Ki az? -
332 22|                 kérdezte csodálkozva, és a hangja még furcsábbnak
333 22|        testőrök krónikása... Üljön le és meséljen nekem valamit;
334 22|          befejeztem, méltóságos ur... És éppen azért jöttem, hogy
335 22|             szólt halkan, - Elmegy... és egyedül hagy engem?... Istenem,
336 22|               körülöttem...~ ~Átölelt és megcsókolta a homlokomat,
337 22|               a barna hajfürteimet, - és mintha magában beszélt volna,
338 22|             életemben megszerettem, - és te is elhagysz, te is bucsut
339 22|        halottak, a sirban nyugvó erős és jókedvü fiuk, akik éjjelenként
340 22|       megjelennek az ágyam mellett, - és vidáman paroláznak és beszélgetnek
341 22|                 és vidáman paroláznak és beszélgetnek velem, amig
342 22|              annyi diadalt arattak, - és a valóságban nem mehetek
343 22|         pillantásukkal találkoznám... És nem én vagyok az egyedüli,
344 22|     külsejével tobzódnak a sikerekben és a dicsőségben... Ezért kerülöm
345 22|            lelkesedve megtapsolnak... És az álmom igazsággá lesz,
346 22|              husz év óta beszéltem... és most... amikor tetőled is
347 22|           pajtásaimmal...~ ~Igy szólt és én nem tudtam, hogy mit
348 22|               Némán megráztam a kezét és távoztam, s hosszu, nagyon
349 22|          József-dijat nem nyertem meg és a szürkeszemü leány férjhez
350 22|            szegény halott kivánságát. És ahogy a koporsót a kriptába
351 23|               ajtóban zavartan megáll és pukkerlizik.)~ ~Az államtitkár (
352 23|              Az államtitkár (mosolyog és helyeslőleg int).~ ~A kis
353 23|         akarja, hogy a szép asszonyok és leányok körülcirógassák...
354 23|           mert csak a rossz asszonyok és a rossz leányok hozzátartozóit
355 23|              nevezi ki... Ezt mondták és meg is vannak győződve róla,
356 23|      asszonyokra fecsérelné az idejét és a gondolatait?... Hiszen
357 23|          bölcsője fölé fog hajolni, - és ebben a korban, ahelyett,
358 23|                   Mert a jó asszonyok és a tisztességes leányok ugyse
359 23|           szeretnek... Akik idejönnek és mosolyognak és a szemük­kel
360 23|              idejönnek és mosolyognak és a szemük­kel kacsintanak,
361 23|             is többet tud, mint én... És én mondom, hogy egy fiatal
362 23|               szeretheti szerelemmel, és ha azt mondja, hogy szereti,
363 23|         hazudik, hát komédiát játszik és később mulat azon, hogy
364 23|              államtitkár (elkomorodik és a tenyerével végigsimitja
365 23|             hogy mindezt elmondjam... és bizonyos vagyok benne, hogy
366 23|                kis fruskától hallott, és amikor elmentem, igy fog
367 23|        megszületett... megreggelizett és aztán rögtön idejött hozzám...
368 23|             fölnyitotta a szememet, - és ezt azzal fogom meghálálni
369 23| összetalálkozik velem... Kinevezem, - és ezzel bizonyitom be, hogy
370 23|            Távozik, az ajtóban megáll és pukkerlit csinál, majd eltünik