Rész

 1  1|         a czédulával csempészte vissza:~ ~- Szegény asszony, -
 2  2|          csillogó szemekkel tér vissza a napvilágra... A pince
 3  2|       téli hófuvás nem tartotta vissza attól, hogy a Walterné leveseit
 4  6|   mindenünnen becsülettel hozta vissza a kardját... Ha ma megismétlődnék
 5  9|    kezekkel kérjem önt: engedje vissza apai keblemre azt a szegény
 6  9|       pedig sürgősen, hogy adja vissza a nagy Fredit a művészetnek,
 7 10|      csak arra a napra gondolok vissza gyönyörüséggel, amikor az
 8 11|       rá, s még most is élénken vissza tudom idézni a lelkembe
 9 13|        a mester átizzadva érjen vissza a sondorsbergi falak közé...
10 13|  kószáljon... Egy, kettő vigyen vissza Sondersbergbe, mert különben
11 17|        felujuló jókedvvel üljön vissza az asztalhoz, amely szinte
12 19|       távoli tündérmeséket idéz vissza a lelkébe, melyeket talán
13 20|          Akkor azt hittem, hogy vissza fogom váltani az ezredestől
14 21|       félelmetes zugással verik vissza a fürdő fölött virrasztó
15 21| turistasmokkokat nem riasztotta vissza attól, hogy derékzsákokkal,
16 22|  szerelmi csalódás miatt vonult vissza a világtól, s embergyülöletének
17 22|        s csak nyaranként tértem vissza girbe-gurba hazámba, hogy
18 22|         attól félve, hogy talán vissza fogja utasitani a kérésemet, -
19 22|        már, hogy miért vonultam vissza a világtól, s miért keresem