Rész

 1  2|        a hiba, vagy másutt, nem tudom, de hatvan éves korától
 2  2|  sipitozta vékony hangon. Ugyis tudom, hogy meglopsz... hogy mindnyájan
 3  2|         éve csaltok, nagyon jól tudom, hiába szenteskedel... Azt
 4  2|         volna a száját...~ ~Nem tudom bizonyosan, hogy csakugyan
 5  2|         századik évét és azt se tudom, hogy miképpen bukkant föl
 6  5|  Komlóssy ur, - de már nézni se tudom azt a szemérmetlen perszónát...~ ~
 7  6|        nyugodtan folytatta:~ ~- Tudom, hogy a méltóságos ur engem
 8  7|       fölé kerekedjék... Nem is tudom, hogy mi történt akkor velem,
 9  7|          Elküld­tem volna, mert tudom, hogy magát már nem érdeklik
10 11|      még most is élénken vissza tudom idézni a lelkembe azt a
11 12|       magát:~ ~- Nem igaz, mert tudom, hogy a nagyapa igen gazdag...
12 18|       ide ez az individuum? Nem tudom. Te épp oly kevésbbé tudod,
13 18|  forintod még maradt? Akkor nem tudom, minek panaszkodol. (Odaáll
14 20| bizonyos vagyok benne, hogy nem tudom betartani az igéretemet...~ ~-
15 22| gyermekéveimet eltöltöttem. Nem tudom: más is tapasztalta-e, hogy
16 22|    játszottam az imént?~ ~- Nem tudom, méltóságos ur...~ ~- Haydn
17 23|        Igy szokott lenni... jól tudom, hogy igy szokott lenni...
18 23|        mintha ezt mondaná: „Nem tudom”).~ ~A kis leány: Hogyan...
19 23|          A kis leány: Csak most tudom, hogy milyen jó, milyen